Petőfi Népe, 1989. október (44. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-30 / 257. szám

1989. október 30. • PETŐFI NÉPE • 3

Ami itt történik — egyedülálló Európában

INTERJÚ SZŰRÖS MÁTYÁSSAL

(Folytatás az 1. oldalról)

ÉjOn parlamenti tisztségénél fogva — az új párt egyik reprezentánsa, még ha nem is tagja az elnökségnek. Kik azok a személyek, akikkel valóban jól együtt tud dolgozni?

— Pozsgay Imrével, Németh Miklóssal, Nyers Rezsővel, Horn Gyulával, és az ő gondolkodásukhoz köfel álló, köréjük tömörülő fiatalabb emberekből álló, homogén vezetőséggel mindenképpen. Mert a fiatalokra is szükség van.

— Az új Szocialista Párt milyen erőt képvisel majd a parlamentben?

— Én arra gondolok, hogy ez marad a legerősebb párt, hiszen a képviselők adottak.

— De megszűnt a volt MSZMP-tagok párthoz kötöttsége.

— Eddig sem voltak igazán kötöttek...

— Az utóbbi egy-másfél esztendőben nem.

— A jelenlegi parlamentben is több párt van már képviselve, míg korábban az MSZMP-osoport valójában nem működhetett frakcióként. Az elképzelhető, hogy az új párt vezetése nagyobb összehangolást igényel majd, de nem hiszem, hogy a különböző kérdésekben kötelezővé tenné az egységes szavazást. Arra persze számítok, hogy a döntés élénkíti a parlament munkáját, ha gyorsan össze tud állni a párt. Alapvető változást azonban e téren nem várok. Azt viszont igen, hogy az MSZP elkészít egy jó választási programot, és hatékonyan felkészül a választásokra. Hogy ez milyen eredményes lesz, és miként tükröződik az új Országgyűlés összetételében, azt még nem lehet megmondani.

— A Magyarországon meglévő változásoknak milyen hatása lehet a határainkon túl élő magyarság sorsára, illetőleg a létfeltételeiket meghatározó ottani politikára?

— Úgy gondolom, hogy ami itt történik, az a demokrácia javára válik. Ez úgy is értendő — s ez európai tapasztalat §§| hogy szocialista mozgalom nélkül nincs demokrácia. S az MSZP jobban fel fogja karolni az emberi jogok, a nemzetiségek ügyét. Ugyanakkor kezdetben idegenkedés lesz a környező országokban az új párttal szemben. Egy dolog a program, az alapszabály, de végül ä politikai gyakorlat a mérce. Arra kell törekedni, hogy eloszlassuk a kezdeti fenntartásokat. És a magyar- országi változások perspektívában kedvező hatással lesznek a nemzetiségi kérdések kezelésére.

— Két országot emeljünk ki külön is — Ön mindkettőben volt évekkel korábban nagykövet. Az NDK-ra és a Szovjetunióra gondolok.

— A Szovjetunióval nagyon jó a viszony. Nemigen felel meg a valóságnak az a vélekedés, hogy a szovjet vezetés fenntartásai erősödték. Természetes azonban, hogy vannak új kérdések, amelyeket különbözőképpen Ítélünk meg. Én úgy gondolom, hogy az új Szocialista Párt jó partnere lesz az SZKP-nek, hiszen az új vezetés bizalmi viszonyra törekszik, mind a párt, mind az állami vonalon. Ami az NDK-t illeti — a menekültügy miatt kicsit bonyolultabb a helyzet. De előbb-utóbb ott is a demokratizálódás útjára kell lépniük, I ez lehetővé teszi, hogy az együttműködés tisztuljon és javuljon. Az NDK és a Szovjetunió közötti félreértések feloldásához is döntő fontosságú esemény Gorbacsov berlini látogatása, aminek mindenképpen kedvező hatása lesz. (Azóta tudjuk, hogy Honeckert leváltották. — V. T.) Van azonban egy új probléma: nevezetesen, hogy a német kérdés a menekültügy kapcsán újra terítékre került, de ez már a nagyhatalmak dolga is. Nekünk azonban az NDK fontos partnerünk, s mindenképpen a kapcsolatok javítására törekszünk.

* * *

Az interjú megírása után érkezett a hír, hogy Szűrös Mátyás, mint ideiglenes államfő, a Magyar Köztársaság kikiáltása alkalmából részleges amnesztiát kezdeményezett, s ugyanakkor bejelentette: tiszteletben tartva azt, 'hogy Pozsgay Imre, a Magyar Szocialista Párt hivatalos 'elnökjelöltje, amennyiben a lakossági kezdeményezésre összejön a szükséges aláírás, vállalja a köztársaságielnökjelöltséget.

Váczi Tamás

NYUGDÍJBAN, DE NEM NYUGALOMBAN

Magó néni, a kertész

>y.

Magó néni fürkészőn néz a zsinórba állított, fiatal tuják közé, majd határozott léptekkel elindul.

— Ez a legszebb — áll meg a sor közepe táján, mutatva az egyiket.

— Ezt vigye el...!

A tójánál alig-alig magasabb, törékeny asszony, hirtelen kapja fel a nehéz növényt. A vevő segítene, de módja sincs rá. A kocsi csomagtartójába azért már együtt rakják be a'földlabdás örökzöldet.

Magó Józsefné 60 esztendős. Életkorát meghazudtolva, fürgén indul a telep másik végébe, és ásójával újabb díszfát szed föl. Kinek-kinek kívánsága szerint... Míg a következő fához tart, elmondja, hogy mekkora gödröt ássunk az ültetésnél, trágyát véletlenül se tegyünk bele, óvatosan bánjunk a földlabdával és mikor vágjuk vissza az ágakat tavasszal. Magyaráz, gyalogol, ásózik, locsol, hol itt, hol ott tűnik fel, mindenre ügyel az öt hektáron, a több ezernyi növény között. A figyelmes szemlélő ülve is elfárad abban, ha a távolból, csak szemével követi őt a munkájában.

Magó néni fogalom a Magyar—Szovjet Barátság Tsz kecskeméti díszfa- iskolájában. A kertbarátoknak az idős asszony a kertészet maga. Mindent tud, amit a kertépítésről tudni kell. Könnyedén igazodik el a telep félszáz- nyi tujaféléje között, a díszcserjék a rózsák, a díszfák színpompás világában. Magó néni a „nagy kerítő”. Ha valahol, egy távoli kertben szerettél egy növénybe, egészen bizton számíthatsz gyakorlat csiszolta szakmai tudására. Csak elmondod, mit láttál, milyen volt levele, vagy virága, hová szeretnéd ültetni, milyen környezetbe — és Magó néni létrehozza az áhított, az alig féméit „nagy találkozást”. A növény máris a tiéd.

A kecskeméti szövetkezetben 1968-tól dolgozik. Négy esztendeje van nyugdíjban, de nem tudott elszakadni a díszfaiskolától. Számítanak rá, vissza-vissza hívják. „Nem is tüdőm, mit csinálnék, ha végleg elmenne”

— vallja be minduntalan közvetlen főnöke, s mindannyian tudják: szavait nem csak az udvariasság mondatja.

— Amit tudok, nem könyvekből tanultam — mondja Magóné. — Oda kell figyelni arra, amit az ember csinál. így tánultam meg mindent. A növények latin nevét, a szaporításukat, a tálajfélék különbözőségét és sok-sok mindent, amit csak a gyakorlat tanít. A fiaim azt akarják, hogy már ne dolgozzak. Maradjak otthon, pihenjek. Innen meg elengedni nem akarnak. Szükségük van rám, azt mondják ..

Míg beszélgetünk újabb vevő érkezik a telepre. Nem először jár itt, ismerősként köszönti Magó Józsefnét is. A tavasszal három nyírfát vásárolt — meséli, hogy szépen megeredtek. Bevált a vadszőlő is, amit a kerítésre javasoltak neki akkor. Most egy kúszótuját vinne, de attól tart, hogy utóbb nagyon elburjánzik.

— Itt kell visszavágni r-A tart egy szépen fejlett példányon máris’rögtön- zött szakmai bemutatót Magóné. — Vigyen nyugodtan belőle, a kert dísze lehet.

A férfi hallgat a tanácsra. A kertész veszi a lapátot és indulnak kiválasztani egyet a legszebbek közül. Ráérősen ballagnak, közben beszélgetnek. Magó néni a kúszótuja szaporítását „Oktatja” útközben a vásárlónak.

Noszlopy Nagy Miklós

KÉT KÜZDŐTÉREN AZ ÉRDEKKÉPVISELET

PÁRTOT KELL SZERVEZNIE AZ AGRARAGAZATNAK?_________________________________________________

Kik és hogyan képviselik a szövetkezetek,

a parasztság érdekeit?

A múlt hét végén a megye két tsz-szövétségének küldöttközgyűlésén az érdekképviseletek jövője volt a központi téma, s az is szóba került: kell-e (és miért) pártot szerveznie az agrárágazatnak? Az említettekkel kapcsolatosan Eleki Jánosnak, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa főtitkárának és Hegedűs Lajosnak, a Bácskai és Dunamelléki Teszöv elnökének véleményére külön is kíváncsiak voltunk.

Szabó István véleménye

Szabó István vasárnap Nádudvaron nyilatkozatot adott az MTI tudósítójának.

A magyar mezőgazdaság helyzetéről szólva megerősítette, hogy annak elmúlt harminc évét nem tekinti zsákutcának.

— Ott, ahol 15 millió tonna gabonát termelnek, több mint 2,2 millió tonna élőhúst állítanak elő és kínálati piac van zöldségből és gyümölcsből, nem lehet zsákutcáról beszélni — mondta. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek egy része nehéz anyagi helyzetben van, s a mezőgazdaság egészében nincs meg a bővített újratermelés esélye.

A továbbfejlődés lehetőségét változatlanul a nagyüzemi mezőgazdaság keretei között képzeli el, de elkerülhetetlennek tartja az ágazat reformját és a földtulajdon rendezését. Ügy fogalmazott: aki kéri, annak ki kell adni a földet, miközben a termelőszövetkezeteken belül is támogatni kell a vállalkozásokat. Az egyéni anyagi érdekeltségnek is érvényesülnie kell, s a közös vagyon egy részét részvényesí- teni lehet.

A személyét érintő kérdésre válaszolva Szabó István megerősítette, hogy nem kíván parasztpárti vezető lenni, és nem vállal funkciót a TOT utódszervezetében sem. A jövőben az MSZP tagjaként és a Nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnökeként szeretne a magyar mezőgazdaság előtt álló feladatok megoldásában részt venni.

— A küldöttközgyűléseken megfogalmazták: a jövőben még a korábbiaknál is nagyobb szükség lesz az érdekképviseletre, viszont ennek más típusúnak kell lennie. Miben kell változtatni?

— Alulról szerveződő, piramis- szerű szervezetre van szükség - válaszolta Eleki János —, amely egységes, és gazdaságpolitikai erőt jelent. Javaslatunk szerint a decemberi szövetkezeti kongresszuson az 1700 küldött csak az elnököt, alelnököket, az ellenőrző bizottság elnökét és a főtitkárt választja meg, az országos szövetség tagjait viszont a 21 területi szövetség. Legyenek az elnökség tagjai a teszöv-elnökök, az országos választmányok, szakmai szövetségek, egyesületek vezetői. Szervezeti szempontból ezt értem alulról építkezésnek és demokratikusnak, a döntéshozatal a legérdekeltebbek részvételével történhet.

— Az érdekképviseletet a szövetkezeti törvény, vagy az egyesülési törvény szellemében szervezik újjá?

— Míg februárban az egyesülésit, utóbb a szövetkezeti törvényt tekintjük alapnak. Ugyanis a várakozásunkkal ellentétben ázóta nem született meg az új szövetkezeti és az érdekképviseleti törvény, amelyekre egy-két évet még várni kell.

— Csakhogy a régi törvény kötelező tagságot ír elő a szövetkezeteknek, és egyes vonatkozásit ugyancsak túlhaladta az idő.

>— Ez így van, ezért kivételeket is megfogalmaztunk. Elsősorban a nagyobb nyitottságra törekszünk, a szövetkezetek és tagjaik mellett a kistermelői szerveződések és az állami gazdaságok csatlakozását is készséggel fogadjuk, s ezáltal az egész agrárágazatnak, a parasztságnak érdekképviseletére akarunk vállalkozni. Ugyanakkor nincs szándékunkban a reformszellemű önkéntességet megsérteni, vagyis nem gondoljuk, hogy a szövetkezeteknek kötelező az érdekképviseleti tagság.

— Milyen feladatokra vállalkozik az új érdekképviselet?

— Elsősorban gazdasági jellegűekre. A több párt által létrehozandó parlamentben és a koalíciós kormánnyal minőségileg más kapcsolatrendszerre illetve fellépésre van szükség. Két centrum alakul ki: a törvényhozói és végrehajtó hatalmi centrum.

A parlamentbe a képviselőkön keresztül be kell épülnünk, hogy segítségükkel érvényesíthessük a szövetkezetek, a parasztság érdekeit. A kormánnyal pedig az érdekképviseletnek közvetlenül kell tárgyalnia.

— Úgy gondolja, a parlamentben lesz megfelelő befolyása az érdek- képviseletnek?

— Számítunk az agrárreform- körökre, valamint alakulóba van az Agrár- és Szövetkezeti Párt is.

— Sok pro és kontra hangzik el napjainkban arról, szükséges-e ágazati párt? Az utóbbi időben előtérbe került az a vélemény, hogy a nép- párt-jellegű pártok lesznek valóban erősek. Az agrárágazatnak szüksége van-e külön pártra? — kérdeztem előbb Hegedűs Lajostól.

— Szerintem külön agrár-, vagy parasztpártra nincs szükség. Ugyanakkor helyeslem azt a törekvést, hogy az érdekképviselet minél nagyobb számú támogatónak a parlamentbe való jutását segítse elő.

Eleki János szerint:- Úgy gondolom, kötelességünk segíteni a Heves megyében megalakult Agrár- és Szövetkezeti Pártot, amelyhez Hajdú-Bihar és- Fejér megye is csatlakozik, és tudomásom van arról, hogy az agrárjellegű térségekben ugyancsak szimpátiává! fogadták a pártszervezést. Jelentős lehet a politikai palettán ez az új párt, s a parlamentbe juttatott képviselőik sokat tehetnek a magyar parasztság érdekeiért.

— Ma folytatja munkáját az Országgyűlés, s a héten szavaznak arról, módosítsák-e a szövetkezeti törvényt, pontosabban: befagyasztják-e a földek eladását. Ha Hegedűs Lajos képviselő -lenne, hogyan szavazna?

— A módosítási indítvány elfogadása jelentősen csorbítaná a szövetkezeti önkormányzatot, mest kivenné a szövetkezeti közgyűlés kezéből a földdel kapcsolatos igen fontos döntési jogosultságot. A szövetkezetek közösségeire tartozó döntési jogokat szerintem nem szabad elvenni, azért sem, mert ez nem lenne reformszellemű lépés. Én tehát a módosítás ellen szavaznék.

— És hogyan vélekedik Eleki János?- Emlékeztetek a módosítási indítvány alapokára, nevezetesen arra, hogy agglomerációs problé- • mából indul ki: a nagyvárosok, üdülőkörzetek térségében meglendült a földeladás, s a földet elsősorban nem mezőgazdasági hasznosítási céllal adják-veszik, hanem egyéb okokból, egészen a spekulációig bezáróan. Az elenyésző kisebbség helytelensége miatt nem szabad az egész országra korlátozó zubbonyt húzni. A visszás helyzetet természetesen meg kell oldani, de külön kezelve a többitől. A módosítás elfogadása diszkriminációnak tekinthető, meggátolja a mezőgazdaságot abban, hogy részt ..vegyen hazai és külföldi vállalkozásokban, bezárja a kaput a külföldi működő tőke előtt, blokkolja a kibontakozást és a reformfolyamatokat, megfosztja az Európához tartozástól az agrárágazatot. Én is a módosítás ellen szavazok, és ezt többektől is várom. A parlament agrárszekciója, á mezőgazdasági bizottság a tervezet ellen van, és sikerült már több képviselőt is megnyerni.

Csabai István

SOLTI PANASZ NYOMÁBAN

Mikor lesz rend megyénk előszobájában?

Nemrég — a szalkszentmártoni riporttal — indítottuk falvaink környezetkultúrájával foglalkozó sorozatunkat. A problémáról azóta sokféle véleményt juttattak el hozzánk olvasóink. Az egyik különösen érdekes levél Soltról érkezett.

„A solti Aranykulcs tér megyénk előszobája. A Dunántúl—Alföld tranzit fő állomása — írja Mezei István. — Ennek ellenére szánalmas az állapota. Kecskeméten egy időben folyamatos átalakítások színtere volt a város főtere. Egy ilyen, eleve — földrajzi fekvése okán — városesé- lyes község pedig, mint a miénk, alapvető intézményekért kalapolt. Meg kell hagyni: azért vezetőink jobban is verhették volna az asztalt. Talán ha következetesebben kiállnak saját közösségük, választóik érdekében, Sölt naponta ezrek által meglátogatott főtéré is jobban különbözne egy majorudvartól...”

Mezei István levele nyomán körbenéztünk az Aranykulcs téren, majd

Prohászka János tanácselnöktől érdeklődtünk az elszomorító állapot okairól.- Solt sajátos topográfiája az egyik fő oka — mondja Prohászka János —. hogy valóban nem dicsekedhetünk tereinkkel. Több kisebb település is (Petőfi-telep, Új- és Kis- solt) tartozik hozzánk. A lakókörzeteket tavacskák és csatornák tagolják. Ezért nincs igazi, hagyományos értelemben vett főterünk. Ősi település a miénk, melyet a modern településrendezések alkalmával nem lehetett újra tervezni. Az adottságokból kellett kiindulniuk a mérnököknek. Az Aranykulcs tér pedig inkább az utóbbi évtizedekben nyerte el különleges státusát. Százhuszonhat Volánjárat áll meg ott nap, mint nap; a Dunaföldvár—Kecskemét, illetve

Szeged közötti forgalom egésze.

— Vagyis ezrek mondhatnak kritikát arról, ami ott látható. Szervezetien, balesetveszélyes tér, alkalmi plakáttárolókkal, bódékkal, matuzsálemi korú és új középületekkel. Sivárság és szemét *...

— Régóta tárgyalunk már arról, hogy a megye „előszobájában” végre rendet kellene tennünk. De kinek volt erre idáig pénze?! Községünkben például az elmúlt évtizedekben minden közcélra fordítható forintot az iskolaépítés emésztett fel. Több tízmillió forint kellett, hogy az általános iskolakötelezettség múlt századi eszméje itt is valósággá válhasson. És még ma sem fejeztük be igazán e programot. Azt gondolom, nem én vagyok az első, aki megállapíthatja: a magyar falut kisemmizte a máig is érvényes elosztáspolitika. Ön is emlékezhet rá: akkor kaptunk csak munkák megkezdéséhez elégséges forintot föntről, amikor már az újságban is megjelent: aládúcolt, fűthetetlen, életveszélyes, egykoron istállónak emelt épületben tanulhatnak csak a kissolti gyerekek. Vagy mikor összedőlt az egyik‘öreg iskolánk itt a központban. Esztétikus főtérről a kecskemétiek, a tiszakécs- keiek, meg a kiskunhalasiak ábrándozhattak. Nem a Duna menti községek lakói. Pedig egy központi forrásból fedezett szépítkezés kedvünkre való lett volna, hiszen egy ilyen a szó szoros értelmében látványos sikert ígér,l |.

— Valaki az Ön rovására úja: nem nagyon ütötte a magasságosok asztalát. Ön végül is jobban járt, ha a „morzsákon” kiegyezett.

— Hogy mi érte meg jobban, meg hogy felemeltük-e valóban a hangunkat a költségvetési tárgyalásokon? Azt, úgy gondolom, nehéz megítélni. Lehet, hogy többre jutottunk volna.

há mi is beszállunk a pénzszerző panamákba?! Nem tudom.

=— De a központ mégis olyan, amilyen. Mióta áll Ön a tanács élén?

— 15 éve vagyok elnök. Úgy gondolom, megpróbáltam, amit meg lehetett. Igaz, nem sikerült új művelődési központot építenünk az Aranykulcs téren álló — az egykori községi nagyvendéglőből kialakított — toldozott- foldozott öreg épület helyett. De úgy gondolom, nem tétlenkedtem.

— Van-e tervük a jövőre? A következő években továbbra is hivatkozási alap marad a pénzhiány?

—Az üres kassza objektív valóság, amivel feltétlenül számolnia kell annak, aki álproblémákat felelősséggel vizsgálja. És nem számolhatunk több támogatásra a jövőben sem, pedig tereink rekonstrukciójára elkészültek, illetve hamarosan elkészülnek a műszaki tervek. Persze a közeljövőben is lesznek változások. A tisztasági fürdő .üresen árválkodó épületét például lebontjuk. A bódék is eltűnnek majd a vendéglő elől. Fölszólítottuk a Szikra Tsz-t. hogy romos műhelyeit hozza rendbe, vagy bontsa le. Megfelelő, esztétikus plakáttárolókat is felállítunk. A Solt és Harta Vidéke Áfésszel a Karamell Sütő- és Édesipari Vállalattal, a Volánnal és az OTP-vel közösen mindent meg szeretnénk tenni, hogy rendet tartsuk. Sajnos azonban azt kell mondanom; ahhoz, hogy Solt európai mércével mérve is szép község lehessen, több tízmillió forintra lenne szükség. A társadalmi munkás és a brigádmozgalom nálunk sem alkalmas már arra, hogy lényegesen változ- ■ tasson a település arculatán. Fölzárkóztató központi pénzelosztás kell! A lemaradás ugyanis a falvak esetében már-már behozhatatlan ...

Farkas P. József