Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-30 / 231. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. szeptember 30. • A túlméretezett csarnokban az emberek, a gépek szinte elvesznek. Munkával sem tudják kitölteni a területet. (Tóth Sándor felvétele) KÖZEL NYOLCMILLIÓS VESZTESÉGGEL ZÁRTÁK A MÚLT ÉVET Felszámolják a tiszakécskei kisszövetkezetet Tavaly szeptemberben két kis­szövetkezetre szakadt a Tiszakécs­kei Építő- és Vegyesipari Szövet­kezet. Ugyanis az alacsony jöve­delmezőségű részleg dolgozói nem voltak hajlandók vállalni a szövet­kezet túlméretezett beruházásának következményeit. Azét a lakatos- ipari csarnokét, amit nem tudtak kihasználni. Ehhez kapacitásuk nem volt, de megrendelésük sem elegendő. Nem is lehetett, hiszen e munka piacán nagy a túlkínálat. Persze, másként alakulhatott vol­na a helyzet, ha egy teherdaru is beférne a csarnokba, mert akkor speciális feladatokat is vállalhat­nának. Az objektum azonban nem elég magas. Építészetileg viszont a lehető legköltségesebb megoldá­sokkal készült. Túlságosan sokba került ahhoz, hogy a beruházás költségeinek megtérülésére — az adott körülmények között — a szövetkezetnek reménye lehessen. Az egy nagyból alakult két kis­szövetkezet egyike az építő-, a szolgáltató és a lakatosipari részle­geket (örökölte. Ezzel együtt az eh fuserált csarnokot, az adósságo­kat, valamint a korábban átalány­díjás, vidéki építőrészlegeik okozta veszteséget. Ugyanakkor a megnö­vekedett bérterhek, valamint a múltban elkövetett számviteli hi­bák miatti váratlan kiadások nö­velték költségeiket. Mégis azzal a reménnyel, elhatározással kezdték a független, új életüket, hogy ha legalább túlélniök sikerül az első egy-két évet, akkor már egérutat nyertek. Az volt az egyik elképze­lésük, hogy eladják a csarnokot, de úgy, hogy a saját lakatosaik to­vábbra is ott dolgozhassanak, azaz, ne maradjanak munka nél­kül. Ez az elképzelésük úgy­mond — nem jött be. Eleve az érdeklődés is kevés volt, hiszen a jelenlegi gazdasági szabályozók, enyhén szólva, nem kedveznek az épületberuházásoknak. Mostaná­ban jobbára csak az a cég kezd építésbe vagy épületvásárlásba, amelyiknek nagyon megéri. Nos-, az elmúlt időszakban közel s távol nem akadt ilyen. Volt ugyan ko­moly szándékú érdeklődő, de vé­gül is nem.tudtak szerezni akkora nyereségtartalmú munkát, ami az épület árát is visszaadta volna; A változatlanul maradt helyzet­ben, azaz, nyakukban az adósság­gal, a növekvő költségekkel, s előt­tük a vállalkozásokban egyáltalán nem javuló kilátásokkal, a szövet­kezet dolgozói a kenyerüket látták veszélyeztetve. Ekkor kötöttek egy megállapodást a volt, hagyomá­nyos szövetkezetből alakult másik kisszövetkezettel, aminek értelmé­ben az (a Start bútoripari) kikérő­vel átvette dolgozóikat. Ez jelen­tette az Építő-, Lakatos- és Szol­gáltatóipari Kisszövetkezet felszá­molásának kezdetét. De egyúttal azt is, hogy a szövetkezet megszű­nése miatt senki sem maradt mun­ka nélkül Tiszakécskén. A Start szövetkezetben egyébként úgy döntöttek, hogy lakatosipari ága­zatot hoznak létre, ezért bérbe vet­ték az ominózus csarnokot. Egye­lőre jobb megoldás híján. Nos, úgy tűnik, vérveszteség nél­kül sikerült átmenteni egy tönkre­ment szövetkezet kollektíváját a másikba. Igaz, a tavalyi jogsza­bálynak megfelelően a tagoknak vissza kellene fizetniük a vesztesé­get közel nyolcmilliós mérleghi­ánnyal zárták az 1988. évet—,sad- digcsak a létminimumnak megfele­lő összeget kapnák a bérükből, de ezt mind a tizennégyen külön- külön megfellebbezték. Arra a tényre hivatkozva, jogosan, hogy a túlméretezett beruházás idején még hagyományos szövetkezeti, azaz vállalkozóknak legkevésbé mond­ható tagok voltak. Nemigen szól­hattak bele a vezetői döntésekbe. Minderről Pákozdi György, a felszámolás alatt levő kisszövetke­zet elnöke, a felszámolás vezetője tájékoztatott. A. M. SZAKÉRTŐI JAVASLAT: Szabad vámterületeket, minél előbb Egy hétig tanulmányozták az •'ENSZ Bécsbeii székelő Iparfej­lesztési Szervezetének , (UNT- '• DÖ) szakértői szabad vámterü-, letek magyarországi kialakítá­sának lehetőségéit..' A magyar kormány felkérésére hazánkba érkezett szakemberek tapaszta­lataik Összegzéseként hangoz­tatták, hogy a szabad vámterü­letek ügyében mindenekelőtt azt kell eldönteni, mit akar a gazdasági szféra, s minden más helyi, országos érdeket annak kell alárendelni. Dr. Hermann Müegge, a szakértőcsoport vezetője — az MTI munkatársának kérdésére válaszolva — úgy nyilatkozott: nincs semmi feltűnő a magyar vállalatok szabad vámterületek létrehozásával kapcsolatos tö­rekvéseiben. Mint mondotta: minden valamirevaló ország ar­ra törekszik, hogy versenyképes legyen a világpiacon, s az emlí- . tett törekvés a magyar vállala-. toknak ézt az elhatározását tükrözi. Magyarország, folytatta a neves szakember,- sokát fejlő­dött az utóbbi időben, de .sok időt el is vesztett. A . szabad vámövezetek elősegíthetik en­nek az időveszteségnek a csök­kenését, a magyar gazdaság fel-. zárkózását Európához és a vi- - lághoz. E szempontból különö­sen hasznosnak értékelte az egyes régiók sajátos lehetősége­inek kihasználását. Ezek közé sorolta a szakértőcsoport által is meglátogatott északi ország­részt, Szabolcs-Szatmár megye térségét és a nyugati határvidé­ket, főleg Sopront. Magyaror­szág mondta — helyesen jár el, ha ezekben a térségekben mipél előbb létrehozza a szabad vámterületet. A külföldi szakértőket, mint ezt a tájékoztatón ugyancsak elmondták, azért hívták meg, mert az utóbbi időben az ország több vidékén is kezdeményez­ték szabad vámterületek létesí­tését. A kormány széles körű tapasztalatok alapján akar dönteni, az azonban máris bi­zonyos, hogy a fokozatosságot tartja célszerűnek. Szabad vámterület létrehozá­sát illetően jelenleg Sopronban tartanak a legelőbbre. Az UNI­DO szakértői elismeréssel szól­tak ottani tapasztalataikról. Sopronban ugyanis magyar, osztrák, NSZK-beli és más nemzetiségű cégek részvételével már működik egy Különleges Övezet nevű részvénytársaság. A város keleti határában már kijelölték azt a több száz hektá­ros területet is, amelyen a sza­bad vámövezet kiszolgálásához szükséges létesítményeket épí­tik fel. Összefogással pótolták a pénzhiányt Új munkahelyek Bácsalmáson Új asztalosüzem kezdte meg működését a közel­múltban Bácsalmáson. Ez a hír már önmagában is figyelemre méltó,, hiszen ebben az iparhiányos, fog­lalkoztatási gondokkal küszködő térségben óriási jelentősége van minden új munkahelynek. Ám, még érdekesebbé válik a hír­adás, ha hozzátesszük: a helyi Petőfi Tsz és az Épí­tő- és ipari Szövetkezet (Épisz:) Összefogása nyo­mán született meg a léte­sítmény. • Az új üzemben egyelőre főleg kézi munkát végeznek. Tapétázóbakokat állítanak össze. Építés helyett faipar A két gazdasági egység együttműködése nem újke­letű. Jó három esztendeje már, hogy az ipari szövetke­zet a téli időszakban első alkalommal néhány embert kért a tsz-től faházainak gyártásához. Jól jött a segít­ség, hiszen a szezonban nem győzték kielégíteni az NSZK-beli vevők igényeit. Az első esetet követte a többi. Azóta évről évre legalább 12-15 tsz-tag bér­munkában dolgozik náluk a hideg hónapokban. De más példát is találhatunk a két egység együttműködé­sére: a Petőfi Tsz pótkocsis teherautói már régóta szállítják az Épisznek a vasúttól az alapanyagot. A fe­lek tehát alaposan megismerték egymást, s csak az­után vágtak.bele á közös beruházás megvalósításába. De miért éppen faipari üzem létesítése mellett döntöt­tek? ’ . • ' Bár a szövetkezet nevében az „építő” szó áll az első helyen; s régen tényleg ez is volt a meghatározó, ma már alaposan csökkent e tevékenységünk jelentő­sége — magyarázza Mándity István, az Épisz elnöke —, napjainkra jelentősen mérséklődött az építőipari munkák iránt a kereslet. Ezért inkább az iparba cso­portosítottuk át erőinket. Igen ám, de ezen belül a textilágazat olyan gazdaságtalanná vált, hogy tavaly fel kellett számolnunk azt a tevékenységünket is. Az így felszabaduló munkaerő részint a Bajatex bácsal­mási1 éh ;ffiádara&i ^részlegében, részint pedig á saját faipari üzemünkben helyezkedett el. Felfutott tehát ez a tevékenység, mégpedig éppen akkor, amikor az Épisz piaci pozíciói is jócskán meg­erősödtek, mind több kerti házat rendeltek tőlük az NSZK-ból. Nyilvánvalóvá vált: most kell megragadni a kínálkozó alkalmat és bővíteni a faipari kapacitáso­kat. Igen ám, de ehhez az Épisznek nem volt elég pénze! Honnan szerezzen? A válasz nem váratott so­káig magára. Kapóra jött, hogy a helyi Petőfi Tsz ez idő tájt épített új gépműhelyt, a régi csarnok pedig ott áll kihasználatlanul. Benépesült az elárvult csarnok — Kipróbált, korrekt munkakapcsolat volt köz­tünk, ismertük egymást. Könnyen ment a megállapo­dás — emlékszik a történtekre Kiss László, a tsz elnö­ke —, elhatároztuk, hogy az Épisszel közösen átala­kítjuk az üresen maradt műhelyt faipari üzemmé. így mindkettőnknek megoszlanak a költségei. Ráadásul a tsz újabb melléktevékenységhez juthat, ami bizton­ságosabbá teszi a gazdálkodást. Megszületett tehát a megállapodás és az elárvult csarnok igen rövid idő alatt benépesült. Az átalakítás tízmillió forintba került. A számlának csaknem az egyharmadát azonban a megyei tanács állta: a foglal­koztatási alapból hárommilliót utalt át a két bácsal­mási szövetkezetnek. A termelés idén, július elején indult tapétázóbakok gyártásával. Egyszerű termékről van szó magyarázza Kiss László —, s ennek is csupán az összeszerelését végez­zük egyelőre az új üzemben. Az alkatrészeket az Épisz központi asztalosüzemében készítik. De ez így helyes, • Az alkatrészeket még az Épisz központi asztalosüzemében készítik. hiszen az emberek döntő többsége szakképzetlen. Hadd sajátítsák el fokozatosan a faipari szakmunka fogásait. Ugyanakkor már folyik az újabb gyártósor telepíté­se — egészíti ki a hallottakat Mándity István. — Ha minden a helyére kerül, hozzáfoghatunk a kertibútor- garnitúrák gyártásához. Ez már lényegesen igénye­sebb feladat lesz. A termékek — a tapétázóbakokhoz hasonlóan NSZK-exportra kerülnek. Exportál a Patkó Kft. Az exportszállításokról szólva nem felejtkezhetünk meg a két bácsalmási szövetkezet együttműködésének egy másik jelentős eredményéről, a Patkó Kft.-ről sem! - veti közbe Kiss László. — Az idén januárban alapítottunk egy NSZK—magyar, export-import te­vékenységet folytató, termeltető és kereskedelmi kft.-t. Ebből harminc százalék a nyugati tőke aránya, a többin a Petőfi Tsz, az Épisz, valamint a Dél- Dunántúli Tüzép osztozik. A korlátolt felelősségű társaság elsősorban fa- és építőipari termékek exportjával-importjával foglalko­zik. Az Épisz gyártmányainak döntő többsége - s természetesen a közös üzemé is — a kft.-n keresztül kerül a külföldi vásárlókhoz. Az új üzem tehát beindult, termékeik kelendőek a piacokon — külföldön is. Az exportszállítások zökke­nőmentesek. Ideális indulás. De hogyan tovább? Újabb és újabb termékek gyártását tervezik. Olya­nokét, amelyek már magasabb feldolgozottsági fokú- ak, igényesebbek, mint a mostaniak. (Ezért az áruk is magasabb.) Ám ehhez a meglévők mellé további gé­peket kell vásárolniuk, ami legalább 6-7 millió forint­ba kerül. Ennyi pénzük, persze, nincs. Ezért idegen tőkéstárs után kutatnak, aki anyagilag is képes segíte­ni távlati terveik valóra váltását. A két szövetkezet egyébként a közelmúltban 6-6 asztalos ipari tanulót vett fel, hogy képzett szakemberek kezeljék majd az új gépeket. Ez is azt bizonyítja: bíznak a jövőben, és hosszú távon komoly szerepet szánnak az új faipari üzemnek. Gaál Béla MIT VÁRNAK A KONGRESSZUSTÓL? Munkások véleménye Kiskunfélegyházáról Néhány nap múlva megkezdődik a Magyar Szocialista Munkáspárt kong­resszusa, amely elé nagy várakozással tekintenek az MSZMP-tagok, a pár- tonkívüliek, sőt a más pártokhoz tarto­zók is. Három kiskunfélegyházi üzem­ben jártunk s kérdeztünk meg kommu­nista munkásokat: mi a véleményük, mit várnak a történelmi tanácskozás­tól? Drobi József, a Villamosszigetclő és Műanyaggyár fröccsöntő csoportveze­tője: A kongresszustól a munka biz­tosítását, a megélhetést, a személyi adó módosítását várom. Nem tudom, jó lesz-e a többpártrendszer. Őszintén szólva, nagyon sok az ígéret, de végül is nem tudja az ember, mi valósul meg belőle. Sok éve fizetem a párttagsági díjat, én számon kérhetném az MSZMP-től, mit mire költött. Mások­nak ehhez milyen joga van? Úgy látom, hogy a kongresszuson a párt több rész­re szakad, az alapszervezetekben már nincs mozgalmi munka. Olyan pártot szeretnék, amely nemcsak _ ígéreteket tesz, hanem adni is tud. Útmutatást várok ahhoz, hogyan másszunk ki a kátyúból, erre kellene fordítani a leg­több gondot. Ha a párt kivonul az üze­mekből, szétszóródjk a tagsága, elvesz­ti minden erejét. Én felteszem a kér­dést: valóban olyan „rossz” volt az MSZMP az elmúlt 40 év alatt? A négy évtizedre visszaemlékezve azt mondha­tom: aki dolgozni akart és tudott, az jól, becsületesen megélt. Dobák Endre, a Villamosszigctclő és Műanyaggyár szerszámkészítője: Alapvető személyi változásokat várok, s az új vezetőktől azt, hogy jó irányba, gyorsabban haladjunk. Remélem, hogy ezután a szekerünk gazdaságilag és politikailag elkerüli a kátyút. Lelki­leg fel vagyok készülve minden rosszra, de úgy velem, ennél rosszabb már alig­ha lehet. A gazdaságban sok mindenen változtatni kellene, elsősorban talpra állítani, versenyhelyzetet teremteni. Ezt a folyamatot már régen el kellett volna kezdeni, de eddig csak beszéltünk róla. Nem tudom, mi lesz a párt neve, de tartalmában azt szeretném, hogy iga­zán az emberek javát szolgálja. Na­gyon sok párttag, kommunista várja a kongresszust, az ott hozott határozato­kat, mert legtöbbjüket már csak a be­csület tartja a pártban. Most nem azokról szólok, akik érdekből voltak párttagok. Szerintem azért is ment tönkre az ország, mert sok ember piros könyvvel a zsebében tornázta fel magát a magas pozíciókba. Tóth Istvánné, a Kiskun Cipőgyár talpállítója: Azt várom a kongresz­szustól, hogy a. gazdasági és politikai helyzet normalizálódjon. El kell dönte­ni végül is, mi lenne jó a dolgozónak, az országnak. Többet kell foglalkozni az életszínvonallal, s nem azokkal, akik csak handabandáznak- Véleményem szerint jó volt, hogy az MSZMP ural­kodó párt volt, jónak tartom a több­pártrendszert is, de ami'most van, az egyszerűen káosz, az ember csak a fejét kapkodja. Ma nem népszerű párttag­nak lenni, mi mégis vállaljuk. Nem úgy, mint azok, akik mint a patká­nyok, menekülnek a süllyedő hajóról. forgatják a köpönyeget. Meggyengült a párt, de remélem, a kongresszus olyan programot dolgoz ki, amelyet végre is lehet hajtani. Olyan pártnak szeretnék a tagja lenni, amely tudja, hogy mit akar. Nem értek egyet azzal, hogy vonuljunk ki az üzemből, mert mi, munkások itt vagyunk a legerőseb­bek. Félünk a vegyes vállalattól, ná­lunk is eladnak az amerikaiaknak egy szalagot. Mi a félelem oka? A létbi­zonytalanság; a kapitalista könnyen el­bocsátja az embereket. Én azt vallom: ne adják el az országot. R. Nagy Klára diszpécser, a Kiskun Cipőgyárból: Programot várok a kongresszustól, hogy ezután merre ha­ladunk. Útmutatást, hogy ‘hogyan akarjuk talpra állítani a gazdaságot, emelni az életszínvonalat. Biztonságot, mert nagy a bizonytalanság a kommu­nisták között. A párt nem befolyásolta eddig sem a termelést, ezért nem tu­dom, mi kifogásuk van egyeseknek az ellen, hogy a pártszervezet itt maradjon az üzemben. Itt nagyobb a megszokott- ság, a bizalom, őszintébb a megnyilat­kozás. Azt szeretném, ha merészebb, bátrabb lenne a pártvezetés, s végre vonják felelősségre a felelősöket, korri­gálják az elkövetett hibákat. A pártnak meg kell újulnia, rugalmasabbnak kell lennie, s meg kell vívnia az ellenzékkel, hogy vezető párt maradhasson. Ha ez nem valósítható meg, akkor is ai, MSZMP-nek vagy jogutódjának kell vezető erőnek maradnia. Bujdosó Imre, lakatos csoportvezető az Április 4. Gépipari Müvekben: A kongresszusnak vissza kell állítania a párt tekintélyét, már csak azért is, hogy a kommunistákra ne mondhas­son mindenki mindent. A pártnak ki kell mozdulnia a jelenlegi tespedtségé- ből olyan módon, hogy erősödjön az alapszervezetek tevékenysége. Legyen rangja a pártnak a társadalom vezeté­sében, s ha szükséges, le kell váltani vezetőket, hogy ne legyen korrupció. A visszaélések az egész párt tekintélyét rombolják, lejáratják a becsületes kommunistákat. Reformpártot szeret­nék, amely harcol az egyes emberért, a társadalomért, a jólétért. A legfonto­sabb a gazdasági biztonság, a munka becsületének visszaállítása, az adóre­form, amely nem fogja vissza a teljesít­ményeket. Nem tudom elképzelni az üzemet pártalapszervezet nélkül, de az természetes, hogy ha szükséges, a lakó­területen is tevékenykedünk. Munka­idő után lehet gyűlést tartani, de politi­zálni itt kell. Sajnos, a jelenlegi felső­szintű pártvezetők viszálykodása olyan helyzetet teremtett, hogy mgr azok az emberek is otthagyják a pártot, akikre számítani lehetne, akik. áldozatokat is hoztak. Bcszc László, az Április 4. Gépipari Művek lakatosa: Visszautasítom, hogy az országot az MSZMP tette tönkre. Sajnos, akadtak olyan embe­rek, akiknek a feneke alá az MSZMP tolta a széket, s azok visszaéltek a hata­lommal. A kongresszustól várom a párt tisztulását, a hibák feltárását, a felelősök megnevezését és fegyelmi fe­lelősségre vonását. Az volt a hiba, hogy a májusi pártértekezleten ezt a tisztújí­tást nem csinálták végig. A kongresz- szus tisztázza: mit akar tenni az MSZMP. Ha szétesik a párt, olyan po­litikai és gazdasági káosz lesz, hogy ezt még fel sem mérhetjük, ugyanis egyet­len párt sem alkalmas az irányításra. A pártvezetés minden szintjén meg kell valósítani az erőteljes kádercserét, s akik funkcióba kerülnek, merjenek ki­állni a párt mellett, még ha az népsze­rűtlen is. Jó volna tisztázni, hogy a párt, illetve a pártok milyen anyagiak­kal rendelkeznek. Azt szeretném, ha a párt végre működőképes lenne, politi­zálna, ami a jelenlegi körülmények kö­zött nem könnyű dolog. Ha az MSZMP uralkodó párt akar maradni, a dolgozókra kell támaszkodnia,'azok­ra, akik a végsőkig kitartanak mellet­te ... Gémes Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom