Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-19 / 221. szám

1989. szeptember 19. • PETŐFI NÉPE • 3 KOMMENTÁRUNK Bankjegy, csekk — liberalizáció? A pénzügyi kormányzat ismét megmutatta, hogyan lehet úgy „adni", hogy közben inkább ehegyen: a valutaügyben hozott pénteki lépés iskolapéldája nemcsak az állampolgár becsapásának, hanem elemi magyar érdekek semmibevéte­lének is. Mától - amint azt korábban nagy garral beharangoz­ták — elvileg az a magyar állampolgár nyithat valuta- számlát, amelyik csak akar, elvileg továbbá semmiféle igazolásra nincs szüksége, hogy honnan szerezte külföldi pénzét. Gyakorlatban azonban az a helyzet, hogy mindösz- sze 22 (!) különféle jogcímen tartják számon a valutaelhe­lyezés indokát. S bár azt mondják, hogy ez „titok", mások erre azt felelik: ha titok, ne kérdezzenek semmit. Az min­denesetre tény, hogy kizárólag a 22. jogcím az, amelyik „tisztára moshatja" a valutát az átlagember kezében, elég csupán annyit mondania: külfölditől ajándékba kapta a pénzt. (Nem árt emlékeztetni: tavaly az adóbevallásnál külön kellett nyilatkozni, mennyi valutát kapott az ember ajándékba). Szeretném megkérdezni: miért kell hazugság­ra kényszeríteni emberek ezreit ? Olyan állampolgárokról beszélek, akik kiváltották állampolgári jogon járó valutá­jukat, nem költötték el, s most úgy gondolják, bankba teszik (legyen most más kérdés, hogy más rendelkezések ezt nem engedélyezik). Olyan nagy dolog lett volna egy 23. jogcímet is kitalálni (a valutalap korában ez amúgy is ellenőrizhető), a megmaradt valutakeret elhelyezésére? Ez persze inkább amolyen erkölcsi kérdés, ami föltehe- tőleg nemigen izgatja azokat, akik bíznak abban, hogy most bankba adott márkájukat márkában kapják vissza. Olyanok is akadnak, akik attól tartanak: bankjegy helyett csekket kapnak csupán, ami ugyan elvileg valóban pénzt ér, csak nem úgy, nem akkor és nem annyit, amennyit a bankjegy. Az a körülmény, hogy ezentúl egyelőre? ­.. a lakossági keretet csekkben adják, ráadásul csupán há­rom pénznemben, az igen kedvező hasznot biztosít bárme­lyik külföldi banknak (nem beszélve a csekket kibocsátó cégről), miközben a mi zsebünkből húz ki valutát. Bécsben ugyanis —- miután schillingesekkel „nem sikerült" találni, s miután ebből kifolyólag a dollár-, a font- és a márka­csekket nem egy az egyben fogják beváltani a bécsi bank kasszírozhat nyereséget, az olvasóra bízva annak megválaszolását, hogy akkor ez miért és kinek jó. (Még csak annyit: a pénzügyi tájékoztatón nem tagadták, hogy nem is versenyeztették a csekkbuliért a bankokat. Ehhez végképp nem kell kommentár). A kormányzat célja alighanem az volt a liberalizációval, hogy állampolgárai hagyják itthon valutájukat, melyre a kormányzatnak igen nagy szüksége lenne. Nagy kérdés, hogy e feltételek közepette a cél elérhető-e. Már most hallatszanak olyan hangok, melyek szerint a cél jó, ám a módszer ellentétes azzal, amit a kormányzat liberalizáció­nak nevez. B. J. Munkás és tulajdonos személyben? AZ ELLENZÉKI KEREKASZTAL HÍREI: Mit akar a Magyar Néppárt? Történelmi tapasztalatok cáfol­ják azt az előítéletet, amely szerint a munkavállaló nem képes tulaj­donosként működni — mondotta az MTI munkatársának érdeklő­désére Makó Csaba szociológus — a Magyar Tudományos Akadé­mia Szociológiai Kutató Intézeté­nek igazgatója —, aki most össze­gezte a munkavállalói tulajdonlás lehetőségeit és akadályait, gazda­sági, társadalmi hatását elemző kutatásait. Hazai és külföldi, köz­tük az Amerikai Egyesült Alla- mok-beli, svéd, jugoszláv, izraeli példák bizonyítják — hangsúlyoz­ta — nem kizárt, hogy a munka- vállalók, s munkáltatók és a veze­tők egyben tulajdonosok is legye­nek. A munkavállalói tulajdonlás biztonságot ad a munkavállaló számára, hiszen ha netalán kikerül a munkaerőpiacról, például mun­kanélkülivé válik, az anyagi hely­zete nem rendül meg. A tulajdonos alkalmazott keményebben dolgo­zik, jobban törődik a vállalatával és nagyobb figyelmet szentel a munkájának, mint a nem tulajdo­nosi státussal rendelkező. A mun­kástulajdonban lévő vállalatok termelékenysége és alkalmazottai­nak létszáma gyorsabban növek­szik, mivel a részvényes dolgozók nagyobb nyereséget produkálnak. Ugyanakkor vizsgálatok során kitűnt az is, hogy a szakszervezeti RÁDIÓJEGYZET Századszor Ha a 168 óra című rádiómagazin adásaira gondolunk, a Vasárnapi Újság századik jelentkezése eltör- pülően kis szám. De azért mégis figyelmet érdemel. Azért, mert a már „bejáratott” politikai műso­rok mellett képes volt új hangot megütni, új vagy régi, de magába zárkózó hallgatói rétegeket meg­érinteni, s őket is szólásra bírni. Rádiójegyzetünkben a múlt év februárjában az elsők közt üdvö­zöltük ezt a vasárnap kora reggel jelentkező műsort, amelynek a szo­katlan időpont miatt eleinte még elég gyér volt a hallgatósága. Majd szinte robbanásszerűen — ezt a be­érkezett levelek, észrevételek is mutatták - fokozódott iránta az érdeklődés. Ez jórészt a sokáig csak rejtve használható hangnak, a nemzeti érzelmek, a nemzeti kér­dés, az erdélyi probléma nyílt ki­mondásának, a máig élő múltbeli sérelmek bevallásának, az egyházi közösségek megszólalásának volt köszönhető. Az eltelt idő — a kedvező véle­mények mellett — felszínre hozta a gyenge pontokat is. Nemegyszer került terítékre ellenőrizetlen, vá­daskodó, később korrekcióra szo­ruló anyag, ami nem erősítette a szerkesztőség hitelét. A „hallgasd meg a másik felet is” elv betartása íratlan törvény ebben a szakmá­ban. Még egy észrevétel: jó lenne a sajátos arculatot kialakítani és őrizni ezeknél a műsoroknál, mert vezetők többsége szerint a mun­kástulajdon működését kísérő ér­dekkonfliktusok sohasem lesznek kibékíthetők. Elképzelhetetlen, hogy a munkás egy személyben ve­zető is legyen. Úgy vélik, a rész­vénytulajdonlás lehetősége csupán a tulajdon illúzióját nyújtja a dol­gozóknak, a tényleges ellenőrzés reménye nélkül. A dolgozói tulaj­don létrehozására irányuló próbál­kozások olyan vezetői fogások, amelyek a szakszervezet vállalati jelenlétének kikapcsolására irá­nyulnak. Ismert közgazdászok szintén szkeptikusan nyilatkoztak a mun­kástulajdon életképességéről. A dolgozói tulajdon működésében új típusú társadalmi és irányítási megoldásokkal szemben a gazda­sági élet egyes kulcsintézményei, például a bankok kevéssé nyitot­tak. A hitel és a bankkölcsönök általánosan megkövetelt feltétele a hierarchikus és szilárd vezetői struktúrák megléte és funkcionálá­sa. Az igazgatótanácsban megjele­nő dolgozói küldöttek, sőt a válla­lat fejlesztéséről szavazó dolgozóik ugyanis a bankok számára azt je­lentik, hogy a vállalati döntések­ben laikusok, vagyis nem kívána­tos személyek kapnak szerepet. A munkavállalói tulajdonlás el­lentmondásainak, problémáinak megismerése gazdaságunk fejlődé­néha vészesen hasonlítanak egy­másra. (Pl. a 168 óra, a Vasárnapi Újság és a Gondolat-jel) A kis Rajk Sokáig csak így forgott közszá­jon a neve: a kis Rajk. Pedig ami­kor először feltűnt — a hetvenes években — már meglett férfi volt. Egyetemet végzett építészmérnök, akiről főleg ellenzéki megmozdu­lásokkal kapcsolatosan lehetett hallani. Az ifjabbik Rajk László élete gyermekkorától kezdve teli volt súlyos megpróbáltatásokkal. Édesapja kivégzése — 1949. októ­ber 15-e — után, mivel édesanyját is bebörtönzik, három hónapos korában egy gyermekotthonba ke­rül, ahol még a nevét is megváltoz­tatták. A család felkutatta és nagy­nénje adoptáltatta. Csak 1956 nya­rán, miiirán édesanyja négy év után kiszabadult a börtönből, kap­ta vissza valódi nevét. Tudatosan és nagyon precíz íté­letalkotással emlékezik mindezek­re, s formál véleményt apja mártír­haláláról, hősi vagy antihősi mi­voltáról. Azért, hogy a bonyolult összetevőjű múlt ballasztjától megszabadulva — és mégis cipelve —, önmaga képességére, tehetsé­gére alapozva formálhassa meg sa­ját egyéniségét. A nehezebbik utat választva — a Rajk névvel együtt —, amely még ma is sokakban részvétet, szimpátiát, netán ellen­érzést is kelthet. sének jelenlegi szakaszában külö­nösen fontos. Országunkban az utóbbi időben jobbára csak a ne­héz gazdasági helyzetbe jutott vál­lalatok ajánlották fel dolgozóik­nak: részvények vásárlásával le­gyenek a vállalati tulajdon része­sei. Ily módon igyekeztek javítani a vállalat gazdasági teljesítményét, megőrizni munkásaik létszámát. Szükséges lenne azonban, hogy egyre több vállalatnál tegyék lehe­tővé a munkavállalói tulajdonlást, mert ez nemcsak a tulajdonformá­kat, hanem a foglalkoztatás lehe­tőségét is bővítené. Már a mostani időszakban is elősegíthetné az erő­források megfelelőbb hasznosítá­sát, s a piacgazdaság, a valódi ver­seny kialakulása után pedig még hatékonyabb eszköz lehetne. Fi­gyelembe kell venni azonban, hogy a tulajdonformában bekövetkező változások nem vezetnek jelentős eredményhez, ha nem következik be változás a munka szervezeté­ben, irányításában, a társadalmi partnerek gondolkodásában, ér­dekviszonyaiban, az érdekképvise­letben. Számosán úgy vélik, hogy a dol­gozói tulajdon sikeres alkalmazá­sához szükséges egyik legfonto­sabb és legnehezebben megteremt­hető feltétel: a vezetés és a dolgo­zók kölcsönös kockázatviselési ké­pességének kialakítása. Rangos Katalin mikrofonja előtt szombaton, a Kossuth rádióban egyórás beszélgetés keretében val­lott önmagáról a múlt terheit sor­sában is hordozó Rajk László. Megindító beszélgetés volt. Aki hallotta, biztosan jobban megérti egy ellenzéki személyiség gondo­latvilágát, eszmerendszerének in­dítékait és logikáját. Mellyel ha nem is ért valaki egyet, de tisztelni kell, mert őszinte meggyőződés hordozója. Ajánló Költőt ajánlok a figyelmükbe. Nem azért, mert Pákolitz István Kalocsán járt gimnáziumba, majd később tanítóképzőt, főiskolát végzett emberként is mindig a ma­gyar vidék tanítója, írója, költője vagy éppen a pécsi Jelenkor szer­kesztő munkatársa is volt. Hanem mivel hetvenévesen is megmaradt tiszta lelkű, őszinte hangú, igazi emberi érzelmeket megszólaltató lírikusnak. A Naponként című ver­sének néhány sorát hadd idézzem: aranysujtásos őszi esték tücsökmuzsikás szép öregség irgalmába ajánllak áldva -— nem tudom mennyi van még hátra Szerdán, pénteken a Kossuth adón hallgathatják, de vasárnap este is, amikor már elcsöndesült a ház. F. Tóth Pál A Magyar Néppárt a népi gondolat örököseként és a népi mozgalom (Nemzeti Parasztpárt, Petőfi Párt) foly­tatójaként politikai céljait az alábbi alapelvckre építi. A sztálinista típusú úgynevezett szo­cializmus és a nyugati kapitalizmus kö­zött, mellett és helyett van harmadik út — magyar út. Azt valljuk, hogy az eu­rópai társadalmak eselyeit nem lehet vagylagos „izmusokkal” megérteni, kapitalizmusra és szocializmusra egy­szerűsíteni. Talpraállásunk előfeltétele a piac- gazdaság, de ez csakis humanizált piac- gazdaság lehet. A tulajdonreform keretében az álla­mi tulajdon helyett közösségi tulajdont kell létrehozni. Ez azt jelenti, hogy a vagyon egy része az önkormányzó köz­ség, város, közalapítvány és közcélú egyesület tulajdonába kerül. Azt vall­juk, hogy a magántulajdon biztonsága nélkül nem lehet a gazdaság stabilizá­lódására, megújulására és szerkezetvál­tására számítani. Hívei vagyunk a tőke szabad áram­lásának. A magyar termőföldek azonban nem kerülhetnek idegen kézbe, mert az a nemzet elidegeníthetetlen öröksége. A földek használója az legyen, aki azt a leghatékonyabban műveli. A földre­form nyomán fejlett agrárgazdaság nélkül nincs fejlett magyar gazdasági élet. Magyar Népköztársaság Legfőbb Ügyész­sége Budapest, Markó u. részére! Mélyen Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! A Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt Bács-Kiskun Megyei Szervezete feljelentést tesz Petres Sándor és társai ellen, a BTK 139. paragrafusa (1) bekezdésébe üt­köző, a Magyar Népköztársaság állami, tár­sadalmi, gazdasági rendjének megdöntésére irányuló összeesküvés elkövetése miatt. Petres Sándorral szemben feljelentésünket kiterjesztjük a BTK 139. paragrafusa (3) be­kezdésében foglalt kezdeményező és vezetői elkövetési magatartásra is. A társadalom minden területén sza­bad önkormányzatra van szükség. A területi szerveződés alapja a városok és községek önkéntes társulása legyen, szűnjön meg a megye atyáskodó parancsuralmi szerepe és joga. A tele­püléspolitika minden részfeladatát csak helyben lehet megoldani. Ehhez a jelenlegi, centralizált állami bürokrácia kinyújtott karjaként létező tanácsi rendszert gyökeresen alakítsuk át ön- kormányzati testületté és szűnjön meg fölöttük a pártállami korlátozás, a túl­zott állami szabályozás. A néppárti program az önkormány­zati helyek programjára épül fel. A Magyar Néppárt tehát a vidéki Ma­gyarország pártja. Az állampolgárok független embe­rek lehessenek és ne másodrendű alatt­valók. A Magyar Néppárt a családok párt­ján áll, mert társadalmunk és népünk legsúlyosabb betegségének tekinti a családi élet felbomlását. Követeli, hogy az anyaság számítson főhivatású, fize­tett „foglalkozásnak”. A nemzet fejlődésének kulcsa a mű­velődés. A művelődésben is a mai, min­denre kiterjedő állami tulajdont vált­sák föl az új tulajdonformák. A nemze­ti, az önkormányzati, a közösségi, az egyházi és a magántulajdon. Az állam, a pártok, az egyházak és a mozgalmak egyrészt a bürokratikus pártállamtól, másrészt egymástól is Kérjük a nyomozás azonnali megindítá­sát, a nyomozás eredményéről megyei szer­vezetünk és a közvélemény tájékoztatását. Indoklás Petres Sándor által a Mai Nap c. napilap­ban, 1989. 08. 25-én közölt nyilatkozat, „Mi a munkáshatalom megvédése érdekében ka­tonai hatalomátvételre is képesek vagyunk”, megvalósítja a BTK 139. paragrafusa (1) és (3) bekezdésében foglaltakat. Dr. Petres Sándor állítása szerint hét me­gyében folyik illegális szervezés, 230-250 ezer főnyi tömegbázisra számítanak, dr. Petres Sándor elvi és gyakorlati irányítása mellett (168 óra 17. szám, 1989. aug. 29. 8. oldal). független sajátos művelődési koncepci­ókat készíthessenek, s művelődési moz­galmat indíthassanak. Hirdetjük az európai alternatíva szükségességét, úgy, hogy a gazdasági és kulturális integrációkra igent mon­dunk, a politikaira azonban nemet. Nemzetben gondolkodunk vall­juk, hogy az egész emelkedhet egyszer­re, külön a részei nem. A Magyar Néppárt az egyetemes magyarság pártja, de a jelen helyzetben kiemelt feladatának tekinti a vidéki Magyarország képviseletét. A Magyar Néppárta népi gondolatot valló értelmiség pártja volt, párttagja­ink Németh László, Illyés Gyula, Szabó Pál, Veres Péter, Kovács Imre, Bibó Ist­ván és társaik szellemi folytatója. A Magyar Néppárt a vállalkozók pártja, mert azt vallja, hogy csak a sza­bad vállalkozásokon és a tulajdon biz­tonságán alapuló gazdaság lehet élet­képes. A Magyar Néppárt a környezetvé­dők pártja. A Magyar Néppárt várja soraiba mindazokat, akik programjával egyet­értenek. Várunk minden állampolgárt, de kiemelten is várjuk a mezőgazdaság­ban, a mezőgazdasággal kapcsolatban álló vállalatokban dolgozókat. Várjuk a kultúra zászlóvivőit, a pedagóguso­kat, a falusi értelmiséget. A Magyar Néppárt postacíme: Kecskemét, 6001 Pf: 198. Magyar Néppárt Bács-Kiskun megyei szervezete Felhívjuk a Legtöbb Ügyész IJr figyelmét az elkövetett cselekmény társadalomra veszé­lyességének magas fokára és az elkövetés módjára. Dr. Petres Sándor nyilatkozatát nagy nyilvánosság előtt, a tömegek megfé­lemlítésének szándékával tette. A törvényi egység figyelembevételével egyéb, általa el­követett bűncselekményre nem terjesztjük ki feljelentésünket. Kecskemét, 1989. szeptember 18. Tisztelettel: FKgP Bács-Kiskun Megyei Szervezet Kocsenda Antal Dr. Ádám Pál elnök ügyvezető alelnök Az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásainak értékelése a Független Kisgazdapárt Bács-Kiskun megyei szervezetének megítélése szerint Bács-Kiskun megyében az EKA és az MSZMP megyei bizottsága között három tárgyalási forduló zajlott le, a há­romból két fordulóban a Harmadik Oldal egyenjogú részvé­telével. A jelenlegi politikai események állása és az MSZMP merev álláspontja sajnos megkérdőjelezi a további tárgyalá­sok folytatásának szükségességét. Az FKgP Bács-Kiskun megyei szervezete fontolóra veszi korábbi álláspontjának felülvizsgálatát, a megyei EKA-ból történő kivonulását és az MSZMP-vel folytatott tárgyalások megszakítását. A követ­kezményekért a felelősséget teljes egészében az MSZM P-re hárítjuk. A Kisgazdapárt a tárgyalások folyamán bebizonyította józanságát, önmérsékletét és a nemzeti megbékélésére, a békés átmenetre irányuló törekvését, amiért cserébe csak semmitmondó megértést, homályos ígéreteket kapott. Elve­ink feladása nélkül a végső határig elmentünk engedménye­inket illetően, ezzel is bizonyítva kompromisszumra irányuló törekvésünket, a jelek szerint eredménytelenül. A tények bebizonyították, hogy az MSZMP taktikai okokból, időnye­rés céljából folytatta tárgyalásait, továbbra is fenntartva politikai, hatalmi hegemóniájának biztosítását célzó törek­véseit. Az MSZMP három, a demokratikus átalakulás mini­mális feltételét tartalmazó, legfontosabb, alapvető tárgyalási pontot utasított el. Nevezetten: a munkahelyekről történő kivonulást, a mun­kásőrség megszüntetését, elszámolását vagyoni helyzetéről a magyar nép előtt. A munkahelyeken semmilyen politikai tevékenységnek nincs helye, csak a termelőmunkának, egyébként nem szá­míthatunk hatékony gazdasági működésre, tönkretett gaz­daságunk megújulására. A munkásőrségnek a kormány hatáskörébe történő átté­tele enyhén szólva bűvészmutatvány, mely a nép megtévesz­tésére szolgál. A kormány tagjai MSZMP-tagok, sőt a mi­niszterelnök a négytagú elnökség egyik tagja, akit kötelez a pártfcgyclem és az MSZMP Szervezeti és Működési Szabály­zata. Komolyan hihetünk-e abban, hogy a pártutasítást nem fogja végrehajtani? További kérdésünk: hogyan egyeztethető össze egyoldalú nemzetközi kötelezettségvállalásunkkal, hogy a Magyar Néphadsereg személyi állományát 108 000 főről 8%-kal csökkentjük, 99 000 főre, ugyanakkor a mun­kásőrséggel 60 000 fővel megemeljük? A munkásőrség és az Ifjú Gárda fenntartására fordított összeg jobb helyen- lenne, ha korszerű honvédelmünk és rendőrségünk megteremtésének céljait szolgálná. Természe­tesen nem „ejtőernyősök” részvételével gondoljuk egyik fegyveres erőnket sem erősíteni. A depolitizált hadsereg fel­adata a haza védelme, letett esküje szellemében. A közrend biztosítása a korszerű szaktudással rendelkező állományú, depolitizált rendőrség feladata. Más mondvacsinált, pártér­dekeket szolgáló fegyveres erőt a nép pénzéből a nép ellen fenntartani nem lehet. Az MSZMP fegyvertárában állandó­an szerepel bizonyos fenyegetés az ellenzékkel szemben és utalás a visszarendeződésre. (Pl. Fejti György Úr év elején a HÉT egy vasárnapi műsorában elhangzott, konfrontáció­val fenyegető nyilatkozata.) A visszarendeződéssel való fe­nyegetés ma már mindennapos, márpedig ez a demokrácia szándékos fenyegetése. Megyénkben a tárgyalási ciklus eredményeként, az MSZMP közreműködését is magában foglalóan, csak egy kétes értékű, nagyon szerény eseményről számolhatunk be. Ez a Petőfi Népe c. napilap minden keddi száma 3. oldalának biztosítása publikációink számára. Erre mindössze a napilap főszerkesztőjének ígérete a garancia. Az MSZMP vagyonáról nem hajlandó a magyar népnek akitől ered — elszámolni. Nem tudjuk megérteni ellenál­lását, hiszen ha vagyonának eredete tiszta, és nem vezeti semmi manipulációs szándék erkölcsi és politikai hitelének visszaszerzése érdekében, ezt saját magának kellene kezde­ményeznie. Amennyiben úgy gondolja, hogy továbbra is diktatórikus eszközökkel, fegyveres erő alkalmazásával kí­vánja hatalmát fenntartani, valóban nincs szüksége, hogy anyagi javairól elszámoljon. Abban a társadalomban, ahol az ököíjog és az erősebb joga érvényesül, nem szükséges figyelemmel lenni erkölcsi és etikai normatívákra. A magyar nép több mint egy évezredes történelme folyamán a legmaga­sabb tökélyre fejlesztette tűrőképességét, de gerincét és sza- badságszeretét soha senki nem tudta megtörni. Az FKgP az ököljog szabályai szerint nem tudja harcát megvívni, nem rendelkezik fegyverekkel és erőszakszervezetekkel — nem is kíván fegyvert fogni honfitársai ellen —, a demokrácia ma­gasztos elvei szerint ésszel, érvekkel, a nép akaratának alá­rendelten kívánja megvalósítani a békés átalakulást. Erő­szakkal ismét rabságba tudnak dönteni minket, de a győző részéről nem lesz tökéletes győzelem. Mi, az ellenzék képvi­selői, lehet, hogy elbukunk, de hisszük, hogy a történelem minket igazol. Bebizonyítottuk Bajcsy-Zslinszky Endre szel­lemének, hogy halála és intelme nem volt hiábavaló; gerince­sebb lett a magyar! Az ellenzéki szervezetek helyiséggondjának átmeneti meg­oldása nem az MSZMP kompromisszumkészségének hírne­vét öregbíti. A helyiségek átadása kizárólag a tanácsok elnö­keinek megértő, humánus magatartásának és dr. Gaborják József megyei tanácselnök úr személyes példamutatásának köszönhető. Tárgyalásaink folyamán az MSZMP semmi­lyen kezdeményező, konstruktív, előremutató eredmények elérését célzó magatartást nem tudott tanúsítani, megmaradt az általános utcai beszélgetés és egyetértés szintjén. Örülünk, hogy eredményeinket az EKA munkájáról eddig távolmara­dó ellenzéki szervezet is igénybe veszi. Megnyugodva tapasz­taljuk, hogy az EKA munkájában részt vevő négy politikai szervezet munkája nem volt hiábavaló és nemcsak a résztve­vők érdekét szolgálta, hanem a tárgyalás eredményeként más szervezet is élt jogos helyiségigényével. Mint az FKgP tárgyalóküldöttség-vezetője kijelentem, hogy fenti nyilatkozatomért egyetlen pártvezetőnket és Bács-Kiskun megyei szervezetünket sem terheli felelősség. A nyilatkozatot saját belátásom és felhatalmazásom alapján, saját felelősségemre tettem, utólagosan terjesztem vezetősé­günk elé jóváhagyásra. Az alábbi javaslatot terjesztem az FKgP megyei vezetőségének 1989. szeptember 19-én tartan­dó ülése elé: Azonnal vonuljunk ki az EKA szervezetéből. — Ideiglenesen függesszük fel a tárgyalásokat az MSZMP-vel. — Haladéktalanul két- vagy többoldalú tárgyalásokat kezdjünk minden ellenzéki szervezettel, valamint a Harma­dik Öldal résztvevőivel. Felhívok minden becsületes, hazáját szerető magyar ál­lampolgárt, aki a békés megegyezés útján megteremtendő demokratikus, független, szabad Magyarország híve, vegye fel a kapcsolatot a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt Bács-Kiskun megyei szervezetével: 6000 Kecs­kemét, Katona József tér 8. I. cm. 15. Tel.: 76-27-488/17 mellék. Telefonügyeletet hétfőtől péntekig 8—12-óráig, és 16 —19 óráig tartunk. Isten, Haza, Család nevében! Dr. Ádám Pál ügyvezető alelnök Az FKgP Bács-Kiskun megyei szervezete is teljesíti feljelentési kötelezettségét!

Next

/
Oldalképek
Tartalom