Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-18 / 220. szám

1989. szeptember 18. • PETŐFI NÉPE • 3 Megalakult a Demokratikus Magyarországért Mozgalom Pozsgay Imrét választották elnöknek (Folytatás az I. oldalról) A mozgalom elhatárolja magát attól a szociális demagógiától, amely megfe­ledkezik arról, hogy nem ez a kor­mányzat, nem ez a rezsim hozta a vál­ságot az országra — emelte ki. Ennek a kormányzatnak és parlamentnek egyvalami jutott osztályrészül: gör­nyedni az elődök öröksége alatt és a nép bizalmáért kapaszkodni, s kitarta­ni addig, amíg kikristályosodott politi­kai intézmények lesznek hazánkban. Az Országgyűlésnek egyet kell még tennie: megalkotni azokat a törvénye­ket, amelyek átvezetnek a szabad vá­lasztásokhoz, a jogállam, az alkotmá­nyosság európai értelmű megteremté­séhez. A mozgalom ehhez is támoga­tást kíván nyújtani. Pozsgay Imre végezetül arról szólt, hogy a DMM elhatárolja magát min­denekelőtt azoktól, akik a visszarende­ződést akarják, ám azoktól is, akik az elmúlt korszak értékeiből csupán a pártérdekük szerinti értéket tudják fel­fedezni. Az alakuló ülést táviratban üdvözöl­te Nyers Rezső, az MSZMP elnöke. Németh Miklós miniszterelnök levelet küldött az alakuló közgyűlés résztve­vőinek. Ebben egyebek közt azt írta, hogy hazánkban a politikai, társadalmi és erkölcsi válság az utóbbi hetekben sajnos aggasztóan tovább mélyült. Egyre több a türelmetlen indulat, a szélsőséges megnyilatkozás és egyes politikai csoportok a hatalom kizáróla­gos megragadására törekszenek. Ma­gyarország a több mint egy éve meg­nyílt út elágazásához érkezett. Lehet, hogy ezekben a hetekben, illetve na­pokban dől el, hogy ki tudjuk-e hasz­nálni páratlan történelmi esélyünket a demokratikus jogállam megteremtésé­re, vagy olyan konfliktusok sorozata tör ki, amely beláthatatlan időre visz- szaveti fejlődésünket, eltorlaszolja szá­munkra az Európához és a világhoz vezető utat. Ebben a helyzetben örö­mömre szolgál egy olyan politikai erő színrelépése, amely a nemzeti összefo­gást és egységet tűzte zászlajára, s a békés átmenetre mozgósít — írta a kor­mányfő. A vitában Bihari Mihály politológus egyebek közt arról szólt, hogy a DMM elutasítja a marxista ideológia uralmát, a bolsevizmust, a diktatórikus szocia­lizmust. Mint mondta, a marxi kom­munizmus negatív utópia, ezért megva­lósíthatatlan. Szólt arról is, hogy meg kell szabadulni az ideológia uralmától, mert reális veszély az egyetlen helyes­nek kikiáltott ideológia érvényre jutá­sa. A mozgalomnak a többi politikai erővel összefogva be kell bizonyítania, hogy nem a nép, a magyarság került válságba. Kosa Ferenc filmrendező azt hangsú­lyozta, hogy az önkényuralomhoz szo­kottak nem akarnak demokráciát, a diktatúra haszonélvezői irtóznak a megmérettetéstől. Ezért nagy kérdés, hogy lemondanak-e békésen kiváltsá­gaikról. Vitányi Iván, az Új Márciusi Front tagja rámutatott: a DMM nem vetélytárs, mert ugyanazt akarja, mint az UMF, és a politikai pálya elég szé­les, hogy ketten, de akár többen is el­férjenek rajta azonos célokkal. Kiemel­te: abban bízik, hogy 1956 véres forra­dalma után eljön a mi dicsőséges és győztes forradalmunk. Szokolay Sán­dor zeneszerző szerint éretlen a nép, hogy ilyen nehéz helyzetben tanulja meg a demokráciát, ezért van nagy szükség a mozgalomra. Idézte Kodály Zoltánt, aki szerint egyszerre kell ma­gyarnak és európainak lenni. Boda Já­nos, a Siómenti Tsz elnöke arról szólt: tíz éve döbbent rá, hogy a termelőszö­vetkezet nemcsak termelőhely, hanem a társadalom, a politika és a kultúra műhelye is. A tsz-eknek ezért fel kell használni helyi hatalmi súlyukat a tér­ségek önkormányzatának megteremté­sére, a falvak, városok önszerveződő tevékenységének elősegítésére. Valamennyi felszólaló hangjában érezhető volt az aggodalom, de egyút­tal reménykedve szóllak a demokrati­kus Magyarország megteremtésének békés lehetőségéről. Ahogy Sánta Fe­renc író fogalmazott: véráldozat nélkül kell végigmenni a szakadék szélén. A Magyar Demokrata Fórum egyik tagja keményen bírálta az Ellenzéki Kerekasztalt, mert az meg akarja fosz­tani a népet attól a lehetőségétől, hogy közvetlen módon válassza meg a köz- társasági elnököt. A nagygyűlés résztvevői ezt követő­en megalakultnak nyilvánították a De­mokratikus Magyarországért Mozgal­mat, s elfogadták az alapító nyilatko­zatot, valamint az ideiglenes működési szabályzatot. A mozgalom ideiglenes elnökévé közfelkiáltással Pozsgay Im­rét választották meg. Az elnökség tagja lett Bihari Mihály egyetemi tanár, Király Zoltán ország- gyűlési képviselő és Vigh Károly, a Baj- csy-Zsilinszky Baráti Társaság elnöke. A főtitkári teendőket Gazsó Ferenc egyetemi tanár látja el. Pozsgay Imre rövid zárszavában a tisztségviselők nevében megköszönte a bizalmat. Hangsúlyozta, hogy megbí­zatásuk ideiglenes jellegű, ennek a fo­lyamatnak a demokratikus lezárása a küldöttgyűlés feladata lesz majd. Az ezt követő nemzetközi sajtótájé­koztatón Pozsgay Imre válaszolt az új­ságírók kérdéseire. A visszarendeződés veszélyével kapcsolatban elmondta, hogy minél többen figyelmeztetnek er­re, annál kisebb a veszély. Ám az is igaz, hogy vannak olyan irányzatok, amelyek meggyőződéssel kötődnek egy korábbi berendezkedés viszonyaihoz. S képviselőik között akad, aki az erő­szaktól sem riad vissza. Egyedül ők azonban nem jelentenek igazi veszélyt, de a szélsőséges megnyilvánulások, bármely oldalról jönnek is, nagy zavart kelthetnek. Arra a kérdésre válaszolva, hogy a DMM a választásokon állít-e majd jelölteket, Pozsgay Imre kijelen­tette: a mozgalom nem kíván részese lenni a választási küzdelemnek. Ha az MSZMP kongresszusán a reformkom­munisták nem kerülnének a párt cent­rumába, elképzelhető-e, hogy a DMM ad majd otthont nekik? — kérdezte az MTI munkatársa. Pozsgay Imre vála­szában azt hangsúlyozta: nincs olyan aggodalma, hogy a reformerőknek visszavonulási terepet kellene szervez­ni. A DMM szívesen látja sorai között az MSZMP reformereit, miként más pártok képviselőit is. Hozzátette azon­ban, hogy a DMM párttá szerveződé­sét a mai politikai helyzetben nem lehet kizárni. Egy másik kérdésre válaszolva el­mondta, hogy a Központi Bizottság tudott a mozgalom megalakulásáról, s a párt reformerői rokonszenveznek a DMM-mel, erről tanúskodik Nyers Rezső üdvözlő távirata is. EXPRESS-HELYZETJELENTÉS A pénzromlás hatása az utasforgalomban és a valutaértékesítésben Kecskeméten a napokban az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda kilenc megyei kirendeltségének vezetői dr. Tarcsi Gyula igazgatóval az idei utasforgalomról és a valutaértékesítésről tartottak tájékoztatót. Mozgásban az ország, egyre többen költenek külföldi utakra és vásárlá­sokra ez is kiderült egyebek közt a beszámolóból. Az év eddig eltelt hónapjainak tapasztalatai azt mutatják, hogy míg tavalyhoz képest keve­sebben utaznak turistaként a szocialista országokba, s a belföldi utazások száma csak kis mértékben emelkedett, Nyugatra annál többen mentek, és jöttek onnét. Ez utóbbi irányváltás a turizmusban természetesen magával hozta, hogy szélesedett a valutával vásárlók köre. Sokan előnyben részesí­tik a külhoni árubeszerzést a hazaival szemben, mivel nálunk az árak forintban magasak. Márka, dollár, schilling, — ezek a jó fizetőeszközök manapság az európai turizmusban és kereskedelemben. Az itthoni infláció hatását és a lakosság anyagi erejének bizonyos mérté­kű átcsoportosítását figyelhetjük meg ezekben a hetekben az. utazási iro­dákban is. Közülük a kecskeméti Expressben, a Dobó körúton a múlt hét végén már az utcáig ért a várakozó ügyfelek sora. Elterjedt a hír, hogy ezután csekkel adunk bankjegyek helyett. Fél kilenctől tíz óráig hetvenen fordultak meg odabent, javarészt valutavásárlók. Mint Varjú Zoltán kiren­deltségvezetőtől megtudtuk, 1989. január 1-jétől augusztus végéig 80 millió forintot váltottak be, kétszer annyit, mint tavaly ilyenkor. K—1 Az MSZMP néphadsereg! párt­értekezletének nyílt levele A Magyar Néphadsereg kommunistáinak küldöttei 1989. szeptember 16-án pártér­tekezletet tartottak. Ennek során kifejeződött párttagságuk döntő többségé­nek elkötelezettsége a reformok mellett. Megerősödött, hogy néphadseregünk kommunistái szükségesnek tartják múltunk­kal a kritikus és reális szembe­nézést. Egyértelműen elhatáro­lódnak a bűnöktől és hibáktól, de büszkén vállalják népünk erőfeszítéseinek eredményeit. Kiállnak a gyökeres változtatá­sok szükségessége mellett azért, hogy nemzetünk méltó helyet foglaljon cl az európai népek közösségében. Mélységesen átérzik a haza védelméből reájuk háruló törté­nelmi felelősséget. Készen áll­nak az országot megvédeni min­den külső támadással szemben. Ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy feladatukat jelenleg a Varsói Szerződésben tömörül­ve tudják felvállalni. Ezzel együtt támogatják azokat az erőfeszítéseket, melyek remé­nyeik szerint minél közelebbi időben lehetővé teszik a katonai tömbök nélküli világ megterem­tését. Kinyilvánítják azon szándé­kukat, hogy szervezetten távol tartják magukat a napi politikai harcoktól, tetteiket a nemzetért érzett felelősség vezérli. Aggo­dalommal figyelik azokat a je­lenségeket, melyek a nép döntő többségének törekvéseivel ellen­tétesen hatnak. Elítélik azokat, akik a felelőtlen kijelentéseikkel alááshatják más1' népekkel és nemzetekkel kiaíakiilt kapcso­latainkat. Elhatárolják magu­kat azoktól, akik agyagba akar­ják taposni a kommunistákat. Ezek az erők ma szavaikban szélsőségesek, a holnapi csele­kedeteikben kiszámíthatatla­nok lehetnek. A Magyar Néphadsereg kommunistái bíznak abban, hogy szándékuk tisztaságát és őszinteségét a magyar nép elfo­gadja, és a nemzetet védelmezni kész hadsereget támogatja. TÖRVÉNYMÓDOSÍTÁS ÉS IMPORT SEGÍTHET Szomorú szüret (Folytatás a: I. oldalról) Mentik a menthetőt az alföldi szőlőültetvényeken. Szedni kell azokat a fürtöket is, amelyeken a korábbi években a bogyók cukor­foka két-három értékkel maga­sabb volt. S nemcsak az Alföldön ilyen a helyzet. Az egy hete tartott kertészeti napokon a szőlőtermelő nagyüzemek vezetői hasonló ba­jokról panaszkodtak, s fölvetették: módosítani kell a bortörvény egyik-másik igen szigorú az eu­rópai mércénél jóval magasabb - előírásait. Arról is egyre több szó esik, hogy júliusban a szőlő- és bortermelők egyesülete a szőlő- és borimport ellen foglalt állást — most meg kevés lesz a mennyiség. Dr. Nagy Lajost, a Kecskemétvin vezérigazgató-helyettesét megkér­deztem, hogy talán a termésbecs­lésbe csúszott hiba? — Akkor helyesen határozott-az egyesületünk, figyelembe véve a magántermelők egyesületének til­takozását is az importtervezet mi­att. A mennyiség meglett volna a tő­kék fürtszáma alapján, csak sajnos az elmúlt egy hónapban a bogyók jelentős része elrothadt, illetve nem fejlődött ki rendesen. Az akkori reális becslést mára az időjárás megcáfolta. Vagyis úgy tűnik, mégis kell az import, s mivel ez a szocialista or­szágokból történhet, különkiadást most nem is okoz, hiszen a szovje­tek és a bolgárok is tartoznak ne­künk, így az adósságukból tör- leszthetnének valamennyit. Ami persze nem igazán öröm, jobb lett volna, ha megterem a szőlőmeny- nyiség, amire az országnak — a hazai borellátást és az exportot fi­gyelembe véve — szüksége van. Csabai István • Szép Zala- Syöngye-iiltct- venyt mutat Béla Lajos Borsody Mik­lósnak az im- rehegyi szak- szövetkezet­ben. • Ezért a ka­darkáért szin­te ajándék az átvételi ár. (Fotó: Tóth— Csabai) • Ferenczi Andor és Kovács László az agrárolló nyílásáról, a szőlő­termesztés költségének megduplázódásáról beszélget. • Városi Pál soltvadkerti szakszövetkezeti tag csettegővel szállítja a termést a feldolgozóba. BŰNÖZŐK NYOMÁBAN Elhúzzák-e a rezes bandák nótáját? Mostanában egyre gyakrabban ér­keznek hírek rezes bandákról. No, nem éppen muzsikuslelkek gyülekezetéről van szó! Ennél sokkal póriasabb dolog­ról: színesfémlopásokról, melyek úgy tűnik — gyors és könnyű pénzszer­zési lehetőséget kínálnak egyeseknek. Közéjük tartozott Radies László is mindaddig, amíg rajta nem vesztett. Az alábbi beszélgetés a kecskeméti rendőr- kapitányságon készült vele, miután fel­kísérték a fogdából. — Radies László vagyok — mutat­kozott be tisztelettudóan és meglehető­sen szerényen a középtermetű, jó erő­ben lévő, 24 éves fiatalember. — Hát én nem is tudom, hogy így most az újság­nak elmondjam-e, amit csináltam, mert én nagyon szégyellem magam ... Tet­szik tudni, még sohasem voltam bün­tetve, de még a családomban sem talál olyat. Nagyon szégyellem mondo­gatta. Akkor miért vágott bele? Hát meg voltam szorulva, nem volt pénzem. Dolgozott valahol? — Igen, a MÁV-nál pályafenntartó­ként. Jól megfizettek, 6-7 ezret kaptam, dehát ugyebár hó végére az is elfogyott. Hogyan kezdődött? — Akkor még kint laktam a műkert­városi barakkban. Onnan ismertem Lakatos Dávidot, aki egyszer mondta nekem, hogy lenne egy ilyen balhé. Nem mennék-e el velük? Azt mondta, ne féljek, nem olyan zűrös a dolog, könnyen meg lehet oldani. Meg először nem is kell csinálnom, csak nézzem. Aztán tényleg csak néztem. Mit és hol? Hát a Barneválnál (Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál. A szerk.) Négy bronzrúdért másztuk át a kerítést. Más dolgom nem volt, csak amikor mondták, megfogtam az egyik rudat. Aztán bepakoltunk a Zsolti ko­csijába. Azt nem tudom, milyen Zsolt. De van neki egy Skodája és azzal a lakására vittük a bronzot. Másnap reg­gel pedig telefonáltunk annak a fiúnak, a kertészeti főiskolára, aki megvásárol­ta tőlünk. Mármint a bátyja helyett, mert az a fölvásárló, csak pesti. Mennyit kaptak érte? Egy szobamérlcgcn lemértük a rudakat, mázsa körül volt darabja. Egy kiló bronzért 70 forintot adott. Maga szerint tudta, hogy hon­nan van a színesfém ? Biztosan, de nem foglalkozott ve­le. Sohasem kérdezősködött. Mindig éjjel mentünk lopni, reggel rögtön föl­hívtuk és általában másnap délután a lakáson megvette. Mindig azonnal fize­tett. Persze, volt, hogy nem ért rá, ilyenkor másnak adtuk el a szajrét. — Mi lett a pénzzel? — Ahányan voltunk, annyifelé osz­tottuk. Persze nem tartott sokáig, pe­dig én nem szórakoztam el. Hazaad­tam az élettársamnak, mert két kiskorú gyermekünk van. A rendőrség szerint maga leg­alább tizenkét ilyen bűncselekményt követett el. Ebből négyszer a barom­fifeldolgozóból, kétszer a Dutéptől, ugyanennyiszer az Agrikontól és a Konzervgyártól, egyszer a Magyar —Szovjet Barátság Termelőszövet­kezettől és egyszer a Ceglédi úton lévő útépítésről loptak színesfémet. Egyetlen alkalommal sem zavarta meg magukat senki? Soha senki. Honnét tudták, hová érdemes menni? Lakatos Dávidtól. O még azt is megmondta, hogy, az áru az udvar me­lyik sarkában van. Ismerte a terepet, mert mindig ment felvételre, mintha munkát keresne. Közben persze jól szétnézett. — Csakhogy fél éve már Lakatos Dávid nélkül dolgoztak.- Igen, mert ő más balhékat is csi­nált és ezek miatt lebukott. Kienged­ték, de már féltünk vele menni. így hárman jártunk együtt. Találomra vá­lasztottuk ki a terepet. Például egyszer, amikor a nővéremnél, a Széchenyivá- rosban jártunk, láttuk, hogy nem mesz- sze tőlük építkezés van. Biztosak vol­tunk benne, hogy ott a telepen lennie kell valamilyen kábelnek. Volt is.- Milyen gyakran jártak lopni, és otthon mit mondott, honnan van a pénz? Hál úgy két-három hetente. Azt mondtam az élettársamnak, hogy kár­tyán nyertem. Pedig soha életemben nem volt a kezemben kártya. — Hogyan buktak le? Valaki beköpött. Hétfőn reggel már ott vártak a rendőrök a gyárkapu­nál. Aztán behoztak. Tudtak mindent. Nem volt már kiút, vittem a balhét. Gondolom, ki volt a spicli. Jóféle az, még a saját sógorát is földobta. Dehát mit tehetnék vele? Ha kimegyek, majd megköszönöm neki. — Ismer másokat is ott a telepen, akik szintén foglalkoznak színes­fém lopással? — Igen, biztosan. De sohasem szok­tunk egymástól kérdezősködni, mert mindenki fél, hogy a másik feldobja. Most mire számit ?- Remélem, hogy kiengednek. Az élettársam gyesen van a két gyerekkel, de a harmadik is bármikor megszület­het. Ha kimegyek, ilyet még egyszer nem csinálok. Radicsék egyéves ténykedésük alatt legkevesebb félmillió forint kárt okoz­tak. S nem ez az egyetlen olyan társa­ság Bács-Kiskun megyében, amelyik színesfémre specializálódott. Valószí­nűleg nem véletlenül, mert igen nehéz rájuk bizonyítani. Sok a felvásárló, így gyorsan megszabadulnak a lopott hol­mitól, amit igen hamar beolvasztanak. Arra, hogy tetten érik a tolvajokat — amint Radies László szavaiból is kive- hettiik kevés az esély. Ugyanoda akár többször is visszamehettek, a ku­tya sem zavarta meg őket! Márpedig mit lehet várni attól, aki még a saját kárán sem tanul? Benczc Andrea

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom