Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-02 / 207. szám

1989. szeptember 2. • PETŐFI NÉPE • 3 Kongresszusi küldöttek Bács-Kiskun megyéből Az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságá­nak csütörtöki ülésén immár lapzárta után, az esti órákban megalakult a párt, október 6— 9-ére összehívott kongresszusára megválasztott küldöttek csoportja. A testület nyílt szavazással dr. Szabó Miklós megyei első titkárral és Gaborják Józseffel, a megyei tanács elnökével egészítette ki a csoportot, majd a küldöttek titkos szavazással megválasztották a csoport vezetőjét és a kongresz- szus különböző munkabizottságainak egy-egy tag­ját. A küldöttek névsorát, a csoportvezető és a munkabizottságok tagjainak nevét az alábbiakban közöljük. KÜLDÖTTEK: I. Alter Róbert, a Kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola ta­nulmányi osztályának vezetője. 1948-ban született, 1976 óta tagja az MSZMP-nek. 2. Bella László, a Kiskőrösi Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára. 1951-ben született, 1972 óta tagja az MSZMP-nek. 3. Balogh Mihály, a Kunszent- miklósi Baksay Sándor Gimnázium tanára. 1943- ban született, 1972 óta tagja az MSZMP-nek. 4. Dr. Bruszel László, a Bács- Kiskun Megyei Tanács apparátusi pártbizottságá­nak a titkára. 1951-ben született, 1971 óta tagja az MSZMP-nek. 5. Csernus Ferenc, az MSZMP Tiszakécskei Városi Bizottságának titkára. 1956- ban született, 1982 óta tagja az MSZMP-nek. 6. Csongovai Tamás, a Kecske­méti Konzervgyár termelési igazgatóhelyettese. 1943-ban született, 1972 óta tagja az MSZMP- nek. 7. Csordás László, a Felsőlajos- mizsei Almavirág Szakszövetkezet elnöke, községi elöljáró. 1952-ben született, 1972 óta tagja az MSZMP-nek. 8. Csűri Péterné, az MSZMP Jászszentlászlói Községi Bizottságának titkára. 1947-ben született, 1971 óta tagja az MSZMP- nek. 9. Deli Géza, a Soltvadkerti Jó­reménység Szakszövetkezet elnökhelyettese. 1942- ben született, 1979 óta tagja az MSZMP-pek. 10. Elekes Mihály, a Nagyba- racskai Haladás Tsz autószerelője. 1969-ben szüle­tett, 1988 óta tagja az MSZMP-nek. 11. Ernyes László, az MSZMP Kiskunfélegyházi Városi Bizottságának első titká­ra. 1940-ben született, 1969 óta tagja az MSZMP- nek. 12. Dr. Farkas Kálmán, Kun­adacs község körzeti orvosa. 1947-ben született, 1970 óta tagja az MSZMP-nek. 13. Ferenczi Imre, a Kiskunha­lasi Állami Gazdaság Farmer Leányvállalatának igazgatója. 1940-ben született, 1964 óta tagja az MSZMP-nek. 14. Forczek András, a Kecske­méti Magyar—Szovjet Barátság Tsz elnöke. 1946- ban született, 1980 óta tagja az MSZMP-nek. 15. Gaborják József, a Bács- Kiskun Megyei Tanács elnöke, 1950-ben született, 1977 óta tagja az MSZMP-nek. 16. Dr. Garai István, a Kiskun­félegyházi Városi Kórház-Rendelőintézet szakor­vosa. 1955-ben született, 1988 óta tagja az MSZMP-nek. 17. Dr. Gráner Gyula, a Kecs­keméti Agrober igazgatója. 1953-ban született, 1975 óta tagja az MSZMP-nek. 18. Dr. Gróf István, a Keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet jogtanácsosa. 1951-ben született, 1980 óta tagja az MSZMP-nek. 19. Dr. Hónig Ferenc, az MSZMP Jánoshalma Városi Bizottsága titkára. 1935-ben született, 1961 óta tagja az MSZMP- nek. 20. Kerényi György, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának poli­tikai munkatársa. 1952-ben született, 1971 óta tag­ja az MSZMP-nek. 21. Király János, a Bácsborsódi Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke. 1947-ben született, 1972 óta tagja az MSZMP-nek. 22. Kiing József, az MSZMP Baja Városi Bizottságának titkára. 1952-ben szüle­tett, 1977 óta tagja az MSZMP-nek. 23. Körösi András, a Karamell Sütő- és Édesipari Vállalat igazgatója. 1950-ben született, 1971 óta tagja az MSZMP-nek. 24. Dr. Lakatos Lajos, a KA­GE igazgatója. 1948-ban született, 1970 óta tagja az MSZMP-nek. 25. Lakatos László, az Uszódi Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke. 1948-ban született, 1970 óta tagja az MSZMP-nek. 26. Láng László, az MSZMP Oktatási Igazgatóságának tanára. 1951-ben szüle­tett, 1971 óta tagja az MSZMP-nek. 27. Lendvai Pál, a Nagy baracs­kai Haladás Termelőszövetkezet főagronómusa. 1954-ben született, 1980 óta tagja az MSZMP- nek. 28. Lengyelnc László Veronika, a Tompái Nagyközségi Tanács elnöke. 1951-ben született, 1972 óta tagja az MSZMP-nek. 29. Makkai Géza, a Bajai Építő és Építőanyagipari Vállalat igazgatója. 1949-ben született, 1975 óta tagja az MSZMP-nek. 30. Nagy István, az MSZMP Izsák Nagyközségi Bizottságának titkára. 1950- ben született, 1977 óta tagja az MSZMP-nek. 31. Nagy József, a Solti Kos­suth Termelőszövetkezet műszaki ágazatvezetője. 1948-ban született, 1972 óta tagja az MSZMP- nek. 32. Patyi László, a Kunszállási Alkotmány Termelőszövetkezet elnöke. 1936-ban született, 1959 óta tagja az MSZMP-nek. 33. Páli István, a Kecskemét Szikrai Állami Gazdaság főmérnöke. 1942-ben született, 1965 óta tagja az MSZMP-nek. 34. Prikkel József, az MMG AM Kecskeméti Gyárának osztályvezetője. 1954- ben született, 1982 óta tagja az MSZMP-nek. 35. Kainháb Mária, a Katona József Könyvtár igazgatóhelyettese. 1951-ben szü­letett, 1980 óta tagja az MSZMP-nek. 36. Dr. Schön Ferenc, az MSZMP Kalocsa Városi Bizottságának titkára. 1954-ben született, 1975 óta tagja az MSZMP- nek. 37. Szabó Károly, az MSZMP Kiskunhalas Városi Bizottságának első titkára. 1945-ben született, 1970 óta tagja az MSZMP- nek. 38. Szabó Lajos, az Április 4. Gépipari Müvek vezérigazgatója. 1940-ben szüle­tett, 1968 óta tagja az MSZMP-nek. 39. Dr. Szabó Miklós, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első titkára. 1938-ban született, 1963 óta tagja az MSZMP-nek. 40. Szabó Tamásné, a Kereske­delmi és Hitelbank kiskunhalasi fiókjának fiókve­zetője. 1943-ban született, 1969 óta tagja az MSZMP-nek. 41. Szalai Péter, a Dunavecse Nagyközségi Tanács elnöke. 1946-ban született, 1968 óta tagja az MSZMP-nek. 42. Dr. Száhl Imre, a bácsalmá­si rendelőintézet főorvosa. 1942-ben született, 1971 óta tagja az MSZMP-nek. 43. Szirmay László, a Jakab- szállási Népfront Szakszövetkezet függetlenített pártalap-szervezeti titkára. 1949-ben született, 1971 óta tagja az MSZMP-nek. 44. Várnagy István, az MSZMP Baja Városi Bizottsága első titkára. 1939-ben szü­letett, 1967 óta tagja az MSZMP-nek. 45. Váczi László, a Kunfehértói Előre Termelőszövetkezet elnöke. 1946-ban szüle­tett, 1971 óta tagja az MSZMP-nek. 46. Vida Miklós, az MSZMP Bácsalmás Városi Bizottságának első titkára. 1944-ben született, 1968 óta tagja az MSZMP- nek. 47. Vida János, a Bácshús osz­tályvezetője. 1958-ban született, 1977 óta tagja az MSZMP-nek. 48. Zimányi Zoltán, a Bajai Mezőgazdasági Kombinát ágazatvezető főmérnö­ke. 1943-ban született, 1966 óta tagja az MSZMP- nek. A küldöttcsoport vezetőjévé, titkos szavazással, dr. Szabó Miklóst választották. A programnyilatkozat-előkészítő bizottságnak Kiing József, a szervezeti szabályzatot előkészítő bizottságnak dr. Bruszel László, a személyi kérdé­seket előkészítő bizottságnak pedig dr. Schön Fe­renc lesz tagja Bács-Kiskun megyéből. A turistákat nem érinti Szeptember 1-jétől egy transzferábilis rubel: 27,50 forintot ér A Minisztertanács döntése alapján, a Magyar Nemzeti Bank szeptember 1-jével felértékelte a forintot a transzfe­rábilis rubelhez képest. Egy transzferá­bilis rubel új árfolyama 27 forint 50 fillér, az eddigi 29 forinttal szemben. A változás a turista-rubelárfolyamot nem érinti. A Magyar Nemzeti Bank indoklása szerint: a forint felértékelését az év első hét hónapjában a rubelelszámolású ke­reskedelmi és fizetési mérlegben Ma­gyarország számára kedvezőtlenül ala­kult helyzet indokolja. Az év eddig eltelt időszakában körvonalazódott tenden­ciákból, a tervezettől jelentősen eltérő folyamatokból arra lehet következtetni, hogy a rubelelszámolású kapcsolatok­ban az esztendő végére komoly pénz­ügyi feszültség alakulhat ki. A szocia­lista külkereskedelemben mintegy 800 millió rubeles aktívum jön létre, ami a tervezettnek többszöröse. Mindez ve­szélyezteti a belföldi árszínvonal-emel­kedés tervezett keretek között tartását; és a konvertibilis viszonylatú egyen­súly-javítási törekvések sikerét. A forint felértékelése révén csökken a vállalatok érdekeltsége a rubelelszámolású ex­portban, és nő az importban, összhang­ban az ország jelenlegi pénzügyi helyze­tével. Az intézkedésnek az is a célja, hogy megakadályozza a terven felüli transzferábilisrubcl-aktívumból szár­mazó vásárlóerő kiáramlását. (MTI) SZOMBATI LEVÉL: T anévny itó Újra és újra előbukkan a kérdés mostanában, hogy: vannak-e nálunk pedagógusegyeniségek, úgymond, nagy nevelők? A kérdésre nincs válasz, és szerintem addig nem is tudunk érvényes feleletet adni, amíg egy másik kérdést nem tisztázunk: lehetnek-e ma a pedagógiában nagy egyéniségek? Engedte-e a kultúrpolitika, hogy a tanító, a tanár kibontakozzon, hogy egyénisége legjavát adja a tanulóknak? Hogy ne csak arra legyen kárhoztatva, hogy közvetítő legyen a legtöbbször rosszul megírt tankönyv és a diák között. Mert ha vannak is — mint ahogyan, természetesen, vannak lobogó lelkű, eleven szellemű, a becsület és a humanitás értékeit megtestesítő oktatók, mit tehettek, mit tehetnek a megszégyenítően sok és ap­rólékos kötelező előírások satujában? Nekünk, felnőtteknek tehát nincs jogunk és erkölcsi alapunk csodálkozni azon, hogy olyan gyerekek kerül­nek ki az iskolából, akiknek nemhogy a helyesírás, de az írás, az olvasás, a számtani alapműveletek is nagy-nagy nehézségeket okoznak. Nincs jogunk akár egyetlen szó­val is elmarasztalni a pedagógusokat ezekért az „eredmé­nyekért”. Igaz azonban a másik oldal is: Magyarország szellemi nagyhatalom. A magyar szakember mérnök, orvos, közgazdász stb. mindenhol keresett „cikk” a világon. De talán közeljárok az igazsághoz, ha azt mon­dom, hogy ez az elmúlt évtizedek oktatáspolitikájának ellenére van így, és nem annak következtében. A tehetség sok évszázados igazság ez minden körülmények között utat tör magának, nem lehet elfojtani. Csakhogy a közoktatásnak, ha úgy tetszik: a tömegoktatásnak az egész nép szellemi alapjait, kulturáltságát, műveltségét kell megépítenie. De nem akarok én itt belemerülni oktatási közállapo­taink elemzésébe. Nem az én dolgom, nem is értek hozzá; s ha van véleményem, az csupán a gondolkodó, töpren­gő, a világot folyamatában figyelő átlagember magánvé­leménye. Olyan emberé, akiben ilyenkór, a tanévnyitók idején mindig magas lángra lobban a remény és a hit, hogy na, most kezdődik valami igazán tiszta, igazán becsületes, tökéletes és minden manipulációtól mentes kilenc-tíz hónap. Bevallom: minden tanévnyitón ak­kor is, amikor diákként, de még inkább, amikor szülő­ként hallgattam a tanárokat, diákokat a meghatottság szorongatta a torkom, mert hittem, hogy valóban a tu­dás, a szorgalom minden eredmény alapja. Ugyanakkor tudtam, láttam: ha körülnézek diáktársaim vagy a szülők sokaságán, hogy „kint, az életben” másképpen van ez. Hiába szorongatja az ember a becsület, a tudás arany­pénzét a markában, ha a másiknak igazi tallérja van, mert seftel, „vállalkozik”, vagyis élelmes ember. De illik-e, szabad-e ilyesmin háborogni, emiatt zsörtölődni? Talán nem. Évszázados tapasztalatot sűrít a közmondás igazsága: pénz beszél, kutya ugat. S hozzátehetjük, ke­vésbé tömör megfogalmazásban, hogy a pénzt becsülettel volt mindig a legnehezebb megkeresni. A legmesszebb áll tőlem azt gondolni, hogy nincs kivétel. A tanévnyitókat ma is diákszívvél élem át. Szinte film­szerűen jelennek meg emlékezetemben a kopott tanter­mek, az agyonfaragott padok, a falakra aggatott képek s mindenekelőtt a katedra, a tábla fölötti jelmondatok. Furcsa talán, de ezekből a jelmondatokból egyfajta törté­nelmet is ki lehet olvasni, s talán nem tűnik erőszakok­nak, bclcmagyarázásnak. Még egyházi iskolában kezd­tem az általánost, amit akkor elemi népiskolának mond­tak. Akkor ez a jelmondat volt a tábla fölött: Imád­kozzál és dolgozzál. Bay Rózsa tanító néni elmondása szerint ez azt jelentette, hogy törődj a lelkeddel és légy szorgalmas. Azután, néhány év múlva, már 1945 után új jelmondat került a tábla fölé: Hass, alkoss, gyarapíts! Ebből mintha a lélek kimaradt volna. Még később: Ember, küzdj és bízva bízzál. Ez azonban nem sokáig volt kint, jött egy tanfelügyelő és alaposan mcgleckéztelte előttünk, gyere­kek előtt az osztályfőnököt, mondván, hogy ezt az Isten mondja az embernek ... Helyére ez került: A néppel tűzön vízen át. .. Végül, már egyetemista koromban csak ennyi volt felírva a kopár előadóteremben, a címer fölé: Éljen a párt. Nem tudom, mostanában milyen feliratok gondolkod­tatják el a gyerekeket az iskolai tantermekben, milyen képek díszítik a falakat, de hogy azoknak is nevelő, befolyásoló hatásuk van, az biztos. Éppen ezért kell alaposan meggondolni, mit emelünk példaértékűvé, mi az, aminek hatását „ráengedjük” az oly fogékony gyere­kekre, fiatalokra. S ez természetesen nemcsak a környe­zet tárgyaira érvényes, hanem a tanítókra, tanárokra, professzorokra is. Könnyű dolgom van például, ha fel akarom idézni hosszú diákoskodásom emberi környeze­teit: az oktatóimat. A jókat és a rosszakat egyaránt. Mert természetesen mindkettőből bőven akadt. Már általános iskolásként, acsátaljai kicsiny falusi környezetben ösztö­nösen megéreztük, ki az a tanító, aki szereti a hivatását, a gyerekeket, s tudtuk, ki az, aki csak hangerővel képes fegyelmet tartani. Az effajta emberek kedvelt mondása, hogy jó gyerek, szép öregasszony nincs. Pedig mindkét jelző a jó és a szép nagyon vi­szonylagos. Maradjunk most csak a gyerekeknél. Rosz- szak, szándékosan és eltökélten csakis a károst, a hibá­sat, a felnőttbosszantó dolgokat akarják? Nem hiszem. Egy alkalommal, balga hittel kifejtettem egy pedagógus­nak, hogy ha a gyerek valamely tantárgyból rosszul áll, nem kizárólag és feltétlenül a tanulóban van a hiba. Vétkes a tanár is. Máig ható keserűségem származott belőle. Az eset mégsem arról győzött meg, hogy vannak taníthatatlan, nevelhetetlen gyerekek. Minden gyerek, sőt minden felnőtt is „nevelhető”, lehet rá hatni, csak a módszert, az eszközt, a hangot kell megtalálni. Ehhez kell a hivatásérzet, a humánum, a szaktudás. Persze,' minden gyerekkel nem lehet minden tantárgyat egyfor­mán megszerettetni, megtanítani. Máig legszörnyűbb álmaim egyike, amikor állok a tábla előtt, kezemben a kréta, a rongy! Felelnem kellene matematikából. Szépen felolvasom a szöveges példát, miszerint adva van egy 100 literes kád, amelybe egy csövön percenként húsz liter víz folyik, viszont a kád alján van egy nyílás, amelyen percenként tizenöt liter víz kifolyik. A nagy kérdés: mikor telik meg a kád? Hogyan oldanád meg? nézett rám biztatóan Kovács Erzsébet tanárnő, aki tudta rólam, hogy nem szerelem a matematikát, de reménykedett, mert más tár­gyakból jó voltam. Mégis elégtelent kaptam a következő pillanatban, mert kérdésére azt válaszoltam, hogy bedug- nám a kád alján a nyílást. Aztán kiszólrtotta Varga Pistát, aki öt perc alatt meg­oldotta. Matematikailag. O viszont a magyart nem sze­rette. Hol ívnak az angolnák? Belépeti a főhivatal harmadik emeleti tárgyalójába, leült két ismeretlen alak közé, kinyitotta a noteszát és felírta az értekezlet témáját: A munkafolyamatok szervezésének helyzete és szerepe fejlődésünk jelenlegi szakaszában. Mielőtt kocsiba üh. a főnöke a lelkére kötötte, hogy feltétlenül szóljon hozzá, ezért gyorsan nekilá­tott egy rövid vázlat össze állít ásámtje. Alighogy elkészült, elkezdő­dött a tanácskozás. A minisztériumi főosztályvezető vitaindítója után egymást követ­ték a hozzászólások; nyolcadiknak ő is szót kapott. Elmondta, hogy a pontos, feszes munkaszervezés nedűnk még gyerekcipőben jár; hogy még mindig nem kap kellő figyelmet a termelési folyamatok­ban; hogy ez egy külön szakma, amire megfelelő szakembereket kellene képezni; hogy amíg országosan és egyszerre nem lehet ered­ményt elérni, hiába erőlködik egy-egy vállalat a külső behatások miatt például nyersanyag-beszerzési gondok képtelen lesz alapvetően javítani a termelést. .. Amikor leült, elégedetten érzékelte, hogy általános helyeslés mo- rajlott végig a termen. Egy óra elteltével rövid szünetet rendeltek el, lesietett hát a föld­szinti büfébe egy kávéra. Felhörpintette a frissítő italt, egy kicsit nézelődött, aztán felsétált. Amikor belépett a helyiségbe, már folyt a tanácskozás, így aztán gyorsan leült. Egy nagyhangú, kövérkés ember szónokolt: .......a halikrák védelme érdekében sem tettünk m eg mindent, nagyon fontos, hogy ívás után ne csökkenjen jelentősen a halastavak vízszintje, ha kell, mesterségesen is pótolni kell a veszteséget . . . Maga elé bámult: Na, ezek is rendesen belemásztak a részletekbe. Idegesen rágcsálta a körmeit, és eszébe jutott, hogy valami fontos­ról nem beszélt korábbi hozzászólcisában, ezért amint leült az előbbi szónok, jelentkezett. Szeretném kiegészíteni az általam elmondottakat a követke­zőkkel: természetesen egyetértek az előttem szólókkal, de hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a munkaszervezés egyik legfonto­sabb feltétele a naprakész informáltság: a piaci viszonyok, az árak, továbbá a vállalati késztetek, pénzügyek és késztermékek pontos nyilvántartása és elemzése. Ez viszont elképzelhetetlen számítógépes rendszerek beállítása nélkül. Egv vezető, ezeket nélkülözve, nem mai, Európai szinten gondolkodik . . . Nagy helyeslés fogadta megállapításait, többen elismerően rámo­solyogtak. A következő hozzászóló arról beszélt, hogy az angolnával nem szabad foglalkozni, mert megbízhatatlan, a Sargasso-tenger vidéké­re jár ívni, és emiatt teljesen bizonytalan, hogy visszatér-e? Már éppen azon morgolódott, hogy megint mennyire elszakadtak a témától, amikor valaki rátette húsos, izzadt tenyerét a vállára. —- Elnézést, ez az én helyem. Csak ki kellett mennem ... Ijedten felugrott, rámeredi az elnökre, és ekkor vágott belé, hogy ez egy másik értekezlet. Egész délután kóborolt a hatalmas épületben, de nem talált vissza. Lackner László A Hazafias Népfront Bács-Kiskun Megyei Bizottságának nyilatkozata A Hazafias Népfront Bács-Kiskun Megyei Bizottsága örömmel üdvözölte a Bács-Kiskun megyei háromoldalú politikai egyeztető tár­gyalások megkezdését. A tárgyalások fontos­ságát hangsúlyozva, a sajtón keresztül fordul a megye településein müködö pártokhoz, poli­tikai szervezetekhez, kezdjék el a helyi egyez­tető tárgyalások megszervezését, feltételeinek kialakítását. A megyei népfrontbizottság — mint a tár­gyalásokon egyenjogú félként részt vevő har­madik oldal egyik szervezete — a megbeszélé­seken arra törekszik, hogy a Bács-Kiskunban is megfogalmazódó politikai, gazdasági fe­szültségek oldódjanak. Nemcsak a megyei „nagypolitikában” kíván gondolkodni, hanem a kistelepülések érdekeit mindenkor szem előtt tartva vesz részt a tárgyalásokon. Hangsúlyozni kívánja, hogy a Bács-Kiskun megyei háromoldalú politikai egyeztető tár­gyalások harmadik oldala nyitott. Ezen az oldalon helyet foglalhat valamennyi, a megyé­ben tömegbázissal bíró és politikai érdekeket képviselő szervezet, amely nem tagozódik az Ellenzéki Kerékasztalba, de az MSZMP ol­dalán sem kívánja érvényesíteni politikai érde­keit. Helye van ezen az oldalon akkor is, ha csak egy-egy napirendi pont megtárgyalásá­ban érzi fontosnak részvételét. Ezért mindazon szervezetek bejelenthetik részvételi szándékukat a tárgyalások harma­dik oldalán, melyeket a megegyezés elősegíté­se vezérel, és a harmadik oldalon egységes álláspont kialakítására képesek. A politikai egyeztető tárgyalásoknak a me­gyében élő állampolgárok jövőjéért felelőssé­get érző, valamennyi politikai tömörülés pár­beszédét biztosító fórummá kell válniuk. Dr. Bognár Lajosné, a HNF Bács-Kiskun Megyei Bizottságának titkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom