Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-02 / 207. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. szeptember 2. A tőkeimport realitása Régen a szocialista építés alapfeltételének tekintettük, hogy nem lehet az országban idegen tőke. Most a gazdaságépítés egyik kiemelt feladataként kezelik a nyugati tőke becsalogatását. Ebben a tekintetben is ,csak a végleteket ismerjük. Most a végletességnek csak az aktuális oldalával foglalkozom: mennyi a realitása annak, hogy az ország gazdasági helyzetének javításában fontos szerepe lehet a beáramló nyugati tőkének? Ne kergessünk illúziókat Meggyőződésem szerint napjainkban az általánosan feltételezettnél jóval kevesebb. Márpedig hiba az, ha a kibontakozást olyan tényezőktől várjuk, amelyeknek a realitása hiányzik, ha a figyelmet nem arra fordítjuk, ami valóban fontos, hanem konstruálunk magunknak ilyeneket. Persze, nem vitatom azt, hogy érdemes-e a nyugati tőke beengedése, és hogy meg kell teremteni az ehhez szükséges feltételeket. A nyugati vállalatoktól sokat tanulhatunk, hozzásegíthetnek ahhoz, hogy elterjedjenek rugalmasabb módszerek, kiegészüljenek a meglévő technikai feltételek, sőt, vannak olyan területek is, ahol a nyugati tőke ráirányíthatja a figyelmet az összehasonlítás lehetőségeire. Ennek ellenére nem látok semmi realitást arra, hogy a nyugati működő tőke nagysága évente elérje a nyugati hitelek kamatterheinek akár csak a harmadát is. Mi kell ahhoz, hogy egy közepesen fejlett országba bejöjjön a tőke? A világgazdaság átlagánál dinamikusabb gazdasági fejlődés. Ezt úgy is mondhatjuk: a világgazdaságban kialakultnál magasabb profitráta. A jelenlegi magyar gazdaságra minden elmondható, csak ez nem. A gazdaság slagnál, a tőkebefektetések hozadéka alacsony. Nagy politikai és gazdasági stabilitás. Napjainkban a tőke óvatos, nem megy oda, ahol nem érez megfelelő biztosítékot arra, hogy nem változik kedvezőtlenül a politikai helyzet, nem történnek a tőkebefektetés megtérülését befolyásoló mechanizmus- változások, vagyis nem változik az adórendszer, nem módosulnak a vámfeltételek, az elért nyereség kivitelének feltételei. Ezekről sem mondhatjuk, hogy a mi esetünkben ezek az átlagosnál jobbak. E két feltétel sokkal fontosabb, mint mindaz, amit a kormányzat kedvezményként adhat. Ezt az állítást jól bizonyítja az a tény, hogy az elmúlt évtizedekben a tőke világpiacán az országok közötti tőkemozgás legalább 90 százaléka a fejlett országok között történik, a kevésbé fejlett országok irányába lényegesen kisebb a tőkemozgás, mint a kevésbé fejlettebbektől a fejlettek felé. Ahol olcsóbb a munkaerő Eddig még nem volt arra példa, hogy a klasszikus tőkekedvezmények biztosítása jelentős tőkeimportot eredményezett volna. Az illetékesek azonban nem tanulnak a’tényekből, ma is azt hiszik, hogy a tőke oda áramlik, ahol olcsóbb a munkaerő, ahol kedvezőbbek az adózási feltételek. Ez a feltételezés, mint sok más tévhitünk, még igaz volt a múlt században, de egyáltalán nem igaz napjainkban. Van azonban más kifogásom is: élesen ellenzek minden olyan kedvezményt, amely megkülönböztetést jelent a hazai működő tőkével, valamint az új hazai beruházókkal szemben. Tarthatatlannak tartom azt, hogy a hazai tőke nemzetközi mértékkel mérve is nagyon súlyos adóterhet viseljen, a külföldi számára pedig hazánk adóparadicsom legyen. Minden gazdasági és erkölcsi alapot nélkülöz az a gyakorlat, hogy a hazai tőke viselje a külföldi tőke működésével járó kedvezmények terheit. Ha egy országban nem elégségesek a külföldi tőkének azok a feltételei, amelyek mellett a magyar gazdaságban a tőke működik, akkor nem is szabad becsábílani. Hibás az a rendszer, amelyben a magyar vállalatoknak csak azért érdemes külföldi tőkével társulniuk, hogy adó- kedvezményekben részesüljenek. A kiskapukat gyorsan felismerő magyar leleményesség azt fogja eredményezni, hogy az országban minden magyar vállalatnak lesz vegyes vállalati ága is, és a nyereséget oda fogja átkönyvelni, hogy kevesebb adót kelljen fizetnie. Ezt akkor is megteszi, ha az a társadalom szempontjából előnytelen. Tételezzük fel, hogy egy vállalatnak 200 millió forintos nyeresége van. Ma abból 110 lenne az adólevonás. Alakít egy vegyes vállalatot jelentéktelen nyugati tőkerészesedéssel, és oda ügyeskedj át a nyereségének felét. Ezen 50 milliót keres. Ebből hajlandó a nyugati partnernek 20 milliót átengedni, akinek a beruházása így vonzó lesz, csak a magyar társadalmat éri veszteség. Erkölcsileg is megengedhetetlennek tartom a magyar fél számára hátrányos megkülönböztetéseket. Miért legyen egy tőkéssel szemben hátrányos helyzetben az, aki magyar? Élesen rávilágít a helyzet fonákságára az a példa, amikor egy „külföldre szakadt hazánkfia” és egy itthon maradt magyar együtt ruház be: gazdaságilag jutalmazzuk azt, aki elment. Ez semmivel sem kisebb hiba annál, amikor hazaárulót látunk azokban, akik külföldre távoztak. A megkülönböztetés hátrányai Talán azt akarjuk elérni, hogy a takarékos magyarok megtakarított forintjukon dollárt vegyenek feketén és azt valamelyik külföldi rokonuk nevén fektessék be itthon, hiszen ezzel kereshetnek a bolton? Ahogy a hazai közvélemény korábban nem fogadta el a külföldi állampolgárokkal szembeni, hivatalosan szított bizalmatlanságot, cs a külföldre került rokont nem különböztette meg a hazaiaktól, úgy nem ért egyet azzal a megkülönböztetéssel sem, amely szerint a külföldi állampolgárok tőkéje, vállalkozási szándéka megkülönböztetett előnyökhöz jijt ami rovásunkra, kárunkra. Kopátsy Sándor A cipő Vettem egy cipőt a f eleségemnek. Szép, barna strapacipő, kis masnival az orrán. Kétezer forintért adták, de megérte. Azt mondta az eladó, hogy ebben akár egy évig is eljárhat. Ha meggondolom, nem is drága. A havi fizetésemből három pár is kitelne. És ami a legfontosabb: egy évig nem nyúz az asszony, hogy ,.nincs mit a lábamra venni. . .” Mert a nyugalom, kérem, a nyugalom a legfontosabb manapság. A többi majd csak összejön valahogy. . . Szóval nagyon megörültünk. Nejem a cipőnek, én meg a nyugalomnak. Rögtön bele is bújt az én életem párja, és elment benne a közértbe. Igaz, kissé csöpögött az eső, de különben jó idő volt. Kelet felöl' időnként a nap is kikandikált a felhők mögül. Büszkén nyújtóztam el a fotelban, s áldottam az eszemet, hogy ilyen olcsón vettem egy kis nyugalmat. Aztán egyszer csak megérkezett a feleségem sírva, átkozódva. Egyik kezében a cipő, a másikban a talpa. Ezért ne dúld föl a nyugalmadat, anyukeim! - mondtam neki. — Holnap visszaviszem az üzletbe, és kicserélem. Még jó is, hogy így történt, legalább két nap lesz új cipőd egymás után. Mit gondolsz, hányán engedhetik ezt meg maguknak manapság ? Visszamentem az üzletbe, mondom, mi történt. Áz eladó a fejét csóválta,.és belém akarta beszélni, hogy nem a rendeltetésének megfelelően használtuk a cipőt. Különben se tudja kicserélni, mert ez a típus elfogyott. Erre én fölháborodtam, és kértem a vásárlók könyvét. Bevittek az üzletvezető irodájába. Nézze, kedves uram ... — kezdte az ősz hajú, kissé reszkető kezű boltvezető. Néha az arca is összerándult, s ilyenkor kacsintott is egyet. En tudom, hogy önnek igaza van. De ha visszaveszem a cipőt, jegyzőkönyvet kelt felvennem róla. Azt el kell küldenem a gyártónak, a Kerminek, a főhatóságnak, a központnak, meg még hat helyre. Az árut le kell írnom, át kell könyvelnem, levonni az ARA-t, rátenni a ... tudja mit? Adok magának egy százast, és csináltassa meg egy maszek suszterral! ' Elfogadtam az ajánlatát. Elmentem a suszterhoz. Zárva volt az ajtó. Ott lógott rajta a tábla, hogy „Iparengedély szüneteltetése miatt zárva". Sebaj — gondoltam —, elmegyek a másikhoz. Az is zárva volt. Ott meg az volt kiírva az ajtóra, hogy „Könyvelési nyomtatványokért mentem, azonnal jövök. 1989. január 10." Hogy rámelegedhetett szegényre a télikabát az eltelt hónapok alatt! Már-már ott tartottam, hogy feladom, amikor a szomszéd azt ajánlotta, hogy adjak föl egy apróhirdetést. Föl is vették: kétszáz forint volt, plusz áfa, de megérte. Megérte, mert nem vesztettem el a nyugalmamat, és miközben a saját hirdetésem fnegjelenését vártam, ráakadtam egy suszterra. Az állt az újságban, hogy: „Cipészmester főállású könyvelőt keres, nagy szakmai gyakorlattal. Adószakértői vizsgával rendelkezők előnyben”. Ez az én emberem — gondoltam. Hónom alá vettem a cipőt, és elmentem hozzá. Az ősz mester a műhelyében fogadott, s háromszor megcsókolt, amikor megtudta, hogy a hirdetésére jelentkezem. Aztán keletnek fordulva A Hah hoz imádkozott. Áttért szegény a muzulmán hitre — magyarázta a felesége mert hiába imádkozott a keresztény istenhez, képtelen volt megérteni az adórendeletet. — Magéinak is ezt ajánlom - fordult hozzám a mester. — Allah máris fényt gyújtott az elmémben. Ha hiszi, ha nem, az ezer végrehajtási utasításból már több mint kétszázat megértettem. — Es mit nem ért, mester uram ? — Már csak azt, mennyit számíthatok föl egy cipösarkalásért, és mit kell beírnom az adóívbe.- Hoztam egy cipőt. Levált a talpa. Meg tudná javítani? — Ne . .. em! - üvöltötte magából kikelve. — Amíg nincs rendben a könyvelésem, meg az adóbevallásom, egy kalapácsütésnyit se dolgozom ! Már én is majdnem elvesztettem a nyugalmamat, amikor Allah fényt gyújtott az elmémben. Elmentem a munkaerő-gazdálkodási hivatalba, és jelentkeztem átképzésre. Föl is vettek a cipész-, víz- és gázszerelő, fodrász-, asztalos-, villany- és tévészerelő, valamint az üvegesszakmára. Most már teljesen nyugodt vagyok. Bármi romlik is e! a lakásban, lesz mesterember, aki megjavítsa. Most azon töröm a fejemet, hogy el kellene végezni az orvosi egyetemet is néhány szakvizsgával. Sose lehet tudni. .. Csak a feleségem zsörtölődik néha, mert amíg végzek, mezítláb kell járnia. T. Ágoston László JELENE ÉS JÖVŐJE IS VAN 9 Majsa határában gyümölcsfák között egy mélyszivattyú, amely olajat hoz a felszínre. 9 Csővezetékek hálózzák he a kiskunsági üzemrészek területet. Bányászat a Kiskunságban <0 Világbanki hitelből, a Duna —Tisza közén, négy kutat fúrtak. Az utolsó a Kiskunhalas I> —1.4200 méter mély, a vizsgálata ezekben a napokban folyik Szlávik Tibor irányításával. Negyedszázada kezdődött el a Duna Tisza közén a szénhidrogén-kutatás. Ma, a bányásznapon erre is emlékeznek a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat kiskunsági üzemében, ahol jelenleg már 1200 dolgozó vesz részt a kiskunsági homokvidék alatt rejtőző folyékony arapy, valamint a gáz felszínre hozásában. Az ország energiaellátásában jelentős szerepet tölt be a megyében dolgozó üzem, amely az idei kitermelési tervét időarányosan teljesítette, s az év végéig mintegy négyezer tonnával többel akar az előirányzatnál a felszínre hozni. Az elkövetkezendő esztendőkben is jelentős feladatok várnak az itt dolgozó szénhidrogén bányászokra. Az üzemi feladatok között nagyobb mennyiségek felszínre hozatala, a végső kihozatalt növelő világszínvonalú eljárások bevezetése, különböző nem éghető gázok hasznosítása, korszerűbb szervezeti rend kialakítása, a kutatás folytatá-- sa szerepel, s olyan beruházás, mint a zsanai föld alatti gáztározó, amely a nagyobb biztonságot, a zavarmentes ellátást szolgálja. Világszínvonalú eljárás bevezetésére is rövidesen sor kerül. Három- milliárd forint értékű beruházással lehetővé válik, hogy szén-dioxid- bcsajtolással a kutak termelését 8-12 évvel megnöveljék, valamint mintegy öt százalékkal javítsák a kőolaj-kihozatalt. Már múltja, s jelene és jövője is van megyénkben a szénhidrogén- bányászatnak. Az eddigi eredményeket a Kiváló Üzem kitüntetéssel ismerte cl a vállalat központja. A mai kiskunhalasi ünnepségen amelyen Czipper Gyula ipari miniszterhelyettes is reszt vesz — a kiemelkedő munkáért, sor kerül miniszteri kitüntetések átadására. Szabó Ferenc és Apró János Kiváló Bányász; Apró Lajos, Balázs János, Fáik Miklós, Fülöp Róbert, Révai Jenő, Vágó László Kiváló munkáért; Tóth Zoltán az OKGT Kiváló Dolgozója kitüntetést érdemelte ki és még 13-an részesülnek Kiváló Dolgozó kitüntetésben. Cs. I. • A kiskunhalasi főállomáson Csontos József termclömcster kezeli a kompresszorokat, amelyekkel a földgázt továbbítják az országos hálózatba. • A kiskun- halasi főgyűjtő állomás központi vezérlőtermében Bérezi Imre és Kőházi László. O Tázlár közelében, az egyik kútnál karbantartást végeznek az üzem dolgozói. • A Duna— Tisza közén ez a szanki az első olajkút —• mutatja Reményi István gáztermelési részlegvezető —, amely egyébként még napjainkban is működik. ;:w• A szanki gázüzemek szeparátorait Csontos Ignác kezeli. (Tóth Sándor képriportja)
