Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-30 / 204. szám

1989. augusztus 30. • PETŐFI NÉPE • 3 MEDDIG HÁTRÁL AZ MSZMP? Gátéron elvetik a viszálykodást Szenzáció? Vrbán Istvánná tanácselnök Gátéron, bármennyire is szeretné, nem rukkolhat elő olyan eseménnyel, amely a címoldalra kívánkozna. 1986- tól két tantermes iskolabővítésre spórolnak, étkező- helyiséggel és fűtéskorszerűsítéssel is javítva majd száznegyven gyerek helyzetén. Hat és fél millió fo­rintba kerül, de csak a terv szerint, mivel a mai — még inkább a holnapi — építőanyagárakat egyre nehezebb lesz utolérni. Háromszáz méter vízveze­ték-, másfél kilométer betonút- és járdaépítés: eny- nyivel haladt még előre a község, no, meg a telefon­távhívással, amelynek viszont nagyon az elején tar­tanak. Két év alatt három készüléket szerelt fel a posta! Jelenleg negyven falubeli várja, hogy telefont kapjon. Átok és előny Ingázó község hírében áll Gátér. Kevesen talál­nak munkát helyben. A lakosság kétharmada Fél­egyházára és Csongrád megyébe jár dolgozni. Itt a háztáji gazdálkodás, a néhány fős kereskedelem, s a pálmonostori tsz mérlegkeszítő és fafeldolgozó üzeme nyújt csupán megélhetést. Tizenhét éve a Habselyem Kötöttárugyár nyitott egy varrodát, de a kevés munkavállalóval ráfizetéses volt fenntartani. A Gátéri Aranykalász és a Pálmonostori Keleti Fény Tsz egyesülése óta saját termelőszövetkezete sincs a településnek. Máshol kuitúrház van — náluk kultúrterem. Viszont a politika iránti növekvő ér­deklődést jelzi, hogy 280-féle újságra fizettek elő a lakók. — Átka ennek a községnek — mondja a tanácsel­nök —, hogy közel van Kiskunfélegyháza és Csong­rád megye, s elszívják innét a munkaerőt. Az ingá­zóknak előnyös, hogy egyúttal vásárolhatnak is. A Dutép, a Kunép, a Délép, a Csongrádi Vízügyi Igazgatóság és az Április 4. Gépipari Müvek egy­aránt érdekelt a gáténak foglalkoztatásában. Há­rom autóbusszal és egy vonattal indulnak reggelen­ként munkába. Helyettük nem keresi meg senki a pénzt a megélhetésükre. A viszonteladók felverik az árakat Nekik kell a megélhetésért dolgozni, korán kelve állatokat etetni, gyárba vagy tsz-be menni. És így is csak csurran-cseppen valami munkájuk hasznából. Nem azoknál marad a megtermelt áruk ellenértéké egészben, akiket megillet, hanem a rossz gazdasági helyzet vámszedőinél: az íngyenélőknél, a spekulán­soknál. Erről beszél Szabó Sándorné tanácstag is: — Mire az áru, a zöldség-, a gyümölcsféle és a hús a városi emberek asztalára kerül, négy-öt vi­szonteladó kezén megy kérésziül. Több a forgalma­zó, mint a termelő. Ma a nagykereskedő nevet a markába. Tudja, hogyan csinálják? Valakinek van egy kocsija, és már megy is az áruért. Adja tovább. Az még tovább ... míg csak nem verik föl a kevés őszibarack, a dinnye és a szőlő árát. — A dolgozó húzza a rövidebbet? — Pontosan. Az élősködőknek meg jól megy a soruk. Azt vesznek a hasznon, amit akarnak. — Igazságtalanság... — Az nem igazságtalanság, hogy egy falusi bol­tos, aki 40 évig talpalt a pult mögött, 3700 forinttal menjen nyugdíjba? Ki hallgatja meg a parasztokat? A 15 éve tanácstag Szabóné jól látja: ez így nem mehet tovább. Az alacsony szintű árutermelés vám- szedőit — a fogyasztók tönkretevőit—jó volna más pályán, például a termelésben látni. — Ki hallgatja meg a parasztokat a falvakban, hogy nekik mi lenne jó? — ezzel folytatja Csáki Benjámin társadalmi tanácselnök-helyettes és a 18 tagú községi MSZMP-alapszervezet titkára. Egy­behangzó a véleménye Gyöngyi Lászlóéval, aki sze­rint az MSZMP túl sokat hátrál, minden pofont eltűr és erőtlen a kiállásban. Csáki Benjámin Gáté­ron ma mindenesetre így látja a gazdasági és a politikai helyzetet: — A lakosságot a gazdasági problémák megol­dása érdekli és az, hogy amit elvesznek tőle adóval, tudja-e pótolni. A takarmányfélék és a tápok ára emelkedik. Drága a permetezőszer is. Öntözni és metszeni kell a gyümölcsfákat. Erről, vagyis a mun­káról, és hogy a parasztok termelési kedvét miként lehetne megőrizni, egy szó sem hangzik el. A politi­kai ütközéseken kívül semmi egyéb nem történik az országban. Csak szövegeléssel nem megyünk sem­mire. ígéretektől és követelésektől hangos az or­szág. Nem széthúzni kellene és egymás ellen uszítani a népet, mint manapság, hanem egyezségre jutni. Csupán szembenállással és annak az igaztalan kije­lentésnek a hangoztatásával, hogy minden hibáért csak az MSZMP felelős (mintha elszigetelten él­tünk volna a világon az elmúlt 40 esztendőben!), nem jutunk sehová. Összefogással, jó feltételekkel Legfeljebb újabb zsákutcába, rosszabb esetben szakadékba — ezt már a történelem tanulságai mondatják velem —, ami Gátéron vagy az ország bármelyik településén senkinek sem lehet érdeke. Az emberek holnap is szeretnének nyugodtan munkába menni, dolgozni és megélni. Más kiút nincs. Ehhez van szükség gyümölcsöző párbeszédre és tartósan jó gazdasági-politikai feltételekre. Kohl Antal Magyar—japán üveggyapot Jelentős állomásához érkezett a több mint egymilliárd forintos költséggel megvalósuló magyar—japán közös vállalat, a Salgótarjá­ni Üveggyapot Rt. üzem beruházása, ugyanis nemrégiben begyújtot­ták a gázzal üzemelő üvegolvasztó kemencét. Az üveggyapot a világon jelenleg ismert, legkorszerűbb hang- és hőszigetelő anyag, eddig hazánkban nem gyártották. Az építőipar által hasznosítható termékből már az idén 1500 tonna paplant és csövek szigetelésére alkalmas anyagot készítenek a nógrádi üzemben. (MTI-fotó) NO H ISZ LAPOK Gyógyszer, számolva Mosolyogtam azon a feliraton, amely arra szólított fel az egyik kecskeméti patikában, hogy mielőtt távozom, ellenőrizzem az átvett gyógyszer mennyiségét, ha úgy tetszik: darab­számút, vagyis a tasakok, üvegcsék stb. tar­talmát. Túlságosan fölösleges, hivatali óva­toskodásnak, túlbuzgóságnak tartottam az ilyesféle szöveget. Hiszen a patika volt eddig a szemünkben az a kivételes hely, amelyre a legnagyobb pontosság — kell legyen — a jel­lemző. Szép is lenne, ha — mondjuk — az előirt dózisok helyett dupla mennyiségűt rak­nának az altatóba vagy a hashajtóba! Ugyan­így hittünk — eddig — abban is, hogy a dobozkákban, műanyag és üvegtubusokban annyi szem tabletta található, amennyit ráír­tak. Egy ártalmatlan kis gyógyszer, a Dipank- rin győzött meg arról, hogy a patikusok óva­tossága nem volt fölösleges. Nyilván reklamá­ciók és saját tapasztalataik alapján született az a bizonyos felhívás is. Mindez már otthon derült ki s világosodott meg előttem, amikor étkezés közben, az előírás szerint, fogyasztani akartam belőle. Meglepetve tapasztaltam, hogy feleannyi van a dobozában, mint ami rá van írva: harminc szem helyett csupán tizenöt. No lám, a gyógyszeriparba is betört korunk nagy betegsége: a pontatlanság, a hanyagság! Mert azt elképzelni sem merem, hogy az álta­lam nagyrabecsült gyógyszerészek — akik az utóbbi időben, a bonyolult árképzés miatt, amúgy is sokat dolgoztak feleslegesen — most azzal szórakoznának munkaidőben, hogy időnként egyik vagy másik tubusból bekapnak egy-egy szemet. Sokkal valószínűbb, hogy az ugyancsak jó hírű gyógyszergyárak — ez esetben a Kőbányai Gyógyszerárugyár há­za táján, munkagépei, csomagolóasztalai mel­lett történi és történik kihagyás. Most azután elképzelem magunkat, amint a pult innenső oldalán álldogálva az egyik markunkból a másikba szemelgetjük, szám­olgatjuk kedvenc gyógyszereinket. Vagy a kisasztalkára borítjuk, mintha babot válogat­nánk, hogy meggyőződjünk, megkaptuk-e a nem is olcsó adagokat. Persze, el tudom képzelni azt is, hogy egy patikamérleget helyeznek elénk, a gyógyszer­re pedig rá van írva, hogy ennyi és ennyi gramm a hiteles súlya, mi pedig lemérjük. Netán a gyógyszergyár képviselője is ott ül mindenütt, és egy zacskóból pótolja a hiányzó szemeket. Esetleg postán küldik el a címünk­re. A variációs lehetőség számtalan. Csak azután a külföldre is sokat exportáló magyar gyógyszeripar nehogy szabadalmaz­tatni akarja ezt a találmányát a világpiacon! Eélő ugyanis, hogy azok a fránya külföldiek nem méltányolják majd az ötletességüket. F. Tóth Pál AMÍG EGY ŰJ TÖRVÉNY MEGSZÜLETIK Szakértő a harmadik oldalról A háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokon hat szakértői bizottsá­got alakítottak a tárgyaló felek. Mind közül eddig legeredményesebbnek a le­endő választási törvénnyel, a választó­joggal foglalkozó testület bizonyult — elképzeléseik egy részét pénteken, illetve hétfőn már megerősítették és nyilvánosságra hozták a középszintű tárgyalások résztvevői. Ä választójog­gal foglalkozó szakértői bizottságban a népfrontot Bátayné dr. Mácsai Anikó képviselte. A Hazafias Népfront Bács- Kískun Megyei Bizottságának közjogi ügyekkel foglalkozó, Kecskeméten élő munkatársát a HNF Országos Tanácsa delegálta a testületbe. — őszintén szólva nem tekinthető ép­pen tipikusnak az, hogy egy vidéki szak­értőt kérnek fel valamely országos szer­vezet képviseletére. A népfront választá­sa viszont önre esett. Megkérdezhetem, hogy miért? — Úgy gondolom, hogy ebben az esetben tudatosan választottak vidéken élő embert a feladatra. Mondhatnám azt is: a népfront fontosnak tartja a vidék — azaz a többség — véleményé­nek hangsúlyozását a leendő választá­sok ügyében. Ez önmagában is igaz, tehát jelentős érv lehetett a döntésnél. Mérlegre került azonban, minden bi­zonnyal az is, hogy az időközi választá­sok egyik centruma Bács-Kiskun me­gye, illetve Kecskemét volt. Az itt szer­zett tapasztalatokat eszerint közvetle­nül is tolmácsolhattam. — A szakértő bizottság hogyan érté­kelte az említett időközi választásokat? — Egyetértettünk abban, hogy gya­korlatilag ízelítőt adtak a közelgő or­szágos választások hangulatából. Más kérdés, hogy most még az 1983. évi III. törvény hatályos, jóllehet világosan látszott: a politikai hangulat túllépett már ezen a szabályozáson. A szakértői munka kezdetéhez azonban támpontot adtak a felmerült problémák csakúgy, mint a pártok közötti harc jó néhány eleme. A leendő választási törvénnyel párhuzamosan ugyanis ajánlást te­szünk egy „etikai kódexre” is. Ez arra lesz majd hivatott, hogy szabályozza a jelölteket állító pártok — esetleg társa­dalmi szervezetek — egymás közti vi­szonyát, a korteskedés, a választópol­gárok megnyerésének különféle módo­zatait. — Az önök feladata tehát az volt, hogy a jövendő választásokra szakértői szinten javaslatokat dolgozzanak ki, amelyek a választásitörvény-tervezet alapját képezhetik. Munkájukat június­ban kezdték, üléseikről kizárták a nyil­vánosságot. Milyennek érzékelte „belül­ről” a tárgyaló felek kapcsolatát, az eltérő politikai álláspontok ütköztetésé­nek módját? — A megbeszéléseket heves szócsa­ták jellemezték, ugyanakkor a hang­nem mindvégig udvarias volt. Előfor­dult, hogy egy-egy ponton megakadtak a tárgyalások. Ilyenkor szünetet tartot­tunk, és a három küldöttség külön- külön folytatta munkáját. A népfront a harmadik oldal többi tagjával, így például a Demisz, a SZOT, a nőszövet­ség és a Münnich Ferenc Társaság kép­viselőivel. Mindenkor egységes állás­pontot kellett képviselnünk, ez komoly munkát adott. Csak egyetlen példa: hosszan tartó vita alakult ki afölött, lehetséges-e a jelöltállításhoz szükséges szavazatokért lakásukon zaklatni az állampolgárokat, vagy megtiltsuk ezt a pártoknak. — A tervezett választási törvény leg­lényegesebb elemeit, a bizottság ajánlá­sainak egy részét már megerősítették a középszintű politikai egyeztető tárgya­lásokon. Mit emelne ki ezek közül? — Az eddigi megállapodások is tá­mogatják azt a javaslatunkat, hogy az új parlamentben 350 képviselő legyen. Az egyéni választókerületekből 150, az úgynevezett listás választások útján pe­dig újabb 150 mandátum sorsa dőlne el. A fennmaradó 50 képviselői hely a töredék szavazatok alapján kerülhet elosztásra. Nagyon lényeges elem, hogy a listás választást nem egy közös országos, hanem megyei listák szerint tervezik. Az 50 fős országos lista lehet­ne majd az, amely arányosabbá teheti a képviseletet, illetve értékeli azoknak a pártoknak a teljesítményét, amelyek helyben alulmaradtak, viszont orszá­gosan számottevő szavazatot értek el. Egyetértés van abban is, hogy a jelölt- állításhoz 750 egyéni ajánlás elegendő. — Sok eldöntetlen kérdés maradt még? — Tulajdonképpen nem, ami azon­ban számunkra a leglényegesebb: a tár­sadalmi szervezetek jelöltállítási joga még függő kérdés. Bízom abban, hogy hamarosan megegyezés születik. Noszlopy Nagy Miklós ÍGY LÁTJA A NÉPI ELLENŐRZÉS Egészségtelenek a vízparti környezetek A települések nem hagyhatók magukra üdülőterületi problémáikkal kommunális létesítmények innen is hi­ányoznak. A tőserdei (lakiteleki) Holt-Tisza-ág másodosztályú, kissé szennyezett fel­színi vizű, fürdésre ugyan alkalmas, de elalgásodása miatt gusztustalan, ami egyébként a biológiai egyensúly felbo­rulásának az első komoly jele. Mindezek a megállapítások a na­pokban hangzottak el a Bács-Kiskun Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság Sze- lidi-tónál megtartott helyszíni ülésén, ahol a kiemelt vízparti üdülőterületek „Kiemelt üdülőhellyé nyilvánítás alapjául szolgálhat minden olyan, már kialakult, sajátos táji, természeti, törté­neti, kulturális, építészeti, illetőleg egyéb különleges — kiemelkedő értékű —- adottság, melynek révén a település országos, illetőleg nemzetközi vonzerő­vel rendelkezik ..(Részlet a 2/1988. ÉVM sz. rendeletből.) E kategóriába tart.ozó területek me­gyénkben is vannak, azaz lehetnének. S vajon lesznek-e? A szóba jöhető ilyen értékeink ma a következő képet mutat­ják. A Szelidi-tó sík vidéken, öt kilométer hosszan fekszik, a legmélyebb része öt méter, a felülete körülbelül hetven hek­tár. Élővilága sós vizéhez alkalmazko­dott, 1976 óta természetvédett. Több mint tíz éve regionális üdülőterület. Ennek ellenére megoldatlan a szemétel­helyezés, hiányosak a kulturált szóra­kozás és pihenés feltételei. Nincs szennyvízcsatorna, emiatt a megyei ta­nács megtiltotta a további építési enge­délyek kiadását. A Tó vendéglő üze­meltetése a közegészségügyi szabá­lyokat figyelembe véve — gyalázatos: az egész egység piszkos, szennyezett. Hasonló a helyzet a Birkacsárdánál és a Lugas vendéglőben. Szinte csak a kempingnél lévő Árnyas büfé rendje, tisztasága megfelelő. Nincs a környé­ken folyamatosan üzemelő segélykérő és távhívásba kapcsolt távbeszélő- készülék. A legközelebbi gyógyszertár és orvosi rendelő négy, a kórház tizen­hét kilométerre van. Ezzel szemben ál­talában egyszerre öt-nyolc ezer ember keresi fel a partot, amely ugyancsak piszkos. A Vadkerti-tó 40 hektár vízfelületű, átlagos mélysége másfél méter. Az idén első osztályúvá, fürdésre alkal­masnak minősítették. Azonban itt is megoldatlan a kommunális szennyvíz gyűjtése. Távlati cél a közelben fúrt, gyógyhatású meleg víz kihasználása, termálvizes program keretében. A víz­pótlás megoldott, minősége megfelelő. Az élelmiszerbolt zsúfolt, a forgalom­hoz képest kicsi. Az egyetlen meleg-i konyhás Tó vendéglőben a megyei Köjál súlyos élelmezés-egészségügyi hiányosságokat tárt fel. A kemping és a szabadstrand területe évek óta ren­dezett, tiszta. Egyszerre tízezer embert tudnak itt fogadni. Követendő példa a Vadkerti-tavi Üdülőhelyi Bizottság és a helyi nagyközségi tanács jó kap­csolata. Kunfehértó megyénk harmadik leg­nagyobb, üdülésre alkalmas tava, hossza 5 kilométer. Ám a jelenlegi átla­gos vízmélysége nem éri el az 50 centi­helyzete is napirenden volt. Egyebek között megállapították: megyénk víz­partjai nem felelnek meg az alapvető közegészségügyi követelményeknek. Mind a vizek, mind pedig környékük a „teherbíró képességük” határán van­nak, és hathatós megyei vagy állami segítség nélkül a Kunfehértó sorsára juthatnak. A Bács-Kiskun Megyei Ta­nácsnak fel kell vállalnia a területek koordinátori szerepét, mert a települé­• A Vadkerti-tó vizet az idén első osztályúra minősítették. métert. A vízkészlet katasztrofálisan csökkent, minősége negyedosztályú, károsan szennyezett, fürdésre alkal­matlan. A Sóstavat hatvan hektár terüle­ten— kémiai összetétele miatt évszáza­dok óta gyógyvízként tartják számon. Megmaradt a vadvíz jellege, jelenleg másodosztályú, fürdésre, sportolásra, horgászatra alkalmas. Maximálisan négyezer emberi tudnak itt fogadni. A strand jól karbantartott. Meleg étel és szállás az út másik oldalán található, ahol a Sóstói csárda tisztasága és igé­nyessége példamutató. A tassi Duna-ág a megyehatár men­tén három kilométer hosszú, szigetek­kel tarkított, vízminősége változó, többnyire tiszta, első osztályú. Ám a sek nem hagyhatók magukra az üdülő- területek problémáival, gondjaival. Az ülésen javasolták azt is, hogy a megyei tanács illetékes szakigazgatási szervei soron kívüli ellenőrzéssel tárják fel a tassi Duna-ág és a Kiskunsági Főcsatorna telekmanipulációit, s ezek­ről tájékoztassák a közvéleményt. Ve­gyék elejét egy esetleges újabb tisza- kécskei ügynek. Ugyanis az Adukövi- zig a Kiskunsági Főcsatorna part men­ti sávjait telkekre osztja, s ezeket évi 230—1230 forint díjért bérbe adja. Ed­dig a jobb parton 55, míg a bal oldalon 182 telket adtak bérbe. Emellett a te­lekosztásokat — a mindenkori szub­jektív tényezőkön alapuló — egyedi és egyéni igények szerint végezték el. Pulai Sára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom