Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-01 / 179. szám

1989. augusztus I. • PETŐFI NEPE • 3 KI SEGÍTHET? Anya és leánya — hajótöröttek, reménytelenül... Kétségbeesésében hívta fel tegnap a szerkesztőséget Hege­dűs Istvánná. Szaggatott mondataiból tragédia sejlett föl, a tehetetlenség kiváltotta lelkiállapotban egészen addig jutott, hogy hazamegy, és kinyitja a gázcsapot... A megadott címen a rokkantnyugdíjas (özvegy) anya fo­gad. A beteg — Szegedi Agnes — a konyhában kávét főz, majd szervírozza. A feszült helyzet Hegedűsné karjának re­megésén látszódik. A lakás szépen berendezett, példásan tiszta. Ágnes 170 centiméter magas, jelenleg 53 kilogramm test­súllyal. Különleges betegsége van, ami évekkel ezelőtt kezdő­dött. A kóros farkasétvágy — amely nagy mennyiségű étel elfogyasztásával, majd „kiadásával” jár — az egyébként egészségesnek látszó embert lehetetlen helyzetbe sodorja. A gyógykezelés során — Szegeden, Kecskeméten, Cegléden - nem tudták felderíteni a lelki eredetű baj okait, illetve rávezetni Ágnest a gyógyulás útjára. Kilátástalan a helyzete. Nem akar sem az elfekvőbe, sem a zárt osztályra kerülni. Kettejük jövedelme 8 ezer 400 forint. OTP-tartozást tör- lesztenek, mint annyian mások. A lakás rezsije sem kevés. Kétezer forintjuk marad havonta. Anyagi gondjaikra a városi tanácstól az adott lehetősége­ken belül kaptak segítséget. A helyzetük mégis megoldatlan. Majdnemhogy megold­hatatlan. Segítségre szorulnak. Segítségre várnak. KITŐL? N. M. • Hajótöröttek. Mi lesz kettőjük sorsa? (Stras/.er András felvétele) AZ ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYEIBŐL A TOT FŐTITKÁRÁNAK NYÍLT LEVELE A MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐKHÖZ A mezőgazdasági termelők (szövetkezetek, álla­mi gazdaságok, társaságok, egyéni vállalkozók) körét nap mint nap foglalkoztatja érdekképvisele­tük, érdekvédelmük helyzete, az ezzel foglalkozó szervezetek — a TOT és a területi szövetségek — megreformálása, illetve új érdekképviseletek alakítása. A meglévő szövetkezeti részvételű érdekképvise­leti szervezetek, a TOT és a teszövök, tekintetében a február végén megtartott termelőszövetkezeti konferencia állást foglalt, ezek megreformálására munkabizottságot hozott létre. A munkabizottság — amelyben minden megye egy-egy taggal képviselteti magát, s a TOT-tól függetlenül működik — elkészített és társadalmi vitára bocsát egy új mezőgazdasági érdekképvise­leti szervezet létrehozására vonatkozó javaslatot és alapszabály-tervezetet. A TOT 1989. július 12-ei ülésén az érdekvédelmi munkabizottság ismertette ezeket a javaslatokat. Az Országos Tanács ülése egyetértett azzal, hogy a javaslat szerint, a decemberi kongresszust köve­tően, a TOT helyett a Mezőgazdasági Termelők Szövetsége névvel alakuló új érdekképviseleti szer­vezet lássa el a mezőgazdasági termelők érdekkép­viseletét. A szervezők javaslatára, néhány hónapja, fog­lalkoztatja a termelőszövetkezeteket az állami gaz­daságok által kezdeményezett érdekképviseleti szervezetbe való belépés gondolata is. Az Országos Tanács és a konferencia által meg­bízott munkabizottság állásfoglalásának birtoká­ban — főleg a mezőgazdasági szövetkezetek ezzel kapcsolatos döntéshozatalát segítve — a követke­ző véleménynek adok hangot: A konferencián megválasztott munkabizottság a napokban juttatja el a mezőgazdasági termelők­nek — szövetkezeteknek, állami gazdaságoknak, kistermelőknek — a mezőgazdasági érdekképvise­let megújítására kidolgozott javaslatait. Személyes meggyőződésem, hogy a mezőgazdasági termelők teljes körének összefogására épülő, egységes ér­dekképviseleti szervezet létrehozására szóló javas­lat jól szolgálhatja a mezőgazdasági termelésből élő gazdálkodószervezetek és állampolgárok ér­dekvédelmét. Napjaink mezőgazdasági gondjai ugyanis in­kább az összefogásra sarkallnak, s nem a széttago- lásra. A decemberi kongresszus előkészítése során nagy figyelemmel vitassák meg az érdekeltek eze­ket a javaslatokat, és döntsenek amellett, hogy az összefogásra építő Mezőgazdasági Termelők Szö­vetségét tekintik érdekképviseletük letéteményesé­nek. Ettől teljesen független a jövőben alakítandó mezőgazdasági kamara kérdése. Az állami gazdaságok által jelenleg létrehozni kívánt szervezet nem tekinthető mezőgazdasági kamarának, mert az erre vonatkozó tervezetek egy új érdekképviseleti szervezet ismérveit tartalmaz­zák. Ez zavaróan hat a termelők által igényelt és kezdeményezett egységes érdekképviselet kialakí­tására. Az új érdekképviselet a decemberi kongresszus után olyan mezőgazdasági kamarát kíván, amilyen a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országok többségében működik. Ezek jórészt állami költsé­gekből működnek, amelyeknek a hatáskörébe tar­tozik egy sor olyan kérdés, amelyet nálunk egyelő­re az állami mezőgazdasági irányítási, szakhatósá­gi szervezetek uralnak. Míg ez így lesz, addig a mi viszonyaink között még nincs valódi mezőgazda- sági kamara, még ha annak nevezik is az állami gazdasági szervezők az új szervezetet. Az is ismert, hogy a fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban a termelők érdekképvise­leti szervei is működnek (parasztszövetség, szövet­kezeti vagy farmerszövetség stb.). Tehát másutt sem alternatívája egymásnak a mezőgazdasági ka­mara és a termelői érdekképviselet. A fentiek ismeretében a termelők elsődleges érdeke mindenekelőtt az új érdekképviseleti szer­vezetük kialakítása és csak ezt követően kerülhet sor, közös összefogással, egy európai típusú me­zőgazdasági kamara intézményének megteremté­sére. ELŐKÉSZÍTŐ TANÁCSKOZÁS AZ ORSZÁGOS REFORMKORI TALÁLKOZÓ ELŐTT A reformkörök szegedi országos találkozóján született a döntés arról, hogy legközelebbi össze­jövetelüket, ősszel, a fővárosban tartják. Szerve­zésére és rendezésére a budapesti reformkor ka­pott megbízást. Az előkészületek demokratizmu­sának és összehangolásának érdekében a buda­pesti szervezők az ország MSZMP-reformkörei- nek és reform-alapszervezeteinek képviselőit kö­zös megbeszélésre hívták július 28-án. Összejöve­telükön határoztak az országos találkozó idő­pontjáról, céljáról, a lebonyolitás és a delegálás módjáról. Megegyezésük értelmében a szeptem­ber 2- 3-án megtartandó munkaértekezlet részt­vevői, lehetőleg, már 1-jén gyülekeznének. A ta­lálkozó főbb céljait a politikai akcióegység megte­remtésében és egyben a program-előkészítésben jelölték meg. Egy, az MSZMP-t radikálisan meg­újító, európai karakterű, szocialista politikai pártként, a kormányozhatatlanság küszöbére ér­kezett ország mai és holnapi érdekeit szolgáló mozgalomként kivánják törekvéseiket összegezni. Az öntörvényű, autonóm reformmozgalom sze­retné közvetlenül befolyásolni a párt közelgő kongresszusát, megnyerni a küldötteket törekvé­seinek, s ezzel a párton belül elérni platformja, reformeszméi győzelmét. Többen felvetették, hogy a demokratikus jelölés és küldöttválasztás érdekében a küldöttválasztások határidejét szep­tember közepéig kellene meghosszabbítani. Az előkészítő megbeszélés résztvevői elenged­hetetlennek tartották a programadást is, mely a kívánatos társadalmi-gazdasági-politikai és jogal­kotási folyamatokról s a közeljövőről, az átmenet konkrét formáiról fogalmazná meg prognózisu­kat. Ennek szellemében, az érkező javaslatokat figyelembe véve, határozzák meg az országos találkozó munkarendjét, a kialakítandó szekció­kat. Plenáris ülésen tájékoztatókat hallgatnának meg a háromoldalú megbeszélésekről, az alkot­mányozás és a sarkalatos törvények előkészületei­ről, továbbá Írásos formában ismernék meg a reformkori mozgalom helyzetét. A találkozó do­kumentumait szerkesztőbizottság állítja össze. A kilenctagú előkészítő bizottság eddigi tevé­kenységét jóváhagyva, tekintettel a feladat nagy­ságára, és a végrehajtás sikere érdekében, egyetér­tettek azzal, hogy a munkába további kilenc vidéki tagot is bevonjanak. Új összetételében először augusztus 12-én délelőtt ül össze az előké­szítő bizottság. Meghatározták a szeptemberi országos találkozó küldötteinek létszámát is. Eszerint valamennyi reformkor és reform-alap- szervezet delegál egy küldöttet, akik hozzávetőleg kétszázan lesznek, további 10-10 főt tetszés sze­rinti módon választanak a megyék, míg Budapes­tet 46-an képviselik. A jelentkezéseket a szervezők lehetőleg augusztus 8-áig kérik a 666-300-as tele­fonszámon vagy levélben az MSZMP Oktatási Központja címére: 1114 Budapest, Villányi út 9 —11. Független-e a népfront? Beszélgetés dr. Bognár Lajosnéval, a megyei népfrontbizottság új titkárával Változó, demokratizálódó politikai életünkben alaposan a kritika füzébe került a Hazafias Népfront egész eddigi tevékenysége is. Sokan — elsősorban az ellenségeik — azzal vádolják a nagy múltú mozgalmat, hogy egy párt, az MSZMP akaratának, utasításainak a maradéktalan végrehajtója volt. Ezért — hangoztatják — a népfront­mozgalom képtelen a megújulásra, a tömegek őszinte bizalmának megnyerésére, a jövőt illetően. E véleménnyel nem áll szándékunkban vitatkozni. Lássuk inkább, hogyan vélekedik e kérdésről dr. Bognár Lajosné, akit a közelmúltban megtartott megyei népfrontértkezleten szinte elsöprő szavazati aránnyal választottak a Hazafias Népfront Bács-Kiskun Megyei Bizottságának titkárává. — Hogyan látja Ön ma a népfront önállóságának, függetlenségének a kérdését? — Én természetesen csak Bács-Kiskun megyéről nyilatkozhatok teljes felelősséggel. A mi megyénkben valamennyi népfrontbizottság teljesen függetlenül, pártoktól befolyásmentesen dolgozik már több mint két éve. Vonatkozik ez a megyei népfrontbizottságra is. Helyi bizottságaink — melyek megerősödtek az újjáválasztásokkal — sajátos, kifejezetten helyi állam- polgári érdekeket szolgáló feladatokat látnak el. Igaz, napjainkban is sokan rákérdeznek a népfront és az MSZMP kapcsolatára. Erről a következőket tudom elmondani, annak ismételt hangsúlyozásával, hogy Bács-Kiskun megyéről beszélek, de ismereteim alap­ján országosan is hasonló a helyzet. Évek óta önálló­an elkészített programok alapján dolgoznak a nép­fronttestületek. Semmiféle eligazítást, utasítást nem kaptunk sehonnan. Önállóan döntöttünk abban, hogy a gazdasági kérdéseket, a társadalompolitikát, vagy az időskorúakkal való törődést helyezzük-e elő­térbe. A mozgalom önállóságát legjobban az idei népfrontbizottsági választások eredménye igazolja. Egyetlen településen — sem a megyei népfronbizott- ságnál nem egyeztettünk az MSZMP-vel, de ilyen igény fel sem merült sehol a párt részéről, legjobb tudomásom szerint. A jelölőbizottságok a jelöltek állításánál csak az állampolgárok véleményére voltak figyelemmel, s ennek megfelelően tették meg a javasla­taikat. Egyszóval: „kívülről” sehol meg sem próbál­ták befolyásolni, kik kerüljenek a testületek élére, illetve a testületbe. — Mi volt a népfront szerepe az időközi választáso­kon? — Ez is jó példája az önállóságnak. Ugyanis a tanácstagi, majd a képviselői választásokon a nép­front elsődleges törekvése mindenütt a saját jelölt állítása volt, függetlenül a pártoktól. Mindenki a saját jelöltjét menedzselte, így a népfront is, és ez így termé­szetes. — Változott-e, s ha igen, mennyiben a megyei és a helyi népfrontbizottságok viszonya? Vagyis: a helyiek a megyei bizottságtól mennyiben függetlenek? Semmiféle alá- és fölérendeltségi viszony nincs közöttünk. Ezt a régi módszert is elvetettük, hiszen önálló arculatú népfrontmozgalmat csakis a helyi is­meretek birtokában lehet kialakítani, mert ahány tele­pülés, annyiféle a gond, probléma, tennivaló, s éppen ezek felkarolása teszi sokszínűvé a népfront munká­ját. Egyetlen példa erre. A nemzetiségiek lakta telepü­léseken nyilvánvalóan előtérbe kerül a délszláv, né­met, szlovák hagyományok ápolása, az óvodai, isko­lai anyanyelvi oktatás problémájának a megoldása. Másutt természetesen más gondok megoldásán mun­kálkodnak e népfrontbizottságok. — Ha jól értelmezem válaszait, azokból arra követ­keztetek, hogy a mozgalom abszolút független. Márpe­dig akkor ebbe beletartozik az is, hogy azzal lép partne­ri viszonyba, akivel akar ... Igen, akivel akar, illetve aki hajlandó az együtt­működésre. A megye népfrontmozgalma mindenki előtt nyitott, ide értve valamennyi új pártot, illetve alternatív szerveződést is. Még segítséget adni is haj­landók vagyunk, a lehetőségeinkhez képest. Hadd mondjam el ezzel kapcsolatban, hogy például a me­gyei népfrontbizöttságok helyiségeiben működik az értelmiségieket tömörítő szabadgondolkodók klubja, s helyet adtunk a Független Kisgazda Párt szervezői­nek is. A városi népfrontbizottságok ajtajai is nyitva vannak a különböző pártok, szervezetek előtt, melyek számos helyen élnek is ezzel a lehetőséggel. — Tudom, nehéz a jövőbe nézni, mégis megkérde­zem: él-e a népfrontmozgalom még néhány év múlva is? Biztatónak látom a népfront jövőjét a megyében és országosan is. Ezt elsősorban arra alapozom, hogy Bács-Kiskun megye 114 települése közül csak két helyen nem választották újjá a népfrontbizottságot, illetve egy községben „csak” ügyvezető elnökséget válaszottak. Megyeszerte több mint tizezer aktivista vállalt munkát a megújult mozgalomban. Mi ez, ha nem tömegbázis? S közöttük az értelmiségiek, az egy­házak, s a magánszektor képviselői egyaránt megta­lálhatók. Az aktivisták 70 százaléka pártonkívüli, s figyelmet érdemel a nők ötvenszázalékos aránya. Ahol úgy látták, hogy rugalmasabban tudnak dolgoz­ni az egytestületes szervezeti formában élve az önállóság lehetőségével, a mozgalom életében először —, ott csak bizottságot választottak. A községek negyven százalékában, a városok közül pedig Bácsal­máson, Kalocsán és Kiskunmajsán döntöttek így. Azért is bízom a népfront jövőjében, mert tudom, az állampolgárok ma már érzékelik: mentes a mozgalom a korábbi kötöttségektől. A népfront az állampolgá­rok széles rétegeinek a képviseletét, szolgálatát vállal­ja, s nem törekszik hatalmi pozícióba, ellentétben a pártokkal, s kívül marad a pártcsatározásokon. Az emberek jelentős része is szeretne kimaradni ebből, ugyanakkor vágyik a közéletre, s erre ad tág lehetősé­get a népfrontmozgalom. — Manapság szokás firtatni az anyagiakat. Már csak ezért is megkérdezem utolsóként: dúskál-c a nép­front a megyében az anyagi javakban, mint azt egyesek felhánytorgatják? Örülök a kérdésnek, mert valóban nagyon sokan tévesen ítélik meg a népfront anyagi helyzetét, szemé­lyi és tárgyi feltételeit, felszereltségét, ellátottságát. Ezért hadd mondjam el, hogy függetlenített népfront­munkások csak a megyei és a városi bizottságoknál vannak: a politikai munkát összesen tizenhatan, az adminisztrációt tizenöten végzik. Székhazakkal csak a városi népfrontbizottságok rendelkeznek, a legtöbb helyen bérlőként. Az egész megyei mozgalomnak egyetlen gépkocsi áll rendelkezésére, az évi költségve­tés 7 millió 376 ezer forint, ebből 187 népfrontbizott­ság működési feltételeit kell biztositani, ide értve a bérleti díjaktól az apparátusi fizetésekig mindent. S ezzel érdemes összevetni azt a nagy értékű társadal­mi munkát, amit évtizedek óta a népfront szervez a megyében, a tanácsokkal karöltve. a társadalmi munka értéke évek óta növekszik, az egy főre jutó összege tavaly már csaknem 4500 forint volt. Ennek a szervezését a népfronttól aligha tudná átvállalni bármely más szervezet vagy mozgalom. Rapi Miklós RÁDIÓJEGYZET Születésnap Színpadon kívül csak egyszer láttam Tolnay Klárit, kiábrándító volt. A Váci utcai forgatagban alig vették észre. Szürke volt és jellegtelen, festék nélkül, kissé slamposan, mintha csak dacolni akarna sztár mivoltával. Elbújni és nem kiemelkedni külsőleg. A másik élményem vele kapcsolat­ban éppen ellentétes, a filmbeli Déryné alakja. A csodálatos nő, a nemzet nagyasszonya, amint a?, ócska pajta- szinpadon is felragyog és másokat is ragyogtat, érzelmekre gyújt. A harmadik élmény, a hangja. Ezer közül is megismerhető, ha szinkroni­zál, akkor is, ha rádiószerepet mond, játszik, még inkább. Különös zenejű, nyugtalanító, vibráló, játékos, bolió- kás? Nem is tudom. Gyárfás Miklós: A hűség útvesztőiben című groteszk já­tékában, amely a Kossuth rádióban hangzott el, ilyen is, olyan is, szinte pillanatonként változó. Egy asszony, aki még álmában is hűséges a férjéhez, nem akármilyen próbatétel, a színész­nő számára sem. Nem kell a korát elhallgatnia, kö­szöntötték, ünnepelték 75 évesen. Nem játssza meg a kortalan hölgyet. „Egy bizonyos koron túl hallatlanul izgalmas­sá válik az élet...” mondja bölcs tapasztalatként, mint aki nem ismeri ezt a szót: unalom. Szombaton Sulyok Máriával együtt szerepelt egy hangjá­tékban, egy temetés után idézgették fia­tal éveiket. Aznap délután az Enyém a mikrofon című műsorban színésztársai köszöntötték születésnapja alkalmá­ból. Azt hiszem, hogy egy ország nevé­ben. Nagy siker volt! Van a Bartók rádiónak egy so­rozata, amelyben énekkarok, zene­karok nagy sikert aratott műsorait mutatják be felvételről. A koráb­biakra tekintve úgy vélem, hogy ebbe bekerülni rangot és igen szép elismerést is jelent. Ezért is fedez­tem fel örömmel a szombati mű­sorban a Nagy siker volt! sorozat­cím alatt a következő szöveget: A Kecskeméti Pedagógus Énekkar hangversenye a Magyar Nemzeti Galériában. Remélem, mások is észrevették ezt az ajánlást, s velem együtt még sokan kapcsolták be készüléküket, hogy — ha már nem lehettek ott az eseményen — meghallgassák az él­ményt adó hangversenyt. Annál is inkább, mert a hazai közönség már ismeri az Erdei Péter által vezé­nyelt énekkart. A szólisták — Koz­ma Rózsa, Németh Judit, Mukk József és Szécsi István —, s a zon­gorán közreműködők Hajdú Roland és Hargitai Imre nevével is találkoztak. A mintegy háromnegyed órás műsor valóban megérdemelte azt, hogy a rádión keresztül nemcsak egy hangversenyterem közönsége, de barátaik szélesebb tábora is megismerje élményt adó, nagy fel- készültséget kívánó fellépésüket. Oxigén! A Petőfi rádió Szombat délelőtt című műsorának „zöld kiadása” az Oxigén. Havonta egyszer egy-egy óra, szinte semmiség. Hetenként is kevés lenne ilyen jellegű műsorokban felhívni az emberek figyelmét környezetünk gyor­san romló állapotára, megőrzendő ér­tékeire, arra a veszélyre, amely minden földlakót egyre nagyobb mértékben fe­nyeget. A jó szándékú, figyelemfelkeltő ri­portok kicsit visszafogott természetvé­dő felhívások — Veszélyes iszapok .. ., Surgárzó salak .. ., Valami bűzlik ... itt vagy ott bizony elvesznek az álta­lános kedvderítő ajánlások műsorper­ceiben. Az egyébként színes és változa­tos szerkesztésű, zenei betétekkel élén­kített, telefonon is hívható műsor szerkesztője és vezetője Balogh István többszörös időt érdemelne. Oxigén! Ma már nem elég sóhajtani érte. Kiáltani kellene, hogy ne dugulja­nak be előle a fülek, s ne csukódjanak a hivatali ajtók. F. Tóth Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom