Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-23 / 198. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. augusztus 23. Lesz-e fürdőzőtó Bácsalmáson? • Egykor ezt a területet is víz borította. (Besir Lászlóné felvételei.) (Tudósítónktól.) „Valahol nem messze, félóra járásra / Terül egy kis tenger, Bácsalmás Sóstója. / A vize olyan sós, akárcsak a tenger /, Éppen, hogy csak háborogni nem mer.” Ezekkel a sorokkal kezdődik egy század eleji vers a Bácsalmástól mintegy 3 kilo­méterre, délnyugatra még ma is megtalálható Sóstóról, amely nevét valószínűleg a viz nátri- umklorid-tartalmáról kaphat­ta. Kedvenc fürdőhelye volt a bácsalmásiaknak és a térség la­kóinak egyaránt. A víz nagysá­ga és mélysége az idő folyamán változott, 1941-ben például 2 méteres víz is volt. A Sóstó ere­detileg gróf Teleky Józsefné tu­lajdonát képezte. Emberek szá­zai, ezrei keresték fel, de még a lovakat is itt úsztatták időn­ként, mely ellen a lakosság több ízben felháborodását fejezte ki. A harmincas évek közepén ba­jai cserkészek táboroztak a partján. Azóta, sajnos, már többször is kiszáradt a tó. Mi a helyzet ma? Milyen el­képzelések vannak a tó haszno­sítására? Többször is szerepelt napi­renden a különböző egyesüle­teknél a Sóstó kérdése. A városi tanács végrehajtó bizottsága két évvel ezelőtt el­határozta, hogy megfigyelése­ket végez a víz alakulását illető­en. 1988 őszén a Margitta- szigeti társulattal egy 110 méter hosszú és 8-10 méter széles víz­feltáró aknát és egy 3,4 méter mély kutat létesítettek. Rend­szeresen mérik a vízszint inga­dozását a bácsalmásiak. Az eredmények biztatóak, hiszen közel egy év tapasztalatai 138- 145 centiméter mélységet mu­tatnak. A közeljövőben vízmin­tát is küldenek vizsgálatra, hogy valóban meggyőződjenek a Sóstó gyógyító hatásairól. A térség kedvenc fürdő- és szabadidőhelye lehetne ismét ez a tó. Hétvégeken így is sokan látogatják a szép környezetet. Műút vezet a tóhoz — a Petőfi Tsz-nek köszönhetően —, kör­nyékét beültették tölgyfákkal. A lakosság támogatására lehet­ne számítani, amennyiben meg­valósulna az elképzelés. Balá- zsics Jánosné például már száz­ezer forintot adott a tó meg­mentésére. Egyébként a telepü­lésfejlesztési és gazdasági bi­zottság figyelemmel kíséri a Sóstó sorsát, s javaslatot dol­goz ki az egykori fürdőhely megmentésére, rendbetételére. Reméljük, hogy a régi vágy teljesül, és az újra fürdőhellyé alakított tó vizének gyógyító hatását mind többen megta­pasztalhatják. Természetesen nagy társadalmi összefogásra lesz szükség, mivel az anyagiak előteremtése nem könnyű ebben a nehéz gazdasági helyzetben. Juhász Jenő KAMPÁNY A MAGÁNVÁLLALKOZÁSOK ELLEN Tovább romlik Kína gazdasági helyzete A demokratikus megmozdulások elleni megtorlás csöndessé válásával a konzervatív — és öreg — pekingi vezetés az egyre komolyabbá váló gazdasági nehézségek megoldására igyekszik koncentrálni. A The Asian Wall Street Journal helyzetelemzésében úgy véli, a kínai gaz­daságban akkora a káosz, hogy a nehézségek fokozódá­sával nem elképzelhetetlen a tömegek elégedetlenségének újjáéledése sem. Talán ezt is érzékelve, a pekingi vezetés nagyon igyekszik megnyerni a tömegek bizalmát, s ezért körükben népszerűségi kampányt folytat: elbátortalanít­ja és fenyegeti a túl feltűnően sikeres magánszektort. A kínai technokraták és a külföldi vegyes vállalati partnerek véleménye egyformán figyelmeztető: amennyi­ben a pekingi keményvonalas vezetés nem képes rendet teremteni a gazdasági reform összekuszálódott szálai közt, újraéleszteni az ösztönzőket és a termelékenységet, az infláció és a hiány csak rosszabbodni fog. Állami vállalatok mentése Valós alapja van annak a véleménynek, hogy a felülke­rekedett politikai konzervativizmust a gazdasági vissza­rendeződés is követi majd, de a központi tervezéshez való visszatérés Kína csődjét jelenti — idéz a gazdasági napi­lap egy vezető kínai közgazdászt. Mi több, a közgaz­dászok közül egyre többen hangoztatják, hogy elkerülhe­tetlen a kínai gazdaság teljesítményének jelentős csökke­nése, sőt, a recesszió. Ez utóbbi viszont hatalmas veszte­ségeket jelentene az állami vállalatoknak, amit nagyrészt az államkasszából kellene fedezni. Az állami vállalatok megmentésére fordított kiadások azonban már tavaly 18 százalékkal, 12 milliárd dollárra emelkedtek, ami a költ­ségvetési bevételek egyharmadát emésztette föl. A kínai vállalatok körében megnőtt a sorban állás is, ami egyenes következménye a szeptembertől a gazdaság lehűtésére folytatott hitelszűkítő takarékossági politiká­nak. Sok vállalat már képtelen működőtökéhez jutni, miközben a vásárlók nem tudnak fizetni a szállításokért. A sorban állás különösen súlyosan érinti a kisebb, félig vagy teljesen magánkézben levő vállalkozásokat, ame­lyek alatt nem feszül állami védőháló, és sokszor a hitele­ző bankok jóindulatától függnek. Tömeges csőd veszélye Különösképp súlyossá válhat a helyzet vidéken folytatja elemzését a The Asian Wall Street Journal —, ahol éppen ezek a vállalatok millióknak nyújtanak mun­kaalkalmat. Ezen cégek pénzügyi összeomlása a kommu­nista párt 1949-es hatalomra jutása óta a legnagyobb munkanélküliséget idézheti elő, s ez forrása lehet az újabb tömegmegmozdulásoknak. Hivatalos becslések szerint az idén a 18 millió vidéki vállalat — foglalkozta­tottainak száma mintegy 90 millió fő, termelési értékük 162 milliárd dollárra rúg — akár 30 százaléka is csődbe mehet a nyersanyaghiány és a hitelfelvételek megszigorí­tása miatt. Bár rövid távon a tömeghangulat megnyerését szolgál­ja, hosszabb távon visszaüthet a magánszektor ellen két hónapja elkezdett, s az utóbbi napokban fölerősödött kampány — figyelmeztet a gazdasági napilap. Pekingben most közölték: „ésszerű” szintre kívánják korlátozni a magánvállalkozók nyereségét, hogy csökkentsék a kiala­kult jövedelemkülönbségeket. A kínai adóhivatal elnöke úgy vélte, hogy több területen a magánvállalkozók adó­kötelezettségüknek csupán 20-30 százalékát fizetik be, s ezen az arányon javítani kell — hangsúlyozta. Kijelentet­te, hogy a tavalyinál hárommilliárd jüannal több, 12 milliárd jüannyi (3,2 milliárd dollárnyi) adót szándékoz­nak az idén beszedni a magánvállalkozóktól. A feltétele­zett adócsalásokat kiderítendő, augusztusban és szep­temberben szigorúan ellenőrzik a magánvállalkozók könyvelését jelentették be Pekingben. A kínai törvé­nyek szerint a magánvállalkozók tiszta nyereségük 52 százalék kötelesek adóként befizetni, további 30 százalé­kot újra be kell fektetniük, s csupán a maradék 18 száza­lékot költhetik el szabadon. * Jelentős visszaesés A magánsze'ktor-ellenes kampány még csak a követke­ző hónapokban kezdi éreztetni hatását, a pénzügyi meg­szorító intézkedések viszont már megtették a magukét: június végén 12,34 millió magánvállalkozás 19,43 millió embernek adott munkát, ami 2,19 milliós csökkenést jelent a magánvállalkozók, 3,57 milliót az ebből élők számában — közölte a kínai parasztok napilapja, hozzá­téve, hogy a magánvállalkozások 70 százaléka a parasz­tok körében található. A kínai lap további adataiból kiderül, hogy az iparban, az építőiparban és a szállítás területén dolgozó magánvállalkozók főleg ezeken a területeken találhatók a vendéglátás és a kiskereskedelem kivételével a nem mezőgazdasági ágazatok — teljesítmé­nye az idei év első hat hónapjában 29 százalékkal vissza­esett az előző év azonos időszakához képest. 1981 óta első alkalommal csökkent Kínában a magánvállalkozók száma. (Reuter, AP DJ, MTl-Press) ROMÁN ATOMFEGYVER? A közelmúltban elhangzott hivatalos román nyilatkozatot világszerte úgy értelmezték, hogy Románia képes atomfegyvert előállítani. A be­jelentésnek érthetően nagy visszhangja volt. A szakemberek véleménye viszont egyértelmű­en az, hogy e román kijelentés minden alapot nélkülöz. Különbséget kell tenni a korszerű, jelenleg hadrendben álló, valamint a legprimitívebb, ré- ges-rég elavult fegyverek között. (Az utóbbira példa a hiroshimai bomba.) Egy hadsereg csak korszerű fegyvert rendszeresíthet, a primitív változatok legfeljebb zsarolásra, terrorista cé­lokra alkalmasak. A korszerű nukleáris fegyverek nélkülözhe­tetlen anyagai a plutónium, az erősen dúsított (úgynevezett fegyverminőségü) urán és a triti­um. A plutónium a természetben nem fordul elő, előállítása atomreaktorokban történik. Fegy­verhez alkalmas plutóniumot speciális reaktor­ban, különleges az erőművi reaktorokétól eltérő — üzemviteli körülmények között lehet gyártani. A plutóniumot a reaktorból kiemelt fűtőelemekből egy rendkívül komplex üzemben — az újrafeldolgozó műben — lehet kinyerni. Romániának nem állanak rendelkezésére az említett létesítmények, sőt "ezeket saját erőből nem is lenne képes létrehozni. A fegyver-minőségű uránt urándúsító műben állítják elő; itt a bomba számára megfelelő urán —235-öt elválasztják a 140-szer nagyobb kon­centrációjú urán—238-tól. Az USA-ban, majd a Szovjetunióban, Angliában, Franciaország­ban és Kínában felépített, úgynevezett gázdiffu- ziós dúsítok több négyzetkilométer területet el­foglaló, óriási villamosenergia- és vízfogyasztá­sú gyártelepek. Az USA 25 ezer ember több éves munkájával épitette fel a maga üzemét. A román műszaki színvonal csillagászati távol­ságra van attól, amit az urándúsítás megkíván­na. A tríciumot is atomreaktorban történő be­sugárzással lehet előállítani, igen költséges eljá­rással. Az alapanyagok az atomhatalmaktól legális úton nem szerezhetők be. A csempészés, illetve lopás lehetőségét már többször felvetették (egyes arab államok, Izrael és néhány más állam kap­csán is). De magának a fegyvernek az előállításá­hoz is olyan fejlett technológiai (fémkohászati, robbanóanyag-technikai, elektronikai, számítás- technikai stb.) ismeretek szükségesek, hogy az atomhatalmakon kívül ezeknek csak néhány iparilag fejlett ország van birtokában. Korszerű nukleáris fegyver előállítása tehát sok éves fejlesztőmunkát igényel egy iparilag fejlett ország számára is, egy elmaradottabb or­szág számára pedig a feladat reménytelen. A lehető legprimitívebb fegyver talán elérhető távolságban lehetne Románia számára, bár eh­hez is sok száz, magasan kvalifikált szakember több évi munkája és igen jelentős anyagi forrá­sok kellenének. Az ilyen kivitel azonban sok szempontból balesetveszélyes. (Pl. megvan a vé­letlen robbanás lehetősége, szemben a korszerű fegyverekkel, amelyeknél ez kizárt.) A román atomfegyver tehát inkább egy elképzelt gazdasá­gi, technikai, politikai nagyságot szimbolizáló propagandafegyver. Dr. Makra Zsigmo„d KRIMI A JAVÁBÓL! RUSZIRUSZEV: Petrov elvtárs egy szem leánya, aki A város (a főváros) egyik elit idegen­nyelvi gimnáziumának Ill/B osztályos, nem kevésbé elit tanulója volt, ennek ellenére aljas módon faképnél hagyta a szeretője, egy aljas alak, sírva-ríva be­zárkózott a szobájába, és papírra vetette életének első költeményét, melynek minden egyes sorából áradt a gyűlölet. Ugyanezen a napon Nikolaj Nix, az Égbolt című almanach szerkesztője és a B (vidéki) város fiatal művészeit tömö­rítő alkotókor tagja egy mániákus áll­hatatosságával éles kirohanásokat inté­zett a helybéli elöljáróság bizonyos lépé­sei ellen. Arról volt szó ugyanis, hogy szemet vetett egy pazar, tengerparti ba­rokk villára, és megesküdött, egy árva sort sem ír le addig, amíg a városatyák kezébe nem nyomják az áhított szentély kulcsát, ahogy ez már az Égbolt című almanach szerkesztőjének és az alkotó­kor tagjának dukál. ígéretét megtartotta. Az említett vidéki város elöljárója, vagy ahogy ellenségei nevezték, a „tárca nélküli miniszter", izgatottan sétált föl- alá dolgozószobájában, és alig 15 má­sodperc alatt megtette az íróasztala és a titkárnőhöz vezető ajtó közti távolsá­got és vissza, ami összesen 24 métert jelentett. Úgy érezte magát, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Mert hát égető szüksége volt kétmillióra, kerek kétmil­lióra, hogy befödethesse végre a város feltúrt utcáit, és megerősíthesse helyze­tét a közelgő választásokon. Erre azonban minimális esélye volt, hadd ne mondjam, semmi. Petrov elvtárs egy szem leánya, mi­után körbejárta a város összes szerkesz­tőségét (mondanunk sem kell, eredmény nélkül), hirtelen rájött, hogy az élet, bár amúgy is röpke, még jobban megrövidít­hető, hála az értelmiségiek körében al­kalmazott világraszóló találmánynak, a cukrozott patkánymérégnek. Ez a cso­daszer egy idő óta cinkosan kacsingatott rá a házipatika dobozából, ö pedig meg- hányta-vetette törvénytelen szerelmének esélyeit, és arra a következtetésre jutott, hogy bármihez is fog, mindenképpen nő­nek az esélyei — veszteni nem veszthet semmit. Mindenre el volt szánva. Mint mindig, most is a véletlen sietett segítségére. Az egyik fővárosi eszpresz- szóban megismerkedett Nikolaj Nix­szel, a költővel, aki, mint az alkotókor tagja és az Égbolt című almanach szer­kesztője, már rájött két fontos dologra. Igaz, hogy a jó költészettel messzire jut­hat az ember, de azért a csapnivaló ver­seket sem szabad lebecsülni. A sors pe­dig most soha vissza nem térő lehetősé­get csillantott fel előtte, s hogy elméletét nyomban be is bizonyítsa, habozás nél­kül nekilátott, hogy megszője az intri­kák szövevényes hálóját, akár egy igazi krimiben. Tüzetes töprengés után rájött, ha Petrov elvtárs arra adná a fejét, hogy megpróbáljon közbenjárni egy szem leá­nya költeményének érdekében B város elöljárójánál, B város elöljárójának nem marad más választása, minthogy fölke­resse őt az Égbolt című almanachnál. Az „Égbolt"-hoz vezető úton pedig ott csil- log-villog az a káprázatos tengerparti palota. Es úgy érezte, hogy fél lábbal már át is lépte a villa küszöbét. Petrov elvtárs számára, akinek fősze­rep jutott ebben a melodramatikus csa­ládi történetben, miután álmatlan éjsza­kák hosszú sorát töltötte a kandalló előtt üldögélve, és kiutat keresett ebből a fölöttébb kényes helyzetből, nem volt idegen a gondolat, hogy segítségért for­duljon B város elöljárójához. Igaz, hogy minisztériumi osztályvezető lévén annyit sem konyított a költészethez, mint tyúk az ábécéhez. Ragályos himlőnek tartot­ta, melyen mindenkinek át kell esnie. A dotációhoz viszont úgy értett, hogy abban nem volt hiba. Kisujjában volt a beruházás minden csínja-bínja. Miután átlapozta az Égbolt című almanachot, visszafojtott örömmel elövette régi note­szét, leporolta, és az adatok tengerében rábukkant B város elöljáróságának (tegnap estig) érdektelen telefonszámá­ra. Tapasztalatból tudta, hogy nincs a földön olyan elöljáró, akinek ne hiá­nyozna a kérdéses kétmillió, és jóslata hajszálpontosan bevált. Sokkal jobban szerette egy szem leá­nyát, mintsem megengedett volna magá­nak holmi baklövést. B város elöljárója nyomban megfej­tette Petrov elvtárs szavainak értelmét, akár egy kiváló detektív. Kétmillió — nem akart hinni a fülé­nek. Kétmillió — holmi bökversért! A tfutott az agyán, hogy Nikolaj Nix, ez az alávaló, megint kelepcébe csalta. Mert hát tökéletesen tisztában volt vele, ahhoz, hogy szárnyára bocsáthassa az imádott le­ányzó költeményét, le kell mondania arról a pazar tengerparti házról. De hát nem volt más kiút. Álma, hogy rendbe hozathassa végre a város feltúrt utcáit, és megerősítse hely­zetét a küszöbönálló választásokon valóra vált. Úgy látszik, ennek a bekép­zelt költőcskének, akit ő idáig levegőnek nézett, mégiscsak igaza van. A jó költészettel messzire juthat az ember. No, de hát a csapnivaló verseket sem szabad lebecsülni. (Bolgárból fordította: Adamccz Kálmán) KÉPERNYŐ Gyurika és Tamás Ha történetesen egy nagyközség helyi rádióadójában vállalna ese­tenként egy-egy nagyfröccsel fize­tett mellékállást a nagyfőnök és az általa nemrégiben kinevezett, jöve­delmező reklámügyekben jártas munkatársa, már leleplezte volna őket a vidéki visszaéléseket kipécé- ző, széttrancsírozó szerzőpáros. Az olvasók agyában vádló felkiáltójel­lé magasló kérdőjellel tették volna föl a szónoki kérdést, hogy vajon van-e összefüggés Gyurika barát- kozása és Tamás nyilván nagyon jól jövedelmező produkciói között. (A feltehetően többféle címen szövegírás?, szerkesztés?, színészi játék — felvett tiszteletdíjhoz az először gondolt összeg elé mindenki odaírhat egy egyest...) A sorok között azt is sejtették volna, hogy ilyen üzletek reményében vitték a sportosztályra a pénzes játékok bajnokát... Mielőtt a falusi urak és őrgrófok hűbéreseként hátrakötnék sarka­mat a nagy magyar erkölcsi parlag úgymond dudváit az általuk vad­hajtásnak látott növényeknek föl- mutogatók, mielőtt bugyuta parla­gi fickónak látszanék, gyorsan hoz­záteszem, hogy cudarság meghüm- mögtető előnyölésnek, szellemi fu- sinak, könnyű pénzkeresetnek fel­tüntetni Rózsa György és Vitray Tamás telefonos jeleneteit. El kell hinni nekik: közérdekre áldoznak drága idejükből. Infor­mációikkal rengeteg bosszúságtól kímélik meg az előfizetőket. Rossz az, aki rosszra gondol. Más a rek­lám és más a közszolgálat. Bírálat helyett pleesni illetné a jeles tévés személyiségeket, de legalábbis egy soron kívüli piros telefon. A legkevésbé sem foglalkoztat a Kapcsoltam most kapcsolok, már ennél is volt valamilyen kap­csolat, messzire ágaznak az összefo­nódás gyökerei! —, a leg-műsorok sztárja miként formálja életművét. Vitray Tamás pályájának alaku­lását azonban valóban közérdek­nek érzem. Még akkor is, ha máig hiányzik az állami, illetve a Kos- suth-díjasok közül. (Mert az ország volt az első embere saját bevallása szerint nem nézett tévét, vagy azért, mert egy főembert a rosszullét kör­nyékezte a honi televíziózás sokszor megújult személyisége láttán?) Tudom, a sportosztály vezetője is a piacról él, sokba kerül új családi kötelékek kialakítása, azzal is tisz­tában vagyok, hogy a jövedelem lassan társadalmunk legfontosabb értékmérőjévé magasztosul, mégis, mégis. Másfél évtizede a Tudomány és Technika Háza nagytermében, mint az Érdekes Találkozások Klubja házigazdája, nyilvánosan helytelenítettem a meghívott Vitray Tamás bejelentését: ötvenéves kora után eltünedezik a képernyőről, szerkeszt, irányít. A hatodik évti­zedben már ne nagyon mutogassa magát az ember, így indokolta vég­legesnek mondott elhatározását. A kilencvenes évek magyar televízi­ójának is szükséges van a mikrofo- nos Vitrayra; ne adja el ilyen olcsón magát. Híres — igaz, nála sokszor jobban megfizetett — pályatársai sem adják el magukat reklámem­berként, ráadásul ilyan gügye törté- netecskékkel. Felejtsük el gyorsan az egészet. * * * Pontos az Új világ című műsor alcíme: Külpolitikai képes krónika. Mondanám, olvasmányosan tájé­koztatják a nézőket közelmúltunk nagy történelmi személyiségeiről, ha a jelző nem az írott sajtóhoz kötődne elsősorban. A külpolitikai sajtó rendszeres olvasóinak, a Pa­noráma nézőinek nem sok újat mondott, de érdekesen, színesen tá­lalták, amit láttunk, hallottunk. Népszerű ismeretterjesztés volt, a szó legjobb értelmében. * * * Felelőtlen volnék, ha minősíte­ném A küklopsz sorozatot. Oly ké­sőn vetítették, hogy egyszer-kétszer inkább a pihenést választottam. Annyit azonban megkockáztatok a látottak alapján, hogy számunkra eddig kevéssé ismert információkhz jutottunk a kalandos történet által. Bizony többet tudunk távoli tájak­ról, távoli eseményekről, mint ar­ról, hogy közvetlen szomszédsá­gunkban miként éltek meg sorsfor­dító éveket. Hcltai Nándor • A vízfeltáró akna jól tartja a vizet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom