Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-23 / 198. szám

1989. augusztus 23. • PETŐFI NÉPE • 5 MEGÚJULT CIPŐGYÁR Az év első felében vég­rehajtott rekonstrukció és a termelés bővítése követ­keztében megújult a szov­jetunióbeli, omszki cipő­gyártó vállalat. Átadták a többi közt az új talpöntő berendezést is. Képünkön ez látható. (MTI külföldi képszerkesztőség) Érdekességek innen-onnan Szibériában, az Aral-tó vidéken megtalálták Petőfi Sándor földi marad­ványait szólt a szenzációs bejelentés. A hír kapcsán érdemes megemlíteni, hogy Petőfi kortársai sem akarták el­hinni, hogy a költő nyomtalanul el­pusztult a segesvári csatában. Legen­dák keringtek megmeneküléséről, sőt, hosszú évtizedeken át akadtak, akik különböző helyeken látták felbukkan­ni a költőt. A Petőfiről szóló legendák egyikét Móra Ferenc jegyezte fel. Ezek szerint a költő kibujdosott Szerbiába, ott egy pap megszánta a fiatalembert és felfogadta sekrestyésnek: „Állítólag Petőfi nagyon boldogan élt sekrestyés szerepében halálos holtáig, mert töké­letesen sikerült neki elbújnia ebben az inkognitóban” — írja Móra Ferenc. * Homoszexuálisok is köthetnek há­zasságot Dániában, jobban mondva hatóságilag bejegyzett partneri kapcso­latra léphetnek. Á koppenhágai parla­ment a közelmúltban kétharmados többséggel elfogadta a benyújtott tör­vényjavaslatot. A beterjesztés támoga­tói - többségükben baloldali képvise­lők — hangsúlyozták, hogy az új tör­vénnyel az AIDS terjedését igyekeznek lassítani. A homoszexuális „házaspá­rokat” a hagyományos módon házaso­dókkal azonos jogok illetik meg. Kü­lönbség azért akad: a homoszexuálisok nem fogadhatnak örökbe gyereket, és egyházi esküvőt sem köthetnek. * A Panama földrajzi fogalom, köz­szót a franciák csináltak belőle. 1881- ben egy francia részvénytársaság hoz­zákezdett a Panama-csatorna építésé­hez, amely a Csendes-óceánt köti össze az Atlanti-óceánnal. Az építkezés 1888-ig — különböző nehézségek miatt — 1400 millió frankot emésztett föl, és így is csak a munka harmada készült el, a társaság a csőd szélére került. A bu­kás eltitkolására új sorsjegykölcsönt bocsátottak ki, 600 millió frank érték­ben. A kibocsátás engedélyezéséhez számos parlamenti képviselőt kellett megvesztegetniük. A sorsjegyek ellené­re a társaság 1889-ben mégis tönre- ment, odaveszett a francia kisemberek pénze. A képviselőházban is kitudó­dott: több miniszter és képviselő is ré­szese volt a botránynak. Azóta nevezik világszerte az ilyesfajta piszkos, veszte­getési ügyeket panamának. A magyar­ban főnév és ige is keletkezett belőle: panamista, panamázik. * Feltehetően már az őskorok embere rátalált a gyógyító hatású növényekre. Az viszont írásos bizonyíték, hogy az egyiptomi — körülbelül 3500 évvel ez­előtt írt — papírusztekercsek 800 kü­lönböző receptet tartalmaznak. Indiá­ban az ősi szanszkrit írások szerint - a növények ismeretét összekapcsol­ták a hit tanításával, s a gyógyítás szin­te kizárólag gyógynövényekkel történt. A babiloniak fedezték fel a cékla, a kökörcsin, a csírázó gabona gyógyha­tásút. A magyar gyogynövény-iroda- lom Méliusz Juhász Péterrel kezdődik, aki a 16. században írt füvészkönyvé­ben tette közzé a fák, füvek neveit és használhatóságukat. Hazánk földje a vadon termő gyógynövényekben is igen gazdag. A növekvő gyógynövény­felhasználási kultusz kapcsán jelentős eredmény, hogy Magyarország a gyógynövényeket exportáló európai országok között is az elsők között sze­repel. A hazai termés évenként mintegy ezer vagon. _ kgy,,, _ GILISZTA, CSIGA, PRÉMES ÁLLATOK „Legyen szegény a szövetkezet, de gazdagok a tagjai” Nap mint nap arról hallunk, az embereket arra biztatják, vállalkozzanak, a külföldi tőke, a kis- és középüzemek, valamint a kisvállalkozók húzhatják ki az országot a kátyúból. Az emberek zöme — főállása mellett — megkísérli a korábban elért életszínvonalat megőrizni. Sokan többletmunkára vállalkoznak, álla­tokat tenyésztenek, földet művelnek. Egyesek gyors meggazdagodást remélve, míg má­sok a tisztességes haszonban bízva belevágtak a hu­muszgiliszta tenyésztésébe, szövetkezetbe tömörültek. Alig múlt féléves a váci központú Flóra és Fauna Mezőgazdasági Kistermelők Szövetkezete, de már több mint háromezerhatszáz tagot számol. Kalocsán az MSZMP városi bizottság épületében is van kiren­deltségük. A szövetkezet elnökét, Désy Gézát (46 éves) a váci központban kerestem fel. Arra kértem, hogy adjon tájékoztatót a szövetkezet életéről. Korábban egy szövetkezetben voltunk kisterme­lők. — kezdte. Különféle prémes állatokat és gilisztát tenyésztettünk. Jól ment már ekkor is a dolgunk, de bosszantott bennünket, hogy nyereségképzés címén sok pénzt elvontak tőlünk. Néhány éve mi is úgy kezdtük, mint a tagságunk zöme, nem kis kölcsönnel, kockázattal, nem kis erőfeszítéssel. Bejött a számítá­sunk. Barátaimmal tudtuk, hogy valami új formát kell találnunk, olyat, ahol a haszon a kistermelő zsebében marad. 1989. január 1-jétől működtethető a mezőgaz­dasági kistermelők szövetkezete, hét család alapította meg a „Flóra”-t akkor, amikor a „giliszta-láz” tető­zött. A biztonság kedvéért több lábon állunk most is, a rókafarmot fenntartottuk. Az az alapelvünk, hogy legyen szegény a szövetkezet, de gazdagok a tagjai. — Egyesek kételkednek a szövetkezet jövőjében. Miben látja a tagság biztonságát? Mit mond ön a két­kedőknek ? — Ismeretségünknek, üzletpolitikánknak köszön­hető, hogy szeptemberben létrehozunk egy magyar­olasz kft-t, amely a többi között a humuszcsomagoló gépek beszerzéséhez, exportálásához nyújt segítséget. Nemcsak a biohumusz iránti igény óriási, hanem az élő giliszta kiszállítása is. Épp most érkezett meg a telefaxon ötszázmillió gilisztára szóló megrendelés, melyet akár már holnap is szállíthatnánk. Ezzel el­múlt a veszély azok számára is, akik utoljára léptek be a szövetkezetbe és gilisztát szeretnének eladni. A szövetkezet jövője érdekében hatmillió forintot ál­doztunk kutatásokra, kísérletekre. Nem hiszem, hogy más hasonló cég költ ilyenekre. A Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem kutatóival jó együttműködést ala­kítottunk ki. Az egyéni kistermelők jövőjét én abban is látom, hogy a hivatalok ajtajai megnyílnak előt­tünk. Igen rövid idő alatt megtörtént a szövetkezet cégbejegyzése. — Az embereknek nincs tőkéjük a vállalkozáshoz. Az OTP nem ad egy hónap óta kölcsönt a gilisztate­nyésztéshez, humusztermeléshez, így sokan hátat fordí­tanak a szövetkezetnek. — Az OTP-nek már év elején jeleztük, megnövek­szik a mezőgazdasági kölcsönök iránti igény, de ők kicsit nehézkesen mozdultak meg. A pénzügyi szak­emberek hozzáállása kedvezően változott. Szerződé­seink láttán ismét folyósítanak tagjaink számára két­százezer forint összegű kölcsönt. — Valóban át tudják venni azt a nagy mennyiségű humuszt, ami termelődik ? — A szerződésben öt évre vállaljuk a biohumusz átvételét. De hadd hozzam fel az egyik olasz üzletem­ber kissé viccesen megfogalmazott megjegyzését: „be akarjuk teríteni egész Szicíliát humusszal”. Igen előre­haladott állapotban van egy talajjavító anyag kísérle­te, amely Tégi névre hallgat, amely a biohumusznál is hatékonyabb. Ez a minta légipostán indul Izraelbe. Üzleti felhívásunkra gyorsan, kedvező ajánlattal rea­gáltak a külföldi partnerek. Az óriási piac láttán én bizakodom. Tamás László BODZÁK TIBOD Megtaláltuk Petőfit! 6. Szenzációs és megdöbbentő felfedezés Egyre több látogató, érdeklődő ér­kezett a temetőbe. Voltak, akik csak kíváncsiskodtak, mások virágcsokrot hoztak az ötös sírhoz, Küchelbecker addigi nyughelyéhez. Az éber őrök, a kapuban álló rendőrök azonban véget vetettek a zarándoklásnak. Az érdeklő­dők, a barguziniak, akik néhány percre szemtanúi akartak lenni a számukra nem mindennapi exhumálásnak, nem tágítottak. Délutánra meghirdették a városban a temetőlátogatást, immáron „szabályosan”. Legalább három-négy­száz ember ott volt. Az ásatás természetesen nem állt le. Az ötös számú sírtól néhány méterre elsőként egy koponya villant ki. Dr. Kiszely István azonnal ott termett. Fi- gyelte-fürkészte az első látásra is kü­lönleges leletet: a nőies, magas homlo­kot, a gracilis jegyeket, a hiányzó foga­kat és a rendellenesen nőtt, kiálló szem­fogat. Tudott valamit. A professzor csak annyit mondott: figyeljétek meg alaposan a koponyát. Majd kiadta a parancsot: óvatosan, precízen kell ki­bontani a sírt. És valóban feszült pillanatok követ­keztek. A régészek, Szabó Géza és Var­ga Béla, majd az antropológusok a le­hető legkörültekintőbben végezték a bontást. Hamar kiderült, hogy a hete­dik sírban olyan ember maradványaira leltek, akit koporsó nélkül temettek el. Megdöbbentő volt az elénk táruló kép. Néma csöndben figyeltük a feltá­rómunkát, majd a százhetven centimé­ter mélységből „ránk néző” csontvázat. Hangosan senki sem merte kimondani a feltételezést; minden bizonnyal Petőfi Sándor csontjait találtuk meg. A sírgö­dör körül ülők egymásra néztek, für­készték egymás gondolatait, vajon ki min meditálhat. Miért temették el ko­porsó nélkül azt a szerencsétlen em­bert? Annyi tiszteletet sem érdemelt? Talán az éj leple alatt csavarták a holt­testet lepedőbe, majd gyorsan elhelyez­ték a föld alá? Mégis Eliszunban halha­tott meg, ott, ahol dolgoztatták a poli­tikai foglyokat? Onnan hozták vissza Barguzinba, téli szállásuk városába? Kérdések sűrűsödtek bennünk, ben­nem. Magyarázat pedig nincs. Csak az idős burjátok visszaemlékezései árnyal­hatták valamelyest a képet. Elbeszélé­seik szerint Eliszunban (korábbi nevén Iliszunszkban) dolgoztak a rabok. Ha ott halt meg a megtalált magyar ember, helyben nem temethették el az ide­gent ... De koporsó nélkül? Ez rendkí­vül elgondolkodtató volt. Néztem, néztem a csontvázat. A ke­resztbe tett kezeket, az oldalra kifordu­ló bal lábat. Törékeny, vékony ember volt. Petőfi? A barguzini Petrovics? Va­jon hogyan élt, hogyan tengődött több mint tízezer kilométerre hazájától, sze­retteitől? Csak találgatni lehetett. A megőrzött legenda alapján. A tények viszont magukért beszél­tek. Bruce Latimer clevelandi antropoló­gus vette először kezébe a koponyát. Mit mondott a szakember? Őszülő fe­kete hajszálakat fedezett fel a koponya hátsó felén. Szembetűnt a ferdén zárt fogsor, a kiálló szemfog, az a bizonyos farkasfog. Minden egyes csontot meg­mértek, még a sírban. Fotók, rajzok készültek, úgy, ahogyan az elő van ír­va. Az amerikai antropológusok még Magyarországon méretet vettek a köl­tő múzeumban levő ruháiról. Nem volt ez véletlen, hiszen az adatok nélkülöz­hetetlennek bizonyultak az azonosítás során. Szintén fontos szerepet játszott a Klösz György-féle dagerrotípia, a Pe­tőfiről készült egyetlen hitelesnek elfo­gadott fotó. A tizenhét fokos szögben, „skurcban” megörökített arckép mére­teit összevetették a koponya milliméter pontossággal megmért adataival. Min­den stimmelt! Az alapos, kétségeket oszlató vizsgálatokra persze csak ak­kor kerítettek alkalmat a szakértők, amikor kiemelték a csontokat a lelő­helyről. Áddig kíváncsian, figyelmesen hall­gattuk az első véleményeket. Például Latimert, aki véletlenül sem ejtette vol­na ki a száján a bűvös szót: Petőfi csontjait elemzi. Kicsi felkarról, comb­csontokról beszélt, erőteljes izomtapa­dási pontokat vélt felfedezni. Nőiesnek látta a medencét, a váll és a mellkas méreteit pedig azonosnak azzal a bizo­nyos Petőfi-zubbonyéval. A csontváz teljes hosszát 165-165,5 centiméterben állapították meg. Szabó Géza szekszárdi régész velünk együtt azon töprengett, vajon miért te­mették el koporsó nélkül azt az em­bert? A csontvázon oxidnyomokat ta­lált. Talán a ruháról származó díszítés, fémszál lehet? A bal lapocka, a szegy­csont, a medence, a bal lábszárcsont alatt barnára szineződött a föld. Szö­vetmaradványok lennének? Nem talál­gattunk, a későbbi laboratóriumi vizs­gálatok úgyis mindent kimutatnak. Éjszaka nem tudtunk aludni. Egy­részt hazagondoltunk: számunkra egy­re egyértelműbb, hogy Petőfi Sándor Barguzinban halt' meg, ott nyugodott, burját földben. Örömünket nem tud­tuk megosztani az otthoniakkal. Ho­gyan is tehettük volna tízezer kilométe­res távolságból? Egymással beszélget­tünk. Hajnalig meditáltunk a költő minden bizonnyal kegyetlen sorsáról. Megosztottuk érzéseinket, és bizony azt sem rcstcllctlük bevallani, könnyek szaladtak a szemünkbe, a nap folya­mán többször is, amikor a hetes sír szélén álldogáltunk. Érzéseinket, gon­dolatainkat, a nagy pillanatokat senki nem veheti el tőlünk. Nevethetnek raj­tunk a kétkedők, akik mit sem sejtenek a számunkra meghatározó élmények­ről. Nevessenek. Keveseknek adatott meg, hogy ilyen percek tanúi lehesse­nek. A költő koponyája, a fellelt cson­tok soha nem kerülnek annyira közel hozzájuk, mint az expedíció tagjaihoz;. Legfeljebb csak fényképeket rakosgat­hatnak maguk elé. Ettől kezdve legtöbbünket csak Pe­tőfi csontjainak vizsgálata izgatott, bár a feltáró munka tovább folytatódott, a környező sírokat is ki kellett ásni. Idő­közben megérkezett a pecsétes enge­dély a másik területre. Meglepetések olt is adódtak. Előkerült egy sámánsír, és ha csak ez lett volna az expedíció felfedezése, a maga nemében ez is szen­zációs leletnek számítana. Bruce Lati­mer, Clyde Simpson, Alekszej Burajev és dr. Kiszely István minden figyelmét Petőfi földi maradványainak emberta­ni vizsgálatára összpontosította. Szinte egész nap tartottak a mérések. A Mar tin-féle nemzetközi normák szerint mind a négyen, külön-külön lemérték a csontokat. Az adatok jegyzőkönyvbe kerültek. Egyre inkább bebizonyoso­dott: Petőfi Sándort találtuk meg. Furdalta az oldalunkat a kíváncsi­ság: milyen betegségben halhatott meg a költő-forradalmár, a száműzött em­ber? A patológiai elemzések ezt is meg­magyarázták. Petőfi korábbi betegsé­geit, sérüléseit ismerve, és a talált cson­tokon látható nyomok alapján a szak­értő, Bruce Latimer fogalmazta meg a halál okát: — A fogmeder állapota és a szájpad­lás felső részén észlelhető sipolynyilás alapján megállapítható,, hogy foggyö- kérgyulladás kínozta a költőt. A bal állcsonton olyan foghelyek láthatók, melyek arra utalnak, ezen fogai két- három hónappal halála előtt hullottak ki. Az orr- és szájüreget betöltő geny- nyes góc következtében alakult ki vér­mérgezés, az utolsó fázisban feltehető­en tüdővizenyő is fellépett. Egyéb be­tegségek nyomai is felfedezhetők a csontokon, például csonthártyagyulla­dás utáni állapot mutatható ki a síp­csontokon. A bal hármas bordán régi, gyógyult törés, a jobb hatos és hetes borda belső felszínén pedig egy régen lejátszódó tbc-s folyamat nyomai erősí­tik meg a tényeket. Az . amerikaiak úgy fogalmaztak: egyetlen ismérv sincsen, amely ellent­mondana annak, hogy a megtalált csontváz nem Petőfié. Nincs tehát kétség? Dehogy nincs! Ekkorra már eljutott hozzánk a ma­gyarországi visszhang. Nem akartak hinni a Barguzinból, az éter hullámain hazaküldött szenzációs üzenetünknek. (Folytatjuk) Következik: A szakemberek öröme • A koponya, eredeti állapotban, a sírban. (A szerző felvételei) • Varga Béla vajai régész óvatosan tisztította le az értékes leletet. • Petőfi koponyáján jól láts/ik a/, a bizonyos farkasfof*. • Az ötödik szelvény hetes sírjában találtuk inej* Petőfi földi maradványait. Ez a kép tárult elénk ...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom