Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-22 / 197. szám

1989. augusztus 22. • PETŐFI NÉPE • 3 A vállalati tanács megszavazta Szélcsend Helvécián Jó hír az aggódóknak: a Helvé­ciái Állami Gazdaságban nem döntésképtelen már a vállalati ta­nács, mint ahogy néhány héttel ezelőtt írtuk. Szinte egyhangúlag (húszból tizenheten szavaztak igennel) elfogadták dr. Mészáros István legújabb, harmadik minősí­tését, és ezzel továbbra is alkal­masnak ítélték az igazgatói poszt betöltésére. A helvéciai viharok után, augusztus 17-én a vt-tagok viták, kellemetlen felszólalások, elégedetlenkedés nélkül döntöttek ebben és több más kérdésben is. Úgy látszik, a vt magára talált, és kézbe vette az ügyek intézését. Va­lamint, persze, a felelősséget is. Mindez egyébként üzemi titok. Az ülés elején ugyanis kioktatták a vt-tagokat, mi az üzemi titok, és értésükre adták, hogy ez az. Már­mint minden, ami az ülésen el­hangzik. És mindenki, aki ezek után újságíróhoz fordul, de nem illeti az a jog, hogy a vállalatról nyilatkozzék, számoljon a legsú­lyosabb következményekkel. Azért mégis szivárognak a hírek Helvéciáról. Például az, hogy a gazdaságban átszervezés van. Ve­zetői körökben. Eddig volt egy igazgatóhelyettes, most lesz há­rom. Nem tudni még, befér-e közé­jük az az egy, és akit elbocsátottak. Ha a munkaügyi bíróság kedvező­en ítél ügyében, vagyis megállapít­ja, hogy elbocsátása jogtalan, még mindig fel lehet mondani neki, hi­szen munkaköre megszűnt. Azt meg aztán minden józan ítélőké­pességű ember elismeri, hogy még egy oly sikeresen szanált vállalat­nál is, mint a Helvéciai Állami Gazdaság, négy igazgatóhelyettes sok. Hogy kell-e három, nem vitat­juk. A vt megszavazta. Az is kiszivárgott, hogy az igaz­gató új minősítése nagyon szép, mérsékelten kritikus. Akkurátusán fölsorolja erényeit, kiemelve de­mokratikus vezetői stilusát, az új­donságok iránti fogékonyságát, kitűnő kádermunkáját. Szab egy feltételt is: az igazgató ezentúl a fontosabb döntések előtt hallgassa meg munkatársai véleményét. Ké­sőbb bizonyára meghallgatja, az átszervezésről hozott döntés előtt mindenesetre még nem tette. A mi­nősítés szerint az igazgató ráter­mett, megfelelő vezető. így van-e, nem vitatjuk. A vt megszavazta. Van aztán még néhány kiszivár­gott, apróbb hír. Például az, hogy újabb két vt-tag ellen indul fegyel­mi vizsgálat. (A helvéciai vállalati tanács helyében ritkítanám az ösz- szejöveteleket. Nem lesz annak jó vége, ha minden ülés után fegyel­mit akasztanak valakinek a nyaká­ba!) A másik hír, hogy a felfüg­gesztett műszaki üzemágvezető, volt vt-elnökhelyettesnek felmon­danak. Jogosan vagy jogtalanul — ezen se vitatkozzunk. A vt meg­szavazta. A híresztelésekben benne van még az is, hogy ez a vállalati tanács kitűnő. Jól dolgozik, képes felelős döntéseket hozni. Igaz, ennek ér­dekében kicsit változtatni kellett rajta. Heten — mint a gonoszok — változtak is. Csak a helyzet nem változott: ők huszonhármán ugyanúgy az igazgató beosztottai, alkalmazottai, mint eddig. Szemlé­letes példák sora áll előttük. A hét „gonoszé”, akiknek vagy igy, vagy úgy, távozniuk kellett, kinek a vt- ből, kinek az egész gazdaságból. De azért az aggódók megnyu­godhatnak. Hogy kik is aggódtak? Mindenekelőtt a Szanáló Szerve­zet, mert féltette a gazdaság jövőjét és a saját pénzét. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, mert féltette az általa alapított, va­lamikor nagynevű és ma is jobb sorsra érdemes vállalatot. És per­sze, aggódtak maguk a helvéciai dolgozók, mert féltették a munka­helyüket. (Közülük néhányan ta­lán mást is, de ezt a mást, lehet, örökös homály fedi.) Aggódhatott a vt is, hogy esetleg újra döntés- képtelennek bizonyul. Ki mennyire nyugodott meg? Nem tudjuk. A rendőrség bizonyára semeny- nyire, mert valószínűleg nem is volt nyugtalan. Folytatják a vizs­gálatot az igazgató ellen, nyugod­tan, rutinosan, mint eddig. (Mik­lós András alezredestől ígéretet kaptunk, hogy a megfelelő stádi- , umban tájékoztat a nyomozás me­netéről, de úgy látszik, még nem jutottak el a megfelelő stádiumba.) Lehet, hogy Helvécián egymást ke­rülgetik a nyomozók, mert időköz­ben újabb ügy is terítékre került. A 3500 darab, eltűnt göngyölegről kiderült, hogy majdnem kétszer ennyi. Két hónapi vívódás után az igazgató mégis csak átadta az ügyet a rendőrségnek. Reméljük, ők rájönnek, kinek is kellett ennyi üres göngyöleg. Mert azt alig mer­jük feltételezni, hogy esetleg volt is bennük valami. A gázvezetés, szol­gálati lakás, hamarjában eladott autók után sikkasztásról szól a fá­ma Helvécián? Bűnbak már van, két vt-tag, akik „elvihetik a bal­hét”, ha a rendőrség érdektelennek találja az ügyet. Hogy a rekeszeket ténylegesen ki vitte el, az akár üze­mi titok is maradhat. A helvéciai „igazgatóellenes maffia” tagjai viszont végleg meg­kapták a magukét. Dr. Mészáros István győztesen maradt a poron­don. Háta mögött félhomályba ve­sző (vagy csak odaképzelt?) ár­nyakkal; mert mit is mond ilyen­kor a tapasztalt magyar ember? Azt: valakik lehetnek ott hátul, és erősen tartják, akit kell. Persze, káprázhat is a szeme annak, aki Helvécia irányába néz. Meg hát, állítólag, sok ott a sötét ügy is. Nem sok fény vetődött még ezekre az ügyekre. Van, aki azt mondja: ennél több nem is fog. Hihetjük azt is, hogy nincsenek, de azt is, hogy vannak. Az viszont már biztos, hogy el­jött a menedzserek ideje. Illetve a menedzsertípusú vezetőké, akik nálunk kissé olyanok, mint a ra­vasz hirdetésekben kínált autók: nem újak, csak újszerűek. És miért is térnének le az útról, ha egyszer jól bírják a tempót? Akadályok sincsenek, mert fölöttes szervek, eddigi irányítók (ágazati miniszté­riumok, MSZMP) nem avatkoz­hatnak már bele se régi, se új mó­don az állami vállalatok belügyei- be. A vállalat, amelynek egy-két éve még annyi gazdája volt, most gazdátlanul küszködik örökségei­vel. Kitűnő alkalom, hogy a sen- kié-se állami vállalat vézetője meg­szilárdítsa pozícióit. Voltak, per­sze, vészmadarak, akik már koráb­ban is figyelmeztettek: vigyázzunk az „újszerű” menedzserekkel, mert túlságosan nagy, ellenőrizhetetlen hatalmat kapnak a kezükbe. Aki nem hiszi, hogy igazuk volt — és van —, az tanulmányozza egy ki­csit a helvéciai viharok történetét. Csak azt nem tudom: mindezek után gratuláljunk a döntésképessé vált helvéciai vállalati tanácsnak, vagy nyilvánítsuk inkább részvé­tünket? Abból a jeles alkalomból, hogy helyzetüket reálisan mérték fel. Magyar Ágnes ARATÓÜNNEP Magvetéstől az asztalra kerülésig A középkortól kezdve a legáltaláno­sabban termelt gabonafélénk a búza. „Ősszel porba, tavasszal sárba kell vet­ni. Egy szántás egy kenyér, három szán­tás három kenyér”, tartja a néi bölcses­ség, s ez szemléletesen mutatja, milyen fontos része a paraszti életnek ez a mű­velet. A fiatalabb generáció már csak a gépi aratást ismeri, mégha c paraszti munka évszázados eszközeinek jelké­pei, kifejezései — a sarló, a kasza, a ké­ve, a kereszt - nem is ismeretlenek előt­tük. A búza érésének szakaszait így hatá­rozták meg: „Szent György-nap (április 24.) táján szárba indul a vetés, május­ban kihányja a fejét, Vid napján (június 15.) abbahagyja a növekedést, Péter- Pálkor (június 29.) megszakad a töve, ettől kezdve már csak érik, és lehet kez­deni az aratást”. A munkakezdet kultikus hagyomá­nyai azonban inkább Sarlós Boldogasz- szonyhoz (július 2.) fűződnek. A szájha­gyomány szerint a mi községünkben is a Péter-Pál ünnepének „aratómiséje” né­ven emlegetett nagymiséjére elment a férfinép, hogy fáradozásait majd áldás kísérje. A szerszámokat is magukkal vitték s kint hagyták a templom előtt. Mise uán ezeket a pap megáldotta. Az aratás, a cséplés befejezésekor már nincsen tiltott étel, énekkel, tánc­cal, gazdag vacsorával ünnepeltek, ahol a különböző tréfák, ugratások, alakos­kodások is előkerültek. Ebből a házi ün­nepélyből alakult ki az idők folyamán a „duzsijanca” néven ismert népszokás, amelyet a falu bunyevác fiataljai karol­tak fel és rendezték meg minden évben. Nagyboldogasszony napján (augusztus 15.). Az 1930-as évek végéig nálunk is népünnepélynek számított ez a hagyo­mány. Lassan jött létre, a társadalmi igé­nyek alapján a ma is szokásos aratóün­nep, az új kenyér ünnepe, az évről évre megújuló életé (augusztus 20.), mely na­pon a régi hagyományra is emlékeznek. E nap Szent Istvánnak, az államalapító nagy királyunknak is napja, s ezen ke­resztül az ezeréves magyar államiság ünnepe. E nap vallásos és nemzeti jelle­gű is. Kívánatos lenne, ha ez az ünnep újra hagyománnyá válna, mint régen, mert sajnos, mára már egy aratóbáli mulatságra egyszerűsödött, sőt, van amikor még ez is elmarad mármint a mi községünkben. Dr. Mándics Mihály Csávoly Érdekvédelem, segítségnyújtás „Szolgálni akarunk...” Négyezer-háromszáz nyilvántartott taggal, három tag- szervezetből (Madisz, Holnapért, Középiskolás Diákszö­vetség) áll a cégbíróságnál független társadalmi szerve­zetként bejegyzett Kecskeméti Demokratikus Ifjúsági Szövetség, a Kedisz. Madarász Zsolt elnökhelyettes a kecskeméti Erkel utca 1 /A szám alatt lévő székház bemu­tatásával (amint ezt már a városi kábeltévében is megtet­ték) a szervezet lehetőségeiről, céljairól beszél. — Legfontosabbnak tartjuk a fiatalok érdekképvisele­tét. Nem a kijelentések, kinyilatkoztatások szintjén, ha­nem tevőlegesen. Ehhez természetesen minden fórumot meg kell keresnünk és találnunk, ahol szavunkat hallat­hatjuk. Alapelv, hogy a szervezet van a tagságért, tehát a fiatalok munkahelyi, lakásgondjainak továbbítása épp­úgy felvállalt ügyünk, mint a kulturált életmód kialakítá­sának segítése, szórakozási lehetőségek nyújtása. Bárki jelentkezhet szervezetünkbe, amely programjá­ban a szolgálni akarást tartja legfontosabbnak. Ezért hozzuk létre a közeljövőben a tanácsadó irodánkat, ahol például az élet legkülönbözőbb problémáinak rendezésé­re próbálnak szakemberek iránymutatást adni. Különféle önszerveződő közösségeknek kínálunk lehe­tőséget rendezvényeik lebonyolításához, egyetlen feltétel­lel: kulturált viselkedést várunk. Tanácskozótermünk is a közösségek rendelkezésére áll, előzetes bejelentés alap­ján — mondta Madarász Zsolt. Azt a tudósítást lejegyző fűzi hozzá, hogy a Kedisz, a Petőfi Népében olvasott cikk alapján, fél évre havi ezer- forintos támogatással sietett Szegedi Ágnes segítségére. Felajánlották azt is, hogy műsoraikon, rendezvényeiken szívesen látják, ha egészségi állapota megengedi. N. M. Javaslatok a kongresszus előkészítéséhez, a küldöttek megválasztásához A szocializmus eszméjébe vetett hitem vezérel abban, hogy országunk és pártunk jelenlegi helyzetében olyan sok elvba­rátomhoz hasonlóan röviden megfogalmazzam gondolataim lényegét a párt megújulásával kapcsolatban. Információim szerint az országban javában tart az MSZMP kongresszusi küldötteinek megválasztása. A területre leosztott elvek alap­ján bizonyos számú párttaglétszámra meghatározott számú küldött választható. A kongresszus mind a párttagságnak, mind a pártonkívü- lieknek utolsó kapaszkodója, reménye, mentsvára, a párt ezen történő megújulásának lehetősége. Nem szabad azon­ban megfeledkezni arról, hogy az ország közhangulata, a pártot korábban egyértelműen támogatók milliói, az utóbbi években egyéni és kollektív csalódásaik következtében meg­fogyatkoztak és ma már nem adnak olyan támogatást az MSZMP egy-egy kezdeményezésének, mint amilyenre szük­sége volna. Konkrét példa lehet számunkra az országban július 22-én, illetve augusztus 5-én megtartott országgyűlési képviselői pótválasztás előkészületeiről szerzett tapasztalat, majd an­nak végeredménye. Az ország népe és a párttagság is múl­tunk .és jelenünk és főleg a holnapunk valóságos és nem formális igazságaira kíváncsi. A reformfolyamat beindult, ezt mindenki valamilyen for­mában érzékelheti, de az emberek bizalma e folyamatok eredményes végigvitelében már megrendült, és ennek okait véleményem szerint a személyi feltételekben, a korábban kialakult évtizedes összefonódásban látják. Ezért a kong­resszus előkészítéséhez, a küldöttek megválasztásához az alábbi javaslatot tenném. Miután a kongresszus egyik alapvető feladata az lenne, hogy visszaadja párttagságunk önbizalmát, hogy állítsa meg a munkástömegek MSZMP-nek nyújtott támogatási meg­nyilvánulásának csökkenését, ezért a kongresszusi küldöttek megválasztását és a Központi Bizottság Politikai Intéző Bi­zottsága által történő elfogadását feltételhez kötném: 1) Kongresszusi küldötteket csak olyan területekről fo­gadnának el, ahol pártértekezleteken megtörtént a párttestü­let teljes megújulása. 2) Áz illetékes pártalapszervezetek közötti egyeztetés alap­ján megfelelőnek ítélt személyek mint kongresszusiküldött- jelöltek alakítsák ki önálló platformjukat, azzal álljanak ki a párttagság elé, és igyekezzenek megnyerni azok támogatá­sát küldötti megbízatásukhoz. 3) Miután a párttagság megismerte a küldöttjelölt vagy -jelöltek platformjának lényegét és azzal egyetért, vagy kéri annak kiegészítését, ezt követően válassza meg kongresszusi küldöttjét közvetlen és titkos szavazással. A feltételek sajtóban való közzétételével is segíthetnénk. Lassíthatnánk vagy megállíthatnánk az MSZMP jelenlegi tagjainak és korábbi támogatóinak további bizalomveszté­sét. Mindezekből az is közismertté válhatna, hogy az MSZMP vagy a nevében megváltozó, de a szocialista eszmét és értékeket hordozó párt tényleges megújulást akar. Ha a párton belül sikerülne a döntő többséget az új egység jegyében létrehozni, kedvezőbb feltételek teremtődnének az ország gazdasági életének rendezéséhez. A többpártrendszer bevezetésének, elfogadásának szüksé­gességét magam is felismertem és bizom abban, hogy pár­tunk a munkásosztály, a nép pártja elfogadja a gyakorlatban az ellenzéki pártok kezdeményezéseit a társadalom, a gazda­ság, a lakosság szociális színvonalának további emeléséhez. Legyen a mi pártunk kezdeményezője és vezetője a most kibontakozó magyar koalíciós törekvéseknek. Véleményem szerint még nem késő. A kongresszus utolsó lehetőség, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. De erre meggondoltan, nagy körültekintéssel, a nemzeti és nemzetközi lehetőségek figye­lembevételével alaposan fel kell készülni. Különös jelentőséget tulajdonítok annak a pártmunká­nak, amelyet a kongresszust követően a jövő évi általános választások előkészítése és az MSZMP, illetve utódja által indított képviselőjelöltek lakosság által történő támogatása megnyeréséért kell majd végezni. En több mint 30 éve vagyok tagja a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Abból, hogy párttag vagyok, anyagi és erkölcsi előnyöm nem származott, de sokszor csalódtam. Ám az eszmébe vetett hitemet megőriztem és másokat is erre buzdítottam. Ha felvetett gondolataim egyike is találkozik . a Tisztelt Olvasó gondolatával, véleményével, már akkor nem volt hiábavaló kezdeményezésem. Szigeti János Kecskemét, Dobó István krt. 9. Megkezdődött a magyarországi tőzsde életre hívása Háztáji turizmus? Balatonföldváron rendez konfe­renciát augusztus 28-ától a Magyar Falusi Vendégfogadók Szövetsége tájékoztatták hétfőn a sajtó kép­viselőit a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának székházában. Mint elhangzott, az egyhetes program keretében — több hazai és külföldi államigazgatási, gyakorlati szak­ember részvételével —, a falusi tu- rizrhüs fellendítéséről cséréinek Vé­leményt. Szó lesz a többi között arról, hogy a nem kiemelt üdülőhe­lyeken a falusi szobakiadás bevéte­leit a háztáji termelés részének kel­lene tekinteni, 500 ezer forintig ösz- szevonva az állattenyésztés, a nö­vénytermesztés, kertészet produk­tumával. A konferencia a mezőgazdasági, a hagyományőrző-építészeti, az adó- és pénzügypolitikai, illetve az idegenforgalmi szekciókon elhang­zottakat nyílt levél formájában, ajánlásban foglalja majd össze, és ezt eljuttatja a miniszterelnöknek, illetve a kormánynak. Hamarosan — már a tőzsde jövő évi bevezetésének előkészítése jegyében új értékpapír-piaci megállapodást kötnek a házai bankok és a pénzintéze­tek. A megállapodás kialakításánál fi­gyelembe veszik a leendő tőzsdei sza­bályokat. Ennek alapján módosítják a tőzsdei értékpapír-kereskedelem sza­bályait, az árfolyamjegyzés rendszerét és sűrítik a tőzsdenapok számát. Jelenleg a pénzintézetek, bankok sa­ját számlára, a vételárat előre kifizetve megvásárolják azokat az értékpapíro­kat, amelyeket aztán a tőzsdenapokon eladásra1 felajánlanak. így a kötvények, részvények árfolyamának alakulásá­ban nagy szerepet játszik az, hogy az érintett bankok milyen üzletpolitikát folytatnak. Ugyanakkor a piac, a ke­reslet-kínálat hatása a kívántnál csak kisebb mértékbeli befolyásolja az árfo­lyam alakulását. Ezért a jövőben az új megállapodás alapján megváltoztatják ezt a rendszert, és a bankok, pénzinté­zetek, brókercégek csak megbízás alap­ján fognak kereskedni az értékpapírok­kal. Ez ezért is előnyös, mert jelenleg viszonylag kevés szabad pénzeszközzel rendelkeznek, és így nem volt lehetősé­gük a vásárlások bővítésére, ami hátrá­nyosan hatott a tőzsdei forgalomra. Az új megállapodás alapján biztosí­tani kívánják az árfolyamok gyors jegyzését és az üzletkötések teljes nyil­vánosságát. Az elképzelések szerint he­ti két tőzsdenapot, novemberben heti hármat tartanak, decemberben pedig már’mindennap lesz tőzsdei adásvétel. Ebben az időszakban megteremtik a feltételeit annak, hogy az üzletfelek, a befektetők a tőzsdén, illetve a bankok­nál, valamint a sajtó útján folyamato­san értesüljenek az üzletkötések során kialakult árfolyamokról. Várhatóan az új rendszer hozzájárul a jelenleg igen alacsony forgalom fel­lendüléséhez. Júliusban az előző hó­naphoz képest 60 millió forinttal visszaesett a forgalom, csupán 233 mil­lió forint értékben adtak, illetve vettek kötvényeket, részvényeket. Az idén a havi legmagasabb forgalom elérte a 360-370 millió forintot. (A forgalom­ban lévő kötvények összértéke 28,3 milliárd forint. A megalakult 170 rész­vénytársaság pedig mintegy 115 milli­árd forint értékű részvénnyel rendelke­zik.) A következő hónapokban egyre sű­rűsödő tőzsdenapokat továbbra is a Váci utcai Nemzetközi Kereskedelmi Központban rendezik meg. Az érték­papírpiac azonban hamarosan kinövi ezt az épületet és a tervek szerint átköl­tözik az Állami Fejlesztési Intézetbe, ahol az egyik földszinti nagyteremben rendezik be az új tőzsdét. RÁDIÓ JEGYZET Választás ? A téma ott van a levegőben. A nem­rég megtartott képviselői pótválasztá­sok olykor meghökkentőitek látszó valós vagy képzelt tanulságai, ta­pasztalatai még mindig előbújnak a ri­portok, interjúk mondatai közül. Elő­fordulnak a kifejezetten a választás le­hetőségeit latolgató műsorokban is. Mint például pénteken a Kinek az érde­ke? című egyórás adásban, amikor a riporter, Csűrös Csilla a jelenleg létező elképzelésekről faggatta a pártok, szer­vezetek képviselőit. Számomra sokkal érdekesebb volt Horváth Adám igen szellemes mono­lógja, közvetlenül csevegő önvallomá­sa, amely a Petőfi rádióban hangzott el egy hete, az Akit érdekel című adásban. „Hát én immár kit válasszak?" — a népdalból kölcsönzött alcím szerint szólhatott volna a képviselői vagy ta­nácstagi választásról is. A Szomszédok című teleregényben is életismeretről ta­núbizonyságot tevő rendező ezúttal to­vább lépett ennél az elcsépelt és néha már unott témánál. Az életben szinte naponta kerülünk választás elé, amikor kisebb és na­gyobb dolgokban döntenünk kell. Er­ről a választási kényszerről és eshetősé­geiről filozofálgatott Horváth Ádám. Az ideológiáról, a vallásról, a nemzeti szimbólumokról, a történelem által ki­jelölt helyzetről, a példaképekről és hi­ányukról, a „műválasztásról”, a sze­génység választási lehetőségeiről, a bi­zalom, a felelősség nehéz kérdéseiről. A pilótát a repüléshez nem választ­ják, hanem kiképezik, a mozdonyveze­tőt úgyszintén. A politikust választják, nem képezik s gyakran nem is ért sem­mihez, de képvisel... — utalt a hivatás és a szakértelem fontosságára. Horváth Ádám töprengésre, gondol­kodásra késztet. Jó, hogy most nem éjféltájban hangzott el meditációja. Ta­lán többen figyelhettek oda szavára. Czinege itt. . . . .. Czinege ott! Népszerű ember lelt a volt honvédelmi miniszter az infor­mációra, régi titkokra éhes újságírók körében. A múlt héten a Jó reggelt! című műsorban szólaltatták meg az 1968-as csehszlovákiai bevonulással kapcsolatban. Finoman utasította visz- sza a vádat, mintha a magyar csapatok is segítettek volna „szétverni” az ottani megújulást. Legfeljebb részt vettek, külső nyomásra, hosszas vita és vívó­dás után, a „testvéri segítségnyújtás­ban.” A Politikai Bizottság volt póttag­ja mindenesetre azon kevesek közé tar­tozik, akik nem bújnak el a nyilvános­ság elé kerülő kérdések elől, s ahogy tud önmagát sem megtagadva válaszol ezekre. Csütörtökön este a Jut eszembe című műsorban, Friderikusz Sándor ráme- nős kérdéseire válaszolgatva, a kitünte­téseihez kapcsolva mondta el röviden életútját. A befejező — Hogy van? — kérdésre a válasz: — Figyelek és aggó­dom. Az a konzervgyári munkásasszony, aki 35 év után ment nyugdíjba, de még most is nyolc órát dolgozik, kétszer kapott Kiváló Dolgozó elismerést. Nem kellett párhuzamot vonni a két életsors között, a hallgató egyre gon­dolt .. . • • Ünnepi fény Kerestem a rádióműsorban az ünne­pi szentjobb-körinenet közvetítésének előzetes jelzését, de nem találtam. Úgy gondolták talán az illetékes főnökök, hogy a televízióhoz úgyis mindenki odaülhet majd vasárnap 17 óra 55 perckor, és nézheti a Kapcsoljuk a Bazi­likát című helyszíni közvetítést. De hát mit tegyenek például az úton levők, a kirándulásról hazatérők, a szolgálat­ban legfeljebb rádióhoz jutó, netán kórházi betegágyon fekvő emberek? Bizony, nincs magyarázat az ilyen ki­hagyásra. A Magyar Rádió egyébként nagyon tisztességesen készült az ünnepre, elő­zeteseiben is sok volt a kapcsolódó, kiegészítő műsor. A napján pedig a Pe­tőfi rádió szinte teljesen ennek szentelte adását. A Kossuth és a Bartók rádió is bekapcsolódott — helyszíni közvetítés­sel, riporttal, zenével — az ünnep fé­nyét emelő, tartalmassá tevő sorozat­ba. Csak azt a kihagyást, azt tudnánk feledni! E. Tóth Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom