Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-21 / 196. szám
MÁSKÉNT ÜNNEPELTÜK AZ IDÉN AUGUSZTUS 20-ÁT Ünnepi érseki mise Kalocsán (Folytatás az 1. oldalról) lebráló dr. Dankó László érsek homiliá- jában Szent Istvánt mint az Evangélium útmutatásai szerint élő hívőt idézte, aki nemcsak remek államférfi, egyházát segítő ember, de gyermekét szeretettel nevelő családapa is volt. Dr. Dankó László megemlékezett a két érsekséget is alapító királyról, aki Kalocsának különösen is szép, a keleti és a déli országrészek felé irányuló missziós feladatot is szánt. Jól látta ugyanakkor, hogy ilyen küldetést csak európai rangú kulturális, gazdasági és lelki központra bízhat. A ma örömeit és gondjait érintve a jó gazda reményével szólt a szombaton felszentelt érsekhalmi templomról, amely felépülésével azt bizonyítja: az egyház túl tudta élni a viharokat. Szent István műve tehát — hangsúlyozta dr. Dankó László — ma is él, hat. A hívők közösségei bizalommal és reménnyel segítkeznek a társadalom demokratikus átalakításában is. A szertartásrend hagyományaitól eltérően az érseki mise végén csak a pápai himnuszt énekelték el a jelenlévők. A magyar nemzeti imát — mintegy jelképesen is összekötve az egyházi és polgári ünnepséget — a főpapi áldás után, Szent István szobránál, a Szentháromság téren énekelte a többezres tömeg. Itt hangzott föl a szép, középkori eredetű „Hol vagy István király, téged magyar kíván!” kezdetű népének is. A főtéri emelvény mikrofonjánál Szeberényi István, a városi tanács képviseletében Szent Istvánt, az államalapítót, a reálpolitikust, a történelmi személyt idézte korabeli források alapján. Első királyunk — mondotta az életmű tanulságait sorolva — a nemzet jövőjéért aggódva merte vállalni a keménysé• Szeberényi István megszegi a kenyeret. get, a harcot is. Ugyanakkor mindent megtett azért, hogy az új állam törvényeket alkosson a fejlett európai országok mintájára; rend vigyázza: az erő ne szolgálhasson igaztalan célokat. A városi tanács képviselője számos helytörténeti vonatkozású históriai adatot is ismertetett a Duna-parti települést rangos központtá szervező király és munkatársainak kapcsolatáról. Megtudtuk azt is, hogy Kalocsa tanácsa az MDF helyi szervezetének javaslatára úgy határozott, hogy augusztus 20-ától a város főutcája kapja visz- sza eredeti nevét: ismét Szent István király út legyen. Végül Szeberényi István, a kereszt jegyében, megszegte az új kenyeret. A kalocsai ünnepség koszorúzással, majd a Szózat eléneklésével zárult. Templomszentelés Érsekhalmán Az ókeresztény stílusú templom (nyitott, alulról látható fedélszék, félköríves szentély, a hívőkkel szembenéző oltár, hangsúlyozott egyszerűség) és előtte a tér már szombaton kora délután igen mozgalmas volt. Több közeli plébánia különjáratú autóbuszt bérelt. Találkoztam rémiekkel, érsekcsa- nádiakkal, borotaiakkal. A templomot már az avatási szertartás előtt egy órával megtöltő hívők egyházi dalok éneklésével készültek a Magyar Püspöki Kar elnökének és az egyházmegye főpásztorának, a kalocsai érseknek az érkezésére, az épület felszentelésére. Előbb a helyi egyházközség elnöke köszöntötte a magas egyházi méltóságokat, majd dr. Dankó László érsek emlékezett elődjének, dr. Paskai László egykori koadjutor érseknek az építkezést elősegítő állásfoglalásaira, támogatására. Áldást kért a külföldi egyházi adományozóknak, a híveknek, a gondolat elfogadtatásától kezdve igen készséges, megyei, hajósi tanácsnak, a helyi elöljáróságnak. Külön kiemelte a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát brigádjainak példás munkáját, megemlítve Boromissza Tibor elöljáró, a kivitelez, állami gazdaság szolgáltató, kommunális részlege vezetője, és az építkezést vezető Kernya János nevét. Köszönte a hívők erkölcsi és anyagi támogatását. Kifejezte azt a reményét, hogy Paskai László bíboros kedvező változásokat láthatott legutóbbi ittjárta óta. A fényes papi segédlettel celebrált templomavató szentmisén az esztergomi ersek utalt Máté evangéliumának arra a gondolatára, amely szerint csak a szilárd talajra alapozott épületek állhatják ki az idők megpróbáltatásait. A bölcs ember sziklára építi házát, mint ahogyan életét is maradandó elvekre alapozza, méltó tartalommal tölti meg. A templomok építését hazánkban elrendelő Szent István király ünnepét megelőző napon felhívta a figyelmet arra, hogy az érsekhalmi építkezés egy több mint ezeréves kezdeményezés folytatása. A mindenkitől áldozatos fegyelmet követelő korban különösen időszerűnek mondta első királyunk által teremtett rendet és fegyelmet, amiért idegenek is szívesen megtelepedtek honunkban. Kulturált, munkás és fe- yelmezett lélek nélkül ma sincs előre- aladás. Tekintsen előre ezért a mai magyar keresztény ember, munkálkodjék felelősséggel a közösségért, nemzetéért a megbékélés, a jövóteremtés jegyében. Kifejezte azt a reményét, hogy a munkásszentnek, Szent Józsefnek (a házasság, a család, a kézművesek oltal- mazója) ajánlott kis templomhoz hétköznap is megtalálják a hívők az utat. A szertartáson részt vett Gaborják József, a megyei tanács elnöke, dr. Berta Sándor Hajós község tanácselnöke, ott volt dr. Tóth Antal országgyűlési képviselő, dr. Mátyus Gábor, a Hosz- szúhegyi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója. Szoboravatás Szentkirályon Szentkirályon a lakossági hozzájárulásokkal felújított templom beszentelé- sével kezdődött az az istentisztelet, amit Pálos Frigyes hatvani prépost, plébános celebrált. A hívek tizenegy óra után körmenetben, a Szent István koponyájából egy szilánkot tartalmazó szent ereklyét követve, templomi zászlók alatt vonultak fel a közeli téren felállított Szent István szoborhoz. A történelmi nevét két esztendeje visszakapott, kétezernyi lélekszámú település lakossága falugyűlésen döntött a szobor megvalósításáról, majd pályázatot hirdettek, amelyet a Csongrádon élő Lantos Györgyi szobrászművész nyert meg. A mintegy tíz méter átmérőjű földhalomra helyezett, több mint két méter magas álló bronzszobor másfél millió forintos költséggel készült el. Felerészben a megyei és a községi tanács hozzájárulásával, felerészben pedig a helyben élők adományaiból. Szecsödi György, Szentkirály tanácselnöke az új szobor avatásán, ezernél több érdeklődő előtt elmondott beszédében utalt arra, hogy ezzel az alkotással is megőrzik a hazafiság erkölcsi értékét, tiszteletben tartják a múltat, és maradandót kívántak alkotni a jelenben á jövendő nemzedékek számára is. Ebből az alkalomból Lantos Györgyinek „Szentkirály községért” emlékplakettet nyújtott át, egyúttal a község díszpolgárává avatta a művészt. Az ünnepségen Pálos Frigyes beszentelte állam- alapító királyunk szentkirályi szobrát. A délutáni órákban a községi Gárdonyi Géza Művelődési Házban ünnepi megemlékezést tartottak, ahol Varga Sándor országgyűlési képviselő mondott beszédet. Lassan hagyományosnak mondható Szentkirályon az ökörsütés, miként az utcabál is, amellyel a program zárult. Nagygyűlés Kecskeméten Kecskeméten az augusztus 20-ai ünnepségek helyszíne a városi tanács épülete előtti főtér volt. Tíz órakor itt tartotta meg politikai nagygyűlését az MDF kecskeméti szervezete is. A Himnusz, Ady Endre: Magyar jakobinus dala és a Himnusz István királyhoz című egyházi ének után dr. Debreczeni József, Kecskemét nemrég megválasztott, fiatal országgyűlési képviselője lépett a mikrofonhoz. Bevezetőjében szólt arról, hogy ismét olyan ünnephez értünk, amit ez idáig nem volt lehetséges méltón, a maga igazi jelentőségének megfelelően megünnepelni: — „A diktatúra, amely szocializmusnak nevezte magát, elvette tőlünk a mi saját ünnepeinket mondta dr. Debreczeni József, majd így folytatta: — Elvette tőlünk március 15-ét, elvette tőlünk augusztus 20-át, és elvette október 23-át. Adott helyette olyan ünnepeket, amelyeket nem kértünk, nem kívántunk és nem akartunk. Adta április 4-ét, május elsejét, és adta november hetedikét.” Dr. Debreczeni József emlékeztette hallgatóságát az egyetemes emberiség történelmének két irányzatára. Az úgynevezett „ázsiai” útra jellemző az állami vagy közösségi tulajdon, a gazdaság és a társadalom központi irányítása, valamint ellenőrzése, es amelyet a politikában a diktatúra, az emberi szabadságjogok hiánya jellemez — fejtette ki. A másik, az „európai ág”, amire viszont a magántulajdon, a piacgazdálkodás a jellemző. Olyan társadalom ez, amely szabadon szerveződik, ahol a politika, az alkotmányosság, a demokrácia az emberi szabadságjogok kiteljesedésének irányába halad. Hazánk — ha kisebb kitérőkkel is — az európai ághoz tartozott egészen 1945-i^ — mondta az országgyűlési képviselő. Ám a második világháború után Magyarország történelmében a Szent István utáni legnagyobb irányváltozás következett be. Ä szocializmus nevében egy „ázsiai” berendezkedést honosítottak meg nálunk. Ez azonban nyilvánvalóan csődbe jutott, és most kedvezőek a lehetőségeink a váltáshoz, a válságból való kilábaláshoz. Az MDF nagygyűlése után a Kaláris együttest és vendégeit köszönthette a közönség. A program utcabállal zárult. Iskolát adtak át Bácsalmáson Bácsalmáson, a háromnapos eseménysorozat nyitányaként, pénteken ünnepi tanácsülésen köszöntötték augusztus 20-át. Most második alkalommal adták át a Bácsalmás városért kitüntetést, ezúttal Horváth Pálnak, Pa- tocskai Sándornak és Szál J. Imrének. A Hazafias Népfronttal közösen alapított, a kiemelkedő városfejlesztési munkáért járó vándorserleget a Bácsalmási Állami gazdaság őrizheti a következő esztendőben. A tanácsülés köszöntötte az aratás sikerében oroszlánrészt vállaló mező- gazdasági nagyüzemek dolgozóit. Kombájnostársaik képviseletében az állami gazdaságtól Fiedler Tibor és Szanka László, a Petőfi Tsz-től pedig Prikidánovics István és Figura János vették át az elismerő oklevelet. Ezt követően az új szakmunkásképző iskola átadására került sor. Dr. Bed- nárné Kiss Ildikó tanácselnök elmondta, hogy az intézmény elkészültével a város népének régi vágya teljesült. A nőiruha-készítő, pamutfonó, asztalos, továbbá a mezőgazdaságigép- és autószerelő szakmát tanuló fiataloknak nem kell ezután naponta Bajára beutazniuk, helyben megszerezhetik a szakmai képesítést a Fazekas Mihály építész tervei szerint, a helyi költségvetési üzem kivitelezésében 18 millió forintos költséggel felépített, és a legkorszerűbb oktatóeszközökkel felszerelt iskolában. Az avatóünnepségen részt vettek a jugoszláviai Bezdán és az NSZK-beli Backnang testvérvárosi delegációi. A Bács-Kiskun Megyei Tanács elnöke hangsúlyozta felszólalásában, hogy az új intézmény átadása jelentős állomás a város iskolaügyének fejlődésében és a térség iparosodási feltételeinek megteremtésében. BAJA, BOCSA, KELEBIA Jóllehet a Bajai Hűtőipari Vállalat telepe meglehetősen messze esik a városközponttól, szinte minden helyi gyár és intézmény képviseltette magát a Hazafias Népfront pénteken délután itt megtartott nagygyűlésén, melyen természetesen részt vettek az ünnepségnek otthont adó hűtőházi dolgozók is. Á feldolgozógépek azonban most, a legnagyobb munkák idején egy pillanatra sem állhatták meg, ezért jó előre megszervezték a folyamatos termelést. A gyáriak nevében Honfi Attila főmérnök köszöntötte a megjelenteket, majd Gaborják József megyei tanácselnök mondott beszédet, amelyben méltatta az ünnep jelentőségét: államalapító királyunk érdemét, az új kenyeret. Megköszönte a hűtőipari vállalat dolgozóinak kiemelkedő munkáját. A hűtőháziak ugyanis a térségben a legnagyobb exporthányadot érték el külföldön is keresett termékeikkel. Befejezésül megszelték a nemzetiszín szalaggal átkötött cipókat, és a Csitaonica nemzetiségi együttes népviseletbe öltözött táncosainak közreműködésével minden jelenlévőt megkínáltak az új kenyérrel. * Bócsán négy kisebb település közössége másfél évtizede már, hogy együtt köszönti az új kenyér ünnepét. A Szent Margit-i parkerdő kínál évről évre vonzó otthont a rendezvénynek. Tegnap több mint másfél ezren keresték föl ismét a népünnepélyt, melynek házigazdája ez alkalommal is a helyi Szőlőskert Szakszövetkezet volt. A délelőtti nagygyűlésen Farkas József, a HNF megyei bizottságának elnöke mondott beszédet. Közreműködött az általános művelődési központ citerazena- kara. Délre a helyi munkahelyek nyugdíjasait hívták meg ebédre a rendezők. A fő szervező Balogh Lajos szakszövetkezeti elnök szerint tizenöt bográcsban főtt a pörkölt. Délután baráti közösségek, brigádok sportversenyeit, játékos vetélkedőit rendezték meg, aztán — hajnalig szólt az ének, állt a bál. * Kelebián vasárnap a római katolikus templom falán emléktáblát avattak a II. világháborúban elesettek emlékezetére. Az augusztus 20-ai ünnepségek keretében átadták a forgalomnak az Ady Endre és a Deák Ferenc utcákban az újonnan elkészült, hatezer négyzetméternyi portalanított útszakaszt. Augusztus 20-ai összeállításunkat készítette: Farkas P. József, Gál Zoltán, Hegedűs Istvánné, Heltai Nándor, Noszlopy Nagy Miklós, Tóth Sándor és Váczi Tamás. Németh Miklós ünnepi beszéde Cegléden (Folytatás az 1. oldalról) Ez a legfontosabb nemzeti ünnepünk, mert az itt élő nép mindennapi életének meghatározóihoz: a munkához és a hatalomhoz kötődik. Augusztus húszadika a békés, biztonságos életfeltételek megteremtésének ünnepe. Nem a harci győzelmek vagy vereségek évfordulója. Á kenyeret szorgos, napi munkával megteremtőket név szerint sohasem örökítették meg a krónikaírók műveikben. Az emlékezet a békés, dolgos, közösséget megtartó mindennapos munkát szürkébb színekkel őrzi meg, mint a csaták, a fényes politikai szónoklatok évfordulóit. Nem értékeli eléggé a békés alkotó munka korszakait. Nagyon jó, hogy lelkesen emlékezünk a forradalmi évfordulókra, a szívünkből beszélő, lánglelkű szónokokra. De most essék szó azokról is, akik a közösség számára mindig biztosítják a téglát a házhoz, a nyugalmat a termelésben, a kenyér megtermeléséhez, a gyarapodáshoz. 1989 nyarán, amikor szinte gyermeki örömmel figyeljük a demokrácia szár- baszökkenését, amikor örülünk a szabad véleménynyilvánítás lehetőségének, amikor könyv, újságcikk, riportözön idézi a felkelések, forradalmi hangulatok izzását; akkor sem feledkezhetünk meg arról: a magyar nép múltjában, jelenében és jövőjében a közösséget megtartó erő az az ember, aki tisztességgel végzi dol- át, izzadva arat, a gépnél munkadara- ot fog, a betegeket gyógyítja, a gyermekeinket tanítja, vagy éppen íróasztalnál ülve dolgozik. Ez örök igazság volt és az is marad. A mai napon az évezredek távlatába tekintünk vissza a hat és negyed százados múlttal rendelkező város, Cegléd főterén. Itt beszélt egykor Dózsa György és itt szónokolt Kossuth Lajos, ezért a hely szelleme felemelő és arra kötelez, hogy tiszta szándékkal tekintsünk a múltba, azért, hogy tiszta tekintettel nézhessünk a jövőbe is. A magyar nép több ezer éves. Évezrede erős az az akarata, hogy Magyarországot, mint szabad és független országot, saját törvényei és szokásai szerint kormányozzák. Ezért maradtunk meg magyarnak a Kárpát-medencében ott, ahol tizenhárom nép szívódott fel nyomtalanul előttünk. Számomra a nép vágya belső parancs. Érzem, hogy szabad és független országba csak békés úton, nyugodtan, higgadtan, kitartó épílőmunkával érhetünk. Erről nem feledkezhet meg sem a hatalmon lévő párt, sem az ellenzék! Az ország, a nemzet érdeke minden pártérdeknél magasztosabb. Most mindnyájan érezzük a szabadság, a függetlenség szelét. Ez megcsapta a nemzetet. De vigyázzunk! Ne részeged- jünk meg tőle, mert a kijózanodás nagyon fájdalmas lehet. A mai napon egy magyar politikai és morális lángelmére, Szent Istvánra emlékezünk. ő az, aki állócsillagként ragyog a magyar történelem horizontján. Sajnos, túl sok üstökös és hüllőcsillag között. Ő az, akinek történelmi alakja kikezdhetetlenül áll a magasban. Csak felnézni tudunk rá. Szent István, a magyar nép halhatatlanja, most is jelen van minden magyar érzésvilágában, szokásaiban. Mi magyarok, éljünk akár itt a Kárpát-medencében, vagy bárhol szerte a világon, mindnyájan Szent István magyarjai vagyunk, akárhonnan érkeztünk is ide, mert nélküle itt már nem lenne magyarság. Mi a Szent István-i példázat alapján radikálisan szakítottunk azzal a forradalmi demagógiával, amely lebecsüli a közösségek formálásában az egyházak szerepét, amelyik nem látja meg az egyházakban azt a szervezetet, mely a mindennapi megértést, a mások iránti szere- tetet, megbecsülést tanítja. A kormány attól a meggyőződéstől vezérelve szervezte át az államegyházakkal foglalkozó intézményrendszerét, hogy az állampolgári szabadság része a lelkiismereti szabadság is. Mint ahogy hiszek abban is, hogy az egyházak fokozottabb kulturális, hitéleti, szociális-gondozói munkás- ' sága emelni fog a magyar társadalom életkörülményein, viselkedéskultúráján. A kormánynak és az egyházaknak éppen ezért kell összefogniuk. Én az egyhazaknak ezért stratégiai szövetséget kínálok a modellváltására, az új honalapításra. Nem tudom megkerülni, hogy az emelkedett hangulatú történelmi ünnep alkalmából mai történelmi hétköznapjaink néhány aktualitásáról szóljak. Dolgaink rendbe tételéhez hozzákezd- tünk. Ezt partnereink méltányolják, törekvéseinknek hitele van, kormányunkat bizalomra méltó partnernek tekintik. Ezt a nem könnyen elérhető feltételt tehát a kormány megteremtette. De vi- yázzunk! Ez azonnal elveszik, ha a bé- és átmenet belső feltételeit nem tudjuk megteremteni. Vajon azért nehezebb ez, mert csak rajtunk múlik? S önmagunkkal nehezebben tudunk kiegyezni, mint külső partnereinkkel? Én megértem a szakszervezeteket is, de egyúttal rendkívül veszélyesnek tartom magatartásukat. A sztrájkokra való felhívással és a sztrájkokkal azonban nem szolgálják a gazdasági gondok megoldását és így nem szolgálják a dolgozók érdekeit. Ezt a dolgozok jórésze is tudja, ami megmutatkozik magatartásukban. Ők nemcsak tiltakoznak, hanem tesznek is a változásért. Teljesen jogosnak és érthetőnek tartom, ha a dolgozók maguk kívánják meghatározni, kik és hogyan képviseljék vagy védjék érdekeiket. Es őszintén szólva egyáltalán nem csodálom, hogy a jelenlegi érdekvédelemmel elégedetlenek. Ez persze nem változtat azon, hogy a dolgozók egyébként is elkeseredettek és türelmetlenek. Vajon kik táplálják az emberekbe, hogy a romeltakarítás emberfeletti feladataival küzdő kormány nem csinál semmit? Lehet, hogy igazából nem is keveslik, hanem inkább sokallják, amit a kormány csinál? Talán, mert jobban érzik magukat a mozdulatlan romok fölött, mint a magyarság tisztára meszelt, élettel teli családi házában, mely Európa kertjében épül? Ne kérjünk tehát számon egymáson és önmagunkon olyan dolgokat, melyek rajtunk, magyarokon nem kérhetők számon. Ne kérjünk számon a ma szerepet vállalni kész nemzedéktől olyan tetteket, melyeket nem ő követett el. Ne kérjük számon a reformkommunistáktól annak a modellnek a hibáit, melynek gyökeres megváltoztatásán éppen ők dolgoznak. De kérjük könyörtelenül számon a felelősséget mindenkitől, aki a nép nevében beszélve tör a hatalomra, vagy akarja azt megőrizni: valóban a nép szolgálata vezérli-e?! Mert akit valóban az vezet, az nem akarhatja megosztani a nemzetet, felosztani bűnösökre és büntetlenekre, felelősökre és mit sem tudó szenvedőkre. Annak meg kell fogalmaznia a sorskérdéseket és azokra kell megoldást keresnie mindazokkal együtt, akik készek és képesek erre. Én ebben látom a nemzetért felelős magatartás lényegét. Szent István műve példát nyújt arra, hogy a haladás szolgálatában könyörtelenül le kell számolni a maradiság táborával. Példát nyújt arra, hogy a magyar nép válságos helyzetéből csak akkor emelkedhetik fel, ha engedmények nélkül kizárja életéből azokat, akik válságba döntötték. De csak azokat! Mi bízunk az új Magyarországot formálni kívánó erőkben. Döbbenten hallgatjuk viszont, amikor azt mondják egyesek, hogy bennünk nem lehet bízni. Milyen alapon vonják kétségbe a most színre lépő generációk szándékainak tisztességet, hitvallásának őszinteségét? Kivel azonosítanak bennünket? Vegyék észre: mi csak önmagunkkal vagyunk azonosak, bennünket csak tetteink minősíthetnek. Nem fogunk szemlesütve sarokba állni és bocsánatot kérni azért, ami a mi lelkiismeretünket nem terheli. Nemzedékem nem fog a szégyenpadon szorongani és hetedíziglen bűnhődni mások bűneiért. Sokat hallom, az a baj, hogy nem különböztethetők meg élesen a reformkommunisták, a kormány-, illetve az ellenzéki szervezetek törekvései, programjai. Van, aki ezt azzal magyarázza, hogy az MSZMP és a kormány folytonos hátrálásban átveszi az ellenzéki jelszavakat, s mint a magáét hirdeti tovább. Azt hiszem, kisstílű lenne ilyenben vetélkedni. Ez olcsó és haszontalan dolog. De korántsem haszontalan kimondani: az MSZMP reformerői és a kormány nem hátrálnak, hanem tudatos harc közben — ha nem is mindig töretlenül —, de előremennek. Az elmúlt évtizedekben közülük is kikerültek névtelen áldozatok. Ezek a reformerők nem taktikai engedménynek, hanem stratégiai céljuknak tekintik a valódi demokráciát, az alkotmányos jogrenden nyugvó államot, a piacgazdaságot, a magántulajdon tiszteletét, a vállalkozás ösztönzését, a lelkiismereti és vallásszabadságot, az egyházak autonómiáját, a települések valódi ön- kormányzatát, a hagyományos erkölcsi értékek tiszteletét. És nem bánjuk, hogy e célok felé haladva nem vagyunk egyedül, hogy azokat más társadalmi és politikai szervezetek is magukénak vallják. Nem sajátítjuk ki e célokat, és nem hisz- szük, hogy mi egyedül tudjuk meghatározni a hozzájuk vezető utakat. Nekünk olyan önállóságra kell törekednünk, amelyet mind közvetlen Kárpát-medencei környezetünkben, mind Európában és a világban szövetséges kapcsolatok támasztanak alá. Történelmi küldetést teljesítve hidat verünk Európa keleti és nyugati része között. Ebben á munkában semmi sem tántoríthat el bennünket. Keményen, következetesen dolgozunk. A népnek és kormányénak külső béke kell. Senki ne feledje: ebben az országban eddig minden forradalmat külső erő fojtott el. A külvilág most döntően szimpátiával, együttérzéssel, sőt segítőkészséggel tekint történelmi vállalkozásunkra. Ritka pillanat ez a világpolitikában, bűn lenne elszalasztani. Ma a nagyhatalmak mindegyike abban érdekelt, hogy Ma- yarország stabil ország legyen. És egyi- ük sem változatlanságot ért a stabilitás alatt. A haladás feltétele a más népekkel való békés együttműködés. Szent István a keresztény népek kultúrközösségébe, az akkori haladó népek közössegébe kapcsolta be a magyar népet. Hogy kik jöttek először, milyen sorrendben a Kárpát-medencébe, ennek kutatása és eldöntése a történészek dolga. Nekem az a véleményem, hogy a politika ne burkolja mondanivalóját történelmi jelképekbe. A mi kormányunk álláspontja világos: minden népnek emberi joga, hogy olyan nemzetiségűnek vallja magát, amilyennek akarja, es emberi joga, hogy nemzeti érzésének megfelelően rendezze be életét. Használhassa anyanyelvét a magánéletben, a hivatalos életben, nevelhesse gyermekeit nemzeti kultúrájának hagyományaira. Ezt tartjuk maradéktalanul követendőnek a Kárpát-medencében, Erdélyben élő valamennyi népre vonatkozóan is. A mi kormányunk ilyen felelősségtudattal kíván foglalkozni a magyar határokon belüli kisebbségekkel, nemzetiségekkel és ugyanilyen alapon politizál a határokon túli magyar nemzeti kisebbségekkel kapcsolatosan. Különlegesen fontosnak tartóm, hogy a magyar kormány elítéli az 1968-as csehszlovákiai katonai bevonulásban való részvételt. Ezt a kormányunk nemcsak elítéli, hanem a Varsói Szerződés reformjának kezdeményezésével intézményes garanciákat is kíván arra kapni, hogy ilyen akció ne ismétlődhessen meg. Ezt azért tesszük, mert nemcsak 1968- ra, hanem a mi 1956. októberi tragédiánkra is gondolunk. Fontos dolog, hogy most, 1989-ben olyan feltételeket teremtsünk, hogy sem most, sem a következő években ne legyen lehetséges semmiféle külső katonai beavatkozás az egyes országok belügyeibe. Fontos annak törvényi feltételeit is mielőbb tisztázni és megteremteni, hogy az Országgyűlés tudta és beleegyezése nélkül senkinek — se a pártoknak, se a leendő köztársasági elnöknek, se a kormánynak — ne legyen lehetősége dönteni a magyar hadsereg idegen földre való vezényléséről. Szent István ezer évvel ezelőtt modellváltást hajtott végre. Ezzel kiemelt bennünket a történelemben alámerülő keleti nomád népek tengeréből. Most is csak ez adhat számunkra esélyt. Most is egy modellváltás, új honalapítás előtt állunk, amellyel a harmadik évezredre kell magunknak helyet találni a világbán. Most Szent István hű magyarjaihoz fordulva kérdezem, töprengve, tépelődve, csak a népben bízva: képesek leszünk-e a feladatot végrehajtani? Ezért segítséget kérek a kormány és a magam számára, hogy közösen megbirkózzunk a feladattal. Hiszek az Önök, a nép teremtő erejében és tiszta hazaszeretetében! Önökben bízva hiszek a magyarság jövőjében. Higgyenek velem együtt, higgyünk egymásban és cselekedjünk együtt!
