Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-17 / 193. szám

1989. augusztus 17. • PETŐFI NÉPE • 3 \Z ORSZÁGOS SAJTOSZOIX» AI,AT KÖZI I MI NYI A FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT BÁCS-KISKUN MEGYEI SZERVEZETÉNEK ÁLLÁSFOGLALÁSA Az évek óta hangoztatott reform- program — melynek a gazdasági szer­kezet átalakítását kellene szolgálnia és eredményeznie — egy helyben topog. Az egy helyben topogásnak nemcsak külső okai vannak (a KGST működé­sének káros hatása, a védelmi kiadások túlzott mértéke), hanem a vezetés szub­jektív tehetetlensége (közép- és felső szinten levők egzisztenciájukhoz gör­csösen ragaszkodnak), hozzá nem érté­se is okozza azt (társadalmi mobilitás, az esélyegyenlőség hiánya). Ez a fele­más állapot, hogy átalakítjuk a gazda­ságot meg nem is, csak a totális csődbe, vagyis a nyomorhoz vezet. Ennek a helyzetnek természetes következmé­nye, hogy nő az emberekben a bizal­matlanság. E bizalmatlanság irányába hat az is, hogy a kormánynyilatkoza­tokkal ellentétes irányú intézkedések az általános elszegényedés irányába hatnak — olvasható egyebek között az állásfoglalásban. A magánkezdeményezésnek és -vál­lalkozásnak alapfeltétele a magántulaj­don erkölcsi és jogi biztosítékainak tör­vényes megteremtése, valamint olyan — hosszú távra garantált — adórend­szer, amely a gazdasági kezdeménye­zésnek nem veszi el anyagi értelmét, sőt lehetővé teszi a gazdasági vállalkozás fejlesztését. A jelenleg érvényben levő törvények, rendclctek, szabályozók, adók nemhogy a vállalkozástól riaszt­ják el a kezdeményezőt, hanem az egy­szerű kétkezi munka értelmét is meg­kérdőjelezik. A jelenleg támogatott állami és szö­vetkezeti szektor mellett a természeti tényezők miatti kedvezőtlen adottság támogatását 1990-től kistermelők (s kapják meg, azonosan a nagyüzemmel. A költségvetés a mai nagyüzemi terme­léstámogatás mértékét három év alatt felére csökkentse, például a szocialista- expor(-támogatást is vizsgálja felül és mérsékelje jelentősen, s szervezeti vál­tozással is növelje a hatékonyságot (kisvállalatok létrehozása a nagy ma­mutcégekből). Ez az állapot is arra utal, hogy a mai vezetés meg kívánja őrizni a gazdaság szocialista szektorát, minden áron. Még mindig nem a veszteséges tsz-ek és állami vállalatok felé nyúlnak, ha­nem azok értelmetlen felszínen tartása érdekében tönkreteszik, feláldozzák a magánszektort a mezőgazdaságban. Kiindulva abból az alapelvből, hogy a Független Kisgazdapárt a békés át­alakulás híve, ezért a párt Bács megyei szervezete tiltakozik minden olyan in­tézkedés ellen, amely az életképtelen, szocialistának nevezett társadalmi mo­dellt az állampolgárok tönkretétele árán is fenn kívánja tartani. A jelenlegi helyzetből egyértelműen következik, hogy a reformprogram­nak, az átalakulásnak elsősorban szub­jektív akadályai vannak. Mindaddig, amíg az alsó, közép- és legfelső vezetői szintekről a sztálinista és Rákosi-káde- reket nem távolítják el, nem lesz kibon­takozás. A munkahelyekről vonuljon ki mindenféle politikai szervezet még 1989-ben, miként a honvédség, rendőr­ség, közigazgatás kötelékéből is. A gazdasági vezetésnek nincs szüksé­ge irányítói munkájában politikai, tö- ' megszervezeti vezetőkre, az országnak munkásőrségre. Lényegében két alternatívánk van a társadalomfejlődés szerint: dogmatiku­sokkal csak a visszarendeződés felé ha­ladhatunk, a reform és átalakulás útja viszont a dogmatikusokkal nem járha­tó. (OS) A Szent Jobb kultusza Az idei Szent István-ünnepen ismét körmenetre indul a Szent Jobb, a budapesti bazilikában őrzött nemzeti ereklye. A hagyományok szerint a Szent Jobb az első magyar király mumifikált kézfeje. Mint ismeretes, a bebalzsamozott testrészt I. István szentté avatása­kor, 1083-ban emelték ki a székesfehérvári sírból. Őrzésére alapították meg a Benedek-rendi apátságot. A török uralom alatt azonban keresz­tény kereskedők közreműködésével Raguzába került; az ottani domini­kánus kolostorban helyezték el, s több mint kétszáz esztendőn át őrizték ott nagy titokban. A Szent Jobb Mária Terézia közbenjárására került vissza Magyaror­szágra: a királynő 1771-ben Schönbrunnba, majd Budára, a Zsigmond kápolnába szállíttatta. Ezt követően, a kiegyezéstől a második világhá­ború végéig minden év augusztus 20-án körmenet indult a Várban az ereklyével. Szent István napját nemzeti ünnepként tartották számon, s munkaszünettel, zászlódísszel, ünnepi misével, körmenettel emlékeztek az első magyar királyra. A nyilasok a kézfejet a magyar koronázási jelvényekkel együtt Németor­szágba hurcolták. Innen került az Egyesült Államokba amelynek kormá­nya Mindszenty bíboros kérésére 1945. augusztus 20-án juttatta vissza. A Szent Jobb a felszabadulás utáni években is elindult körmenetére, 1949-től azonban zárt tabernákulumban őrizték, s évenként augusztus 20-án a bazilika szentélyében róhatták le előtte kegyeletüket a látogatók. Nyilvános tiszteletét Lékai László bíboros elevenítette fel: a pecsétekkel lezárt üveghenger ereklyetartóban elhelyezett kézfejereklye az utóbbi évtizedekben a Szent István Bazilika kápolnájában rendszeresen megte­kinthető. (MTI) EGY HÓNAP ALATT Kétmillió forint takarékbetét Nyolcszázezer forintos felújítással az OTP új bankfiókot hozott létre Szabadszállás lakossága és a környékben lakók pénzügyi szolgáltatásainak javítására. A Kossuth Lajos utca 1. szám alatt lévő üzlethelyiségben, amely korábban a takarékszövetkezeté volt, a megnyitás óta —< egy hónap elteltével — kétmillió forintért váltottak takarékkönyvet az állampolgárok. A kért hitel összege eddig 10 millió forint. A szolgáltatások között van valutabeváltás és -eladás, és vállalkozóknak nyújtott hitel is. Új Maira sportkocsi • Bemutatták Franciaországban a Matra vállalat új, M—25-ös sportkocsijának prototípusát. A 190 lóerős, ötsebességű turbómotor öt másodpercen belül gyorsítja fel az autót 100 kilomctcr/óra sebességre. A karosszériát széncpoxidból és rácsos szerkezetű alumíniumból állították össze. (MTI-fotó) VIGYÁZZUNK JOBBAN MAGUNKRA! „Költségtudat” és egészségügy Az állampolgári jogon igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások deklarálását az emberek ma általában az ingyenes egészségügyi ellátással azonosítják. Ingye- ncs-c az egészségügy? Tudja-e, érzi-e a lakosság az igénybe vett szolgáltatás valós értékét? Ismeri-e az orvos, hogy a vizsgálat elvégzésével vagy a terápia előírásával mekkora összeget „utalványozott” a beteg részére? Mind olyan kérdések, amelyek az elmúlt évti­zedekben fel sem merültek, viszont napjainkban egyre inkább válaszra várnak, sajnos, jelenleg jobbára az egészségügyet irányító és az intézményeket vezető szakemberek részéről. Elmarasztalható-e ezért akár a lakosság, akkor, akár az orvos? A válasz egyértelműen az, hogy NEM. Az egészségügyi ellátás állami feladatként történő egyértelmű megfogalmazása és a mellérendelt költ­ségvetési feladatvállalás olyan intézményrendszert és finanszírozási rendszert eredményezett, amely mellett ezek a kérdések fel sem merülhettek. Az állampolgárt sokáig nem késztette arra semmi, hogy jobban ügyel­jen saját egészségére, és az intézmények is csak arra vártak, hogy kapják meg a nekik „járó” költségvetési előirányzatot és azt jól, rosszul költsék el. A kórhá­zak, rendelőintézetek vagy egyéb rendelők jó vagy rossz működése nem befolyásolta a pénzügyi ellátott­ságot. A végzett teljesítménynek és az érte kapott költségvetési „honoráriumnak” semminemű kapcso­lata nem volt. Ilyen körülmények között sem a beteg­ben, sem az egészségügyi dolgozóban, sőt még a fi­nanszírozóban sem alakulhatott ki egy olyan termé­szetes költségtudat, amely valamiféle közgazdasági szemlélet irányába terelte volna a döntéseket. A kórházban drágább A viszonylagosan szabad orvosválasztás, intéz­ményválasztás nem engedi teljesen érvényesülni azt az egyébként helyes elvet, hogy a beteg a betegségének megfelelő szinten és szintű ellátásban részesüljön. Eb­ből következik, hogy a nyilvánvalóan járóbeteg-ellá­tás szintjén megoldható kezelést kórházban lényege­sen drágábban lehet elvégezni, hiszen a kórházi költ­ség tíz-tizenötszöröse a rendelőintézetinek. Megen­gedheti-e az egészségügy a jelen gazdasági viszonyok között, hogy továbbra is ezen szemlélet alapján mű­ködjön? Nem, hiszen az utóbbi években bekövetke­zett árrobbanás, az állami költségvetés beszűkülése ilyen szemlélet mellett az ellátás színvonalának roha­mos csökkenéséhez vezet/ Egy esetleges színvonal­csökkenést minden eszközzel meg kell gátolni. Az állampolgárok tűrőképessége ahhoz a határhoz érke­zett, amely át nem léphető. Mégis, ismerve az ország jelenlegi helyzetét, reálisan gondolkodva az intézmé­nyek önmagukban, a lakosság érdemi segítsége nél­kül ezt a problémát nem tudják megoldani. Alapelv az érdekeltség Költségtudat azonban önmagától nem alakítható ki csak azzal, ha belátjuk annak szükségességét, hogy ehhez párosulnia kell valamifajta érdekeltségnek is. Ma az intézményi érdekeltség megteremtésének egyik lehetséges formájaként a biztosítási alapon működő finanszírozás került előtérbe. Ez mindenképpen ösz­tönzi az intézményeket a hatékony diagnosztika és terápia irányába, amelynek során megszűnhetnek a felesleges vizsgálatok, az ápolás időtartamának indo­kolatlan meghosszabbítása (sokszor szociális indítta­tásból) stb. Ehhez azonban párosulnia kell a betegek abszolút számának a csökkenésének is, melyet kizá­rólag a lakosság életmód-változtatásával kapcsolatos megelőző tevékenysége eredményezhet. Újra kell gondolni a nem betegséggel kapcsolatos egészség- ügyi hatósági tevékenységek ingyenességét is. A betegek kórházi ápolási időtartamának indoko­latlan meghosszabítása még népgazdasági szinten is pazarláshoz vezet, hiszen egy ápolási nap átlagban 600 forintba kerül, míg az egy napra kifizetett táp­pénz átlaga 200 forint. Egy szigorúan ellenőrzött tár­sadalombiztosítási finanszírozás mellett ez a túlápo- lás kórházi veszteséget jelent. Nyilvánvalóan ezt min­denki igyekszik elkerülni. A lakosság érdekeltsége kifejeződhet abban is, hogy a mértéktelen, önpusztító életmódot folytató állampolgárok biztosítási tarifája magasabb lenne. Miért fontos az egészségmegőrzés? Mindezek természetesen csak felvetések, hiszen az egész biztosítási rendszert át kell gondolni, elsősor­ban olyan szempontból, hogy ki fizeti a biztosítási díjat (állampolgár vagy vállalat stb.), milyen legyen annak mértéke, ezért milyen szolgáltatás vehető igénybe? stb. A jelenlegi 43 százalékos társadalombiz­tosítási járulék és az állami költségvetésben az egész­ségügyi ellátásra fordítható forrástömeg mire elegen­dő? Bevonható-e a finanszírozásba a hálapénz? Dr. Adám György szerint (HVG XI. évf. 28. szám) ez mintegy 5 milliárd forint, mely szerint a családok fejenként havi 34 forintot költenek erre a célra. A Bács-Kiskun megyei Hollós József kórház­rendelőintézet, felismerve az előzőekben vázolt ellent­mondásokat, részt vett azokban a kísérletekben, ame­lyek mintegy előkészítői lehetnek egy új finanszírozási rendszer megalapozott bevezetésének. Az egy betegre jutó ráfordítások mérésével olyan információrend­szert próbált ki, amely alapján lehet egy normatív finanszírozásnak. Eddig kevesen tudták, hogy egy művesekezelés évente 650 ezer forintba kerül. Mond-e valamit az, hogy egy cukorbeteg kivizsgálása és gyógyszerbcállítása 8—13 ezer forint között van, vagy egy daganatos beteg műtété és gyógykezelése 35 ezer, egy koraszülött csecsemő normál életbe történő beállítása 26 ezer forint? Az egészségügyi ellátás a világ bármely államában a legdrágább szolgáltatások közé tartozik, ezért az egész társadalomnak össze kell fogni és minden ál­lampolgárnak mindent meg kell tenni saját egészsége megőrzése érdekében, hogy a szűkös források a való­ban rászorulókon segítsenek. Nemes János, a Hollós József kórház-rendelőintézet főigazgató-helyettese Bankok versenyben a betétekért­• Képünkön a konkurenciaharc egy vonása: felújították a nagydorogi takarékpénztárt. Az országban működő több mint 30 bank egyharmada már országos hálózattal rendelkezik. Erre kényszerülnek a pénzinté­zetek, ha versenyben akarnak maradni. Valamennyi megyé­ben az elmúlt két év során jelen­tősen javult a bankszolgáltatá­sok színvonala, a vállalkozók, a lakosság választási lehetősége bővült. A bankok mozgási köre a pénzszűkítő politika követ­keztében továbbra is korláto­zott. így a verseny nem elsősor­ban a hitelezésben, sokkal in­kább a betétgyűjtésben nyilvá­nul meg. A csongrádi megyeszékhe­lyen, Szegeden a kereskedelmi bankok kirendeltségeinek szá­ma rövid idő alatt tízre emelke­dett. A Budapest Bank és az Országos Kereskedelmi és Hi­telbank mellett tevékenykedik a megyében a Mezőbank, a Be­fektetési és Forgalmi Leány­bank, az Építőipari Innovációs Bank, az Agrobank, a.Magyar Hitelbank, a Postabank, a Ma­gyar Külkereskedelmi Bank, valamint az Általános Értékfor­galmi Bank. Korábban ezek a pénzintézetek elsősorban a vál­lalatok, szövetkezetek finanszí­rozásával foglalkoztak, mára a többségük bekapcsolódott a la­kossági pénzügyekbe is, jelentős konkurenciát támasztva az OTP-nek és a takarékszövetke­zeteknek. Növekvő a verseny a pénzintézetek között Baranya megyében is. Pécsett tuCatnyi új bank vetette meg a lábát. A Postabank és Takarékpénz­tár pécsi igazgatósága 700 bara­nyai, tolnai, somogyi és zalai postahivatal banki tevékenysé­gét irányítja. így ebben a térség­ben ma már egyenrangú ver­senytársa a Postabank az OTP- nek, illetve a takarékszövetke­zeteknek. A Postabank kiren­deltségei eddig 300 millió értékű betétet gyűjtöttek össze. Egyik legkeres'ettebb szolgáltatásukká a valutabeváltás és -kifizetés vált, főleg olyan kiemelt idegen- forgalmi helyeken, mint a Bala- ton-part, Pécs és Harkány. A Magyar Külkereskedelmi Bank elsősorban olyan üzletek finanszírozásával foglalkozik, amelyek a magyar ..jugoszláv ha tár menti gazdasági kapcso­latok fejlesztését célozzák. A Magyar Hitelbank részvé­nyese lett a Mecsektrade keres­kedelmi vállalkozásnak, amely a közelmúltban nyitotta meg az évi egymilliárd forintos forga­lomra tervezett áruházát a bara­nyai megyeszékhelyen. Az új ke­reskedelmi bankok bekapcsoló­dásával nem lett több pénz a piacon, de felgyorsult annak mozgása, célirányosabbá, haté­konyabbá vált a pénzforgalom. A szigorúbb hitelpolitika hatá­sára több gazdálkodószervezet hozzálátott nem, vagy kevésbé jövedelmező tevékenységének leépítéséhez. Mivel a szerkezet- váltás továbbra is lassan halad a megyében, a Baranya Megyei Tanács tárgyalásokat kezdett a bankokkal arról, miként támo­gathatnák a szerkezetátalakítási programot. A tanács szorgal­mazza az alapanyag-kitermelés­sel foglalkozó ágazatok vissza­fejlesztése mellett a helyi feldol­gozóipar, a szolgáltatás és az idegenforgalom fejlesztését. Eb­ben számít a pénzintézetek hat­hatós támogatására is. Tervbe vették egy gépipari részvénytár­saság létrehozását, amelybe be kívánják vonni a nehéz helyzet­be került mecseki bányavállala­tok felszíni gépüzemeit. Az ala­kuló vállalkozás iránt a bankok is érdeklődnek. Győrött és Győr-Sopron me­gyében tíz banki szervezet mű­ködik. Ezek a pénzintézetek is egyelőre forráshiánnyal küsz­ködnek, így óvatos hitelpolitikát folytatnak. Elsősorban a jól jö­vedelmező vállalkozások tud­nak forrásokhoz jutni. Közöt­tük nagy számban találhatók a hazai és külföldi érdekeltségű vegyes vállalatok. Csupán a Hi­telbank 20 ilyen vegyes vállalko­zással létesített kapcsolatot rö­vid idő alatt. Igen aktívak a vidé ­ken működő takarékpénztárak is, amelyek nagy önállósággal te­vékenykednek. A Győr közelé­ben lévő nyúli takarékpénztár Nyúlbank néven önálló hálózat kiépítését kezdte meg. Győrött és tíz községben működnek mór szervezetei, felkarolják a kisvál­lalkozásokat, a magánvállalko­zókat. Eddig már 200 millió fo­rint értékű hitelt helyeztek ki üz letfeleik ’ fejlesztéseinek finanszí­rozására. (MTI) HÁZIASSZONYOK PANASZAI NYOMÁBAN Rosszak a zománcedények? Eléggé szokatlan tárgyi bizonyítékokkal, kisebb-nagyobb fazekakkal, lábasokkal ko­pogott be szerkesztőségünkbe egy Bugacon lakó fiatalasszony. Bánatát — mások nevé­ben is — így sorolta el: — Nézzek meg a zománcos edényeimet, a belsejük szinte koromfekete. Taláft az első lá­tásra az a véleményük, hogy a folyamatos tisztításukkal vagyok adós. Ne higgyék! Azok a szembeötlő sötét foltocskák máshon­nan erednek. Bevallom, a családom vala­mennyi tagja nagyon szereti a nyári gyümölr csőt, főleg a meggyet. Az elmúlt hetekben kö­rülbelül három-négy naponként készítettem odahaza 3-4 liternyi meggylevest, amit zo- mánclábasokba kimérve tettünk a hűtőbe. De hát az efféle ínyencségnek is ára van . .. Zománcmaró meggyleves — Mióta az összesen csaknem 1000 forint­ért vásárolt zománcedényeimben főzöm- tárolom az említett ételt, belsejük egyre ki- martabb-kopottabb lesz, s hovatovább egyi­ket sem használhatom. Háziasszony ismerőr seimmel együtt én is dilemmában vagyok: vagy a meggylevesről muszáj lemondanunk, vagy a zománccal bevont lábasokról. — Tudjuk, hogy a nem kevés savanyagot tartalmazó meggynek lehet maróhatása. De hát az edények sima, fényes, üvegszerű be­vonatára, a zománcra is? A kecskeméti zo­máncgyár vezető műszaki szakembere így tájékoztatott bennünket: — Való igaz, zománcgyártásunk — gon­dolok itt a technikára és a technológiára — nem tartozik a világ élvonalába. Miért? Mert pénz híján régóta kényszerülünk halo­gatni a kellő műszaki fejlesztést. Ami azon­ban korántsem jelenti azt, hogy az évi 4-5 ezer tonnányi zománctermelésünk során nem teszünk (tehetünk) eleget a minőségi követelményeknek. Azok betartására mun­kásaink éppúgy őrködnek, mint minőségel­lenőreink. A jó zománc saválló Persze, korántsem állítom, hogy nem hagyhatta el üzemünket az átlagosnál gyen­gébb minőségű, tehát a szabványnak nem maradéktalanul megfelelő zománc. Az ilyen szállítmányt az ipari felhasználónak azonnal észre kell vennie, s ezt nekünk jeleznie. Efféle kifogások nem érkeztek hozzánk az utóbbi időben. Végezetül elmondom: a jó zománc saválló, s ha azzal - gyártási hiba nélkül vonják be a fazekak, lábasok stb. falát, akkor sem a meggyleves, sem más, savtartal­mú étel főzése vagy tárolása nem adhat okot a háziasszonynak a mostanihoz hasonló pa­naszra. A konyhai edények egyik legrégebbi hazai előállítója a kecskeméti zománcot fel­használó Bonyhádi Zománcárugyár; igazga­tója, Vass István így látja: — A Kermi gyakorta ellenőrzi az általunk gyártott fazekakat, lábasokat. Ami a Bács- Kiskun megyéből származó észrevételeket illeti, azok meglepnek engem, hiszen hason­lókkal még nem találkoztam. De nem zárom ki annak lehetőségét, hopy kikerülhettek tő­lünk minőséghibás zomancedények. Annak érdekében, hogy többé ne fordulhasson elő ilyen eset, megteszem a szükséges intézkedé­seket. A reklamálók csereedényt kaphatnak. Visszatérve a reklamáló vásárlókra, ez-‘ úton üzenem nekik: juttassák el zománcsé­rült edényeiket hozzánk. Címünk: 7150 Bonyhád, Perczel Mór u. 84. ígérem, indo­kolt esetben megtérítjük kárukat, vagyis csereedényt küldünk részükre. Velkei Árpád

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom