Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-17 / 193. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. augusztus 17. • Az áruval együtt ötven tonnát nyomó flat-rack konténer még félig összeszerelve is „fantasztikus darab”. „fémmunkásból” Traverz Egy sikeres vállalat „unalmas” története Azt tartják az újságírók, hogy jó vállalatról csak unalmas cikket lehet írni. Az olvasó pedig — ilyet látván — többnyire fintorog: nagyon gyanús az, kérem, ha egy céget ennyire dicsérnek! Tele vagyunk gazdasági bajokkal, pont ezeknek menne ilyen jól?! Úgyhogy, az ilyen cikkekbe ajánlatos beleírni néhány negatívumot. Például olyanokat, hogy az illető üzem több terméket is gyárthatna, ha az elmaradt műszaki fejlesztés miatt nem lenne elégtelen a kapacitása, ha nem lenne rossz, akadozó a hazai alapanyag-ellátás; ha nem kötnék a gazdálkodót levitézlett, de még érvényben lévő jogszabályok, népgazdasági érdek szülte intézkedések. Ezek. valódi gondok, jól menő vállalatok sorsát is megnehezíthetik.' Mert akármilyen jók, mégiscsak a honi gazdasági közegben élnek. De ezzel együtt — vagy ennek ellenére — jók. Persze, nagyon unalmasak. Mert ugyan mi izgalmas van például egy ilyen nyilatkozatban: jött a vevő, megrendelte az árut, legyártottuk, elvitte, kifizette, kész?! Ennél sokkal izgalmasabb, „élet- szagúbb” végighallgatni különféle magyarázkodásokat: miért nem jött a vevő, vagy ha jött, miért nem rendelt, s ha mégis rendelt, akkor itt miért nem gyártották le az árut? Akik magyarázkodás helyett „legyártják”, azok valahogy nem is igazán érdekesek. Elvégre jól megy nekik, mit akarnak még? Felszabadult gyarmat A kecskeméti Traverz történetének is tulajdonképpen az a harc a valóban izgalmas része, amelynek eredményeképpen a „fémmunkás” hajdani gyáregysége önálló lett. A budapesti Fran- gepán utcában ugyanis nem örültek az itteniek „ugrálásának.” A központ, bármennyire rosszul ment is a nagyvállalat sora — vagy éppen ezért? — nagyon nehezen adta be a derekát. Nem szívesen mondott le az innen évente befizetett milliókról. Hogy a kecskemétiek miért döntöttek az önállósodás mellett, arról Horváth János igazgató a következőket mondja: Alapvetően három oka van. Először is: nem volt munkánk, a „fémmunkás” nem tudott elég megrendelést szerezni. A megoldást a zsugorodásban látták, arra akarták rávenni az itteni vezetőséget, hogy több száz embert él- küldjünk. Másodszor: az elmúlt három évben itt jóformán nem emelkedtek a bérek. Sok-sok munkás és diplomás szakember hagyott itt emiatt bennünket. Végül a harmadik ok az, hogy a befizetett milliók ellenére semmilyen műszaki fejlesztésre, beruházásra nem volt lehetőségünk az utóbbi években. A pesti központ kihasznált bennünket, mint egy gyarmatot. As gyár, Traverz néven, idén januárban önálló lett, a harc már a múlté. S dicsőséges, múltbéli győzelmekből a jelenben nem lehet megélni. A gazdasági életben legalábbis nem. A Traverz januártól nem számíthatott, nem támaszkodhatott és legfőképpen nem hivatkozhatott senkire. (Például, ha azt akarták volna megmagyarázni, miért nem jött a vevő. Egyébként jött.) Kár- örvendően mondhatnánk: maguk keresték maguknak a bajt. Ők inkább úgy mondják: maguk keresték maguknak a lehetőségeket. Üzlet, prémium, bér A gyárban új érdekeltségi rendszert dolgoztak ki. Nagyon egyszerű: aki üzletet hoz, annak pénz üti a markát. Kétezertől több százezerig. S lám, csoda történt (így elég izgalmas?): az év eleji soványka, 134 millió forintos rendelésállomány 915 millióra duzzadt. Az amatőr üzletszerzők között előkal- kulátortól a lakatos csoportvezetőig sokféle beosztású dolgozó akad. Vannak persze profik is, a kereskedelmi osztály munkatársai, de ők a megállapított prémiumnak csak a felét kapják, hiszen egyébként is az a dolguk, hogy kereskedjenek. A prémiumrendszer bevált, de fogas kérdésnek ott maradt még a bér. A Tra- verznél idén 20 százalékos bérfejlesztést hajtottak végre. Jó kérdés, hogy miből. Erre az igazgató azt rtiondja: —- Főképpen szilárd piaci helyzetünk alapján „mertük” a béreket emelni. Majdnem egyenlő arányban szállítunk belföldre, tőkés és szocialista exportra. A sorsunk tehát nem egyetlen piactól függ. Ezen felül létrehoztunk egy fővállalkozói szervezetet, amely vállalja, hogy kulcsra kész állapotban adja át a megrendelt létesítményt. A környező üzemeket készleteinkből ellátjuk különböző acélanyagokkal, például lemezekkel, szelvényekkel, kötőelemekkel. Mindkét tevékenység nyereséget hoz, így további alapot adott a bérfejlesztéshez. Egy nyugatnémet céggel igen jó kapcsolatot alakítottunk ki, szeptemberben indul hozzájuk az első brigádunk, 1500 tonna acélszerkezet gyártására. Ez az üzlet megéri a nyugatnémet félnek, a Traverznek és dolgozóinknak is. Világsztár konténerek Á gyár egyik büszkesége a flat-rack. „Ő” áruszállító konténer, 12 méter hosszú, öt tonnát nyom és 45 tonna árut bír el. A megrendelő —- egy amerikai konténerlízingelő cég — a prototípust már kipróbálta, és megfelelőnek találta. Az igazi megmérettetés persze majd a sorozatgyártás lesz. Ha az nem megy, máris megrendül a partner bizalma. Ami egyébként sem túl erős (és nem annyira a Traverznek, mint inkább gazdasági közállapotainknak szól); az ugyanilyen, de az NSZK-ban gyártott konténerért ma még az amerikaiak többet fizetnek. Az üzlet a Traverznek így is 4,5 millió dollárt hoz a konyhára. Flat- rack ügyben a vállalatot nemrégiben egy olasz cég is megkereste, csak hát a kapacitás ...! Mindenesetre tárgyalnak. Mert egyszerűen nemet mondani az üzleti életben tilos. A Traverz másik büszkesége is konténer, de ebhen szemetet szokás tartani. Ausztriától Svédországig. A rendelésállomány itt telített, erre az évre 60 millió forintot hoznak a „kukaóriások”. A szemetet, ipari hulladékot a világon mindenütt tárolni kell, méghozzá nem akármiben. A 40 köbméteres konténer lenyűgöző látvány, és nem csak az üzletkötők leleményességét dicséri. Azoknak a keze munkáját is, akik megalkották. Szovjetunióba a vállalat hagyományosan csarnokokat szállít. Az úgynevezett rubelexportadó magas, a kereslet termékeik iránt ugyancsak. Az üzlet mégis egyre bizonytalanabbnak látszik, a magyar—szovjet kereskedelem ismert nehézségei miatt. A Traverz vezetői nemrégiben eltűnődtek: nem lehetne esetleg valamit barter ügylet keretében ... ? Úgy tűnik, lehetne. Hogy mit, az még üzleti titok. Nem virágház, de nyereséges A sok dicséret után tényleg kellene valami negatívum. Kettőt-hármat a- cikk elején felsoroltunk, ezek általánosságban érvényesek a Traverzre is. „Egyedi” negatívum: itt bizony nem könnyű dolgozni. A műhelyekben nagy a zaj, állandóan mesterséges a megvilágítás, szüntelenül pattognak a hegesztőpisztolyok szikrái, és az illat sem olyan, mint egy virágházban. Ellenben jól működik a munkakedv országszerte kitűnően bevált nyirbálója: a személyi jövedelemadó. (Na jó, nem csak itt.) Mégis, jó néhányan — akik hajdanán, a sovány esztendőkben elmentek most visszajöttek a hívó szóra. Döntésükben nyilván sokféle ok játszott szerepet, de egy biztosan. Saját szemszögükből is láttak némi fantáziát a Traverzzé átlényegült „fémmunkásban”. Ahol munkaerőhiány van. Sürgősen felvennének lakatosokat és hegesztőket, mérnököket és közgazdászokat. Mindenkit, aki hajlandó és tud magas követelmények szerint dolgozni. A Traverznek tényleg jól megy. Nem azon rágódnak, hogyan kellene kíméletesen kiadni az útját minél több dolgozónak, hanem azon, hogyan kéne az újakat idecsábítani. Az igazgató kitűnőnek tartja vállalata helyzetét. Szíve-joga ok nélkül is, de Horváth Já#(os azért megindokolja a kijelentést. Kitűnő, mert az embereknek van munkájuk, mert kedvezőek a jövő évi kilátások, mert nincs a vállalat eladósodva. S mert a tavalyi 24 millió forint nyereség után az idén már az első félévben „összehoztak” majdnem eny- nyit. Év végére 40-60 milliót várnak. Rengeteg a megrendelésük, már szinte nem is ez a lényeg, hanem az, hogy minőségben és határidőben továbbra is mindennek eleget tudjanak tenni. Különben a vevő jövőre nem jön -mondja az igazgató. Az idén jött. Rendelt, legyártották, elvitte, kifizette, kész. Tényleg nem valami izgalmas történet. Viszont van benne ésszerűség, nem? ' Magyar Ágnes Ami ne legyen többé Mit tagadjam, tőlem nem szoktak politikai tanácsot kérni. A hatalom azért, mert bizonyos abban, hogy nem szorul az én gondolataimra, a köznép pedig tudja, hogy egy csónakban utazunk, így hát merő szó- cséplés volna az eszmecserénk, kölcsönösen ugyanazt mondogatnánk egymásnak. Legutóbb mégis valami új történt velem ebben a dologban. Megkeresett két, húsz év körüli diák, olyan modern öltözékűek voltak, hogy bízvást rockzenésznek nézhettem volna őket. És a szaporább beszédű előadta: ők érzékelik, hogy beütött nálunk a szervezkedési szabadság. De egyetlen jelenlegi egyesületben, mozgalomban, pártban sem találják a helyüket, s arra a gondolatra jutottak, ők maguk alakítanak valami kedvükre valót. Csak éppen a módját nem tudják az indulásnak, s főként abban bizonytalanok, mi legyen az új kezdeményezés programja. Tréfának véltem először, hogy ilyen ügyben fordultak hozzám. Olyasfélét ajánlottam nekik, kérdezzenek meg bárkit, aki ma hangos szóval szerepel a közéleti porondon: kapnak annyi útmutatást, nem győzik majd meghallgatni. Azon huza- kodtunk valameddig, hogy mégis csak politika, amivel foglalkozom, meg szerintük nekem ismernem kell a dörgést. Végül egyezségre jutottunk azzal: nem tudom, nem is kívánom tudni, mi a módja egy új szervezet életre hívásának. De van némi tapasztalatom és elképzelésem arról, milyen ne legyen az, aminek az volna a rendeltetése, hogy az élet más, a mainál jobb rendjét szolgálja. Mondtam nekik nagyjából a következőket. Ne legyen az általuk szervezendő képződmény olyan, amelyik ellenséget lát azokban, akik az emberi haladás másik útját vélik járhatónak, mint amin ők elindultak. Ne törekedjék mozgalmuk vagy pártjuk arra, hogy alkotmányba rögzüljön cgyedülvalósága. Eszükbe ne jusson, hogy eszmerendszerük szellemének megfelelően átírják a magyar történelmet. Őrizkedjenek attól, hogy régi utcák, intézmények, hegycsúcsok, városok Fölvegyék pártjuk korifeusainak nevét. Nehogy oda fajuljanak, hogy vélt vagy valóságos mozgalmi érdemekért akkor is magas állásokkal fizessenek, ha a kijelölt emberükből hiányzik a képesség a felelős munkakör becsületes betöltéséhez... vagy egyáltalán fogalma sincs arról, hogy mi az, amit rábíztak. Óvakodjanak attól, hogy különleges jogok illessék meg pártjuk tagjait vagy azok rokonságát, akár az iskolai felvételeknél, akár az egészségügyi ellátásban, akár lakásproblémáik rendezésében. Ne kívánják, hogy a törvénykezés gyakorlata szervezetüknek akár rövid, akár hosszú távú politikai érdekeihez igazodjék. Eszükbe ne jusson, hogy inegszab- ják, miről írjon vagy ne írjon a toll munkása; milyen irányzat szerint mozogjon a festő ecsetje; miről és hogyan bölcselkedjék a filozófus; ne lehessen mozgalmi tevékenység jutalma az akadémiai tagság. Tartózkodjanak attól, hogy a fegyveres testületek az állam és a társadalom egészének szolgálata helyett az ő politikai hatalmukat biztosítsák. Ne szervezzenek hatalmi céljaik oltalmazására fegyveres erőt. Vigyázzanak arra is, hogy pártházaikat se az erőszakszervezetek tagjai őrizzék az esetleges kellemetlen látogatókkal szemben, hanem a nép tisztelete, szcrctetc. Ha egyszer majd párttá szerveződtek, számítsanak arra, hogy a zászlójuk alá sercglettck között koccanások is adódnak. Borzalmas lenne, ha az egymással vetélkedő csoportok vagy személyiségek a nekik ellentmondók erkölcsi vagy éppen fizikai megsemmisítésére törekednének. Ha valaki egy idő múltán valamilyen okból kiválik politikai szövetségükből, semmiképpen se minősítsék őt árulónak, cs ne törekedjenek egzisztenciájának tönkretételére. Tagjaik, vezetőik erkölcsi botlásait ne takargassák, mentegessék. Vtssék alá őket is annak, amit ré- ges-régen törvény előtti egyenlőség- f nek mondunk. Éljenek együtt azokkal, akiknek a szószólói kívánnak lenni. Tehát lehessen velük találkozni a külvárosok utcáin, a hátrányos helyzetű falvakban, az SZTK-rendelők várótermeiben, a villamosokon és vonatokon. Ne higgyék azt, hogy boldog a nép, mert őket követheti, tekintsék sorsuk szép szerencséjének, hogy ezt az oly sokat gyötört, annyiszor becsapott népet alázattal és tisztességgel szolgálhatják. Ne tagadják meg a jó szót, a segítséget és a tiszteletet azoktól, akik a szegénység keresztjét cipelik egy olyan országban, melyről az elméletektől mámoros politikusok már régen azt állították: nem ismeri többé az ínséget. Itt az egyik legényke megköszö- rühe a torkát és illedelmesen így szólt: — Tessék mondani, nem sok ez? Szomorúan feleltem neki: — Fiam, fiam, ez a legkevesebb, és csak ettől még nem is jön rendbe az ország élete. Bajor Nagy Ernő PETŐFI NÉPE AJÁNLATA KÖNYV B Lázár István: Kis magyar történelem Kik vagyunk, honnan jöttünk? Miért is „kalandoztak” őseink? Mikor és miért döntöttek a Kárpát-medencében való letelepülés mellett? Mikor és mennyiben határa keletnek és nyugatnak Magyarország? A fényes magyar középkort hogyan sötétítette el a török félhold, s az ezt követő német függőség? Mit hozott számunkra a kiegyezés, mit jelentett a millennium? Szarajevó, Trianon következményeit hogyan éljük meg? Flogyan vázolható fel népünk történetének legutolsó, még befejezetlen évszázada? Szigorú időrendet követve, forrásmunkákra utalva, évszámokat jelölve jutunk el napjainkhoz. A magyar történelem igazán nem hagyományos és szokatlanul tömör feldolgozására vállalkozott Lázár István a Kis magyar nökség kiszemelt vezetője ... de 1956 viharos ősze katonai karrierjét megtöri). A szerző hatoldalas előszavát az emlékezés követi: az előzmények (1956. október 23-ai tüntetést kiváltó okok) után október 24-étől a tárgyalásokat és harcokat, majd a vizsgálati fogságot, végül a civil .élet történéseit, emlékeit idézi. Személyes élmények, a több évtizedes forráskutatás, majd’ 30 év távlatában megérlelt téma valósághű, minél pontosabb eseményrögzítésére törekedett Szűcs Miklós, mindvégig jelezve könyvében saját véleményét, meglátásait. k. m. FÖLYÖmÄTH Tekintet, Pataji Hírlap A Tekintet című kulturális szemle legutóbbi számában — egyebek mellett — Vadász Ferenc Három mellszobor üzenete című írását találja az olvasó. A szerző gondolatait a kecskeméti vasútállomás előtti parkban található három kőportré serkentette: Tóth László, Kecskemét felszabadulás utáni polgár- mesteréé, Kocsis Pál szőlőnemesítőé és Molnár Eriké, a jogász-filozófus-törté- nész miniszteré. Vadász Ferenc kötődése Bács- Kiskun megyéhez nem véletlen. 1945 és 1949 között ugyanis az MKP kecskeméti titkára, a megyei lap főszerkesztője volt. Később fővárosi lapoknál dolgozott, s jó néhány regényt publikált. Most az 1948-as élményeit osztja meg az olvasóval, személyes benyomásait és történeteit, melyek az előbb említett három személyhez kötötték. A koalíciós időkről szóló tematikus lapszám írásai között találjuk még Kovács Mihály regényrészletét, Sárhelyi fölforgatók címmel, Csongor Rózsa Megkésett könyvismertetőjét, Szent- kuthy Miklós jegyzetét, mely a Magyar Rádióban 1946-ban hangzott el, Hont Ferenc naplórészleteit az 1947 augusztusa és 1948 decembere közötti időkről, Tóth Pál Péter 1987-ben készült interjúját Varga Bélával, a Független Kisgazdapárt egyik meghatározó személyiségével, Szobotka Tibor írását, Dunának, Oltnak egy a hangja címmel, dr. Balogh István visszaemlékezését, részletet Gallai Lajos önéletrajzi írásából, Lengyel András gondolatait Bibó Istvánról, valamint Urbán László összeállítását a koalíciós kalendáriumok humorából. A szám illusztrációit az 1945 és 1948 között megjelent kalendáriumokból válogatták a szerkesztők. A Pataji Hírlap című, kéthavonta megjelenő lap első évfolyamának negyedik száma került a napokban a környék újságárusaihoz. Közélet, gazdaság, kultúra — hirdetik a tematikát a szerkesztők. A tudósításokon, információkon kívül interjút közölnek egy kihalóban lévő mesterség, a bútorfestés művelőjével, portréban mutatják be Kiss István rajztanár-festőművészt, A fapapucs címmel örökítik tovább a Duna menti mendemondák egy újabb bájos darabját. A mindössze ezer példányban és 12 oldalon megjelenő újság ízig-vérig lokálpatrióta, a szó legpozitívabb értelmében. történelem című kötet elkészítésekor. Ezer évünk küzdelmeit személyes hangon idézi, az adatok közül szuverén módon válogat, érzelmek fűtik a szerzőt, s írása mégsem önkényes, hanem történetírásunk lehiggadl megállapításaira és tisztázó szándékú vitáira épül. Kivételes kötet hazánk, népünk történelmének ily formában, ilyen tömörséggel történő áttekintése (200 oldal). A szűkre szabott terjedelem nem hátránya a kötetnek, inkább még izgalmasabbá teszi a mondanivalót. Mindent összegyűjtött, mindent értékel a szerző, ami fontos múltunkból, a mondavilágtól napjaink szociológiai helyzetéig. Külön dicséret illeti a Gondolat Kiadót az írás közreadásáért és a mindenki számára elérhető árért (52 Ft). k. in. A Szabad Tér Kiadó újdonságaiból Koltay Gábor, a lektorok Tóbiás Áron és dr. Borbély Sándor. Az 562 oldalas gyűjtemény gerincét a történések időrendi idézése (nap, óra, perc) jelenti,' ehhez kapcsolódnak a szemtanúk (többek között Darvas Iván, Nagy Attila, Sinkovits Imre színművészek) nyilatkozatai, az 1956-os újságok, rádióadások szövege. A dokumentumgyűjtemény egy részét hamarosan rádióműsorként hallgathatják majd az érdeklődők. Szűcs Miklós: Ezredes voltam 1956- haii a vezérkarnál címmel írta meg emlékezéseit. A szerző 1956-ban 35 éves volt, ezredesként szolgált (1945-től hivatásos tiszt, 28 évesen a vezérkar hadműveleti osztályának vezetője, majd a moszkvai vezérkari akadémián tanult. 1956-ban már aláírták tábornoki kinevezését, mint a hadműveleti csoportfő1956. október . .. forradalom, népfelkelés, ellenforradalom? Lehetséges egyetlen szóval jellemezni a sokszorosan összetett, szerteágazó, ellentmondásokkal terhes történelmi folyamatokat? Mi omlott össze és mi próbált megszületni akkor ... álmok, valós remények? A válaszadáshoz ismernünk kell a történéseket, percről percre áttanulmányozni az eseményeket, korabeli újságokat, a rádió főbb adásait, politikai programnyilatkozatokat, esetleg mérlegelni saját személyes emlékeinket. 12 nap, amely ... 1956. október 23 —november 4. Események, emlékek, dokumentumok címmel a Szabad Tér Kiadó gondozásában megjelent kötet Ómolnár Miklós munkája, szerkesztője • Szállításra váró szemeteskonténerek az udvaron; már csak rendeltetésüket illetően hasonlítanak a jó öreg kukára. (Walter Péter felvételei)
