Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-08 / 159. szám
1989. július 8. • PETŐFI NÉPE • 3 A kecskeméti 3-as számú országgyűlési választókerület képviselő-jelölő gyűlései a héten befejeződtek. A három forduló összesített eredménye ismert: dr. Debreczeni József 362, Varga László 360, dr. Kiss István 325, dr. Gráner Gyula 275, Farkas Zoltán pedig 222 szavazatot kapott. így mind az öt jelölt neve felkerül a szavazólapokra és a július 22-ére kiírt időközi választáson dől majd el, ki kapja meg a választópolgárok bizalmát. A Petőfi Népe egyenlő esélyt kíván adni mind az ötüknek, ezért valameny- nyi jelöltnek lehetőséget adtunk, hogy röviden bemutatkozhassanak, elmondhassák nézeteiket. Kecskeméti képviselőjelöltek DR. DEBRECZENI JÓZSEF, 34 éves, a kecskeméti Katona József Gimnázium magyar—történelem szakos tanára. A Magyar Demokrata Fórum Kecskemét Városi Szervezete elnökségének tagja, az MDF jelöltje. Nős, három gyermeke van. — Melyek azok a sajátosságok, amelyek az MDF ön által képviselt programjára jellemzőek ? —- Az a véleményein, hogy minden jelölt valamiképp a reform, a demokrácia, a változás programjával állt elő ezen a választáson. Az árnyalatnyi különbségek mellett azonban döntő jelentőségű, hogy az egyes szervezeteknek mekkora a választók előtti hitele. Az MDF a gazdaságpolitikájában a piaci törvények szabad érvényesülését, a tulajdon- viszonyok felszabadítását képviseli. A társadalmat illetően a legfontosabbnak azt tartjuk, hogy minél több új, önálló szervezet jöjjön létre, hiszen a korábbiak egy diktatórikus rendszerben, az egypárti uralom nyúlványai voltak. Kezdve a Hazafias Népfronttól, a Nőtanáccsal bezárólag — a hatalom érdekeit közvetítették lefelé. A felsorolásban ugyan utolsónak maradt, mégis döntő jelentőségűnek vallom, hogy minél több autonóm politikai szervezet jöjjön létre Magyar- országon. Ez teremti majd meg a többpárti demokrácián alapuló jogállamiságot hazánkban.-— Ön a jelölőgyülések során a parlamentet „szavazógépként" említette beszédeiben. — Ezt a véleményemet fönntartom. A parlament, a mai összetételében nyilvánvalóan nem alkalmas arra, hogy az imént említett jogállamiságot megteremtse. Két nagyon fontos törvényt azonban ennek a parlamentnek kell megszövegeznie, elfogadnia. A választási és a pártok működését szabályozó törvényekről van szó. Minél több valódi választással kiválasztott - új képviselő jut be tehát, még ebben a ciklusban, a parlamentbe, annál nagyobb lehet a valószínűsége annak, hogy a jelenlegi átmeneti időszakot stabillá tegyék ezek a jogszabályok. , ' — Ha ön mint az MDF jelöltje győz, azokat is képviselnie kell, akik nem önre szavaztak. Sikerülni fog? — Meggyőződésem, hogy a pártok és a választók érdeke többé nem kerülhet olyan élesen szembe egymással, mint az egypárti diktatúrában. Ha választókerületem valamiben másként gondolkodik, mint az MDF, akkor föltétlenül a választóim érdekei szerint kell eljárnom. FARKAS ZOLTÁN, 30 eves, közgazdász, a Délalföldi Állattenyésztő Álíami Gazdaság kecskeméti központjában dolgozik. A Szabad Demokraták Szövetsége tagjaként és jelöltjeként indul. Nős, egy kislánya van. — Meglehetősen kiforrott programmal indult a választáson, az SZDSZ-t képvisel- ve. — Én azért lettem az - SZDSZ tagja, mert meggyőződésem, hogy ez a szervezet rendelkezik azzal a megvalósítható programmal, amely képes a jelenlegi válságos helyzetből az országol kiemelni. Ez a program nemcsak egy távlati, szép jövőt ígér, hanem a hozzá vezető igen rögös útról, a megvalósítás lehetőségeiről is információt nyújt. Alapelvem a parlamenti demokrácia, a magántulajdonon alapuló piac- gazdaság, valamint a valós, hiteles értékrend. Ezek egy része megtalálható persze a többi párt programjában is. Az SZDSZ-é abban különbözik, hogy nyíltan egy nyugati mintájú, jóléti államot tekint modellnek. Annak politikai, gazdasági, szociális, erkölcsi értékrendjével. Alapvetőnek tartom, hogy Magyarországon a gazdaságban valamiféle kedvező elmozdulás történjen végre. Sajnos azonban, a gazdasági változás messze elmaradt a politikai tói. Célunk az, hogy a gazdaság teljesítőképességének hiányára hivatkozva — ez elsősorban a pénzhiányban nyilvánul meg — ne lehessen olyan alapvető fontosságú területeket háttérbe szorítani, mint például a szociálpolitika, az egészségügy, a kultúra, az oktatás vagy az infrastruktúra. Ugyanakkor jelentős forrásokat pazarolnak el feleslegesen. Erre két helyi példát is tudok mondani. Az E5- ös elkfcrülő szakaszára nincs pénz, a szűkös erőforrásokból viszont nem biztos, hogy éppen a megyei rendőr-főkapitányság új épületét kellene finanszírozni. — A jelölőgyülések során sokan úgy ítélték meg, hogy önnél a másik négy jelölt határozottabb, mondjuk így: vehemensebb módon érvelt igazáért. Úgy gondolom, hogy az SZDSZ indult a legradikálisabb programmal ezen a választáson. Radikalizmusának azonban nem a jelölt személyében, hanem programjának tartalmában kell megmutatkoznia. DR. GRÁNER GYULA, 36 éves, közgazdász, munkahelye az Agrober kecskeméti irodája: igazgató. MSZMP-tag, az MSZMP Kecskemét Városi Bizottságának és a kecskeméti reformkörnek a jelöltje. Nős, két gyermeke van. — A reformkörök szerint mi lehet egy országgyűlési képviselő legfontosabb feladata? Az a reformkor indított elsősorban engem, amelynek politikai platformját képviselem, azonosulok vele, azzal együtt, hogy természetesen vannak saját, egyéni elképzeléseim is. A legfontosabb, hogy egyértelműen elvetjük azt a diktatórikus rendszert, amely az országot ebbe a helyzetbe vezette. Most békés körülmények között kell a demokratikus jogállamiság útjára lépnünk. Programomban ezért kiemelten fontosnak tartom, hogy a jelenlegi Országgyűléssel, illetőleg az Ellenzéki Kerékasztallal együtt meg kell teremteni azokat a feltételeket, biztosítékokat, amelyek a békés átmenetet garantálhatják. Véleményem szerint a képviselőnek elsősorban az itt élő emberek helyi érdekeit és gondjait kell közvetítenie az Országgyűlés felé. Ez a közvetítés azonban nem lehet a hagyományos értelemben vett „kijárás”, hanem a gondok megoldásához szükséges feltételeket kényszerítse ki a döntések során. Fontosnak tartom a gazdasági csőd felé tartó folyamat megállítását, de úgy, hogy ez alatt már egy új gazdasági modell feltételei is megteremtődjenek. Álljon rendelkezésre olyan infrastruktúra, amelyikben a tőke mozogni tud, másrészt legyen egy minimális szociális biztonsági rendszer, amely a további elszegényedést megállíthatja, megakadályozhatja. Ön a választási küzdelemben személy szerint is az ellenzék „kereszttüzébe" került. Számított erre? Igen. Tekintettel arra, hogy a közéleti munkámban sokszor ütköztem és sok esetben olyan helyzetbe kerültem, amelyet ma már másként értékelünk. Számítottam tehát arra - és be is jött - , hogy az ellenzék kihasznál minden lehetőséget, annak ellenére, hogy a küzdelem elején megállapodtunk: korrekt, tisztességes, embert tisztelő versengés lesz. DR. KISS ISTVÁN, 45 éves, szociológus, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Oktatási Igazgatóságán dolgozik. Tagja az MSZMP-nek és a Demokratikus Magyarországért Mozgalom országos előkészítő bizottságának. Nős, két gyermeke van. A kecskeméti 60-as választókerület, a Madisz, valamint az MSZMP Kecskemét Városi Bizottságának a jelöltje.- Az első jelölögyűlésen, majd később a Petőfi Népe tudósításában önt csak az MSZMP jelöltjeként mutatták be. Most viszont hármat is felsorolt. — Mivel mindhárom szervezet jelöltjeként indulok. Először a lakóbizottság, majd a Madisz képviselői, legvégül az MSZMP keresett meg. Ez a hármas jelölés is mutatja azt' az átmeneti helyzetet, ami ma Magyar- országra jellemző. Az MSZMP-n belül most különböző áramlatok érvényesülnek, az új alternatív szervezeteket pedig én még nem nevezném pártoknak. Nagy felelősség terhel tehát mindenkit, aki azt állítja, hogy programja egy párté. Én az egyéni képességeknek, az egyéni felkészültségnek adok nagy jelentőséget ebben a helyzetben. —- Milyen fontos elemeket emelne ki a programjából? A jelölőgyüléseken is a népfelség elvéből indultam ki, abból, hogy egy képviselőnek pártoktól, irányzatoktól, mozgalmaktól függetlenül, a választott polgárok érdekeit kell képviselnie. A képviselői munka alapja egy válságos helyzetben az egyén gondjaival való törődés is, idetartozik továbbá a város, Kecskemét képviselete és az országos politikai döntésekben való részvétel is. A bel- és küljfblitikában a reálpolitikát képviselném, ez a külpolitikában hosszú távon a semlegesség elérését, belpolitikában pedig versengő többpártrendszer mellett, plurális tulajdonviszonyok megteremtését és szabad választásokat jelent, a vidéki Magyarország érdekeitől vezettetve. Emellett markáns szociálpolitikát szeretnék, feltétlenül szükségesnek tartom az adóterhek csökkentését, egy bér- és jövedelemreform megvalósítását, valamint új munkahelyek létesítését és a helyi társadalom új alapokra helyezését. VARGA LÁSZLÓ, 53 éves, református lelkész. Nős, négy gyermeke van. Pártokonkívüli, a Hazafias Népfront jelöltje. — Számított arra, hogy a jelölőgyülések össiesitett eredménye alapján az élen végez? — Rögtön az első jelölőgyűlésen az volt az érzésem, hogy számomra itt babér nem terem. Érezhető volt ugyanis a teremben, hogy az egyes pártok jelöltjei mellett aktivisták, pártoló táborok vonultak fel. A többség mindenesetre nem semleges szemlélődő volt. Aztán lassan bebizonyosodott: mögöttem is állnak támogatók. — Programja mennyiben más, mint a pártok jelöltjeié? — Véleményem szerint a választók többsége ma úgy érzi, hogy egy szélsőségektől mentes reálpolitikával lehet gondjainkra, egy közmegegyezésen alapuló, megoldást találni. Minden párt programjában van ugyanis egy olyan rész, amit elfogadnak a tömegek, de van olyan is, amivel csak a tagjait képviseli. Ha a választás úgy hozza, hogy a parlamentbe jutok, akkor ott mindazt szeretném támogatni, ami az embereknek, választókerületemnek kell, ami jó, amire igent mondanak. Mindegy, hogy melyik párttól, kitől származik is a javaslat. A lényeg, hogy mi lesz az eredménye. Aki a népet képviseli, annak nem a pártja, hanem a választói érdeke legyen az elsődleges. Úgy érzem: hivatásomnál fogva megfelelő szinten ismerem az emberek véleményét, a lelkűkben lezajló történéseket. Meggyőződésem, hogy ha megvalósul ; a többpárti parlament, akkor is szükség lesz a független képviselőkre. Ők lesznek ugyanis a „mérleg nyelve” a szavazásoknál. Függetlenségemet pedig mindenképpen megőrzőm. — Ön a HNFszíneiben indul, ugyanakkor a népfront munkáját nem kevés kritika éri, a párt „nyúlványszervezetének" •tartják sokan. Nem fél ettől? — Tudom, hogy a HNF név hordoz magán egyfajta negatív címkét, és nem is alaptalanul. Én a HNF korábbi hibáitól teljes mértékben elhatárolom magam. Egy klasszikus értelemben vett, pártokon kívüli, független népfrontra viszont igent mondok. Ezért vállaltam el tőlük a jelöltetésemet is. Noszlopy Nagy Miklós A BÚVÁR MÁR HAT ESZTENDEJE FIGYELMEZTETTE AZ ILLETÉKESEKET — DECEMBERRE ELSZÁLLÍTJÁK APAJPUSZTÁRÓL A VESZÉLYES HULLADÉKOT? — KÁRFELTÁRÁS — (EDDIG) NYOLCMILLIÓÉRT Felelni kell a súlyos környezetkárosításért! Hol is tanyázhatna a Közép-Duna- völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, ha nem a főváros közepén? Az intézet által az apajpusztai környezetszennyezésről összehívott sajtótájékoztató résztvevőihez is beszűrődik az utcazaj, meg a sorsszimfónia jellegzetes tamtamja valamelyik közeli emeletről. Aligha zavarnának a körülmények, ha pontosabban érteném, hogy mit mondanak a szakértők. Többnyire a magyar nyelvhez hasonló szak- és bürokratikus nyelvezeten szólnak a tavasszal lapunkban is részletesen ismertetett botrányos apajpusztai környezet- károsításról. Képtelen vagyok eldönteni, hogy igazolták-e a vizsgálatok az újságokban is ostorozott mulasztásokat. Fogyasztható-e a szennyezett (vagy annak vélt) környéken legelésző állatok húsa, fertőzöttek-e a kutak? Hivatkoznak ilyen értékekre, meg amolyanokra kiderül, hogy ezek között még a sajtótájékoztatót vezető Konkoly János igazgató is ellentmondásokat fedez föl; már-már azt gondolom, hogy megint az újságok csináltak a semmiből valamit, fújtak országossá egy piti ügyet. Mindez mintha csak arra volna jó, hogy a 904 db légi felvételt készítő vállalat rokonszenves képviselője élvezetes és tanulságos ismeretterjesztő előadást tartson a legkorszerűbb távérzékelési eljárásokról, a színes inf- rafelvételek előnyeiről, egy másik kellemes úriember a hazánkban csak néhány év óta ismert mozgó, geo-radarál- lomás bevetéséről. A Közép-Dunavölgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság igazgatója, ott, a tanácskozás közben, pillanatok alatt egy újabb, ki tudja, hányadik vizsgálatot rendelt meg az egyik növényvédő állomás képviselőjétől (ötven-hatvan ezer forint ide vagy oda, mit számít). Annyi azért csak kiderült, hogy az 1989 februárjáig — úgymond — „lehatárolt” területen 4 helyen találtak veszélyes hulladékot: a regenerálóüzem mellett, a Lánczi-kerületben, a víziszár- nyas-telep területén és az úsztatólaposon. Szétválogattak azóta 6000 hordónyi hulladékot, mellékterméket, átadtak 120 köbméter oldószert hasznosításra, 11 talajvíz-megfigyelő kutat ástak, melyekből „a mintavétel havi gyakoriságú”. (Jaj nekünk, ha a Rákóczi úti intézet úgy védi természetes környezetünket, mint a magyar nyelvet.. .) Az intézet véleménye szerint „a talajvíz ólommal gyakorlatilag (?. szerk.) nem szennyezett”, nincsenek közvetlenül veszélyeztetve a mélyfúrású kutak vízadó rétegei. A legfontosabb bejelentés: a Kiskunsági Állami Gazdaság területén ez évőszén „befejeződnek a feltárási munkák" és „megtörténik a veszélyes hulladék kitermelése és megfelelő tárolása". Néhány újságíró kellemetlen kérdései révén derült ki, hogy közel sem any- nyira megbízható az állami környezet- védelem, mint azt a többnyire egy minisztériumhoz tartozó fölszólalók, szakértők el akarták hitetni. A Búvár munkatársa megkérdezte: miért nem reagáltak a folyóirat hat esztendeje közölt vészjelzéseire. Kíváncsi volt arra is, hogy mennyibe került a kárfelmérés, a terület átvizsgálása (eddig több mint 8 millió forintba); más az iránt érdeklődött, hogy miért nézték ölbe tett kézzel a hatóságok az engedély nélküli hulladékfeldolgozó üzem működését, kártevéseit. E sorok írója a rendőrségi vizsgálat szerint elsősorban vétkes Halász Dezső hogyléte felől érdeklődött. (Nehezen bökte ki az állami gazdaság új igazgatója, hogy február óta nyugdíját élvezi...). Neheztelően nézett rám, amikor egy esetleges fegyelmi felől érdeklődtem. Még szerencse, hogy Pelikán László rendőr százados, a nyomozás vezetője a végén megnyugtatta igazságérzetünket. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem egyik vezető professzora, fölkért szakértőként, súlyos környezetkárosításnak minősítette mindazt, ami Apajpusztán történt. A következtetések levonása már az igazságügyi szervek és a környezetvédelem feladata. A helyzet ilyetén fordulata láttán a sajtótájékoztató vezetője is tudatta: meglévő jogszabályaink nem elégségesek hasonló esetek megismétlődésének elkerülésére. Még az illetékes hatóságok sem veszik minden esetben komolyan távlati érdekeinket. Bizonytalanul, esetlegesen működik a környezet- védelmi információs hálózat, a társadalom sem érzi a súlyos ,veszélyeket. Végül is nem magától kerültek a földbe a, különféle veszélyes hulladékot, mérgező anyagokat tartalmazó hordók Apajpusztán sem ... Heltai Nándor Vasutasnap kitüntetettje Az előmunkás Alacsony, zömök ember, arcát barnára cserzette a nap, a szél. Összehúzott szeméből szigorú a pillantás, amikor beszélgetés közben a vágányok között sürgölődő emberekre néz. — Itt mindenért, az emberek testi épségéért, a forgalom biztonságáért, a munka minőségéért en vagyok a felelős — mutatott a Félegyháza irányába csillogó sínpárra —. Az előmunkás nem más, mint csoportvezető, aki önállóan oldja meg a rábízott feladatokat... Én is pályamunkásként kezdtem 1958-ban. Szüleim földművesek voltak, s a kilenc hold föld nem volt elég az éhes szájaknak, ezért már az 5. osztály elvégzése után napszámba jártam, nyáron aratni, csépelni. Amikor már annyira felcseperedtem, hogy munkakönyvét kaphattam, két évig segédmunkásként dolgoztam különböző munkahelyeken, azután behívtak katonának. Tíz évig, az év minden munkanapján a nyílt pályán dolgozott Kürtösi Mihály. Talpfát cseréltek, vágányt szabályoztak, váltót tisztítottak. Ázt tartják, hogy a nehéz fizikai munkát tekintve a vasúti pályamunkások közvetlenül a bányászok után következnek. S ebben nincs semmiféle túlzás. — Nagyon nehéz volt a munka, de feletteseim arra biztattak, ösztönöztek, tanuljak, s akkor talán könnyebb lesz minden. Megfogadtam tanácsukat, s elsőként a nyolc osztályt kellett befejeznem, hogy elvégezhessem a különböző vasúti tanfolyamokat, megszerezzem a könnyűgép-kezelői vizsgát, a vasútépítő és karbantartó szakmunkás-képesítést. Ez sikerült, s két évig vágánygondozó voltam. Ez is önálló munka, de úgy belejöttem a tanulásba, hogy nem akartam abbahagyni, jelentkeztem előmunkás-tanfolyamra. Sikeresen vizsgáztam 1976-ban, azóta a kiskunfélegyházi 5-ös pályamesteri szakasznál dolgozom. Ez annyit jelent, hogy Kiskunfélegyháza—Lakitelek és Kiskunfélegyháza—Szentes közötti pályán, vagy nagygépes nunkáknál tevékenykedünk, javítjuk a vonalat. Legtöbbször vágányzár nélkül, forgalom alatt dolgoznak, ami meglehetősen veszélyes, bár úgy ismerik a menetrendet, a tchervonatok indulási és érkezési idejét, mint a tenyerüket. A munka embernyúzó nehézségén kívül van más gond is. Hetenként 42 órát dolgoznak, de a munkahelyre történő utazás —olykor 40 kilométer közúton, ami epy-másfél órát is igénybe vesz, ez naponta három óra nem számít bele a munkaidőbe. Ez, meg az alacsony órabér is, nem túlságosan vonzó, nem köti a pályamunkásokat, ezért nagy a fluktuáció. , — Harmincegy éve dolgozom a vasútnál, de ilyen még nem történt velem, mint legutóbb Dorozsmán. Vágányzár alatt dolgoztunk éjszaka, a vonal villamosított, ezért minden oszlopot leföldelnek. Az egyik földelési vezeték kilazult, a sötétben beleakadt a lábam és térdreestem. Tizenkét öltéssel varrtak össze, egy hónapig voltam táppénzen, csupán néhány napja dolgozom. Mondom: meg kell szokni ezt a munkát, az időjárás viszontagságait. Én először csak a megélhetés miatt választottam a vasutat, de ma már szeretem is. Megbecsülték a munkámat, lehetővé tették, hogy tanuljak, hogy egyre feljebb léphettem a ranglétrán. Megkapta az értesítést arról, hogy Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetéssel ismerik el tevékenységét, amelyre felesége, asszonylánya és unokája is büszke. Ő maga, amikor azt szóvá tettük, elérzékenyülten ennyit mondott: — Ez igazán nagy megtiszteltetés számomra... Gémes Gábor MAGYAR TALÁLMÁNY A FREON HELYETTESÍTÉSÉRE Intézkedések az ózonréteg védelmében Nemzetközi összefogás bontakozott ki az utóbbi években annak érdekében, hogy megmentsék a Földet védő magaslégköri ózonréteget. Országok sora — köztük hazánk is — vállalta, hogy fokozatosan csökkentik az ózon lebontásában leginkább felelős freon- és halonféleségek felhasználását. Milyen kötelezettségeket jelent mindez Magyarországnak? — kérdezte Donúth Bélát a Környezet- védelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium levegőtisztaság- és zajvédelmi főosztályának helyettes vezetőjét az MTI munkatársa. — Magyarországot a környezetvédelmi szempontokon túl gazdasági kényszer is befolyásolta abban, hogy csatlakozzon az egyezményhez. Az ózonréteg védelmére szövetkező országok ugyanis — Magyarország szinte kizárólag tőlük vásárolja a hazai termeléshez szükséges freont és halont — jövőre már nem adnak el ilyen anyagokat az egyezményhez nem csatlakozóknak, ezzel is szolgálva c felhasználás szigorúbb ellenőrzését. A következő években pedig már olyan termékeket sem vesznek majd át a kívül maradóktól, amelyek freont vagy halont tartalmaznak, vagy előállításukhoz ilyen anyagokat használtak fel.-- Magyarországon az 1986-os mennyiségeket alapul véve 1993-ig 20, majd 1998-ig további 30, tehát összesen 50 százalékkal kellene csökkenteni a freonféleségek felhasználását. A halonféleségek kiváltása sokkal nehezebb, így itt csak a szinten tartás tűzhető ki reális célként. Vajon a kozmetikai iparban a szórópalackok egyik alapanyagaként felhasznált freont sikerül-e olyan mértékben más gázokkal vagy mechanikus módszerekkel helyettesíteni, hogy ebből a további számottevő freon- * felhasználás-megtakarítást érjen el az ország? — Jó példa az Alfa Vegyipari Nagykereskedelmi Vállalat fejlesztése — mondta Do- náth Béla. Magyar találmány alapján sűrített levegős, úgynevezett vivőanyag használatát vezették be. Nagyobb gondok vannak a műanyaggyártásnál, itt az új poiiuretánhab belépésével a freonfelhasználás még növekszik is. A helyettesítő anyagok kifejlesztése még a fejlett ipari országokban sem megoldott. Freon nélkül, az úgynevezett vizes technológiával például csak lényegesen rosszabb hőszigetelő képességű műanyaghabok állíthatók elő. A hűtőberendezések hűtőközegeként, az elektronikai és gépalkatrészek mosásához, a vegytisztításhoz, a tűzoltó berendezésekhez használt anyagok kiváltásánál ugyancsak komoly műszaki problémákat kell még megoldani. Még tisztázatlan, hogy miből fedezhető a vállalatoknál a helyettesítő anyagok, a változtatáshoz szükséges technikai, technológiai módosítások többletköltsége. Előzetes becslések szerint összesen százmillió forintos nagyságrendű ráfordításról van szó. A műszaki megoldásokat és az anyagi vonatkozásokat a közelmúltban megalakított tárcaközi bizottság jelenleg is vizsgálja. Kötelezettségeinket fokozatosan kell teljesíteni, így lehetőség van a megfelelő ütemezésre, a műszakilag és anyagilag legkedvezőbb megoldások kiválasztására — mondotta végül Donáth Béla.
