Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-08 / 159. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. július 8. A KÉCSKE1 VEGYÉPSZER-GYÁREGYSÉG HAT ÉVTIZEDE Kozák Gusztáv a Krupp-zsír- prés csigáinak profilmarásán dolgozik. nál jóval igényesebb szerkezetű anya­gokat követeltek. Ezért különleges fémfeldogozó üzemet hoztak létre, ahol titánból, tantálból, nikkelből és ezek ötvözeteiből vegyipari, galvánipa- ri, orvosegészségügyi berendezéseket állíthattak elő. Az új üzemrésznek nagy szerepe volt abban is, hogy a kécskei gyáregység bekapcsolódhatott a paksi atomerő- művi beruházás kivitelezési munkáiba. Először nemesacél burkolatokat, majd lokalizációs tornyokhoz rozsdamentes fémszerkezeteket gyártottak. Végezetül bórötvözetű acélból kazettákat készí­tettek a kiégeti fűtőelemek tárolásá­hoz. Napjainkban a Vegyépszer Tisza- kécskei Gyáregységének a világhírű NSZK-beli Krupp céggel való együtt­működés adja a legnagyobb feladatot. A megállapodások értelmében a Krupp állal a világ különböző tájain létesítendő állatifehérje-feldolgozó és növényolajipari üzemekhez gyártanak gépeket, alkatrészeket. Ezen belül ál­landó, egyre fejleszthető termékek a zsírprésekhez különleges hegesztési technológiával előállított csigák, ame­lyekből idén 600 darabot, jövőre pedig várhatóan kétezret készítenek. A kécs- keieknek minden reményük megvan rá, hogy az ez évi, NSZK-ba irányuló 30 milliós exportszállításuk értékét 1990- re, több mint háromszorosára feltor­názhatják. G. B. Ki kapta és mire fordíthatja? Együttműködés a Krupp Művekkel Az idén ünnepli fennállásának 60. évfordulóját A Vegyépszer Tiszakécs- kei Gyáregysége. Az elmúlt hat évtized során óriási fejlődésen ment keresztül az üzem. Az előd, az egykoron hat főt foglalkoztató, Kiss Bálint magánvál­lalkozó által alapított permetezőgép- gyár ma hétszáz helybéli embernek nyújt biztos megélhetést. Az esztendők során alaposan átala­kult az üzem termékszerkezete, mert, bár jelenleg is gyártanak permetezőgé­peket, ezek többségét össze sem lehet hasonlítani a hagyományos növényvé­dő eszközökkel. E területen is teret hó­dított a motorizáció: a gépeket napja­inkban nagyrészt benzin- és elektromo­torok működtetik. Mint ahogy azt Takács Ferenc keres­kedelmi főosztályvezetőtől megtudtuk, a kécskei gyáregység a gyógyszeripari berendezések gyártásával, majd az Ika­rosznak készített alumíniumtartályok- kál kezdte bővíteni termékszerkezetét. Később, élve a hazai vegyipari fejlődés adta lehetőségekkel, egyre több vegy­ipari berendezés került ki az itteni dol­gozók keze alól. Ezek az eszközök per­sze alaposan feladták a leckét a kécskei szakembereknek, hiszen a korábbiak­Uj Chinoin­iizern A Miskolc melletti Csanyik-völgyben avatták fel a Chinoin korszerű injekcióüzemét. Még eb­ben az évben 70 millió ampulla injekció készítését tervezik az új létesítményben. (MTI-fotó) LENGYEL GAZDASÁGI EMIGRÁCIÓ Nyugaton maradt százezrek Miközben az utóbbi időben Varsóból főképpen a politika fi­gyelemre méltó változásairól ér­keztek a jelentések, háttérbe szo­rult, hogy a gazdaság helyzete nem sok jóval kecsegtet. Ennek egyik következménye a nagyará­nyú gazdasági kivándorlás is, amelyről alábbi írásunk szól. A varsói külügyminisztérium adatai szerint 1980—87 között mintegy 600 ezer lengyel nem tért vissza nyugati útjáról, többségük fiatal. A becslések szerint az ez­redfordulóig további félmillióan választják az emigrációt. A lengyel közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a lengye­lek többsége megértéssel veszi tu­domásul a gazdasági emigráció tényét. Általánosnak mondható, hogy értik az exodus okait: ott­hon gazdasági válság, Nyugaton jobb életkörülmények, nagyobb szakmai és pénzügyi lehetőségek. Az is általánosan elismert, hogy Nyugaton a szociális és egészség- ügyi ellátás jóval fejlettebb, az alapvető fogyasztási cikkek sok­kal szélesebb körben hozzáférhe­tőek. Az emigrációs trendben az is szerepet játszhat, hogy a len­gyelek szerint Nyugaton az egyénnek nagyobb lehetősége van dönteni életmódjáról és sor­sáról, mint Lengyelországban. A legnagyobb hajlandóságot, Lengyelország elhagyására a 25 évesek, vagy annál fiatalabbak körében tapasztalják. Az idén középiskolát végzettek 14,7 szá­zaléka fejezte ki szándékát az or­szág végleges elhagyására, 55 százalékuk rövidebb időre, 23 százalékuk pedig turistaként menne külföldre. A távozási szándék leggyakoribb indoklása: gyors és könnyű pénzszerzés. Tipikus jelenség, hogy a távo­zást többnyire olyanok érzik kü­lönösen szükségesnek, akik már Lengyelországban is viszonylag sikeresek voltak. Ők azok, akik­nek a legnagyobb esélyük van ar­ra, hogy egy másik országban munkát találjanak és befussanak. A lengyelországi fiatalok ott­honi esélyeit meghatározza a la­káshelyzet. Az elmúlt néhány év során a lakáshiány még súlyo­sabbá vált, és egyelőre nincs lehe­tőség lényeges javulásra. Évente mintegy 190 ezer lakást építenek, holott csak ahhoz, hogy megállít­sák a lakásra várók számának növekedését, évi 250-300 ezer la­kás átadására lenne szükség. Az ifjúsággal foglalkozó lengyel ku­tatóközpont felmérése szerint a megkérdezettek 40 százaléka he­lyezi prioritási listájának élére a saját lakást, Ezt követi az egyéni és családi élet (20 százalék teszi az első helyre). A fiatalok 16 szá­zaléka tartja elsődlegesnek biztos anyagi helyzetének megteremté­sét, ezután következik a jobb ál­lás és az autó. A fiatal házaspárok életszínvo­nalának jellemző mutatója ház­tartásaik tartós fogyasztási cik­kekkel való ellátottsága. 1984- ben 97 százalékuknak volt búto­ra, 89,9 százalékuknak televízió­ja (13,3 százalékuknak színes), 27 százalékuk rendelkezett automa­ta mosógéppel, 27,9 százalékuk­nak volt autója. A fiatal házaspá­rok felének volt otthon magnója, és mindössze 13,8 százalékuknak lemezjátszója. Az említett tartós fogyasztási cikkek elég magas százaléka a szülők ajándéka: az autók 13, a színes televíziók és automata mo­sógépek 11 százaléka. A legtöbb fiatal pár számára az autó, a szí­Felosztották a megyei iparfejlesztési alapot Mint arról lapunkban hírt adtunk, a megyei tanács végrehajtó bizottsága június 14-ei ülésén döntött az 1989. évi megyei iparfejlesztési alap felhasz­nálásáról. A döntésnél figyelembe vették és elfogadták a megyei tanács ipari osztályának előterjesztését. Hányán pályáztak idén az alap elnyerésé­re, és milyen szempontok szerint döntött a „zsűri” a pénz szétosztásáról? — kérdeztük Dömötör Tibort, a megyei tanács ipari osztályának vezetőjét. — Ezúttal kilenc pályázat érkezett be. Eredeti szándékunknak megfelelő­en azokat az elképzeléseket részesítet­tük előnyben, amelyek a gazdasági egy­ségeknek hosszú távon tisztes nyeresé­get ígérnek, s a korábbi iparosodáshoz képest a helyi viszonyok között relatíve magasabb technikai színvona­lon enyhítenek a foglalkoztatási gon­dokon. Csak azoknak adunk pénzt, akik saját forrással is rendelkeznek fej­lesztési elképzeléseik megvalósításá­hoz. — A megyei iparfejlesztési alapból évente mekkora összegen osztozhatnak a pályázat nyertesei? — Tizenötmillió forint áll rendelke­zésünkre három évre. Ebből az idén ötmillió forint jutott. . . — Ez bizony édeskevés. Mire elegen­dő egyáltalán? — Valóban nem sok, de hozzájáru­lásnak szánjuk, amit nem puszta ígére­tekre adunk. Kölcsönt folyósítunk, il­letve mi magunk is részt kívánunk ven­ni a vállalkozásokban tőkéstársként. Ilyen esetben konkrét szerződéseket kötünk, amelyekben rögzítjük a feltéte­leket. Ugyanakkor meg kell jegyeznem, egyéb források is rendelkezésre állnak szűkebb hazánk iparfejlesztési céljaira. A tsz-ek melléküzemágaik fejlesztésé­hez a megyei tanács mezőgazdasági osztályának gondozásában e keretnek a többszörösére számíthatnak. A me­zőgazdasági szövetkezetek nyereség­adóból visszafizetendő fejlesztési hoz­zájárulására gondolok, amelynek pá­lyázatát épp a közelmúltban bírálta el a Pénzügyminisztérium. Ennek alapján a megye öt gazdasága 44,7 millió forin­tos igényére 31 milliós kamatmentes, támogatást kapott. Ezenkívül a foglalkoztatási alapból is részesüli megyénk. Ezáltal is olyan összegekhez juthattunk, amelyek eny­hítették a foglalkoztatási gondokat és az iparfejlesztést is szolgálták. , — Térjünk vissza a megyei iparfej­lesztési alaphoz. 1989-ben kik között osztották fel a pénzt, és mire fordították azt a kiválasztottak? i— Kisszálláson korábban már mű­ködött egy konfekcióüzem, de a termé­kük nem volt gazdaságos. A helyi ta­nács elnöke a Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezet elnökével indítványozta egy komplett konfekcióüzem létesíté­sét, amelyben a község asszonyai és leányai kulturált körülmények között dolgozhatnának. Az épület megvolt, a többit a halasi szövetkezet adja. A kor­szerű gépek beszerzéséhez 900 ezer fo­rintot kaptak az iparfejlesztési alapból, kedvező kamatfeltételek mellett: ötéves időtartamra, évi 8 százalékos kamat­lábbal. Az Ágasegyházi Mathiász János Szakszövetkezettel az idei iparfejleszté­si alap terhére hárommillió forinttal tőkéstárskónt kft-t alapított a megyei tanács. Az új üzemben a Blévisznek kooperációban kárpitozott garnitúrá­kat készítenek exportra. Végezetül a Helvéciái Petőfi Tsz 1,1 millió forintot kapott ötéves lejáratra, évi 8 százalékos kamatlábbal, kerék­párdinamók, valamint első és hátsó vi­lágítótestek gyártásának meghonosítá­sára. — Ügy tudom, erről már korábban is tárgyaltak a Bakony Művekkel. Akkor Bácsalmás térségébe szánták az üzemet. így igaz. Több hónapos tárgyalá­sok eredményeként sikerült az üzemet a Bakony Művek várpalotai gyárából Helvécia határába telepíteni. Eredeti­leg tényleg a foglalkoztatási gondokkal küzdő Bácsalmás térségére gondol­tunk, de ott nem találtunk megfelelő fogadókészséget. Ezért aztán a Petőfi Népében Hirdetés formájában az egész megye tudomására hoztuk ezt az új ipartelepítési lehetőséget. Rövid időn belül öt jelentkező is akadt. A Bakony Művek tárgyalt valamennyiükkel, s vé­gül a helvéciaiak mellett voksolt. — Ön azt mondta a beszélgetés ele­jén, hogy azokat az elképzeléseket tá­mogatják, amelyek az illető gazdaság technológiai fejlődését is szolgálják. Mennyire felel meg ennek a követel­ménynek az új hclvéciai üzem? A hidcgalakítási és forgácsolási technológia, valamint a fröccsöntés be­vezetése mindenképpen relatív műszaki színvonalcmclkedést eredménydz a Hel­véciái Petőfi Termelőszövetkezetnél. — Az előterjesztés alapján a végre­hajtó bizottság úgy döntött, hogy jövőre ismét napirendre tűzik a hclvéciai üzem­mel kapcsolatos teendőket. Osztályunk azt javasolta a vb- nek, hogy ha jövőre eredményesen gyártják a kerékpár-világítóberendezé­seket, akkor az 1990-es iparfejlesztési alap jelentős részével „szálljon be” a megyei tanács egy kft-be, s egyben ala­pító tőkeként vigyük be az idén adott hitelt is. A végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy erről 1990-ben dönt. Gaál Béla A Keleti Fény nem alszik Aratási előkészületek — Harc a levéltetű ellen — Kölest termelnek francia exportra — Kihasználják a szabad kaparást , F ■' jgur, • Nagy gondot fordítanak a mennyiségi ellenőrzésre is. Rózsa Olga üzemvezető a szállításra váró kukoricapehely súlyát méri. N apjainkban ígéretes képet mutat a pálmonostori határ. Gazdag termést ígérő kalá­szokat ringat a szél a hatalmas bú­zatáblákon, s nem „furulyáznak” csapadék után sóvárogva a szépen fejlődő kukorica levelei sem. A borsóföldeken nagy a szorgos­kodás. Martus Pál, a Keleti Fény Tsz elnöke bizakodik, de jósolni most, a nagy hajrá előtt még korai­nak tartja. Megfelelő ütemben halad 300 hektáron a borsó betakarítása — mondja. Ennél a fontos növénynél már van bátorságom termést be­csülni; azt hiszem, elégedettek le­hetünk a hektáronkénti harminc mázsa fölötti átlaggal. Az idén 1300 hektáron termelünk búzát, négyszáz hektár termését vetőmag­ként értékesítjük. Nagyon bízunk abban, hogy a nemrégen vásárolt új kombájnnal együtt a kilenc gé­pünk nagyon kis szemveszteséggel, gazdag termést juttat a magtárak­ba. A szépen fejlődő 502 hektárnyi napraforgónk és a 630 hektár ku­koricánk az idén a szokásosnál jobban szenved a levéltetűtől. A kártétel nagyságát mi sem bizo­nyítja jobban mint az, hogy a ta­valy védekezésre fordított 4 millió forint helyett erre a célra már 8 milliót kellett költenünk. nes televízió vagy a mosógép még mindig csak távoli álom. Ezek a tartós fogyasztási cikkek nem csupán drágák egy átlagos szí­nes televízió 500 ezer zlotyba ke­rül az 50 ezer zlotys átlagfizetés mellett —, de nagyon nehéz is hozzájuk jutni. Mármint zlo­tyért. Keményvalutáért ugyanis mindezek hozzáférhetőek a Bal- tona vagy a Pewex országos há­lózatának bármelyik boltjában. Lengyelországban mára nem csak az állami kereskedelemben jelent meg, és kap egyre nagyobb szerepet a keményvaluta, mint fi­zetőeszköz. A háztartási eszkö­zök, autók és más, igen keresett tartós fogyasztási cikkek eseté­ben a magánhirdetésekben az árat gyakran dollárbónokban adják meg. Ugyanilyen módon lehet sok esetben lakáshoz jutni a szabadpiacon. Minden emigrálási, vagy nyu­gati feketemunka-végzésre vo­natkozó döntésben egyéni meg­fontolások és egyszerű gazdasági számítások játszanak szerepet. Akár néhány hónapi — gyakran illegális munka is Norvégiá­ban, Svédországban vagy az NSZK-ban lehetővé teszi a len­gyelek számára, hogy sorbaállás és várakozás nélkül megvegyék a hőn áhitott javakat. (Warsaw Voice—MTI-Press) — A termelőszövetkezet nevet szerzett az itt készülő burgonyaszi­rommal, rizs- és kukoricapehellyel. — Nagyon jó ötlet volt annak idején ennek az üzemnek a létesítése. Rózsa Olga, az üzem fiatal vezető­je már ismeri ak első félév eredmé­nyeit: Változatlanul a burgonyaszi­rom a legkelendőbb termékünk. Június végéig a hatféle ízesítésű ter­mékből 500 ezer tasakkal, mintegy 35 tonna került tőlünk a boltokba. Emellett 9 tonna félkész szirmot adtunk el az Utasellátónak és kis­iparosoknak. Kukoricapehelyből 22,5, kukoricadrazséból pedig 14 tonnát készítettünk, illetve értéke­sítettünk, rizspehelyből 5 tonnát adtunk át megrendelőinknek. Az első félév sikereit tartani tudják az év végéig? Természetesen — hangzott a gyors válasz. — Nagy teljesítmé­nyű gépeinknek viszonylag sok a szabad kapacitása. így azután a Zöldért vállalatnak szárítmányo- kat porítunk. Egy fehérgyarmati cégtől elvállaltuk nagyobb mennyi­ségű szója drazsírozását. A tsz egy francia vállalat megbízásából az idén 250 hektáron vöröskölest ter­mel madárcleségnek. A mi csoma­gológépünkön kerül szállítható ál­lapotba ez az új exporttermék. Ta­valy kezdtük meg a sózott napra­forgó készítését, de hiába volt az élénk kereslet, megfelelő alapanyag hiányában nem tudtunk elegendőt készíteni. Most a Bajai Mezőgaz­dasági Kombinát ígéretében bízva nagyon készülünk arra, hogy a tő­lük kapott kitűnő minőségű napra­forgóval bővíteni tudjuk a választé­kot. Azt hiszem, hogy a tavalyi 27 millió forintos árbevétel ut#n az idén elérjük a 32-33 fnilliót. A rövid tsz-látogatás végén Mar­tus Pál elmondta, hogy egy kicsit mindnyájan optimisták a jövőt, il­letve az idei évet illetően. A tavaly Nagykőrösön létrehozott felmosó­rongy- és portörlőkészítő részleg az idén is eléri a 8 millió forintos for­galmat, és a 2,2 millió forintos tiszta nyereséget. A gátéri ládaüzemük, s a mérlegkészítők szintén hozzák a tervüket, és az alaptevékenységhez mintegy hatvanmillió forinttal já­rulnak hozzá. Megtudtam azt is, hogy az évközbeni bevételt nagy­ban növeli, hogy Kiskunfélegyhá­zán és Gátéron. egy-egy halboltot nyitottak és hetenként 20-20 mázsa halat értékesítenek. Elismerően em­lékezett Martus Pál elnök az állatte­nyésztők szorgalmas és szakszerű munkájáról és várható eredményei­ről. Annak a reményének adott ki­fejezést, hogy a tavalyi mérlegben szereplő 230 millió forint helyett az 1989-es esztendőt záró mérlegbe­számolóban a tagság szorgalmának köszönhetően 250 millió forint sze­repel majd. Opauszky László

Next

/
Oldalképek
Tartalom