Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-08 / 159. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. július 8. „ Tegyék azt, ami a legjobb a magyar nép számára99 Pénteken temetik Kádár Jánost (Folytatás az 1. oldalról) MTI: Elnök úr, nagyon kö­szönjük önnek ezt a lehetőséget. Amint bizonyára tudja, a magyar nép nagy érdeklődéssel és nagy re­ményekkel tekint egy hivatalban lé­vő amerikai elnök első látogatása elé országunkban. Úgy hiszem, sok magyar, velem együtt, kiváncsi rá: milyen képe van a mi nemzetünkről, országunkról — amely sosem ját­szott érdemi szerepet az amerikai politika szempontjából. Változást hoz-e az ön látogatása ebben? George Bush: — Igen. Újat je­lent, hiszen most egy amerikai el­nök fontosnak tartja, hogy üdvö­zölje a magyar népet, üdvözölje azokat a változásokat, amelyek Magyarországon végbemennek. Nem dolga az amerikai elnöknek, hogy azt mondja egy másik ország lakóinak: olyan rendszerre van szükségetek, mint a miénk, mert különben nem tárgyalunk veletek. Nem ez a dolgom. Elég tapasztala­tom van ahhoz, hogy tiszteletben tartsam más országok belügyeit. De amikor látjuk, hogyan halad­nak önök a nagyobb nyitottság fe­lé, hogyan kapcsolódik be népük egyre inkább a politikai folyama­tokba és halad olyan gazdasági rendszer felé, amely — nézetünk szerint — javára válik majd, nos, akkor úgy gondoljuk, üdvözöl­nünk kell ezeket a változásokat, így a látogatás történelmi jellegű abban az értelemben, hogy kinyil­vánítjuk rokonszenvünket Magyarország népe iránt. Tudjuk, hogy egy időben hivatalosan nagy nézetelteréseink voltak. Ám most, amikor mozgásba lendültek a dol­gok, reform van, változások és nyíltság — mi üdvözöljük mindezt. Várakozással tekintek a találkozás elé az új vezetőkkel. Négyük közül hármat nem ismerek — Grósz úr­ral találkoztam, amikor ittjárt. — Értesültem Kádár úr elhuny- táról. Vegyes érzelmekkel ítélték ot meg ebben az országban, az ameri­kai magyarok közösségében. Ha most tevékenységét a maga teljes­ségében szemléljük, látjuk, hol tér­tek el nézeteink. Ugyanakkor el kell ismernünk a változtatásokat, amelyeket meg tudott valósítani. A mi politikai jobbszárnyunkon vagy a baloldalon sokféle véle­ményt hallhatnánk Kádár úrról, de én olyan embernek látom őt, aki szolgálta az országát. Vala­mennyien tudjuk, volt e^y időszak, az ötvenes évek középén, amikor viszonyunk rossz, kudarcokkal teli volt — nincs ezt miért titkolni. Ám most. Kádár János halálakor, is­merjük el, amit ez az ember elért. Népszabadság: — A minap Mi­hail Gorbacsov szovjet elnök kije­lentette, hogy a Szovjetunió kész elfogadni azt a politikai elrende­zést, amit a magyar vagy a lengyel nép kíván.„A kérdésem: Vajon az Egyesült Államok teljes szívvel tá­mogatna-e egy új magyar kormányt jövőre, a szabad választások után, ha ez a kormány — tegyük fel — baloldali, kommunista-szocialista koalíció lenne? George Bush: — Tiszteletben tartom egy ország belügyeit. Ne próbáljuk meg előírni, hogy egy szabad — bizonyítottan szabad — választásnak mi lejyen az ered­ménye. Az Egyesült Államok elnö­keként azzal dolgozunk majd együtt, akit szabadon, nyíltan megválasztanak. Ugyanakkor, úgy hiszem, önöknek is tudomásul kell venniük, hogy ha a gazdasági rendszer a nagyobb nyitottság, az erősebb magánszektor irányába halad, akkor'az Egyesült Államok könnyebben lehet teljes értékű partner a gazdaság fejlesztésében, reformjában. , Magyar Hírlap: — Az Egyesült Államok differenciálási politikája alapvetően a kommunizmus elleni harc stratégiáját jelentette a világ­nak ebben a részében. Most, hogy új típusú kormányzat van formáló­dóban Magyarországon és Lengyelországban is, van-e lehető­ség arra, hogy a megkülönböztetés­ből kifejlődjék a kelet-európai de­mokráciák támogatásának új poli­tikája? George Bush: — Igen. Azt hi­szem, máris tanúi lehetnek egy ilyen fejlődésnek. És mint jeleztem, örvendetes számomra, hogy Ma­gyarország ennek a változási fo­lyamatnak az élvonalában van. Gazdasági tekintetben a változá­sok most Lengyelországban is megkezdődtek, ez már a magyar- országi fejlődést követi. Más kelet­európai országokban nem is tük­röződnek az élenjáró Magyar- országon és a gyors ütemben előre törekvő Lengyelországban tapasz­talt változások. Ám a magunk elképzelései alap­ján, saját elveinkből kiindulva sze­retném elmondani, hogy miféle szabadságot és demokráciát kívá­nunk a világ népeinek. Azt is szük­ségesnek tartom azonban, hogy pontos határvonalat húzzunk ott, ahol Magyarország és Lengyelor­szág belügyei kezdődnek. Azt sze­retném tehát, hogy ösztönözzük a gazdasági berendezkedés azon for­máit, amelyek révén a mi lehetősé­geink is megnőnek a segítségnyúj­tásra. Kérdésére egyszerűen ez a válasz: igen, mi azokkal az orszá­f okkal fogunk tartani, amelyek épesek megtenni vagy megkísér­lik megtenni azt az utat, amelyet Magyarország megtett. Egyébként nem hinném, hogy titkot árulnék el azzal, ha elmon­dom: Igen érdekes telefonhívást kaptam Bob Hawke (ausztrál — a szerk.) miniszterelnöktől, aki a mi­napjárt Magyarországon. Meg kell mondjam, igen hízelgőén nyilatko­zott azokról a vezető személyisé­gekről, akikkel ott találkozott. Magyar Nemzet: — Két hónapja Brüsszelben ön átfogó javaslatokat tett a hagyományos erők csökken­tésére. Vajon Kelet-Európának és Magyarországnak hol a helye a biz­tonsági elképzelésekben és a szovjet —amerikai kapcsolatokban ? George Bush: — Amit a NATO- ülésen javasoltunk, hamar a NA­TO indítványa lett. Úgy vélem, mindaz, ami a tárgyalóasztalon van, megnyugtató lehet a magyar nép számára is. Ez az előterjesztés megfontolt választ váltott ki Gor­bacsov úrból is, s reményt nyújt a feszültség csökkentésére Európá­ban, Keleten és Nyugaton egy­aránt. Szeretném ezt a kérdést megvitatni a magyar vezetőkkel is, mert úgy vélem, meggyőzöm őket, hogy minden országnak érdeke, Ketelen és Nyugaton, ha azonnal — s ezt a szót igen tudatosan hasz­nálom — hozzálátunk a hagyomá­nyos fegyverek csökkenteséhez, mindezekben a kategóriákban. Örömmel tölt el, ahogyan a szovje­tek fogadták a javaslatot, mégha természetesen nem is hagyták jóvá abban a formában, ahogyan az asztalra került. MTI: — Egy kérdés, amely a legtöbb magyart érdekli (amint, gondolom, a lengyeleket is): úgy tűnik eddig, hogy a rövid és a hosszú távú nyugati gazdasági, pénzügyi támogatás iránti igények és remé­nyek messze felülmúlhatják azt, amire a Nyugat jelenleg hajlandó — vagy képes. Vajon pusztán gaz­dasági meggondolásokról van-e szó vagy politikaiakról is? George Bush: — Nem látok poli­tikai korlátokat, nincs olyan nehé­zség e tekintetben, amellyel mint elnök a törvényhozásban ne tud­nék megbirkózni. A korlátok pusz­tán gazdasági jellegűek. Igen, meg­vannak a gazdasági gondjaink. Nem kérhetem persze a magyar nép együttérzését, hiszen igen jó­módú ország vagyunk. Ám bizo­nyos vagyok benne, hogy az önök vezetői tudják: korlátok között kell mozognom, de ezek nem poli­tikaiak és nem a törvényhozással függenek össze. Egyébként úgy vé­lem, erős a támogatás az Egyesült Államok kongresszusában az iránt, ami Magyarországon törté­nik. Viszont akik ott a pénzügye­kért felelősek, tudni akarják, hogy — ha pénzt adunk — a (magyar) gazdaság teljesítménye meg fog-e felelni elvárasainknak. Törekedni fogunk azonban, hogy legyenek ja­vaslataink, pénzügyi forrásaink, amelyek hasznosak lehetnek Ma­gyarország számára. Népszabadság: — A kongresz- szust illetően van egy sajátos gond: az országokat különbözőképpen kategorizálják. Magyarország még mindig — mondjuk így —: abban a kosárban van, amely kosár címkéje: nem-demokratikus berendezkedésű államok, nem-piacgazdaságok és így tovább. Magyarország egyre in­kább olyan állapot felé halad, ami­kor ezek a címkék érvénytelenné válnak. El tud képzelni olyan időt, amikor a Varsói Szerződés egy or­szágát szabad, demokratikus rend­szerű, piacgazdálkodású államnak nyilvánítják? George Bush: — Igen, határozot­tan úgy érzem és szívből remélem, eljön ez az idő. Látjuk a dinamikus fejlődést. Amilyen mértékben elő­rehalad a privatizáció, ahogy nyílik számunkra a piac, ahogy nyitot- tabbak lesznek a Nyugat irányá­ban, úgy tudunk majd többet tenni. Úgy gondolom, ezt meg kell mon­danom, nem akarok odamenni és úgy tenni, mintha nem lenne köz­tünk semmiféle nézetkülönbség sem. Hozzáteszem, derűlátó va­gyok a kelet-európai és a szovjet­unióbeli fejleményeket illetően. Qptimista vagyok és az Egyesült Államok elnökeként mindent meg­teszek, hogy megkönnyítsem a vál­tozást. Szeretném megragadni az alkalmat és önök, vezető újságírók előtt kijelenteni: a peresztrojka si­kerét kívánjuk a Szovjetunióban, nem akarjuk azt késleltetni. — Egyébként nem azért megyek Magyarországra, hogy Gorbacsov úr eletét megnehezítsem, mint ahogy azt sem hiszem, hogy ő Pá­rizsban az Egyesült Államok életét kívánta megnehezíteni. így hát el­megyek majd önökhöz, és arról beszélek, amiben erősen hiszünk. Mi, az Egyesült Államok és én, az Egyesült Államok elnöke bizonyos dolgokat — amelyek az emberek jogaival kapcsolatosak — nagyon komolyan veszünk. Nem visszafo­gott, halk üzenettel érkezem, ha­nem erőteljes üzenetet viszek. Magyar Hírlap: — A magyar nép újkori történelme folyamán leg­alább két alkalommal fordult segít­ségért az amerikai néphez, 1848- ban és 1956-ban. Őszintén szólva az amerikai válasz ezekben az esetek­ben csalódást okozott. Lehét, hogy a kérdés kissé patetikus, de hadd kérdezzem meg, elnök úr, van-e eb­ben a nagy nemzetben bármiféle fe­lelősségérzet Kelet-Európa és Ma­gyarország jövője iránt? George Bush: — Nem használ­hatom a felelősség kifejezést. Nem érzek felelősséget a történtekért, de nagyon is átérzem a változásokat, és együtt dobban a szívem a ma­gyar néppel. Úgy vélem, egy olyan ország­nak, mint az Egyesült Államok, nem szabad fölös ígéreteket tennie, meggondolatlanul arra ösztönöz­nie másokat, hogy hozzánk hason­lóak legyenek, s nem szabad ily módon egy másik nép sorsát nehe­zítő problémákat okoznia. Nem tudom, hogy az utca embe­re mit várt 1956-ban,.de ha katonai konfrontációra számítottak a Szovjetunióval, akkor a várakozá­saik sajnálatosan túlzók voltak. Mégis azt mondom, hogy mi azok­kal a fiatalokkal azonosultunk, akik a barikádokra mentek. Ma pedig azonosulni tudunk a több szabadság, a szabadabb vélemény­nyilvánítás iránti vágyukkal. — A lengyel újságírók feltettek egy kérdést arról a fiatalemberről, akinek az a vágya, hogy ebbe az országba jöjjön. Nézzék, mi öröm­mel vesszük, ha az emberekben ilyen vágy van. — Azt is szeretném elmondani a kelet-európai fiataloknak, hogy ti izgalmas korban éltek, \ dinami­kus változások korában. És szeres­sétek azt az országot, amelyben éltek. Legyetek részesei a változás­nak, részesei annak, ami Kelet- Európában, a Szovjetunióban tör­ténik. Magyar Nemzet: — Budapesti látogatása után ön megáll Párizs­ban, ahol a Hetek megvitatják, mi­ként segíthetnék a lengyel és a ma­gyar gazdaságot. Felvillantaná, mi­re számít, hogyan támogathatná közösen a Nyugat ezt a két orszá­got? George Bush: — Furcsa lenne, ha erről beszélnék, mielőtt talál­koznék a többiekkel. Annyit azért szeretnék elmondani, hogy a napi­rend kiemelkedő pontja lesz, ho­gyan működhetne együtt a Nyugat Magyarországgal es Lengyelor­szággal. Az eszmecsere arról fo­lyik, hogy a nemzetközi intézmé­nyek milyen támogatást nyújthat­nának. Két gondolat ötlik fel. Az egyik az, milyen reformok szüksé­gesek, hogy a nemzetközi intézmé­nyeken át kifejezhessük teljes tá­mogatásunkat. A másik az, meny­nyi pénz is áll rendelkezésre. MTI: — Elnök úr, megköszönve a beszélgetést, engedjen meg egy utolsó kérdést: mint egy beszédében mondotta, a hidegháború Kelet- Európában kezdődött, s ott is fog véget érni. Mit tehetnek az ameri­kaiak és új, kis partnerük, Magyar- ország, azért, hogy a hidegháború igazán véget érjen itt, Kelet-Euró- pában? George Bush: — Folytatódjanak a változások, a nyíltság, amelynek tanúi vagyunk. A dinamikus poli­tikai változásokat lelkesen üdvözli az Egyesült Államok, törvényho­zásunk, kormányunk. Ezért azt mondanám: folytassák, mert ez nem okoz kárt senki másnak. Te­gyék azt, ami a legjobb a magyar nép számára, ami a legjobban szol­gálja a magyarok ősregi törekvését a szabadságra, a függetlenségre. ' (Bush elnök vasárnap indul euró­pai kőrútjára; először Lengyelor­szágba, majd hazánkba látogat.) (Folytatás az I. oldalról) BELGRAD Minden jugoszláv napilap pénteken első oldalon, gyászkeretben és fénykép­pel közölte Kádár János halálának hí­rét. Ismertették Milan Pancsevszkinek, a JKSZ KB elnöksége elnökének az MSZMP Központi Bizottságához inté­zett részvéttávíratát, amely megállapít­ja, hogy Kádár János személy szerint nagymértékben hozzájárult a JKSZ és az MSZMP kapcsolatainak fejlesztésé­hez és a magyar—jugoszláv barátság erősítéséhez. A legtekintélyesebb jugoszláv napi­lap, a Borba átfogó értékelésében ki- ’ emelte: Kádár János vezető szerepet játszott az 1956-os „ellenforradalom” felszámolásában, de egy-két évtizeddel később ő kezdeményezte a magyar gaz­dasági reformot, lerakta a mostani de­mokratizálási folyamat és a többpárt­rendszer bevezetésének alapjait. A Dnevnik véleménye szerint a több mint három évtizedes Kádár-rendszert reálisan csak történelmi távlatból lehet majd értékelni. Ä belgrádi Politika úgy ítélte meg, hogy Kádárral „az óvatos magyar” tá­vozott az élők sorából. Rámutatott, hogy az MSZMP volt vezetője évtize­deken át csaknem teljesen önálló bel­politikát folytatott, miközben elfogad­ta Moszkva külpolitikáját. Kifejtette: Magyarország neki köszönheti, hogy óriási gazdasági nehézségei ellenére, megrázkódtatások nélkül megkezdhet­te igazi demokratikus fejlődésének mostani szakaszát. A zágrábi Vjesnik emlékeztetett rá, hogy a szocialista közösség országai­nak államférfiai közül, Todor Zsivkov mellett, Kádár János állott a leghosz- szabb ideig a hatalom csúcsán. Mun­kásságát így összegezte: — Jóllehet a mostani magyarországi változások messze túlhaladják a „kádárizmus” fo­lyamatait, Kádár János személyisége mégis úgy marad fenn, mint aki sokkal nagyobb távlatokat nyitott a fejlődés és a demokratizálás előtt, mint a len­gyel Jaruzelski vagy a bolgár Zsivkov. S legyünk korrektek: ne hasonlítsuk össze Ceausescu, Honecker vagy még Husák vonalával sem. PRÁGA Kétfrontos harcot folytató és a tár­sadalmi osztályok szövetségére törek­vő politikusként értékelte a csütörtö­kön elhunyt Kádár Jánost a csehszlo­vák sajtó. A Rudé Právo, a pozsonyi Az Ellenzéki Kerekasztal a köztársasági elnök intézményéről (Folytatás az 1. oldalról) kíván tárgyalni, hanem az intéz­ményről. Az EK szerint a három­oldalú tárgyalásokon először a köztársasági elnök funkcióiról és hatásköréről kellene megegyezni, s ezt követően lehetne szó egy újabb tárgyalási fordulóban a poszt be­töltésére alkalmas személyekről. Az ellenzéki szervezetek egyetér­tenek abban, hogy a köztársasági elnöki intézményről szóló törvényt az új parlamentnek kell elfogad­nia, és az elnököt is az új Ország- gyűlésnek kell megválasztania. Nagyon hátrányos lenne ugyanis, ha egy legitimitásában igencsak megkérdőjelezett parlament dön­tene ebben a fontos kérdésben. A köztársasági elnöki intézmény­nek az átmeneti időszakban való bevezetése mellett csupán egyetlen érv szól, nevezetesen, hogy ebben az időszakban szükség lenne egy politikai stabilizáló tényezőre. Ezt figyelembe véve, az Ellenzéki Ke­rékasztalnak van egy áthidaló ja­vaslata: az átmeneti időszakban a parlament elnöke megfelelő stabi­lizációs tényezővé válhatna, ha az Országgyűlés visszahívná az Elnö­ki Tanácsot, amely most az állam­fői jogköröket is gyakorolja. Ezzel a lépéssel megszűnnének az Elnöki Tanács parlamentet helyettesítő jogosítványai, másrészt az állam­fői jogkörökből egy szűkített „csokrot” az Országgyűlés elnöke kapna meg. így — az EK vélemé­nye szerint — a parlament elnöke az átmeneti időszakban, valamint az új Országgyűlés megválasztása után a köztársasági elnök hivatal­ba lépéséig megfelelőképpen gya­korolhatná az említett jogköröket — mondta végezetül Sólyom Lász­ló. (MTI) Pravda és a magyar nyelvű Üj Szó pén­teki számában a CSKP KB központi lapja budapesti tudósítójának, Vojtech Veselynck a megemlékező cikkét kö­zölte. A többi csehszlovák napilap is beszámolt a halálhírről és ismertette Kádár János életpályáját. Személyében kifejezetten népi típusú politikus távozott — írta Vojtech Ve- sely. Xz írás szerint az a, több mint har­mincéves, fejlődési szakasz, amely alatt Kádár János az MSZMP élén állt, nem mindig tárgyilagos kritika tárgya jelen­leg. Erről az időszakról is a jövő mond­ja majd ki a teljes igazságot. Kádár János politikai irányvonala azonban így is világos: abszolút elsőbbséget biz­tosított a dolgozó nép és a szocializmus érdekeinek — szögezte le a cikk szerző­je­Vojtech Vesely kiemelte Kádár Já­nosnak azt a vonását, hogy a jó ügyet szolgáló kompromisszumok híve volt, és hogy „óvott a nacionalizmustól, amelyben a magyar körülmények kö­zött azt a veszélyt látta, hogy háttérbe szorítja a nép tényleges problémáit, ezért is tudott valódi internacionalista, más szocialista országok köztük Csehszlovákia —- közeli barátja lenni”. BONN Kádár János, az országa élén eltöl­tött negyed évszázados tevékenysége során, Magyarországot a rémuralom mélységeiből egy időre az életöröm és a tekintély magaslatára vitte, de így is meg kellett érnie, hogy mindez immá­ron elhalványult az emberek tudatá­ban. Ezt hangsúlyozta a csütörtök reg­gel elhunyt magyar politikusról szóló nagy cikkében a Frankfurter Allgemei­ne Zeitung. A tekintélyes konzervatív újsághoz hasonlóan az egész sajtó, a rádió és a televízió számos megemléke­zést, kritikus szellemű életrajzi vissza­pillantást közölt. A cikkíró szerint az a korszak fűző­dik a magyar politikus nevéhez, amely­ben Magyarország, a szolgaságból ki­törve, elindulhatott a szabadság irá­nyában. A lap értékelése szerint Kádár János a hatvanas években történelmi érdeme­ket szerzett azzal, hogy képes volt moz­gósítani az emberek szaktudását. Eb­ben része volt az „aki nincs ellenünk, Velünk van” jelszónak. A rtlagyar veze­tő állandóan szembenállt a dogmati­kusnak és revizionistának nyilvánítot­takkal. Elvetette azt a kételyt, hogy bármekkora is a/ ára, az eddigi úton kell haladni. Nyilvánvalóvá telte: a gazdasági és társadalmi valóság már túlmutat a párt belső igényein. TOKIÓ Minden péntek reggeli japán lap címoldalon közölte, hogy Kádár János elhunyt. Az írások részletesen ismerte­tik a nemzetközi megbecsülést kivívó, nagy formátumú politikus ma már el­lentmondásosnak ítélt életútját. A The Japan Times kiemelte: Kádár János az 1956-os népfelkelés leverését követően fokozatosan vívta ki a magyar közvéle­mény megbecsülését, azáltal, hogy Ke­let-Európa legszabadabb és legnyitot­tabb társadalmát hozta létre. A The Daily Yomiuri szerint az utóbbi időben egyre több bírálat érte a harminckét évi irányítása alatt elkövetett hibák miatt. A The Mainichi Daily News annak a véleménynek is hangot adott, hogy má­ra az idős politikus a stagnálás és a merevség jelképévé vált. A Kyodo hír- ügynökség pedig a sors véletlenének' tulajdonítja, hogy Kádár Jánost éppen aznap ragadta el a halál, amikor Ma­gyarország legfőbb ügyésze semmisnek nyilvánította a Nagy Imre és mártírtár­sai ellen felhozott vádakat és az ítéletet. ORVOSI JELENTÉS A Kádár János betegségéről és a halál okáról kiadott orvosi jelentés megálla­pítja, hogy: Kádár János mintegy 15 éve szenve­dett fokozódó légzési nehézségben, me­lyet nagyfokú tüdőtágulat és az ehhez társuló idült hörghurut okozott. Néhány éve, elsősorban az alsóvégta­gi erek, majd az utóbbi időben a nyaki főütőcrck kialakuló szűkülete miatt vér­keringési zavarok léptek fel. Ezen ismert betegségeinek gyors elő­rehaladása miatt az elmúlt hónapokban egészségi állapota fokozatosan rosszab­bodott. Július 3-án jobb oldali tüdőgyulladás lépett fel. Az azonnal megkezdett kórhá­zi kezelés eredménytelen maradt, a számos tényező miatt nagymértékben legyengült szervezete ezt a betegséget leküzdeni nem tudta. Halálának közvet­len oka légzési és keringési elégtelenség volt. Az orvosi bizottság nevében: dr. Rét­sági György egyetemi tanár, dr. Hutás Imre egyetemi tanár, dr. Kállay Kálmán egyetemi tanár, dr. Sebeszta Miklós egyetemi docens. ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYEIBŐL FELHÍVÁS KECSKEMÉT VÁROS MSZMP- PÁRTSZERVEZETEIHEZ ÉS PÁRTTAGJAIHOZ A megélhetési gondok, a létbizonytalanság, a szegénység fogal­mai, tényei túlnőttek a „szégyelljük” kategórián. Mindezeket azonban szó nélkül tudomásul soha nem vehetjük. Nekünk is tenni kell valamit. A szociális biztonság megteremtése össztársadalmi — egyéni, emberi, állami, kormányzati, helyi tanácsi és mozgalmi közösségi — feladat. Új — és reméljük, hatékony — rendszerének kiépülése még nem kezdődött el. A munkásmozgalom régi értéke a szolidaritás. Hagyománya van a közösségek és egyének anyagi segítségnyújtásának is. Java­soljuk, hozzuk létre az MSZMP tagjai és más önkéntes adakozók segítségével a pártsegélyalapot, melyre a befizetések önkéntesek. Havi alsó — tagdíjjal együtt fizetett, de külön kezelt — összeg­határa 10, vagy 20 forint legyen. Ez városi szinten, elkülönítve jelenjen meg, elosztását nyilvánosság mellett külön bizottság vé­gezze. A segélyalap 50 százalékát fiatal, 50 százalékát idős pártta­gok megsegítésére 1000 forintos (többször is elnyerhető) összegek­ben kaphassák meg, bárki kezdeményezésére. Felhívjuk az MSZMP városi bizottságát, a pártszervezeteket, karolják fel kezdeményezésünket. MSZMP Kecskeméti Reformköre A BELÜGYMINISZTÉRIUM FELHÍVÁSA A közelmúltban számos vélemény és visszaemlékezés jelent meg a Mosonmagyaróvárott, 1956. október 26-án történt események­kel kapcsolatosan. A Belügyminisztérium, a Katonai Ügyészség és a BM Határőr­ség a történtek pontos megismerése, a fegyverhasználat körülmé­nyeinek megállapítása érdekében tényfeltáró bizottságot hozott létre. A bizottság a korabeli dokumentumok összegyűjtése, tanulmá­nyozása, és eset szemtanúinak felkutatása és visszaemlékezéseinek meghallgatása alapján kívánja megállapítani a tüntetés, a fegyver- használat, valamint tragikus következményeinek tárgyilagos és lehetőség szerinti pontos valóságát. Munkája során folyamatos kapcsolatot tart fenn az MSZMP, az MDF, valamint más szerve­zetek helyi képviselőivel, és kölcsönösen tájékoztatják egymást. Kérik mindazokat, akik visszaemlékezéseikkel, a birtokukban lévő dokumentumokkal segíteni tudnak és hozzá akarnak járulni a mosonmagyaróvári események feltárásához, levélben vagy tele­fonon jelentkezzenek a bizottság vezetőinél. A jelentkezéseket a következő címeken várják: Hering András rendőr alezredes, Bel­ügyminisztérium 1051 Budapest, József Attila utca 2—4., telefon: 124-036. Dr. Dombi István ezredes, Katonai Ügyészség 9002 Győr, Árpád utca 58., Pf. 306, telefon: 96-17-166, vagy 96-15-124.

Next

/
Oldalképek
Tartalom