Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-28 / 176. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. július 28. Erdély múlt és jelen időben A Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének legutóbbi ülé­sén román kezdeményezésre Nyers Rezső leült Nicolae Ceausescuval egyebek között a nemzetiségi problé­mákról tárgyalni. A megbeszélések a várakozásnak megfelelően mint ahogyan a múltban, úgy a jelenben is — eredménytelenül zárultak. Az idős Ceausescu és ókonzervatív rendszeré­nek rugalmatlansága újból megaka­dályozta, hogy a két ország évek óta hagyományosan rossz kapcsolata el­mozduljon a holtpontról. A kizárólagosság bűvkörében A nemzetiségi kérdés megoldása azért is nehéz a szomszédos állam­ban, mivel a humánus és kulturált megoldás a rendszer lényegét kezde­né ki. A leginkább török, tatár, bi­zánci politikai jegyekkel felvértezett rezsim agg reprezentánsa szilárd meggyőződéssel hiszi, hogy a társa­dalmi haladás legbiztosabb receptjét birtokolja. Azaz képes arra, hogy a történelem csikorgó gépezetét kénye- kedve szerint beszabályozza. S mivel az nehézkesen megy, ezért a falurom­bolás, a terror stb. eszközéhez nyúl. A hatalom nagy úr, s aki a bűvkörébe kerül, olykor nemcsak hogy megré- szegül, voltak, vannak rá példák , de el is vakul. Mindent félresöpör, ami az üdvözítő ideológiája útjában áll. A rendszer logikája alapján, aki­ket nem sikerül meggyőzni, azokat vagy ártalmatlanná kell tenni, vagy elszigetelni — lásd a kolozsvári Cor­nea asszony esetét, vagy a nemzetisé­gi kultúra képviselőinek egyéni tragé­diáját. Felszámolásra ítéltetett a nemzetiségi lét is, annak iskolái, in­tézményei, ősi vallási központjai. A sors kegyetlen fintora, hogy Er­dély a XVI. században épp vallási türelméről vált ismertté Európában. Az eretnek reformáció által megérin­tett menekültek sokasága talált itt új hazára. A magyar fejedelmek talán azért is voltak toleránsak, hogy a sok kis nép közös hazájának erejét ne őrölje fel a belviszály, a törökkel, né­mettel folytatott harcban. Ma az er­délyi örökség átmentése a tét az ott élő összes nép, így az ott élő magya­rok számára is. Nekünk, magyaroknak Ceausescu propagandistái elődeink XIX. száza­di nemzetiségi politikáját vágják a fejünkhöz, ami kétségkívül nem volt mintaszerű. Azonban képtelenség, hogy ez a negatív emlék szolgáljon ma indokul az erdélyi magyarság kul­turális kiirtására. Kétmillió magyar sorsa Vázlatosan érdemes végigtekinteni a romániai magyarság sorsának ala­kulását az utóbbi négy évtizedben. Erdélyben a 40-es évek végétől meg­szűnt a kétmillió magyar II. világhá­ború utáni egyetlen politikai érdek­képviseleti szerve, a Magyar Népi Szövetség. Vezetőinek egy részét 1949-51 között koholt vádak alapján elítélték. Lassú, óvatos lépések tör­ténnek arra, hogy a terület többnyel­vűségét felszámolják. Bár 1952-ben Bukarest létrehozza a Magyar Auto­nóm Tartományt, ez azonban főleg csak a Székelyföldet foglalja magába, zöld utat biztosítva a kulturális fejlő­dés számára. 1968-ra ez a csekély au­tonómia is megszűnik, hisz nem illik bele a rendszer totalizáló törekvései­be. Az elnemzettelenílést az oktatás el­sorvasztásával erősíti Bukarest, melynek legrafináltabb módszere az iskolák összevonása. Amely nemzeti­ségi iskolában megjelennek a román osztályok, ott többnyire felszámolás­ra ítéltetett a másnyelvűség. 1956 után indul meg az általános iskolák lassú felszámolása. A csángó magya­rok utolsó tanintézménye 1958-ban szűnik meg. 1986-ban a magyarul ta­nuló kisiskolások létszáma az összes általános iskoláshoz képest már mindössze csak 2 százalék, miközben a nemzetiség a lakosság csaknem 10 százalékát alkotja. Rosszabb a hely­zet a líceumoknak nevezett középis­kolákban, ahol a magyarul tanulók számaránya 1,31 százalék. Igén gya­kori eset, hogy a magyar nyelvű taná­rok a központosított álláselosztás kö­vetkeztében nem kapnak állást szülő­földjükön, hanem óromán idegen te­rületeken kell dolgozniuk. Újságok — múlt időben A rendszer tudja, hogy az elnem- zettelenítés hatásos módszere, ha az értelmiséget, mint közösségi kohéziós erőt adminisztratív úton elnyomják, képzését megszüntetik. Erre jó példa az ősi kolozsvári egyetem sorsa. Ko­lozsváron már a XVI. században mű­ködött egyetem, mely 1872-re bölcsé- , szeli, természettudományi, jogi és or­vosi karral rendelkező intézménnyé nőtte ki magát. A Bolyai egyetem 1959-ben elveszíti önállóságát, össze­olvasztják a román egyetemmel. 1981-ben az intézmény tanárainak már csak alig 18 százaléka magyar. A 80-as évektől fogva Erdélyben nincs egyetlen önálló felsőfokú ma­gyar oktatási intézmény. A nemzetiségi nyelvű hírközlés is elsorvadt. Míg a két világháború kö­zött 112 újságot, 69 folyóiratot nyomtak magyarul, addig 1979-re csak 5 napilap, 12 hetilap és 8 folyó­irat maradt, melyek egy része mára talán meg is szűnt. Ugyanakkor meg­szűnt a bukaresti 2,5 órás tv-műsor, csakúgy, mint a kolozsvári és a ma­rosvásárhelyi rádióadók napi 7 órás adása. A kisebbségi kultúrintézetek gya­korlatilag szintén halálra ítéltettek. A közgyűjtemények anyagai hozzá­férhetetlenek. A 80-as évek elejéig 19 könyvkiadó adott ki magyar nyelvű könyveket, mára ezt csak a Kritérion folytatja. A romániai könyvkiadás költségének 30 százalékát (vagy talán többet) hazánk állja, mindenekelőtt könyvvásárláson keresztül. Az erdé­lyi színjátszás már csak Kolozsváron és Temesváron rendelkezik önálló színházakkal, miközben Marosvá­sárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Szat- máron, Nagyváradon a helyi román színháznak vannak magyar tagoza­tai. Az utóbbi években 2-4 fős évfo­lyamú színészképzés folyik Marosvá- , sárhelyen, ami elenyésző. Az egyházak közül a római katoli­kus élvez viszonylagos autonómiát, ahol az intenzív hitélet egyben az anyanyelv őrzését jelenti 900 ezer em­ber számára. A reformátusok közös­sége 800 ezer főt számlál. Ezen utóbbi felekezet azonban a papi utánpótlás állami korlátozása miatt már ma is lelkészhiánnyal küszködik, várható­an 1992-re 140 lesz a betöltetlen he­lyek száma. A katolikusok viszony­lag kedvezőbb helyzetben vannak, mivel a papképzés elleni támadást többé-kevésbé ki tudták védeni. A fentebb említett felekezetek mellett jelentős az unitáriusok (80 ezer) és az evangélikusok (30 ezer) száma. Az utóbbi 70 évben jelentős ma­gyar tömegek hagyták el Erdélyt. 1918 és 1940 között 366 ezer, mely a világháború után félmillióra szökött fel. Az utóbbi években közismert tény, hogy tízezrével lépték át romá­niai állampolgárok a határt, függetle­nül nemzetiségi hovatartozásuktól. A hivatalosan kitelepülök közül nem irigylésre méltó a németek helyzete sem, bár az övéké a legbiztosabb. Bu­karest fejpénzt kap az NSZK-tól minden személy után. Nem hivatalos megállapodás szerint egy felnőtt 10 ezer, egy nyugdíjas 6 ezer, egy gyer­mek 4 ezer márkájába kerül Bonnak, így évente 10-15 ezerrel fogy a néme­tek száma odaát. Az itthoni hivatalos politika nem büszkélkedhet az utóbbi évtizedek­ben azzal, hogy figyelemmel kísérte volna a Kárpát-medencei magyarság helyzetének alakulását. 1949—55 kö­zött csak igen nagy nehézséggel lehe­tett egyik országból a másikba utaz­ni. Rákosi és hívei tabunak nyilvání­tották a szomszédban élő magyarság kérdését. Lényeges fordulatra 1956 után sem került sor, bár az utazási korlátozások enyhültek. 1958-ban Marosvásárhelyen egy magasszintű hivatalos látogatás során kijelentet­ték magyar részről, hogy területi kö­vetelés Budapest részéről nincs. Elfe­lejtették azonban hozzátenni, hogy hazánk lakossága azért figyelemmel kísérné az ottani magyarság sorsának alakulását. Felelőtlenségben telt évtizedek A 60-as és 70-es években jelentősen könnyebbé vált a két nép érintkezése, a hazai vezetés külpolitikai érvkészle­tébe beépítette a nemzetiségek híd­szerepének koncepcióját. E hidat azonban a 80-as években a másik ol­dalról keményen kikezdte az asszimi­lációs nyomás rozsdája, s ma gyakor- latilagjárhatatlan. Tulajdonképpen a 80-as évek közepéig hazánknak nem volt konzekvens politikája, mely az odakinti magyarok ügyét felkarolta volna. Hogy miért folytatott egészében véve passzív politikát Budapest? Részben azért, mert a bűnös „nacio­nalista” jelzők ránk tukmált öröksé­gét sem feldolgozni, sem lemosni nem tudta. Másrészt naivan bízva az in­ternacionalista kapcsolatokban, tel­jesen magától értetődőnek tűnt, hogy az elveket oly szilárdan hirdető kom­munista pártok komolyan is veszik a lenini nemzetiségi gondolatokat. Ez utóbbiak azonban soha nem valósul­tak meg, ezért ennek időzített bombái .ma robbannak szerte a szocialista vi­lágban. Ezek után hiába hivatkozunk az emberi jogokra. Odaát csak legyinte­nek rá. Egyébként érthető ez a reagá­lás. Ha a saját maga által elfogadott kommunista elveket felrúgja egy ha­talom, akkor egy egyetemesebb gon­dolatisággal bíró értékrendszert mi­ért is ismerne el? Félő, ha az elnemzettelenítés így halad Erdélyben, úgy 50 év múltán már szóbeszéd tárgya sem lesz a két­millió magyar sorsa. Ezek után mondotta Ceausescu Nyers Rezsőnek, hogy helytelenül ér­tékeljük az ő nemzetiségi politikáju­kat, „ ... hiszen mi magyarok elfo­gultan viszonyulunk a romániai hely­zethez, a romániai eseményekhez.” Barta Zsolt MA: GÁLAMŰSOR .............•*...** ......7 N YITÓTÁNC SZEGEDEN Megkezdődött Szegeden a XII. Nemzetközi Szakszervezeti Néptánc­fesztivál. Az egyhetes program során Szeged utcáin, terein fellépnek az USA, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK, az NSZK, Románia, a Szovjetunió táncegyüttesei, valamint a miskolci Szinvavölgyi Vasas, a szegedi Délép Napsugár, a JATE—Olajbányász Bálint Sándor és a szegedi táncegyüttesek. Július 28-án és 29-én Jövendő­mondó címmel közös gálaműsort adnak az együttesek a szegedi dóm téren. Képünkön : A Szinvavölgyi Vasas táncegyüttes. KÖNYVESPOLC Dán Grecnbuni-Maitla Jacobs Hogyan legyilnk boldogtalanok Az ttnsorsrontás Gondolat H ogyan legyünk boldogtalanok. Az önsorsrontás tudománya címmel Dán Grecnburg és Marcia Jacobs köny­vét fordíttatta magyarra a Gondolat Kiadó. A különleges hangú, hangulatú kö­tetet így ajánlják a szerzők az átlagos mazochista olvasónak: „ .. .mostanság bizonyára túl sok gondot okozott, hogy csak körülményes és hatástalan eszközökkel tudtad végrehajtani az ön­büntetés magasztos és fontos felada­tát... be kellett érned gyatrán kialakí- | tolt szorongásokkal, az önostorozás vaktában alkalmazott módszerével.. . Most végre .. . lépésről lépésre veze­tünk végig az önkinzás és megszégye- nülés minden fázisán .. Humorral, szellemes fordulatokkal mutatják be az amerikai pszichológu­sok nem nélkülözve a tudományt sem! — a vigasztalhatatlan, önsorsron- tó embert: három dimenziós aggodal­mait, negatív gondolkodó képességét, aggályainak érlelését.. . tanítják az ol­vasót, milyen szituációban hogyan tud életunt, keserű, meg nem értett, bol­dogtalan, szerencsétlen lenni. Okítják a könyvet kézbe vevőket, ötleteket, tip­peket adnak ... két-három oldal elol­vasása után már nyilvánvaló szándé­kuk: az ellenkező hatást kívánják ki­váltani, leleplezni az önsorvasztás torz életvitelét, a „szerencsétlen” mazochis­ta szembesül nehezen elviselhető ön­magával. De sokan, de sokszor mondják, bol­dogtalanok! S a népes tábor nagyobb része önmagát teszi azzá! A 108 oldalas könyvecskét jó szívvel ajánlom a jó hu­morú olvasónak és a magát — komoly ok nélkül — szerencsétlennek tudó, s önmagát, körülményeit alig ismerő képzelt boldogtalanoknak, abban a re­ményben, saját magunkon tudunk a legjobbat kacagni, és soha nem késő megismerni, felismerni savanyú énün­ket! K. M. KÉSZENLÉTBEN A HÉT VÉGÉN ORVOSOK KECSKEMÉT: az ügyelet ideje hétfőtől péntekig 18 órától másnap reggel 8 óráig lart, szombaton, vasárnap, és ünnepnapokon reggel 8 órától folyamatosan a következő hét­köznap reggel 8 óráig. Az ügyelet helye felnőtteknek: Kecskemét, Nyíri út 38. (T.: 20-488), központi tömb, diagnosz­tika. Gyermekeknek: Kecskemét, Izsá­ki út 5., C pavilon, földszinti ambulan­cia, T.: 22-822. Ágasegyháza, Ballószög, Helvécia, Hetény egy háza, Jakabszállás, Nyárlő- t'inc, Városföld gyermek és felnőtt be­tegeit munkaszüneti napokon a kecske­méti kórház említett két épületében lát­ják el. Orgovány: Orgovány, központi ren­delő (T.: 25), Szabadszállás, Soltszent- imre: Szabadszállás, központi rendelő (T.: 53-324), Kunszentmiklós: Kun- szentmiklós, központi rendelő (T.: 51- 222), Dunavecse, Szalkszentmárton, Apostag: Dunavecse, központi rendelő (T.: 75), Lajosmizse, Felsőlajos, La- dánybcnc: Lajosmizse, központi rende­lő (T.: 56-173), Kerekegyháza, Fülöp- háza, K unbaracs: dr. Gódor Gy. (Ke­rekegyháza, Lenin 14. T.: 71-338), La­kitelek: dr. Debreczeni J. (Lakitelek, Széchenyi krt. T.: 42-005), Izsák: dr. Pap Gy. (Izsák, Bercsényi u. 23. T.: 74-844), Tiszaalpár: dr. Hudák J. (Dó­zsa Gy. u. 71. T.: 44-055). Lelki segélyszolgálat: a kecskeméti 28-222-es telefonszámon naponta 18 órától másnap reggel 6 óráig hívható. BAJA: az ügyeletet a bajai kórház sebészeti pavilonjában látják el. (Po- korny u. T.: 12-149). Itt fogadják a bajai, bácsbokodi, bácsborsódi, bács- szentgyörgyi, bátmonostori, csátaljai, csávolyi, dávodi, érsekcsanádi, felső- szentiváni, garai, hercegszántói, ne­mesnádudvari, sükösdi, szeremlei és vaskúti betegeket. BÁCSALMÁS: a rendelőintézetben a bácsszőlősi, tataházi, mátételki, kun­bajai, csikériai, madarasi, katymári la­kosokat látják el (T.: 124). KISKŐRÖS: a Kossuth utcai rende­lőben látják el a betegeket (T.: 11-922). Fogászati ügyelet a város és a környék lakói részére minden szombaton 8-tól 12 óráig. Szakorvosi rendelőintézet: Kiskőrös, Petőfi tér 12. Az ügyelet ide­jén ellátják a kiskőrösi, akasztói, csen­gődi, tabdi, kaskantyúi betegeket. Kecel, lmrehegy: Kecel, központi rendelő (T.: 21-575), Soltvadkert: köz­ponti rendelő (T.: 31-231). KISKUNFÉLEGYHÁZA: a köz­ponti ügyelet szombaton reggel 7 órá­tól hétfő reggel 7 óráig tart. Helye: Kiskunfélegyháza, Fadrusz J. u. 4. (T.: 62-360). Ellátják a kiskunfélegyházi, gátéri, kunszállási, pálmonostori, pető- fiszállási, bugaci betegeket. A gyermekorvosi ügyelet rendje szombaton és vasárnap 7-től 19 óráig tart. Helye és telefonja azonos a köz­ponti ügyeletével. TISZAKÉCSKE: a rendelőintézet­ben a tiszakécskei és a szentkirályi be­tegeket látják el (T.: 41-011). KALOCSA: a rendelőintézetben tar­tanak ügyeletét: Kossuth u. 34—-36. Itt látják el Bátya, Foktő, Géderlak, Ho­mokmégy, Miske, Ordas, Dunaszent- benedek, Öregcsertő-Csorna, Szak- már, Úszód és Kalocsa betegeit. Az ügyelet ideje szombaton reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart (T.: 10, 122, 234, éjszakai ügyelet: 213-as mellék). A rendelőintézetben a munkaszüneti napokon a fogászati ügyelet sürgős esetben vehető igénybe 9 12 óráig. A fogászati ügyelethez tartozik: Kalo­csa, Solt, Harta, Dunapataj, Duna- szentbenedek, Dusnok, Fájsz, Hajós és a csatolt községek. Solt, Újsolt, Dunaegyháza: Solt, központi rendelő, (Vécsey tér 1. T.: 167), Dunapataj, Harta: dr. Horváth S. (Harta, Templom u. 122. T.: 47). KISKUNHALAS: a Semmelweis kórház központi ambulanciáján tarta­nak ügyeletet (T.: 21-011). Itt látják el a balotaszállási, harkakötönyi, zsanai, kunfehértói, kisszállást pirtói betege­ket. Kiskunmajsa, Szánk, Jászszentlász- ló, Csólyospálos, Kömpöc: Kiskun­majsa, központi rendelő (T.: 31-211), Jánoshalma, Rém, Borota, Kélesha- lom: Jánoshalma, központi rendelő (T.: 88), Kelebia, Tompa: dr. Császár J. (Kelebia, Bajcsy-Zs. u. 27. T.: 47). GYÓGYSZERTÁRAK A péntek esti zárórától hétfő reggelig a következő gyógy­szertárak tartanak ügyele­tét: Kecskémé^: Szabadság tér 1., Baja: Tóth Kálmán tér 2., Bácsal­más: Hősök tere 4., Izsák: Dózsa György u. 7., Jánoshalma: Béke u. I/A, Kalocsa: Széchenyi-lakótelep, Kiskő­rös: Kossuth u. 5., Kiskunfélegyháza: Attila u. L, Kiskunmajsa: Hősök tere 3., Kunszentmiklós: Kálvin tér 7., Solt­vadkert: Ifjúság u. 2., Tiszakécske: Bé­ke tér 4., Kiskunhalas: Kossuth u. 15 19., Solt: Béke tér 6., Lajosmizse: Szabadság tér 7. ÁLLATORVOSOK Az ügyelet szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig lart. KECSKEMÉTI ÁLLAT­KÓRHÁZ: folyamatosan működik. BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Baja, Bátmonostor, Sze­retnie: dr. Németh P. (Bátmonostor, Mátyás u. 6.), Nemesnádudvar, Sü- kösd, Ersekcsanád: dr. Lakatos J. (Ne­mesnádudvar, Petőfi u. 84. T.: 13.), Bácsszentgyörgy, Gara, Vaskút: dr. Tálas L. (Gara, Vörös Hadsereg u. 7/A), Felsőszentiván, Csávoly, Bácsbo- kod: dr. Éber E. (Bácsbokod, Hunyadi u. 28. T.: 14), Bácsborsód, Madaras, Katymár: dr. Borbás Z. (Madaras, Honvéd u. 2.), Hercegszántó, Dávod, Csátalja, Nagybaracska: dr. Tüske F. (Nagybaracska, Tulbanov u. 18. T.: 168). KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kalocsa, Bátya, Foktő, BAFAMI: dr. Simon E. (Kalo­csa, Vörösmarty u. 69.), Tass, Szalk­szentmárton, Dunavecse, Apostag: dr. Cserép J. (Tass, Dózsa u. 31. T.: Kun­szentmiklós 51-348), Solt, Újsolt, Du­naegyháza, Állampusztai Célgazdaság solti kerülete: dr. Pétervári Z. (Solt, Nagymajor), Harta, Dunatetétlen, Ál­lampuszta, Dunapataj, Ordas, Géder­lak, Úszód, Dunaszentbenedek: dr. Kohány S. (Harta, Dunasor 6.), Szak- már, Öregcsertő, Homokmégy: dr. Ré- pási Cs. (Szakmár, Bajcsy-Zs. u. 55.), Miske, Drágszél, Hajós, Császártöltés, Fájsz, Dusnok: dr. Bittmann J. (Fájsz, Árpád u. 13.). KECSKEMÉTI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kecskemét, Hetényegyháza: dr. Makkos G. (Kecs­kemét, László K. u. 11. T.: 27-985), Kecskemét, Ballószög, Helvécia: dr. Mező T. (Kecskemét, Barackos u. 9. T.: 23-831), Jakabszállás, Orgovány: dr. Zakupszky J. (Jakabszállás, Petőfi u. 26. T.: 72-075), Szentkirály, Nyárlő- rinc, Városföld: dr. Dani S. (Nyárlő- rinc, Sugár u. 16. T.: 43-192), Lajosmi­zse: dr. Cserényi P. (Lajosmizse, Vereb u. 2/A, T.: 56-448), Tiszakécske: dr. Pitti L. (Tiszakécske, Tanácsköztársa­ság u. 6. T.: 41-027), Kerekegyháza, Kunbaracs, Ladánybene: dr. Tóth B. (Ladánybene, Piactér u. 12. T.: 56- 948). KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kiskőrös: dr. Bo­ros A. (Kiskőrös, Vattay u. 10. T.: 12- 280), Ágasegyháza, Fülöpháza, Izsák: dr. Túrái J. (ízsák, Kecskeméti u. 37.), Kunszentmiklós, Kunpeszér, Kuna- dacs: dr. Szalay T. (Kunszentmiklós, Mikulás u. 1. T.: 51-055), Szabadszál­lás, Fülöpszállás: dr. Schleider J. (Fü- löpszállás, Kossuth L. u. 12.), Soltvad­kert, Bocsa, Tázlár: dr. Kővágó F. (Soltvadkert, Bocskai u. 83. T.: 31- 081), Akasztó, Csengőd, Tabdi, Páhi, Soltszentimre, Kaskantyú: dr. Varga J. (Csengőd, Szent I. u. 15. T.: 41-130). KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLAT­EGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kis­kunfélegyháza: dr. Horváth T. (Kis­kunfélegyháza, Mártírok u. 4. T.: 61- 143), Gátér, Pálmonostora, Petőfiszál- lás: dr. Gyöngyösi P. (Petőfiszállás, Ár­pád u. 28. T.: 79-064), Tiszaalpár, La­kitelek: dr. Horváth L. (Tiszaalpár, Ady E. u. 89. T.: 44-191), Kiskunmaj­sa, Kömpöc, Csólyospálos: dr. Kole- tics J. (Kiskunmajsa, Tanácsköztársa­ság u. 16. T.: 31-108), Jászszentlászló, Szánk: dr. Borotai Gy. (Jászszentlász­ló, Radnóti u. 3.), Bugac, Kunszállás: dr. Csőke A. (Kunszállás, Kossuth u. 7. T.: 78-045). KISKUNHALASI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunhalas: dr. Végh E. (Kiskunhalas, Szatmári S. u. 22. T.: 22-469), Zsana, Harkakö- töny, Pirtó, Balotaszállás, Kunfehértó: dr. Tóth M. (Kiskunhalas, Gimnázium u. 6. T.: 22-533), Jánoshalma: dr. Csé- pányi N. (Jánoshalma, Magyar L. u. 20. T.: 223), Borota, Rém: dr. Joó L. (Rém, Petőfi u. 23.), Mélykút, Kisszál­lás: dr. Mikó N. (Mélykút, Lenin tér 54. T.: 28), Tompa, Kelebia: dr. Pa- tocskai G. (Kelebia, Ady E. u. 216.), Bácsalmás, Csikéria, Bácsszőlős, Kun­baja: dr. Koletics Gy. (Bácsalmás, Rá­kóczi u. 8.), Tataháza, Bácsalmás, Má- tételke: dr. Csibri J. (Bácsalmás, Petőfi u. 48.). FOLYÓIRAT Kultúra és Közösség A kéthavonként megjelenő Kul­túra és Közösség című folyóirat harmadízben tűnt fel az idén az újságárusoknál. Az elsősorban mű­velődéselmélettel foglalkozó lap ezúttal két témakörben közölt írá­sokat: Kultúra és mecenatúra, va­lamint A kultúra közege fejezetcí­mek alatt. Az előbbi cikkcsoport talán legérdekesebb írása Kuti Éváé, aki A kultúra támogatásá­nak új rendszere felé? című írásá­ban egyebek mellett a döntések jo­gáról, a helyi társadalom és kultú­ra közösségeinek finanszírozásá­ról, a központi kultúratámogatás lehetséges megoldásairól, a válla­lati kultúrafinanszírozás ösztönzé­sének lehetőségeiről, valamint az állampolgárokról mint fogyasz­tókról és mint mecénásokról ír. Jean-Jacques Rose Az amerikai mecenatúra — francia szemmel cí­mű tanulmánya ugyancsak jó né­hány tanulsággal szolgálhat szá­munkra, különösképpen az ösz­tönzésről, az alapítványokról, és a vállalati kultúráról. Az ausztriai példát Franz-Otto Hofecker és Franz Sattlecker megközelítéséből ismerhetjük meg, egy másik írás kapcsán. A Kultúra közege című fejezet­ben három magyar szerző elmélke­dése látott napvilágot, így Striker Sándor Az öntevékenység társa­dalmi üzenete, Szász János András Szellemi-érzelmi áttörés a diktatú­rán, A. Gergely András pedig Etni­kai tradíciók egy kisvárosban cím­mel osztja meg gondolatait az ér­deklődőkkel. f

Next

/
Oldalképek
Tartalom