Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-28 / 176. szám

1989. július 28. • PETŐFI NÉPE • 5 Bács-Kiskunban nincs munkanélküliség Sokan a kistermelést választják a megélhetés forrásául Az ország egyes vidékein rohamosan növekszik a munkanélküliek szá­ma. Előrejelzések szerint bizonyos gazdasági folyamatok a munkanélküli­ség kirobbanásához vezetnek. Egyre több az elhelyezkedni nem tudó pálya­kezdő. Ilyen és hasonló, riasztó információkkal találkozhattunk a sajtóban az utóbbi napokban. Mi a helyzet Bács-Kiskun munkaerőpiacán? A kérdés annál inkább indokolt, mivel a hírek szerint megyénk egyike azoknak, ahol a fiatalok nem találnak maguknak megfelelő munkahelyet. Dr. Feleky Pál, a megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda igazgatója azonban elmondta: tapasztalataik e megállapí­tással ellentétesek. Az év első felében 460 fiatal igényelte irodájuk segítségét, elhelyezésük nem okozott különösebb nehézséget. Tény viszont, hogy sok a pályaelhagyó szakmunkás és a szakkö­zépiskolai végzettségű pályakezdő. Ők azok, akik valami mást szeretnének, mint amire képzettségük alapján lehe­tőségük adódna. A továbbtanulni szándékozó, de fel nem vett fiatalok munkára jelentkezése — tömegesen — augusztusban, szeptemberben vár­ható. Akkor már inkább előfordulhat, hogy a képzettségüknek megfelelő munkát nem találnak maguknak. Csökkent a kereslet Ez év második negyedében mintegy 15 százalékkal csökkent a munkaerő iránti igény megyénkben, a szolgáltató iroda ügyfélforgalma pedig 19 száza­lékkal. Ebből az a következtetés von­ható le, hogy a kereslet-kínálat a ki­egyenlítődés felé halad. Ám ez csak átmenetileg van így, annak köszönhe­tően, hogy megyénkben a mezőgazda- sági kampánymunkák idején nagymér­tékben megnövekszik a munkaerő iránti igény. Másrészt viszont megfi­gyelhető, hogy az elhelyezkedni szán­dékozók és a számukra felkínált mun­kalehetőségek között a távolság nő. Amíg az előbbiek száma növekszik, az utóbbiaké csökken. Ugyanakkor egyre inkább jellemző, hogy a cégek másmi­lyen munkára keresnek vállalkozókat, mint amilyenre jelentkező lenne. Bács- Kiskun megye sajátossága az is, hogy itt az egyes települések között nagy a földrajzi távolság, a közlekedési viszo­nyok pedig sok helyen kedvezőtlenek. Ezek a körülmények nehezítik, illetve lehetetlenné teszik a más településen való elhelyezkedést. Jóllehet ott éppen olyan munkavállalóra lenne szükség, amilyen a saját lakóhelyén nem tud clhelyezkedni. Újrakezdési kölcsönnel Bár a munkanélküli-segélyben része­sülők száma emelkedett, még mindig kevesebben vannak, mint más megyék­ben. Ez jórészt annak tudható be, hogy Bács-Kiskunban az állásukat elveszí­tők közül sokan az addig a többletjöve­delemért végzett mezőgazdasági kister­melést választják megélhetésük alapjá­ul, vagy újrakezdési kölcsönt igényel­nek. Az év második negyedében a mun­kaügyi szolgáltató szerveknél jelentke­ző állás nélküliek száma 46 százalékkal csökkent az előző negyedévihez képest (2867-ről 1537-re). Az egy hónapnál régebben elhelyezkedni nem tudók is kevesebben vannak már: 673 helyett 451-en. Ez az a figyelemre méltó jelen­ség, aminek a hátterében a mezőgazda- sági szezonmunka lehetősége áll. Iga­zolni látszik ezt az a tény is, hogy éppen az állás nélküli betanított és segédmun­kások száma csökkent. Az elhelyezked­ni nem tudó szakmunkások száma nö­vekedett ugyan, de többségüknél arról van szó, hogy a tanult szakmájukban már hosszabb ideje, vagy egyáltalán nem dolgoztak. A munka nélküli nem fizikaiak is többen vannak, mint az első negyedévben voltak, létszámukat első­sorban a gimnáziumi végzettségűek gyarapították. Megszűnt a meghosszabbított fel­mondási idő és elhelyezkedési támoga­tás jogintézménye, helyette bevezették a munkanélküli-segélyt. Ugyanakkor (némileg kedvezően) változtak az újra­kezdőknek és a pályakezdőknek nyújt­ható vállalkozói kölcsönök feltételei. Az első félév végén Bács-Kiskun me­gyében már senki sem töltötte felmon­dási idejét. Elhelyezkedési támogatást hét, munkanélküli-segélyt 31 személy­nek folyósítanak. A munkanélküli­segélyt igénylők száma az előző negye­dévi 518-ról 212-re csökkent. Az igény­lők elutasításának oka a jogosultság feltételeinek hiánya volt, vagy az, hogy megfelelő munkahelyet ajánlottak fel az illetőnek. Hol lesz létszámleépítés? A második negyedévben megyénk­ben jelentősebb létszámleépítést (amely lényegében csak a harmadik negyedév­ben valósul meg) az Agrikon kerekegy­házi leányvállalata (30 fő), a Filantróp Vállalat (30 fő) és a felszámolásra kerü­lő Bácscoop-Skála Gt. (Katonatelepen 36 fő) jelentett be. Változott-e a mun­kaerőigény az egyes körzetekben? Kecskeméten (és körzetében) 907 mun­kavállalót keresnek, 37 százalékkal ke­vesebbet, mint az előző negyedévben. Baja körzetében az igény nem változott (342 fő). Bácsalmás körzetében ugyan­csak változatlan (48 fő), Kalocsa kör­zetében 74-ről 71-re csökkent, Kiskun­halas körzetében 454-ről 362-re (21 százalékkal) csökkent, Kiskunmajsa körzetében 139-ről 227-re növekedett (63 százalék), Kiskőrös körzetében 165-ről 171-re (9 százalékkal), Tisza- kécske körzetében 157-ről 183-ra (16 százalékkal), Kunszentmiklós körzeté­ben 169-ről 185 főre, (9 százalékkal) növekedett a munkaerő iránti igény. A. M. Japán új vásárközpontja Felvételünkön a ja­pán fővárostól 25 ki­lométerre keletre, a tengerparton épülő nemzetközi kereske­delmi vásárközpont látképe. Az előtérben egy 9000 ülőhelyes, 3098 négyzetméteres nagycsarnok, közé­pen egy híd alakú, 54 353 négyzetméte­res kiállítócsarnok, a háttérben pedig a Chiba bascballstadi- on látható. Az építési munkálatok — a ter­vek szerint — októ­berre befejeződnek. (MTI-külföldi kép- szolgálat) Szőlőszaporító laboratórium Szőlőfajták gyorsított szaporítását hivatott elősegíteni az a biotechnikai laboratórium, amelyet az Egervin Borgazdasági Kombinát üzemeltet a kutatási és fejlesztési telepén. A laboratóriumban vírusmentes szőlőfajtákat állítanak elő. Ezzel segítik a történelmi borvidéken gazdálkodó borgazdaság tevékenységét. (MTI-fotó) FECSEGJÜNK A NŐKRŐL III. Ereszkedjünk még mélyebbre az idő kútjában. Ki tudja, mily mélységben járunk már, de érdemes, mert igazgyön­gyöket találunk. A hinduk egyik eposza, a Rámájana, Visnu isten hetedik megtestesülését beszéli el. Mondani sem kell, ugye: az Isten megtestesülése mindig a megváltásért való, a gonosz legyőzéséért. A hős Ráma elindul a száműzetésbe, és kirá­lyi palotájában akarja hagyni szépséges feleségét, ki ek­ként válaszol: „Nem érdemelném meg hitvesi nevem, ha pillanatig is gondolkodnám azon, mit kell tennem. Anya, atya elválhat fiától, a gyermek szüleitől, de az asszony nem hagyhatja el férjét: amerre ura tér, ott az ö helye is." Rég hangzott bizony el mindez, hiszen, ugye, a hinduk idejében járunk, ki tudja, mily mélységében az időnek. Szítának hívják ezt a nemes lelkű királynőt. Sokkal- sokkal később, mikor Ráma megvívja harcát a gonosszal, megszabadítja hitvesét is a főgonosztól, ki gálád mód elra­bolta. A győztes hős magához ölelné ugyan nejét, de az ősi törvény, a rend nem engedi, próbatételt követel, hiszen felesége mégiscsak egy idegen férfi fogságában senyvedt. Ki tudja ... Olvassuk most az eposzt, melyben Szító ki­rálynő így szól: „Ahogyan ez a szív mindig érted dobogott, ahogyan egyedül hozzád ragaszkodott hűséges érzésével, úgy segít­sen engem Agni, a Tűz örök istene, úgy tegyen tanúságot mellettem a láng!" S ekkor Szító felugrott a lobogó máglyára. A magasba csapó lángok sistergő tűzfüggönnyel vonták be alakját. .. Am ekkor földöntúli fényesség árasztott el mindent, ragyo­gó alakzatok jelentek meg a máglya fölött. Égi lények sokasága népesítette be a levegőt, istenek, félistenek, szen­tek, nagy ősök alakjai lebegtek ott a dicsfényben. Középen Indra, az Egek Királya, mellette Jama, a Halál Ura .. Majd ez történt: A máglya égig lobogó lángjai ketté váltak, és közöttük megjelent Agni, a Tűz istene. Szító kezét fogta, s a páratlan asszony sértetlenül állt a szétnyíló lángnyelvek dicsfényében. Agni lelépett a tűzből, és Ráma elé vezette Szítát: „íme, fogd a kezét kezedbe ... Szító igaz szíve makulátlanabb a színaranynál!’' (Mindez az Indiai regék és mondák című könyvben található, Trencsé- nyi-Waldapfel Imre szerkesztésében.) Hát igen, bizonyára léteztek valaha, ki tudja mikor, ilyen.nők, de mint mondottuk volt, mindez mérhetetlenül messzi időben történt. Ki tudja igaz volt-e ... De röppenjünk vissza a mába a szép boldog időkből. A mában pedig a nőkről szólva semmiképpen sem hagyhat­juk ki a Koránt, mely Szent Könyv évszázadokkal koráb­ban született ugyan, de az igazhitűek talán ma is jobban figyelnek rá, mint egyéb vallásúak más könyvekre. A Ko­rán (pár éve megjelent a Helikon gondozásában Simon Róbert fordításában, egy magyarázó könyvvel egyetem­ben ) valójában az élet egészére útmutatással szolgál, ter­mészetes, hogy a nőkkel is bőségesen foglalkozik. Még­hozzá: védve, óva a nőket a kisemmizéstől! Anyagilag is gondoskodva róluk. Talán mond valamit az is, hogy a 114 szára között a nőkkel a Korán már a 4.-ben foglalkozik! De ne bonyolódjunk bele, maradjunk csak néhány ide illő résznél. Az ugye, tudott, hogy a Korán sok mindent tilt, például az italozást, a disznóhúst, az igazhitűek egymás gyilkolá­szását (hajjaj!), de például engedi a több asszonyt. Ezt sem csak úgy hűbelebalázs módjára. Mert: „ ... ha féltek, hogy nem tudtok igazságosak lenni egyszerre többhöz, akkor vegyetek feleségül csak egyet.. ." Érdemes meg­fontolni a következőt is: „Azok ellen, akik asszonyaitok közül paráználkodnak, hívjatok négy tanút. Ha ők való­ságnak megfelelően tanúskodnak, akkor őrizzétek őket (mármint a paráználkodó asszonyokat) erősen házaitok­ban, a míg el nem szólítja őket a halál, vagy amíg Allah valami más utat nem jelöl ki nekik!" Állítólag az is előfordulhat, hogy férfiak csapongnak ki. Valaha ez is előfordult. Szörnyű! Mi legyen ilyenkor? íme: „Es, ha közületek, férfiak közül követnek elparáznaságot, akkor büntessétek meg őket! Am ha megbánást tanúsíta­nak, és megjavulnak, akkor hagyjátok őket bántatlanul! Allah a kiengesztelő és könyörületes." Kinek füle van, szeme van, máris érzékelheti: másként ítéltetnek meg a nők cselekedetei, másként a férfiaké. Azt is: Allah (a nagy bölcs) csakis a férfiakhoz beszél. O tudja, miért. Meg az ember azon is eltöprenghet, hogy amikor Mohamed zöld zászlós hívői várait rombolgatták, meg hosszú időre le is telepedtek nálunk, talán mégsem csak disznófarkak küldözgetésével kellett volna őket sérteget­nünk, halálos párviadalra hívni ki legjobbjaikat, még a töltött paprika megtanulása is kevés volt. Átvehettünk volna tőlük egyet s mást’a Koránból is. Tessenek csak nézni: „A férfiak fölötte állnak a nőknek ... A jóravaló asszonyok engedelmesek. Akiknek nyakaskodó természe­tét félitek, azokat intsétek meg ... és lássátok el a baju­kat!" No igen, az értelmes dolgokat át kellett volna vennünk. Ápolnunk, továbbfejlesztenünk. Persze, még most sem ké­ső. Hiszen Allah nagy és hatalmas! Priska Tibor L ement a Playára, amely úgyszólván üres volt, néhány vénasszony me­netelt fölhúzott szoknyával a se­kély vízben, öregurak kocogtak a föve­nyen. Nyomuk csíkokban sötétlett: a visszahúzódott dagály helyén még nem tudott fölszáradni a homok felülete sem. Vége az idénynek — gondolta, és ez így is volt. A nap már igen lassan kúszik föl a Kertváros magaslatai fölé, hogy melegíteni tudja a Playa fövenyét kora délelőtt; délben és a kezdő délután­ban ugyan még erős, ez azonban rövid idő a dagály nyomainak eltünteséhez. Miközben tűnődött, arra lett figyelmes, két kis motoros közelíti meg az öbölben a strand és a Szent Klára-sziget közt lehorgonyzóit fejesugrótornyot, acélkö­teleket erősítenek rá, az egyik hajóból alábukik egy könnyűbúvár, valamit ma­tat a víz alatt, aztán már vontatják is a fejesugrót az Akvárium melletti belső kikötő irányába. Igen, ezzel hivatalosan is véget ért az idei fürdőszezon. Fönn, a strandfölötti sétányon, a szé­les úton egyelőre tartja magát a nyárvé­gi forgalom, a Paseo és a park padjai még tele vannak újságolvasókkal, ku­tyasétáltatókkal, bevásárlásból érkező háziasszonyokkal. A fázékonyabb öreg­urak fején viszont, még ha rövid ujjú inget viselnek is, megjelent a nemzeti barett. Úgy döntött, egyelőre nem vetkőzik le. Sporttáskájából színes törülközőt csomagolt ki, négyrét hajtogatta, úgy ült rá. Erezte a nyirkos homok hűvösét. Fészkelődön, majd két újságot is elő­vett: egyik helyi, a másik országos napi­lap volt. A helyi látszott vastagabbnak, súlyosabbnak ; tudta, tele van fényké­pekkel, beszámolókkal, karikatúrákkal és interjúkkal, filmcsillagok nyilatkoza­taival, akik így, fesztivál idején elözön­lik a várost. A sötét napszemüveg zavar­ta kissé az olvasásban, letenni azonban nem merte. Talán, ha többen lesznek. Az országos lapban napok óta követ egy sorozatot, Lobóról szól, a félelmetes harcosról (az újság, persze, másként mi­nősíti), a fiúról, akit futólag ismert ő is: egy alkalommal együtt lopakodtak át a közeli határon. Belefeledkezett az olvasásba. Amikor fölnézett és a lapot letette, néhány pillanatig még látta maga előtt Lobo sovány kamaszarcát, a pattanások visszamaradt rücskeit, önkéntelenül föl­sóhajtott a lehetetlen ötlettől, hogy jó volna egyszer találkozni vele újra. Elbizonytalanodott. Hirtelen zavarát palástolta ugyan a fekete szemüveg, az óvatosság elemi pa­rancsára azonban körülnézett. Tapasz­talnia kellett, hogy a naptár, a befeje­zésre irányuló gesztusok korántsem ri­asztják a Playa hűséges közönségét: míg olvasott, szinte megtelt a homok. Igaz, az addig tartózkodó nap is maga­sabbra kúszott, most már nyugodtan megszabadulhatott fölső ruháitól. Amint leült a Gipuzkoa téren a kávé­ház árkádsor alatti teraszán, órájára pillantott és konstatálta: jócskán ma­radhatott volna tovább a Playán, hiszen délutánra valóban fölmelegedett az idő, megérkeztek a diáklányok is, akiket délelőtt már lefoglal az iskolapad, hogy az utolsó pillanatokban még ledobálják melltartóikat, hadd érjen nagyobb felü­letet a barnító sugárzás. Akinek azon­ban időre szóló kötelezettsége van, álta­lában nyugtalanabb, igyekszik mindin­kább a megjelölt hely közelébe sündö­rögni, hogy a találkán pontos lehessen. Es, természetesen, korábban érkezik. Pedig kiszámította: ha egy nagy ke­rülőt tesz, azzal elüti a várakozást. Es még föltűnést sem kelt. Valahogy ra­gaszkodott a tengerhez, a strandról csak a parknál ment föl, ahol már lenn nem folytathatta sétáját, elballagott a rend­őrség előtt, és igyekezett olyan érdekte­len képet vágni, amilyet csak tudott, noha szemét az őrről képtelen volt elfor­dítani, pillanatra megállt a jachtklubnál, ott is a napozó lányokat bámulta, majd egy váratlan ötlettel úgy döntött, a he­gyet mégsem kerüli meg, bevágott az Óvárosba, keresett egy vendéglőt, amelynek bárjában megevett valami me­legszendvicset, ivott rá egy pohárka sört, úgy fordult le ismét a tengerpartra, hogy aztán — vakmerőén — a rend­őröktől népes fesztiválközponton is át­jöjjön. Hideg kóláját lötykölte, olykor kor- tyintott belőle. Úgy ült, hogy az Idiaquez sarkán be­látott az üzletbe, amit minapában vásá­rolhatott meg új tulajdonosa, és éppen most kezdte el kirakatait cipőkkel be­rendezni. Érdeklődését azonban nem kötötte le a bolt, az ablakaiban hajlongó kirakatrendezők, annál inkább a szom­széd asztal, ahol három lány fogyasztot­ta fagylaltját. Egyelőre nem tudta el­dönteni, melyik tetszik neki, legszíve­sebben átült volna hozzájuk, megérdek­lődte volna programjukat, hogy velük tarthasson, ameddig lehet. Semeddig sem lehetett, a legnyilván­valóbb óvatosság intette a fölösleges is­merkedéstől. A lányokat pedig fekete szemüvege mögül akár kockázatmente­sen méregethette. Olykor azonban úgy érezte, nem nyújt elég védelmet a szemüveg, olyankor ha­tározottabban vetette fejét az üzlet felé. Váratlanul az a sejtése támadt: meg­álltak mögötte. Figyelik. Nem akart föltűnést kelteni, egy ha­nyag mozdulattal belelapozott az előtte fekvő újságba, észrevette a lapok hajtá­sában délelőtti olvasásának emlékeként a homokszemeket. Szárazra szívta őket az újságpapír, könnyedén csúszkáltak a papíron. Szivárványosan szikráztak köztük a parányi üvegdarabkák. Pontosan tudta: valamilyen trükkel a másik székre dobott táskáját kell elér­nie. Talán az újságok visszaralcása lehet­ne a trükk. Talán fölborítani a poharat. Netán lezserül átszólni a lányokhoz, hi­szen éppen cihelödnek. De már kérték qz igazolványát. Hát akkor a táska. A törülköző alól egyetlen sebes mozdulattal előránthatja. Legfontosabb a gyorsaság. * Már elültek a dörrenések zajai, a ga­lambok a tetőkről egyesével visszaszál­lingóztak a tér padjai elé, az egyik lány, akinek véletlenül a lábát érte a nap- szemüveges golyója, halkan jajgatott, megsebesítöje az árkád oszlopain kívül hevert egyre sűrűsödő vérében, ott ro­gyott össze, és valahol, benn a kávéház­ban már keresték a fűrészporos zacskót, hogy a vért fölitassák, valahol összegön­gyöltek egy piros alapon zöld átlókkal, fehér kereszttel ékes zászlót, a fesztivál- központtól pedig elindult az ott leselke­dő televíziós stáb, hogy ezzel a históriá­val frissítse a mind egyhangúbbá váló sztárajnározást. FÁBIÁN LÁSZLÓ: Halál Donostában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom