Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-24 / 172. szám

1989. július 24. • PETŐFI NÉPE • 3 Közös piaci állásfoglalás Kelet-Európáról A Közös Piac kelet-európai politikáját nemcsak az emberi jogok melletti elkötelezettsége, hanem a közösség jól felfogott érdekei is befolyásolják. A bizonytalanság, vagy az elnyomás visszatérte Kelet-Európábán hátráltatná az EK saját belső terveit is mondta Frans Andriessen, az Európai Közösségek bizottságának alelnöke és a külkapcsolatokért felelős tagja a hét végén, londoni előadásában, amelyben megpróbálta felvá­zolni a Kö^ös Piac „külpolitikáját” a kilencvenes évekre. Az előadás tanúsága szerint „a kilencvenes évek világpoliti­kája ismeretlen vidék, amelyen hiába próbálunk eligazdoni a régi térképek szerint. A politikusok úgyszólván nem tudják, hogy a Nyugat Nyugat, és a Kelet Kelet-e még, és vajon az új vidék barátságos-e vagy veszélyekkel teli. Ha Kelet-Európá- ban sikerülnek a politikai és a gazdasági reformok, Európa térképe át fog alakulni. A leszerelési intézkedések csökkentik majd a fizikai veszély érzetét, de kihívást is jelentenek Európá­nak. hogy nagyobb felelősséget vállaljon saját biztonsága ügyében” mondta Andriessen, a Közös Piac „külügyminisz­tere”. Az előadás szerint a közösség teljes mértékben támogatja a politikai reformot és a gazdaság liberalizálását Magyarorszá­gon, Lengyelországban és a Szovjetunióban. „Álláspontunk mértéktartóbb Romániával, Bulgáriával, az NDK-val és Csehszlovákiával kapcsolatban, ahol az „ancien régime” (a régi rendszer) még mindig érvényben van”. A bizottság azt javasolja a kelet-európai országoknak, hogy adjanak nagyobb szabadságot a piaci erőknek, bővítsék a tulajdonformákat, csökkentsék a költségvetési hiányt, szigorít­sák a pénzügyeket, vezessenek be árreformot és törekedjenek pénzük konvertibilitásának megteremtésére, ha be akarnak kapcsolódni a világgazdaságba és növelni akarják az életszín­vonalat. Andriessen megerősítette, hogy az EK bizottsága megteszi a szükséges kezdeményezéseket a csúcsértekezlet résztvevőivel és minden érdekelt országgal együttműködve annak érdeké­ben, hogy segíthessenek Lengyelországnak és Magyarország­nak nehézségeik leküzdésében. Ezek sorában az első helyre a „nyomasztó adósságokat” tette. Közvetlenül az EK tanfolya­mokkal, minőség-ellenőrzési és szabványosítási tanácsadással tud segiteni. Az átalakulást főleg belülről kell ösztönözni Ke­let-Európábán szögezte le az EK bizottságának álláspontját Frans Andriessen. Hazánkról CSÓLYOSPÁLOSI HÉTVÉGE a nyugatnémet sajtó Hét végi kiadásában több nyugatnémet lap is terjedelmes cikkben foglalkozott a ke­let-európai mozgásokkal — külön reflektor­fénybe állítva a sztrájkhullámok sújtotta Szovjetuniót , s ezen belül is a magyaror­szági fejleményeket. A Süddeutsche Zeitung a körülmények hatalmára hívja fel a figyelmet, s „jámbor önbecsapásnak" nevezi mindazokat a hiedel­meket, hogy a magyarországi új rend felépí­tésénél vissza lehet nyúlni a pluralista politi­kai kultúra mindazon elemeihez, amelyeket a negyvenes évek végén a sztálinizmus meg­semmisített. Az eltelt negyven év a politikai talajt alaposan megváltoztatta. „Ott, ahol évtizedeken keresztül nem igénylik a politi­kai döntések befolyásolását, ahol a politikai magatartás sokkal inkább csak a felülről meghatározott álláspontok helyeslésében fe­jeződhetett ki, a politikai talaj kiszárad” írja a müncheni lap, s receptként először is e talaj „befüvesítését” ajánlja struktúrákkal, a gyakorlatban beváló intézményekkel, s olyan pártokkal, amelyek nemcsak politikai személyzetet, de elgondolásokat is előterem­tenek. A Süddeutsche Zeitung úgy véli, hogy az a szocialista ország, ahol ellenzéki részvétel­lel megrendezendő választásokat terveznek, úgy fog járni, mint Lengyelország. Lengyel- országban ugyanis valójában nem választás volt, hanem leszámolás. Visszaütött az a gyakorlat, amikor csak feltétel nélküli párto­lókra volt szükség. E gyakorlat megbosszu- lásaként Lengyelországban kérlelhetetlenül elutasítottak mindenkit, akinek valamilyen köze van a rendszerhez és válogatás nélkül támogatták mindazokat, akik a rendszerrel szembenállnak. A Frankfurter Allgemeine Zeitung meg­ítélése szerint Magyarországon egyszerre túl gyorsak és túl lassúak a fejlemények. A „de­mokrácia menetrendje” összekuszálódott, az ellenzék ...amelynek nem sikerült a lakosság n agyobb tömegeit maga mögé felsorakoztat­nia lassítja a menetrend megvalósítását, mert úgy találta; önmaga prolilírozásához még több időre van szüksége.' A tekintélyes frankfurti lap is leszögezi, hogy miközben a változások a politikai kul­túrában és gondolkodásban meglepően gyorsak és mélyrehatóak, a gazdasági fejlő­dés kimondottan lassú. A külföldi tőke csak akkor fog Magyarországra jönni, ha a talaj ehhez megfelelően elő van már készítve” — írja az FÁZ. Végül a Süddeutsche Zeitung fentebb már idézett cikkében azt írja: a kelet-európai vál­tozás jelenleg nem a reálisan létező szocializ­mus evolúcióját, hanem annak erózióját ter­meli ki, Közép- és Kelet-Európa politikai architektúrájára nézve ma még beláthatatlan következményekkel. „Annyit dolgoznak, hogy nagyon” Ismerősként köszöntött egy jól öltözött, derűs tekinte­tű, középkorú férfi Csolyóspálos hosszú főutcáján. Hol is találkoztunk? Tbilisziben, Jerevánban? Az Ibusz-út emlékeinek felelevenítése után kérdezem a kömpöci Csáki Illés növénytermesztési brigádvezetői, hogy mit keres pénteken délután Szűcs Mihály állatorvos házánál. Otthonteremtés kalákában Hosszú a történet, lényege: állatok leadásához szüksé­ges igazolások elkészítéséhez kéri a 28 éve alapított Kun­sági Mezőgazdásági Szakszövetkezet a fiatal állatgyó­gyász soron kívüli látogatását. Gyorsan megegyeznek, válthatunk néhány szót. Dicsé­rem a jómódról tanúskodó új (ám olykor túlcifrázott) házakat. A silány földeken, rossz legelőkön megküzdött fennmaradásáért a szakszövetkezet, mondja hajdani úti- társam. Aki körülnéz a faluban, láthatja, sikerrel küsz­ködlek a szárazsággal, a belvízzel... Gondozott kisker­tek, (majd mindenütt) kaszált árokpartok, szép porták tanúsítják: ad magára ez a falu, pedig keményen dolgoz­nak. Vagy éppen azért? Álellenben éppen barackot pakol utánfutóba az ifjú Harkay Ferenc és keresztapja, Juhász Ferenc. A fiatal­ember a közeli terménykereskedőnél raktáros! Jobban megtalálja számítását, mint eredeti szakmájában. Saját háza építésénél hasznosíthatja hamarosan kőműves kép­zettségét. Már megvette a telket, alapoznak. Akkor kez­dik a kalákát, amikor elkészülnek az ajtók, ablakok. Segítségben, hozzáértésben nem lesz hiány. Édesapja is kőműves, több rokona iparos. Feleségével, kisfiával leg­később jövő ősszel már ha jól értettem a száz négyzetméteres önálló otthonában lakik a talán 22-23 éves ifjú családapa. Az első paradicsomos Szorgalmas embernek látszik. Dolgozik beszélgetés közben is. 460 kiló Ceglédi óriást visznek a Bosnyák téri piacra. Húszezer forintra számítanak. Jobban jönnek ki, mint ha helyben értékesítenék a gyümölcsöt. Nagy irattáskájával-hivatalnoknak nézem Dóczi Fe­rencet. Tévedtem. Gépkocsivezető. Albérletben lakik a községben. Ő viszi a hajnali járatot. Csodálattal beszél kívülállóként a csólyospálosiak szorgalmáról. „Annyit dolgoznak, hogy nagyon”, mondja elismerően. Nyoma­tékként hozzáteszi: „éjjel-nappal”. Mintha előbbre tartanának a kömpöcieknél. Önállób­bak. A szomszéd faluban ma is megbúvik a nemzedékek során a génekbe ivódott félelem, a kiszolgáltatottság tudata. Kömpöcöt Jászapáti váltotta mega Jászság és a Kiskunság'visszaváltásakor. Később az egri káptalan parcellázta határa egy részét és adta cl Tisza menti jöve­vényeknek. Nem jártak sokkal jobban az új gazdával, Kiskunmajsával sem. Hiányoztak az újra vállalkozó, a példájukkal másokat is lelkesítő gazdák. Olyanok, mint a hajdani szöcskclcgelőn kertkultúrát teremtő csólyospálosi Csikós József. Tőle tanulták meg a San Marsano paradicsom termesztését. 1965-ben egye­dül próbálkozott ezzel, bevált, néhány év múlva sok száz tonnányit exportáltak a faluból. A paradicsompaprika meghonosításáért is sokat tett. Érettségivel a krumpliföldön A szülei Volgája mellett várakozó fiatal Lajkó Erika alighanem megélhetési gondokkal küszködne, ha tanácsi keresetéből kellene eltartani'magát. A Szegeden érettségi­zett ügyiratkezelő 4400 forintot kap. Gondolom, nem okoz majd gondot a stafírung, ha rászánja magát a férj­hez menetelre. Biztosan ellátják szülei, igaz, Erika is segit, amiben kell. Most a krumpliszedés van soron. Igaz, sokkal több szabad idővel nem is tudna mit kezdeni. Nincs mozi, nincs jó diszkó, panaszolja. Összefognak néhányan és kocsin cl-elmcnnek valamelyik szomszéd faluba, a Csongrád megyei Sándorfalvára például, vagy Majsára, a szép fürdőbe. Olykor egy kis országjárásra indulnak. Ma még úgy érzi, hogy Csólyospúloson tölti el életét. Amennyivel többet adna a város, annyival nehezebb volna a megélhetés. Mostanában már ezzel is számolnak a fiatalok. A nagy házak között mindenért fizetni kell. itt meg kinek jutna eszébe fölszámolni a házi kéjt bői a kony­hába kerülő termékeket? Visszasegíti az embermunkát Az egyik szomszédból tér haza Bogár Jánosné. Segítettem egy kicsit a ház körül. Pontosan mond­va: visszasegítettem. Idős vagyok már. Igaz, jól bírom a munkát, de az embermunkát nem vállalom. Embermunkát? A permetezést, a meggyszedést. Hatvanon túl azért fára nem mászhatok. El is kell szállítani, amit sikerül értékesíteni a kis házikertből. No, én mindezek fejében kapálok, gyomlálok. Kölcsönösen jól járunk. Ezekben a napokban kevesebb idő jut az itthoni munkára, mert helyettesítek. — Hol? Régi munkahelyemen, a postán. Ott dolgoztam több mint 3 évtizedig. Nyolcadik éve vagyok nyugdíjban. Nyaranta visszahívnak, ha szabadságra megy az egyik kezelő. Mert ketten vagyunk. Én vagyok a központos is. Még a régi dugdosóst használjuk. Kevés a készülék, talán 30. Ugyanennyi ezret kér a posta egy-cgy új állomásért, volna így is jelentkező, de nem tudom, mikor lesz vonal. Miként maradt ennyire egyedül, kedves Bogárné, született Tóth Ilona? Férjem meghalt, a három gyerek meg a saját lábára állt, elköltözött. Még az a szerencse, hogy a közelben lakik mindegyik. * * * Ennyit tudtam meg Csólyospúlosról, az ott élőkről. Sok, kevés? Ki tudja? Örülök, hogy ott járhattam, ha csak rövid időre is. A valamit akaróba jussukat a sorstól munkával kikövele- lők mindig felvillanyoznak. Köszönöm a buzdítást. deltái Nándor A Béke tér lakója • Szurovné cs lányai je­lenlegi ottho­na. A szemüveges, alacsony, energikus asszony ráhajtja az Alföld Áruház cso­magolópapírját a műanyag tányéros, bolti kocsonyára. A papír azonban mindvégig engedetlen marad és elhajol­va utat ad a legyeknek. Gyerekek ját­szanak a sárga sátorban, melyben bőr­kanapé terpeszkedik. Odakinn kör ala­kú kolóniái asztalka, egymással szem­ben pedig két bőrfotel. Hátrébb fehér szekrények mellett egy üveges kolóniái áll. Ha azokat a bútoraimat látná, amik még a pincében vannak! De nem­sokára itt lesznek, mert én ott nem ha­gyom őket az egerek prédájára! — ma­gyarázza Szurov Lászlóné jelenlegi lak­helyén, Kecskeméten, a Béke tér zöld pázsitján, szemközt a Katona József Gimnáziummal. — Hogy került egyik napról a másik­ra ide? Július 20-a óta vagyok itt, akkor szabadultam ki a börtönből. A házat, amiben eddig laktunk, áprilisban sza­nálták. Én be voltam zárva, így a fel­nőtt lányom intézte el gyorsan, hogy a harmadik unokatestvérem pincéjébe kerüljenek a holmijaink. A hatéves hú­gát a testvéremre bízta, akinek fizetni kellett a tartásért. — Pontosan hol laktak? A Bánk bán utca 1. szám alatt. Én azt a lakást megszereztem. — Ez mit jelent? 1 Iát, megvettem Dinók Károlytól, aki a bérlő volt, 40 ezer forintért. De ez a tanácsot nem érdekli. Pedig két évig rendesen fizettem a lakbért! Hogy ott micsoda népség lakott! Láthatja a búto­raimon is, én nem vagyok velük egy faj­ta. Nekem már öt éve benn van a lakás- igénylésem és még tízezer forintot is be­fizettettek velem. Igaz, egyszer felaján­lottak két lakást. El is fogadtam az egyi­ket, de nem adták ide. Merthogy valaki a házbelick közül elment a tanácsra, be­árulni engem, hogy önkényesen költöz­tem be a Bánk bán utcaiba. — Előtte hol lakott? Amíg el nem váltam a férjemtől, a Petőfi Sándor utcában. De már nyolc éve külön élünk. Egyszer visszamentem a lakásba a kislánnyal, de összevert és nem maradhattam ott. Igaz, ez a gye-, rek a volt élettársamtól van. Már tör­vényesen elváltunk és a bíróság va­gyonmegosztást ítélt. A férjemnek öt év alatt kell engem kifizetnie. Addig az én nevemen is van a lakás. — Ott nem maradhattak, ahol a kis­lánya volt? Nem. Nyolcán laklak együtt és a bútoraimat sem hagyom tönkremenni egy pincében! — Albérletre nem gondolt? Én azt nem birom kérem, fizetni. Van 400 ezer forintom, de nem lakbér­re. Egy kétszobás lakást akarok, mert a nagyobbik lányomnak is tető kell a feje fölé. — Hogy tud innét dolgozni menni? A bútorait csak nem hagyja őrizetlenül?- Nem vettem fel a munkát. A kon­zervgyár 1 -es telepén dolgozom, remé­lem, megértik a helyzetemet, bár eddig felém sem néztek. Látja, milyen kelle­metlen helyzetbe kerültem? Még soha életemben nem csináltam igazolatlan hiányzást. — Miért volt börtönben? Lopásért. Egy év négy hónapot kaptam. Az az igazság, hogy kölcsön adtam valakinek a Dáciámat, aztán az­zal mentek cl lopni. Lesitteltek, pedig én semmit sem kaptam a holmiból. Mindegy, ez volt, én leültem. — Meddig akar itt a téren maradni? Amíg egy kétszobás lakást nem kapok! Nagyon nehéz helyzet, de mu­száj ezt tennem. Én ráérek. Kecskemét Megyei Város Tanácsa lakásgazdálkodási osztályának főelő­adója, Bacsó Mihály bár még nem hallott róla, hogy lakója van a Béke térnek - az asszony pevét hallva bólo­gat és keresni kezd a szekrényben. Erről a fejleményről még nem tu­dok, de tessék, ez a vastag ügyirat Szu­rovné teszi az asztalra a papírokat. — Hogy történhetett, hogy az asz- szony és a kislány otthon nélkül maradt? Szurovné annak idején élettársá­val önkényesen beköltözött a Bánk bún utca 1. szám alatti lakásba. A szomszé­dok közül többen állították, hogy a börtönbe vonult Dinók Károlytól aki a tanácsi lakás bérlője volt 40 ezer forintért megvásárolta. Ez azon­ban számunkra érdektelen, mert a férfi­nak nem volt joga eladni a bérleményt. Mivel a közel álló Katona József Em­lékházat felújítják és a környezetét is megfelelően kívánják kialakítani, így e városképet rontó épület bontását 1987 július 22-én elrendelte a városi tanács műszaki osztálya. Ezzel egy időben a lakásgazdálkodási osztályt kötelezték, hogy minden lakónak tehát az önké­nyesen beköltözőknek is — ajánljunk fel egy másik lakást. Ezt Szurovnéval kapcsolatban is megtettük. Ám egyszer csak a műszaki osztályon megjelent az asszony Dinók Károllyal és felháboro­dottan kérdezte, hogy miért 'neki, és nem a jogos bérlőnek, mármint Dinók­nak utaltunk ki lakást? így határozat született 1987. október 9-én arról, hogy a bérlő és ne az önkényesen ott lakó jusson otthonhoz. Végül persze kide­rült, hogy ők nem így gondolták. Arra számítottak, hogy mindketten külön- külön lakást kapnak. — Ez azonban nem sikerült. Hát persze, hogy nem. Örülünk, ha azoknak otthont tudunk adni, akik­nek kiég a lakásuk, vagy életveszélyessé nyilvánítják. Nézze, a fal mellett, azok­ban a dobozokban sorban álló papírok lakásigénylések: 4500 darab. Évente összesen 67 családon segíthetünk, aki­ket valamilyen csapás ért és a lakásu­kat cl kellett hagyniuk. Ezen kívül csak 29 személy lakásigényét tudjuk kielégí­teni, Egyébként elárulhatom, hogy az egész városban nem található jelenleg üresen álló kétszobás tanácsi bérlakás. Ez azonban egyébként sem illetné meg őt. — Mert? Csak azok juthatnak hozzá, akik­nek legföljebb 200 ezer forint készpén­zük van. Ő pedig ennek a duplájával rendelkezik és még az ingóságait nem is számoltuk. Kecskeméten ennyi pénz­ből meg tudná oldani a gondját. Egyébként még olyan ajánlatot is ka­pott, hogy ez év decemberéig beköltöz­hetne egy lakásba, és addig kereshetne valami megoldást. Neki azonban végle­gesen kellett volna. — Akkor most mi lesz vele és a gyer­mekével? Nem tudom. Én semmiképpen sem támogatom a kérelmét. El tudja maga képzelni, milyen érzés az, amikor a többgyermekes, évek óta lakásért ki­lincselő apa az ember szemébe néz és őszintén megkérdezi: Ha feltörnék egy lakást, ugye nem tennének ki? Mit mondjon erre az ember? Szurovné most is ott ül a Béke téren, koloniálbútora tövében és várja, hogy eljöjjön hozzá az igaza. Jó lesz, ha a tanács már most elkezd őrült ütemben parkosítani, mert ha a példa ragadóssá válik, még egy sátor- cölöpnyi hely sem jut majd a belváros­ban. Bcnczc Andrea \ • „Addig itt maradok, amíg egy két­szobás lakást nem kapok!” (Straszer András felvé­telei)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom