Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-18 / 167. szám

1989. július 18. • PETŐFI NÉPE • 3 A fejőstehén enni kér... Gondolatok a nagyüzem jövőjéről A kisgyermek számára egysze­rű a világ: valamit megengednek neki, más dolgokat tilalom övez. A felnőtt, gondolkodó embernek a fekete-fehér, jó-rossz kategória szűkké válik, hisz a lónak a két oldalán kívül még háta is van, s ha valaki előre akar haladni, a nyerget kell megcéloznia ... Forczek Andrással, a Kecske­méti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet elnökével a nagyüzemi gazdálkodás jelenéről és jövőjéről beszélgetve, egy da­rabig a „padlóra került” kifeje­zést kerülgetjük, de könnyen egyezségre jutunk abban, hogy a tények minősítésének nincs sok értelme. Sokkal inkább annak, hogy a lényeget lássuk: a nagy­üzem szerepe a tömegtermelés­ben — búza, kukorica, naprafor­gó, szója stb. — vitathatatlan. Már csak annak okán is, hogy a technika mai fokán a szakosodás teszi lehetővé, hogy egységnyi földterületről jóval nagyobb jö­vedelmet lehessen „aratni”, mint évtizedekkel ezelőtt. Csakhogy! — emeli fel hangját az elnök — és megismétli: csak­hogy, amíg vitathatatlanul a vi­lág élvonalába tartozik a magyar mezőgazdaság a gabonaterme­lésben, vevőként világszínvonalú áron szerzi be a gépeket, a műtrá­gyát, a piacon, eladóként, mes­terségesen beszabályozott lehető­ségek között mozoghat. Tudat­hasadásos állapothoz vezet, ha tulajdonosi a szemlélete a téeszel- nöknek, hisz hektáronkénti ezer forintos jövedelem eléréséhez — ez tény — mégis elveti a búzát... Akkor inkább maradjon parlag a földje, mint ahogy 350 hektárt ugarokat is az idén a 6800 hek­tárnyiból ... — Csakhogy! — fűzi tovább a gondolatot — a föld érték, s ha nem termelünk rajta, az elmaradt termény csak a könyvelésben hoz eredményt, a valóságban — ad abszurdum — oda vezet, hogy nem lesz mit en­nünk ... — Nem véletlenül álltam én sem az aratási demonstráció me­netébe! Az árviszonyokat igenis rendbe kell tenni, bár a kormány ígéretét, a három évet is soknak tartom, a nagyüzemi mezőgazda­ságnak a fejőstehén szerepét nem lehet tovább vállalni. A műkö­dőképesség fenntartásához a le­fölözött jövedelemből adomány­ként visszajuttatott támogatá­soknak a jövőben nincs létjogo­sultsága. A nagyüzemnek a me­zőgazdaságban úgy kell termel­nie, hogy a hektárnyi föld el tud­ja viselni a költségeket és tisztes­séges nyereséget adjon. Olyan nyereséget, amit az egyszerű dol­gozó paraszt, a kombájnos, meg a gyümölcstermesztő is érez, látja a munkája értelmét. Romantikus elképzelések nél­kül, az adott helyzetből kiindul­va szabad a jövőre gondolni. A reményen kívül garancia kell, hogy a számviteli számok mutat­ványai, a banki kamatok hintája, s más egyéb körülmények, ame­lyek a nagyüzemeket ma a borot­vaélen táncolásra kényszeríti — eltűnnek, megszűnnek. A magyar mezőgazdaságban a nagyüzemnek is van jövője, mint ahogy a konyhakertnek, zárt­kertnek, farmgazdaságnak ... Mindegyiknek a maga helyén. A nemzet vagyona a föld, hasz­nosítását a termelő számára reá­lis értékké tenni a feladat. De úgy, hogy akinek ezt a feladatot kell elvégeznie, az is akarja ... N. M. Magyar—csehszlovák tudományos szakértői tanácskozás Bős—Nagymarosról Magyar—csehszlovák tudományos szakértői tanácskozás kezdődött a bős—nagymarosi vízlépcsőről hétfőn, a politikai főiskolán. A két ország szakemberei három napon át három munkacsoportban vitatják meg a beruházással kapcsolatos hidrológiai-ökológiai, geológiai-szeizmológiai, valamint ta- lajismereti-mezőgazdasági-hidrogeológiai hatásokat. A tanácskozás magyar résztvevői mindazok a kutatók, szakemberek, akik valamilyen módon érdekeltek vagy érin­tettek á beruházásban: így a magyar környezetvédelmi és vízügyi intézetek, intézmények, a Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a TDDSZ, a Duna Kör, s a Környezetvé­delmi Egyesület képviselői. A Vásárhelyi Pál Társaság — bár szakértői részt vettek az előkészületekben — jelezte, hogy nem kíván jelen lenni a tanácskozáson, mert nem ért egyet az előterjesztéssel, ám a kifogásokat nem részletezte. A tanácskozás kezdete előtt Bisztricsány Julianna, az MTI munkatársa szakemberek véleményét kérte az üggyel kapcso­latban. Stefanovits Pál és Bérezik Árpád akadémikusok, az ad hoc bizottság képviselői elmondták: véleményük szerint - s ezt fejtették ki a bizottság jelentésében is — a jelenlegi ismeretek nem elegendőek ahhoz, hogy reálisan fel lehessen mérni a beruházás kockázatait. Jelenleg még többféle alterna­tíva között lehet választani, ám ahhoz, hogy biztonságosan, tudományos megalapozottsággal lehessen dönteni, még jó néhány vizsgálatot el kellene végezni. Az igaz, hogy az elmúlt évek során sokféle elemzést készítettek a két ország kutatói, a tervezők és a kivitelezők, ám—az ad hoc bizottság álláspont­ja szerint több szempontot nem vettek figyelembe, s nem vizsgáltak bizonyos kölcsönhatásokat sem. Különösen a víz­minőség-védelem érdekei maradtak figyelmen kívül, ezen a téren nincsenek megnyugtató elemzések. Erre mindenképpen szükség volna, Magyarországon ugyanis 3 millió embert érint ez a kérdés, ennyien isznak parti szűrésű Duna-vizet. A ma­gyar akadémiai szakemberek szerint a víz minőségét elsősor­ban a bősi építkezés befolyásolja, ám a káros hatásokat a nagymarosi létesítmény felerősíti. Figyelmet érdemelne az a kérdés is, hogy a vízi erőmű üzembe állításával hol, milyen talajvízszint-változások vár­hatók, s ez mennyiben érinti az adott terület ökológiai egyen­súlyát. A tisztázatlan kérdések megnyugtató vizsgálatához legalább 5-6 évre volna szükség, addig indokolt lenne felfüg­geszteni a nagymarosi építkezést. Ez egyébként megfelel a nemzetközi szerződésben megfogalmazott követelménynek, miszerint az ökológiai biztonságnak kell alávetni az üzemel­tetés módját. Vladimir Lokyenc, a beruházás csehszlovák kormány­meghatalmazottja arról szólt, hogy az építkezés kezdetétől fogva a csehszlovák és a magyar szakértői csoportok együtt­működnek az ökológiai hatások feltárásában. A magyar fél által elkészített szakértői anyagokat áttanulmányozták, és úgy találták, hogy semmi olyan új szempont nem merült fel, amely radikális intézkedéseket tenne szükségessé. Véleménye szerint az építkezés felfüggesztésére kért két hónap lejárt, és ideje lenne a munkákat tovább folytatni. A mostani tanács­kozáson újból tájékoztatják egymást a felek, megvitatják a problémákat, de új elemre nem lehet számítani, mindezeket már többször is megtárgyalták. Udvari László, a magyar kormánybiztos elmondta, hogy a szakértők találkozóját a magyar fél javasolta, fontosnak tartotta ugyanis az ad hoc bizottság dokumentumainak kö­zös megvitatását. A magyar tudósok, szakemberek arra hív­ják fel a figyelmet, hogy jó néhány kérdés megválaszolatlanul maradt, annak ellenére, hogy sok éven keresztül szoros együttműködésben folytak a kutatások a két ország között. A kormánybiztos úgy vélte: időt kellene hagyni mind a magyar, mind a csehszlovák tudósoknak arra, hogy az öko­lógiai kockázatokat elemezzék. Éppen ezért célszerű lenne, ha a nagymarosi vízlépcső építkezését hosszabb időre felfüg­gesztenek. Udvari László hangsúlyozta: minden kérdésben töreked­nek a közös megállapodásra, nem kívánnak egyoldalú lépé­seket tenni. (MTI) RÁDIÓJEGYZET Bush-hét Látványos események idején, mint amilyen George Bush amerikai elnök múlt heti magyarországi látogatása volt, mi tagadás, a televízió mérföldes előnyben van a rádióval szemben. Még akkor is, ha sokáig csak a zuhogó eső­ben toporgó tömeget és a hősiesen ázó — esernyőt elhárító — és írott beszédét látványosan eltépő elnököt tudja mu­tatni. (Bocsánat, hogy ide sorolom —-már­mint az események közé — Kádár Já­nos temetését is, amelyről bár zökkenő- mentesen tudott közvetíteni a rádió, mégis a ravatal előtt némán vonuló emberek látványa a képernyőn, többet mondott minden elhangzó szónál.) Visszatérve az amerikai elnök láto­gatására, a híradások mellett a kiegé­szítő gyorsinterjúk, kommentárok ko­moly felkészültségről tanúskodtak, s ez főként Kulcsár István és Csák Elemér, a két kiváló rádiós külpolitikus érde­me. Az úgynevezett háttéranyagok közül szeretném kiemelni a Kék mezőben öt­ven csillag című sorozatot, amely az amerikai államok bemutatására vállal­kozik, sok érdekesség és bőséges zenei betét közbeiktatásával. A szokásosnál több amerikai téma is segített abban, hogy a hét „slágerének” az elnöki látogatás bizonyuljon, ami érthető, hiszen Bush volt az első ameri­kai elnök hazánkban. A „túllihegést” sikerült elkerülni, habár néha volt olyan érzése az embernek, hogy a min­denáron bizonyítani akaró „szegény rokon” ügybuzgósága kísérte az ese­ményeket. Ámde erről már nem az új­ságírók tehetnek. A Forradalom Nem csak egy volt a sok közül, ha­nem az első, a legnagyobb, a csupa nagybetűvel is írható, a jelképpé ma­gasztosult: az 1789-es francia forrada­lom, amelynek 200. évfordulóját most ünnepli Franciaország és a rá emlékező emberiség. Történetét, tanulságait, és mondhatni, hogy a „forgatókönyvét” a magyar forradalmi nemzedék is saját bibliájaként tanulta, eszméit .dédelget­te. Amikor eljött az idő 1848-ban, meg­kísérelte átültetni a magyar valóságba. Azóta is ezt a kísérletet folytatjuk ... A francia forradalomról című soro­zat, Fekete Sándor műsora, amelynek negyedik és egyben befejező része hangzott el múlt hét csütörtökön a Kossuth rádióban, a mának is szóló üzeneteket, összefüggéseket világította meg közvetlen egyszerűséggel és sok példa felvillantásával. Más módon — kitűnő művészek közreműködésével —, mintegy a nagy francia forradalom ábécéjét idézve hozta közel a hallgatóhoz a kétszáz év előtti eseményeket a pénteken és szom­baton este elhangzott: A Bastille ledön­tetett című műsor. írója és válogatója Gyenes György. Péntek este tíztől a Petőfi rádióban —- egy kicsit a televíziós adást is pótlan­dó — a nagy párizsi látványosságról is tudósított Rapcsányi László és Keleti Miklós. Megidézve a hajdanvolt, 200 év előtti, párizsi éjszakát. Aki ébrenlét­tel bírta, hallgathatta éjfél után is. Simándi Kicsit megkéstem az ajánlással. A főszerepben: Simándi József címmel, a Bartók rádióban, tíz egymást követő héten, pénteken, nagyjából azonos - délutáni időpontokban, a már nyug­díjban lévő — de lemezeivel változatla­nul sikert arató — nagy magyar opera­énekest hallhatjuk. A sorozat egyúttal a magyar operaénekesek seregszemléje, sajnos, közülük többen már nem élnek. Ezen a héten Erkel: Hunyadi László című operája hangzik fel, címszerepé­ben Simándi Józseffel. Mellesleg ez még csak a negyedik opera a sorozat­ban, a többsége tehát még hátravan. Érdemes lesz figyelni rájuk. F. Tóth Pál VÁLLALKOZÁS — ALULNÉZETBŐL Szabál’ az szabói’.. . Ha egy munkahelyen egy, azaz egyetlen emelőgép (targonca) műkö­dik, az érvényben lévő jogszabályok szerint „felelőst” kell kijelölni az üze­meltetésére. E személynek középfokú végzettséggel kell rendelkeznie, nem le­het egy személyben sem a gép üzemelte­tője, sem a karbantartója. Amennyiben a kívánalmaknak megfelelő emelőgép­ügyintéző nincs, akkor a munkahely első számú vezetője a felelős. A vicc az egészben az, hogy a legtöbb esetben fogalma sincs a botcsinálta emelőgép­ügyintéző elnöknek, igazaiénak stb., hogy mekkora kockázatot vállal! Ha baleset történnék például abból, hogy a beszeszelt rakodómunkások a magyar szabvány szerinti nyolcféle elő­írásnak nem megfelelő drótkötelet használtak , akkor elviheti a bal­hét .. . Tévedés ne essék, nem a szabványok szigorúságát kifogásolom. Közismert, hogy a magyar műszaki előírások (MSZ) jók, a mind feketébb üzemi bal­eseti statisztikáért nem okolhatók. Sokkal inkább hozzá nem értésből és gazdasági kényszerűségből használnak olyan berendezéseket, gépeket, ame­lyek bármely pillanatban balesetet okozhatnak. Hézagpótló géemká Ha igaz a feltételezés, hogy a gazda­sági munkaközösségek hézagpótló sze­repet töltenek be, az Emelőgép Felül­vizsgálati és Oktatási Géemká öt másodállású taggal — fél évtizede ilyen feladatra szakosodott. Szolgáltatásuk lényege: az üzemelő emelőgépeket mű­szaki vizsgálat alá vetik, meghatároz­zák az üzembiztos működtetés feltéte­leit, a kezelőszemélyzet képzésére pedig tanfolyamok szervezésével nyújtanak lehetőséget. Mazák János, a csapat vezetője tulaj­donképpen elégedett ember is lehetne, a bolt megy, munka van bőven. Mégis indulatok fűtik, mert keserű tapaszta­latokat szerzett és szerez szinte minden­nap arról, hogyan lehet bonyolulttá lenni azt, ami egyszerű. Hát még azt, miként lehet megkuszálni, ami amúgy sem rendezett!? Például: az egyik húsüzemben a ser­téstetemek mozgatására a falusi ezer­mester készített egy praktikus gépet. Teszi is az a dolgát, pedig se tervrajz, se engedély nem hitelesíti a létét. Még szerencse, hogy a hatóság keze se ér el mindenhová, mert a szabálytalanságot azonnal „orvosolná", betiltaná a hasz­nálatát. A géemkának kell „szentesíte­nie” a létét . . . Ugyanakkor a magánfuvarozók szá­mára korlátlan lehetőség nyílt emelővel ellátott gépkocsi vásárlására is. Az au­tóvezetői jogosítvány azonban édeske­vés ismeretet feltételez az emelővel való munkavégzés csínja-bínjáról. A géem­ká „ráállt” volna a témára, de azt, hogy kinek, hol van ilyen gépe, arról senki sem tud. No, majd, ha meglesz a baj, kiderül. .. Adminisztrálni muszáj Mazák János nem csak a szakmai dolgokkal idegesíti magát. Azon már rég túl van, hogy sorozatosan igazolnia kell a gmk létjogosultságát az értctlcn- kedők előtt, akik azt vonják kétségbe, ilyen felelős munkát hogyan bízhatnak egy munkaközösségre?! Trükkös a megoldás, aki bizalmatlan a kis céggel, annak tekintélyes intézményen keresz­tül bonyolítják le a munkát. Igaz, na­gyobb költséggel. De a megrendelő óhaja, ugye, parancs ... Az értetlen­ség, a fontos posztokon trónolok érzé­kenysége sem lehet azonban akadály, mert a baleseteit megelőzése ennél is fontosabb szempont. Aztán a kétszobás lakásának na­gyobbik helyiségében lévő „iroda” pol­cát is megtekintem. Ide gyűjti mindazo­kat az állásfoglalásokat, közlönyöket, utasításokat stb., amiknek a tanulmá­nyozására, betartására az állami mun­kahelyeken külön osztályokat tartanak fent. Természetesen egy géemkának is kutya kötelessége nyomon követni, be­tartani ezeket. Mert aztán megnézheti magát a rendetlen vállalkozó! A társadalombiztosítási intézet pél­dául nem a kifizetett összegekből kasz- szírozza be az őt megillető sápot. In­kább havonta, vélelmezett 3500 forint jövedelem után inkasszál természe­tesen előre!!! - hogy aztán majd végel­számolást is lehessen csinálni. Ez nem vicc: a túlfizetés az intézeté marad. Csak ha kevesebb, azt kell pótolni... Hogy a gmk-tag beteg, esetleg nincs kedve dolgozni? Másodállásban elő­fordulhat, hogy lazít, hisz’ a főmunka­időben is becsülettel helyt kell áll­nia ... Amúgy igazán jó kuncsaftok: az öt év alatt befizetett százezer forintjukért semmit se kaptak . .. Azaz dehogynem! Ha a hónap megjelölt napjára nem eszközük a dézsma befizetését (netán azért, mert ünnepnapra esik, mint az idei március 15-ei határidő), pillanatok alatt nyakukban a rendbírság ... Nem az összeg a lényeg, hanem az eljárás! S ha ilyen naprakészek tudnak lenni a befizetések rendbentartására, ezt az erényt miért nem tudja a másik osztá­lyuk, a táppénzkiutalás átvenni ... * Vállalkozni nem muszáj. Ne is tegye, aki nincs felkészülve arra, hogy a szak­mai ambícióján kívül még sok más, egyéb erényre is igényt tart a bürokrá­cia. De tessék mondani, a gazdaság föllcndítésének mi lehet a feltételezhe­tően eredményes módja: a vállalkozók sikeres tevékenysége, avagy a hivatalok packázóinak szaporítása? ... Mazák Jánosék tudják a választ.. . Nagy Mária MIÉRT NINCS KORSZERŰ TŰZOLTÓSÁG KISKŐRÖSÖN? Két kocsi nem indulhat négyfelé Szabványok és szabályzatok országa vagyunk. Szi­gorúak és embervédők a kötetekbe gyűjtött diktátu­mok. Előírni ugyanis mindig jól tudott a népes bürokrá­ciát éltető pártállam. Furcsa dolgok derülnek ki vi­szont, amikor a paragrafusköltészettel összevetjük a valóságot. Viharos időkben, kánikulában gyakran jut főszerep a tűzoltóknak. Illetve csak jutna, ha ... Míg hazánk­ban egy falusi kovácsműhelyben vagy egy apró, tanyasi iskolában legalább száz tűzvédelmi jogszabálynak kell eleget tenni, Bács-Kiskunban városok, megyényi régiók vannak hadra fogható vonulós egység nélkül. Vagyis szerencsésnek mondható az a károsult, akihez időben érnek a szirénázó tartálykocsik, ahol valóban szerepet kapnak a tűzoltók ... Kiskőrösön talán még megdöbbentőbb az állami „tűzharcos” egység hiánya. A „szőlő és a bor városa” ugyanis a megye közepén van. A fejlesztést tehát feltét­lenül megkövetelné a védelmi stratégia. — Az elgondolás helyes — iga­zolja véleményemet Paksi Dénes főhadnagy, városi tűzoltóparancs­nok. — Egy igazán korszerű váro­si-körzeti laktanya megépítésére azonban szerintem még hosszú évekig várni kell. Sokáig a párt- és az állami vezetők pozícióharcai döntötték el, hogy hová kerüljön új tűzoltóság. A kiskőrösieknél fel­tehetően voltak ügyesebbek is, hisz a topográfiai érvek háttérbe szo­rultak. A tűzvédelem e vidéken ön­kéntesekre és igen gyenge műszaki állapotú eszközparkra hárul. Pe­dig — és ezzel igazán nem kérked­hetünk — több sajátossága is van a területnek, amely megkövetelné a nagyobb biztonságot. Sok az er­dő, a puszta, a tanyás terület. Nemrég kilencmilliós érték égett el Akasztón, a szakszövetkezet hodá- lyaiban. A legközelebbi állami, vo­nulós egység Kiskunhalason van. Ha kell, Kecskemétről és Kalocsá­ról is érkezik segítség, de egyik ko­csink sem tud megérkezni fél órá­nál előbb. Szerencsések vagyunk, hogy vannak még lelkes állampol- gáfok, akik önkéntesként áldoz­nak szabadidejükből, hogy segít­hessenek. Kiskörösön, Kecelen és Soltvadkerten már van állandó ügyeletes is.. . A megyei összeköttetést a telefon mellett URH és CB is szavatolja. Úgyhogy ami az információ továb­bítását illeti, elégedettek lehetünk. A vonulási idő hosszabb, mint azt a szabályzat előírja . .. Gondolom, éppen ezért sokat foglalkoznak a megelőzéssel... Amikor csak időnk engedi, a területen vagyunk. Rendszeresek a szemlék, a vizsgák s az ellenőrzé­sek. Úgy látom, hogy azok a cé­gek, amelyek eredményesen ter­melnek, tudnak áldozni az értékek védelmére is. Másutt erre nem jut forint. Könnyebben érheti őket sú­lyos kár. Mostanában az aratási előkészületekkel bajlódtunk sokat. Igyekszünk ellenőrizni is a munka- folyamatokat; a jövő évi kenyér a mi gondjainkra is van bízva. Leg­utóbb a hatalmas vihar okozott tüzeket. Ilyenkor vagyunk igazán bajban, hiszen szinte egyszerre kapjuk a vészjelzéseket. És a városi két kocsit nem küldhetjük négyfe­lé. Ráadásul a többi központ is elfoglalt. Szerintem a gazdasági átalakulás, a reform egyik fontos velejárója lesz, hogy megtanulunk az értékeinkre vigyázni. Talán ha a kormányzat takarékosabban és ésszerűbben osztja majd el a forin­tokat, akkor a tűzvédelemre is több jut. Lehet, hogy előrébb hoz­zák majd a stratégiailag fontos kis­kőrösi laktanya építését is . . . Farkas P. József- Szerintem — ez csak az .én tapasztalatom a hivatásosok ál­talában megelőzik a helyi önkénte­seket ...- Ez igaz. Nem ritka, hogy a messzebbről jövők előbb érkeznek a tűzhöz. De ezért nem marasztal­hatok el az önkéntes segítők. Ha­zánkban ami nem volt égetően fontos, arra nem költöttek a taná­csok az utóbbi évtizedekben. Ne­gyedszázada gyártott masinákkal igyekeznek az oltáshoz falusi ala­kulataink. Nem is tudom, hogy mi lenne velünk, ha huszonöt éve nem sikerül oly kiválóan a teherjármű­széria a Csepel Autógyárban. Nemegyszer megesik — csodál­kozhatunk-e ezen? hogy el sem indul a riadókocsi. Tanácselnök ismerősöm mondta nemrég: a ló- vontatású vizeskocsik lassabbak voltak ugyan, de legalább biztosan elindultak. És ha végre mégis föl­búg a motor, az ötvenes tempó, mentéshez bizony kevés . . . Fontos a hírlánc is. Hogyan riasztható a kiskőrösi tűzoltóság? Négy közvetlen, 05-ös telefon­vonalunk van. Ez nagy szó, hiszen a környéken minden településen van crossbar. Ha kapjuk a vészjelzést, értesítjük a kiskunhalasi kollégá­kat, majd a helyi önkénteseket. • „Igyek­szünk ellen­őrizni a mun­kafolyamato­kat.”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom