Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-18 / 167. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. július 18. \ A magyar modell legyen nemzeti gyökerű A MAGYARORSZÁG EXKLUZÍV INTERJÚJA, XVIII. Mit mondott Kádár János? 1968 — beavatkozunk 0 Megtorpant a reform (Folytatás az 1. oldalról) elnök a Hazafias Népfront ügyvezető elnöksége hétfői ülésén. A tanácskozá­son a kormányfő a közelmúlt fonto­sabb politikai eseményeiről tartott tájé­koztatót, valamint vázolta a HNF és a kormány jövőbeni együttműködésének lehetőségeit. A népfrontmozgalom vezetőinek kö­rében a miniszterelnök elöljáróban megjegyezte: a Hazafias Népfrontot az utóbbi időben sok bírálat és kritika érte, többen is az MSZMP előretolt bástyájának aposztrofálták, s úgy vél­ték, hogy a többpártrendszeri politikai szerkezetben amúgy is elhal. Németh Miklós ezzel az érveléssel szembeszáll- va rámutatott: a népfront a hatvanas évektől számos olyan politikai értéket felvállalt és képviselt, olyan társadalmi problémákat közvetített, amelyeket az akkori kormányzat nem vett figyelem­be. A népfrontmozgalom mérlegelése­kor helytelen lenne elfeledkezni erről a tevékenységről. A kormányfő ugyan­akkor azt is hozzátette: természetszerű­leg a többpártrendszer keretei között másképpen kell működnie a népfront­nak, mint a korábbi monolit politikai rendszerben. A Hazafias Népfrontnak — mint önálló politikai tényezőnek — a társadalom azon széles rétegeit kell megnyernie, amely rétegek pártok­tól függetlenül, nem egy politikai szer­vezethez elkötelezetten kívánnak aktív résztvevői lenni a közéletnek. Ezt alá­húzva a kormányfő fontosnak vélte, hogy a HNF összefogja, integrálja a politikai párttá alakulni nem akaró egyesületeket, szerveződéseket. Németh Miklós a népfront szerepét taglalva a továbbiakban kifejtette: a soron következő választásokon a HNF felkarolhatná, támogathatná a függet­len képviselőjelölteket, azokat, akik nem egyes pártok képviseletében indul­nak a választási küzdelemben. Ugyan­csak lényegesnek tartotta a népfront szerepét a vidéki Magyarország meg­nyerésében, a helyi adottságokhoz iga­zodó platformok kialakításában. Az együttműködés lehetőségeit tag­lalva Németh Miklós elmondta: a kor­mány számít a népfront aktív részvéte­lére a döntéshozatali mechanizmusban, főként a döntés-előkészítés fáziásban. Ugyancsak szeretnék bevonni a nép­front képviselőit a távlati kormányzati stratégiák' kialakításába, véleményezé­sébe, valamint a jogalkotási munkála­tokba. A miniszterelnök a közös feladatok számbavétele után röviden összegezte a közelmúlt politikai történéseit. A bel­politikai helyzetet értékelve rámuta­tott: veszélyes lenne Magyarországon egy olyan helyzet kialakulása, amely hatalmi vákuumot, kormányzati válsá­got idézne elő. Ezzel kapcsolatosan le­szögezte: kockázatos lenne egy olyan hatalmi felállás létrejötte, amelyből a megújuló MSZMP kiszorulna, esetleg ellenzékbe kerülne. Hogy ez ne így tör­ténjen, ahhoz elengedhetetlennek tar­tott egy olyan MSZMP-t, amely szakít a hierarchikus, felülről épített és irányí­tott szervezeti felépítéssel, s valóban politizáló, mozgalmi jellegű párttá ala­(Folytatás az I. oldalról) alább harminc-negyven ezer ember előtt prédikál a stadionban. (Alakját hatalmas vászonra vetítik.) Bár az idő­beni egybeesés a véletlen müve, mégis sokatmondó. Két okból is. Egyrészt: fényesen bizonyítja ez a tömegrendez­vény is, hogy hazánkban immár teljes a vélemény- és vallásszabadság, más­részt: számosán kíváncsiak arra: Bush államelnök régi barátja (ő mondta el az elnöki eskütétel előtti imát), a világ egyik legismertebb embere mit mond a magyaroknak. A soltvadkerti származású, dr. Ha­raszti Sándortól, Billy Graham szemé­lyes tanácsadójától tudjuk, hogy való­színűsíthetően az önmagunkba, az al­kotó- és teremtőkészségünkbe vetett hitet próbálja feléleszteni, a lelki újjá­születés fontosságát hangoztatja a pré­dikátor, akinek szavait több nyelvre fordítják. Július 29-én, szombaton este fél hét­kor kezdődik az eddig 80 országba meghívott lelkipásztor legújabb ma­gyarországi közszereplése. A Budapest ’89 Billy Graham rendezvény igazi amerikai nagyvonalúsággal és lendü­lettel dolgozó, a modern hitbuzgalmi munkát korszerű reklámfogásokkal elegyítő szervezői tudatták: itt lesz Bu­dapesten Joni Eareckson Tada is. Neve a világ más részeiben százezreknek ad kitartást és erőt az élet nehézségeinek az elviseléséhez. A nagy hírű sportoló kul át. Németh Miklós nem rejtette véka alá véleményét, miszerint e tekin­tetben az MSZMP késésben van, de mint hozzáfűzte e késés nem be­hozhatatlan. Az átmenetet előkészítő, háromol­dalú egyeztető tárgyalásokról a minisz­terelnök megjegyezte: érez bizonyos mértékű obstrukciót az egyes pártok részéről, holott most minden politikai tömörülésnek — a pártérdekeket félre­téve az ország jövőjét, a továbblé­pést kellene szem előtt tartania. E to­vábblépés fő zálpgaként értékelte Né­meth Miklós egy sajátos magyar mo­dell kimunkálását, sikeres megvalósítá­sát. Mint mondotta: e modellt nemzeti gyökerekre kell alapozni, hiszen ez az ország történelme során mindig bele­rokkant, ha idegen gazdasági-társadal­mi szerkezetet vett át vagy annak átvé­telére kényszerült. Hozzátette: e ma­gyar modell kikísérletezésére, megvaló­sítására a nemzetközi környezet évszá­zadok óta nem volt ilyen szerencsés csillagállású, mint jelenleg, hiszen a nagyhatalmak érdeke is a reform, vala­mint egy stabil és békés Közép-Kelet- Európa. Ugyancsak ezen optimizmus jegyében a kormányfő leszögezte: Ma­gyarországon a visszarendeződést már semmilyen párt vagy politikai szervezet — még erőszakos úton sem — tudná megvalósítani. Végezetül Németh Miklós tájékoz: tatta a népfront vezetőit a múlt heti Bush-látogatásról, az elnökkel folyta­tott tárgyalásokról. Összegzésképpen elmondta: George Bush személyében szavahihető és szavát tartó reálpoliti­kust ismert meg, olyan embert, aki nem az Egyesült Államok gazdasági vagy politikai berendezkedését akarja pro­pagálni, másokra erőltetni, s akinek fontos Kelet-Európa biztonsága és sta­bilitása. A miniszterelnök nagy figyelemmel kísért, csaknem másfél órás felszólalá­sát követően az ügyvezető elnökség tagjai ismertették a Hazafias Népfront­tal kapcsolatos elképzeléseiket, illetve kifejtették nézeteiket a gazdasági, poli­tikai élet egy-egy részterületéről. A kormányfő nézetével összecsengő, egyöntetű véleményként fogalmazták meg: a Hazafias Népfront kiegyenlítő szerepet tölt be a pártok között és a pártpolitikai csatározások közepette. Elhangzott az is, hogy a népfrontot a nemzeti karakterre kell építeni, a moz­galomban a nemzeti jelleget kell hang­súlyosabban képviselni. Többen is megfogalmazták azt az észrevételüket, miszerint a kormányzat nem képes a maga munkastílusát úgymond „lefelé vinni”, azaz az alsóbb igazgatási szinte­ken is érvényesíteni. Ez nagyon is érzé­kelhető kedvezőtlen hatásaiban némely helyi, megyei tanácsi vezetésnél. A hozzászólók sürgették — s ezzel Né­meth Miklós is egyetértett —, hogy mihamarabb legyenek meg a parla­menti és helyhatósági választások. Ér­veik közt elsősorban az szerepelt: az új választások utáni kormány, parlament és intézményeik legitimitását már nem lehetne lépten-nyomon megkérdőjelez­ni. (MTI) egy szerencsétlen ugrásnál a nyakát törte, tolószékhez, kötötten éli életét. Fogaival tartott színes irónokkal gyö­nyörű rajzokat készit, 11 könyvet írt, rádióműsorok kedvelt szereplője. Meg­kapta az Eredmények Amerikai Aka­démiájának arany fokozatát. A Nép­stadionban dr. Haraszti Sándor fordí­tásában magyarul énekli cl talán leg­szebb dalát. A különleges eseményt a rádió egye­nes adásban közvetíti, a televízió utó­lag mutatja be a lelkész magyarországi látogatásáról készülő dokumcntumfil- met. Az igehirdetésre ingyenes belépők az idegenforgalmi hivatalokban, a Cent­rum áruházakban és a lelkészi hivata­lokban igényelhetők. E jegyek féláru vasúti utazásra jogosítanak. A sajtótájékoztató végén szívesen adott ivolna másodszor is interjút la­punknak .dr. Haraszti Sándor (1973- ban írtunk róla), de várta Szűrös Má­tyás. Kedden a miniszterelnök úrhoz hivatalos. A rendezvény fő szervezője, a Billy Graham Evangélizációs Társaság több vezetője is kitért a költségekről érdek­lődő újságírói kérdések megválaszolá­sa elől. Végtelenül udvariasan tudtunk­ra adták, hogy ajándékként vállaltak valamennyi kiadást, az ajándék árát . pedig illetlenség firtatni még a költsé­gekre oly érzékeny Amerikai Egyesült Államokban is. Hcltai Nándor A csehszlovák kormányfő Budapestre látogat Németh Miklós miniszterelnök meg­hívására Ladislav Adamcc, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság kormány­fője július 20-án baráti munkalátogatást tesz Magyarországon. A román nemzetvédelmi miniszterhelyettes hazánkban Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvé­delmi miniszter fogadta Vidor Stancu- lcscu altábornagyot, a Román Szoci­alista Köztársaság nemzetvédelmi mi­niszterének első helyettesét, aki a Ma­gyar Népköztársaság honvédelmi mi­niszterének meghívására hazánkban tölti szabadságát. Miért vesz Románia rakétákat? Horn Gyula-interjú a La Repubblicában — Románia részéről még nincs konkrét ka­tonai fenyegetés Magyarországgal szemben, de ennek lehetőségét nem szabad lebecsülni — je­lentette ki Horn Gyula külügyminiszter a La Rcpubblica című olasz napilap budapesti külön- tudósítójának adott interjújában. Andrea Tarquini, aki Kádár János temeté­sére érkezett Budapestre, a magyar—román viszonyról, a szocialista országok közötti vitás kérdésekről kérdezte a magyar külügyminisz­tert. Az interjú — „Ccauscscu rakétákat vásá­rol, hogy célba vegye Magyarországot” cím­mel — a lap vasárnapi számában jelent meg. A cikk bevezetőjében a tudósító azt írja, hogy „nem a NATO, nem az Egyesült Álla­mok, hanem egy sztálinista diktátor, a pere­sztrojka ellenségeinek vezére fenyegeti az új Magyarországot”. Andrea Tarquini szerint Ceauscscu „Condor” típusú közép-hatótávol­ságú rakétákat rendelt Argentínától a román hadsereg számára. Az esetleges román fenyegetést illetően Horn Gyula elmondta: a magyar küldöttség világosan kifejtette a román vezetőnek a Var­sói Szerződés közclmúltben tartott csúcstalál­kozójának idején, hogy „ha Európában, ahol előrehalad a leszerelés, egy kis ország olyan közép-hatptávolságú rakétákat szerez be, amelyeket a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok éppen leszerel, az az egész földrész biz­tonságát destabilizálja”. A román fél az észre­vételre nem adott választ. A magyar külügyminiszter szerint nem le­hetséges egy fegyveres konfliktus Magyaror­szág és Románia között, de a román döntések mindenképpen politikai feszültségeket okoz­nak. — Magyarország nem tett válaszlépése­ket, mert a rakéták még nem érkeztek meg Romániába — hangsúlyozta Horn Gyula. Hozzátette azonban: „ha a rakéták telepítésre kerülnek, akkor lo kell vonni a nemzetbizton­ság szempontjából szükséges következtetése­ket". Horn hangsúlyozta, hogy a két ország vi­szonyának javítása közös érdek lenne, de a román magatartás miatt alig lát lehetőséget erre. A román sajtó magyarellenes kirohanásai­ról a külügyminiszter így vélekedett: ezek el­sősorban arról akarják elterelni a figyelmet, hogy a román hatóságok megsértik a romá­niai magyar kisebbség és más állampolgárok emberi jogait. Horn Gyula a menekültekkel kapcsolatban elmondotta: Magyarország arra számít, hogy a környező országok közül csak Romániából érkeznek hozzánk. „Senkit nem ösztönzünk arra, hogy hagyja cl hazáját, mert aki elmene­kül, az nem segít azoknak, akik maradnak”, de „a közös európai házban” senki előtt nem lehet becsapni az ajtót”. — Magyarország — mondotta a további­akban — felülvizsgálta 1956-ot. Hiszünk ab­ban, hogy szükség van a történelmi igazságra. (Folytatás az I. oldalról) provokatívnak szánt kérdésre vála­szolva kapott lehetőséget arra, hogy újabb szimpatizánsokat szerezzen ma­gának a hallgatóság soraiból is. Mivel értenek egyet a másik két jelölt prog­ramjából és mit vetnének el? A De­mokratikus Magyarországért Mozga­lom szervezőbizottságának tagja, dr. Kiss István a maga részéről azért ítélte etikátlannak a kérdést, mert, mint ki­fejtette, feladata nem abban merül ki, hogy elemezze: miért nem az ellenzékre szavazna. „Programomat már ismerik, önöknek kell eldönteni, kire szavaz­nak” mondotta. Az ország helyzete - fejtette ki egyébként sem indo­kolja azt a gondolkodásmódot, amely mindent tagad, és amely a kizárólagos­ság igényével lép föl. Dr. Gráner Gyula és Varga László egyetértett vele. Kádár János nem érhette meg az in­terjúsorozat utolsó folytatásainak a megjelenését. Noha nem olvasta vala­mennyi folytatást, tudjuk, hogy ami­kor egészségi állapota ebben akadá­lyozta, felolvasták neki. Észrevételei, megjegyzései eljutottak hozzánk. Em­léke előtt tisztelgünk a sorozat utolsó részeinek közlésével. Dubcek és Cernik zokogott A legutóbbi folytatást azzal fejeztük be, hogy a magyar pártvezetés (személy szerint Kádár János és Fock Jenő) még egy utolsó kísérletet tett arra, hogy enyhítse az SZKP és a CSKP vezetése között támadt feszültséget, s megaka­dályozza a csehszlovák pártvezetés el­szigetelődését. Ez a találkozó a kétoldalú egyeztetések sorozatában az utolsó 1968. augusztus 12-én zajlott le Komarnóban. Kádár János a IX. folytatásban a kérdésre válaszolva úgy fogalmazott, hogy a helyzet súlyossá vált „Dubcck és Cernik sírt, s egyre csak azt hajtogatták, látják, hogy szá­mukra minden ajtó bezárult.” Hogyan emlékezik a másik magyar beszélgetőpartner a találkozóra? Idéz­zük Fock Jenőt: „Amikor Komarnó­ban utoljára láttuk egymást, Kádár Já­nost kísértem. Mértékletességet, óva­tosságot, bölcs belátást kértünk Dub- écktől. Én azt fejtegettem, hogy Csehszlovákia önmagán, rajtunk, s ilyenformán az egész szocialista vilá­gon segítene, ha csak addig menne cl, mint mi, magyarok. Majd két-három év múlva lépne tovább az intézmény- rendszer reformjában és mutatna ne­künk is példát. Dubcck az asztalra bo­rult és sírt. Másnap Varsóban kezdő­dött volna a szövetségesek tanácskozá­sa. Ezt a találkozót egy nappal előre­hozták. Tanácsol kért: milyen állás­pontra helyezkedjen? Mi kifejtettük a fontolva haladás teóriáját és azzal bú­csúztunk: most hazamegyünk csoma­golni és holnap reggel kezet fogunk Varsóban. Dubcck nem jött cl. Távol- maradása történelmi következmények­kel járt.” S akkor folytassuk az interjú közlé­sét Kádár Jánossal ott, ahol az előző folytatásban abbamaradt. — Hogyan zajlott le a varsói találko­zó? Sok öröm nem volt benne. Egye­sek úgy néztek ránk, mint a sztrájktö­rőkre), mert mi előző nap találkoztunk Dubcckékkel. Mindenesetre tájékoz­tattuk a többieket a komáméi megbe­szélésről, s azt javasoltuk, úgy lépjünk, hogy az támogatásra találjon Csehszlo­vákiában, saját országainkban és a kommunista mozgalomban egyaránt. Csakhogy ekkor már ezekre az érvekre nemigen hallgattak. Növekedett a fegyveres beavatkozás támogatóinak köre. — Mit lehetett ez ellen felhozni? Az 1956-os magyarországi ta­pasztalatokat. Ezzel összefüggésben fi­gyelmeztettünk az SZKP történelmi fe­lelősségére. A szovjet elvtársak meg­ígérték, hogy Moszkvából felhívják Dubcekct egy újabb kétoldalú találko­zó megbeszélése céljából. Ezután kö­vetkezett az ágcseVnyői és az újabb többpárti találkozó Pozsonyban, au­gusztus első napjaiban. Ott úgy tűnt, minden rendbe jön, jó volt a kommüni­ké, amit mindenki elfogadott. De korai volt az öröm. (Az augusztus 3-ai pozsonyi találko­Akik szombaton a szavazóhelyi­ségek urnáihoz mennek hangoztatta dr. Kiss István , lelkiismeretűk sza­vára kell, hogy hallgassanak: a diktatú­rára — bármilyen színű legyen is az adják-e a voksukat vagy pedig a reformra, a megújulásra. • A hangulat már jó fél óra múltán olyannyira „emelkedetté” váll, hogy egy hölgynek, aki közölte, hogy tagja az MSZMP-nck, az ellenzéki kórus hurrogása közepette kellett volna vé­gigmondania kérdését. Erre azonban és sokan meg is értették nem vállalkozott: távozott az ülésteremből. Darab idő rriúltán követte példáját a tudósító is, mivel olvasóink mielőbbi tájékoztatása érdekében a lapzárta idő­pontját tartania kellett. Szigorúan. Noszlopy Nagy Miklós zóról Kádár János a Központi Bizott­ság augusztus 7-ci ülésén számolt be. Elmondta, hogy előbb a CSKP elnök­ségének képviselői nélkül tanácskoztak az öt párt küldöttei, majd bekapcso­lódtak Dubcckék is. Igen jó kommüni­ké készült, amely hangsúlyozta a párt vezető szerepét, a nemzeti sajátosságok jelentőségét és persze a jelenlevők egy­ségét. „Pozsonyban tehát helyreállt az egység, előtérbe kerültek a politikai eszközök, s mi a magunk részéről segít­jük a csehszlovák elvtársakat” mondta Kádár János. A Központi Bi­zottság a beszámolót elfogadta, a ma­gyar párt képviselőinek magatartását, tevékenységét helyeselte. A szerk.) — A pozsonyi találkozón megállapo­dás született. Miért bizonyult mégis ko­rainak az Önök öröme? Mert nem sokkal a pozsonyi talál­kozó után telefonhívás érkezett Moszkvából. Azt kérték, hogy tart­sunk kétoldalú megbeszélést. A talál­kozó helyéül Jaltát javasolták. A párt­vezetés megbízása alapján Erdélyi Ká­roly elvtárssal utaztunk oda. Lconyid Brezsnyevvel, Alckszcj Kosziginnal és Nyikolaj Podgornijjal találkoztunk'. — Miért kérették Önöket Jaltába, mi volt a célja a kétoldalú találkozónak? Gondolom, azért akartak velünk külön is találkozni és a csehszlovákiai helyzetről beszélni, mert úgy látták, mi jó viszonyt alakítottunk ki a csehszlo­vák vezetéssel, kapcsolatunk közvet­len, elvtársi volt, s remélték, hogy ha­tással tudunk lenni rájuk. A jaltai meg­beszélések középpontjában a csehszlo­vákiai helyzet normalizálása, a vitás kérdések politikái úton történő rende­zése állt. Ezzel kerestük fel Dubcek clv- társekat augusztus 17-én ismét Komar­nóban. Utunk azonban nem járt a kí­vánt eredménnyel. (Kádár János cs Er­délyi Károly három napot töltöttek Jaltában interydv tanácskozással. A szerk.) „Nincs más lehetőségünk” — Mi történt ezután? Rögtön a kortiarnói megbeszélés után, talán már másnap, találkozott Moszkvában az öt testvérpárt képvise­lője. Az SZKP vezetőinek nevében Brczsnyev adott tájékoztatást és érté­kelést a csehszlovákiai fejleményekről, úgy, ahogy azt a szovjet pártvezetés akkor látta. Ez az értékelés súlyosan elmarasztalta a CSKP elnökségét, sze­mély szerint Dubcekct és végül is úgy értékelte a helyzetet, hogy a politikai megoldás lehetőségei kimerültek, s hogy már csak a fegyveres beavatkozás mentheti meg a szocialista rendszert, csak így lehet elhárítani a még nagyobb veszélyt. — Önök egyetértettek ezzel az érté­keléssel? Nem mindenki. Legalábbis mi magyarok úgy véltük, hogy a legvégső­kig el kell menni és katonai megoldást csak abban az esetben szabad alkal­mazni, ha már minden más lehetőség kimerült és tényleg nincs más választás. De mint a történtek tanúsítják, akkor már nem hallgattak ránk. — A hírek szerint Ön ellenállt a fegy­veres beavatkozás tervének. Nem tudom, hogy ez fontos-C, mindenesetre az igaz, hogy csak akkor adtuk hozzájárulásunkat, amikor kide­rült: nincs más lehetőségünk. — Mi volt a döntö érv, ami a magyar részvétel mellett szólt? En nem emlékszem, hogy lett vol­na döntő érv. De ha volt ilyen, akkor az alighanem az lehetett, hogy a cseh­szlovák elvtársak nem engedtek, nem tették meg azokat a lépéseket, ame­lyekkel talán cl lehetett volna kerülni a katasztrófát, s Moszkvában az is kide­rült, hogy magunkra maradtunk az. ép­pen induló reformunkkal és szembe ta­láltuk magunkat a szocialista országok többségével. — Igaz-e, hogy Lconyid Brczsnyev külön is agitálta önt, fogadja cl a több­ség nézetét? Hogy agitált volna, arra nem em­lékszem. Arra azonban igen, hogy a megbeszélések egy bizonyos fázisában valóban kérte, térjünk ki az együttes fellépés elől. Valami olyasmit is mon­dott, hogy „János, csak egy kis egysé­get küldjétek, és mindent megkaptok, amire csak szükségetek lesz!” — Akkor hát ez volt a döntö érv? Képtelenség feltételezni, hogy ilyen kicsinyes módon alkudoztunk volna csehszlovák szomszédaink bőré­re. Pont mi, akik mindent elkövettünk, hogy megmentsük a helyzetet. (Áz 1968. augusztus 20-án, tehát a bevonulás napján tartott politikai bi­zottsági" ülésen elhangzó^ a 1 á t á m asz tja K áda r1J a nos , . '• VU.'lM , tat.) Az öt testvérpárt augusztus 18-ai moszkvai találkozóján Lconyid Brezs- nyev kész tervvel fogadta az odaérke­zőket. Beszámolójának lényege abban foglalható össze, hogy kimerültek a po­litikai lehetőségek, s a csehszlovák párt baloldali vezetői is így értékelték a helyzetet. Az SZKP részéről pontos menetrendet terjesztettek elő. Abban egyebek között szerepelt, hogy Vasil Bilak a vele egyetértők nevében már a pozsonyi találkozón levelet adott ál az S7.KP vezetőinek. Abban jelezték, sza­kítani akarnak a CSKP akkori vezetői­vel. A fordulat végrehajtásához külső támogatást kértek, beleértve a katonai segítséget is. Augusztus 19-ig kértek választ. Tervük az volt, hogy augusztus 20- án, a CSKP elnökségének ülésén fellép­nek és felhívással fordulnak az ország lakosságához, nyíltan kérik a katonai beavatkozást. Ezzel egy időben gon­doskodnak arról, hogy a televízió, a rá­dió, a fontosabb nyomdák ellenőrzésük alá kerüljenek, s ha kell, megjelentetik a Rudé Pravo különszámát. Végül, ha minden simán megy, akkor augusztus 21 22-én a CSKP KB új pártvezetést, a nemzetgyűlés pedig új kormányt vá­laszt. Erre a menetrendre épült a kato­nai akció, amely augusztus 20-án elin­dult, viszont Bilakék nem tudták tarta­ni a saját menetrendjüket. Egyebek kö­zött mindössze 18 KB-taggal tudták csak aláíratni felhívásukat. ( Folytatjuk) Gorbacsov és Rizskov felhívása a sztrájkoló szibériai bányászokhoz (Folytatás az I. oldalról) nak, amely a nyugat-szibériai feketeszén legnagyobb felhasználója. A Pravda beszámol arról, hogy nehezíti a helyzetet a lassú információáramlás. Számos bányászvárosban még nem tudnak róla, hogy az egy hete Mczsdurc- cscnszkbcn kezdődött sztrájk nyomán a tárca vezetője ígéretet tett a követelések egy részének teljesítésére, amelyek a térség egészére és nem csak a mczsdurccsensz- kickre vonatkoznak. Sok helyen nyitott kapukat döngetnek így a Pravda. A továbbra is rendezetlen követelésekről Mihail Scsadov szénbányászati mi­niszter hétfőn este folytatja a tárgyalásokat a sztrájkbizottságokkal cs a terület párt-, valamint állami vezetőivel. * * * Mihail Gorbacsov és Nyikolaj Rizskov felhívásával hétfőn a Mczsdurccscnszkhcz közeli Kcmcrovóbaérkczctt Nyikolaj Szljunykov,azSZKPKBPBtagja,aKBtitká- ra közölte a UPI amerikai hírügynökség hétfőn helyi lapforrásokra hivatkozva. A szovjet államfő és a szovjet kormány feje a levélben az egy hete tartó, napi 32 millió dolláros veszteségei okozó sztrájk befejezésére szólította fel a bányászokat. A helyszínen tartózkodó kormányküldöttség mostantól a politikus vezetésével folytatja a bányászok által felvetett súlyos kérdések megvitatását. Szljunykov érkezésével a hatóságok teljesítették a bányászok arra vonatkozó kérését, hogy követeléseiket a Politikai Bizottság egyik tagja előtt mondhassák cl. Tízezreket várnak a Népstadionba Finisben a választási kampány böSzamolo ítüoinuz riyilaycoza-

Next

/
Oldalképek
Tartalom