Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-15 / 165. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NAPILAPJA XLIV. évf. 165. szám Ára: 5,30 Ft 1989. július 15., szombat MAGAS SZÍNVONALÚ HANGVERSENYEK - „MŰHELYEK” — NAGY ÉRDEKLŐDÉS - AZ AMERIKAIAK MÁR MEGÉRKEZTEK Vasárnaptól: Kodály-szeminárium Minden hely foglalt a július 16-án kezdődő XV. Nemzetközi Kodály-szemináriumra Húszegynéhány ország zászlói jelzik a Kodály Intézet gyönyörű termében, hogy külföldön továbbra is nagy az érdeklődés a magyar zeneszerző nevé­vel jelzett zenepedagógia iránt. Legkorábban az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek tanárok, főisko­lások. Kérték, hogy egyhetes külön tan­folyamon készülhessenek fel a huszon­egy napos szemináriumra. Ott termé­szetesnek tartják az érdeklődést, hála az ottani Kodály Központnak, az ép­pen két évtizede, a Ford-ösztöndíj tá­mogatásával alapított bostoni Kodály Intézetnek. Ismét szép számmal tanulnak majd japánok, spanyolok, angolok a hajdani ferences rendházból kialakított kecske­méti Kodály Intézetben, a szomszédos énekes iskola tantermeiben. Résztve­vőket várnak Kanadából, Lengyelor­szágból, Írországból... Nemzetközi kórustábort is rendeznek a szeminári­ummal egy időben. Augusztus 2-án a pécsi Jeunesses Musicales Nemzetközi Zenekarral együtt szólaltatják meg Verdi Requiemjét, vezényel Ligeti András. A szeminárium programja az eddig jól bevált rendszer szerint alakul. Idén ismét lesz módjuk a zenetudomány, a karvezetés speciális területei iránt elmé­lyültebben érdeklődőknek, hogy külön műhelyfoglalkozásokon is képezhessék magukat. Ezek vezetésére tekintélyes szakembereket kértek fel. A karvezetés mesterfogásait Erdei Pétertől sajátít­hatják el, az ének-műhelyt Kodályné Péczely Sarolta vezeti. Kokas Klára a zene és a mozgás sajátos kapcsolatainak elemzésébe vezeti be hallgatóit. A nagyszerű hangversenyprogram­ból, amelyet hála az Inlerart Feszti­vál Iroda közreműködésének — az oratórium előadásán kívül díjmentesen látogathatnak az érdeklődők, kiemel­jük Kocsis Zoltán és Perényi Miklós estjét. A kanadai Amabila Youth Sin­gers kórust irányító karnagy néhány éve Kecskeméten gyarapította zenei is­mereteit. Július 31-én a nyugatnémet Bernhard Haas orgonista koncertezik a Kodály iskolában. A két évvel ezelőtti Nemzetközi Ko­dály Szemináriumhoz hasonlóan szinte görög tagozat is lesz Kecskeméten, olyan sokan jelentkeztek a délkeleti or­szágokból. Annak ellenére utaznak Athénből, Szalonikiből és más váro­sokból Kecskemétre, hogy magyar közreműködéssel ott is rendeznek Ko­dály- szemináriumot augusztus elején. Á következő hónapban a,tanfo­lyammal egy időben — rendezik meg a Kodály-szimpóziumot. Ennek nyitó hangversenyén a Kecskeméti Pedagógus Kórus ad műsort, Erdei Péter vezetésé­vel. A kecskeméti dalosok egy hétig ma­radnak Görögországban, több fölké­résnek tesznek eleget. jj jq A BÚZATÁBLA NEM DOHÁNYZÓHELY! — SOKBA KERÜLHET A „PATKOLÁS” — TŰZ- ÉS BALESET-MEGELŐZÉS Aratási szemle a megyében Tavaly és az idén eddig nem követelt emberéletet megyénkben az aratás üzemi baleset következtében. Gabonatüzet ez év nyarán, a közelmúltig csak egyszer jeleztek, Tiszaalpárról. Milyenek a feltételek ezekben a napokban, hogy a mezőgazdaság nagy munkáját, a betakarítást baj nélkül befejezhes­sék ?—ennek jártunk utána a napokban Borsos 77bor tűzoltó hadnaggyal és Bartha Sándorral, a megyei munkavédelmi felügyelőség csoportvezetőjével. 1. Köleséren, a Keceli Szőlőfürt Szak­szövetkezet búzatábláján, mielőtt a reg­gelizést követően ismét munkába in­dulnának az aratók, gépeiket megvizs­gálják a járőrök. Csöpög-e az olaj vala­melyikből? Rajta van-e mindegyiken a földelölánc, ami villámcsapás ellen nyújthat védelmet? Csikk, cigarettaper­nye, vagy gyufaszál van-e a' vezetőfül­kékben, ami arról tanúskodik: éreznek- e felelősséget az itt dolgozók a szövetke­zet vagyonáért? A balesetek megelőzé­séhez hozzátartozik az. is, hogy a kom­bájnokon ne hiányozzanak a támasztó ékek, s hogy a veszélyes, forgó alkatré­szeket burkolattal fedjék. Borsos Tibor a fejét csóválja Kriston András aratógépénél, amikor kipróbál­ja a poroltó-készüléket. Abban annyira gyenge a nyomás, hogy csak alig-alig „köpködi” kifelé a fehér, krétaszerű port, egy-két méterre. Mihez kezdené­nek ezzel, ha tűz ütne ki valahol a búza­mezőn ? Két kombájnon hiányzik az ak­kumulátorfedél, egy gépkezelőnek pe­dig nincs itt a vezetői jogosítványa. Amíg nem cserélik ki jóra a rossz por­Végső tiszteletadás Kádár Jánosnak Százezres tömeg a Mező Imre úti temetőben Eltemették Kádár Jánost. A Magyar Szocialista Munkáspárt nyugalmazott elnökétől, az Elnöki Tanács tagjától, országgyűlési képviselőtől személyiségéhez méltóan vett búcsút pénteken az ország népe. Az MSZMP KB székházában felravatalozott koporsója előtt csütörtökön és pénteken több mint 60 ezren hajtottak fejet, adóztak kegyelettel emlékének. Több tízezren fejezték ki részvétüket a Köz­ponti Bizottsághoz és az özvegyhez címzett táviratban, levélben is, méltatva életútját, az ország fejlődése érdekében kifejtett erőfeszíté­seit. A Mező Imre úti temetőben százezerre becsült gyászoló tömeg jelenlétében helyezték Kádár Jánost örök nyugalomra. A végső tiszteletadás napján már a hajnali órákban budapestiek és vi­dékről érkezettek sokasága várako­zott, hogy személyesen búcsúzhas­son el a magyar történelem utóbbi évtizedeinek kiemelkedő politikusá­tól. Nem volt még hét óra, ámikor megnyitották a székház kapuját a tisztelgők előtt, akik 13 óráig helyez­hették el a kegyelet virágait a fekete bársonnyal letakart ravatal előtt. A gyász leplével borított tágas aula negyedóránként megtelt a kegyele­tadók csokraival, amelyeket folya­matosan szállítottak Kádár János végső nyughelyére, a Kerepesi teme­tő Munkásmozgalmi Panteonjához. Az ország népének tisztelgő láto­gatását követően néhány perccel 13 óra után érkezett a Központi Bizott­ság épületébe Kádár Jánosné. Az idős asszonyt láthatóan nagyon megvisel­te 40 éven át hűséges társának elvesz­tése. Tekintete többször hosszasan elidőzött Kádár Jánosnak a ravatal bal oldalán felállított, kinagyított ké­pén, ily módon is búcsúzva férjétől. Röviddel ezután megkezdődött a hivatalos gyászszertartás, amelyen részt vett az elhunyt politikus özve­gye, s ott voltak Kádár János hoz­zátartozói. A ravatalnál elsőként Nyers Re­zső, az MSZMP elnöke és Grósz Károly, az MSZMP főtitkára he­lyezte el a párt koszorúját. Ezt kö­vetően az Országgyűlés nevében Szűrös Mátyás elnök, a Magyar Népköztársaság Elnök) Tanácsa képviseletében Straub F. Brúnó el­nök és közvetlen munkatársai, a Minisztertanács részéről Németh Miklós kormányfő, Medgyessy Pé­ter miniszterelnök-helyettes és Pozsgay Imre államminiszter ko­szorúzott. Elhozták a kegyelet ko­szorúit, virágait az allami, a párt- és a társadalmi szervezetek, országos hatáskörű, szervek is: a Magyar El­lenállók, Antifasiszták Szövetsége, a Hazáfias Népfront, a vasasszak­szervezet, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa, a Magyar Demokrati­kus Ifjúsági Szövetség, a Magyar Úttörők Szövetsége, a Magyar Nők Szövetsége, a Honvédelmi Minisz­térium, a Belügyminisztérium, a Munkásőrség, az MSZMP Pest Megyei és XIII. Kerületi Bizottsá­ga, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saságba Magyar Tudományos Aka­démia, a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsa, a MTESZ, az OKISZ, a SZÖVOSZ. Lerótták ke­gyeletüket a pártintézmények és a pártsajtó, a Fővárosi Tanács, vala­mint a kormányőrség dolgozóinak képviselői. Ezzel a hivatalos gyászszertartás első koszorúzási ünnepsége lezá­rult. A külföldi delegációk tisztelet- adása előtt a magyar párt- és állami vezetők felsorakoztak a ravatal mellett. Ott volt Nyers Rezső, Grósz Károly, Irányi Pál, Barabás János, Fejti György, Kovács Jenő, Lukács János, Straub F. Brúnó, Szűrös Mátyás, Németh Miklós és Pozsgay Imre. A Kádár János emlékének kegye­lettel adózó külföldi delegációk so­rát a Szovjetunió küldöttsége nyi­totta meg, élén Je gór Ligacsovval, az SZKP KB titkárával, a PB tagjá­val, Anatolij Dobrinyinnal, a Legfel­sőbb Tanács elnökének külpolitikai tanácsadójával, valamint Borisz Sztukalinnal, a Szovjetunió magya­rországi nagykövetével. Őket kö­vették Bulgária, Csehszlovákia, Ju­goszlávia, Lengyelország, az NDK, Románia, Ausztria, Dánia, Finnor­szág, Olaszország és az NSZK kül­döttségei. A delegációkat Jordan Jotov, a BKP KB titkára, a PB tag­ja, Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnök­ségének tagja, a KB titkára, Sztan- ko Radmilovics, a JKSZ KB Elnök­ségének tagja, Józef Czyrek, a LEMP KB titkára, a PB tagja, Kurt Hager, az NSZEP KB titkára, a PB tagja, Ion Coman, az R K P K B ti lká­ra, a PVB tagja, Walter Silbermayr, Ausztria Kommunista Pártja KB- titkára és a PB tagja, Ole Sohn, a Dán Kommunista Párt elnöke, Matti Puhákká, a Finn Szociálde­mokrata Párt vezetőségének tagja, munkaügyi miniszter, Giancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt Garanciális Bizottságának elnöke, valamint Hermann Fellner, a nyu­gatnémet CDU/CSU parlamenti képviselője vezették. A külföldi delegációk tisztelet- adása után ismét megnyíltak a ka­puk a lakosság, valamint azon kül­döttségek előtt, akik meghívás, be­jelentés nélkül érkeztek a gyászszer­tartásra. A tisztelgők áradata egyébként csütörtök délután három órakor indult meg, s az első napon hajnali negyed kettőig vonultak el az emberek a ravatal előtt. A hiva­talos gyászszertartás idején is sokan vártak még arra, hogy leróhassák kegyeletüket. A Kádár Jánostól bú­csúzok közül egy idős férfi kézcsók­kal fejezte ki részvétét az özvegynek. A koszorúzási ünnepség a Ma­gyarországon akkreditált diplomá­ciai képviseletek tisztelgésével foly­tatódott. A gyász és a megemléke­zés koszorúját a diplomáciai testü­let nevében és mintegy húsz nagy­követ kíséretében Jósé Pablo Mo­K ' .lí­rán Fal, a Perui Köztársaság buda­pesti nagykövete, a diplomáciai tes­tület doyenje helyezte el. Ezután a Szovjetunió, Vietnám, Mongólia, Bulgária, Kambodzsa, Kína, La­osz, az Amerikai Egyesült Államok és Jemen nagykövetségeinek vezető képviselői koszorúztak. Főhajtás­sal tisztelegtek az elhunyt magyar politikus emléke előtt a Koreai NDK, Marokkó, India, Kanada nagykövetsége, illetve az Izraeli Képviseleti Hivatal egy-egy tiszt­ségviselője. A gyászszertartás az MSZMP Központi Bizottságának búcsújával ért véget. Az apparátus, a munka­társak is elhelyezték virágaikat a ra­vatalnál, amely mellett felsorakoz­tak a Politikai Intéző Bizottság tag­jai is. A munkatársak nevében Grósz Károly búcsúzott az elhunyttól. Grósz Károly búcsúbeszéde Tisztelt gyászoló munkatársaim! Elvtársak! A gyászmenet rövidesen elindul útjára. Elkíséri végső nyughelyére drága halottunk, Kádár János elv­társ koporsóját. Honfitársaink kommunisták és pártonkívüliek, ateisták és vallá­sos emberek, idősek és fiatalok külföldi barátainak és tisztelőinek sokasága, eddig közel 60 ezer em­ber személyesen rótta le kegyeletét a ravatalnál. Megrendítő, s egyben felemelő volt látni azt az eleven em­beri láncot, amely méltóságteljes várakozásával, egy szál virággal vagy egy főhajtással adózott mind­az előtt, amit az utóbbi három évti­zedben Kádár János jelentett ne­kik, s egyben hitet tettek pártunk ugye politikája, a. szocializmus mellett. Hiszem, hogy még többen van­nak határainkon belül és kívül, akik nem lehetlek itt, de velünk együtt gyászolnak. Ez az általános és széles körű, önkéntes és szívből jövő tisztelet­adás nem képes ugyan megszüntet­ni a magyar kommunisták, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárttagsá- gának mélységes fájdalmát, nem pótolhatja a mérhetetlen vesztesé­get, de elviseléséhez erőt és vigasz­talást ad. A gyász komorságát em­lékezéssé szelídíti. Mindennapi küz­delmeink folytatására figyelmeztet. Azt már most is tudjuk, hogy távozásával hazánk történelmének (Folytatás a 2. oldalon) GORBACSOV BESZÉDE A LENINGRÁDl PLÉNUMON Az utcáról be kell vinni a témákat a párttaggyűlésekre Nincs örökre szóló vezető szerep oltót, s mig az áramtelepek nyitottak, a három kombájnnal nem mehetnek munkába ez Borsos hadnagy és a munkavédelmi csoportvezető döntése. Kiing János növénytermesztési ágazat­vezető indul a műhelybe, hogy a hibá­kat kijavíttassa. A Császártöltési Kossuth Tsz aratói félelemmel emlékeznek a hétfő reggeli, hirtelen támadt viharra. Fekszik a mag, főleg a rozsé, de megdöntötte a búzát is a fergeteg..Derékba tört fák, leszakadt villanyvezetékek ezek ma­radtak még a nyomában. A betakarí­tok Molnár Albert főmezőgazdásszal arra várnak: tisztuljon az ég, száradjon a megkezdett búzatábla, hogy a még hátralevő egyötöd részt is lecsépelhes­sék. A várakozás perceiben azért jut idejük arra is, hogy két kombájn mo­tolla-meghajtójának repedt védőbur­kolatát kicseréljék. „Dohányzás és nyílt láng használata tilos!’’ Nincs olyan aratógép, amelynek az oldalán ne látnánk ilyen feliratot. Mégis: a 16 ezer 500 hektáros Bajai (Folytatás a 3. oldalon) Az SZKP soraiban nem kelthet zavart a Szovjetunióban kialakult új helyzet. A pártnak meg kell találnia helyét a társadalomban, változtatnia kell munkamódszerein és tevékenységének alapjává a dolgozókkal tartott szoros kapcsolatnak kell válnia — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov a leningrádi területi pártbizottság szerdai ülésén elhangzott beszédében. A szovjet központi lapokban pénteken kö­zölt beszédében az SZKP KB főtitkára részlete­sen elemezte a Szovjetunióban folyó átalakítás helyzetét és külön szólt az SZKP szerepéről, amely egyike a társadalmat leginkább foglal­koztató kérdéseknek. A hosszú éveken át tartó parancsuralmi rendszer következtében a köztu-. datban olyan kép alakult ki, hogy az SZKP felelős mindenért, így a gazdasági gondokért is. Gorbacsov hangoztatta, hogy a párt nem háríthatja el a felelősséget a társadalomban ki­alakult válságért. Emlékeztetett arra is, hogy vezető pártként az SZKP dolgozta ki az átala­kítás elméletét, amely széles társadalmi támo­gatásra talált. Az ország helyzete miatti elége­detlenség azonban ahhoz vezetett, hogy a tava­szi parlamenti választásokon az SZKP számos jelöltje nem kapott bizalmat. A feszült helyzetben természetszerűleg olyan erők is megjelentek, amelyek az SZKP lejáratá­sára törekszenek. Ezekkel az erőkkel nem min­dig szálltak szembe kellő eréllyel a pártszerveze­tek és a pártvezetés. Vonatkozik ez a Központi Bizottságra is — hangsúlyozta Gorbacsov. Mindez a társadalom és párttagság jogos aggo­dalmát váltja ki. Szükség van a párton belüli gyors átalakításra, az SZKP-nak határozottan meg kell szabadulnia a párttól idegen funkcióktól, át kell alakítania tevékenységét, és a fő hangsúlyt a poli­tikai módszerekre kell helyeznie. Mindaddig nem töltheti be igazi szerepét, amíg a pártszervezetek­ben unalom uralkodik. Az embereket érdeklő, az utcai üléseken felvetődő, első hallásra szokatlan témákat a párttaggyűléseken is meg kell vitatni: A kommunistáknak képessé kell válniuk arra, hogy eligazodjanak az új helyzetben. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta, hogy semmivel sem lehet igazolni a pártszervezetek tehetetlenségét. Meg kell szabadulni attól az illúziótól, hogy a párt automatikus vezető sze­repe egyszer s mindenkorra biztosított. Gorba­csov ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem ért egyet azokkal az állításokkal, amelyek szerint a párt- és állami feladatok különválasztása a párt szerepének leértékelődéséhez vezet. „A párt nem mond le a vezető szerepéről” húzta alá az SZKP KB főtitkára. A társadalomnak szüksége van rá, hogy az SZKP időben kidolgozza a fejlődés elméletét és stratégiai irányvonalát. Különösen időszerű ez a küszöbönálló köztársasági és helyhatósági választások előtt —hangoztatta Gorbacsov. Ela nem sikerül a párton belül megoldani a problémákat, nehéz lesz megbirkózni a politi­kai reform második szakaszában jelentkező fel­adatokkal. A gyorsan változó társadalom haté­kony tevékenységet követel az SZKP-tól hangsúlyozta végezetül Mihail Gorbacsov.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom