Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)
1989-06-13 / 137. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. június 13. Látogatóban Király Bélánál — Király Béla, az 1956-os nemzetőrség hajdani parancsnoka — akinek nyilatkozatát a napokban közölte a magyar sajtó — 33 év múltán először látogat haza. A népfelkelés egyik irányitója Nagy Imre és mártírtársai temetésén beszél. Ám nemcsak ott: vendége lesz a Magyarságkutató Intézetnek és a FIDESZ-nek. Tíznapos látogatása idején bizonyára elhalmozzák más meghívásokkal is. Aki sorsa ismeretében (öt év börtön, halálos ítélet, forradalom, emigráció, új kezdés kényszere, érett férfiként) vagy korát tudva (betöltötte már 77. évét) megtört aggastyánra számít, nem fogja felismerni Király Bélát. A magas, feszes tartású férfi messziről elárulja az egykori katonatisztet, a csillapíthatatlan szellemi érdeklődés, a közlés vágya pedig a tudóst — második életét. A kaposvári állomásfőnök fia állatorvos szeretett volna lenni, de az akkor hosszú, költséges tanulmányokra nem tellett a családnak. Maradt a díjmentes Ludovika Akadémia, amelyet a véletlen-teremtette katonatiszt oly sikerrel végzett el, hogy pár év múlva már a vezérkari akadémiára került. ítélje meg ki-ki a maga szemszögéből a Horthy- Magyarország tisztképzését. Szakmai színvonala mindenesetre nemzetközileg ismert, sőt elismert volt. Olyannyira, hogy amikor Király Béla, az újdonsült, jó negyvenes éveiben járó emigráns felvételre jelentkezett a New York-i Columbia Egyetemen, felsőfokú diplomáit minden további nélkül betudták. A magyar „öregdiák” azonban ragaszkodott ahhoz, hogy rendes hallgatóként bejárjon az előadásokra és vizsgázzon. Tanitani és kutatni akart, de előbb éveken át tanulmányozta, hogy mit és hogyan tanítanak. „Úgy véltem, csak magas tudományos színvonalon szolgálhatom a magyar ügyet” — mondja erről. Amikor a hadtörténet oktatását megkezdte, jószerével abban a korban volt, amikor mások már a kényelmesebb életet, a visszavonulást fontolgatják. Király Béla tanított, és csak 72 évesen ment nyugdíjba, a New York-i városi egyetem professzori katedrájáról. Ez az Egyesült Államok második legnagyobb állami egyeteme a kaliforniai után, diákok tízezreivel. A professzor vidéki háza—ahol egyedül él, könyvek ezrei és legújabban elektronikus szövegszerkesztő társaságában —szemmel láthatóan eleven műhely. Az Atlanti Kutató és Kiadó T ársulat az ő gyermeke. Ez jellegzetesen amerikai vállalkozás, haszonra nem törekvő intézményként adómentességet élvez, sőt, támogatói nem adóznak a társulatnak juttatott összegek után. A támogatók javarészt magyar ügyet szolgálnak. Az immár hatvannál több kötet közül a legújabbak egyike az 1860—1960 közötti korszak jelentős magyar államférfiad mutatja be, Deák Férenctől Nagy Imréig. Az angol nyelvű sorozat történelmünk külcskérdéseit is taglalja, a késő-középkori magyar szabadságharcoktól 48-on át a kisebbségi problémákig, a második világháború utáni időkig. „Szerelmes történelmet írunk — mondja Király Béla, akinek neve szerzőként, szerkesztőként nem egy köteten rajta van. -4Í- Nem sértjük meg persze a tudományos tárgyilagosság követelményét, objektívan tárgyaljuk a magyarság jó tulajdonságait és hibáit egyaránt, dehát csak szeretettel írhatunk népünkről.” „Ez a megértő, megbocsátó, összefogó szeretet az amerikai magyarság többségéből — fájdalom — hiányzik” teszi hozzá. E sorok írója 1977-ben tanúja volt annak az amerikai törvényhozási ülésnek, amelyen a magyarság képviselőinek feltették a kérdést: mi a véleményük arról, hogy a Carter-kormány visszaadja a szent koronát Magyarországnak. A meghívott emigránsok közül ketten — Nagy Ferenc, a Rákosi által kiüldözött egykori kisgazda kormányfő és Király Béla — álltak ki a korona visszaadása mellett. A többi emigráns vezető emiatt a helyszínen olyan hangnemben támadt rájuk, hogy a felháborodott amerikai képviselők a terem kiürítésével fenyegettek. „Kisebbségben vagyunk olyanok, akilí az emigrációban is tenni akartak és akarnak a hazánkért” mondja Király Béla. Ilyen szemléletű barátaival látogat most haza. Köztük lesz Décsy János történészprofesszor, aki 1956-ban számysegédje volt, Jónás Pál, a Petőfi Kör egykori elnöke, aki az új-mexikói egyetemen tanít közgazdaság-tudományt és Lipták Béla, aki a nagymarosi erőmű elleni harcból már Magyarországon is ismert. A New York közelében fekvő tóparti üdülő városkában a Kossuth-címerrel díszített faház mellett galambdúcok sora: Király Béla világéletében lelkes galambtenyésztő volt .. .A szép állatok gondozásában egyik honfitársa segít. Valószínűleg egyre több lesz a munkája: a katonatiszt-forradalmár-galambtenyésztő ideje egy részét kutatással szeretné tölteni, a budapesti levéltárakban. Mint reméli, tárcájában az amerikai mellett ott lesz a külföldön élő magyaroknak kiadott útlevél is. Heltai András t A Brit Királyi Légierő hadnagya Leonardo ötszáz éve készített tervei alapján megvalósított orinthopterével repül 1989. május 9-én. (MTI — Külföldi Képszerkesztőség) fel Leonardo az örvények befolyását, megjegyzése mutatja: „A legrosszabb hajóalak éppen a szokásos: hegyes orr és széles, lekerekített tat. Sok örvényt kelt, és ezért nagy az ellen411ása. Éppen fordítva lenne az előnyösebb: kerek orral és hosszúra nyújtott tattal. A halaknak is ilyen alakjuk van”. Ma ezt áramvonalas alaknak nevezzük. Leonardo azt is tudta, hogy a levegő nagyobb magasságban, ahol olyan csendesnek és nyugodtnak látszik, enyhe áramlatokkal van tele, amelyeket á madár finom ösztöne megérez és kihasznál. Ebben látta a madarak vitorlázókészségének egyik okát. Egy nap megfigyelte, hogy egy sziklán guggoló keselyű felszállt: pár számycsapást tett, majd csakhamar befordult szélirányba — és anélkül, hogy a szárnyait mozgatná, kissé ingadozva és egyensúlyozva lebeg tova, fenntartva és továbbsodorva a susogva felfelé szálló légáramlattól. És már rá is jött, hogyan fog repülőgépe a talajtól elemelkedni: a szelek szárnyán; tudta, hogy egy domb oldaláról lesz lehetséges a föld elhagyása. Ezt írta könyvébe: „A domb hátáról fog elrepülni a nagy madár, a mindenséget ámulattal, a világot hírnévyel töltve be, és örök dicsőség lészen a helynek, ahol született”. Ez a nagy „madár” Leonardo repülőgépe lett volna. Az öngyilkosság rejtélyének kulcsát valószínű, többen vélik megtalálni, mint ahányan az önpusztítás okának kiküszöbölésére adnak általánosan használható módszert. Erre utal az a cinikus hangú üzenet, melyet Lowell Limpus, a New York Daily News tudósítója hagyott maga után. Mielőtt önkezével véget vetett volna az életének, a következőket tartottá fontosnak közölni: a 8700 cikkből, melyet hosszú pályafutásom során írtam, ez az utolsó. S hogy magam írom a nekrológot, annak az a magyarázata, hogy többet tudok a témáról, mint bárki más, és jobban szeretem a tisztességes cikkeket, mint a szócséplést. (Straszer András felvételei a Szelidi-tónál készültek.) A nyugalom öble ÜZENET A TÚLVILÁGRÓL FILMJECJYZET A bűn szépsége Nagy ellentétekre építi filmjét az új jugoszláv film rendezője, ráadásul olyan izgalmas tárgyúakra, hogy szinte már a kidolgozás nélkül is felkelthetnék a néző érdeklődését. Azonban Zivko Nikolic nézőcsalogatásnak tűnő rendezői praktikáit nemes cél, egy igényesen megvalósított, hatásos munka érdekében használja fel. A. történet egy külvilágtól elzárt kis jugoszláv faluban kezdődik, ahol rendíthetetlennek tűnik a hagyományos erkölcsök uralma, például férj s feleség egész életén át nem láthatja meg egymás meztelen testét. A világtól elszigetelt fennsíkon, ahol még mindig a montenegrói hagyományok határozzák meg az értékeket, nem számít rendkívülinek a rituális gyilkosság sem, melyben a házasságtörő nőnek egy kenyérrel a fején megadóan kell tűrnie, hogy férje halálra verje. Ráadásként közben még bocsánatot is kell kérnie, amiért méltatlan lett a kenyérre, mellyel félje táplálta. Egy efféle faluban él a főszereplő fiatal házaspár is, a családi klánt képviselő keresztapa oltalma alatt. A gátlástalan, pénzéhes, nagyon is mai erkölcsű rokon vagyonát egy turisták részére létesítétt, tengermmmm mm parti nudistatáborból gyarapítja. A nagybácsi rábeszélésére, zsarolására lesz aztán a fiatal feleség ezen a telepen bejárónő, illetve cselédlány. így csöppen a néző az apácaruhás, szégyenlős Jaglikával a nyugati turisták lakta, szabadosán oldott környezetbe, ahol a két kultúra ütközése — mint sejteni lehet — feloldhatatlannak bizonyul. A szimpatikus fiatal angol pár, akiket kiszolgál, elkápráztatják természetességükkel, életszeretetükkel, műveltségűkkel, de azzal is, hogy emberséggel, szimpátiával közelednek hozzá. A tenger, a meztelenség, a szabad erkölcsű világ igézete megteszi hatását; lassacskán felenged. Olyannyira, hogy egy alkalommal beszáll harmadiknak a pár által felkínált szerelmi játékba. Zivko Nikolic A bűn szépsége című munkájában emlékezetes összhatást képes teremteni látszólag össze nem illő elemekből is. Ritka arányérzékkel sikerül az archaikus folklórból, a nemzeti gyökerű társadalmi szatíra legjobb hagyományaiból építkezve egy letisztított, élvezetesen érzékletes filmnyelvet teremtenie. K. J. A megyei szakszervezeti könyvtárhálózatról Kecskeméten, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Székházának földszinti nagytermében — a többi között a SZOT kulturális osztálya munkatársának részvételével — munkaértekezleten találkoztak a közelmúltban a megyei szakszervezeti könyvtárhálózat dolgozói. Először Gyergyádesz Lászlóné, az SZMT központi könyvtárának igazgatónője foglalta össze az olykor rendkívül nehéz körülmények között működő könyvtárak működésével kapcsolatos tapasztalatokat. Beszámolójában elhangzott: a fő törekvésük az volt, hogy az egyre nehezedő gazdasági helyzetben is eljusson ez az alapvető kulturális szolgáltatás a dolgozókhoz. Mindebben nagy szerepük volt a helyi szakszervezetek vezetőinek is, segítségükre, támogatásukra a jövőben is számítanak. A könyvtári munka hatékonyságának fontos feltétele a szakmai tudás. Megszerzéséhez nyújtottak — s igyekeznek nyújtani a jövőben is—segítséget a főfoglalkozású szakemberek a társadalmi munkában vagy tiszteletdíjjal tevékenykedő könyvtárosoknak is. Az olvasók aránya az egyes intézményeken belül meglehetősen eltérő, akad a megyében olyan munkahely, ahol ezer dolgozóból csak tíz, másutt hatvan-hetven százalék olvasó. A teljes megyei hálózatban tavaly 97 könyvtár — 20 önálló intézményként (jfl várta az olvasókat. Összességükben nyolcszázezer forintot fordítottak könyvek vásárlására, de ebben benne foglaltatik az integrált könyvtárak drága, műszaki szakirodaimának gyarapítása is. (A kisebb vállalati könyvtárak vásárlásra fordítható összege évente általában nem több, mint 5-6 ezer forint.) A vállalatok támogatásából és a SZOT hozzájárulásának összegéből öszszesen 6700 kötetet vásároltak a szakszervezeti könyvtárhálózat számára. Az elmúlt esztendőben egyébként kétezerrel több kötetet kölcsönöztek ki az olvasók, mint a korábbi években, ebben feltehetően a könyvek egyre emelkedő ára is szerepet játszott. A jelenlegi helyzet azonban ezzel együtt sem kielégítő, az anyagi támogatások mértéke jóval kisebb a kívánatosnál. Még a kecskeméti központi könyvtár sem gondolhat például arra, hogy a közeljövőben korszerű, saját videotár felszerelésére vállalkozzék. A szakszervezeti mozgalom megújulása, új törekvései nem hagyják érintetlenül ezt a területet sem, ám a kulturális érdekvédelem, az esélyegyenlőségben való segítségnyújtásban —' például a könyvtárak támogatásán keresztül is — a mozgalomnak mindenképpen szerepet kell vállalnia a jövőben is. K. J. UFÓK PEDIG VANNAK A hidegháború dermesztő napjaiban'vált ismertté a repülő csészealj fogalma. Aztán jött az ufó, az Óvni, attól függően, hogy melyik országban látták, azazhogy nem látták a „nem azonosított repülő tárgyakat.” Mint a londoni The Independent hírül adta, 1952-ben Winston Churchill katonai megfigyelőállomást létesített a repülő csészealjak tanulmányozására. A brit politikus ezt követően megbízta tanácsadóját, hogy pontos és részletes tanulmányt készítsen a számára azoknak a megfigyeléseknek az alapján, melyeket a RAF, a Királyi Légierő tisztjei tapasztaltak. A beszámoló el is készült, sőt 37 éve egyfolytában tanulmányozza az égboltot a Churchill utasítására létrehozott intézet, amely azóta több mint háromezer megfigyelést jegyzett fel. Ám hogy mit tartalmaznak ezek a megfigyelések, senki sem tudja. Mindenesetre érdemes eltűnődni azon is, hogy a repülő csészealjak szinte kizárólag a nagyhatalmi megfigyelőnek mutatják meg magukat, Keleten -és Nyugaton egyaránt... „Ha erről a dologról akarsz beszélni, áz első könyvben a levegő ellenállását kell tárgyalnod” — Leonardo megszámlálhatatlan feljegyzései között található ez a mondat, s arra vall, hogy könyvet akart írni a madarak repüléséről. Leonardo da Vinci ugyanis felismerte, hogy a felhajtóerő, a madarak repülése műszaki kérdés, amelyet meg kell oldani. Más szóval: ő látta meg először, hogy van felhajtóerő, és hogy a felhajtóerő a levegő tulajdonságaiból leszármaztatható — vagy ahogy ma mondanánk, a repülésnek a levegő dinamikája, az aerodinamika az előtudománya. A levegő e tulajdonságából magyarázta meg tehát Leonardo a repülést: a madár szárnyaival csapkodja a levegőt, mégpedig nagyobb sebességgel, mint ahogy a levegő ki tudna előle térni, s így összenyomódik, „amiképpen az alvó összenyomja párnája tolláit”. Az így létrejött légpárnán nyugszik madár, és szárnyai felett légritka tér képződik. Ha a felhajtóerő, amelyet a levegő szolgáltathat, így magyarázatot is nyert, fönnmaradt még a légellenállás kérdése. Ez sokkal nagyobb fejtörést okozott Leonardónak, Ámbár ez a probléma később megoldódott: a levegő torlódik a test előtt, mögötte pedig örvénylő mozgás keletkezik. Az örvények csak rövid ideig követik á testet, mint „porfelhő a vágtató lovast”. És hogy mennyire helyesen ismerte Galamb tenyésztő, történész, forradalmár LEONARDO ÁLMA
