Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-12 / 136. szám

1989. június 12. • PETŐFI NÉPE • 3 „AMÍG ÉN VAGYOK A TÁRCA VEZETŐJE, NEM LESZ FELSZÁMOLÁS” Derzsi András miniszter a Dutépről Egész napos, színes, látványos prog­rammal rendezték meg az építők hagyo­mányos juniálisát szombaton Kecske­méten, a Csalánosi parkerdőben. Kilenc építő-, illetve építéssel is foglalkozó vál­lalat, valamint az ÉFÉDOSZ megyei tit­kársága vett részt az ünnepély szervezé­sében. Az érdeklődés nem csökkent az elmúlt évekhez képest. Az emberek egész délelőtt szinte özönlöttek a parkerdőbe, a juniális igazi kikapcsolódást ígérő programjaira. Jellemző volt a családias hangulat: rengeteg gyerek élvezte a szá­mukra külön vágy a felnőttekkel együtt szervezett játékos vetélkedőt, bemutató­kat és egyéb műsorokat. Tíz óra körül már javába „állt a bál”. A szabadtéri színpadon neves művészek szórakoztatták az érdeklődőket, sokan a bazáros, ételes-italos sátrak előtt tolong­tak. Illusztris vendégei is voltak a j uniális­­nak. Meghívták Derzsi Andrást a tárca • Az APEH és a Pénzügymi­nisztérium tá­jékoztatta rosszul a kor­mányfőt • A két fe­­héringes: Der­zsi András és dr. Fáy Fe­renc. miniszterét, valamint Somogyi Gyulát, az ÉFÉDOSZ főtitkárát is. Érdeklődé­semre, hogy itt van-e már a miniszter, az egyik rádió adó-vevő készülékkel a kezé­ben szaladgáló rendező az ég felé mutat­va válaszolta: most éppen fent van _a levegőben. Ugyanis a miniszter az ÉFÉ­­DÖSZ-főtitkárral együtt hölégballonos* kirándulást tett. Szerencsés földet érése után rövid interjúra kértem, az építés­ügyi tárca vezetőjét, melyre készséggel vállalkozott. Az ünnepélyre felállított sá­toróriás egyik asztalához ültünk le. — MINISZTER ÚR! ENGEDJE MEG, HOGY E VIDÁMSÁGBAN NA­GYON KOMOLY ÜGYBEN ÉRDEK­LŐDJEK ÖNTŐL. SZÍVESEN ELFO­GADTA MOST EZT A MEGHÍVÁST, NEM ÉRZI ÜGY, HOGY A JUNIÁ­LIS FŐSZERVEZŐJÉNEK, A DU­­TÉP VÁLLALATNAK A SÜLLYEDŐ HAJÓJÁN ÜL, HISZEN A MINISZ­TERELNÖK A PARLAMENTBEN BEJELENTETTE A VÁLLALAT ESETLEGES FELSZÁMOLÁSÁT? — Nincsenek ilyen érzéseim. Az or­szágban több helyen van egyidejűleg ha­sonló rendezvény, de én most minden- ' képpen ide akartam jönni. Szándékom teljesen független volt a miniszterelnöki bejelentéstől. Hangsúlyozni szeretném, a kormánynak valóban határozott szán­déka minden olyan veszteséges vállalat felszámolása, melyek a legtöbb pénzt emésztik fel az állami kasszából. Azon­ban a Dutép nem tartozik e cégek közé. — AKKOR A VÁLLALAT NEVE HOGYAN KERÜLT A MINISZ­TERELNÖKI FELSZÓLALÁS SZÖ­VEGÉBE? — A Pénzügyminisztérium, illetve az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal jó­val előbbi tájékoztatása alapján. Ezt a szaktárcával nem beszélték meg. — ÖN MEGLEPŐDÖTT EZEN? — Igen, nagyon. Egyébként több cég került ilyen helyzetbe, a nyolc-tíz nappal elmaradt pénzügyi információ miatt. A miniszterelnök másnap már kijelentet­te, sok körülmény nem indokolta a beje­lentését. Éppen ezért ezt sürgősen korri­gálni kell oly módon is, hogy a Budapes­ten megjelentő lapokban is nyilvános­ságra kerül a valós helyzet, az emiatt csorbát szenvedett vállalati erkölcs vé­delme érdekében. Azt is ki kell jelentem, hogy a korábbi hibás vezetői döntések miatt ma már nem érhet jogtalan kritika senkit, aki azon fáradozik, hogy helyre­hozza a régi hibákat. — A DUTÉP VALÓBAN PÉNZ­ÜGYI zavarokkal küzd, mert NEM KAP RÖVID LEJÁRATÚ HI­TELT. MI A MEGOLDÁS? — A tárca mindent megtesz azért, hogy a pénzügyi kérdések rendeződjenek valamilyen módon. A vállalat kezdemé­nyezésére a jövő héten érdekegyeztető tárgyalásra kerül sor'a pénzintézetek, a minisztérium és a Magyar Gazdasági Kamara részvételével, a probléma meg­oldására, vagyis hogy a fennálló tartozás ellenére a finanszírozás folyamatos le­gyen. Kijelenthetem, amíg én vagyok a tárca vezetője, addig nem kerülhet sor a Dutép Vállalat felszámolására, ha to­vábbra is eleget teái a szanálási eljárás­ban vállalt kötelezettségeinek úgy, mint eddig. Megköszönve Derzsi András válasza­it, meghallgattuk Somogyi-Gyula ÉFÉ­­DOSZ-főtitkár véleményét is. A szak­­szervezeti vezető egyebek között hangsú­lyozta: az ÉFÉDOSZ vezetősége évek óta nagy figyelemmel kiséri a vállalat munkáját és igyekezett —igyekszik ez­után is — a maximális segítséget megad­ni a maga lehetőségeivel, eszközeivel. Az ÉFÉDOSZ mindent elkövet azért, hogy a felszámolásnak még a lehetősége is el­háruljon a vállalat „feje fölül”. Mindezekhez dr. Fáy Ferenc vezér­­igazgató hozzáfűzte: A vállalat minden­kor felelősséget vállal a saját gazdálko­dásért, ugyanakkor elvárja, hogy ne ré­szesítsék megkülönböztetett intézkedé­sekben. A többi a Dutép dolga. A miniszter kijelentései bizonyára megnyugtatják a vállalat négy és fél ezres kollektíváját, s még jobban megy a mun­ka, jövőre pedig felszabadultabb, vidá­mabb lesz az építők juniáüsa. Rapi Miklós MEGKÉRDEZTÜK DR. FEHÉR GÉZA MEGYEI RENDŐRFŐKAPITÁNYT „A rend mindannyiunk közös érdeke. %m 40 ezer helyszíni bírság — Alpári pofonok — Felkészültebb bűnözők — Az állampolgár önvédelmi reflexe Rájár a glasznoszty rúdja a rend­őrökre: eleddig csak és kizárólag olya­nokról olvashattunk, akik kiválóan látják el szolgálatukat, ám pár hónap­ja fel-feltűnnek hatalmukkal visszaélő, nem éppen emberségesen intézkedők is a sajtóban. A minisztérium vezetése meghallotta az idők szavát, és múlt szombatra országos értekezletet hívott össze, melyen a fő téma tulajdonkép­pen a rendőrök udvariassága, szolgá­latkészsége volt. Ma Kecskeméten a Bács-Kiskun megyei járőrök tanács­koznak ugyanerről a kérdésről. A Pe­tőfi Népe előzetesen dr. Fehér Géza rendőr vezérőrnagytól, a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság vezető­jétől kért interjút. — A Szabad Demokraták Szövet­ségének lapjában most olvastam javas­latukat a rendőrség megreformálásá­ra. Talán túlzó leegyszerűsítéssel, de lényegében arról van szó; a testület ne az állam- és közbiztonságot védje, ha­nem az állampolgárokat. Mit felel ön erre? — A rendőrség tulajdonképpen a/ állampolgár törvényes jogait védi, il\ módon személy szerint az állampol­gárokat is, akikből maga az állam szerveződik. Az én felfogásom szerint a közbiztonság sem választható el a/ egyes embertől, hiszen nincs másról szó, mint az állampolgároknak arról a szabadságáról, melyben mindenki nyugodtan gyakorolhatja törvények­ben garantált jogait. — Beszélgetésünk témája a rendőr­ség, melynek tehát az az egyik fő fel­adata, hogy védje az állampolgárok törvényes jogait—ám eközben sérthe­ti ugyanazoknak vagy más állampol­gároknak a jogait. Mondana valami­lyen adatot a Bács-Kiskun megyei rendőrök ilyen jogsértéseiről? — Ez nem titok. Évente 40-50 pa­nasz érkezik, ezeknek 20 százaléka bizonyul megalapozottnak szigorú vizsgálat alapján. Statisztikánk sze­rint tíz éve szinte változatlan a pana­szok száma — amihez persze nem árt hozzátenni, hogy csak a közbiztonsá­gi állomány havi tízezer igazoltatást hajt végre. — Ez ahhoz képest, amilyen az uta­kon a forgalom, esetleg nem is túl sok, ám talán azok, akik néha mondvacsi­nált okok miatt fizetnek több száz fo­rintos helyszíni bírságot, más vélemé­nyen vannak. — Tavaly a 120 ezer igazoltatás fele végződött valamilyen intézkedés­sel: a szóbeli figyelmeztetéstől kezdve a följelentésig. A kiszabott helyszíni bírságok száma 40 ezer. — Éppen ez az! A csekélyebb vétsé­geket muszáj rögtön megtorolni? Ér annyit 200-300 forint, hogy az embe­rek ne rokonszenvezzenek a rendőrök­kel? Föltételezhető, hogy ha udvaria­san figyelmeztetnék őket, elérnék ugyanazt a hatást — ám közben talán még szövetséget is kötne rendőr és ál­lampolgár. Szóval nem ellenfelek len­nének, hanem esetleg segítőtársak. — Tény és való, hogy volt bizo­nyosfajta statisztikai szemlélet, azaz a rendőrt aszerint is minősítetté a pa­rancsnoka, hogy hány intézkedést hajtott végre a szolgálata alatt. Az új idők új szellemében ez a szempont a múlté lesz. Hadd tegyek azonban eh­hez hozzá valamit: vannak elveink, amiből nem engedhetünk. Nem bo­csánatos bűn, hanem más közleke­dők gondatlan veszélyeztetése a piros lámpán való áthaladás, kimondottan bűncselekmény az ittas vezetés -9 Intézkedő rendőrök. Évente 40 ezer helyszíni bír­ságot szabnak ki. 9 Jó lenne, ha mindig és mindenkor biztonságban érezhetnénk magunkat. (Fotó: Walter Péter) hogy csak a közlekedésből mondjak példát. Ezekben a kérdésekben—ép­pen a többség érdekében — nincs és nem is lehet pardon. — És a kisebbekben? — Ha az állampolgárral udvaria­sabb hangon beszélnek, akkor talán még a jogvédelem-érzete is jobb: ez a rendőr nem a hatalom pozíciójából beszél velem, hanem a köz alkalma­zottakén!, aki az én adóforintjaimból kapja a fizetését — mondhatná. — Ezt értsem úgy, hogy a jövő való­ban ilyen lesz? Az ismeretlen városban kóválygó autóst a szigorú bírságolás helyett készségesen útbaigazítja egy mosolygós őrmester? — Ennek tényleg így kellene len­nie. — De még nincs így.- Még valóban nincs. Az állo­mány azonban ma a korábbiakhoz képest értelmesebb és ÍÖlkészültebb, noha gondjaink nekünk is vannak. — Elárulna közülük néhányat? — A legnagyobb az, hogy szerin­tünk kevés a rendőr. Hadd mutatom ezt be Kecskemét példáján, ahol a közbiztonsági állomány létszáma mintegy száz. Egy bizonyos hányad természetszerűleg szabadságon van vagy beteg. A maradék három váltás­ban ad szolgálatot, ám le kell számol­ni belőlük a logdaörökcl, és azokaf, akik az igazságszolgáltatás munkáját például előállítás, kísérés foganatosí­tásával segítik. Marad összesen alig tíz rendőr, ám ide tartozik Lajosmi­­zsétől Kerekegyházán túl az egész vonzáskörzet is, a kecskeméti közte­rületekre tehát jó esetben marad 6-8 rendőr. Ezek aztán autóval rohannak egyik helyszínről a másikra — és nyil­ván elsuhannak azok mellett az ál­lampolgárok mellett, akik segítőik le­hetnének nagyon sok ügyben. A leg­hatásosabb a közbiztonság szem­pontjából a gyalogos rendőr, aki esetleg csak nézelődik és látszólag nem csinál semmit, mert eleve a jelen­léte is elriasztja azt, akinek nem tisz­ták a szándékai. Márpedig ha a jár­őröknek nincs jó kapcsolata a lakos­sággal, akkor nem lehet jó a közbiz­tonság. — Milyen most a főkapitány szerint a közbiztonság? — A bűnügyi helyzet Bács- Kiskunban is romlik. A vagyon elleni támadások mértéktelenül megnőttek, valamikor 54-56 százalék volt az ará­nyuk, ma az összes bűncselekmények 70 százalékát teszik ki, és nem azért, mert a többi csökkent! Azelőtt pán­célszekrény elleni akció évente volt néhány, most csak egy-két hónap alatt tíz történt. Több és felkészül­tebb rendőr kellene tehát —bűn<> zők is felkészültebbek: nő közöttük a visszaesők, a rovott múltúak aránya l|j- ám a pálya nem túl vonzó. Egy közrendőr mindennel együtt sem igen kap havi hatezer forintnál többet net­tó — azaz a bruttó illetménye olyan 8000 forint körüli. — Nyilván emiatt sem olyan az ál­lomány teljesen, amilyennek a közvé­lemény talán látni szeretné. A kívülről érkezett panaszokról már esett szó, a fegyelmi helyzetről még nem. *u=- Hosszú-hosszú évek óta válto­zatlan: évente 100-110 rendőr követ el fegyelemsértést — ennek a felét úgynevezett bűncselekmények teszik ki, ám például ebbe a határidő­mulasztás is beletartozik. A kény­szervallatás vagy pedig a hivatalos eljárás során történő bántalmazás elő-előfordul. — Gyakran? Nem, nem gyakran. De szerin­tem annak az állampolgárnak, akivel előfordult, annak az egy is túl sok. Tűrhetetlen. — Több olvasónk értesített a tisza­­alpári rendőr esetéről, állítólag pofoz­kodott. Beavatna a részletekbe? iE- Váradi József főtörzsőrmester 1989. január végén felelősségre vont egy fiút, aki állítólag beverte egy asz­­szony ablakát. A fiú tagadta, Váradi meg többször megpofozta — a fiú nyolc napon belül gyógyuló sérülése­ket szenvedett. A büntetés nyolc hó­napi katonai fogda, ám ezt két évre felfüggesztette a bíróság. — Nem találja ezt túl enyhe bünte­tésnek? — Erről mindenkinek lehet véle­ménye, de az ítélet kiszabásának a joga a bíróságé. Azt azért hozzá kell tennem, hogy ez a tiszaalpári rendőr nyilvánvalóan kimarad a fizetéseme­lésből az idén és jövőre, nem kapja meg azt a jutalmat, amit esetleg meg­szokott — meglehet, hogy összesen talán akár 20 ezer forintjába is bele­kerültek a pofonok. — Mit lehetne tenni azért, hogy az ember azt érezhesse: biztonságban él, az utcán éjszaka is nyugodtan mehet haza, és ha mondjuk nincs bekötve a biztonsági öve, akkor nem föltétlenül tárgyal vele úgy a járőr, mintha tetten­­ért bűnöző lenne? — Ezért mindenki tehet valamit: a rend, azt gondolom, mindannyiunk közös érdeke, és nem kizárólag a rendőrségé. A munkánkhoz is sokkal nagyobb segítséget szeretnénk kapni a lakosságtól: szívesen támogatunk önszerveződő csoportokat, szívesen adunk tanácsokat az .egyéni vagyon­védelemhez. A lakóterületi közbiz­tonság őrzésében például jó eredmé­nyeket értek el a bajai Újvárosban, és a kecskeméti Széchenyivárosban is jelentősen csökkent a gépkocsifeltö­rések száma, tulajdonképpen pusztán attól, hogy az emberek egymást fi­gyelmeztetik arra, hogy zárják be rendesen az autót. Ezt az önvédelmi reflexet ki kell használni és fejleszteni is lehet, ehhez mi megadjuk a szüksé­ges segítséget mindenkinek, akár az újonnan alakult politikai szerveze­teknek is. — Hétfőre nagy megyei tanácsko­zást hívtak össze. Tulajdonképpen mit akarnak elérni? — Azt várom, hogy a rendőrök is elmondják, mi az, ami őket szolgála­tuk végzése közben, intézkedés végre­hajtása közben irritálja, zavarja. Re­mélem ugyanakkor azt is, hogy meg tudom győzni őket arról; a rendőr számára is csupán egyfajta jogvéde­lem lehetséges: ha emberségesen, ud­variasan és persze törvényesen intéz­kedik — mindig és mindenhol. Ballai József Hurrá, nyaralunk! Hurrá, utazunk! . Megkezdődött a várva várt vakáció. Sok gyerek már az első napokban útnak indult. A kecskeméti vasútállomásról is jó néhány csoport startolt az ország felfedezésére, taná­raik vezetésével. Az önfeledt öröm sem adhat azonban okot a figyelmetlenségre, fegyelmezetlenségre! Vigyázzatok magatokra, gyerekek, térjetek haza élményekben gazda­godva, épségben! (Walter Péter felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom