Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-12 / 136. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. június 12. Keresztelő Szent János szobra Tatán, a Zsigmond korabeli vízivár mellett, az Öreg-tó egyetlen szigetén, május 27-én felavatták Nagy Kovács Mária 1943-ban készült alkotását, a Keresztelő Szent Jánost ábrázoló szobrot Az Olaszországban élő művésznő — aki még ma is tagja a Magyar Képzőművészeti Alapnak — ezzel a művével nyerte el az akkori Budapest Székesfőváros rangos diját, a Ferenc József Nagydíjat, majd ezzel a szoborral vett részt a Velencei Biennálén. A több mint két méter magas bronzszobrot annak idején a tatai Malom-tónál állították fel, ott díszítette a várost 1958-ig; akkor garázda elemek ledöntötték. Tata Baráti Körének tagjai azonban megmentették az enyészettől, s most, restaurálása után, ismét leleplezték. (MTI-fotó) FÜLDUGÓ Javakorabeli, aktív újságíró korom­ban egyik kedvenc szavam volt a fül­dugó. Mert, ugye, van benne valami megmagyarázhatatlanul fura, majd­nem azt mondhatom, humoros. Füldu­gó. Akkori bohém lelkűiét tel mindjárt azt társította az ember az alapszóhoz —füldugó —„ hogy tehát ha van ilyen, akkor lennie kell füldugóhúzónak is. Na, persze, akkor még könnyen rájárt a bohó fiatal fantázia az effajta gro­­teszkségekre. Hogy a füldugómére­tekben is lesznek aránytalanságok: előfordul a nagy fül, de csak kis dugót lehet hozzá kapni. Vagy fordítva. Egy szűk keresztmetszetű fülbe beszorul­hat a vastag füldugó ... 5 ékkor lesz szükség a füldugóhúzóra. No, de elmúltak e könnyelmű évek, s kezdtük valódi szerepe szerint érté­kelni a füldugót. Amikor a kórházban megpróbareggeliztették a dolgozót, és nagyot nézett, mert egy szépen kifej­lett fekélyről kapott röntgenfotót. Egy pár orvosi keresztkérdés, és kiderült, hogy zajártalom az oka mindennek. Egyre kevésbé áltattuk magunkat. Rájöttünk, hogy többé-kevésbé vala­mennyiünket zseniroz a modern lárma, amely mindenütt körülvesz bennünket. Kezdődött odahaza. Vékonyak a fa­lak. Fiatal házasok a szomszédok. Minden áthallatszik. Az asszony még Angyal-t is elzárta a tévében, ha a falon túlról kifülelte a jelzéseket... Aztán joggal elvárta, hogy legyen jó az ember — tizenöt-húsz évi házasság után ... De ott volt a táskarádió. Az harsog a fülébe a vonaton, buszon, a „magányos" folyóparti füzesben, a bü­fében ... Autók csikorognak, kukák dörömbölnek, gyárak szirénáznak, de ne is folytassuk, hiszen valamennyien ebben a világban élünk. Nőtt a füldugó becsülete. Mást mondunk. Nyáron az úszó­sport szerelmeseinek is éppúgy a fel­szereléséhez tartozna, mint a fürdőga­­tya vagy a bikini, monokini, a topless, de nem hagyhatjuk ki a nudistákat sem, hiszen a fülek elhelyezkedési szférája tökéletesen független a többi fürdőkelléktől. Kiszámította-e már valaha is valaki, mennyi vizet kell az embernek kiráznia a füléből egyetlen strandoláson is? Azért beszéltem feltételes módban — „felszereléséhez tartoznit" -—, mert zökkenők vannak. Gondunk tudniillik, hogy mind nagyobb lett a hiány füldu­góellátásban. Újságokhoz érkezett pa­naszlevelek garmadájában tették fel a kérdést: Miért nincs az üzletekben fül­dugó? Aztán csitultak a panaszok. Úgy látszik, a füldugóipar megemberelte magát. \ . Vagy ez csak látszat volt? Teltek-múltak az esztendők, ami­kor csekélységemnél is beütött a krach. Röviden szólva: fülileg legyen­gültem. Kecskemétről dr. Rácz Kál­mán, Szolnokról dr. írás Mátyás a tanúim rá, hogy a nyolcvanas évek kezdetén mind gyakrabban szorultam füleim tatarozására. Hoszabb-rövi­­debb kezelésekkel úgy-ahogy helyre­állították hallószerveim kibicsaklott állapotát — teljes rendbehozataluk már reménytelen —, de ami a lényeg. Valahányszor beavatkozásukra volt szükség, mindannyiszor s egyre szigo­rúbban a telkemre kötötték, márpedig óvakodjak attól, hogy füleim mélyebb járataiba víz hatoljon. Magyarázatul olyasmit mondtak laikus lényemnek, hogy a vízi támadás következtében holmi kémiai folyamatok játszódnak le „odabent", és máris megvan a baj. Ennek komolyságáról kénytelen­kelletlen mindannyiszor meggyőződ­tem, amikor tanácsaikat megszegtem, s nagy bátran úsztam, zuhanyoztam. Sőt nyakraföre! Ilyenkor aztán mély alázattal vettem igénybe újból és újból furmányos fülészeti szerszámaikat. Mikor végre kitört belőlem az elkese­redés, hogy hát akkor nekem most már végleg le kell mondanom minden­fajta vizes fényűzésről, szinte egyönte­tű vigasz-válasszal nyugtattak meg — megtudván turpiskodásaimat. „O te balga lélek, sose hallottál még a füldugóról?!" A feloldó megoldás azonban jó ideig váratott még magára. Hogy, hogy nem, az istennek se jutottam füldugó­hoz. Míg végre egy balatoni nyaralás hozta el a megváltást. Egy unalmas, esős délelöttön azzal állított be felesé­gem az üdülőbe, hogy nagy titokzato­san szétpakolta aznapi butikszerze­ményeit, és közben egyre ismételget­te: „Na, mit hoztam én neked? Vége a nyomornak, úszhatsz te is a Bala­tonban ..." A végletekig felcsigázva kíváncsi­ságomat, kezembe nyomott egy gyufaskatulyánál csupán valamivel nagyobb, sárga fedelű, piros dobozt. Az volt ráírva: „SZUNDI füldu­gó... Alváshoz, úszáshoz, zajos munkához". Mellette ott állt vidám képpel Szundi törpe, amint két keze ujjai közt egy-egy labdacsot nyújt át láthatatlan halandónak. A bizonyos labdacsok afféle nagyobbacska pi­­rulagömböcskék voltak, viasszerű rózsaszín meg sárga, képlékeny, nyomásra tetszés szerint alakítható holmik. Mondhatjuk, pont .fülbeva­lók". Megszűnt hát a füldugóhiány. Leg­feljebb annyi kifogásom volt, hogy „Vehettél volna többet is", de mivel volt benne jócskán yiaszgömböcske, úgy voltunk vele: „A, elég lesz ez jó darabig. Ilyen egyszerű kis portéka bizonyára kapható lesz ezután." Nos, még ma is van belőlük négy agyonnyomorított, szinte ripityává ázott példány. Ezt használtam idáig, de már halaszthatatlanul megújításra szorulnak. A napokban eszembe is jutott. Na, mondom, útbaesik a patika, ott bizo­nyára kapható — a feleségem határo­zottan állította, hogy ott látott füldu­gókat a tömegáruk közt, amiket az „árazó" ablaknál kiraktak. Emlék­szik rá, fehér csomagocskák voltak, füldugók felirattal.. .-De bezzeg, hi­ába néztem ki a szemem, nem talál­tam ilyeneket. Kérdésemre, csodálko­zó feleletet kaptam: Füldugó? Nincs... Mentem a nagy illatszer­boltba, majd a kicsibe. Aztán a Cent­rum Áruházba, onnan a Herbáriába: „Füldugó,' füldugó?" kérdezték mindenütt duplán, csak egy ajándék­boltban tették még hozzá: „Ilyet nem árulunk..." Mindez Szolnokon történt, de hát­ha Kecskeméten is így járnék. Elvég­re egy „vizes város"-ban fellelhető füldugóínség ragadós lehet egyebütt is. Tóth István Kicsoda Ön, Marianna? Brigitte Bardot április végén felkereste Párizs polgármester rét, aki nem más, mint Jacques Chirac, volt miniszterelnök, hogy támogatást kérjen állatvé­dő tevékenységéhez. Az ese­ményről közölt fotó érdekessé­ge, hogy a protokollpuszi, a polgármesteri hivatalok jelké­pe, a francia szellem szimbólu­ma, a legendás nőalak, Marian­ne mellszobra előtt történt Ez a szobor történetesen Brigitte Bardot-val azonos, pontosan húsz esztendeje. Ma több mint nyolcezer hivatal díszhelyén látható BB frígiai sapkás port­réja. Készült róla bélyeg, alapí­tottak Marianne-díjat Felme­rült, hogy talán most már nem is BB a legalkalmasabb a fran­cia dicsőség e jelképes megsze­mélyesítésére — Catherine De­­nevue, Annie Girardot, sőt Sophia Loren is kapott szava­zatot —, BB-t azonban nem tudták kiszorítani. A hozzá va­ló ragaszkodás nyilván egy nemzedék nosztalgiája, a múlt szempontjából ugyanis nines je­lentősége, hogy kit ábrázol a szobor. Sőt, személyre visszave­zethető elődje sincs. Am, ha mégis nagyon keressük, talá­lunk is. egy férfit. Francois Argent történész szerint ugyan­is az első Marianne, azaz Juan de Marianna a Sorbonne spa­nyol származású teológiapro­fesszora volt. Ahogy a műveit, úgy a nevét is lefordították, s lett belőle Jean de Marianne. Mindenesetre az 1789-es forra­dalom idején már nőként buk­kant fel, mi több, a. monarcltis­­ták a párizsi utcalányokat ne­vezték így. A francia történe-» lem lelkesítő hőseként csak III. Napóleon idején tűnt fel, hard szimbólummá avatták a császár ellenfelei. Aztán jelképpé vá­lasztották a szabadkőművesek is. Marianne közszolgálatba ál­lítása ugyancsak bizonytalan időre nyúlik vissza. Úgy tudják, hogy a múlt század 70-es évei­ben költözött be Dél-Francia­­ország egyik polgármesterének szobájába, amikor is a lelkes városatyák egy „új szentet” ke­restek. A világszerte francia jelkép­nek tekintett híres nőalak azon­ban ma sem kötelező érvényű lakója a polgármesteri hivata­loknak. Ott, előírás szerint, csak a köztársasági elnök képét kell kifüggeszteni. Az elnökök ideje, mint tudjuk, véges, s ha kell, a képet ki is cserélik, Mari­anne azonban marad. BB törté­netesen a negyedik elnököt is túl fogja élni, hiszen szoborrá magasztosulásának 20. évfor­dulóján kiderült, hogy a pol­gármesterek többsége nem óhajt más Mariannet a hivata­lába. SAJTŰPOSTA Itt is savanyú a tej, meg ott is? A dusnokiaknak — tudatta velünk a Köztársaság u. 8. szám alatt lakó Riedl Károly — nagyon kellemetlen megle­petésben volt részük az idén március 4-én, amikor a község­be érkezett, literes csomagolá­sú, tej jelentős részét nem fo­gyaszthatták el a vásárlók. Mi­ért? Mert a tej savanyú volt. Az ürömbe egyetlen öröm vegyült, hogy az élelmiszerüzlet kártérí­tésben részesített minden vevőt. Nemrégen Kecskemétről s Kiskunhalasról kaptunk beje­lentést, miszerint olvasóink romlott tejet kaptak. (Többen a drága féltartós tejet sem ihatták meg, hiszen annak is kellemet­len szaga volt.) A becsapott emberek azt is szóvá tették, hogy némelyik ke­reskedő csak vita árán volt haj­landó másik tasak tejet adni, vagy a reklamált tej árát vissza­fizetni. A laikus is tudja, hogy a nyá­ri nap, a meleg idő nem tesz jót a gyorsan romló élelmiszernek, tehát a tejnek sem. Gyártására, szállítására, bolti tárolására ezért is indokolt fokozottan ügyelni. Minderre, persze, szi­gorú előírások vonatkoznak, ám, úgy tűnik, a betartásukkal van baj, nem is egy helyen. AZ ÉRINTETT LAKOSOK HIÁBA TILTAKOZTAK Megnyílt az Árpád söröző Soltvadkerten Vaskos ajánlott küldemény érkezett szerkesztőségünkbe Soltvadkertről. Az Árpád utca 26. szám alatt lakó Varga József és hét társa írta alá a sorokat, melyekhez féltucatnyi fénymásolt irat van csatolva. 1985-ben az Árpád utca 28. szám alatti üres telek beépítésére kért enge­délyt Vajda József, megjelölve, hogy lakóházat és presszót kíván létesíteni. Ez utóbbi miatt azonnal írásos bead­vánnyal fordultak a hatósághoz a kör­nyékbeliek. „A családi otthonnal kap­csolatosan semmi kifogásunk, de bár­milyen vendéglátóegység kialakitása ellen tiltakozunk. Ebben az utcában szorgalmasan dolgozó emberek lak­nak, akik éjszaka nyugodni szeretné­nek, márpedig a presszó működése, il­letve a miatta megnövekvő utcai forga­lom azt nem teszi lehetővé...” — szö­gezték le többi között. A területileg illetékes Kiskőrösi Vá­rosi Tanács 2111/1985. számú válasza az volt, hogy a soltvadkerti elsőfokú hatóság helyesen engedélyezte a lakó­ház és presszó építését, hiszen e létesít­mények beilleszkednek a környezetbe, s a szomszédos ingatlanok használatát nem korlátozzák. Ami pedig a várható zajártalmat és parkolási problémát ille­ti, annak bekövetkezhetőségét a presszó működési engedélye kiadójá­nak kell mérlegelnie. Ez utóbbi hatóság tárgyilagosságá­ban bízva, olvasóink évekig nem fog­­lalkoztak az üggyel. Ám közben folyta­tódott az építkezés, sőt, tavaly nyár végére be is fejeződött. Akkor röppent fel megint a hír, hogy az említett tulaj­donos a vendéglátóhely megnyitására készül. 1988. október 27-én ismét el­­küldtékir- aláírásokkal ellátott — til-Parkolóhelyet keresnek a Gábriel tehertaxi dolgozói Két hete tolmácsoltuk e hasábokon az egyik kecskeméti lakos kifogását: érthetetlen, miért a közterületet foglal­ják el teherjárműveikkel a magánszállí­tók, ahelyett, hogy a lakóházuk udva­rán alakítanának ki, vagy másutt vásá­rolnának garázst. Ezzel kapcsolatosan ismertettük a hatósági álláspontot is, miszerint jog­szabály írja elő, hogy az idén január 1-je után kiváltott iparengedély alapján működő fuvaros az év második felétől, a régebb óta teherszállító kisiparos pe­dig jövő július elsejétől csak megfelelő telephelyen parkolhatja autóját. Nos, az érintettek közül többen tele­fonon, mások személyesen tájékoztat­tak bennünket arról, hogy az eljáró­szervtől azt várják: legyen türelmes pár hónapig, s ne kérje számon a rövidesen lejáró határidő utáni parkolót, ugyanis leghamarább az ősz elejére sikerül meg­építeniük, illetve megvenniük a parko­lásra alkalmas telephelyet. Ez ügyben levelet is kaptunk. Fel­adói a megyeszékhelyen lévő Gábriel tehertaxi két vezető munkatársa, Tercsi László és Bera Zoltán. Kifejtették, hogy a parkolás techni­kai körülményeinek megteremtéséhez nem sok pénze van a teherfuvarozó­nak, van, aki ilyen célú saját építkezés­hez hozzá sem tud kezdeni. Hogy mi lehet a megoldás, arról levélíróink így vélekednek: „Többször felajánlottuk már az ille­tékeseknek, hogy az általunk, vagy az általuk megjelölt városrészben bére­lünk parkolási területet. Egyelőre nincs reagálás e kezdeményezésünkre. Ez­úton is kérjük tehát a városi tanácsot és a Kioszt, hogy legyen segítségünkre e közös gondunk mielőbbi orvoslásá­ban! Ha rátalálnak egy nekünk is meg­felelő telephelyre, ahol egyszerre több teherkocsi parkolhat, azt örömmel bir­tokba vesszük, természetesen bérleti jogviszony alapján ...” Csak megismételhetjük az e tárgy­körben már korábban közölteket: a gazdálkodó cégek jelezzék , a kisiparo­sok körzeti szerveinél, ha van olyan kihasználatlan területük-épületük, mely alkalmas teherszállító eszközök parkolására. Ezzel azokat a magánvál­lalkozókat támogatnák, akiknek tevé­kenységére nagy az igény a lakosság körében. Balesetveszély a nagy aluljáróban! Jó néhány gyár, meg egyéb munka-, hely található és több ezer lakos a kecs­keméti Hunyadivárosban, ahonnan a városközpontba, s vissza legkönnyebb ben a vasúti nagy aluljárón át lehet eljutni. E létesítmény gépjárműveknek fenntartott szakaszán nincs különö­sebb gond, nem így ama részén, ame­lyet a gyalogosok és kerékpárosok használnak. Már az is érthetetlen és megengedhe­tetlen, hogy a biciklisek zöme nem tolja járművét az aluljáróban, hanem azon áthajt, vagy úgy is mondhatom, átszá­­guld. Néha 10-15 centire suhannak így el sokan a gyaloglók, közöttük szép ÜZENJÜK Sáfrány Bélánénak, Hartára: A családjogi törvény értelmében a házastárs külön vagyo­nához tartozik a házasságkötéskor meglévő, vagyon, tehát az ingatlan és az ingóság. Ez utóbbi sorsáról mindenkor az a házasfél ha­tároz, akinek a tulajdonát képezi a vagyon. Ennek haszna azonban közös vagyonnak minősül az életközösség fennállása idején. További információt ezzel kapcsolatosan jogsegélyszolgálattól vagy ügyvédtől kérjen. Simon Istvánnénak Kiskörösre és mások­nak: A magyar származású olasz képviselőnő, számban az idősek, vagy éppen a kis­babát kocsiban toló anyukák mellett. Ismételten tapasztalható, hogy a ki­sebb motorbiciklivel rendelkezők is a gyalogos-aluljáróban közlekednek, mégpedig a nyeregben ülve és szinte szélsebesen. Egy szó mint száz: a testi épségét kockáztatja az ember, ha a nap bármely időszakában — főleg a csúcs­­forgalomban — bemerészkedik a Szol­noki úti aluljáróba. Sokak nevében javaslom az illetéke­seknek: mielőbb szabályozzák újra, szi­gorítsák és sűrűn ellenőrizzék az aluljá­ró közlekedési rendjét! Kovács Mihály Kecskemét a hires pornósztár, Staller Ilona (Cicciolina) cime nem titok, az önök kérésére mi is közöl­jük: Camera Dei Deputat, Della Republica Italiana, Palazzo Montecitorio, Roma. „Szövetkezeti lakás” jeligére: Az ön által hallott hír, miszerint az állami támogatásból létesített, tanácsi értékesítésű — közismer­tebb nevén: szövetkezeti — lakás nem örö­kölhető, minden alapot nélkülöz. Ugyanis ez a lakásforma is tulajdonjoghoz kapcsolódik, s mint valamennyi hasonló vagyontárgy, szintén a hagyaték része. Amennyiben az ilyen otthonnak vannak kiegyenlítetlen számlái, azok rendezése az örökösök felada­ta, és nekik kell fizetniük a lakásingatlan megszerzése után az örökösödési illetéket is. takozó levelüket az utcabeliek, akik ar­ról kaptak megnyugtató értesítést, hogy a vonatkozó engedélyért még nem folyamodott a tanácshoz Vajda József. Idén tavasszal azonban ez utóbbira is sor került, így hát a helyi hatóság április 14-én a helyszínen végzett úgy­nevezett telepengedélyezési eljárást. Noha erre meghívást kapott a rendőr­ség, a tűzoltóság és a köjál is, egyik szerv képviselője sem jelent meg. A ta­nács munkatársa csupán a lakókkal találkozott, akik kifejtették álláspont­jukat a presszó működése ellen. De hiá­ba. A soltvadkerti tanács a 2/1989. szá­mú magánkereskedői engedélyt kiadta a kérdelmezőnek. Az indoklás lényege: „Vajda József az előírt személyi és tár­gyi feltételekkel rendelkezik...” Ez a határozat sem a nyitva tartás idejére, sem a zaj mérséklésére vonatkozóan nem tartalmaz közlést. A presszózáshoz zöld utat adó ható­sági döntés ugyan április 19-ei keltezé­sű, de ő már ennek előtte, 16-án zártkö­rű rendezvényt tartott. Április 23-án pedig még a késő éjszakai órákban is bömbölt nála a zene. A csendjüket és nyugalmukat vesz­tett Árpád utcai lakosok azóta több szervhez is fordultak segítségért, ám egyelőre semmi eredménye e fáradozá­suknak. A hozzánk irt levelükben ez olvasható: Munkásemberek vagyunk, s zömmel kisgyermekesek. Több mint tíz éve él­tünk békességben, jószomszédi viszony­ban. És jött egy ember, aki mindent fel­dúlt körülöttünk. A presszóbeli hangos­kodás és zene, valamint az oda érkező és az onnan távozó gépkocsik motorzaja miatt nem tudunk pihenni sem éjszaka, sem a hétvégeken. Mi sokszor felemel­tük szavunkat a vendéglátóegység ellen, de mégis kinyithatta és működtetheti tulajdonosa. Miféle törvény az, amely a többség kérését-óhaját semmibe ve­szi ... Megjegyezzük: Szerintünk ez esetben nem a jogsza­bályok, hanem a vele visszaélők idéz­ték elő a tarthatatlan állapotot. Bízunk benne, hogy erre nemcsak felfigyelnek a felügyeleti hatóságok, hanem a szük­séges intézkedést is megteszik a lakos­sági sérelem okainak megszüntetése ér­dekében! CIKKÜNK NYOMÁN Elnézést kér a posta Május 29-ei Sajtóposta rovatunkban tettük közzé a felsőszentiváni N. J.-né pa­naszát: gyakorta egy-két he­tes késéssel jut el hozzá a gyermektartásdíj, mert a he­lyi posta pontatlanul kézbe­síti e pénzküldeményt. Sorainkra a felsőszent­­iváni postahivatal vezetőjétől érkezett válasz. Ebből kide­rül: Az érintett postai dolgozó havonta mintegy 320 nyug­díjasnak viszi az ellátást, a többi címzettnek pedig az egyéb utalványokon megje­lölt forintokat, mégpedig az utcák szerinti „menetrend” alapján. Olvasónk általában a kézbesítés 6. napján kapja meg a tartásdíjat. Persze elő­fordult, hogy korábban fel­vehette e pénzt, s az is, hogy csak némi huzavonával, mi­vel a postára sem érkezett meg idejében az összeg, amely legkésőbb a GO. na­pon fizethető ki. A postahivatal-vezető e mondattal zátja levelét: „A történtekért elnézést kérünk ügyfelünktől, s a jö­vőben igyekezni fogunk, hogy a tartásdíját rövidebb időn belül kézbesítsük.” Szerkeszti: Velkei Árpád Leveleim: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom