Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)
1989-06-08 / 133. szám
1989. június 8. • PETŐFI NEPE • 3 FELHÍVÁS a Demokratikus Magyarországért Mozgalom szervezésére A diktatórikus szocializmus politikai, hatalmi és gazdasági rendje csődbe jutott. Nem képes az emberek érdekeit, vágyait kielégíteni, s nem tarthat igényt a társadalom megelégedettségen alapuló azonosulására. Új társadalmi modell kialakítására van szükség! A kibontakozás erőinek szétforgácsoltsága, s közbep az életkörülmények folyamatos romlása a szélsőséges csoportok számára kínál mozgásteret. Fenyegetően jelen vannak és megerősödhetnek a rendpárti diktatúra, a véres leszámolás és a 'bosszúállás különböző erői. Társadalmunk nem adhatja át magát a bizonytalanság, a kilátástalanság és a félelem cselekvést bénító érzésének. Hazánk jövője érdekében mozgalmunk tömöríti a nemzeti felemelkedés, az európai progresszió és a szocializmus demokratikus értékeit együtt vállaló embereket, tekintet nélkül pártállásukra, szerve: zeti tagságukra. Várják azokat, akik elutasítják az egy helyben topogást és a visszarendeződést, akik vallják, hogy a demokratikus Magyarország megteremtéséhez demokratikus úton kell eljutni, akik saját környezetükben a változások cselekvő részesei kívánnak lenni, s akik támogatják a békés és rendezett átmenetet szolgáló kormányzati és társadalmi erőfeszítéseket. Nemzeti önbecsülésünk egyik alapja a magyar nép szorgalma, áldozatkészsége és tehetsége. Ezzel élni kell, és nem visszaélni, mert további áldozatok csak a tisztességes jövő reális esélyével követelhetők. Hirdetjük és szolgálni akarjuk az összefogást, az együttműködést az emberhez méltó, új Magyarország megteremtéséért. Felelősséget érzünk a határainkon túl élő magyarság sorsáért. Helyünket a világban csak akkor lelhetjük meg, ha demokratikus politikai rendszerünkkel, versenyképes és a környezeti, emberi értékeket védő gazdaságunkkal, szociális biztonságot nyújtó társadalompolitikával, az alkotás szabadságára épülő kulturális reformmal, alapjaiban megváltozó oktatási rendszerünkkel fölzárkózunk Európához. Mozgalmunk céljainak megvalósítása érdekében helyi és országos politikai fórumokat, vitákat és akciókat szervezünk. Segítjük a politikai információk közvetítését. Segítjük egymást, tagjainkat és csoportjainkat a helyi és országos közéletben törekvéseik érvényre juttatásában. Nem szemlélői, hanem alakítói kívánunk lenni a társadalmunk életét meghatározó folyamatoknak. Nyilvános működésünkkel hozzá kívánunk járulni a demokratikus politikai kultúra teijedéséhez. A türelemre alapozott nemzeti párbeszéd hívei vagyunk. Egyenrangú együttműködést és támogatást ajánlunk minden szervezetnek közös céljaink megvalósításában. FELVILÁGOSÍTÁST KÉRNI ÉS JELENTKEZNI LEHET: Szilvásy György 1357 Bp. Pf. 2. Telefon: 312-142. A DEMOKRATIKUS MAGYARORSZÁGÉRT MOZGALOM ELŐKÉSZÍTŐ BIZOTTSÁGA: Pozsgay Imre államminiszter, Gazsó Ferenc egyetemi tanár, Annus József szerkesztő, Bihari Mihály egyetemi tanár, Bilecz Endre szerkesztő, Bokros Lajos MNB ügyvezető igazgató, Bödőné Rózsa Edit országgyűlési képviselő, Devecz Lajos üzemigazgató, Géczi József egyetemi adjunktus, Gombár Csaba szociológus, Gyenesei István megyei tanácselnök, Hámori Csaba MSZMP megyei első titkár, Hideg András gazdasági osztályvezető, Horváth István belügyminiszter, Kiss István szociológus, Kosa Ferenc filmrendező, Kukorelli István ELTE- dékánhelyettes, Nagy Husszein Tibor tsz-elnök, Nagy Imre DEMISZ-elnök, Rózsa Sándor gazdasági igazgató, Simon József politikai munkatárs, Széchenyi Tibor filozófus, Tabajdi Csaba MSZMP KB osztályvezető-helyettes, Törőcsik Mari színművész. (OS) Előkészítő bizottság ülése Törvény készül a ki- és bevándorlásról, az útlevélről Hazánkban minden józan politikai erő közös abban, hogy megújult, demokratikus Magyarországra van szükség, s ehhez békés úton, antikatasztrófapolitikával kell eljutni — hangsúlyozta Pozsgay Imre államminiszter, a Demokratikus Magyarországért Mozgalom előkészítő bizottságának ülésén szerdán, Budapesten, a BKV Szabó Pál Művelődési Házában. A szónok, aki maga is tagja az előkészítő bizottságnak, emlékeztetett arra, hogy először az MSZMP- reformkörök szegedi tanácskozásán volt szó egy ilyen mozgalom megalakulásának szükségességéről. Azért nem mondható ki már most a megalakulás, mert ehhez még biztatásra van szükség, hogy valódi társadalmi szükségletet szolgálhat-e a mozgalom, szükség van-e rá a modellváltás előkészítésében. Az eddigi konzultációk szerint akkor van tere az ilyen kezdeményezésnek, ha nem kíván mindent egy mederbe gyűjtő szerveződéssé válni. Az államminiszter rámutatott: a mozgalomnak a demokratikus Magyarországért felelősséget érző, a békés átmenet mellett határozottan kiálló, a modellváltást támogató tagokra van szüksége, mert még némelyek szerint van esély arra, hogy a régi módon, annak tartalékait feltárva egyfajta tömörülés alakuljon ki a politikában. Véleménye szerint ez veszélyt jelentene az átalakulásra, a visszarendeződést segítené elő, s érre ma Magyarországnak a legkevésbé sincs szüksége. A mozgalom célja az erőforrások gyarapítása a reformok mellett, a sokszínűség, s nem a megosztás. Nem lehet szándéka, hogy a reformot más úton megközelítőket gyengítse. Alapvető cél .az új államiság, a demokrácia, a jogállam megteremtése és a szabad választások lebonyolítása. A továbbiakban utalt arra, hogy a programot bizonyos veszélyek közepette kell végrehajtani, mert az életkörülmények romlása esélyt adhat szélsőséges erőknek a politikai befolyásra^ részben azoknak, akik a diktatúra igézetében már a mai viszonyokat is anarchiának vélik. A társadalom egy részében, a politikailag kevésbé kulturált emberek köreben pedig eluralkodhat a leszámolás és a bosszú, tápot adva a visszarendeződést akarók céljainak. Pozsgay Imre szerint azzal, hogy az MSZMP kimondta a pluralizmus új értelmezését, a többpártrendszer elfogadását, létrejött az előfeltétele a modellváltásnak, de nem elégséges feltétele, mert szabad választásokon dől majd el, hogy valóban működőképes-e egy ilyen pluralizmus Magyarországon. Ehhez pedig reformerőkre, az ő aktivitásukra van szükség, hogy ez legyen a túlsúlyos alternatíva, amit ma még nem lehet teljes meggyőződéssel vallani. Hangsúlyozta: önálló politikai mozgalomként kívánnak tevékenykedni, amely nem lehet elitmozgalom. Láthatóvá kell tenni a társadalomban a politikai mozgásokat, nem szabad megfeledkezni a hallgató többségről. A politikát meg kell fosztani túltengő szerepétől, mert az a politika, amely maga akarja a boldogságot és a beteljesülést megteremteni, önkényuralmat, végső soron rémuralmat hoz létre. Tanulságosnak tartotta a Magyar Demokrata Fórumnak azt a szándékát, hogy a haza és haladás, a demokrácia és a nemzet gondolatát úgy tudja összekapcsolni, hogy az máris rendkívüli figyelmet keltett. Tisztelettel szólt a Szabad Demokraták Szövetsége azon igyekezetéről, ahogyan az európai gondolkodás hagyományait folytatva, a liberális eszmék továbbvitelével kötik össze a demokrácia megteremtését. A történelmi pártok törekvéseit sem hagyhatja ki látóköréből a kibontakozó mozgalom — mondta befejezésül. A vitában elhangzott, hogy keresni kell az olyan politikai személyiségeket, akik nyitottak a közvetítő szerep betöltéséhez a különböző erők között. Ehhez azonban meg kell teremteni a demokratikus közéletet. Horváth István belügyminiszter, az előkészítő bizottság tagja, hangsúlyozva, hogy saját nevében beszél, rámutatott: bebizonyosodott, hogy az eddigi szisztéma kisebbnagyobb javítása nem eredményes, s ezért szükség van a modellváltásra. Ezt a szocializmus keretei között kell megteremteni. Mások azt hangsúlyozták, hogy a mozgalomra ma azért is feltétlenül szükség van Magyarországon, mert eddig még nem sikerült a nagy tömegeket bevonni a politizálásba. Többek között az egyetemi ifjúság zöme is depolitizáiódott — állapította meg az egyik hozzászóló. Volt, aki feltette a kérdést, hogy ez a mozgalom miért nem az Uj Márciusi Front keretében jön létre. Az ülésen felszólalt Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, aki magánemberként volt jelen. A demokratikus Magyarország megteremtése érdekében sürgette a legmarkánsabb, legismertebb, legtekintélyesebb vezetők összefogását, mert ez legalább olyan fontos, mint a jó program kidolgozása. A reformerőknek kell a politika középpontjában lenniük. Mint mondta, azért nem tud a mozgalomhoz csatlakozni, mert az Országgyűlés elnökeként meg kell őriznie pártatlanságát. Bihari Mihály politológus arról szólt, hogy tétlenséggel nem lehet erősíteni a demokráciát, szüntelenül küzdelmet kell folytatni érte, mert különben előrenyomul a diktatúra. Gazsó Ferenc egyetemi tahár, a mozgalom egyik szervezője, s előkészítő bizottságának tagja rámutatott: most azért nem az alapításról döntöttek, mert még meg kell ismerni a társadalom reagálását, azt, hogy érdemes-e folytatni e munkát. Az ülésen elfogadott felhívás egyebek közt megállapítja: új társadalmi modell kialakítására van szükség, mert a diktatórikus szocializmus politikai, hatalmi és gazdasági rendje csődbe jutott. Nem képes az emberek érdekeit, vágyait kielégíteni, s nem tarthat igényt a társadalom megelégedettségén alapuló azonosulásra. A kibontakozás erőinek szétforgácsolódása, s közben az életkörülmények folyamatos romlása a szélsőséges csoportok számára kínál mozgásteret. Fenyegetően jelen vannak, és megerősödhetnek a rendpárti diktatúra és a bosszúállás különböző erők A mozgalom tömöríteni kívánja a nemzeti felemelkedés, az európai progresszió és a demokratikus szocializmus értékeit együtt vállaló embereket, tekintet nélkül pártállásukra, szervezeti tagságukra. Várják azokat, akik elutasítják az egy helyben topogást és a visszarendeződést, akik vallják, hogy a demokratikus Magyarország megteremtéséhez demokratikus úton kell eljutni. A mozgalom várhatóan egy hónapon belül megtartja alakuló ülését. A Minisztertanács döntését követően társadalmi vitára bocsátják a ki- és bevándorlásról, valamint az útlevélről szóló törvénytervezeteket, s azokat várhatóan nyár végi vagy ősz eleji ülésszakán tárgyalja még az Országgyűlés — mondotta dr. Timoránszky Péter, az Igazságügyi Minisztérium alkotmány-előkészítő kodifikációs titkárságának munkatársa a napokban a sajtó képviselőinek. A főosztályvezetőhelyettes a két törvény megalkotásának szükségességéről és a szabályozási elvekről adott tájékoztatást. Hangsúlyozta: az új törvényekhez kapcsolódóan több, jelenleg hatályos jogszabályt korszerűsíteni kell. Egy jog, amely nem érvényesül A mai helyzetről szólva kiemelte: általában nem érvényesül az a jog, hogy bármely magyar állampolgár — saját elhatározásától függően — bármikor elhagyhatná hazáját, s ide bármikor visszatérhetne. Pedig ezt a jogot — az 1976. évi 8. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett'— Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya rögzíti, s a mozgásszabadságot, a tartózkodási hely szabad megválasztását alapvető emberi jognak tekinti. Számos, indokolatlan kötelezettséget ír elő a külföldiek magyarországi tartózkodására vonatkozó törvényerejű rendelet is. Ma már korszerűtlen az állampolgársági jogviszony szabályozása. Az 1957-ben alkotott törvény — egyebek között — lehetővé teszi, hogy az Elnöki Tanács esetenként mérlegelje, vétett-e valaki az állampolgári hűség ellen, s az illetőt megfoszthatja magyar állampolgárságától. A külföldre utazást és ott-tartózkodást ma még a büntető törvénykönyv sem tekinti alapvető emberi jognak. A Btk. ugyanis büntetendőnek tartja, ha valaki a külföldre utazás és a külföldön tartózkodás szabályainak „kijátszásával” tartósan külföldön marad. Bár az utóbbi években enyhült e magatartás hivatalos és bírói megítélése, de a jogellenesen külföldre távozókat jelenleg is szabálysértőknek tekintik, s szankcionálják az első őt éven belüli hazatérést. Felül kell vizsgálni a kettős, illetőleg többes állampolgárságról kötött egyezményeket, valamint a jogsegélyszerződések egy részét is. A menekültügyi konvenció tagjaként Timoránszky Péter emlékeztetett arra, hogy június 12-étől hazánk tagja a genfi menekültügyi konvenciónak. Ebből adódó kötelezettségeinket előbb egy minisztertanácsi rendelet szabályozza, ezt a tervek szerint jövőre felváltaná a menedékjogról szóló törvény. A hontalanokról szóló nemzetközi egyezményhez azonban hazánk egyelőre nem kíván csatlakozni. A ki- és bevándorlásról szóló törvénytervezet abból indul ki, hogy mindenki polgára az államnak, nem pedig alattvalója. Vannak jogok és kötelezettségek, amelyeket a magyar állam garantál, illetve polgárai tartoznak teljesíteni, és vannak olyan jogok, amelyek akkor is megilletik az embereket, ha az állam vonakodik elismerni. Ilyen Medárd a kivándorláshoz és a hazatéréshez való jog, amely csak kivételesen, a törvényben meghatározott esetekben korlátozható. A készülő törvény éppen ezért semmilyen politikai korlátozást nem tartalmaz e jog gyakorlásával kapcsolatban. Az említett egyezségokmány alapján azonban az egyes országok alkalmazhatnak bizpnyos korlátozásokat. így például a készülő törvény tervezete szerint nem vándorolhat ki az, aki ellen eljárást folytatnak olyan bűncselekmény miatt, amely szabadságvesztéssel is büntethető. ^ A törvény előkészítésekor felmerült, hogy korlátozni kellene olyan személyek kivándorlását, akik államtitok birtokában vannak. Ezzel kapcsolatban két megoldás képzelhető el: azok, akik ilyen munkakörben kívánnak elhelyezkedni, önként vállalnák, hogy csak bizonyos idő — például öt év—elteltével vándorolhatnak ki. A másik megoldás az lehet, hogy esetenként, méltányossági alapon e személyek is megkaphatnák a hozzájárulást. A katonai szolgálat teljesítésével kapcsolatban még nem alakult ki egységes álláspont. Felvetődik, mi legyen azokkal, akiknek itthon köztartozásuk, tartási kötelezettségük van. A nemzetközi gyakorlat szerint ez esetben is lehetőség van a kivándorlásra, s a tartozásokat a kétoldalú vagy a nemzetközi egyezmények alapján rendezik. E törvényben mindössze annyit kívánatos rögzíteni, hogy a kivándorlás nem sértheti mások jogait. Csak kétfajta útlevél A bevándorlás feltételei alapvetően nemzetközi kötelezettségeink szerint alakulnak. A Magyarországra bevándorolni szándékozók között azonban fokozott kedvezményben részesülnek a külföldön élő magyarok. A jelenlegi törvényerejű rendeletet felváltó új útlevéltörvény abból indul ki, hogy az útlevélhez való jog alapvető állampolgári jog. A tervek szerint az útlevél a világ összes országára öt évig lenne érvényes, s lejártakor a magyar külképviseleti hatóságoknál is minden kötöttség nélkül meghosszabbítható. Az új útlevél korlátlan számú ki- és beutazásra, és meghatározatlan idejű külföldi tartózkodásra jogosít majd. Csak magánútlevelet és diplomataútlevelet adnak ki; előbbi jogosít majd szolgálati utazásra és — valamilyen megjelöléssel — külföldi letelepedésre is. Á jövőben igen szűk körben tagadhatják meg a hatóságok az útlevél kiállítását. Például szándékos bűncselekmény elkövetése esetén. Timoránszky Péter felhívta a figyelmet arra: bármilyen egyszerűek lesznek is a magyar állampolgárokra vonatkozó kivándorlási szabályok, még nem biztos, hogy a külföldi ország megadja az engedélyt a bevándorláshoz. Az újságírók kérdéseire Timoránszky Péter elmondta, hogy a jelenlegi állampolgársági törvény szerint sem lehet elveszíteni a magyar állampolgárságot, attól csak meg lehet fosztani valakit, aki arra érdemtelenné vált, vagy az érintett kérheti elbocsátását az állampolgársági kötelékből. A büntető törvénykönyv meghatározza az egyes bűncselekmények elévülési idejét. Ami tehát 1956-ban — az akkori jogszabályok szerint — politikai bűncselekménynek minősült, jogi értelemben már elévült. (MTI) Tanyai magyar ’89 Izsákon telepedett mellém a nálam évtizedekkel idősebb parasztember az autóbuszon. — Ne árválkodjon egyedül, nagypapa. Dunaújvárosból jön? Tagadóan ráztam fejemet. Töprengett néhány pillanatig: ki is lehetek. — Talán francia? Udvariatlanságnak vélné hallgatásomat, ezért kiböktem. — Kalocsáról jövök. — Szép város lehet. Úgy mondják, hogy ott lakik a püspök. Meg hegyek is vannak. Gyönyörű hegyek. — Valóban gyönyörű ez az érseki székhely, de kicsit tovább kell utaznia, aki hegyeket akar látni. Jókedélyű, akkurátus ismerősöm kíváncsiságát csak egy pillanatra lohasztotta melléfogása, folytatta a közeledést. — De sok német lakik ott, ugyebár. — Kicsit arrébb, Hartán. — Azért nagyon rendes emberek, szorgalmasak. De nekik nincs Petőfijük. jjos^jNincs. ívfáz Tudja, én három dolgot szeretek: a térképet, a bibliát meg Petőfit. Amikor olvastam: „a kis Túr siet beléje”, megnéztem a térképen, hogy hol siet a Tiszába. Lemondóan legyint. Nagyon messze. Tudja, többnyire csak ide, a faluba járok a tanyáról. Mindjárt le kell szállnom. $-jr Bocsásson meg! Kecskeméten járt-e? — Nagyon régen, szörnyen unalmas város. Nem tud véletlenül mégis egy eladó házat? Gondozó kellene, meghalt az asszony. — Drágán mérik a lakásokat. ' '•KIÉ Inkább Halasra mennék, az a világ közepe. Voltam ott a rokonomnál. Talán háromszor is. No, ott jó volna egy ház. Ott írta Petőfi, hogy „itt születtem, ezen a tájon”. — Kicsit odébb, Kiskunfélegyházán. — Igaz, eltévesztettem. No, mindjárt leszállók. Tudja, bevásároltam Izsákon. Magam sütök, főzök. raS’Tévét néz-e? Mérgesre sötétül arca. — Ha volna villanyom, akkor se. Láttam a testvéremnél. Csak csirkefogókat mutat. — Csirkefogókat? — Igen, az egyik gyilkos volt, a másik rabló; ilyenekből nem kérek. Villanyom, azért, talán lesz egyszer. I ^ Sokba kerülne. ' —! Ugyan, csak egy oszlopot kellene letetetni, de még gondolkodom ezen. Sohase siettem el semmit. No, isten áldja! Ha ma esik, akkor negyven napig hull az égi áldás, tartja Medárd napjáról a népi bölcselet. A meteorológiai előrejelzések szerint erre minden esélyünk megvan és akkor fuccs a várt kánikulai heteknek. Annak, hogy az Idei nyár a korábbinál hűvösebb lesz, valószínűsége más okból is nagy. A Kecskeméti Agrometeorológiai Állomás adatai szerint több meleggel kényeztetett el bennünket az elmúlt öt hónap, az ötvenéves átlaghoz képest. Ha az év eltelt napjainak hőösszegét összeadjuk, az 1288 Celsius-fokot tesz ki, ami összehasonlításban azt jelenti, hogy 260 Celáus-fokkal több meleget kaptunk, mint ami bennünket (hagyományosan, az ötvenéves átlag szerint) megilletett volna. A tapasztalat szerint a természet nem pazarol, s a nyári hónapokban lesz szűkmarkúbb a meleggel, hogy bőkezűségét „behozza”, s az év végi leltárnál — mint az eddigi évtizedekben legtöbbször — se többlet, se hiány ne legyen az „átlagod adakozáshoz” képest. így van ez többnyire az esővel is. Aki az elmúlt hetek csapadékmennyiségére gondol, bizonyára elcsodálkozik, hogy a mezőgazdasági szempontú tenyészidőszakban (október elsejétől a következő év szeptember 31-éig) most 58 milliméterrel — egy H. N. teljes hónap átlagos mennyiségével — kevesebb éltető víz érkezett a földre. Úgy tűnik, az őszi—téli lemaradását mostanában akaija behozni a természet. Októbertől napjainkig 327 milliméternek illett volna esnie, csak hát lustácskák voltak az égiek... Most meg rohammunkában, nap mint nap zúdítják ránk a vizet. Nem törődve azzal, hogy haragszanak-e emiatt a szamócát, meggyet, cseresznyét szüretelők, a korai borsót betakarítani szándékozók, a hetente kétszer is permetezésre kényszerülő szőlő- és gyümölcstermelők. Az is meglehet, most a kukorica, szója és egyéb kapásnövények termelőinek akarnak kedvezni, no, meg a kalapos gombák szedőinek. Azok, persze örülnek a bőséges csapadéknak. Felüdült, megújult a rétek, legelők pázsitja, s a kiszáradt szikes tavakban itt-ott kevéske víz is megcsillan. Nem szenved eleség- és vízhiánytól az állatvüág. Ugyan, ki tudna e földön igazságot tenni? Nincs oly bölcs, aki mindenki kedvének, igényének megfelelően képes lenne adagolni a vizet, a meleget A természet szeszélyes, kiszámíthatatlan—és ettől is olyan csodálatos. Medárd van, de úgy tűnik, nyugati, északnyugati áramlattal már napokkal ezelőtt belopakodott, s öntöző kedve azóta is lankadatlan. Abban talán még reménykedhetünk: csak megunja egyszer, de legalább annyival hamarabb abbahagyja, mint amennyivel korábban elkezdte. Csabai István
