Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-07 / 132. szám

TT\f \ T i n A C Várható idójáris ma estig: Erősen megnövekszik a felhőzet. Néhány órás napsütés azonban minde­nütt valószínű. Délután várható zápor, zivatar. Helyenként felhőszakadás és jégeső is előfordul. A legmagasabb nappali hőmérséklet 20 és 25 fok között alakul. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NAPILAPJA XLIV. évf. 132. szám Ara: 4,30 Ft 1989. június 7., szerda TISZAKÉCSKEI VIZSGÁLAT Olcsó tanya — drága zártkert A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya hűtlen kezelés bűntettének alapos gyanúja miatt nyomozást rendelt el a Tiszakécs­­kei Solohov Tsz tulajdonában volt belterületi és zártkerti ingatlanok-nem értékarányos, a szövetkezet számára vagyoni hátrányt okozó cseréje ügyé­ben. A nyomozás eddigi adatai szerint a szövetkezet lemondott a nagyüzemi gazdálkodás alatt álló. területbe ékelődő tanyás ingatlanok elővásárlási jogáról, így azok kívülálló személyek tulajdonába kerültek. Alapos gyanú merült fel, hogy a tulajdonjog bejegyzését követően, rövid idő múltával a tsz, a táblásítás érdekében, ezekért a területekért az új tulajdonosoknak nagyobb értékű belterületi vagy zártkerti ingatlanokat ajánlott fel, majd adott cserébe, az értékkülönbözetet azonban nem kellett megfizetniük. Mi az igazság Dutép-ügyben? A vezérigazgató véleménye A Dutép Vállalat kollektívájával együtt meglepetéssel hallgattam Németh. Mik- . lós miniszterelnök úr 1989. június 1-jén, a Parlamentben elhangzott beszédének azon részét, amely vállalatunk esetleges felszámolásával foglalkozik. A néhány mondat csak a jéghegy csúcsa volt, és a vállalat kálváriájának részleges ismertetése nélkül, az azt ismerő emberek szemében könnyen hitelrontásnak tűnheteU­­Miniszterelnök úr 1989. május 23-ai, Magyar Nemzetben megjelent inteijúja, valamint a parlamenti beszéde világosan tartalmazta, hogy az ország dolláreladó­sodását 2,7 milliárd értékig a vezetői sugallatra kötött olyan szerződések is«koz­­ták, mint az algériai és a líbiai beruházás. Kár, hogy semmilyen említés nem történt arról, hogy ezen hibás politikai döntésnek egyik szenvedő alanya a Dutép Vállalat, amely a rákényszeritett algé­riai beruházás miatt 1,1 milliárd forint nettó adósságot cipel jelenleg is. Talán érdemes lett volna megemlíteni az elmúlt négy és fél év történelméből az összegé­szében két és fél évig tartó hitelnélküliséget, az állami intézkedések egy-két éves késedelmét a vállalat szanálásával kapcsolatban, a javaslatainkkal szembeni dön­tésképtelenséget az algériai levonulás legkisebb veszteséggel járó megoldására, valamint azt is, hogy a Dutép Vállalat szanálása, az akkori jogszabályban előirt 60 nap helyett, 1985 I. negyedévétől kezdődően a mai napig nem fejeződött be. így rögtön világosabb Jett volna, hogy a vállalat nyereséges gazdálkodása ellenére miért küszködik állandó likviditási gondokkal. Szeretném tájékoztatni mindazokat, akik miniszterelnök úr beszédét hallgatták vagy olvasták, hogy a Dutép Vállalat adótartozásait 7 millió 716 ezer forint kivételével rendezte, a fennálló adótartozásait pedig e hónap 7-éig befizeti. Remélem, az eset kapcsán a sajtó biztosít nekünk lehetőséget, hogy egy rossz döntés súlyos terheit viselő vállalat a történetét az olvasóval is részletesen ismertet­hesse. (A témára holnapi lapszámunkban visszatérünk.) A Dutép Vállalat kollektívája nevében dr. Fáy Ferenc vezérigazgató VESZI. NEM VESZI. NEM KAP MAST Miért csökkent felére a meggy ára? Pillanatok alatt terjedt el a hír, hogy a gyümölcs­felvásárló telepeken egy éj­szaka alatt csaknem felére esett vissza a meggy felvá­sárlási ára. A Bács-Kiskun Megyei Zöldért Vállalat főosztályvezetője, Gedai László igazolja a hír való­diságát: — Az utóbbi napok esőiben a meggy megszívta magát vízzel, megpuhult, a héja megrepedt. Megnőtt a gombakórokozók tá­madásának veszélye. A gyümölcs szállításra alkalmatlanná vált. Pél­dául: á tegnap felvásárolt meggy, az éjszakai hűtés ellenére, moníliás fertőzött lett. Eddig a Meteor meggyekből mintegy 250 tonná­val szállítottunk repülőgéppel a Szovjetunióba, ezt a szállítást le kellett állítani. A vállalat tehát az exportár helyett csak a belföldi na­pi árat tudja fizetni, ami természe­tesen kevesebb. A gyümölcs elhe­lyezésével így is gond van, hiszen a Kecskeméti Konzervgyár nem dol­goz fel Meteor meggyet, a nagy­kőrösi csak minimális mennyisé­get, a léüzemekben pedig még nem indult meg a feldolgozás. A napi felvásárlásunk 15-20 tonna, ezt a lakosság napi fogyasztására és a minimális feldolgozásra szánhat­juk. Sajnos, az érdi nagy gyümöl­csű fajtánál is hasonló a helyzet: nagyon szép, darabos a meggy, csak ez is reped, folyik. Pedig en­nek a szállítására is már rendel­tünk repülőgépet, amit vissza kell mondanunk, mert szállíthatatlan minőségű az áru. A cseresznyével ugyancsak hasonlóak a gondjaink, pedig erre tőkés piaci megrendelé­sünk van, de csak akkor teljesíthet­jük, ha kifogástalan, egészséges gyümölcsöt szállíthatunk. Ha ilyen érkezik hozzánk, a termelőnek ter­mészetesen exportárat fizetünk — 25-35 forintot —, ha nem, csak a belföldi napi árat. A termelőkhöz állandóan men­nek a szakembereink. Igyekeznek rábeszélni őket arra, hogy válogas­sák meg a gyümölcsöt. Bár ez szo­katlan ezeknél, az időjárás rákény­­szerít bennünket is, őket is. Csak a teljesen épeket, egészségeseket le­het egy ládába rakni. Amelyikbe már repedt, beteg került, csak a fel­használási lehetőségnek megfelelő minősítéssel és árért vehetjük át. G. E. MERÉNYLET L1 PENG ELLEN? A gázra mindenki ráfizet Nem sikerült a kiskunhalasiakat meggyőzni A csata kimenetelét előre sejtető ösz­­szecsapás zajlott tegnap Kiskunhala­son a fogyasztók és az ipar között. A Kőolaj- és Földgázbányászati Válla­lat Kiskunsági Üzemének központjá­ban találkoztak az Ipari Minisztérium és a reklamáló lakosság képviselői. Előzmények: A kiskunhalasi gáz­szolgáltatás több tanácstagi interpellá­ció témája volt az utóbbi négy-öt év­ben. Több fórumhoz intézett panaszt a lakosság, jelezvén, hogy a gáz fűtőérté­ke oly mértékben romlott, hogy azzal képtelenek a lakást felfűteni, az ebédet megfőzni, költségeik viszont, magya­rul: a gázszámla, nem csökkent ennek arányában. Úgy tűnik, a kapott válaszok nem hatottak kellően meggyőzőnek, tudni­illik, hogy ezentúl csak rosszabb minő­ségű gázt tudnak szolgáltatni, amely­nek értékét viszont mérésekkel ellen­őrzik, s az ennek megfelelő díjszabást érvényesítik a fogyasztók felé. Nem voltak meggyőzőek, legalábbis a hala­siakat nem győzték meg. A Fogyasztók Bács-Kiskun Megyei Tanácsa ugyanis, s a halasi panaszosok levele több mint ezer aláírással szinte egy időben, egy­másról mit sem tudva, fordult az Ipari Minisztériumhoz. Kérték annak lehetőségét, hogy a mérést társadalmi ellenőrzés mellett, helyben végezzék a harmincnapos in­tervallumban (a korábbi, jogszabály­ban rögzített, kilencven napot időköz­ben ugyanis módosították), s így érvé­nyesíthessék érdekeiket az árcsökken­tésre, ha nem megfelelő a gáz fűtőérté­ke. Felvonulnak a csapatok: az Ipari Minisztérium felsorakoztatta az üze­meit, adatokkal, grafikonokkal, min­denhonnan két-három képviselővel. Velük szemben a panaszosok eleinte megosztott csapata, az MDF helyi szervezetének képviselői és a népfront megyei és városi bizottságának egy-egy vezetője. A panasz tömör ismertetése után át is adta a szót a minisztérium képviselő­je előbb a termelő-, majd a szolgáltató­­vállalatoknak, magyarázzák el, hogy is jut el a gáz a fogyasztókhoz. Ennek során megtudhattuk, hogy sem a ter­melőnek, sem a szállítónak, sem a szol­gáltatónak nem érdeke, hogy becsapja a fogyasztót, ráadásul ez az egész üzlet, úgy ahogy van, mindenkinek csupa rá­fizetés. A panaszosok előbb a fejüket kap­kodták, majd kitört belőlük a cseppet sem szakszerű módon előadott indulat. Nem voltak kiváncsiak sem a grafiko­nokra, sem a szanki nullapontra, ahon­nan a vezetékek útjukra indulnak, s ahol a jelenlegi méréseket végzik — bár később mégis elfogadták néhányan a meghívást s megtekintették a helyszínt —í mindenképpen azt követelték, hogy vagy kapjanak „rendes” gázt, amivel fűteni lehet, vagy fizessenek keveseb­bet. A megingott bizalom miatt nem tartják elfogadható adatnak a termelő­­vállalat vizsgálatait — pedig, amint ez a vita során kiderült, azt még a szolgál­tatóvállalat sem ellenőrzi, hanem an­nak adatai szerint fizet —, ehelyett egy helyi mérőműszer felállítását kérték, amelyet társadalmi ellenőrzés alatt tarthatnak. A szolgáltatóvállalat érve az volt, hogy a pécsiek ugyanezért a gázért nem reklamálnak, tehát a fűtőértékkel nem lehet baj. A minisztérium képviselője közölte, hogy a zárt rendszerbe bekerült gáz fütőértéke már nem manipulálható, hi­szen a vezetékbe nem nyúlhat bele sen­(Folytatás a 2. oldalon) Már a katonák is összecsapnak Pekingben • A hadsereg páncélos alakulatai kezükben tartják az elfoglalt Tienanmen teret, a főbb útvonalakat és a stratégiai fontosságú útkereszteződéseket Képünk a Tienanmen tér keleti oldalán készült Nem hivatalos értesülések szerint egymás ellen harcol­nak a kinai katonák Pekingben. Nyugati diplomaták szerint a 38. hadsereg fordult szembe a 27. hadsereggel, amelyet először vezényeltek ki a május 20-án Pekingben bevezetett szükségállapot ellenőrzésére, s amelynek kato­nái vonakodtak végrehajtani a parancsot. A 27. hadsereg katonái támadták meg szombaton éjjel a békés tüntető­ket a Tienanmen téren. Diplomáciai források nem tudták megmondani a ka­tonaságon belül kirobbant konfliktus mértékét, azt azon­ban közölték, hogy az összecsapás a Tienanmen tértől mintegy 8 kilométerre nyugatra, a katonai múzeumnál zajlott le. A környék lakói elmondták, hogy egész éjjel fegyverropogást és robbanásokat hallottak. Kinai források szerint sebesült katonákat láttak egy utcában á főváros délkeleti részén. Más, meg nem erősí­tett hírek szerint a katonák összecsaptak a Tienanmen tér környékén és Peking délnyugati részén is. A Mennyei Béke terét kedden reggel kilenc tank és 10 csapatszállító harci jármű hagyta el kelet felé. Hétfőn késő éjjel katonai egységek több hidat és más, a Tienanmen térre vezető stratégiailag fontos pontot foglaltak el, tüzelve azokra az autókra és gyalogosokra, akik megpróbáltak átjutni. Hatalmas tömegek tüntettek hétfőn Sanghajban, Nan­­csingban és más kinai nagyvárosokban, tiltakozva a szombat éjjel kezdődött vérontás ellen. A halálos áldoza­tok számáról hivatalos adat még mindig nem jelent meg, nem hivatalos összegzések szerint az áldozatok száma 1500 és 3000 közé tehető. A kinai kormány közlése sze­rint legalább 1000 katona halt meg vagy sérült meg az elmúlt napokban. A kínai hivatalos sajtó továbbra is védelmezi a fegy­vertelen polgárok ellen végrehajtott katonai akciót mint „bűnözők” és „gonosztevők” elleni jogos lépést. Annak ellenére, hogy a kínai televízióban többször is megismé­telt nyilatkozatban dicsérték a kínai katonaság lépését, egyetlen vezető sem jelent meg a nyilvánosság előtt vagy a képernyőn, hogy vállalja a felelősséget a döntés megho­zataláért. A pekingi lakosok hosszú sorokban állnak a piacok előtt, mivel a termelők nem tudnak keresztüljutni a kato­nai ellenőrző pontokon. A gyümölcsök, zöldségek és a hús ára legalább 50 százalékkal lett magasabb. Sokan nem mennek dolgozni, mivel egyrészt szünetel a tömeg­­közlekedés, másrészt pedig félnek, hogy lelövik őket. Az amerikai, a brit és más nagykövetségek megkezdték Kínában tanuló állampolgáraik evakuálását, mivel attól tartanak, hogy a katonák esetleg behatolnak az egyete­mek területére is. A pekingi nyugatnémet nagykövetség azt ajánlotta a Kínában tartózkodó nyugatnémet állam­polgároknak, hogy a lehető leggyorsabban hagyják el az országot. A pekingi nemzetközi repülőtérről származó informá­ciók szerint igen sok külföldi üzletember és turista vásá­rol repülőjegyet, hogy elutazzék. Szemtanúk szerint pá­nik nem tapasztalható a repülőtéren. Elmondták azt is, hogy az érkező gépeken az utasok száma nem éri el a teljes férőhely ötven százalékát sem. Merénylet Li Peng ellen? Egy hongkongi lap értesülése szerint vasárnap Peking­ben, a kínai parlament épületénél merényletet kíséreltek meg Li Peng miniszterelnök ellen, ám a kormányfő a dolgot kisebb sebesüléssel megúszta. A Ming Pao című kinai nyelvű hongkongi lap kedden közölte, hogy egy fiatal katona a távolból négyszer is rálőtt Li Pengre, aki a combján megsérült, de a sérülése nem komoly. Az újság szerint a támadás nem sokkal azután történt, hogy a katonák véres akcióját követően Li Peng megte­kintette a Tienanmen teret és éppen hazatérőben volt onnan. Az újság értesülése szerint a téren megölt békés tüntetők között volt a merénylő nővére, barátnője és annak bátyja. A parlamentnél akkor szolgálatot teljesítő 170 őrt azonnal lefegyverezték, a fiatal őrt és barátnőjé­nek családját pedig letartóztatták. (Folytatás a 2. oldalon) Már gyermekfejjel tapasztalhattam, mennyi előnnyel jár, ha valakinek valamelyik rokona jelentős pozíciót tölt. be. Különösen jól jött egy vezető beosztású rokon, mond­juk, érettséginél vagy egy nehéz egyetemi felvételinél. Felnőttként még nyilvánvalóbbá vált —főként, amikor ismerőseimtől ilyendcet hallottam: „bízd rám az ügyet, elintézem, van a minisztériumban rokonom" —, hogy rokonságban lenni vezető emberekkel előny. Legalábbis az élelmesebbjeinek. Jómagam például soha nem kutat­tam a minisztérium osztálya élén álló vagy egy jól menő vállalat igazgatói székében ülő unokatestvér után. A többség számára kijelölt, jól belátható utakat jártam, noha olykor járhatatlanabbak voltak, mint a rokoni szálakon vezető mellékösvények. Finnek ellenére tudtam: könnyebben jut húshoz, akinek testvére a hentes, vagy míg az egyik ember tüzépröl tüzépre kaptat épülő háza faanyagáért, addig a másik, mert keresztapja tüzépveze­­tö, röpke gyorsasággal szerez be mindent. Azt is tudtam, hogy az emberek többsége éveken át keményen dolgozik, hogy bizonyítson, velük szemben pedig a kisebbség, funkcióban lévő apjuk, sógoruk, nagybácsikájuk révén, egyik napról a másikra jut kényelmes, jól fizető állások­ba, vezető pozíciókba. Bevallhatom, egy-egy nehéz hely­zetben én is így sóhajtottam: de jó lenne most egy kedves rokon! Az idők során persze a rokoni kapcsolatok előnyeiről szerzett ismereteim is bővültek. Amikor például újságíró­ként egy-egy ügy hátterét nyomoztam, gyakran kaptam efféle — olykor figyelmeztető kicsengésű — felvilágosí­tást: „Jó, ha tudod, hogy X. igazgató Y. elvtársnak a sógora, Y. elvtárs pedig unokatestvére a magas funkciót betöltő Z.-nek." Mindezt hajlamos lettem volna a véletlen' játékának tekinteni, ha jártomban-keltemben nem azt tapasztalom: helyenként a hatalom képviselői — bizonyá­ra a jő kapcsolattartás érdekében — rokonok. Ami egy nagyvárosban alig szembetűnő, kis helyen viszont annál inkább az. Legutóbb például Kiskunmajsán találkoztam hasonló helyzettel, lévén Majsa magyar város, Magyarországon pedig a rokoni összefonódásra épülő hatalom (lásd: Móricz Zsigmond) ápolt hagyomány. S noha számtalan előnyei lehetnek a rokonsági viszonyokra épülő kisvárosi rendszernek, a közvélemény mégis másként ítéli ezt meg. Vegyük példának a majsai Sutka János bácsi esetét, amelyről a helybéliek — bizonyára nem ok nélkül — hónapok óta beszélnek. Az egyedül élő idős ember tavaly márciusban került a majsai szociális otthonba, de csak fél évig élvezhette a gondoskodást, novemberben ugyanis öngyilkos lett. Az intézmény vezetője szerint a bánat — amelyet felesége halála miatt érzett — vitte a sírba. Mások meg úgy vélik, mindennek az oka Sutka bácsi félmilliónál is többet érő háza, amit elkótyavetyéltek potom összegért. Ment a mendemonda a városban, míg­nem az egyik tanácstag a decemberi tanácsülésen felszó-1 lalt és kérte, tisztázzák végre az ügyet. Nem ez történt. Helyette a tisztázást sürgető tanácstagot dkarták elhall­gattatni, különböző, krimikbe illő módszerekkel. Kapott például telefonon fenyegető üzeneteket, majd a városszéli ■ presszóba hívták esti randevúra. Hogy, hogy nem, még g a majsai vb-titkár is belekeveredett a Sutka-féle ügybe. Nem volt nehéz, ugyanis a szociális otthon vezetője az ö felesége. Ilyen „izgalmas" esetek után persze az emberek nem a családi összeköttetés közérdekű előnyeire koncentrál­nak, hanem arra, miféle törvénytelenségekre adhat alkal­mat a sógorkomaság. Gyanakvóak lesznek, és bármeny­nyire bizonygatják, nem hisznek a vizsgálatok, ellenőrzé­sek objektivitásában. Hiába érvelnek az érintettek azzal, hogy teszem azt a majsai szociális otthonnak a megyei egészségügyi osztály parancsol, nem a majsai tanács, semmit nem ér. A nép ugyanis nem elemezgeti pontos részletességgel az alá- és fölérendeltségi viszonyokat, csak azt látja: a szociális otthon igazgatónője és a helyi vb-titkár: férj és feleség. Bármi történhet tehát, családi berkeken belül > lerendezhető. Ráadásul az ilyenfajta rokoni összefonódás nem egyedi jelenség Majsán. A nemrégiben tartott tanácsülésen pél­dául a pedagógus-szakszervezet titkára azért méltatlan­kodott, hogy a majsai intézmények családi dinasztiák kezében vannak, a városban rokoni oktatásügyi igazgatás folyik. Tudniillik, a városi tanács művelődési osztálya vezetőjének a felesége az egyik általános iskola igazgató­­helyettese. sógora pedig a gimnázium első számú vezetője. S bizonyára azért bízták meg az osztályvezetőt az új iskola igazgatásával — annak ellenére, hogy a tanácsnál folytatott vizsgálat során kiderült: mint osztályvezető, szabálytalanságokat követett el —, nehogy avatatlan kezekbe kerüljön a majsai oktatásügy. Ezek után nem csoda, ha egy új ember érkezésekor — ez történt néhány éve a párttikár Majsára költözésekor is — megindul a családfanyomozás, vajon az újonnan jött kinek a rokona. Természetesen a példaként említett esetekben véletlen­ről is lehet szó, hisz miért gondolná bárki, hogy az említett személyek nem a képességeik alapján jutottak pozícióhoz? A baj akkor kezdődik, ha nem mennek rendben a dolgok, és a Sutka bácsiéhoz hasonló ügyek kavarják föl a közvéleményt. Benke Márta

Next

/
Oldalképek
Tartalom