Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)
1989-06-28 / 150. szám
MEGKEZDŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA áremelés, adóemelés, illetve a kiemelt költségvetési feladatok támogatásának csökkentése nélkül teremtette meg az 1989. évi költségvetés egyensúlyának javításához szükséges S milliárd forintos tartalék-fedezetet. Egy-egy milliárd forinttal tovább csökkentette a védelem, a központi beruházások, a legalacsonyabb hatékonyságú exporttámogatás és a nemzetközi kötelezettségek kiadásait, valamint a szocialista import alacsony árai miatt realizált, teljesítménnyel alá nem támasztott vállalati jövedelmeket. Szabó Tamás József, a terv- és költségvetési bizottság előadója elmondta a többi közt,, hogy a kedvezőtlen jelenségek jó része kiküszöbölhető lett volna, ha működne a társadalmi ellenőrzés hatékony rendszere. Az állami ellenőrzés jelenlegi szisztémája ezzel szemben nem kellően szigorú, túlzottan elnéző. Ezért a bizottság ismételten sürgette a Legfőbb Állami Számvevőszék mielőbbi felállítását. Szabó Tamás József röviden sorra vette azokat a legfontosabb javaslatokat, amelyek a zárszámadás vitájában hangzottak el az egyes bizottságokban, végül arra kérte az Országgyűlést, hogy az elhangzott kritikai észrevételekkel együtt fogadja el a tavalyi zárszámadást. Az ebédszünetet követőén Pesta László, a szavazat szedő bizottság elnöke ismertette a szünet idején lezajlott alelnök-választás eredményét. A legtöbb szavazatot — szám szerint 175-öt — Fodor István kapta, így ő foglalhatja el a Vida Miklós távozásával megüresedett alelnöki helyet. "Az újonnan megválasztott alelnök megköszönte az Országgyűlés bizalmát. A szünetet követően az elnöklő Jakab Róbertné ismét Békési Lászlónak adta meg a szót, hogy a miniszter tartsa meg expozéját az államháztartás reformkoncepciójáról. Az államháztartás és benne a költségvetés, valamint a gazdaság általános állapota között szoros az összefüggés —-'mondotta. A pénzügyi rendszer, benne az államháztartás válságát alapvetően a gazdaság súlyos gondjai okozzák, a pénzügyi rendszer gyengéi tehát nagyrészt következmények, miközben tagadhatatlan, hogy egyes elemeivel és hatásaival maga is hozzájárul a gazdasági válság elhúzódásához és elmélyüléséhez. ' • x . » Mindezek egyik okozója, hogy az államháztartás a nemzeti jövedelem több mint 65 százalékát, a bruttó nemzeti termék csaknem 60 százalékát centralizálja és osztja el újra. Ez a magas jövedelemátcsoportosítás kifejezésre juttatja az állam széles körű beavatkozását a gazdaságba, a rendkivül szerteágazó állami kötelezettségvállalásokat, a magas állami kiadásokat, az állam túlköltekezését. A jövedelemcentralizáció nagyrészt az adóprés erőteljes működtetésevei valósul meg. Az a sajátos ellentmondás és eddig feloldhatatlan feszültség alakult ki — folytatta —, hogy a magyar gazdaság — ezen belül a lakosság — a dinamikus fejlődéséhez szükséges ösztönző erő, a szabad rendelkezésű, adózás után felhasználható jövedelmek szempontjából túladóztatott, miközben az állami kötelezettségek finanszírozásához az államháztartás bevételei nem.elégségesek. Mindez konzerválja az elavult gazdasági struktúrát, fékezi az eredményesen gazdálkodó szervezetek növekedési, fejlődési lehetőségeit, ugyanakkor A kormány arra is felkészült, hogy az év hátralevő felének gazdasági bizonytalanságait a minimumra csökkentse. Ezért további 3,2 milliárd forint összegű, biztonságot növelő intézkedéseket határozott el. Ennek keretében további 1,1 milliárd forinttal csökkentik a felesleges központi tartalékkészleteket. A szocialista áruforgalmi aktívum növekedésének és az ezzel együtt járó veszteségek csökkentésének érdekében további 2,1 milliárd forinttal mérséklik a rubelexport támogatását. Negyvenhárom ellenszavazat, hatvanhat tartózkodás A költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat vitájában ezután Juratovics Aladár (Csongrád m., 7. vk.), a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemének vezetője, Jakab Róbertné, (országos lista), a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára, az Országgyűlés alelnöke, Schmidt Ernő (Vas m., 10. vk.), a Fálco Fakombinát vezérigazgatója és Vass Józsefné (Békés m., 15. vk.), a sarkadi Lenin Tsz főkönyvelő-helyettese, Antal Ferenc (Veszprém m., 7. vk.), a pápai Elekthermax Vállalat műszaki igazgatóhelyettese,,Berdár Béla (Pest m., 25. vk.), a Pilisi Állami Parkerdő Gazdaság főigazgatója szólalt fel. A vitát lezárva Békési László válaszolt a képviselők felvetéseire. Mivel a törvénytervezet szövegezésére nem hangzott el képviselői módosító indítvány, szavazás következett. Az Országgyűlés 43 ellenszavazattal, 66 tartózkodás mellett elfogadta a múlt évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. széles körű támogatásokkal és kedvezményekkel lassítja a veszteséges és alacsony hatékonyságú gazdasági tevékenységek csökkentését, fékezi a teljesítmények növelését, ellenérdekeltséget teremt a gazdálkodó szerveknél és a lakosság körében egyaránt. Egy másik ok: az államháztartáson és benne a költségvetésen keresztül az ország gazdasági teljesítményeihez, a termelőerők színvonalához viszonyítva erőteljes túlelosztás valósul meg. Rendkívül magas az állami kötelezettségek, állami feladatok tömege, és torz az állami kiadások szerkezete. Az elosztható jövedelmek szűkössége és a széles körű állami kötelezettségek közötti ellentmondás tartós egyensúlyi zavarokat okoz. A deficit az állami pénzalapokban 1973 óta jelen van. Nyilvánvaló, hogy az államháztartás és költségvetés kisebb-nagyobb korrekciói ma már nem elégségesek ahhoz, hogy az összegyűlt problémákat kezelhetővé tegyék,1— hangsúlyozta Békési László. A jelenlegi struktúrában az államháztartás és költségvetés működésképtelen, alkalmatlan feladatai teljesítésére. Ezt a keserű igazságot az 1989. é\Ű állami költségvetés, valamint az elmúlt ülésszakon tárgyalt úgynevezett csomagterv parlamenti vitája is világossá tette. Ezért vált elkerülhetetlenné az államháztartás, a költségvetés átfogó reformja, gyökeres megújítása. Ez a reformfolyamat 1988-ban, az adóreform első szakaszával kezdődött meg. A több mint egy éve folyó előkészítő- és műhelymunkák eredményeként ma már összegezhetők azok a fő irányok és tézisek, amelyek a komplex á&amháztartási, költségvetési reform céljait összefoglalják, koncepcióját, tartalmát alkotják. A kormány által előterjesztett koncepció azt a célt szolgálja, hogy a parlament megismerje a szakmai munka eddigi eredményeit, ítéletet mondjon a koncepció tartalmáról, és megerősítse a további munka főirányait. Az államháztartási reform nemcsak a költségvetésre, hanem a decentralizált pénzalapokra, a tanácsok gazdálkodasára, a társadalombiztosításra, valamint a hitelből finanszírozott nagyberuházásokra is kiterjed. Az államháztartási reform koncepciója változó gazdaságpolitikánk számos célkitűzését tartalmazza, megkísérli azokat összehangolni és megvalósításuk leghatékonyabb eszközrendszerét megteremteni folytatta a miniszter. Tulajdonmegosztás az önkormányzatok és a központ között Az ellentmondások érzékeltetésére néhány példát hozott fel Békési László. Az adósságállomány növekedésének fékezése és megállításajövedelem-, tőkekivonást igényel. Ugyanakkor a gazdaság struktúrájának átalakítása, a műszaki fejlesztés gyorsítása tőkefelhalmozást, külföldi tőke bevonását tesz szükségessé. A gazdaság korszerűsítése és az adósságterhek a fogyasztás csökkentését okozhatják, miközben a belső piac erősítése, a vállalkozások élénkítése a belföldi kereslet növelését tenné szükségessé. Egyidejűleg kellene antiinflációs gazdaságpolitikát követni, ugyanakkor csökkenteni a gazdaság veszteségforrásait, az alacsony hatékonyságú termelés támogatását. Következetesen kell fellépnünk a veszteségesen gazdálkodó szervezetekkel szemben, de nem adhatjuk fel a teljes foglalkoztatáscéljait sem. Javítanunk keli az államháztartás egyensúlyát, az életszínvonal védelme és a jövő megalapozása érdekében pedig növelni kellene a költségvetés humán kiadásait, ugyanakkor a gazdaság teljesítményeinek növelése érdekében csökkenteni kell az adókat. A példaszerűen kiragadott ellentmondások nem a vállalkozás irreális voltát, csupánjiehézségeit illusztrálják. Némi egyszerűsítéssel azt lehet mondani: az állam-, háztartási reform megköveteli és egyben alkalmat ad arra, hogy egyszer s mindenkorra szakítsunk az elmúlt évtizedek voluntarista költségvetési politikájával, ideológiai alapokon nyugvó túlköltekezésével, a gazdaság teljesítményeitől elszakított, azokat tartósan meghaladó állami kötelezettségvállalásokkal. Fokozatosan és következetesen érvényt kell szereznünk annak az alapelvnek, hogy az állam törvények által meghatározott bevételei, adói határozzák meg egy-egy időszak állami kiadásait és nem fordítva: a túlzott állami kötelezettségekhez igazítjuk a jövedelemelvonást, a gazdaság és a lakosság adóterheit. Ennek az alapelvnek a másik Oldala, hogy a jövőben adókat csökkenteni csak az állami kiadások csökkentése, illetve az adókedvezmények és preferenciák mérséklése esetén lehet. Ebből következik az is, hogy egyegy területen az állam akkor növelheti kiadásait, ha más kötelezettségeinél megtakarításokat ér el, vagy a növekvő kiadások fedezetét növekvő adókkal képes megteremteni. Alapkövetelménynek kell tekintenünk, hogy a magyar gazdaság fejlesztéséhez, korszerűsítéséhez addicionális külső erőforrásokra, működőtökére van szükség. Adósságterheink menedzselése a jövőben is szükségessé teszi külföldi hitelek igénybevételét, ám az államháztartás és a költségvetés hiányának finanszírozására külső erőforrások nem vehetők igénybe. S miután a gazdaság fejlesztéséhez, átalakításához a hazai jövedelem-tulajdonosok megtakarításaira is szükség van, elengedhetetlen az államháztartás és a költségvetés hiányának fokozatos megszüntetése. Amíg ez nem sikerül, a hiány fedezetére a költségvetésnek is a pénzpiacon kell megszereznie a pénzt. Fokozott figyelmet kell fodítanunk arra a gazdasági és politikai összefüggésre, amely az állami jövedelemelvonás terheit a gazdálkodó szervezetek és a lakosság között megosztja. A teherelosztás arányait a gázdasag fejlesztési céljai és a legfontosabb társadalompolitikai, életszínvonal-politikai célok összehangolása, együttes ihérlegelése alapján lehet eldönteni. Fodor István az új alelnök BÉKÉSI LÁSZLÓ AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS REFORMKONCEPCIÓJÁRÓL Csökkenteni a jövedelemelvonást és -újraelosztást Az egész államháztartási reformkoncepció vezérgondolata: csökkenteni a gazdaságban a jövedelemelvonást és -újraelosztást. El kell érnünk, hogy az államháztartás az elkövetkezendő három esztendőben a megtermelt nemzeti jövedelem 15-20 százalékkal kisebb hányadát központosítsa és ossza el újra. Áhhoz, hogy ez a program megvalósítható legyen, néhány alapfeltételt meg kell teremteni. Ezek közül első helyre a hatalmas méretű államadósság fokozatos csökkentését sorolta a miniszter. Ez már a jövő esztendőben is elkerülhetetlen. Az elmúlt években felhalmozódott államadósság kamatterhei ugrásszerűen növekednek, és évente 20-30 milliárd forinttal növelik a folyó költségvetés terheit. Ezért szükségszerű, hogy a tulajdonreformmal összhangban létrejöjjön az állami tulajdon kezelésének, számbavételének es gazdálkodásának új rendje. Ennek első lépése az állami vagyon számbavétele, az állami vagyonmérleg megalkotása, amely lehetővé teszi a megfontolt, hatékony gazdálkodást e vagyonnal. Szembe kell néznünk azzal a követelménnyel — hívta fel a figyelmet Békési László —, hogy e vagyon egy részét az államadósságok csökkentésére kell fordítanunk. Ezzel egyidejűleg létre kell hoznunk az állami vagyon jövedelmeit kezelő, azokat összegező és az állami vagyonnal való gazdálkodás eredményeit nyomon kísérő tőkejövedelmi mérleget, amely elkülönül az állami költségvetéstől, de része az államháztartás egészének, az állam gazdálkodásának. A tulajdonreformhoz tartozó elem az önkormányzatok, tanácsok tulajdonának megteremtése, vagy ha úgy tetszik, a jelenlegi állami tulajdon felosztása, megosztása az önkormányzatok és a központi kormányzati szervek között. A második feltétel az állam csökkenő részvétele a gazdasági folyamatokban, a piaci viszonyok befolyásolásában. Ez mindenekelőtt a versenyszféra állami támogatásainak következetes visszafogásátyilletve a vállalkozások adóterheinek párhuzamos mérséklését jelenti. El kell érni, hogy a támogatások jelenlegi 200 milliárd forint körüli összege 1990-re 160 milliárd forintra, 1991-re 120milliárdra, 1992-re 100 milliárd forint körüli szintre csökkenjen. A csökkentésnek elsősorban a veszteségfinanszírozást szolgáló termelői ártámogatásokra, az alacsony hatékonyságú export támogatására, a termelő beruházások állami támogatására és a fogyasztói ártámogatásokra kell kiterjednie. A támogatáscsökkentés ütemezésénél és összetételénél természetesen továbbra is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a lökésszerű áremelések elkerülésére, a kieső termelés nélkülözhetetlen elemeinek pótlására és a törvényszerűen fellépő foglalkoztatási gondok enyhítésére. A munkajövedelmek védelme' Az államháztartási reform megvalósítása elképzelhetetlen új elosztáspolitika érvényesítése, végrehajtása nélkül. Az elkövetkezendő években el kell érnünk a munkajövedelmek védelmét, majd fokozatos növelését. A társadalmi jövedelmek, mindenekelőtt a jelenleg természetben nyújtott társadalmi jövedelmek egy jészét 18- azok állami finanszírozásának megszüntetésével egyidejűleg — fokozatosan be kell építenünk a bérekbe. Ennek fedezetét a versenyszférában az adók csökkentése, a költségvetési szerveknél a bérek növelése teremtheti meg. Ehhez kapcsolódóan a bérreformról is szólt néhány szót a pénzügyminiszter. Mint mondotta, sok illúzió, irreális várakozás kötődik ehhez a fogalomhoz. Mi is lehet egy megalapozott bérreform tartalma Magyarországon? — tette fel a kérdést. Legfontosabb eleme a bérgazdálkodás teljes liberalizálása a versenyszférában, a vállalatoknál, vállalkozásoknál és szövetkezeteknél. Ez annyit jelent, hogy a munkabérek színvonalát és tömegét nem adminisztratív, központi szabályok, fiskális eszközök, büntetőadók szabályozzák, hanem a piac értékítélete, valamint a munkáltatók és munkavállalók egymás közötti megállapodása. Az állam közvetlenül nem avatkozik be a versenyszféra béreinek alakításába. A miniszter célszerűnek tartotta már a jövő esztendőtől megvalósítani jjl a bérnövekményt terhelő„még meglévő adó megszüntetésével — a teljes bérliberalizálást. Ez a bérmechanizmus egyben azt is jelenti — mondotta —, hogy a piac értékítélete és a bérmegállapodás keretei között a vállalatoknak, szövetkezeteknek, vállalkozóknak az élőmunka-újratermelés költségeit a bruttó bérekben meg kell fizetniük. A bér tehát valódi költségtényezővé válik, amit éppúgy meg kell fizetni, mint például az anyagot, az energiát. Ebben a bérmechanizmusban nem az alacsony szinten tartott bérekkel lehet nyereséges-gazdálkodást folytatni, hanem a teljesítményeket értékelő, honoráló bérszínvorihllal, az úgynevezett kapun belüli munkanélküliség felszámolásával. A bérreform második eleme a költségvetési szervek béreinek állami alakítása, ahol az államnak közvetlen bérpolitikát kell gyakorolnia. Ez több elemből állhat: az egyik az e téren kialakult bérfeszültségek fokozatos felszámolása, a népgazdaság más ágaihoz képesti elmaradás megszüntetése, a másik a gazdaság egészében bekövetkező bérnövekedés és a költségvetési szervek dolgozóinak bérautomatizmusa közötti összhang megteremtése. Ez az állami költségvetés feladata, ami egyetlen év alatt nem oldható meg. Az idén a kormány az egészségügyben és az oktatásban már hozzákezdett e program megvalósításához, ezt kell folytatnunk éslehetőleg gyorsítanunk a következő években. Végül a bérreform harmadik eleme lehet egy-egy konkrét társadalmi jövedelem beépítése a bérekbe, kompenzáció formájában. Ez attól függ, hogy a költségvetési reform keretében mely állami feladatok megvalósítását célszerű a lakosság közvetlen döntésére, vásárlásaira bizíő. Egy naptári fordulónaphoz kötött teljes körű, a kialakult bérarányokat és bérszínvonalat egy csapásra központi állami intézkedésekkel megváltoztató bérreformnak semimlyen realitása nincs S- szögezte le a pénzügyminiszter. — Az államháztartási reform egyik nagy területe a társadalmi közkiadások reformja. Ennek keretében világos és határozott funkciómegosztásra kell törekednünk az állam, az önkormányzatok, a vállalatok és a lakosság között, A munkamegosztás végeredménye csakis az állam szerepvállalásának csökkenése lehet. Ugyanakkor ahol az állam részvétele megmarad a feladatok ellátásában, ott biztosítani kell az állami feladatfinanszírozás garanciáit, értékállandóságát és szakmai megalapozottságát. Ezen a téren is nélkülözhetetlen a szervezetsemleges állami támogatások rendszerének kiépítése, ami azonos állami feladatok ellátásához azonos támogatást nyújt, függetlenül attól, hogy a feladatot állami intézmény, magánvállalkozás, egyesület, társadalmi szerv vagy egyházi, felekezeti intézmény látja el. A társadalmi közkiadásoknál nem kerülhető meg a nagy ellátási rendszerek reformja sem. Mindenekelőtt a szociálpolitika, a nyugdíjrendszer, a betegbiztosítás, az egészségügy, valamint a lakásgazdálkodás és -finanszírozás megújítására van szükség. E nagy rendszerek reformjának alapelvei kikristályosodtak. Békési László két összefüggésre hívta fel a figyelmet. Az egyik, hogy az államháztartási reform megvalósítása egy pillanatig sem teheti kétségessé az alapvető oktatási és egészségügyi, valamint szociálpolitikai feladatok ellátásának állami garanciáit. Ellenkezőleg, a tennivalók magasabb szintű ellátására van szükség és lesz lehetőség. De csökkenniük kell az állami kiadásoknak a védelem, az igazgatás, a gazdasági szolgáltatások, a szórakoztató kultúra, valamint a versenysport területén. Az államháztartási reformnak jelentős része a tanácsi gazdaság reformja. A végcél itt is világos: a helyi tanácsok szerepét és gazdasági önállóságát kell erősíteni, hogy valódi önkormányzatokká válhassanak. Ehhez a feladatok világos elhatárolása mellett a legfontosabb eszköz a saját gazdasági erőforrások, jövedelmek gyarapítása. Ezt a célt szolgálja az önkormányzati tanácsi vagyon megteremtése, a helyi adóztatás lehetőségének biztosítása, a személyi jövedelemadó lakóhely szerinti átengedése, a hitelforrások növelése, és a teljes körű gazdasági önállóság biztosítása. Ehhez társul a normatív, parlament által megállapítandó állami támogatás rendszere, amely az azonos feladatokat ellátó tanácsoknak azonos mértékű állami támogatást nyújt. Önálló, külön törvényjavaslat készült az állami számvevőszékről — tájékoztatta a képviselőket a miniszter. Ennek az új szervezetnek a megalkotása és működése is szerves része az államháztartási reformnak. A parlament ellenőrzési szerveként növelheti az állam, benne a kormány gazdálkodásának megalapozottságát, az Országgyűlés közvetlen ellenőrzési lehetőségeit, s mindezek útján a hatékonyabb, takarékosabb és tervszerűbb állami gazdálkodást. Egyben nagyobb biztonságot adhat a kormány számára is, segítheti az állami költségvetési folyamatok kézbentartását. Az államháztartás reformja gyorsan változó magyar valóságunk egyik legjelentősebb vállalkozása —! mondotta végül Békési László. — Eredményes megvalósításán nem kevesebb múlik, mint a gazdaság egészséges fejlődése, egy hatékonyan működő piac kibontakoztatása, a gazdasági teljesítmények és az állami kiadások összhangjának megteremtése, s egy reménybeli gazdasági fejlődés talaján nyugvó jóléti állam gazdálkodási rendjének megteremtése. A kormány nevében kérte a képviselőket, hogy vitájukkal, ajánlásaikkal tűzzék ki a további munka fő irányait, erősítsék meg vagy segítsék helyes irányba terelni a kormány szakmai munkáját. Az expozéhoz hozzászólt: Puskás Sándor, a terv- és költségvetési bizottság elnöke, Balogh László (Pest m., 29. vk.), a Pest Megyei Tanács elnöke, Hámori Csaba (országos lista), az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára és Deák Géza (Hajdú-Bihar m., 14. vk.), a földesi Rákóczi Tsz elnöke. Ezzel véget ért az Országgyűlés soros ülésszakának első napja, amelyen Szűrös Mátyás, Horváth Lajos es Jakab Róbertné felváltva elnökölt. Az ülésszak ma az államháztartási reform koncepciójáról és az 1989. évi feladatokról szóló előteijesztés vitájával folytatódik. Munkanapon utoljára ülésezett az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) A munkabizottság találkozásai, beszélgetései alapszervezeti pártfunkcionáriusokkal, „sima parolis” párttagokkal, városi és községi párttestületekkel, arról győztek meg bennünket — folytatta az előterjesztő —, hogy az alapszervezetek 1988 májusa óta sokkal nagyobb mértékben változtak meg, mint a megyei, városi és általában az irányító parttestületek. Holott a szervezeti átalakítás éppen az alapszervezeteket érintette legkevésbé.” Végül is milyen az elemzett kapcsolat? A vitaindító és az írásos előterjesztés, vagyis a munkabizottság megállapítása szerint ellentmondásos, ha úgy tetszik átmeneti állapotot tükröz. A tájékoztató fölött érdemi vita nem alakult ki. Mindössze két kérdés vetődött fel. Konfár Sándor, a TIT megyei titkára, mint meghívott kifogásolta, hogy a demokratikus centralizmus kifejezés egyszer sem fordult elő az anyagban. Dr. Szabó Miklós válaszolt a felvetésre. Elmondta, hogy a megyei pártbizottság egyik közelmúltban tartott ülésén ezt a szóhasználatot elvetette éppen azért, mert ma nagyon rossz az akusztikája, éppen a korábbi évek gyakorlata miatt, amikor inkább a diktatórikus centralizmus volt a meghatározó. Elmondta azt is, hogy pontosan az effajta gyakorlat miatt van olyan helyzetben a párt, hogy tagjai, vezetői körében zavarodottság mutatkozik. Ezért fordulhat elő, hogy az ellenzékinek számító sajtótermékben a párt egyik tagja „fröcsköli” a másikat. A testület végül is a tájékoztatást elfogadta. • A továbbiakban Nagy Sándornak, a munkabizottság vezetőjenek előterjesztésében elfogadta a testület a DEMISZ megyei tagszervezetének megalakulásáról és a vele való együttműködésről szóló tájékoztatót, illetve javaslatot. Ezután dr. Szabó Miklós tájékoztatta a testületet a Központi Bizottság legutóbbi üléséről, majd a megyei pártbizottság 1989. május 16-ai állásfoglalásának végrehajtásáról (a megyei partbizottság viszonya a múlthoz), egyfajta mérlegkészítésről adott számot dr. Babinyecz Ferenc és Dr. Gál Gyula, a megyei pártbizottság két titkára, valamint — Komáromi Attila családi okokbol való távolléte miatt — Horváth Kázmér politikai munkatárs. Ezek ismertetésére lapunkban a közeljövőben visszatérünk. A testület ezután az állásfoglalást fogadta el. Elfogadta a testület dr. Szabó Miklós előterjesztésében azt az indítványt is, hogy Kecskeméten állítsanak emlékművet az 1956-os népfelkelés megyei áldozatainak, akár közadakozásból. Legyen ez az emlékmű a 'kegyelet, a tiszteletadás és a csöndes emlékezés helye. Felavatására az indítvány szerint 1989. október 23-án kerülne sor. A megyei pártbizottság váija és reméli az indítványhoz történő csatlakozásokat. Végül a megyei pártbizottság első titkára — a feladó kérésének eleget téve — ismertette Gera Sándornak a testülethez írott levele fontosabb megállapításait. A megyei pártbizottság úgy döntött: tekintettel arra, hogy a levélben leírtak között nem egy olyan eset is van, amely bűncselekményre utal, átadta azt a bűnüldöző szerveknek kivizsgálás végett. Gál Sándor Szóvivői tájékoztató a megyei párt vb-ről (Folytatás az 1. oldalról) ban — mutatott rá a szóvivő — megállapította, hogy a meglévő tájékoztatási eszközök zsúfolttá váltak,- s arra kell törekedni, hogy az írott és az elektronikus tájékoztatási eszközök helyi alkalmazásában jelentős fejlődés következzen be, új struktúra épülhessen ki. A (negyében a Petőfi Népe az egyetlen napilap, amely 55 ezer példányban jelenik meg, emellett Baján, Kalocsán, Kiskunhalason, Kiskunfélegyházán is megjelennek- a Petőfi Népe helyi kiadásai heti egy alkalommal. A 80-as évek közepétől önálló városi lapok is megjelennek: a Halasi Tükör’ a Félegyházi Hírek, a Hunyad Népe, az Új Kun.-Majsa, illetve a Bácskai Napló. Ahol nincs anyagi fedezet nyomdai sajtótermék előállítására, ott műsorfüzetet adnak ki. Az elektronikus hírközlésben először Kecskeméten kezdődött el a kábeltelevíziós hálózat kiépítése, ezen kívül több településen, Baján, Kiskunfélegyházán, Kiskunhalason, Kalocsán, Tiszakécskén, Hartán, Császártöltésen, Kecelen folyamatban van a tévékábelhálózat kiépítése. A helyi rádiózás feltehetően három éven.belül megoldható. A szóvivő elmondta, hogy a többpártrendszer kereteiben gondolkodva az MSZMP szerveinek és szervezeteinek arra kell törekedniök, hogy a helyi sajtóra gyakorolt befolyásukat erősítsék, megőrizzék. A vitában szóba került, hogy a megyei pártlap átmenetileg vállalja a néplap jelleget. A jövőről is szó volt, a lap a képviselő- és tanácsválasztások idején jelentős politikai, szervező erőt képvisel. Dr. Gál Sándor, a lap főszerkesztője anyagi, terjesztési és olvasottsági tényekre utalva felvetette, szükséges-e a mutációk terjedelmének növelése? A mutációk kérdéséről a végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy a lapkiadó vállalat igazgatója, a lap főszerkesztője és a pártbizottság egyik munkatársa mérjék fel a mutációk olvasottságát, érdekeltségét, nyereségességét és további sorsukról ezek alapján lehet dönteni. * Dr. Szabó Miklós összefoglalójában nélkülözhetetlennek tartotta a sajtó, a telekommunikációs eszközök dolgozóival való rendszeres konzultációt. Mint mondta^ a sajtó mindennapi életünk tükre, s egyre inkább a politika csinálója is. Kapjon helyet a reform szelleme a hírközlő szervekben, s az ott dolgozók nyújtsanak segítséget a hiteles tájékóztatáshoz. Két bejelentés is elhangzott. A végrehajtó bizottság Tóth Istvánt, a megyei pártbizottság gazdasági és vállalkozási osztályvezetőjét kinevezte a Szálloda és Közlekedési Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság ügyvezetőjének azzal, hogy az osztály irányítását társadalmi megbízatásban látja el. Június 29-én délután 5 órakor kerül sor az MSZMP megyei tárgyalócsoportja és a megyei Ellenzéki Kerekasztal előkészítő találkozójára. Ezen a megbeszélésen dől el, kik vesznek részt a további tárgyalásokon, ki legyen a semleges levezető elnök, illetve itt kell megegyezni a közös állásfoglalások elfogadásának és nyilvánosságra hozatalának módjáról. Az MSZMP tárgyalócsoportját Urbán András vezeti, tagjai: Kelle György és Balogh László. A tárgyalócsoport munkáját dr. Szabó Miklós megyei első titkár irányítja. Gémes Gábor
