Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-21 / 144. szám

1989. június 21. • PETŐFI NÉPE • 3

KERÉKASZTAL-TÁRGYALÁSOK

Ki mit vár a második fordulótól?

A politikai egyéztető tárgyalások múlt heti nyitóülésén, a sajtóból, a televízióból és a rádióból már értesülhettünk a tárgyalófelek — az MSZMP, az Ellenzéki Kerekasztal és a társadalmi szervezetek, mozgalmak — szándéknyilatkozatairól. Június 21-én tartják a második fordulót. Ebből az alkalomból kerestük meg dr. Polgár Tibort, a Baloldali Alternatíva Egyesülés tagját (a harmadik oldal képivselőjét), Varga Csabát, a Magyar Néppárt elnökségének tagját (az Ellenzéki Kerekasztal résztvevőjét) és Tóth Andrást, az MSZMP tárgyalóküldöttségének szakértőjét.

dr. Bolgár tibor:

A helyi önkormányzatok, közigazgatási reformok

— Napjainkban, amikor a válság következményeit a lakosság többsége egyre ingerültebben fogadja és belefásult a gomba módra szaporodó szervezetek nyilatkozatainak áradatába, különösen nehéz helyzetbe kerül, egy olyan mozgalom, amelyik őszintén megmondja, hogy * nincs kész „csodareceptje” a tornyosuló bajokra. Véleményünk szerint ugyanis történelmileg zsákutcát jelent a sztálinista és neosztálinistá visszarendeződés éppúgy, mint a gátlástalan kapitalista restauráció, a nyugati liberális modell kritika nélküli másolása. A megoldás egy olyan fejlődés politikai-társadalmi feltételeinek megteremtése lehet, amely felszabadítja a nemzet valódi erőforrásait, az egyének alkotószabadságat, felelősségét és - egyúttal lehetővé teszi a lakóhelyi, munkahelyi közösségek demokratikus önszerveződését. Nem véletlenül tiltakoztunk tehát a politikai egyeztető tárgyalások előkészítésekor az ellen, hogy a régi és az új elitcsoportok a nép feje fölött, a nyilvánosság kizárásával újra elosszák a hatalmi pozíciókat, a gazdasági csőd elkerülése érdekében a lakosság életszínvonalát radikálisan, tovább csökkentsék, ezáltal a társadalom elszegényedési folyamata felgyorsuljon, illetve a gyárak, a föld—a nemzeti vagyon — kiárusítása megtörténjen.

— Olyan demokratikus baloldali alternatívát képvise- • lünk a tárgyalás során, amely a politikai élet liberalizálódását meghaladja, vagyis biztosítja a nép részvételét a politikai közéletben.

Ezért tartjuk fontosnak a népszavazás intézményesülését, a helyi önkormányzatok és a közigazgatás reformját, illetve az érdekképviseleti szervek hatékony érdekérvényesítésének jogi garanciáit is. A gazdasági-társadalmi válság leküzdéséhez olyan tulajdonreformot tartunk szükségesnek, amelynek eredményeként az állami és az eddigi, államosított szövetkezeti tulajdonviszonyok végre valóságos termelői, közösségi viszonyokká válnak. Ezáltal lesznek ugyanis érdekeltek a dolgozók a vállalatuk tőkehatékony működésében, vezetőik nem kontraszelekciós kiválasztódásában. Lényeges kérdésnek tartjuk azt is, hogy a művelődés, a kultúra, az egészségügy dinamikusan fejlődjön. A tárgyalás során a harmadik oldal többi szervezeteivel és mozgalmaival éppúgy konszenzusra törekszünk, mint a másik két oldallal. Ugyanakkor fenntartjuk azt a jogunkat, hogy szükség esetén különvéleményünket írásban rögzítsük és nyilvánosságra is hozzuk.

VARGA CSABA:

Nincs szükség párttörvényre

— A megnyitó ülés —bár történelmi jelentőségű — még csak a lehetőségét villantotta fel annak, hogy Magyarország több évszázados álmai most, az ezredvégen és a következő század elején valóra válhatnak. Mi azt várjuk, hogy a politikai átmenet és a gazdasági stratégia kérdéseiről, mint a legfontosabb témákörökről, megállapodjunk. A politikai átmenettel kapcsolatban fontosnak tartjuk, hogy az alkotmány, a választás jogi vonatkozásaiban elkezdődnek a tárgyalások. Az Ellenzéki Kerek-asztal azt javasolja, hogy először parlamenti választások legyenek, és majd az új parlament által elfogadott önkormányzati törvény után kerüljön sor a helyhatósági választásokra. Fontosnak tekintjük a pártok működése jogi és gazdasági feltételeinek megteremtését. Úgy gondoljuk, hogy nincs szükség külön párttörvényre, a pártok bejegyzéséhez elég az egyesületi törvény módosítása.

— Az Ellenzéki Kerekasztal javasolta, hogy jöjjön létre olyan munkabizottság, amely az erőszakos visszarendeződés elleni garanciákkal foglalkozik. A politikai esélyegyenlőség érdekében megkerülhetetlen, hogy akár a holnapi naptól kezdődően a nemzeti tömegkommunikációs fórumokon a különböző politikai erők, így az Ellenzéki Kerekasztal is egyenlő esélyt kapjon az önállóbb szereplésre. A mostani tárgyalástól azt várjuk, hogy az alapvető politikai témakörökben megegyezzünk, s e megegyezés alapján alakuljanak meg az ezeket tárgyaló munkabizottságok.

Az Ellenzéki Kerekasztal lényegesnek tartja, hogy érdemben megegyezzünk a gazdasági és szociális kérdéskörökben, ezért is ajánljuk a tulajdonreform, a költségvetési reform és a szövetkezési törvény napirendre tűzését.

— Helyesnek tartanánk, ha az átalakulási törvénynek és a földtörvénynek számos részletét egyelőre nem engednék végrehajtani, vagy akár a törvény általános végrehajtását felfüggesztenék, hiszen ezekben olyan elemek vannak, amelyek nem találkoznak az ország érdekeivel. Az Ellenzéki KerekasztaUs kiemelten szeretne foglalkozni a mintegy 3 milliónyi szegény problémájával és az érdekükben hozandó szociális intézkedésekkel. De ezek az egyeztető tárgyalások arra nem alkalmasak, hogy bármilyen szempontból átvegyék a kormányzás feladatait, napi aktuális kérdésekben nem dönthetnek. „Csak” az alapvető elveket, stratégiai célokat, a tervezett új törvények alapelemeit vitatnánk meg.

TÓTH ANDRÁS:

Konkrét javaslatok a politikai átmenethez

— Bízom benne, hogy ezen a fordulón a tárgyalófelek újabb lépést tesznek a megegyezés felé vezető úton, s mindinkább a konst ruk ti vitás szelleme válik uralkodóvá. Remélem, hogy a felek a korábban aláírt megállapodás alapján hozzá tudnak kezdeni a konkrét munkához. Ez á következőket jelenti: a munkabizottságok megalakítását, a politikai átmenet és a gazdasági, szociális válság leküzdésére teendő intézkedések megfogalmazását.

Meggyőződésem, hogy nekünk az embereket érdeklő, életüket, munkájukat befolyáSöló alapvető’ kérdésekkel kell foglalkoznunk, ebben mindhárom tárgyalópartner egyaránt felelős. A politikai átmenet, a szabad választások előkészítése nem szakítható el a felhalmozódott gazdasági, szociális feszültségek erőszakmentes, demokratikus oldásának feladatától. Bízom abban, hogy a felek meg tudnak állapodni a hátralevő munkák ütemezését és sorrendjét illetően. Az emberek felelős megállapodásokat, a társadalmi megegyezést szolgáló dokumentumok elfogádását várják tőlünk.

Pogonyi Lajos

A határőrök életéből

Csalódott vesztegetők

(Tudósítónktól.) Két esetben fordult elő a közelmúltban, hogy Jugoszláviába szökni akaró külföldiek — tervük meghiúsulásakor — nagyobb összegű valutát ajánlottak fel a járőrnek, ha az „futni” engedi őket. A távcsővel, tájolóval, térképpel és családi iratokkal határra érkező két külföldi férfi például Kecskés Károly és Flaisz Ferenc határőrnek mintegy kétezer NSZK-márkát és több ezer NDK-márkát kínált fel, amikor az őrsre kísérték őket.

A járőr megvesztegetésével próbálkozott a gázsprayval felszerelt két NDK-beli férfi is, amikor Turóczki István szakaszvezető, Béres Attila és Uhrin Ferenc határőr megakadályozta az illegális határátlépésüket. A fülöncsípett személyek ajánlatát a határőrök természetesen visszautasították, s esküjük szellemében teljesítették feladatukat.

Bizakodó újoncok

A bevonulás napján több fiatalembertől kérdeztem: milyen lelkiállápotban cseréli fel a civil ruhát a mundérral, a szabadabb életet a szigorúan szabályozott kötöttséggel? Kovács Lajos szobafestő, mázoló és tapétázó, Melcher Ferenc épületasztalos, sükösdi lakosok, valamint Krepsz Gábor szalkszentmártoni szerszámkészítő lakatos egybehangzóan válaszolt: örültek a behívónak, s mire húszévesek lesznek, letöltik a sorkatonai szolgálatot, amire szerintük minden egészséges fiatalembernek szüksége yán. Bár, mint mondották, a katonai ismeretek elsajátítására, a harci eszközök megismerésére tizenkét hónap is elegendő volna.

Az újoncok szerint az első nap nagyon fárasztó volt, lakhelyükről ugyanis korán indultak el, hogy az állomáshelyre pontosan érkezzenek. Meglepte őket, hogy a beöltöztetésükkel, elhelyezésükkel foglalkozó kato-.

• (Fotó: Csanádi István)

nák nagyon barátságosak és segítőkészek voltak. A fiatalok őszintén bíznak abban, hogy az idősebb katonákkal való barátságuk és egyiftás segítése a leszerelés napjáig érvényben marad.

Évi négyszáz liter vér a rászorulóknak

A kiskunhalasi határőrkerület egészségügyi dolgozói gyümölcsöző együttműködést alakítottak ki a bajai, halasi, szegedi véradóállomással. A határon szolgálatot teljesítő katonák és polgári alkálmazottak évente átlagban négyezer liter vért adnak a rászorulóknak. Sok a rendszeres véradók száma is.

Győré Géza százados vöröskeresztes igazolványa például ötvenhat véradásról tanúskodik. A 34 éves férfi 1973- ban lett véradó, s másfél évtized alatt összesen 224 deciliter vért adott. Rendkívüli véradásra eddig kétszer riasztották. A mintegy két méter magas, erős fizikumú, kétgyermekes családapa elmondta, hogy első alkalommal sorkatonaként jelentkezett véradásra, s a nemes cselekedetre akkor a két nap jutalomszabadság ösztönözte elsősorban. Hivatásos katonaként azonban minden ellenszolgáltatás nélkül, háromhavonta jelentkezik véradásra, s amíg az egészsége engedi, a véradómozgalom aktív tagja szeretne maradni.

Márta Géza egészségügyi dolgozó —. aki tizedik éve szervezi a véradást a határőrségnél — arról is tájékoztatott, hogy a legtöbb vért adó Győré Gézán kívül Vass István, Harnoczi László, Szabó István, Verthart Marika, Lakos Ferenc, Sneider László és Preicze László polgári alkalmazottak is évtizedek, illetve évek óta példamutató tagjai a véradómozgalomnak.

Atlétikai bajnokság Halason

A határőrök atlétikai bajnokságát Halason rendezték meg. A versenyen összesen 260 hivatásos, sorállományú katona, polgári alkalmazott mérte öszsze tudását. A helyi határőröket huszonketten képviselték. Az összesített eredmények alapján a halasiak bronzérmesek lettek. Kiemelkedően szerepeltek a hivatásos katonák, összesen öt arany-, több ézüst- és bronzérmet nyertek, 1500 méteren Kovács Iván főhadnagy — sport tiszt — 100 méteren Takács Tibor törzszászlós futott elsőnek a célba. A távolugróbajnok Csik János hadnagy lett. A súlylökést Marsi Géza főhadnagy, a gránátdobó-bajnokságot Molnár István főhadnagy nyerte. Valamennyien a halasi kerületnél teljesítenek szolgálatot.

Gazsó Béla

A MAGYARORSZÁG EXKLUZÍV INTERJÚJA, XII.

Mit mond Kádár János?

Kiléptek a kormányból — A szomszédok beavatkozása

— A kormányalakítás körülményei miatt Önökkel szemben akkor és azóta is több elítélő állásfoglalás született.

— Mi azt tettük, amit a lelkiismeretünk diktált. Valakinek vállalnia kellett a felelősséget. Én akkor is úgy véltem, és ma is úgy gondolom, hogy a magyar nép érdekében cselekedtünk.

— Többször is említés esett arról, hogy az akkori szovjet pártvezetés nem Önt, hanem Münnich Ferencet szerette volna a kormány élén látni, s hogy végül is Tito, volt az, aki Ön mellett foglalt állást.

— Emlékezetem szerint ez a dolog szóba került akkor, sőt egy későbbi találkozón is Nyikita Hruscsovval és Kliment Vorosilowal. Ez azonban se engem, se Münnich elvtársat nem nagyon érdekelte. Mi nem funkcióra vadásztunk, nem hivatalt akartunk. Azt tettük, amit a helyünkben igen sok becsületes magyar ember tett volna, ha válaszút elé állították volna az események.

Páncéloson

Budapestre

— Ön miért nem vonult be november

4-én a szovjet csapatokkal Budapestre?

— A katonai vonatkozású feladatok Münnich elvtársra hárultak, nekem a kormány és a párt lapjának szervezésével kellett foglalkoznom.

— Úgy tudom, ez utóbbi később gondot is okozott Önöknek.

' — Ha arra céloz, hogy volt néhány nap, amikor két pártlap jelent meg, azt kell mondanom, hogy igen. Az egyik Szabad Nép fejléccel Szolnokon készült, Béréi Andorés Andics Erzsébet irányításával, a másik pedig Budapesten jelent meg, ennek Fehér Lajos lett a főszerkesztője, ez a mai Népszabadság. A probléma abból adódoti, hogy a szolnoki lapot a Népszabadság megjelenése után is kiadták meg talán kétszer vagy háromszor. És hát, mit mondjak, abban nem éppen az a vonal tükröződött, amit az MSZMP új vezetősége és a. kormány. felvállalt.. Ez is hozzátartozik azoknak a napoknak a történetéhez. Mit szépítsük a dolgot, zűrzavaros idők voltak, csak lépésről lépésre lehetett rendet teremteni.

— Kik lettek a kormány tagjai?

— Az új kormánynak alig néhány tagja volt. A névsor biztos megvan valahol. Akikre én emlékszem, az Marosán György, akivel november 5-én külön is beszéltünk a jövőről. Azért, mert úgy gondoltuk, hogy noha az MDP lejáratta a munkásegységet a két párt egyesülése után, a kommunistáknak és a szociáldemokratáknak minden sérelmet félretéve össze kell fogni a jövő érdekében. Szóval Marosán, s mellette még Apró Antalra, Rónai Sándorra, s talán Kossá Istvánra emlékszem.

—A névsorban szerepelt Horváth Imre külügy- és Dögéi Imre földművelésügyi miniszter is.

— Igen, ők is ott voltak. Az embereket úgy válogattuk össze, hogy kiknek a közreműködésében bízhattunk. Aztán november hatodikán este egy szovjet harckocsikból és páncélkocsikból álló konvojjal mi is Budapestre indultunk. Megérkezni azonban csak másnap reggel tudtunk, mert nem a főútvonalon, hanem kerülőutakon közlekedtünk. így hetedikén hajnalban érkeztünk meg a Parlamenthez.

— Elég hosszú ideig tartotta magát a hír, hogy a Munkás-Paraszt Forradalmi Kormánynak nem volt legitimitása, hiszen Nagy Imre és kormánya még jogilag hatalmon volt, viszont a jugoszláv nagykövetségen tartózkodtak.

— Ami a kormány törvényességét illeti, a megbízást mi ugyanattól a testülettől kaptuk, amelyik Nagy Imrét és kormányának tagjait is felmentette, vagyis az Elnöki Tanácstól. Az igaz, hogy az Elnöki Tanács teljes létszámmal nem volt jelen, de a két legfontosabb tagja, az elnök és a titkár, továbbá a parlament elnöke jelen volt. Mi előttük tettük le az esküt. Akkor rendkívüli állapotok voltak, s ez az eljárás, azt hiszem, megfelelt minden formaságnak. Igaz, elismerésünkkel sok ország évekig várt, de akkor ezzel nem sokat foglalkoztunk.

— Melyek voltak az új kormány legfontosabb lépései?

— Pontosan kidolgozott programmal nem rendelkeztünk, de azért elég hamar meg tudtuk határozni, melyek a legsürgősebb teendők. Mi a biztonság megteremtését, a gazdasági élet helyreállítását, vagyis a munka felvételét tartottuk a legfontosabbnak. Ez nem ment könnyen, de hogy mindössze néhány hónap alatt sikerült újra beindítani az életet, abban szerepe volt a kormány első intézkedéseinek, például annak is, hogy felemeltük a fizetéseket, eltöröltük a gyermekteletiségi'adáll, felajánlottuk, hogy a pártvezetésében lévő épületek egy részét, továbbá minisztériumi épületeket is átadunk lakás céljára.

Terv a csapatok kivonására

— Voltak politikai jellegű elhatározások is, amelyek azután később nem valósultak meg.

— Igen, azt is elhatároztuk, hogy nem csinálunk elvi kérdést a többpártrendszerből. Azt mondtuk, hogy az ország újjáépítéséből és az ügyek intézéséből mindenki részt vállalhat. Bár meg kell mondanom, hogy a korábban létező pártok egyike-másika, helyesebben egyik-másik vezetője előttem 1956-ban leszerepélt. Megrohanták az MDP székházait, széthurcolták a berendezést, gépkocsikat vittek el a garázsból, pénzt vettek fel a bankszámláról. Szóval, ezek nem voltak gusztusos dolgok, ezért nekem voltak aggályaim, de legyőztem őket.

— Szerepelt a programban az is, hogy március 15. nemzeti ünnep lesz, s hogy a szovjet csapatok kivonásáról tárgyalások kezdődnek a két kormány között. Ezek miért sikkadtak el később?

Tudom, hogy ezek is szerepeltek a tervünkben. Ami a március 15-ét illeti, nem is tudom, mi volt az oka annak, hogy ezt az elgondolást nem valósítottuk meg. Valószínű, hogy a nacionalizmus felerősödésétől való félelem'is szerepet játszott benne.

— És a szovjet csapatok kivonása?

— Az más lapra tartozik. Mi komolyan gondoltuk, hogy a rend helyreállítása és a konszolidáció után felül kell vizsgálni a Varsói Szerződés alapján hazánkban állomásozó szovjet csapatok ügyét, s meg kell állapodni rendezett kivonásukról. Bár ellenvélemények ez ügyben is voltak. A szovjet elvtársak nem zárkóztak el ez élői, sőt, ha jól emlékszem, egy alkalommal — az ötvenes évek végén maga Hruscsov elvtárs is felvetette, hogy miután megtörtént a Magyar Néphadsereg átszervezése, s a dolgok politikai és gazdasági vonatkozásban is kezdték jól alakulni, napirendre lehetne tűzni a csapatkivonást is. Mi akkor úgy véltük, hogy belső helyzetünk miatt nincs szükség a szovjet csapatok jelenlétére. A nemzetközi körülmények azonban akkor még nem látszottak érettnek egy ilyen lépésre.

— Az akkori elgondolás, ba három évtizedes késéssel is, de megvalósulóban van. A szovjet kormány már megtette az első. lépéseket csapatainak csökkentésére, s ez a folyamat elvezethet a teljes kivonásig. Mi erről az Ön véleménye?

— Ma is azt mondom, amit akkor. Belső viszonyaink nem igénylik a szovjet katonai egységek jelenlétét Magyarországon. Örülök neki, hogy ma már a nemzetközi feltételek is lehetővé tesznek egy ilyen lépést.

Jelentkező

miniszterek

—Szeretnék felidézni még egy dolgot az új kormány megalakulásával kapcsolatban. Ez pedig az, hogy noha az első napokban a közvélemény nem fogadta nagy ovációval az Önök lépését, mégis voltak, akik rövid idő múlva jobbról és balról is jelentkeztek és szívesen vállaltak volna miniszteri tárcát

— Hát, ami azt illeti, nem nagyon tolongtak az emberek a magasabb tisztségekért. Az ilyesmihez akkor némi bátorság is kellett. Annál inkább meglepett, hogy Balogh páter levélben fordult hozzám, és azt ajánlotta, belép a kormányba, ha ő képviselheti a politikai jobbszámyat.

— S Ön mit válaszolt?

— Megtanácskoztam a dolgot kollégáimmal, aztán úgy döntöttünk, hogy ezt a „segítséget” nem fogadjuk el.

— Volt-e másfajta jelentkezés is?

— Igen, volt. Mégpedig olyan valaki, aki Nagy Imre környezetéhez tartozott és vele együtt távozott Romániába. Ez az ember jelentkezett, hogy bármilyen feladatot elvállalna a kormányban.

— Ki volt az illető?

— Vas Zoltán.

—- Nagy Imre szerepe akkor is sok gondot okozott, s mind a mai napig feltáratlanok bizonyos összefüggések.

— Nagy Imre tragédiája az-én személyes tragédiám is. Ön már a beszélgetés elején feltette nekem a kérdést, de akkor abban állapodtunk meg, hogy kövessük az események időrendjét. Most itt az ideje, hogy beszéljünk Nagy Imréről, s arról, ami történt.

Kanyó András

(Folytatás a legközelebbi Magyarországban, illetve a jövő héten kedden, szerdán a Petőfi Népében.)

A 8 EZER FORINT ÁRCSÖKKENTÉS JOGOS!

A kárvallott a Legfelsőbb Bírósághoz fordul?

A megállapodáshoz képest csak 65 százalékban elkészült munkaként értékelte Huber. István nagykőrösi kőfaragó azt a síremléket, amelyet 1986 őszén Brada László kecskeméti — ugyancsak e szakmában dolgozó — kisiparosnál rendelt meg a Zimay utcai Orosz Lajos. Az erről szóló, május 16-ai cikkünk címével — Hatvanöt százalékos síremlék? — arra is utaltunk, milyen fonák dolog ilyen esetben százalékos teljesítésről beszélni. A síremlék különleges áru: nem gyümölcsszörp, amelyet hígítva, olcsóbban is elfogadhat egy vevő.

Orosz Lajos jogosan kifogásolta a gipszes habarccsal utólag betömött hézagokat a kriptafalon, a befelé lejtő betonszegélyt, ahol megáll a víz, a más-más színárnyalatú sírköveket és a repedést az egyik márványlapon. Nagyapja elhunytának az éve is téves; 1938 helyett 1935 szerepel a sírkövön az elhalálozás esztendejeként.

Padot is rendelt a sír mellé Orosz Lajos, ám az ülőhely a mai napig sincs kész.

Cikkünk nyomán két levelet is kaptunk a Kisiparosok Országos Szervezetének Kecskeméti 'Alapszervezetétől. Abonyi Géza megbízott titkár az elsőben arról ír, hogy Brada László 1987. februári halálát követően, az alapszervezet próbált segíteni a panaszosnak. Kapcsolatba lépett

— a félje halála után a kőfaragószakmát 1987. november 30-áig folytató

— Bradánéval. Az özvegy nyilatkozatban vállalta, hogy befejezi a munkákat a szóban forgó síremléken. Orosz Lajos azonban az ő munkájával sem volt megelégedve. Újabb panasszal élt. Brada Lászlóné időközben visszaadta az iparengedélyt. A továbbiakban két, helybeli kisiparos szakértőtől kértek véleményt. Szerintük .a felmerülő hiányosságok nem indokolják az egész síremlék cseréjét. A megrendelő kifogása egy új síremlék elkészítését tenné szükségessé’’. Javasolták kettőjüknek, hogy állapodjanak meg értékcsökkenésben. Erre Bradáné 8 ezer forintot ajánlott fel.

Az ügyben Kecskeméten a napokban hoztak másodfokú, jogerős bírói ítéletet — erről szól a második levél —, helyben hagyva a kisiparos szakértők javaslatán alapuló 8 ezer forintos árcsökkentést. A síremlék tehát így 38 eyer helyett csak 30 ezer forintot ér. A még hátralévő 10 ezer forint munkadíjtartozást Orosz Lajosnak ki kell fizetnie özV. Brada Lászlóné számára.

A megrendelő a tárgyalás után kijelentette: foglalkozik Sfjjgí a gondolattal, hogy a Legfelsőbb Bírósághoz fordul, és kéri ügyének újratárgyalását.

K —I