Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-19 / 142. szám

1989. június 19. • PETŐFI NÉPE • 3 MÚLT, JELEN ÉS JÖVŐ Bátmonostor fejlődni akar A DUTÉP-UGY Még sokáig isszuk a levét annak a szemléletnek, mely szerint a kis falvak­nak nincs létjogosultságuk: az embere­ket a városokba kell kényszeríteni, hi­szen ott teremthető meg csak az infra­struktúra, az út, az ivóviz és az iskola. Kézenfekvő volt a megoldás: csak a töredékét kapták a községek a fejlesz­tési pénzeknek, körzetesítették az isko­lákat, igyekeztek a falu elmaradottsá­gát konzerválni. Bács-Kiskunban fokozottan érvé­nyesült a fejlesztésbeli visszafogás a megye déli, határ menti vagy -közeli községeiben. Ha egy fokkal kedvezőbb volt is a helyzete a Bajától a herceg­­szántói határállomás felé vezető út mellett fekvő Bátmonostornak, lénye­gében ugyanazok a hátrányok sújtot­ták, mint a többi kisközséget. Munka­­alkalom hiányában megindult az el­vándorlás, a fiatalokat a szórakozás és nem utolsósorban a tanulás lehetősége vonzotta a városba, no meg a köny­­nyebb életreménye. Most mintha meg­állt volnál sőt talán visszájára is fordult ez a folyamat. Nyolcszáz esztendős település Majdnem biztos, hogy Bodrog vár­megye alapjai a honfoglaláskor a Bo­lond nemzetség szállásterületén kelet­keztek. A 12. századi, nagy birtokado­mányozások idején itt kapott birtokot Both Bihar megyei ispán, aki 1192-ben kolostort kezdett építeni két fontos ha­­diút találkozásánál, majd ugyanitt tele­pülést létesített, melyet róla Bothnfo­­nostomak neveztek el. Az ő nevét őrzi ma is a község, Bátmonostor változat­ban. Tudom egyébként mindezt és a következőket dr. Vágvölgyi Ferenc nyugalmazott községi főorvos jóvoltá­ból, aki néhány esztendeje megírta a község történetét, sőt tavaly további két vaskos kötetben az egészségügyé­nek a históriáját is. Az Árpád-házi királyok alatt mezőváros A köznép a pásztorkodó életben megszokott sátortanyázás helyett kunyhókat kezdett építeni, a jobb mó­dú nemesek pedig kúriákban, udvarhá­zakban laktak. Bátmonostor fontos politikai, közlekedési és kereskedelmi csomópontban feküdt, rövidesen me­zővárosi rangot kapott. Mindössze né­hány évtizedes virágzás után azonban messze földön híres monostorával, la­kóival együtt megsemmisült: a tatárjá­rás idején a templomot felgyújtották, a népet kardélre hányták. Nem kellett azonban sok idő, hogy ismét jelentős településsé váljon. A Be­csei, majd később a Töttös család bené­pesítette, majd 1340-ben hetivásár­jogot szerezve, újra mezővárossá fej­lesztette. Amint a krónikás írja, a mo­hácsi vész előtti időben a legfontosabb kereskedelmi központok a Duna men­tén voltak: nevezetes vásárváros volt Baja, Dávod, Gara s nem utolsósorban Bátmonostor is. Nyomatékos érvelés kocsilőccsel „A gabalyodás úgy kezdődött, hogy a Bátmonostori, más nevén Töttös László jobbágyai Bajára mentek vásár­ra. Oda jöttek Pál bátai apát gazda­tisztjei és jobbágyai is. A vetélkedésnek az lön a vége, hogy a szeremlenyiek (azaz a szeremleiek G. Z.) nagyobb szókinccsel, kézzelfoghatóbb argumen­tumokkal rendelkezvén, Bátmonostori 9 Virágos a tcmplomkcrt. Lászlónak a 12 falujából, köztük Bát­­monostorról Bajára sereglett jobbá­gyait lőcsökkel és egyéb tapintatos ér­vekkel ellátván, megkötözték és Sze­­remlényre hajtották”. Az idézet a híres Zrínyi-okmánytárból való. A földesurak ugyanis arra töreked­tek, hogy a messzi földről érkező kal­márokat a saját vásárukra halásszák el egymás elől. Előfordult például, hogy a dávodi földesúr a vásár napján kiállí­totta az embereit az utakra, és a Mo­nostorra igyekvő kereskedőket veréssel arra kényszerítette, hogy Dávodra menjenek. Nincs a világ végén A település fekvése nemcsak a régi évszázadokban volt kedvező, hanem most is az — állítja meggyőződéssel Sárossy László tanácselnök. Oda­­vissza naponta 70 autóbuszjárat érinti a községet, nem gond az utazás. Nem­rég tárgyalta a végrehajtó bizottság a Kunság Volán bajai üzemegységének itteni működését, és úgy ítélték meg, hogy a vállalat köszönetét érdemel. Mindjárt szóvá teszem, hogy fedett autóbusz-megállót láttam ugyan, de menetrendet sehol. — Sajnos — hang­zik a válasz —, ott még nem tartunk, hogy mindenki megbecsülje a köztulaj­dont. Hiába tettük ki a menetrendet, néhány nap múlva lába kelt. Most a bolt kirakatában lehet megtekinteni. Említettem, hogy a község az új templom köré települt. Nem ritka a sok virág másutt sem, de különösen szem­betűnik a szépen rendezett templom­kertben. Zrínyi István és Horváth Jó­zsef vezetésével ültették az élősövény­kerítést meg az örökzöldeket. A kapcsolat különben is példamuta­tó a tanács és az egyházközség között. A templomtorony borításához például a tanács szerezte meg a hiánycikknek számító rézlemezt, a temetőt és környé­két is közösen hozták rendbe. Új belső utat építettek, facsemetéket ültettek. Még egyszer a vállalat gazdasági és pénzügyi gondjairól Az APEH megyei igazgatójának levele BBSs* ■'4 - - ■SSilSrli'S“ Tisztelet a múltnak, tervek a jövőnek Bátmonostor népe bőven hullatta vérét az 1848/49-es szabadságharcban és a két világháborúban. A lakosság régi vágya, hogy az elesett hősöknek méltó tisztelet adassék. Most Szalontay Károly plébánossal és az egyházközségi tagokkal összefogva rövidesen emlék­művet állítanak. Ami a jövőt illeti, tulajdonképpen négy pontba foglalható össze, hogy mit terveznek a monostoriak a népesség megtartása, ezernyolcszáztíz ember jó­létének megőrzése végett. Az idegen­nek is rögtön szembetűnik, ha áthalad a községen az országhatár felé, az SÍ-es számú főútvonalon, hogy egy családi házas lakótelep épületei emelkednek az út bal oldalán. Jó tíz évvel ezelőtt alakí­tottak ki itt 32 közművesített telket, nagyon olcsón, 70-75 forint négyzet­méterenkénti áron. A házhelyek felén már készek az otthonok, az igénylők többsége még fel tudta venni a kedvez­ményes kamatú hitelt. Nemrég a bajai áfész épített egy ve­gyesboltot az e célra juttatott ingyen­telken, de ezzel még nem lehetnek iga­zán elégedettek a helybeliek, mert a Zrínyi Miklós utcai élelmiszerüzlet el­marad az igényektől. A következő öt­éves tervben egy új bolt létesítését sze­retnék nyélbe ütni az áfésszel közösen. A vezetékes vízellátást megoldották, de három utcából még hiányzik az út­burkolat. Jövőre 8 ezer forintos csalá­donkénti hozzájárulással ez is megol­dódik. Rövidesen megkezdik egy könnyűszerkezetes, acélvázas tornate­rem építését, melyet karácsonyi ajándé­kul szánnak a gyerekeknek. No, meg a felnőtteknek. Végezetül: Bátmonostoron is égető gond a telefonhiány, talán összesen sincs egy tucat készülék a községben. Miután a szükséges engedély már a birtokukban van, az építendő 400 vo­nalas telefonközponttal a község rövi­desen az élvonalba kerül e tekintetben. Gál Zoltán Azóta, hogy Németh Miklós minisz­terelnök bejelentette a parlamentben a Dutép Vállalat esetleges felszámolását, több cikk megjelent lapunkban ezzel kapcsolatban. Legutóbb Derzsi And­rással, az építési tárca miniszterével be­szélgettünk erről. Interjúnk június 12- ei lapszámunkban jelent meg. A mi­niszter egyebek között kijelentette, hogy a Pénzügyminisztérium, illetve az APEH jóval előbbi tájékoztatása alap­ján került a Dutép neve a miniszterel­nöki beszéd szövegébe, s hogy a szak­tárcával ezt nem beszélték meg. Sándor Miklósnak, az Adó- és Pénz­ügyi Ellenőrzési Hivatal Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága igazgatójának különvéleménye van, melyet levélben fejtett ki. Egyebek között a következő­ket úja: Az utóbbi napokban több alkalom­mal szóba kerültek a lap hasábjain a Dutép Vállalat gazdasági és ebből szár­mazó pénzügyi gondjai, s bizonyos te­rületeken részleges tájékoztatást kap­hatott a közvélemény a vállalat utóbbi években felgyülemlett, szerteágazó és lassan állandósuló gondjairól. Napja­inkban a közvélemény jogosan igényli, hogy — az ilyen ügyekben is — a valós tényhelyzetre szorítkozzanak az infor­mációk. így folytatja: „Sajnálattal kellett azonban megállapítani, hogy a Petőfi Népe 1989. június 12-ei számában meg­jelent „Derzsi András miniszter a Du­tép Vállalatról” című cikk — valaki(k) részéről — nem a tényeknek megfelelő tájékoztatást is tartalmazott. Az emlí­tett írásműben a következők olvasha­tók: Az APEH és a Pénzügyminisztéri­um tájékoztatta rosszul a kormányfőt. Miután ebben a fogalmazásban ez a mondat enyhén szólva nem felel meg a valóságnak, szeretném ismertetni a va­lós helyzetet. Ugyanis a tények a követ­kezők: „Az APEH (Budapest) Ipari Osztá­lyának jelzése alapján 1989. április 26- án közöltük a Dutép Vállalattal, hogy nyolc adónemben 221 millió forint ösz­­szegű be nem fizetett adótartozása van. Ebből 161 millió forint 1988. évben már esedékes, de 1989. március 31-éig ki nem fizetett összeg volt. (Ezen belül is olyan általánosforgalmiadó-befizeté­­si kötelezettségének nem tett eleget, amit megrendelőitől ugyan megkapott, azt mégsem fizette be, mert erre sem volt pénze.) Kérésünket a Dutép nem teljesítette. Ezért 1989. május 17-én kelt leve­lünkben ismételten kértük adótartozá­sainak mielőbbi teljesítését. A befizetés idejét 1989. május 30-ai határidővel ál­lapítottuk meg. A tértivevénnyel to­vábbított felszólító levelünket 1989. május 22-én vették át. 1989. május 29- én szóban közölte a vállalat vezérigaz­gatója, hogy már folyamatban van egy nagyobb összegű hitelkérelmük elbírá­lása. Amint a hitelkeret engedélyezésé­re sor kerül, úgy abból azonnal teljesí­tik az adótartozás befizetését. Ennek teljesítését 1989. június 9-én kelt, hoz­zánk intézett levelükben jelentették be: 1989. május 30-án részben teljesítették kérésünket. Ugyanis, még ezt követően is, 2,3 millió forinttal adósak marad­tak, aminek a kiegyenlítésére 1989. jú­nius 6-án került sor. Tehát az APEH- nek és a Pénzügyminisztériumnak a Dutép Vállalat ügyében adott, tájékoz­tatása a valóságnak megfelelő volt. Érthetetlen viszont — hangsúlyozza a továbbiakban Sándor Miklós —, hogy a vállalat gazdasági és pénzügyi gondjai az arra illetékesek előtt már évek óta ismeretesek, ennek ellenére konkrét megoldás, segítségadás vagy intézkedés — az ígérgetéseken túl — mind ez ideig nem történt... Ideje len­ne, ha a hangzatos szavak és ígérgeté­sek helyett az arra illetékesek most már ténylegesen és komolyan foglalkozná­nak a vállalat gazdasági és pénzügyi gondjaival és azok megoldásához konkrét segítséget adnának ... Ugyan­is, ha nem történik intézkedés, akkorez az állapot tartós marad és rövidesen hasonló pénzügyi helyzet áll elő, mert jelenleg is több száz millió forinttal áll sorban a Dutép. (Megjegyzem, hogy a vállalat vezérigazgatójától a számszaki adatok közlésére vonatkozóan a titok­­tartási kötelezettség alól az előzetes fel­mentést megkaptam.)’’ * Köszönjük Sándor Miklósnak az ügy jobb megismerését segítő, korrekt információját. Némi félreértésre az ad­hatott okot —. s joggal —, hogy az említett Derzsi-interjú egyik képaláírá­sa, az APEH-igazgató által idézett mondat — „Az APEH és a Pénzügymi­nisztérium tájékoztatta rosszul a kor­mányfőt” — nem szerencsésen sikerült. A „rosszul” szót ugyanis a miniszter ki se ejtette a száján, mint ahogy ez a szövegben sem található, hanem a „jó­val előbbi tájékoztatásról” beszélt. Ez­zel azt akarta érzékeltetni, hogy a mi­niszterelnöki bejelentés napján — júni­us 1-jén — már legalábbis annyira ren­deződtek a dolgok, hogy nem volt in­dokolt a felszámolás kilátásba helyezé­se. Másképpen: az APEH és a Pénz­ügyminisztérium jóval előtte jól tájé­koztathatta a miniszterelnököt, de a beszéd elhangzásakor már elavultak azok az adatok. Egyebekben teljesen egyetértünk Sándor Miklóssal abban, hogy a válla­lat gazdasági és pénzügyi bajait — me­lyek túlnyomórészt nem önhibából ke­letkeztek — ígérgetések helyett végleg rendezni kell az illetékeseknek. Most ismét reménnyel kecsegtet áz az érdek­egyeztető tárgyalás, melyre e héten ke­rül sor — mint azt Derzsi Andrástól tudjuk —, a pénzintézetek, a miniszté­rium és a Magyar Gazdasági Kamara részvételével. Végül hangsúlyozzuk: tá­vol áll tőlünk, hogy ez ügyben akár az APEH-et, akár a Pénzügyminisztériu­mot elmarasztaljuk. Azokat viszont igen, akik nem segítik a Dutépet. holott a vállalat túlzottan nagy terheket vál­lalt magára egy évtizedre, a régebbi hibás, fenti döntések miatt. Rapi Miklós A TARSADALOMBIZTOSITASI FŐIGAZGATÓSÁGOK ÉRDEKEIT TÜKRÖZI AZ ORSZÁGOS TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI TANÁCSRÓL KÉSZÍTETT TÖRVÉNYTERVEZET? Az önkormányzat legyen önkormányzat! Ne a hivatalnokok döntsenek! A Bács-Kiskun Megyei Társadalom­­biztosítási Tanács legutóbbi ülésén tár­sadalmi vitára, a társadalombiztosítás önkormányzati alapon álló működésé­nek szabályozására alkalmatlannak tartotta a társadalombiztosítás szerve­zetéről szóló törvényjavaslat elveiről 1989. április 30-án nyilvánosságra ho­zott tervezetet. Azzal egyetért, hogy az Országgyű­lés a korszerű és szociális biztonságot nyújtó társadalombiztosításhoz szük­séges feltételek megteremtése érdeké­ben, figyelembe véve a jogállamiság ki­alakításának követelményeit, törvényt alkosson. A tervezet azonban több vonatko­zásban tisztázatlan elképzelésekre épül, mert nem születtek meg a társadalom­­biztosítás reformjának alapvető kérdé­seit érintő, működését meghatározó kormányzati és parlamenti döntések. (Nincs döntés a tulajdonlás reformjá­ról, a társadalombiztosítás és az egészségügy kapcsolatáról, az ügyész­ség feladatköréről.) Elvileg is megkérdőjelezhető, hogy milyen alapon fogalmazhatna jogszabá­lyokat a minisztertanács egy, az Or­szággyűlés által felügyelt önkormány­zatról. így továbbra is lehetővé tenné, törvényesítené azt a gyakorlatot, hogy a kormány tetszése szerint, akár évente változtathassa az ellátási szabályokat. Az érdekegyeztető fórumok megkerülé­sével egyes csoportok számára előnyö­sen, másoknak hátrányosan módosít­son a szabályokon. A megyei társadalombiztosítási ta­nács alapvető követelménynek tartja: törvény határozza meg a biztosítottak és járulékfizetők jogait vagy kötelezett­ségeit, a társadalombiztosítási szerve­zet feladatait, az ügyfeleket is érintő eljárási szabályokat. Kijelenti továbbá, hogy az önkor­mányzati szervek létrehozására és ha­táskörére vonatkozó javaslatok nem felelnek meg az önkormányzatiság al­kotmányos elveinek, a képviseleti de-' mokrácia alapvető normáinak és lénye­gében felszámolják a társadalombizto­sítás társadalmi ellenőrzését. A tervezet alapján éppen a rendsze­res és érdemi működésükkel — bár korlátozott jogkörrel — az önkor­mányzati feladatokat eddig egyedül el­látó testületek szűnnének meg. A tanácskozás visszautasítja meg­szűntetésük ama indokát, amelyek sze-HOGYAN FEJLESZTIK TOVÁBB AZ ADÓRENDSZERT? Gyermekek után az adóból vonható le a kedvezmény Elkészült az adóreform továbbfej­lesztésének koncepciója. A hároméves adókorszerűsítési programot a pénz­ügyminiszter a június 27-én kezdődő ülésszakon terjeszti a képviselők elé. E koncepció kidolgozását megelőző­en a Pénzügyminisztérium szakemberei összesítették az adóreform 1988-as be­vezetésének tapasztalatait. Megállapí­tásaik szerint az adóreform hatása a népgazdasági szintű jövedelemfolya­matokra kisebb volt, mint azt eredeti­leg várták. Továbbfejlesztése során -r­­a pénzügyi kormányzat szerint — első­sorban arra kell törekedni, hogy követ­kezetesebben érvényesüljön az adó­rendszer semlegessége, lényegesen csökkenjen a jövedelemtulajdonosok egy részének előnyt biztosító kedvez­mények és mentességek száma. Ennek eredményeként sor kerülhet az adóter­hek általános mérséklésére. A vállalkozásokat érinti, hogy a ter­vek szerint a következő években meg­szűnik a beruházásokat terhelő általá­nos forgalmi adó, valamennyi termelési adó, valamint a bérnövekedést terhelő nyereségadó. Csökkennek viszont a különböző vállalkozásokat érintő ked­vezmények. A koncepció szerint szük­ség van az állami vagyon utáni norma­tív részesedés, illetve osztalékfizetés be­vezetésére is. Ha erre sor kerül, lehető­ség nyílik a vállalkozási adó általános terheinek csökkentésére. Ebben az esetben lényegében azonos adózási fel­tételek között gazdálkodhatnak majd az állami vállalatok és a társaságok. Szükség van a földadórendszer kor­szerűsítésére is. Olyan új, egységes föld­adó bevezetését tervezi a pénzügyi kor­mányzat, amely szervezetsemleges, nem tesz különbséget a vállalkozások és a magánszemélyek között. Erre va­lószínűleg legkorábban 1991-ben ke­rülhet sor. A koncepció szerint továbbra is a személyijövedelemadó-rendszert kell fejleszteni, mivel a családi jövedelem­adó-rendszer bevezetése jelentősen megnövelné a bürokráciát, és a csalá­dok többségének nem lenne előnyös. Ezzel párhuzamosan mindenképpen szükség van a családipótlék-rendszer továbbfejlesztésére, igazságosabbá té­telére. Tervezik a személyi jövedelem­­adóban a valamennyi gyermekre kiter­jedő, egységes, a fizetendő adó összegé­ből levonható kedvezmény bevezetését a jelenlegi, viszonylag szűk körű, válto­zó nagyságú adóalap-kedvezmény he­lyett. E rendszerben ha az egyik szülő által fizetendő adó nem elégséges a ked­vezmény levonásához, akkor a fenn­maradó összeggel a másik szülő csök­kentheti adóját. Abban az esetben, ha a két szülő együttes adója sem elegendő ehhez, xa kedvezményt az adóhivatal családi pótlékhoz hasonló térítéssel egészítené ki. így azok is részesülhet­nek a kedvezményből, akik egyáltalán nem fizetnek személyi jövedelemadót. s A személyi jövedelemadóban is a kedvezmények jelentős szűkítését ter­vezik. Elsősorban olyan preferenciák­ról van szó, amelyek tevékenységekhez kapcsolódnak, ahol a költségigényessé­get átalány formájában ismeri el az adózás. Ilyenek az egyes szellemi tevé­kenységek, a mezőgazdasági kisterme­lés, a fizetövendéglátás. A jövőben az adórendszerrel is ösz­tönözni kívánják a befektetéseket.^ Erre több javaslatot is elkészítettek. Az egyik elképzelés szerint a jövedelem befektetési célú felhasználásának ösz­tönzésére az adóalapból levonható len­ne a befektetett összeg. Ebben az eset­ben a tőkebefektetésből származó jöve­delem adózna. A másik javaslat viszont éppen ellenkezőleg, a tőke hozadékát preferálná, az állampolgárok viszont csak adózott jövedelmüket fordíthat­nák befektetésre. (MTI) rint „formálisan működtek”. Csak azért és annyiban voltak formálisak, amennyiben az érdekfeltárás és döntés­előkészítés folyamataiból a társada­lombiztosítás központi szervei kizárták e testületeket. A tervezett új szabályo­zás még formálisan sem biztosítja azonban, hogy az Országos Társada­lombiztosítási Tanács elnöksége ne sa­játítsa ki a közgyűlés jogait, hatáskörét. Általános tapasztalat, hogy a két­szintű testületeknél a végrehajtási fel­adatokra választott szőkébb testület (végrehajtó bizottság, elnökség stb.) formálja ki az érdemi döntéseket. Leg­többször a függetlenített tisztségvise­lők és a döntést előkészítő szakappará­tus kezébe kerül az igazi, lényegi dön­tés. Ezért nélkülözhetetlenek a hatás­kör átruházását tiltó rendelkezések. A törvénytervezet kizárólag a Fő­­igazgatóság érdekeit és elképzeléseit tükrözi. Ezért minden lehetséges mó­don szavatolni kellene az önkormányzat jogait. Ki kellene mondani, hogy csak a közgyűlés gyakorolhassa az önkor­mányzati jogokat. Célszerűbb volna a tőkeműveleteket irányító igazgatótanácsot létrehozni el­nökség helyett, amennyiben a társada­lombiztosítás piaci gazdaságban mű­ködő vagyonkezelő intézmény lesz. Számos észrevétel hangzott el az em­lített tanácskozáson. Szinte kivétel nél­kül — más-más szempontból — bírál­ták a törvénytervezetet. Kifejtették pél­dául, "hogy csak a függetlenített szerve­zettől és a végrehajtás szintjén intézmé­nyesített társadalmi ellenőrzés képes időben feltárni, megfogalmazni és ele­mezni az igazgatási szervezetek műkö­dési zavarait. Figyelmén kívül hagyják azt az elvet is, hogy a fellebbezéseket ne ugyanazok a személyek bírálják el, akik az első fokú határozatokat meg­hozták. Mindezek alapján javasolja a Bács- Kiskun Megyei Társasadalómbiztosi­­tási Tánács: a Minisztertanács függet­len szakértőkből álló bizottságot kéijen föl az új törvénytervezet előkészítésére és a munkába vonja be az érintett ér­dekképviseleti szerveket. Javasoljuk továbbá: a munkahelyi és megyei társadalombiztosítási testüle­tek létrehozását, hatáskörét, összetéte­lét törvény állapítsa meg. Bács-Kiskun Megyei Társadalombiztosítási Tanács • Szaporodnak az új házak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom