Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)
1989-06-01 / 128. szám
FOLYTATTA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ' (Folytatás az 1. oldalról) Erdők létesítése magánszemélyek számára gyakorlatilag kizárt. Ezért arra teszünk javaslatot, hogy az állami és szövetkezeti tulajdonban levő földek, ingatlanok elidegenítése — akár magánszemély részére is—teljesen szabad legyen. Egyúttal javasoljuk: a magánszemélyek telek-, lakás-, üdülő- és termőföldtulajdonának szerzésénél meglevő jelenlegi korlátozások teljes megszüntetését azzal, hogy a jövőben magánszemélyek is korlátozás nélkül szerezhessenek ingatlant, a mezőgazdasági kis-' és magántermelés lehetőségeit, biztonságát szándékozunk elősegíteni. Ezzel helyenként a gazdasági szerkezetváltás következtében átmenetileg felszabaduló munkaerő bekapcsolódhat a mezőgazdasági kistermelésbe. A spekulatív jellegű ingatlanvásárlásokat a személyi jövedelemadóval, tehát közgazdasági eszközökkel korlátozzuk. Azt azonban hangsúlyozta a miniszter, hogy az erdőgazdálkodásban meg kell tartani a hosszú távú, nemzeti érdekeinket garantáló tervszerűséget, ami a jövőben ebben az ágazatban is — szektorra való tekintet nélkül - követelmény marad. Ezt a mai erdőtörvény és az erdőgazdálkodás különféle intézményei biztosítják. A tulaj^onreform végrehajtásánál is nyilván minden módosítási lehetőséget alaposan mérlegelni kell, szükséges annak vizsgálata, hogy egyes települések miként juthatnának —- és kérdés, hogy jussanak-e — közösségi földtulajdonhoz. Át kell tekinteni az állami földtulajdon további sorsát. Figyelemmel kell lenni a vállalatok tulajdonosi helyzetének megteremtésére, erősítésére, és a társadalmi szervek kezelésében levő ingatlanok jövőbeni sorsára. Együttműködve, versenyezve A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter néhány, az előzetes vitában felmerült kisebb észrevételre is kitért. Mint mondotta: — Voltak, akik kifogásolták a termőföldek termőképességének fenntartási kötelezettségét. Azzal érveltek, hogy ez — termelési haszon nélkül — felesleges ráfordításokat róna a gazdaságokra. A mai művelési kötelezettség helyett javasolt talajvédelmi kötelezettség igazából csupán az ésszerű mértékű kultúrállapot fenntartását jelenti. A .mai termelő, vagy a következő nemzedékek számára lehetővé teszi, hogy a piaci viszonyok megváltozása miatt az adott földön a mezőgazdasági termelést változatlan és nem lepusztult ökológiai feltételek közepette folytathassák. — Az Országgyűlés mezőgazdasági, illetve jogi bizottságának együttes ülésén a vadászati jog körül is heves vita alakult ki. Végül azt az álláspontot fogadták el — és ezt támogatom magam is —, hogy a vadászati jog szabályozását átfogóén, és ne csak a most lehetséges egyetlen paragrafus erejéig, még ebben az évben hozzuk az Országgyűlés elé. Ehhez a Parlament hozzájárulását kérem. Hütter Csaba végül annak a véleményének adott hangot, hogy a törvénytervezetek elfogadásával további nagy lépést tesznek az igazán korszerű, vállalkozói mezőgazdaság felé, amelyben a nagyüzemek, a kistermelők, a magánvállalkozók jobb munkamegosztásban együttműködve, versenyezve a mainál is eredményesebben dolgoznak az ország javára. «lläplROM TÖRVÉNYJAVASLATRÓL m Az elnök bejelentette: a három törvényjavaslatot két olvasásban, általános és részletes vitában tárgyalja a Parlament. Solymosi József (Tolna m., 4. vk.), a mezőgazdasági bizottság képviseletében szólt az előteijesztett három tervezethez. Mint mondta, a bizottság előzetesen konzultált a különböző érdekképviseleti szervekkel, mezőgazdasági intézményekkel és szerte az országban a termelőkkel, így kialakított véleménye tehát széles társadalmi bázisra támaszkodik. A viták során szinte mindenütt szenvedélyesen szóltak a paraszti munka leértékelődéséről, arról, hogy elviselhetetlen mértékben szétnyílt az agrárolló, a gazdaságok jövedelmezősége egyre alacsonyabb. A vitában hoz-SÜDI BERTALAN: zászólók hangot adtak annak is, hogy az agrárpolitika csakis a mezőgazdasági termelőkkel együtt formálható. Az egyértelműen kirajzolódott, hogy mindenki reformokat akar a mezőgazdaságban. A bizottság véleménye szerint szükség van egy teljesen új mezőgazdasági törvény megalkotására. A földtörvénnyel .kapcsolatban megfogalmazódott, hogy annak módosítása valóban indokolt, de kerülni kell olyan paragrafusok törvénybe iktatását, amelyek visszafordíthatatlan hatással járnak. A tsz-törvény módosításának vitájában elsőként Südi Bertalan (Bács- Kiskun m.,.12. vk.), a Jánoshalmi Petőfi Mgtsz. MSZMP-bizottságának titkára szólalt fel. Az agrár- és szövetkezetpolitika van válságban Mostani felszólalásomra tulajdonképpen a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom — mint a kollektív gazdálkodás egyik szervezeti formája — ellen tapasztalt tudatos hangulatkeltés miatt került sor. Mostanában mind tpbb fórumon hangoztatnak olyan véleményeket, miszerint az egykori egyéni parasztság szövetkezése, közös gazdaságokba való tömörítése elsietett, sőt elhibázott lépés volt; s ezt a mezőgazdasági szövetkezetek jelentős hányadának mostani súlyos pénzügyi gondjaival indokolják. Nem állítom, hogy a szövetkezetesítés hőskora minden tekintetben diadalmenet volt. Tudjuk, voltak erőltetett menetek, melyek indokoltsága és célszerűsége manapság is vitatható. Követtek el hibákat, túlkapásokat, okoztak sérelmeket, melyek nem váltak a kollektivizálás előnyére. E sérelmek — a sértettek egyes utódaiban — most újjá látszanak éledni, hivatkozván, hogy az egykor szorgalmazott közös gazdálkodási forma eleve életképtelen. E megállapításról azt gondolom, elhamarkodott. Hazánkban a korábbi évtizedekben nemzetközileg is elismert sikereket ért el a szövetkezeti mozgalom. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a szövetkezetek utóbb elfelejtettek gazdálkodni. Nem nekik róhatok fel, hogy amit hosszú éveken át kitartó szorgalommal, valójában a jó gazda gondosságával építettek, egyetlen esztendő alatt a múlté lett. A közös gazdaságok legsúlyosabb gondjait nem a gazdaságok idézték elő maguknak. Nem is az egykori létrehozásuk úgynevezett megalapozatlansága sodorta őket a mostani, eddig soha nem tapasztalt mélypontra. Az agrárértelmiségiek számottevő hányada úgy látja, a pénzügyi politika, mely az egész társadalomra rátelepedett, a termelőszövetkezeteket is kiszipolyozta, tönkretette, az egyenrangúság címkéjével államosította őket. Ehhez pedig sajnos, a mezőgazdasági és élelmezésügyi kormányzat maga is sikeresen asszisztált. A múlt esztendőben bevezetett adórendszer túlzó mértékével, illetve mértéktelenségével, a költségvetés rendkívüli pénzéhségével szétzilálta a termelőszövetkezetek nagy részében jól működtetett, az elvégzett munka, a végtermék mennyiségéhez és minőségéhez kötődő érdekeltségi és tagi pénzügyi elszámolási, nyereségrészesedési rendszereket. Pedig jószerével — legalábbis, ahogy mi, szövetkezetiek látjuk — nem a szövetkezeti forma van válságban, hanem maga a központi agrár- és szövetkezetpolitika. A szövetkezeti mozgalom lélekharanghúzói közül számosán a farmergazdaságok után áhítoznak. Utólag lehetetlen megállapítani, hová fejlődünk, ha a magyar mezőgazdaság annak idején szövetkezés helyett a farmergazdálkodás útján indul el. Arról azonban van fogalmam, hogy az utóbbi években alkalmazott — büntetéssel felérő — pénzügyi szabályozás terheitől a farmergazdaságok már korábban tönkrementek volna. Mert gondolom, nem lennének irigylésre méltóak a svéd vagy a dán farmerek, ha nekik is háromszoros áron kellene megvásárolniuk a mezőgazdaságban használt termelőeszközöket, ipari anyagokat — tényleges támogatás nélkül —, mint ahogy ez nálunk történik. Ezen túl az importból származó eszközök, anyagok, termékek, növényvédő szerek, műtrágyák legkevesebb két-három, helyenként még ennél is több áttétellel jutnak el a közös gazdaságokba. Bármennyire sérti egyesek fülét, leginkább a meggondolatlan eszközökkel, a termelési feltételek eltorzításával, az aránytalanul magas elvonásokkal kényszerítették térdre a mostanság saját fennmaradásáért küzdő, tartalékainak mind nagyobb hányadát felélni kényszerülő, a vagyonát fogyasztó, a bővített újratermelésre képtelen közös gazdaságok többségét. Jó lenne minél általánosabban felismerni végre, hogy a mezőgazdasági termelők (igy a szövetkezeti tagok) számára aligha szükséges új termelési modelleket kitalálni. Bízzák azt azokra, akik sorsáról, életéről szó van. Majd eldöntik ők, mit akarnak. Ne ismétlődjenek meg azok a — korábbi évtizedekben elkövetett — hibák, amikor a parasztság helyett az ő érdekükben, de nélkülük döntöttek. A kormányzati szerveknek pedig azt sem szabadna szem elől téveszteniük, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek mértéktelen adózás és agrárprés alkalmazásával .történő szétzilálása előbb vagy utóbb élelmiszergondokhoz vezethet. Következményeként pedig a megszokott ,;falu csöndje” könnyen KISS ISTVÁN: megváltozhat. Ne váijuk meg, amíg ez a csönd nehezen elcsitítható lármává fajul. , Czaltig Zoltán (Fejér m., 11. vk.), a lajoskomáromi Győzelem Mezőgazdasági -Termelőszövetkezet ágazatvezető; je szerint az érdekeltséget a szövetkezetekben megszervezett belső vállalkozások bővítésével lehet növelni. Ugyanakkor hangsúlyozta: továbbra is a nagyüzemnek kell biztosítani az alapvető termelési feltételeket. A magángazdálkodás gyors és széles körű elterjedéséhez hiányoznak az eszközök és a feltételek egyaránt. Ezért a tulajdonviszonyok reformját csak fokozatosan lehet megvalósítani. Németh Kálmán (Győr-Sopron m., 12. vk.), a kapuvári Lenin Tsz elnöke üdvözölte a törvénymódosító javaslat azon kitételét, amely szerint a tsz vagyonából szövetkezeti vagyonrészt juttathat tagjai részére. Ez egyetértésre talált a szövetkezeti közösségekben is — mondotta —, ám felmerült a kérdés: sok szövetkezetnél kevés- felosztható jövedelem marad, miből fizessenek osztalékot? Varga János (Tolna m., 6. vk.), az iregszemcsei Egyetértés Tsz elnöke hangsúlyozta: olyan szövetkezeti törvényre van szükség, amely lehetővé teszi mindenki számára a szabad belépést, de a kilépést is, minden hátrányos következmény nélkül. Azt a véleményt hangoztatta, hogy olyan földtörvényre van szükség, amely engedi a sokszínűséget, lehetőséget ad a szabad választásra. Rámutatott: a mostani törvénymódosítás nem a termelőszövetkezetek felosztását célozza, hanem a tulajdonviszonyok rendezését szolgálja. Miklós Zoltán (Nógrád m., 3. vk.), a litkei Ipoly Termelőszövetkezet elnöke is szükségesnek ítélte a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvény módosítását, ugyanakkor hangsúlyozta: a közös gazdaságok jövője szempontjából a végleges megoldást csak az egységes szövetkezeti törvény adhat. A föld ne válhasson a bankok prédájává Egyértelműen támogatom a tagok vagyoni érdekeltségét megteremtő vagyonrész juttathatóságát. Mérlegelésre ajánlom, hogy egyáltalában szükségese korlátozni a szövetkezeti vagyonrész feloszthatóságának mértékét. Mindenképpen legalább SO százalékos vagyonfelosztással el kell indulni azon az úton, amely nyilvánvalóan nem máról holnapra, de hosszabb távon is egyértelműen megteremtheti a tsz-tagok érdekeltségét a vagyonból való részesedés révén. Az a javaslatom, hogy a részletes szabályozást teljes mértékben bízzuk a termelőszövetkezetekre, vállalva ezzel azt a kilátást is, hogy lesznek olyan esetek, amikor az arra alkalmatlan gazdaságok végűi is ilyen módon felosztódnak. Ez nyilvánvalóan a közös gazdálkodásra való alkalmatlanságukat is bizonyítja. Szólni kell még egy nagyon fontos szempontról. Ezt a nagyon jó kezdeményezést ismét tönkreteheti a pénzügyi szabályozás. Ezért az a javaslatom, hogy a vagyonrész utáni osztalék mértékét semmiféle adó vagy járulék ne terhelje, tekintettel arra is, hogy feltehetőleg éz az egyszer már adózott eredményből történne. Egyértelműen biztosítékot kell teremtenünk arra, hogy az átalakult szövetkezetekben, illetva gazdasági társaságokban a már nyugdíjas — föld nélkül belépett — tagok az addig élvezett háztáji földterületre holtig tartó földhasználati jogosultságot kapjanak. Ugyancsak átgondolásra ajánlom a Tv. 7. paragrafus (1) bekezdésében foglaltakat, miszerint „a termelőszövetkezet tartozásaiért a tulajdonban lévő összes vagyonával felel”. Javaslom, hogy a bekezdés azzal egészüljön ki, hogy „a termőföld kivételével”. Javaslatomat azzal indokolom, hogy az elmúlt időszak mezőgazdaságot érintő pénzügyi politikája a mezőgazdasági szövetkezetek többségét napjainkra egyre inkább a lehetetlenülés helyzetébe hozta. Ma a szövetkezetek egy jelentős hányadának pénzügyi gondjai vannak, mert a mezőgazdasági termékek jövedelmezőségi rátája — nyugodtan ki merem mondani, hogy szégyenletesen alacsony —, a fejlett országok mezőgazdasága jövedelmezőségi rátájának alig az egyötöde, és iparunkénak alig a fele. Ezzel együtt a pénzügyi szervek, bankok inflációt gerjesztő politikája — a 20-22 százalékos banki kamat — a gazdaságok zömének esetében a törvény megfogalmazásának érintetlenül hagyása esetén megnyitja az utat a föld, mint termelőeszköz újraállamosítása irányába, a mezőgazdasági szövetkezetek tagjai kisemmizésére. Ugyanis, ha az eddig érték nélkül szereplő föld a banki hiteltartozások fejében elidegeníthető lesz, akkor az előbb említett folyamatnak nyitjuk meg az útját. Ezt azért is elfogadhatatlannak tartom, mert az elmúlt időszakban*az érték nélküli földet, mint árut, a szövetkezetek gazdaságuk helyzetének alakításába nem tudták bevonni. Most, amikor a szövetkezeteket a pénzügyi irányítás, a mezőgazdasági termények árának fixen tartásával, a magas adókkal és áz alacsony támogatással a jelenlegi helyzetbe hozta, nem lenne célszerű a bankok és különböző pénzintézetek prédájává tenni. Tornai Endre (Veszprém m., 11. vk.), a devecseri Virágzó Mezőgazdasági Termelőszövetkezet nyugalmazott elnökének véleménye szerint nem szabad olyan törvényt hozni, amely a szövetkezeti tulajdon szabad mozgásterét akadályozza. A tulajdonnal kapcsolatos döntéseket a szövetkezetek közgyűlésére kell bízni. A szövetkezeti tagok képesek arra, hogy .saját sorsukról döntsenek, saját vagyonukkal rendelkezzenek. Zahorecz József (Békés m., 10. vk.), 3 a gádorosi November^ 7. Tsz elnöke indokoltnak tartotta annak rögzítését, hogy a gazdasági társasággá való átalakulás lehetősége mellett a szövetkezetek az alapszabályaikban a szövetkeze-KISS ISTVÁN: Alig több mint két évvel ezelőtt a földtörvény vitájában szót kértem. Felszólalásomban elmondtam aggályaimat az ingatlanok szerzési korlátozásaival kapcsolatban. Örömömre most nem az szolgál, hogy a gyakorlati élet engem igazolt, hanem az, hogy a jogalkotás előkészítői is belátták már azt a sürgető és el nem odázható követelményt, hogy a tulajdonviszonyok, a vállalkozási kedv és lehetőség, a szektorsemlegesség kötöttségeinek feloldása nélkül gazdasági életünk problémáinak megoldása nem képzelhető el. Az előterjesztett törvénymódosítási javaslattal a szükségesség szempontjából egyetértek, a tartalmi részekben viszont fenntartásaim vannak, sőt esetenként kifejezetten ellentétes a véleményem. Elfogadom azt a módosítást, hogy megszűnik az ingatlanszerzési korlátozás, a szerzés állampolgári jogon megillet mindenkit. Egyetértek azzal, hogy a termőföld, a tanyaépület és a hozzátartozó termőföld, a magánerőből beépíthető építési telek elidegenítése esetén a haszonbérlőt és a bérlőt elővásárlási jog illeti meg. Ez megfelel a gazdasági és jogbiztonság követelményeinek. Támogatom azon módosítást, hogy a gazdálkodó szervezetek önállóságát növeljük azzal is, hogy a művelési ág megváltoztatása tovább egyszerűsödik. Ez egyben a hatósági munkát is könnyíti. A hatályos szabályozás földvédelmi ügyekben — területkivonás, belterületbe vonás — az eljárási hatáskört területnagysághoz köti. Ez az ügyek elintézési idejét meghosszabbítja, költségnövekedést eredményez. Egyetértek azzal a javaslattal, hogy a hatáskör kerüljön helyi hivatali szintre, így legalább ezen a téren elérjük, hogy az ügyeket ott intézzék, ahol azok keletkeznek, ahol azok összefüggéseit a legjobban ismerik. A mezőgazdasági üzemek egy része — különösen a gazdaságilag elmaradott térségekben és a gyenge minőségű földeken — csak veszteséggel tud termelni. Amennyiben a gazdasági élet egyéb területén, például az iparban, a . veszteséges ágazatok végre valóban megszüntetésre kerülnek, a mezőgazdaságban is szükséges ezt az elvet érvényre juttatni. Támogatom tehát a módosítási javaslatot abban is, hogy lehetőséget ad arra, hogy a mezőgazdasági üzemek a gyenge talajadottságú földeken csak a termőképesség megőrzéséhez szükséges munkákat végezzék el. A javaslat megfogalmazása azonban pontosításra szorul, legalábbis a végrehajtási rendelet szintjén, ahol rögzíteni szükséges, hogy mit kell érteni a termőképesség megőrzéséhez szükséges munkákon, például csak a növényti jellegű, de jogszabályban nem előírt együttműködési formákat is meghatározhassanak. Rámutatott: a mezőgazdasági művelésre alkalmas földterületek tulajdonszerzését a törvényben korlátozni kell, a maximális földterület megjelölésével. Tóth László (Csongrád m., 12. vk.), a szegvári Puskin Tsz elnökhelyettese a földtörvény módosítása kapcsán indokoltnak ítélte, hogy a közgyűlési döntéseken alapuló földeladásokra vonatkozóan rögzítsék a település lakosságának a földműveléshez fűződő elővásárlásijogát. Tóth László tolmácsolta megyéje tanyán élő tsz-tagjainak és gázdálkodóinak igényét arra, hogy méltányos vásárlásra nyíljon lehetőségük tanyatelkük területének kiegészítésére. Ezután következtek a földtörvény módosításával kapcsolatos hozzászólások; elsőként Kiss István (Bács-Kiskun m., 18. vk.), a tataházi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke kapott szót. védelmet, vagy a növényvédelmet és a tápanyagpótlást is. A tagok által bevitt földek megváltása mint jogintézmény egy adott politikai és gazdasági helyzet állami kény. szerintézkedése volt, ami, ha a jogállamiság megteremtését valóban nemcsak szavakban akarjuk, ma már nem tartható fenn. Tudom, hogy a szövetkezeti tulajdonba kerülő volt tagi tulajdont képező földek reális értékének megfizetésére a szövetkezetek többségénél anyagi alapok hiánya miatt nem kerülhet sor. Azt viszont el lehet érni, hogy a tulajdonos és a használó szövetkezet megállapodásán múljon a szövetkezeti tulajdonba kerülés ezeknél a földeknél és szabadon dönthessenek a föld áráról. Ennek hiányában a tulajdonos vonhassa ki a földet a szövetkezetből, természetesen ha a korikrét föld kiadása a nagyüzem tábláját sértené, a bevitt földdel azonos vagy megközelítőleg azonos minőségben és mértékben. El tudom azt is fogadni, hogy a tulajdonos és a szövetkezet között tisztességes árral haszonbérlet jön létre — mondta felszólalásában a képviselő. Szabó István (országos lista); a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke szerint a földtulajdon alapvető kérdéseit az új alkotmányban kell szabályozni, és erre építve szükséges az új földtörvényt kidolgozni. A jelenlegi földtörvény módosítása természetesen elodázhatatlan; és ebben a helyzetben valóban az a legfontosabb, hogy a reformintézkedések érdekében a gazdaságok működését nehezítő rendelkezéseket feloldjuk. A TOT elnöke ezután a termelőszövetkezeti gazdálkodók önállóságát és az önrendelkezést erősítő módosításról szólt. Véleménye szerint fel kell oldani az elidegenítési és tulajdonszerzési korlátokat. Minden szervezet és személy — persze ha kínálat van — vásárolhasson ingatlant, ideértve a mezőgazdasági rendeltetésű földet is. A tulajdonosi rendelkezési jog szabadságaként említette azt, hogy a földbeviteli kötelezettség törvényi szabályozása megszűnik, és erről a kérdésről a szövetkezetek alapszabálya illetve a tagság dönthet. Egyetértett azzal is, hogy a földtulajdonos tsz-tag kérhesse — az alapszabályban meghatározott mértékig — földjé- nek kiadását a tsz által kijelölt földrészből. Támogatta azt a törvényi kitételt is, amely ezután megengedi, hogy a földmegváltás és a földjáradék összege a szerződő felek közötti alku tárgya legyen. Befejezésül a TOT elnöke a parlamentnek javasolta a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény elfogadását. (Folytatás a 3. oldalon) A hatáskör kerüljön helyi szintre PARLAMENTI FOLYOSÓ Visszahallottam javaslatomat a minisztertől Varga Sándor márciusban lépett elő pótképviselöbol Tiszakécske és Lakitelek környékének képviselőjévé. A Szikra Termelőszövetkezet elnökhelyettese így először vett részt az elmúlt hetekben egy törvény előkészítő munkálataiban. Ha akarja, sem kerülhette volúa el, hogy foglalkozzon a szövetkezeti és a földtörvény módosításának tervezetével, mert húsz aláírással ellátott levelet kapott választóitól. Ebben többek között azt Írták képviselőjüknek, hogy a mostanáig hatályos földtörvény „igazságtalanul sújtja a termelőszövetkezeti tagok azon leszármazottait, akik nem tagjai a szövetkezetnek. Az ilyen örökösök földjét az érvényben levő jogszabályok alapján a szövetkezet őt évi földjáradéknak megfelelő összegért megváltja”. A választókkal ezek után Varga Sándor'személyesen vitatta meg a törvényjavaslatot:- —■ Azt tapasztaltam, hogy az emberek a törvény lényegét eleinte nem értették meg. Úgy gondolták, hogy akik valamikor bevitték a földet, most kikérhetik vagy a gyerekek részére igénybe vehetik. Ä beszélgetések után tisztázódtak az álláspontok, és én természetesena leveleket — több is érkezett — továbbítottam az előkészítőkhöz a minisztériumba. —- Milyen tapasztalatokat szerzett még a felkészülés során ? —- Elmentem a környék szövetkezeteibe is, ahol szintén fontos kérdések vetődtek fel. A szövetkezeti szakemberek nem tartották gyakorlati szempontok miatt célszerűnek, hogy csak közgyűlés dönthessen a föld sorsáról. Ezt el is mondtam a csoportülésen, és a miniszteri expozéban már azt hallhattam vissza, hogy a közgyűlés megbízásából a vezetőség is jogosult dönteni egy-egy földterület ügyében,-—- Mennyire elégedett a vitákban kiformálódóit törvénymódosítással ? — Maradtak még mindig feloldatlan ellentmondások. Például az, hogy Szövetkezeten kívüli személy, például egy gyári munkás bármennyi földet megvásárolhat, ha van pénze. Egy tsz-tagnál viszont továbbra is megmaradt a beviteli kötelezettség. Vagy például a művelésiág-váltózás, melynek engedélyezésére továbbra is a földhivatal jogosult. Én osztom a szövetkezeti szakemberek véleményét, akik szerint felesleges a hivatali átfutás, mert; sok kérdést saját hatáskörben, helyben is meg tudnánk oldani. Kérjék ki a pártok véleményét 1 Több törvény esetében is erősen kifogásolták az előkészítést a képviselők az első két nap vitájában. Főként azért, mert fontos kérdése. két nem bocsátottak társadalmi vitára, illetve ha volt is ilyen, nem eléggé széles körben. A parlament jogi bizottságának kora reggeli ülésén dr. Kőrös Gáspár Bács-Kiskun megyei képviselő indítványt tett. Kezdeményezte, hogy a jogi bizottság tegyen javaslatot a kormánynak: a törvényelőkészítés folyamatába intézményesen kapcsolják be valamennyi politikai pártot. 1 —jj Mivel indokolta javaslatát? — kérdeztem a képviselőt. — Fontos lenne, hogy a törvényjavaslatok úgy kerüljenek az állandó bizottságok és a parlament elé, hogy a képviselők megismerhessék valamennyi politikai párt, szerveződésvéleményét. Mondok egy példát. A készülő párttörvényről az előkészítés, során véleményt' mondott az MSZMP minden megyei bizottsága, megtárgyalta a Politikai Bizottság, a Központi Bizottság és ezt követően mindössze tizennégy napot adtak a különböző pártoknak, hogy ők is mondjanak véleményt, mielőtt a kormány és a parlament elé kerül. Ez a gyakorlat az én felfogásom szerint egy koalíciós kormányzás küszöbén nem folytatható. — Hogyan fogadta a bizottság a javaslatot? — Egyetértettek, így az indítvány rövidesen a kormányzati szervek elé kerül.
