Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-01 / 128. szám

FOLYTATTA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS

(Folytatás a 2. oldalról.)

Dr. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a budapesti. 71. Sz. Jogtanácsosi Munkaközösség jogtanácsosa az állami tulajdonban levő ingatlanok kezelési jogával kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy alapvetően mindenki mezőgazdasági földekre gondol, ám a jelenlegi földtörvény valójában ingatlantörvény, mert a nem mezőgazdasági rendeltetésű ingatlanokra is vonatkozik. Ezzel összefüggésben annak a véleményének adott hangot: meg kell vonni a társadalmi szervezetek azon jogát, hogy a kezelésükben levő állami tulajdonú ingatlanokat százforintos névleges értéken átjátsszék másoknak. Abból egyetlen társadalmi szervezet se csinálhasson magának tőkét — tette hozzá. A mezőgazdasági szövetkezetekbe bevitt földek elvételét, amit ma szemérmesen földmegváltásnak neveznek, tévedésnek minősítette. Mint mondta, a megváltás nem egyéb, mint a parasztok megfosztása tulajdonuktól. Olyan téves eljárási mód volt, amelyet másként nem lehet helyrehozni, csak ha visszaállítjuk az eredeti állapotot: a földet visszaadjuk tulajdonosának vagy örököseinek.

Ha erre a tulajdonos igényt tart, ettől a lehetőségtől nem szabad elzárkózni.

A szövetkezeti önkéntesség érvényesülésével kapcsolatban hangoztatta, hogy semmiféle kényszer nem erőltethető a tagságra. A földmegváltás viszont nem egyéb a szövetkezet egyoldalú lépésénél, következésképp szó sincs arról, hogy tagok bármilyen formában beleszólhatnak abba. Számukra az a lehetőség marad, hogy ne fogadják el azt a pénzt, amit felajánlanak. Ezt az összeget a tsz-tagok egyébiránt „bagónak”,nevezik. A képviselő a föld visszaadását ellenzők érveit azzal utasította1" el, hogy a ládafiákban, illetve az ingatlan-nyilvántartási hatóságoknál megvannak az eredeti okiratok, s az sem lehet rendező elv, hogyha mindenkinek nem szolgáltathatnak igazságot, akkor abban senki se részesüljön. Hangoztatta, hogy a föld visszaadását nem lehet halogatni, ha az Országgyűlés vissza akarja nyerni méltóságát, ezt a lépést meg kell tennie a történelmi igazság érdekében.

Fodor Sándor (Fejér m., 5. vk.), a mezőszqjtgyörgyi Alkotmány Tsz elnöke azokkal értett egyet, akik a tulajdonviszony tisztázásának kérdéseiben a szövetkeáér tágjaira, a községekben élőkre, ott'dolgozókra bízzák a döntéseket./Ova. intett attól, hogy a tulajdo-CSIPKÓ SÁNDOR: l

nosok keresése közben a szélsőséges véleményekre alapozva hibát kövessenek el. A tulajdon tisztázása — szerinte nem a legfontosabb kérdés.

Zarnóczi József (Budapest, 27. vk.), a Belügyminisztérium Menekültügyi Hivatalának vezetője felhívta a figyelmet arra: a magánszemélyek Ingatlanszerzési korlátozásának feloldására vonatkozó javaslat — a képviselő szerint — összhangban áll a gazdaság dinamizálását szolgáló, a szektorsemlegességet célzó törekvésekkel. Ám ez a rendelkezés — mutatott rá — több következménnyel jár a településfejlesztés szempontjából. Elkerülhetetlen például, hogy az állami telkek használati és igénybevételi díjának rendszerét tovább korszerűsítsék.

Dr. Balogh Károly (Győr-Sopron m.,

11. vk.) rábapordányi körzeti orvos, a helyi vadásztársaság vezetője javasolta, hogy a földtörvény ne tartalmazzon olyan kitételeket, amelyek a vad tulajdonjogára és a vadászati jogra vonatkoznak. Szerinte e kérdést a vadászatról és a vadgazdálkodásról szóló önálló törvény napirendre tűzésekor vitassák meg.

Tavaszi János (Hajdú-Bihar m., 17. vk.), a pocsaji Új Elet Termelőszövetkezet csoportvezetőjé kiemelte: a földtörvény módosítása nagyban befolyásolja több mint 2900 település, valamint az ország lakossága 42 százalékának sorsát, jövőjét. Fontosnak tartotta azt is, hogy a falut és a mezőgazdasági üzemeket egységes egésznek tekintsék, mert helyzetükről csak így lehet hű képet alkotni. Emellett azt sem szabad szem elől téveszteni — mondotta ' hogy a falvak és a mezőgazdasági üzemek között kölcsönösségi viszony van. A tsz-ek, állami gazdaságok anyagi segítsége nélkül ugyanis nagyon kevés pénz jutna e települések fejlesztésére.

Viola Károly (Pest m., 14. vk.) honvédségi műszaki előadó több módosító javaslatot is megfogalmazott. Véleménye szerint ha a termelőszövetkezet megszűnik, s a tagok a föld kiadására nem tartanak igényt, akkor a földet ne a megváltási ár ötszöröséért, hanem a mindenkori forgalmi értéken lehessen eladni. Fontos, hogy ez esetben is érvényesüljenek a piaci viszonyok. Nem értett egyet azzal a törvényjavaslatban megfogalmazott előírással sem, amely a temelőszövetkezet kezelői jogát tulajdonjoggá alakítja. A nehéz pénzügyi helyzetben lévő 'termelőszövetkezetek j "így szinté ingyen jutnak földhöz, amelyet aztán jelentős összegekért értékesíthetnek.

A parasztság nyugtalan, bizalmatlan

— Sokan felteszik a kérdést — kezdte felszólalását Csipkó Sándor keceli szakszövetkezeti elnök —, hogy kik fognak földet vásárolni? S van-e a parasztságnak egyéni termelői tapasztalata?

A parasztságnak nincs pénze, ezért az első kérdésre nem tudok válaszolni. Azt viszont tudom, hogy van önálló gazdálkodási tapasztalata. Szakszövetkezetben dolgozom, ahol a közös gazdaság mellett szépen virágoznak az egyéni gazdaságok is. A tradíció nem veszett ki.

— Fontosnak tartom — folytatta a képviselő —, hogy a föld bármely kérdésében a szövetkezeti tagság döntsön, ne más. Viszont tisztázni kellene néhány dolgot. Az egyik politikai jellegű. A különböző pártoknak ugyanis másmás jelszavaik vannak a birtoknagyságról. Van, aki a nagyüzem, akad,, aki a farmergazdaság mellett tör lándzsát, más a földosztást szorgalmazza. Én a jövő mezőgazdaságát a szövetkezetben tudom elképzelni, de más típusú szövetkezetben, mint a mai. Olyanban, mely egyszerre termelő, értékesítő, beszerző és szolgáltató szövetkezet. Nem lenne értelmetlen megvizsgálni a Nyugaton kialakult hasonló szervezeteket.

A másik kérdés gazdasági jellegű. A mezőgazdaságot sikerágazatnak tekintettük, és nem vizsgáltuk, hogy a „siker” jelző miért változott át „válsággá”. Pedig fontos lenne ennek tisztázása, mert ha tovább folytatjuk a mezőgazdaságot kizsaroló politikát; az egyéni gazdaságokat is olyan helyzetbe hozzuk, mint a nagyüzemeket.

Ahhoz, hogy a jövő árutermelő parasztgazdaságai működni tudjanak, tőkére van szükség. De húsz százalék fölötti hitelekkel, amikor a mezőgazdasági termelés jövedelmezősége ennek egyharmada? Ki az, aki ilyen feltételek között vállalkozni mer?

Ezután egy sor részletkérdést érintett a felszólaló. Beszélt afról, hogy az új birtokméretek új eszközöket is igényelnek. Felhívta a figyelmet, hogy keresni kell a nyugdíjbiztosítás újszerű formáit. Rámutatott az ellentmondásra, hogy míg a nagyüzemek kapnak állami támogatást, az egyénileg gazdálkodók ugyanazért a terményért pern. S, végül javasolta, hogy a pártok mellett a kormány is alakítsa ki saját agrárkoncepcióját.

Mint befejezésül mondta, a parasztság ma nyugtalan, bizalmatlan. Ezt a bizalmatlanságot mielőbb fel kell oldani, mert hatalmas erők vannak a csöndesség mögött.

Bántfy György (Budapest, 4. vk.), a József Attila Színház színművésze hangsúlyozta: az új törvény megalkotásakor gondolni kell arra, hogy a Polgári Töfvénykönyv rendelkezései szerint a vad az állam tulajdona. Ennek következtében a vadászat joga is az államé. Magyarországon a vadászat eddig sikerágazat volt, s hazánkban a világ egyik legszervezettebb vadgazdálkodása folyik. A képviselő szerint a

0 Walter Péter felvétele.

gondosan előkészített új vadászati törvényben helyet kell teremteni minden, értéket megtartani képes változtatásnak.

Török Sándor (Szolnok m., 13. vk.), a Jászapáti Nagyközségi Közös Tanács elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy elindult az országban egy káros folyamat, amelyet szükséges lenne megállítani. Mint mondotta, korábban számos termelőszövetkezet, áfész, vas-, faipari, ruházni, fémipari, cipőipari szövetkezet s más javító, szolgáltató tevékenységet ellátó szövetkezet állami tu- lajdonban levő épületet kapott, hogy beindíthassák szolgáltatásaikat. A szövetkezetek összevonása azonban azt eredményezte, hogy több helyen elsorvasztották ezeket a szolgáltatásokat, az épületek pedig kihasználatlanul állnak, állaguk egyre romlik. A lakosság sok községben követeli a szolgáltatások biztosítását. Ám a helyi tanácsok tehetetlenek, nincs sem jogi, sem anyagi lehetőségük, hogy kötelezzék a szövetkezeteket e tevékenységek folytatására.

Dr. Séra János (Komárom m., 10. vk.) kisbéri körzeti állatorvos megjegyezte: ismeri a kincstár tőkeéhségét, mégis értetlenül áll a törvénymódosítás olyan értelmezése előtt, hogy a termőföld megvásárlásához korlátlan lehetőséget teremt külföldiek számára is. Dr. Séra János elmondta, hogy a törvénynek ezzel a rendelkezésével lelkiismereti aggálya is van. Mégpedig azért, mert tudja: e termőföld volt,ezer éven át a nemzet fenntartója, a ,létezés, a közjó előteremtésének bázisa. Ilyen és hasonló aggályok, illetve vélemények alapján javasolta a törvénytervezet módosítását úgy, hogy külföldi jogi vagy magánszemély csak termőföld kivételével és a Pénzügyminisztérium előzetes engedélye alapján szerezheti meg az ingatlan tulajdonát, adásvétel, csere vagy ajándékozás útján.

Az erdő- és vadgazdálkodási törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz először Weibl Elemér (Veszprém m., 8. vk.), a Balatonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ugodi erdészetének vezetője szólt hozzá. Kiemelte, hogy a mostani törvényjavaslat biztonságot ad az erdőtervezéshez, a hosszú távú állami és az éves vállalati tervek jobb összehangolásához. Közös óhajként fogalmazta meg, hogy megvalósuljon a kormány által meghatározott 150 ezer hektárnyi új erdőt létesítő elképzelés az ezredfordulóig.

Ugyancsak üdvözölte a MÉM és az MTA által előterjesztett, s az akadémia elnöksége Által elfogadott állásfoglalást, amely. 2000-től 2050-ig további 700 ezer hektárnyi új erdő telepítésére tett javaslatot.

Weibl Elemér javasolta: a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter jövőre terjesszen a Parlament elé új erdőtörvényt az 1961. évi helyett.

Balogh András (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 22. vk.), a Tokaj és Vidéke Áfész autó-motorszerelője kérte a Parlamentet — hivatkozva a házszabályra —, hogy utasítsa el a törvénytervezetet,

PARLAMENTI FÖL YOSÓ

A kisebbségre leszek kíváncsi

A parlamenti kakasülőn, az ülésszak nézői között találkoztam Olajos István lakiteleki tanárral, aki egyébként az MDF helyi szervezetének vezetőségi tagja. — Milyen benyomásokat szerzett? — kérdeztem.

— Először vagyok a Parlamentben, és a hely varázsa eleinte nagyon megkapott. Amikor viszont bejöttek a képviselők.és megkezdődött az ülés, szemembe tűnt, hogy sokan újságot olvasnak a felszólalások alatt. Ez engem arra emlékeztetett, amikor a főiskolán előadás alatt nem figyeltünk oda.

— Mi a véleménye a hozzászólásokról?

I — Sokból kiérződik, hogy fenntartás nélkül támogatja a miniszter állás- • pontját. Szerencsésnek tartom, hogy vannak azért olyan képviselők, akik mernek vitatkozni. Nagyon élveztem a kialakult vitát. Látható, hogy a képviselők meg fogják szavazni a törvénymódosításokat. A kisebbségre leszek kíváncsi, aki ellené szavaz vagy tartózkodik. Jó lenne, ha ezt a kisebbségi véleményt is meg lehetne ismerni a lapokból.

— Látom, jegyzetelt is.

pl Két felszólalás fogott meg különösen, az egyik Tallósy Frigyesé, a másik Varga János Tolna megyei képviselőé. Vargától azt jegyeztem fel, hogy a helyzet gyors változása miatt mind gyakrabban módosítani kell a nemrég elfogadott törvényeket is. Ezért hosszú távra nem lehet most törvényeket alkotni.

—1—

w/~

és egy későbbi időpontban, kellően átgondolva, szakemberekkel konzultálva újra tárgyalja meg azt az. Országgyűlés.

Dr. Mezey Károly (Szabolcs-Szatmár m., 18. vk.), a Kisvárdai Városi Tanács Kórház-Rendelőintézetének osztályvezető főorvosa csatlakozott azokhoz, akik új vadászati törvény megalkotását szorgalmazták.

Tóth János (Budapest, 37. vk.), a MTESZ főtitkára hozzászólásában a törvényjavaslatnak azzal a részével foglalkozott, amely a gazdaságok tulajdonába kívánja adni az erdőket, s lehetővé tenné az erdők szabad adásvételét. Véleménye szerint ezeket a javaslatokat szakmai körökben jelentős ellenérzéssel fogadták. Mindkét paragrafus módosítására indítványt tett. Javasolta, hogy ne kerüljenek az erdők a gazdálkodó szervezetek tulajdonába, s így azok szabad adásvételére se kerülhessen sor. Kifogásolta azt is, hogy. a törvényjavaslat előkészítése során nem került sor széles körű szakmai vitára.

Vass Józsefné (Békés m., 15. vk.), a sarkadi Lenin Mgtsz főkönyvelőhelyettese kétperces hozzászólásban kívánta kiegészíteni írásban benyújtott indítványát. Utalt arra, hogy a vadászati törvény megalkotását 12 éve szorgalmazzák. Hangoztatta: korrekt módon, kölcsönös megbékéléssel kell a törvényt kialakítani. Véleménye szerint december 31-éig el lehetne készíteni a törvényjavaslatot.

Tornai Endre ugyancsak két percre kért szót, immár másodszor a szerdai vitában. Hangsúlyozta: indokolt, hogy a vadászati területeknek egy gazdája legyen, mégpedig a mezőgazdasági üzemek.

Mivel többen nem jelentkeztek hozzászólásra, Szűrös Mátyás javasolta az általános vita lezárását, majd szavazásra tette fel: bocsássák-e részletes vitára a három törvényjavaslatot. A mezőgazdasági szövetkezetekről, valamint a földről szóló törvény módosítása kapcsán a képviselők nagy többsége arra voksolt, hogy legyen részletes vita, az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló törvényjavaslat részletes vitáját azonban 175-en elutasították (87-en szavaztak mellette, 29-en pedig tartózkodtak), így az Országgyűlés úgy határozott, hogy e törvényjavaslat felett most nem nyitnak részletes vitát.

A termelőszövetkezetekről szóló törvény módosításáról folytatott részletes vitában elsőként Győrffy László (Vas m., 7. vk.), az ostífyasszonyfai Petőfi Termelőszövetkezet elnöke kért szót. Hangsúlyozta: a szövetkezetek nyugdíjas és aktív tagjai a föld tulajdonjogával még ma is rendelkeznek. Ésetükben tehát nem került sor megváltásra. Ez csak azoknál történt meg, akik a területet elhagyták, a szántóföldről lemondtak, illetve felhagytak a föld művelésével. A képviselő azt taglalta a továbbiakban, hogy miként kell megváltani a földet azok esetében, akik kilépnek a közös gazdaságokból, illetve akik elhunytak. Ezzel kapcsolatosan fontosnak tartotta, hogy ne törvény szabályozza ezek módozatait, hanem bízzák ezt a kilépő, az örökös és a termelőszövetkezet közös megegyezésére. Dr. Tallóssy Frigyes írásban is benyújtott módosító indítványát igyekezett szóban is vüágosabbá tenni képviselőtársai előtt. Nyomatékosan hangsúlyozta a tulajdonjog és a földhasználati jog közötti különbséget. Rámutatott: javaslata arra irányul, hogy akitől megváltással vették el a földet, annak vagy örököseinek vissza kell adni, ha ezt kéri. Más kérdés viszont, hogy a közös földhasználat változatlanul megmarad. Ez azt jelenti, hogy a tagnak vagy a tulajdonosnak abban kell megegyeznie a szövetkezettel, hogy a szövetkezet mennyi haszonbért fizet a földért, ha ezt a tulajdonos kéri.

Miután a tárgyalt törvényjavaslatok részletes vitájában új felszólaló nem jelentkezett, az elnöklő Szűrös Mátyás felkérte a mezőgazdasági, illetve jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság tagjait, hogy együttes ülésen vitassák meg a törvényjavaslatok vitájában elhangzott módosító indítványokat, s készítsék el jelentésüket. Ezzel az Országgyűlés ülésszakának második napja - amelyen Szűrös Mátyás, Jakab Róbertné és Horváth Lajos felváltva elnökölt — befejeződött. Az ülésszak ma Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter válaszával folytatódik.

Nagy Imre és sorstársainak temetése legyen a nemzeti megbékélés jelképe

(Folytatás az 1. oldalról.)

Amikor ismételt félreállítása után 1956 októberében visszakerült a miniszterelnöki székbe, rendkívüli körülmények között küzdött az ország megmentéséért. Egyszerre harcolt a magyarországi sztálinizmus megfékezéséért, a nemzeti sérelmek jóvátételéért, a külső beavatkozás elhárítása érdekében és a népfelkelés mögött feltámadt ellenforradalmi cselekményekkel szemben. Ehhez sem pártja, sem koalíciós partnerei nem nyújtottak megfelelő támogatást. A sodró eseményekben maga sem mutatott kellő határozottságot, és tévedett külpolitikája nemzetközi feltételeinek és következményeinek megítélésében. Neve azonban összeforrott a nemzeti önállóság talaján, az önigazgatást és a demokratikus többpárti pluralizmust elismerd szocialista úttal.

1956. november 1—4-e között a külső körülmények megváltoztak, ugyanakkor az MSZMP és a kormány vezetése kettészakadt. Nagy Imre nem vállalta az akkori külső és belső körülmények által kikényszerített kompromiszszumokat, nem vállalta a régi politikai intézményrendszer részleges megjavítá-, sával elérhető reformokat. Ez vezetett

személyes tragédiájához, a politikai okokból reászabott igaztalan halálos ítéletig.

Az MSZMP Központi Bizottsága tiszteletben tartja a pártalapításban résztvevő Nagy Imrének és küzdőtársainak emléket. A párt megújulása során épít az 1956. október végi megalakulásának elveire, nyíltan vállalja az 1953—54-es reformkezdeményezések örökségét.

Az 1956-os eseményekben, a nehéz napok ellentmondásos viszonyai között a szembenálló felek mindegyikének oldalán sokan hősiesen küzdöttek és haltak meg vélt vagy valós, de egyaránt igaznak hitt céljukért. Sdkszázan váltak az események véletlen áldozatává. A tragédia maga a testvérharc volt, annak minden halottja a nemzet vesztesége.

Újabb megrázkódtatáshoz vezetne, ha Nagy Imre és sorstársai temetése a nemzetet megosztó feszültségek forrásává válna. Ezért az MSZMP Központi Bizottságé felhívja a párt tagjait) a magyar állampolgárokat: felelős magatartással legyenek méltóak a kegyeleti aktushoz.

A temetés legyen mementó: a nemzeti megbékélés jelképe. (MTI)

Átadták Nagy Imre ^

személyes hagyatékát Erzsébettel

Több mint három évtizede halogatott jogi aktus színhelye volt szerdán a Legfőbb Ügyészség: Nagy Imrének, Magyarország koholt vádak alapján elítélt és kivégzett miniszterelnökének leánya, Nagy Erzsébet hosszú évek várakozása után átvehette édesapja személyes jellegű hagyatékát.

A szűk körben minden külsőségtől mentesen lebonyolított hivatalos aktuson Nagy Erzsébet férjével, Vészi Jánossal jelent meg dr. Nyíri Sándor legfőbb ügyészhelyettes dolgozószobájában. A tágas hivatali helyiség vendégfogadó asztalán glédába állítva várták a hozzátartozókat mindazok a személyes jellegű iratok, feljegyzések, amelyek Nagy Imre romániai száműzetése idején papírra vetett gondolatait, emlékeit rögzítették; illetve mindaz, ami ezekből a dokumentumokból egyáltalán előkerült.

A jogászi pontossággal összeállított átvételi lajstromra a többi között felkerülhetett az a 72 számozott oldalon íródott élettörténeti vázlat, amelynek Nagy Imre a Viharos emberöltő címet adta. A hagyaték dokumentumai között vehette át a család azt a három román blokkfüzetet is, amelyek lapjaira Nagy Imre snagovi „fogságának” napjaiban vetette papírra Gondolatok, emlékek című jegyzeteit. Versek, levelek, orvosi igazolások zárják a listát, amelynek valamennyi tételét a hozzátartozók kérésére átmenetileg továbbra is a legfőbb ügyész helyettesének páncélszekrénye őrzi.

A jogi formaságok végeztével Nagy Erzsébet válaszolt a Magyar Távirati Iroda munkatársának kérdéseire.

— Miért kellett több mint 30 évet várni erre a jogi aktusra; miként született meg a döntés arról, bogy a családnak most visszaszármaztatják ezeket a személyes jellegű dokumentumokat?

— Hogy miért kellett eddig várni, annak megválaszolására — úgy gondolom Ej- nem én vagyok az illetékes. Nagy Imre elítéltetésével es kivégzésével kapcsolatban családunk magatartását magának apámnak a magatartása határozta meg az elmúlt évtizedek során. Az, ahogyan a zárt ajtók mögött lefolytatott „per” során is mindvégig keményen tartotta magát. Én ezt a álb'tolagos eljárást egyébként vérbíráskodásnak nevezem; hál’ istennek ma már a magyar közvélemény számára is nyilvánvaló, miféle koncepciózus politikai tribunál elé állították Nagy Imrét.

Nos, amikor a kivégzés után hat héttel — eléggé kegyetlen körülmények között — közöltek velünk, hogy mi is történt, akkor anyámmal együtt ugyanarra a gondolatra jutottunk : attól a kormányzattól, pontosabban attól a párttól, amelynek apám egyik alapítója volt, és amelyik igen kegyetlenül, ilyen bosszúállóan járt el vele — s amelytől egyébként apám sem kért kegyelmet:—, attól mi sem kérünk könyörületet Évtizedekig semmiféle kérelemmel sem fordultunk a hivatalos szervekhez, s miután édesanyám 11 évvel ezelőtt meghalt, én sem változtattam családunk álláspontján. Egészen mostanáig semmiféle kormányzati szervhez sem intéztem kérvényt

Először tavaly nyáron érzékeltük, hogy Magyarországon megindult egyfajta politikai újragondolása 1956;nak. Grósz miniszterelnök úr Egypsült Államok-beli útja során nyilatkozatot adott amelyben kegyeleti okokra hivatkozott s ennek kapcsán három nevet említett: Nagy Imréét Gimes Miklósét és Maiéter Pálét. Erről mi — ugyanúgy, mint bármely más magyar állampolgár — a sajtóból értesültünk. Ezután hónapok múltak el, és semmi sem történt, mígnem december végén 3 a többi hozzátartozóhoz hasonlóan —meghívást kaptunk az Igazságügyi Minisztériumba. Mi, feijemmei együtt úgy határoztunk, hogy eleget teszünk az invitálásnak. Azzal a szándékkal mentünk be, hogy nem zárkózunk el egy ilyen jellegű „tájékozódó" beszélgetés elől a minisztérium illetékeseivel.

A találkozó — amelyre nem találok jobb kifejezést, mint tájékozódó beszélgetés — meg is történt. A minisztérium illetékesei elmondták, mire gondolnak ők, s mi is elmondtuk, hogyan látjuk mi a dolgokat. Nagy Imre és mártírtársai temetéséről akkor semmiféle megállapodást sem kötöttünk.

Ott is ugyanazt a nézetet képviseltem, mint ma: édesapám és társai ügye elválaszthatatlan 1956 értékelésétől; megítélésem szerint forradalom és szabadságharc zajlott le 1956-ban Magyarországon. Elmondtam azt is, hogy a mártírok sorsát elválaszthatatlannak tartom; nem kívánom apám ügyét elszakítani a többiekétől. Eltemettetésükkel kapa csolatban tájékoztattak minket, hogy szabadon rendelkezhetünk hozzátartozóink földi maradványai felett. Mint több nyilatkozatomban is utaltam rá, akkor azt válaszoltam, hogy a 301-es parcellában a forradalom több száz névtelen mártírja nyugszik, ezért azt szeretném, ha az a hely egyfajta nemzeti sir, nemzeti kegyhely, mementó lenne. Ennek nyomán született meg a döntés, hogy édesapámat ugyanott, a 301-es parcellában helyezzük örök nyugalomra.

— Visszatérve Nagy Imre hagyatékára; tudott-e a család ezeknek az iratoknak a létezéséről; számon tartották-e, hogy valahol létezniük kell ilyen személyes jellegű iratoknak is.

Igen, tudtam róla — édesanyám elbeszéléseiből. Én apámat még itthon, magyar földön, 1956. november 23-án a mátyásföldi repülőtéren láttam utoljára; aztán többé már nem találkoztam vele. Édesanyámat átrakták a mi csoportunkhoz. (Első férjemet, dr. Jánosi Ferencet addigra mar szintén letartóztatták.) Ekkor édesanyám elmondta, kikkel találkozott, milyen beadványokat, leveleket írt édesapám. (Á postás szerepét természetesen a román központi vezetőség, illetve a Politikai Bizottság tagjai „vállaltak magukra". Hogy aztán az iratok hová jutottak, hová nem, azt ma már nem lehet nyomon követni — mindenesetre nem a címzettekhez.)

— És arról is volt tudomása, hogy Nagy Imre a fogságban gondolatait, visszaemlékezéseit papírra vetette?

— Igen, azt is anyukámtól tudtam meg, hogy apám gondolatait rögzíti az^1956-os

forradalommal kapcsolatosan, s amellett hozzálátott életrajzanak megírásához is, sőt azt is tudtam, hogy ez az írás a Viharos emberöltő címet viselte. A hagyatékot áttekintve sajnálattal konstatáltuk, hogy apám nem jutott messze önéletírásában; kevés ideje volt hozzá. Egyébként Berecz János Ellenforradalom tollal és fegyverrel című könyvében'is volt utalás arra, hogy édesapám jegyzeteket készített snagovi fogságában:

— Akkor erre a személyes hagyatékra is vonatkozott az az előbb említett családi döntés, hogy semmit nem kémek a kormányzattól. nem veszik fel a kapcsolatokat a kormányintézményekkel ?

—Nevetséges lettvolnaezeketa dokumentumokat követelni, amikor sokkal súlyosabb kérdésben sem született megnyugtató döntés. Mindig is örök emberi jognak, és nem privilégiumnak tartottam a kivégzettek eltemetését. Ha még ezt sem tette meg a kormányzat, akkor hogyan várhattam volna el azt, hogy apám gondolatait, szellemét visszaadják.

— Akkor végül is hogyan jött létre ez a mai találkozó a legfőbb ügyész helyettesével; három évtized után egyszer csak megkeresték önt?-— Talán a Magyar Nemzetben május elején megjelent inteijú segített ebben; ott említést tettem ezekről a dokumentumokról is. Ezután nem sokkal Nyíri Sándor főügyészhelyettes segítségével lehétőség nyílott arra, hogy végre egyáltalán megláthassam ezeket a számomra oly becses iratokat.

*■* — Akkor tehát tulajdonképpen az ügyészség kereste meg a családot, ugye?

. — Igen, mondhatom, hogy igen.

— Miután megismerkedtek ezekkel a memoárokkal, iratokkal, észrevettek-e valamilyen hiányt; van-e valami, ami nem került elő?

’— Igen, számos konkrét dolog hiányzik, amiről tudomásom van. Ilyen például az a nagyon ártatlan, politikai vonatkozásoktól teljességgel mentes levél, amelyet édesapám internálasa alatt születésnapomra irt nekem. Egybehangzó állítások szerint szinte az utolsó pillanatokig irt édesapám a siralomházban. Feltételezem; a családnak is hagyott hátra végső üzenetet.

— És mi történhetett az emlékirat hiányzó oldalaival?

— Szinte _az utolsó napokig a Belügyminisztérium őrizte ezeket az iratokat. Nem tudom, kinek a kezén fordultak meg a dokumentumok, illetve kinek lehetett betekintése, netán beavatkozási lehetősége. A dolgok mindenesetre arra utalnak, hogy valaki, vagy valakik „belenyúltak” az iratokba. Ezt támasztja alá, hogy 'a snagov^ emlékiratokból teljes szövegrészek hiányoznak, helyenként 40-50 oldalt távolítottak el a kézzel írott füzetekből, néhol pedig oldalakat vágtak félbe. Egyébként az sem kizárt, hogy a hiányzó szövegrészek kapcsán felkéijük. az illetékes szerveket, indítsanak nyomozást.

— Ügy tudom, a család döntése értelmében ezeket a fontos dokumentumokat egyelőre letétbe helyezik a legfőbb ügyész helyettesének páncélszekrényében. Mi motiválta ezt a döntésüket, s van-e remény arra, hogy a szélesebb közvélemény idővel esetleg bepillantást nyerjen ezekbe a nagy érdeklődéssel várt iratokba?

—Ezeknek a dokumentumoknak a birtoklása, úgy gondoltam, óriási felelősség. Ugyan én vagyok az örökös, de véleményem szerint ezek az iratok a nemzet kincsestárát illetik meg. A dokumentumok egyelőre itt, a páncélszekrényben lesznek a legnagyobb biztonságban, később pedig esetleg egy történészcsoportot bízunk meg az anyag feldolgozásával.

A mai magyar belpolitikának — minden biíonnyal — egyik mérföldköve, illetve próbaköve lesz a temetés. Az utóbbi napokban számos nyilatkozat hangzott el felelős politikusok szájából, A legtöbbet hangoztatott formula a nemzeti megbékélés. Az ön véleménye szerint is válóban a nemzeti megbékélés napja lesz június 16-a?

* Ip Remélem, hogy az lesz. Ez tulajdonképpen gyásznap, de én nagyon szeretném, hogyha a magyar történelemnek ez a szakasza tisztázódha. Valóban a nemzetnek legnagyobb szüksége most az összefogásra es a megbékélésre van, nem a széthúzásra és a marakodásra. Nagyon szeretnénk ha apám holtában is a nemzetet szolgálná. Es a legnagyobb szolgálat Magyarország számára az, hogy békés körülmények között végre tudja hajtani a /kibontakozást, s végre kilábaljon ebből a politikai, gazdasági csődből.

(MTI — Garajszkiüfstván)