Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-27 / 124. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. május 27. \ Ülést tartott az MSZMP Politikai Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága május 26-án, pénteken ülést tartott. A testület megvitatta a köztársasági elnöki, az országgyűlési képviselői és a tanácstagi választások rendjére vonatkozó javaslatot. Megállapította: az 1988. évi módosítási javaslattal szemben gyökeresen új választási törvényre van szükség, amely összhangban van az alkotmány módosításával, valamint a pártokról szóló és az egyéb, úgynevezett sarkalatos törvényekkel. A Politikai Bizottság hangsú-, lyozta: az új választási törvénynek a népfelség elvének érvényesítésével, a hatalom- megosztás megvalósításával, parlamentáris demokrácia megteremtésével kell ga­rantálnia a választópolgárok jogainak szélesítését. Biztosítani kell a pártok de­mokratikus esélyegyenlőségét, a felelős népképviseleti és a kiegyensúlyozott kor­mányzati tevékenység feltételeinek kialakítását csakúgy, mint azt, hogy a választó- polgárok a hivatalosan bejegyzett pártok programjai között szabadon választhas­sanak. Az Országgyűlés összetétele, a mandátumok megoszlása a választópolgá­rok politikai akaratát tükrözze. Foglalkozott a testület a KB mellett korábban működő kultúrpolitikai munka- közösség 1973 márciusában „néhány tudós antimarxista nézeteiről” kialakított állásfoglalásával. Akkor hét filozófus és szociológus (Hegedűs András, Heller Ágnes, Márkus György, Márkus Mária, Kis János, Bence György és Vajda Mihály) nyomtatásban nagyrészt meg nem jelent tudományos nézeteit elítélően minősítették azzal az indokkal, hogy azok „átgondolt és összefüggő antimarxista, újbaloldali, revizionista ideológiai, politikai koncepciót” képviselnek. Az állásfoglalás után a Politikai Bizottság határozata alapján Hegedűs Andrást, Kis Jánost és Vajda Mihályt kizárták a pártból és mind a hét személyiséget eltávolították a kutatóintézetekből, publikálási és utazási korlátozásokat vezettek be ellenük. A Politikai Bizottság pénteki ülésén megállapította: a kultúrpolitikai munkakö­zösség tizenhat évvel ezelőtti állásfoglalása, az azt követő PB-határozat korlátozó intézkedései nem feleltek meg a KB 1969-es tudománypolitikai irányelvei által a kutatás szabadságát deklaráló elveknek. A tudományos álláspontok politikai minősítése károsnak bizonyult. Az akkor vitatott, politikailag elitéit nézetek egy része a jelenlegi gyakorlatban érvényesül, megvalósulóban van. A testület hatálytalanította 1973 május 8-ai határozatát. A jövőre nézve ugyan­akkor nem tekinti feladatának, hogy elméleti és tudományos kérdésekben határo­zatokat hozva utasítson állami szerveket. Nem akar állást foglalni a tudományos vitákban. Elhatárolja magát a múltban követett gyakorlattól. Javasolja az illeté­kes állami szerveknek, hogy a politikai döntés alapján keletkezett jogsérelmeket saját hatáskörükben orvosolják. Landolás a Reichstag előtt Nagy meglepetést keltve két kétüléses repülőgép ereszkedett le pénteken kora reggel Nyugat-Berlinben a Reichstag egykori épülete előtt. A gépek utasai azonnal sorsukra hagyták járműveiket, így egyelőre nem világos, kik és milyen céllal érkeztek ily módon az ismert történelmi színhelyre. A szemtanúk beszámolója szerint a nyugati gyártmányú gépek egy ideig párhu­zamosan repültek a Kelet- és Nyugat-Berlin között húzódó fallal, afölött mintegy ötven méter magasan. A hatóságok megkezdték az eset kivizsgálását. Sajtótájékoztató az Elnöki Tanács üléséről Az Elnöki Tanács ülését követően Zentai Gyula, az ET elnöki titkársá­gának vezetője és Faragó András, az Országgyűlés sajtóirodájának vezetője tájékoztatta a sajtó képviselőit a ta­nácskozáson elhangzottakról. Faragó András elmondta, hogy az Elnöki Tanács ülésén a testület 16 tag­ja vett részt. Bognár Rezső, Gajdócsi István és Kádár János — külföldi el- foglalság, illetve egészségi okok miatt — igazoltan maradt távol. Zentai Gyula közölte: az Elnöki Tanács 175 kegyelmi kérelmet tekin­tett át, s ennek során 29 személy része­sült kegyelemben. Megjegyezte: joge­rős halálos ítéletre vonatkozó előter­jesztés most nem került az Elnöki Ta­nács elé. A testület — tekintettel az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán el­hangzott interpellációra és az igazság­ügy-miniszter válaszára — foglalko­zott a halálbüntetésre ítéltek kegyelmi ügyével. Zentai Gyula Utah arra, hogy a halálbüntetés fenntartásáról vagy megszüntetéséről az új Büntető Tör­vénykönyv rendelkezni fog. Addig vi­szont a kegyelmi ügyek elbírálása az Elnöki Tanács hatáskörébe tartozik. Az igazságügy-miniszter indítványoz­ta, hogy az új rendelet megszületéséig az Elnöki Tanács a halálbüntetések végrehajtását függessze fel. Az ET a kérdést megvitatta, érdemi döntést most nem hozott, de úgy határozott, hogy a halálbüntetések végrehajtásá­nak felfüggesztését következő ülésén újólag megvizsgálja. Zentai Gyula hangsúlyozta, hogy a halálbüntetés kérdéséről bontakozott ki a legélénkebb vita. Elviekben kon­szenzus alakult ki abban, hogy a téma megvitatása időszerű. Sokan annak a véleményüknek adtak hangot, hogy e büntetés fajta ma már nem tartható fenn. A bírók és ügyészek többsége a halálbüntetés eltörlése mellett voksolt. Felvetődött: a halálbüntetést vál­toztassák életfogytiglanra, és bizonyos idő eltelte után vizsgálják meg, hogy az elitöt szabadlábra bocsátható-e. A súlyos bűntettet elkövetők feltételes szabadlábra helyezésének formájával / kapcsolatban azonban aggodalmak is megfogalmazódtak. A hatályos jog­iszabályok értelmében ugyanis a ko­rábban halálra, majd kegyelem foly­tán életfogytiglanra ítélt'személy húsz év után feltételesen szabadlábra bo­csátható. Ez a társadalom egyes réte­geiben fenntartásokat szül. Ezt is fi­gyelembe véve, a vitában többen úgy foglaltak állást, hogy a Btk. ezzel kap­csolatos rendelkezését mindenképp módosítani szükséges. Faragó András a témával kapcso­latban elmondta, hogy az Igazságügyi Minisztérium nyilvántartása szerint 1978 és 1989 márciusa között 31 halá­los ítéletet szabtak ki. A vitában azt is hangsúlyozták, hogy ha az Elnöki Ta­nács most moratóriumot hirdetne meg a halálos ítéletekre és a Btk.-t nem módosítják, ez bizonyos mértékig be­folyásolná a bírói függetlenséget Másrészt a közvéleményben nagy visszhangot kiváltó konkrét eset, a kétszeres gyermekgyilkos ügye is szó­ba került Egyebek között ezért merült fel az a gondolat, hogy az Elnöki Ta­nács következő üléséig a Legfelsőbb Bíróság, a Legfőbb Ügyészség és az Igazságügyi Minisztérium újra átte­kinti a kérdést, és az ET is visszatér megtárgyalására. (MTI) Demonstráció a vízlépcsőépítés felfüggesztése mellett Több százan gyülekeztek pénte­ken délután a Vörösmarty téren, hogy békés menettel demonstrálják kiállásukat a nagymarosi vízlépcső építésének ideiglenes felfüggeszté­séről hozott kormánydöntés mel­lett. Dragon Pál, a Független Kis­Ö árt szervezőtitkára rövid :ben utalt arra, hogy az 1988. május 27-én rendezett tünte­tés volt hazánkban az első nyilvá­nos tömegdemonstráció természeti környezetünk romlása ellen. A ren­dezők nevében megfogalmazta a mostani menet kettős célját: üdvöz- lik a kormány döntéseit, de tovább küzdenek a visegrád—nagymarosi építkezés végleges leállításáért. Kie­melte: a magyar környezetvédők nem mániákus ellentmondók, ha­nem felelősen gondolkodnak és szí­vükön viselik nemcsak a magyar, hanem a cseh, a szlovák és az oszt­rák nép érdekeit is. Hangsúlyozta, hogy a közös ökológiai problémák megoldását velük együttműködve képzelik el a magyar környezetvédő aktivisták. Ezt követően a lassan gyarapodó tömeg a Vörösmarty térről a József nádor téren át a Parlament elé indult. Belügy- miniszteri előadás a bűnözésről A bűncselekmények szá­ma 1980 óta folyamatosan növekszik: ez idő alatt évi 130 ezerről 185 ezerre emel­kedett — hangsúlyozta Hor­váth István belügyminiszter a Magyar Kriminológiai Társaság budapesti közgyű­lésén pénteken, a bűnözésről és megelőzésének lehetősé­geiről tartott előadásában. Hozzátette: ennek ellenére Magyarországon a közbiz­tonság ma is elfogadható­nak minősíthető. Utalt arra, hogy nyugati idegenforgal­mi szakemberek szerint ha­zánk egyik legfőbb értéke a jó közbiztonság. Rámutatott, hogy az utóbbi időben, különösen a személyi vagyon elleni bűn- cselekmények száma emel­kedik, s ma már idejétmúlt megállapítás, hogy hazánk­ban nincs szervezett alvilág. Növekszik az ismeretlen tet­tesek száma, s a bűnelköve­tők 35 százaléka visszaeső. Emlékeztetett arra, hogy a bűnmegelőzés jelentősége már korábban is ismert volt, mégis a bűnüldözésre fordít nagyobb figyelmet a rendőr­ség. Horváth István szerint ebben az is közrejátszik, hogy a közvélemény a rend­őrség munkáját a nyomozás hatékonyságával méri. A bűnmegelőzési munkában elsősorban a visszaesőkre, a veszélyes bűnözőkre, a ve­szélyeztetett gyermekekre és fiatalkorúakra, valamint a társadalom perifériáján élőkre kell koncentrálni. El­mondta azt is, hogy a társa­dalmi szervezetek részvételé­vel országos konzultatív ta­nácsot hoz létre a Belügymi­nisztérium. Ennek fő felada­ta a bűnmegelőzés stratégiá­jának kidolgozása. Szólt ar­ról is, hogy a Belügyminisz­tériumnak aktív szerepet kell vállalnia a reformfolya­matokban. A rendőrségnek az átalakuló politikai intéz­ményrendszerben növekvő társadalmi ellenőrzés mellett kéll ellátnia feladatait. (MTI) BECSAPJÁK-E A GYEREKEKET! Befejeződött-e a kőszegi tv-fesztivál Pénteken délután 2 órakor talán ki tudnám nyomozni, hogy kik vehet­nek át díjakat az esti záróünnepségen, de inkább egy közkívánatra megis­mételt észt filmet nézek meg az úgynevezett információs vetítések kereté­ben. A zsűri meglehetősen titokzatos. A kívülállók csak annyit érzékeltek, hogy viszonylag gyorsan döntöttek. A zárónapon, pénteken, délelőtt a Jurisich-vár lovagtermében tartott szakmai tanácskozáson többen javasol­ták: legközelebb két év múlva, a televíziós gyermekműsorok és gyermekfil­mek 9. kőszegi szemléjén már nyilvánosan döntsön a bírálóbizottság. A művészeti, szórakoztató és a dokumentum-, ismeretterjesztő műsorokról Koltai Tamás vitaindító előadása után kialakult vita a televíziós gyermek- műsorok funkcióinak újjáértékelését sürgette. Sokan vitatkoztak a Flóra című filmen. A tündöklőén bölcs és tapintatos kislány előbb új férjet „szerez” elvált édesanyjának, majd egy kistestvért is teremt. Mindenkit lenyűgözött az időszerű mű, csak a Német Demokra­tikus Köztársaságból érkezett vendég helytelenítette bemutatását. Szerinte csak zavarna, ha a családban a gyerekek beleavatkoznának a felnőttek ügyeibe, ezért az ilyen helyzeteket ábrázoló filmeket nem szabad műsorra tűzni. Többen úgy vélték, hogy a szakmailag általában jól megoldott gyermekműsorok becsapják a kicsinyeket, elhitetik, hogy az életben a szorgalmasabb, a becsületesebb, a tanultabb érvényesül. A résztvevők egyöntetűen aggódtak a gyerekek kulturális ellátása miatt. Mind kevesebb pénz jut új alkotásokra, noha külföldön is kelendők a magyar, gyermekfilmek. Felhívásban kérték a kormányt és az Országgyű­lést, hogy tegye lehetővé a legkisebbek igényes szellemi táplálását. Heltai Nándor Államtitkárok, nagykövetek kinevezése (Folytatás az 1. oldalról) Az Elnöki Tanács a tájékoztátót egyetértéssel tudomásul vette. Az Elnöki Tanács határozott időkö­zi választás kiírásáról. A Csongrád me­gyei 1. számú, a Bács-Kiskun megyei 3. számú és a Pest megyei 4. számú or­szággyűlési választókerület képviselői helye megüresedett, s mivel e választó- kerületeknek nincs pótképviselője, új képviselő választása vált szükségessé. Az Elnöki Tanács e választókerületek­ben az időközi országgyűlésiképviselő­választást 1989. július 22-ére, szombat­ra tűzte ki. A testület határozatot hozott az ed­dig Budapesten működő Budakömyé- ki Ügyészség székhelyének Budaörsre való áthelyezéséről. Az Elnöki Tanács nagyköveteket és államtitkárokat nevezett ki, bírákat mentett fel és választott meg, és egyéni kegyelmi ügyekben döntött. * * * A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Kovács Lászlót és dr. Somogyi Ferencet külügyminisztériumi államtitkárrá, dr. Surányi Györgyöt és dr. Szerdahelyi Pé­tert országos tervhivatali államtitkárrá kinevezte. Miért lépett vissza dr. Simon Jenő? (Folytatás az 1. oldalról) A témát ugyanis a napirend megsza­vazásakor szóba sem hozták, a fölvetés szerint igazán meg sem erősítették — arról már nem is beszélve, hogy ekkor már csupán 46 testületi tag volt a te­remben, ami alig 56 százalék. Ebből én levontam a magám számára feltétlenül szükséges következtetéseket. Ezek kö­zül az a legfontosabb, hogy nyilvánva­lóan a tanácstagok is abba a körbe tartoznak, akik szerint a választásokig már nem kell új elnök, mert nem látják az elnöki funkció mai, de különösen holnapi rendkívüli fontosságát. Talán a jelöltek nincsenek annyira hatással a testületi tagokra, hogy azok meg lenné­nek győzve az elnökválasztás halaszt­hatatlanságáról és szükségességéről? Ezt nem tudom, azt azonban igen, hogy az elnökválasztás ügyét nagyfokú bizalomhiány övezi, míg én a magam részéről csak tiszta légkörben tudok szolgálni. Ennek híján nem vállalhat­tam tovább az elnökjelöltséget — vég­telenül sajnálva azokat, akik eddig rám voksoltak. Kérem megértésüket. így — pillanatnyilag — már csak két jelölt maradt: Gaborják József és dr. Gál Gyula. Hamarosan őket is meg­kérdezzük programjukról. B. J. Bush európai körúton (Folytatás az 1. oldalról) nyugat-európai útjára. Az elnök nyilat­kozatában ismét hangsúlyozottan üd­vözölte a Szovjetunió átalakulását és — Lengyel- és Magyarországra célozva — szólt, arrói, hogy Kelet-Európa egyes országaiban a politikai és a gaz­dasági reformok útján.haladnak, ame- lyeket'az Egyesült Államok üdvözöl és bátorít. Bush megismételte, hogy túl­lépve a „fékentartás” politikáján, a Szovjetuniót bevonhatják a nemzetek közösségébe. Az elnök, a NATO- szövetségesekre is tekintettel, hangsú­lyozta elkötelezettségét a tevékeny po­litika mellett a Szovjetunió vonatkozá­sában. A The Washington Times pénteki jelentése szerint most megszülethet egy — legalábbis jelképes — amerikai kez­deményezés: Bush a NATO-csúcson esetleg bejelenti, hogy 10 százalékkal csökkentik az Európában állomásozó amerikai csapatok létszámát. A mér­séklés mintegy 34 000 főt jelent, tehát nem befolyásolja a csapatok ütőerejét, ám a lépést bizonyosan kedvezően fo­gadják a szövetségesek, elsősorban az NSZK, népszerű lesz az amerikai tör­vényhozásban és a közvélemény előtt is, hiszen mind többen sürgetik, hogy a megváltozott nemzetközi helyzetben vonják vissza a csapatokat — legalább részben — Európából. A döntés nem elhanyagolható anyagi megtakarítást jelent a súlyos költségvetési hiány kö­zepette, mivel az évi 300 milliárd dollá­ros katonai kiadások negyedét éppen az európai csapatokra fordítják. Felelősöli Amikor február else­jén délelőtt golyót röpí­tett fejébe Miskó Ist­ván, talán sokan gon­doltak arra: a sajtó a bűnös, mert az osztály- . zatügyet a nyilvános­ságodé tárta. Csak na­pok kellettek, hogy ki- derüljön,-egészen más­ról van szó. A Magyar Hírlap munkatársai listákat szereztek meg, melyek elárulták: zava­ros^ telekpanama folyt évek óta Tiszakécskén, bizonyos emberek fillé­rekért kaptak százez­reket érő házhelyeket, üdülőtelkeket. Úgy tűnt, az igazság pillanata pénteken dél­előtt 10 órakorr érke­zett el, ekkora hirdet­ték meg a sajtótájékoz­tatót a rendőrségi nyo­mozás és a tanácsi vizs­gálat befejezése alkal­mából. Volt is népes tu­dósítósereg, ám két óra múltával csalódottan távoztak: a jelek sze­rint a telekpanama szá­lai már'a megyéig sem érnek (f)el — minthogy a kiterjedt vizsgálat egyetlen megyei tisztvi­selőt sem tesz felelőssé, sem általában, sem konkrétan a. történte­kért. Kifejezetten az új­ságírók meg-megújuló kérdéseinek köszönhe­tő, hogy dr. Árvay Ár­pád vb-titkár egy nyil­vánvalóan előre nem tervezett intézkedést tett: a helyszínen meg­bízta az egyik tisztvise­lőt, hogy tegyen meg lépéseket azért, hogy az ingyentelkek tulaj­donosai fizessék még a tiszakécskei tanácsnak a valódi vételárat. SAJTOTAJ EKOZTAT A sajtó képviselőinek kitüntetett érdeklődése közepette dr. Árvay Ár­pád, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának titkára bevezetőként arról beszélt: ő maga tavaly év vé­gén értesült egy „géppel írt, névte­len” bejelentésből arról, hogy bizo­nyos telekügyletek Tiszakécskén nem szabályosan folynak. Célvizs­gálatot rendelt el, meghatározva, hogy az utóbbi öf évet tárják föl az ellenőrök (ennyi az elévülési ideje az ügyeknek). Az elé tárt adatok alapján ő is jogosnak tartotta a me­gyei rendőr-főkapitányság bevoná­sát, másrészt pedig, a megyei tanács vezetői megbeszélésén tett javasla­tot fegyelmi eljárás megindítására. Dr. Gajdócsi István elnök így is döntött, és később ezt a döntését a végrehajtó bizottság szentesítette. A vb-titkár közölte: ő a rendőrség­től kapta azt a tájékoztatást, hogy dr. Petrezselyem kécskei titkárnak a lakásán találtak házkutatáskor kényes iratokat a rendőrök, és — mint mondotta — csak a sajtóból tudta meg, hogy ez így nem felel meg a valóságnak. A telekpanama pontos mibenlé­téről dr. Molnár István őrnagy, a megyei főkapitányság osztályveze­tője lebbentette föl a fátylat, ismer­tetve a nyomozás főbb megállapítá­sait. A rendőrség eszerint 1988 őszén „szerzett értesülést” arról, hogy a telekkiutalások körül nincs minden rendben. A rutinellenőrzés során arra a következtetésre jutot­tak, hogy a névtelenül érkezett beje­lentésnek van alapja, ekkor értesí­tették egyébként hivatalosan a me­gyei tanácsot. Dr. Tóth Antal ezre­des, a megyei rendőr-főkapitányság helyettes vezetője — Miskó István országgyűlési képviselőtársaként —elfogultságot jelentett be, s a Bel­ügyminisztérium illetékesei a Szol­nok Megyei Rendőr-főkapitánysá­got jelölték ki a nyomozás végre­hajtójául. Mivel azonban Miskó február elsején főbe lőtte magát, az új helyzetben mégiscsak a Bács- Kiskun megyei rendőrség végezte el a vizsgálatokat. A négyfős nyomozócsoport több mint 250 embert hallgatott ki, a különféle iratok nem kevesebb, mint „tizenkét fűzős dossziét” tölte­nek meg. A legfőbb megállapítás: Miskó István úgy, akkor, annyiért és annak adott telket, ahogyan, amikor, amennyiért és akinek csak akart. Ebben segítségére volt dr. Kisjuhász Gyula osztályvezető, akinek a telekügy munkakörébe tartozott, és aki szintén kapott tel­ket. Az ügyleteket dr. Petrezselyem László vb-titkár törvényesítette (már amelyikről egyáltalán tudott), miközben a testületek (végrehajtó bizottság, tanács) igen korlátozot­tan gyakorolhatták jogaikat. Kécs- kén a telekügyeket is Miskó István tartotta kézben. Kooperációs korrupció Hetvenhét olyan házhely ügyét vizsgálták meg, amelyet a normális árnál olcsóbban adtak használatba, ezek közül 46-of 90 százalékos ked­vezménnyel, úgynevezett „kooperá- - dós szerződések” ellentételezéséül — magyarán szólva, olyan cégek embereinek, mely cégek valami hasznosat tettek (járdát építettek, stb.) Kecskének. Ez a végrehajtó bizottsági ülések utolsó napirendi pontjaként, az „egyebek” között, vita nélkül hagyatott jóvá. Tizenhét olyan esetet is kinyomozott a rend­őrség, amikor Miskó István szemé­lyesen határozta meg az árat — négyszögölenként 1 és 250 forint között —, ezek közül 14 esetben semmiféle vb-határozat nem ké­szült, nyilván, mert semmivel sem lehetett volna megindokolni a dön­tést, mely a színfalak és a testületek mögött született. A 78. ügy — a rendőrségi vizsgálat eddigi adatai szerint = más természetű; a lényeg, hogy dr. Kisjuhász Gyula kécskei tisztviselő 70 ezer forintot saját zse­bébe csúsztatott, miközben egy kocsmárosnak — Miskón keresztül — megszerzett egy telket. Míg a házhelyek árát tulajdon­képpen elfogadható okokból törvé­nyesen lehetett csökkenteni (nem egy kis fizetésű pedagógus jutott így kedvezményhez, melynek jogossá­gát nyilván nem lehet tagadni), ad­dig az üdülőtelkek árából a törvé­nyek szerint nem lehet engedni. Kécskén például 85-ig 450, azután 500 forintban kellett volna meg­szabni a törvényes árat. Elvben. A gyakorlatban a néhai elnök dön­tött, általában négyszemközti tár­gyalások során — ám egyéni hasz­not, ahogyan azt a rendőrség meg­állapította, nem húzott. Dr. Kisju­hász több rokonának szerzett ugyanígy üdülőtelket (például 33,40 forintos négyzetméterenkénti áron). Jellemző, hogy például a kecskeméti városi földhivatal veze­tője 14 ezer forintért vett telket. Ennyi pénzért elvileg 29 négyzetmé­ternyi területet szerezhetett volna meg — a gyakorlatban azonban, hangzott el, 448 négyzetméternyi telket kapott. Kereken százezer fo­rintot „spórolt” a megyei tanács osztályvezető-helyettese is, ám ese­tükben nemhogy bűncselekményt „nem lehetett” megállapítani, de még a fegyelmi felelősséget sem. Szóba került dr. Kisjuhász letar­tóztatása is: a tisztviselő éjféli-láto­gatás alkalmával igyekezett rábírni egy tanút, hogy vonja vissza rend­őrségi vallomását, és mivel ráadásul érvényes vízummal is rendelkezett < az NSZK-ba (ahová az akkor még nem létező „testvérvárosi kapcsola­tokat” ápolni igyekezett volna), a rendőrség jobbnak látta őrizetbe venni. Petrezselyem dr. házkutatása sem olyan egyszerű — fejtette ki Molnár dr. A rendőrség és a jog szóhasználata szerint a „házkuta- tás” kifejezés azt jelenti, hogy min­dent átkutatnak, ami az illető napi élettevékenységének színhelye (ga- rázs, autó, pince, hivatali helyiség), és éppen Petrezselyem dr. felesége volt az, aki aláírta azt a házkutatási jegyzőkönyvet, melye't félje hivatali helyiségében vettek föl: ekkor és itt találtak a vizsgálók elől elrejtett ira­tokat (ezt a jegyzőkönyvet a sajtó­nak nem juttatta el). Miskó István halála megnehezí- ; tette a nyomozást, már csak azért j is, mert ő nem fejthette ki az érveit. Annyi azonban bizonyos, hogy eze­kért az ügyekért felelősség terhelte. Jellemző volt az ügymenetre — és ezt már dr. Nádasdi Miklós osztály­vezető-helyettes (megyei tanács) j tárta a tudósítók elé —, hogy ami­kor egy ülés közben kiderült, hogy ! törvénytelen lenne úgy odaadni a telket, ahogyan akarták, előbb gyorsan — Miskó javaslatára — módosították a szabályokat, és rög- | tön szentesítették is a beterjesztett

Next

/
Oldalképek
Tartalom