Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-29 / 125. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. május 29. Eles viták közepette megválasztották a Legfelsőbb Tanácsot Grósz Károly amerikai szenátort fogadott A Népi Küldöttek Kongresszusának első ülésszaka megválasztotta az új Legfelsőbb Tanácsot. A péntek éjsza­kai szavazás után Jurij Oszipján akadé­mikus a szombat délelőtt folytatódott ülésen közölte a Legfelsőbb Tanács tagjainak névsorát. Oszipján a szava­zatszámláló bizottság jelentését ismer­tetve elmondta, hogy a Legfelsőbb Ta­nács megválasztása két külön listán — a Szövetségi Tanács és a Nemzetisé­gi Tanács jelöltjeinek nevével — tör­tént. Nem kapta meg a többséget Zasz- lavszkaja, Popov és Sztankijevics kép­viselő, a moszkvai képviselőcsoport ve­zető egyéniségei. Őket a moszkvai kvó­tán felül jelölték a Legfelsőbb Tanács­ba. Nem került be Borisz Jelcin, beke­rültek azonban olyan ismert személyi­ségek, mint Rój Medvegyev és Fjodor Burlackij. A szavazás eredményeinek két rész­letben — a Szövetségi Tanácsban és külön a Nemzetiségi Tanácsban — tör­tént kihirdetése után az egyik oroszor­szági terület és Karabah-hegyvidék küldöttei kértek szót. Közölték: nem az általuk kiválasztott jelölt került fel a szavazólistára, ami csak közvetlenül a szavazás előtt, a cédulák kézhezvétele­kor derült ki. Ezt követően többen is követelték az ügyek tisztázását, a fele­lősök megnevezését. A következő hozzászóló javasolta, hogy a kongresszus az amúgy is kiéle­zett kaukázusi helyzetre, valamint a kongresszus elnöksége iránti megren­dült bizalomra tekintettel tegye jóvá a karababiak ügyében elkövetett hibát és tekintse érvénytelennek a Karabah- hegyvidék LT-küldöttjének megválasz­tását. Egyúttal tegye lehetővé, hogy a karabahi küldöttek jelöltjeiről a kong­resszus szavazzon újra. Már azelőtt, hogy a szavazás körüli visszásságok napfényre kerültek, rend­kívül kiélezett helyzetet teremtett Jurij Bush tervei George Bush amerikai elnök NA- TO-egyeztetés után új leszerelési javas­latok bejelentésére készül és a Szovjet­unió elleni gazdasági korlátozások fel­oldását tervezi, jelentette szombaton az amerikai sajtó. A lapok nem tudták megerősíteni a pénteki értesülést, hogy Bush a NATO csúcsértekezletén bejelentené az euró­pai, amerikai haderők tízszázalékos csökkentését. Ezt hír szerint még egyeztetik a NATO-szövetségesekkel, akárcsak egy másik tervet: egyezzék bele a NATO a bécsi tárgyalásokon csapatai mellett légiereje, helikopterei csökkentésébe is — amennyiben a VSZ gyorsan hozzájárul a csökkentéshez a harckocsik, a páncélozott csapatszállí­tók és a tüzérség területén. A NATO eddig ellenezte a légierő bevonását a tárgyalások körébe, most azonban a The Washington Post szerint hajlandó erre, de csak miután megszületett a megállapodás a VSZ említett támadó fegyverzetének korlátozásáról. A ter­vezett g) őrs megegyezés egyúttal a vártnál korábban lehetővé teheti, hogy tárgyalásokat kezdjenek a harcászati atomfegyverek csökkentésének oly he­vesen vitatott kérdésében is. Bush elnök európai útján bejelenti majd, hogy feloldják az 1979-ben élet­beléptetett amerikai rendelkezést, amely szerint korszerű nyugati techno­lógia, berendezések semmiképpen nem adhatók el a Szovjetuniónak, értesült a The New York Times. Szovjet ellenőrök Olaszországban Négytagú szovjet ellenőrzőcsoport érkezett vasárnap Olaszországba, hogy megtekintsen egy közép-olaszországi katonai körzetet. A meglepetésszerű ellenőrzésre az 1986-os stockholmi megállapodásban intézményesített bizalomerősítő intéz­kedések alapján kerül sor. Ezek egyebek között lehetővé teszik, hogy 36 órás be­jelentéssel katonai ellenőrök megtekint­hessenek olyan körzeteket is, ahol nem folyik éppen hadgyakorlat vagy más ka­tonai tevékenység. Most első ízben élnek szovjet részről ezzel a lehetőséggel Olaszországban, míg a stockholmi megállapodást aláíró 35 ország között már mintegy húsz alka­lommal történt meglepetésszerű ellen­őrzés, körülbelül egyenlő arányban Ke­let- és Nyugat-Európában. Olasz rész­ről is történt már hasonló ellenőrzés a Szovjetunió lezárt katonai körzetei egyikében, és a szovjetek messzemenően együttműködőén fogadták az olasz el­lenőröket — fűzték még hozzá. ■ El Afanaszjev történész. Afanaszjev a Szövetségi Tanács eredményeinek ki­hirdetése után megsemmisítő bírálattal illette a kongresszus eddigi munkáját, egyúttal sztálinista—brezsnyevistának nevezte az újonnan megválasztott Leg­felsőbb Tanácsot. Hasonló éllel bírálta a tanácskozást a következő hozzászó­ló, Gavriil Popov is, aki a szószékről a demokratikus erők frakciójának meg­alapítását kezdeményezte. Mihail Gorbacsov — nyilván az el­hangzottakra reagálva — arra hívta fel a küldöttek figyelmét, hogy a képvise­lők ne siessék el Afanaszjev és Popov beszédének megítélését, mert rendkívül komoly dologról, a kongresszus szét­eséséről van szó ebben a kritikus pilla­natban, és sok megfontolandó van a felszólalásokban. A továbbiakban többen is tiltakoz­tak Afanaszjev és Popov felszólalása ellen. Egyebek között úgy ítélték meg, hogy mindkét felszólalás a kisebbség­ben maradtak elégedetlenségéből fa­kadt, most pedig megpróbálják szétzi­lálni a kongresszus sorait. Az Afanaszjev—Popov felszólalások felfüggesztése és az eredményhirdetés után hosszas vita kezdődött a szavazás megismétlésének lehetőségeiről és a módozatokról. A továbbiakban a vita mindinkább a karabahi problémák kö­rül éleződött ki. Gorbacsov ebben a helyzetben azt az áthidaló megoldást indítványozta, hogy a szavazást részlegesen, vagyis a karabahi képviselő megválasztását vonják vissza, majd pedig az elnökség, Karabah és Azerbajdzsán képviselői üljenek le tárgyalni és terjesszenek elő két jelöltet. A képviselők Gorbacsov javaslatát elfogadták azzal, hogy a háromoldalú tárgyalásokról hétfőn reggel — vasár­nap szünet — terjesszenek elő jelentést. A délutáni vita egyik hozzászólója a legfelsőbb tanácsi választások eredmé­Péhiátlanult*nagyarányú a többszö­rösjelölés a jövő vasárnap sorra kerülő lengyel parlamenti választásokon. Az állami választási bizottság hét végén közzétett jelentése szerint a szejm (vagyis alsóház) 425 helyéért 1760-an versengenek, a most visszaállítandó szenátusba (felsőház) a 100 szenátori helyre 558-an jelöltették magukat. Az alsóházban a 425 helyen kívül van még 35 képviselői mandátum, amelyekre országos listáról választanak. Az or­szágos listán azonban egyes jelölés van. A június 4-ei választások minden ed­diginél demokratikusabbak lesznek. Vasárnap a táborfalvai szovjet gépe­sített lövészezred is elhagyta a lakta­nyáját és ezzel befejeződött az ideigle­nesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport 13. gárda-harcko- csihadosztálya alakulatainak kivoná­sa. Ezzel országunkban véget ért a szovjet szárazföldi erők ez évre bejelen­tett egyoldalú csapatcsökkentése, amellyel a tervezett kontingens 90 szá­zaléka elhagyta Magyarországot. Az ünnepélyes állománygyűlés után nyei kapcsán határozottan kijelentette, hogy nincs joga alig több mint ezer embernek fittyet hányni csaknem hat­millió választó akaratára. Borisz Jelcin — mondotta a felszólaló — a képvise­lő-választásokon leadott szavazatok alapján az egész oroszországi föderáció első számú jelöltje volt, s mégsem ke­rült be a Legfelsőbb Tanácsba. A nap utolsó pontjaként Gorbacsov — élve alkotmány biztosította jogával — javasolta a küldötteknek, hogy Anatolij Lukjanovot válasszák meg a Legfelsőbb Tanács első elnökhelyette­sévé. A kongresszus hétfőn délelőtt tíz órakor folytatódik. A moszkvai választók, a megjelent moszkvai, leningrádi képviselők és a nem hivatalos szervezetek képviselői az újonnan megválasztott Legfelsőbb Ta­nácsot sztálinista—brezsnyevistának nevezték és élesen bírálták a reformista határozatokat leszavazó „agresszív többséget” szombaton este a Luzsnyiki stadion mellett tartott, engedélyezett gyűlésükön. A gyűlésen több mint ötezren vettek részt. A felszólalók rámutattak: az átalakí­tás alatt nem mindenki ugyanazt érti- meg kell határozni, ki milyen peresztrojka híve, és kinek az érdeké­ben óhajtja az átalakítást. A felszólalá­sokból kitűnt, hogy a moszkvai képvi­selőcsoport — közöttük Jelcin, Szaha- rov, Gavriil Popov, Zaszlavszkaja — népszerű és sokak támogatását élvezi nemcsak a fővárosban, hanem az or­szág más részeiben is: ezt a baltikumi, leningrádi és kaukázusi felszólalók be­széde tanúsította. Telman Gdljan ügyészségi nyomozó ügyében a kongresszus Gorbacsov tá­mogatásával szombaton szavazott egy bizottság felállításáról. A luzsnyikiban jelenlévők kérték a küldötteket, juttas­sák el a Kremlbe: A Gdljan—Ivanov ügyben Jelcin vagy Afanaszjev törté­nész vezetésével induljon vizsgálat. PEKING: A statárium kilencedik napja Elmaradt Pekingben a diákok által remélt legalább egymilliós tömegtünte­tés, amelyet vasárnapra hirdettek meg a Tienanmen téren és a pártközpont előtt ülősztrájkot tartó diákok képvise­lői. A Li Peng miniszterelnök és Jang Sang-kun államelnök által bevezetett rendkívüli állapot kilencedik napján összesen körülbelül 50 000 diák vonult fel és tüntetett a kínai fővárosban. A tüntetők követelték Li Peng lemon­dását, Csao Ce-jáng pártfőtitkár visz- szahelyezését tisztségébe és a 84 éves Teng Hsziao-ping végleges távozását a kínai politika színpadáról. A vasárnapi tüntetéshez nem csatla­koztak a munkások, az alkalmazottak és az értelmiségiek. Megfigyelők ezt az­zal magyarázzák, hogy miután eldőlt a hatalmi harc a KKP vezetésén belül a hazafias és demokratikus mozgalom­mal szemben a kemény vonalat képvi­selők javára, a lakosság nem látja töb­bé értelmét, hogy támogassa a mozgal­mat. A párt- és az állami vezetés ezen­kívül figyelmeztette az üzemek, a hiva­talok és a vállalatok vezetőit: kemé­nyen járjanak el mindazokkal szem­ben, akik bármilyen anyagi vagy erköl­csi támogatást nyújtanak a zavargó di­ákoknak. A pekingi diákok vezetői egyébként azt tervezik, hogy a jövő hét keddjén beszüntetik a tüntetéseket és kivonják az ülősztrájkot tartó több ezer diákot a Tienanmen térről és a pártközpont elől. Pekingbe érkezett hírek szerint va­sárnap több mint százezer munkás és diák tüntetett Sanghajban, Kína legna­gyobb ipari központjában. A tüntetők követelték Li Peng miniszterelnök azonnali lemondását és a Pekingben bevezetett statárium érvénytelenítését. Hongkongban vasárnap hatalmas rokonszenvtüntetés volt a demokráciát követelő kínai diákok mellett. A szer­vezők szerint egymillióan, a rendőrség szerint mintegy ötszázezren tódultak az utcára, hogy hangot adjanak vélemé­nyüknek: a pekingi hatóságok csak ide- ig-óráig állhatják útját a demokratikus mozgalomnak. Burma új neve — Myanma Burma hivatalos neve a jö­vőben Myanma — jelentette be a burmai sajtó. Az indok­lás szerint a névváltoztatást az tette szükségessé, mert a Burmai Unió elnevezés csak az országban többségben levő burmai nemzetiséget veszi fi­gyelembe, holott a burmai mellett számos nemzeti ki­sebbség él — közölte az an­gol nyelvű The Working People’s Daily című lap szombati száma. Az SZDSZ az elmúlt hónapok során többször felhívta a figyelmet arra az elfogadhatatlan gyakorlatra, miszerint a hatalom a jelenlegi Oszággyűlést — az átalakulást gátló körülmények le­bontását szolgáló jogalkotó munka he­lyett — a hatalom átmentését legalizá­ló, és a társadalmi erőviszonyok leme- revítését lehetővé tévő törvények jóvá­hagyásába hajszolja. Már a vízlépcsővel kapcsolatos dön­tések is rávilágítanak az önöknek szánt szerep ellentmondásaira, tarthatatlan­ságára. Jó volna, ha ez a helyzet nem ismétlődne meg az átalakulási törvény- tervezet tárgyalása kapcsán. Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára szombaton fo­gadta a Daniel Patrick Moynihan sze­nátort, az Amerikai Egyesült Államok Szenátusa külügyi és pénzügyi bizott­ságának tagját. A találkozón véleménycserét folytat­tak a magyar—amerikai kapcsolatok időszerű kérdéséiről. Az MSZMP főtit­kára hangsúlyozta, hogy Bush elnök közelgő magyarországi látogatása a két ország politikai együttműködésé­nek fontos állomása. Ugyanakkor re­méljük — mondotta —, hogy a felső szintű megbeszélések elősegítik a ma­gyar—amerikai együttműködés bőví­Magyarországon immáron a külpoli­tikát a reformerek élbolyába tartozó Horn Gyula személyében ténylegesen a külügyminiszter irányítja, nem pedig egy központi bizottsági titkár vagy egy politikai bizottsági tag. Budapest szakí­tott ezzel a hagyománnyal. Ezt hangsú­lyozza a Frankfurter Allgemeine Zei­tung című napilap szombati számában. A külpolitikus gondot fordít a belpo­litikára is íija. Az a körülmény, hogy mindig is a reformerek élcsoportjához tartozott, ismeretes volt. Ám az utóbbi időben a reformokról és a demokráciá­ról mondott elkötelezett beszédeit mind túlszárnyalta azzal, hogy a héten a kor­mányban elsőként ő nevezte kirakatper­nek azt a bírósági eljárást, amelyet Nagy Imre, az 1956-os népfelkelés miniszterel­nöke ellen folytattak le. A külügyminiszter — állapítja meg a Frankfurter Allgemeine Zeitung — le­nyűgözi beszélgetőpartnereit sallang­mentes, „nem diplomatikus” beszédmo­dorával. Ezért becsülik nagyra mind a nyugati kormányhivatalokban, mind pedig a szélesebb körű tanácskozáson. Az elemi logika szabályaival ellenté­tesnek tartjuk, hogy a tulajdonreform­ra, a tulajdonreform által kezdeménye­zett kör meghatározására, az állami tulajdonú vagyon felosztására vonat­kozó közmegegyezés kialakulása, illet­ve az erre vonatkozó törvény megalko­tása előtt kerüljön, sor. Ha már kiala­kult az a történelmi lehetőség, hogy az állami tulajdon — mely az ország gaz­dasági helyzetének jelenlegi állapotba való jutását alapvetően lehetővé tette — valódi, a hosszú távú, tőkegyarapo­dást biztosító tulajdonosok, gazdasági alanyok kezébe kerülhessen, nem volna szerencsés, sőt kimondottan káros len­tését más területeken is, beleértve a gazdasági kapcsolatok új lehetőségei­nek dinamikus feltárását, a kereskede­lem fejlődését gátló mesterséges korlá­tok megszüntetését is. Moynihan szenátor elismeréssel szólt a magyarországi reformfolyama­tokról. Kifejtette, hogy Bush elnök, Grósz Károly főtitkár és más magyar vezetők tárgyalásaitól amerikai részről is S kapcsolatok további fejlődését vár­ják. A találkozón jelen volt Mark Pal­mer, az Egyesült Államok magyaror­szági nagykövete. LENGYEL VÁLASZTÁSOK Négy-hat jelölt minden helyre Szovjet csapatkivonás Munkásdemokrácia Romániában A romániai Szabad Szó írja: „A romániai államhatalom ma már nem tekinthető proletárdiktatúrá­nak. Amikor a társadalomvezetés és az állam funkcióinak felvállalása a nép vezetésében való közvetlen részvételének eredménye,.amikor a szocialista állam szerepét és funk­cióit a néppel együtt és a nép el­lenőrzésével gyakorolja, már nem nyilatkozhatunk proletárdiktatúrá­ról. A nép a hatalom egyetlen birto­kosa lett és az államot a saját ellen­őrzése alá helyezte. Romániában tehát eredeti formáról, a dolgozó nép akaratából és szuverenitásából fakadó forradalmi munkásdemok­rácia államáról van szó.” A lap, amely „Nicolae Ceausescu újító forradalmi eszméit” népszerű­síti, kifejti: Romániában az RKP következetes lépéseket tesz az álla­mi tevékenység, az állam szerepe és funkciói állandó tökéletesítésére.' Az állami tevékenység érvényre jut a gazdasági-társadalmi élet vala­mennyi szektorának egységes, terv­szerű vezetésében, a termelőerők intenzív fejlesztésében és arányos területi elosztásában, a termelési és társadalmi viszonyok tökéletesíté­sében, a kultúra és oktatás további fellendítésében, a társadalmi rend és fegyelem, a szocialista törvényes­ség megszilárdításában. A lap szerint az állami élet helyi vezetésében való növekvő állam- polgári részvétel szorosan össze­függ a néptanácsok tevékenységé­nek tökeletesítésével. Ennek megfe­lelően a néptanácsi törvény intéz­ményesítette az állampolgári gyűlé­seket. Előírja a néptanácsoknak, hogy ezeken a gyűléseken idősza­konként beszámoljon feladatainak teljesítéséről. Végül rámutat: az ál­lampolgárok részvétele a politikai, gazdasági és társadalmi természetű döntéshozatalban felelősségtudatot feltételez és egyben szükségessé te­szi a tömegek szocialista nevelésé­nek fokozását, a törvényesség, a fe­gyelem és a rend szellemének meg­szilárdítását. * ■ 'b A hatalom és az ellenzék április eleji kiegyezése értelmében a képviselőházi helyek 35 százalékáért ellenzékiek és pártonkívüliek versenyezhetnek, csak 65 százalék van fenntartva a LEMP és a vele szövetséges politikai pártok, tár­sadalmi szervezetek jelöltjei számára. A LEMP — a szocialista országok ve­zető pártjai közül eddig egyetlenként — lemondott abszolút többségéről: a megállapodás szerint a képviselői he­lyek 38 százalékára állíthat jelölteket. Á száz szenátori hely viszont minden megkötés nélküli, szabad, demokrati­kus választások alapján talál gazdára. a résztvevők jelenlétében indítottak el 15 harckocsit, 30 páncélozott szállító­járművet, s mintegy 600 katonát./ A gépesített lövészezred feloszlik, zászlaja a szovjet Hadtörténeti Múze­umba kerül. A személyi állomány egy részét leszerelik, illetve nyugállomány­ba helyezik, a többiek hazájukban ke­rülnek beosztásra. A kivont harci tech­nika egy részét megsemmisítik, másik részét megfelelő átalakítás után a pol­gári életben hasznosítják. AZ ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYEI Nyílt levél az MSZMP Központi Bizottságához Mi, Dunaújváros és a környező községek MSZMP-tagjai úgy ítéljük meg, hogy a Központi Bizottság május 29-ei ülése előtt a téma fontossága miatt küldöttfóru­mon alakítjuk ki véleményünket. A megtartott fórurfion az alapszervezetek kül­döttei a következő álláspontot alakították ki. 1. 1989 novemberében pártkongresszus összehívását tartjuk szükségesnek, amelynek politikai, mozgalmi párttá válásunk megteremtése a feladata. 2. Régiókban a küldötteket programjuk alapján, helyi pártszavazás útján vá­lasztjuk meg. 3. A Központi Bizottság helvett Országos Választmány létrehozását javasoljuk. 4. Megyei testületek működését nem tartjuk szükségesnek. Felhívás az országgyűlési képviselőkhöz Pozsgay Imre Nyugat-Berlinben Pozsgay Imre államminiszter a nyugat-berlini Európai Akadémia meghívására május 26-án előadást tartott az akadémia jubileumi ünnepségén az „Európai Ház” perspektíváinak magyar megítéléséről. Nyugat-berlini látogatása során találko­zott a városvezető politikai és gazdasági személyiségeivel, köztük Walter Momper kormányzó polgármesterrel. A megbeszéléseken jelen volt Czeglédi János, hazánk nyugat-berlini főkonzulja is. Nagy Sándor és Lech Walesa gdanski nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) szervezetekkel is, mégha ő személy szerint nem is ült eddig tárgyalóasztalhoz a vezetőikkel, aminek nem az az oka, mintha ő elzárkózna ez elől. Arra a kérdésre válaszolva, hogy a Walesával való találkozás a SZOT részéről a Szolidaritással kapcsolatos álláspont felülvizsgálatát jelenti-e, Nagy Sándor azt felelte: a mai SZOT semmilyen szempontból sem hasonlítható a korábbi szakszervezeti mozgalomhoz. A tárgyalásról kiadott közös közleménybe a Szolidaritás kezdeményezésére beke­rült, hogy a Szolidaritás támogatja a demokratikus ligában tömörülő, jelenleg létrejövő magyar alternatív szakszervezeteket. Magán a találkozón azonban Walesa korántsem beszélt ilyen hangsúlyosan a Szolidaritás és a magyar alternatív szakszervezetek viszonyáról. Figyelemre méltó volt, hogy míg Nagy Sándor méltatta a Szolidaritás riválisát, a LEMP-hez lojális lengyel szakszervezetet — amelynek vezetőjével pénteken tárgyalt —, addig Walesa távolról sem szentelt ugyanennyi szót a Nagy Sándor vezette szakszervezettel vetél­kedő magyar alternatívoknak, amelyek képviselőit szerdán fogadta Gdanskban. Az MTI tudósítójának ezzel kapcsolatos kérdésére Nagy Sándor azt mondta, hogy az eltérő előzmények és nagyságrendek magukért beszélnek. Azt gondolom, hogy Walesa is pontosan tudja, hogy egy helyét kereső 6-8 ezer fős szervezet nem ugyanaz a nagyságrend, mint egy több milliós, hosszabb ideje funkciót betöltő szervezet — tette hozzá Nagy Sándor. A nyugatnémet sajtó — Magyarországról Az újságnak ugyanebben a számában terjedelmes beszámoló jelent meg Né­meth Miklós prágai és bécsi tárgyalásai­tól. A szerző, a lap állandó bécsi tudósí­tója szerint vannak olyan külföldi meg­figyelők, akik a nagymarosi nagyberu­házás munkálatainak felfüggesztése kapcsán elhangzott csehszlovák érvelés hallatán felteszik a kérdést: szándéká­nak bejelentésével nem vállalkozott-e erejét meghaladó feladatra a magyar kormány? A konzervatív szerző ugyanis abban vél veszélyt felfedezni, hogy a Romániá­val már amúgy is szemben álló Magyar- ország aligha engedheti meg magának egy „második arcvonal” megnyitását Északon. Noha Prága és Pozsony eddig viszonylagos mértéktartást tanúsít a magyarországi átalakulás iránt, az otta­ni eseményeket, főként azok ütemét két­kedéssel figyeli. A mértéktartásra termé­szetesen meg is van minden oka, mivel ha beavatkozna más szocialista ország belügyeibe, hasonlóval kellene számol­nia neki is. ne, ha a jelenlegi átalakulási törvény- tervezet elfogadásával annak teremte­nék meg a lehetőséget, hogy az állami tulajdon, egy szűk, a pártbürokráciá­val összefonódott menedzserréteg ke­zére játszódjék át. A meghitelezett ide­iglenes részvény, konstrukciója nem más, mint a leendő tulajdonosok kivá­logatásának piaci szelekciót mellőző, s ezáltal korrupciónak teret nyújtó mód­ja­A ma még senkihez sem kötődő álla­mi vagyon felosztását megvalósító tu­lajdonreform jelentőségében az alkot­mányozáshoz mérhető, azonban az al­kotmány elegendő - számú szavazat megléte esetén bármikor módosítható, míg az átalakulási törvény nyomán végrehajtott tulajdonosi változásokkal kialakuló tulajdonosi szerkezet egyszer s mindenkorra rögzül. A törvénytervezet azt a látszatot akarja kelteni, mintha az állami tulaj­don valódi tulajdonosok kezére jutta­tása spontán folyamatként mehetne végbe, amit elegendő technikai szabá­lyok mentén formalizálni, s nem lenne szükség arra, hogy ez becsületes politi­kai szándék által megfogalmazottan irányítottan, a társadalom ellenőrzése mellett menjen végbe. Javasoljuk, hogy — mivel az átalakulási törvénytervezet hibáit módosításokkal nem lehet kikü­szöbölni, hanem a tulajdonreformhoz igazodva koncepcionálisan újat kell al­kotni — a törvénytervezetet most ne tárgyalják meg! Az SZDSZ Ügyvivő Testületé *

Next

/
Oldalképek
Tartalom