Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-19 / 117. szám

1989. május 19. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ ELSŐ SZAKMAI NAP A BNV-N Az Ikarus slágere a Leo Még az idén 15 ezer négyütemű Wartburg Csütörtökön tartották a BNV el­ső szakmai napját. Számos hazai és külföldi kiállító ismertette gyárt- mányújdonságait és üzletpolitikáját. A tárgyalóban megindult az üzleti élet, több szerződést előkészítettek, amelyeket előreláthatóan még a vá­sár idején aláírnak. Tárgyalások folynak egyebek között magyar au­tóbuszok eladásáról, személygépko­csik behozataláról, szerszámgépipa­ri és elektronikai kooperációkról. , A vásáron részt vevő NDK-beli kiállítók elmondták: még ebben az évben 15 ezer négyütemű Wartbur­got szállítanak Magyarországra, az első kocsik egy hónapon belül forga­lomba kerülnek. Közölték azt is, hogy 1900 négyzetméternyi terüle­ten 8 külkereskedelmi vállalatuk mutatja be a gépgyártás és az elekt­ronikai ipar új fejlesztésű cikkeit. Arra számíthatnak az NDK-kiállí- tók, hogy az idei vásáron a korrábi- nál több szerződést kötnek. * * * A tavaszi vásárok hagyományai­hoz híven már az első szakmai napon sajtótájékoztatót tartottak a hazai járműgyártó vállalatok. Az Ikarus vezetői elmondták, hogy az autóbu­szok különböző továbbfejlesztett tí­pusaival, a választék bővítésével kí­vánnak új piacot szerezni, miután a belföldi és a szocialista exportlehe­tőségek jelentősen beszűkültek. Az elmúlt hetekben Kuvaitba 50 buszt adtak el, és további 30 exportjáról tárgyalnak. Kínában 200-at értéke­sítettek és az Egyesült Államokba is megkezdték a jármüvek exportját. Az Ikarus-kiállítás slágere: a tőkés exporta szánt, 750 köbcentis olasz motorral felszerelt, Leo fantáziane­vű kis személygépkocsi, amelyet az Ikarus az NSZK-beli Tecoplan cég­gel közösen kíván értékesíteni. A műanyag karosszériát a cég halasi gyára készíti majd. Az első minta- példányok az idén elkészülnek, és jövőre akár kétezret is gyárthatnak belőle. POZSGA Y IMRE ELŐADÁSA BÉCSBEN Áz állam szolgáiból önrendelkező állampolgárok Sebestyén Tibor, az MTI tudósítója jelenti: Pozsgay Imre, az MSZMP PB tagja, államminiszter másfélnapos bécsi látogatásának befejező programjaként szerdán este előadást tartott a magyar politikai reformról. Az Osztrák Szocialista Párthoz (SPÖ) tartózó társadalomtudományi intézet, a Renner Istitut égisze alatt a Bawag Bank belvárosi dísztermében rendezett „politikai esten” mintegy háromszázan jelentek meg, és a főként szociáldemokrata értelmiségiekből álló közönség nagy tetszéssel fogadta a vezető ma­gyar politikus tájékoztatóját, valamint a jelenlévők kérdéseire adott feleleteit. Előadásában Pozsgay Imre hangsúlyozta: a Magyarországon vég­bemenő politikai reform az MSZMP toleranciáján és önvizsgálatán alapul, a párt jelentékeny részének azon a felismerésén, hogy enélkül nem lehet kilábalni a korábbi rendszermodell okozta válságból. Az MSZMP tagadhatatlanul a társadalom nyomása alatt ugyan, de ma­gától jutott el eddig a felismerésig és a belőle következő különféle lépések kezdeményezéséig. Az előadó a politikai reform, a mostani „magyar kísérlet” fő célját abban jelölte meg, hogy a társadalom tagjait a hatalomgyakorlás tárgyaiból annak alanyaivá, az állam szolgaiból teljes önrendelkezést gyakorló állampolgárokká kell tenni. A politikus elmondta, hogy bár a magyar gazdaság válságos álla­potban van, és az ország egyes társadalmi rétegeiben az elszegényedés jelei mutatkoznak, mégis helyes volt előtérbe állítani a politikai refor­mot, és az átfogó társadalmi átalakítást ezekkel kezdem. Ezek ugyanis a gazdasági fellendülésnek is előfeltételei, a gazdaság racionális műkö­désé csak politikai reformokkal alapozható meg, a többi között az emberek tulajdoni érdekeltségének megteremtésevei, ami természete­sen nemcsak a magántulajdon birtoklását, hanem a közösségi tulaj­donhoz való új viszonyt is jelenti. Az előadás után az első kérdező az iránt érdeklődött, hogy igaz-e az az általa Magyarországon hallott vélekedés, amely szerint a Kádár­korszakban Magyarországon kevesebb volt ugyan a szabadság, de az emberek a mainál gondtalanabbá élhettek. Pozsgay Imre válaszul emlékeztetett: a hatvanas-hetvenes években a kétségkívül érzékelhető jóléti politika voltaképpen a népet mint politikai tényezőt helyettesí­tette, valódi közmegegyezés helyett beérte azzal, hogy az emberek a növekvő életszínvonal viszonzásául „kollaboráltak” a rendszerrel. Egy további kérdező arra volt kíváncsi: ha korábban Magyaror­szág minden jelentősebb lépést köteles volt megtanácskozni Moszkvá­val, akkor vajon most Washington veszi-e át ezt a szerepet? Az államminiszter felelete megvilágította a kis országok és a nagyhatal­mak közötti viszonyban nemzetközileg kialakult adottságokat. Hoz­záfűzte: a magyar politikusok mostanában szívesen járnak Moszkvá­ba konzultálni, mert bátorító szavakat és biztatást kapunk a reform- törekvésekhez. Elmennek azonban Washingtonba is, továbbá az ame­rikai elnök hamarosan ellátogat tájékozódni Magyarországra. Ez, mint mondotta, előmozdíthatja, hogy a nyugati működő tőkéből Magyarország is részesüljön, politikai feltétel nélkül, egyedül azzal a politikai meggondolással, hogy sem Amerikának, sem Európánák nem fűződik érdeke Kelet-Európa tartós gazdasági válságterületté válásához. AZ ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYEIBŐL A WALLENBERG EGYESÜLET BARANYAI CSOPORTJÁNAK NYILATKOZATA A Wallenberg Egyesület baranyai csoportja nyugtalanul figyeli a hazai nukleáris hulladék elhelyezése körüli nehézségeket. Hozzáértés híján nem tudjuk eldönteni, hogy az Ófalu határában építendő atomtemető valóban biztonságos megoldást jelent-e. Mégis teljes mértékben osztjuk a környék lakosságának aggodalmait. A bizonytalan­ságot bennük csak fokozzák a hivatalos fogadkozások, miszerint a jelenlegi budapesti kormány sok évtizedre előre szavatol a létesítmény biztonságáért, vagy hogy korunk műszaki színvonalán ez volna az elképzelhető legjobb módja a veszélyes hulladékok tárolásának. A környék lakói szemében bizony cinikusnak tetszik az a fővárosi érvelés, hogy a nemzet érdekei kérik az ófalusiak beleegyezését. Az itteniek nagyon is tudják, hogy országunk „felelős” vezetői legkevésbé órájuk voltak tekintettel az utolsó fél évszázadban, amikor sorsfordító döntéseket hoztak. A Mecsek keleti lejtőin egész népcsoportok élete vált különféle „országos érdekek” játékszerévé. Ennek legmegrázóbb dokumentuma a két kiürült és omladozó zsinagóga Bonyhádon. A deportálásokat .nem sokkal követte egyes sváb települések szinte teljes kiürítése (pl. Hidas, Bonyhád). Mindezzel egy időben zajlott a bukovinai székelyek rettenetes vesszőfutása, akik korántsem jószántukból foglalták el az Ófaluval határos Hidason a kitelepítésre ítélt svábok házait, rendszerint úgy, hogy a házak eredeti gazdái még ki sem költöztek. Nem sokkal ezután újabb hatalmi érdek kopogtatott az ajtókon: a mezőgazdaság nagyüzemesítése nevében arra „kérték” a lakosságot, hogy tegye félre gazdálkodási tapasztalatait, állítsa le a több száz éves kultúrákat, dolgozzon úgy, ahogy ezt odafönt korszerűnek gondolják. A folyamat előrehaladtával egész falvak váltak „fölöslegessé”, „szerepkör nélkülivé”. E kis magyar falurombolás megrendítő emlékműve Ófalu szomszédságában Zsibrík, a kísértet- falu, mely olyan, mintha neutronbombát robbantottak volna benne: a házak állnak, a templom berendezése ép, de sehol egy lélek. Attól tartunk, hogy a hulladéktároló felépítése fölerősítené a pusztulás, az elvándorlás folyamatát. Az esetleges káros hatásoktól való féleleni megmérgezné a közhangulatot, elbizonytalanítaná az eleven faluközösségeket, szétzilál­ná a falvak vezető rétegét. Menthetetlenül lenyomná az ingatlanárakat ma még virágzó településeken is, máról holnapra leértékelné emberek egész életének munkáját, összegyűjtött vagyonkáját. Kedvezőtlen irányba befolyásolná a lakosság összetételének alakulását. Nem olyan időket élünk, hogy egy felelős kelet-európai nemzet könnyedén feláldozhat egészséges falvakat a modernizáció oltárán. Különösen súlyos a felelősség, ha számításba vesszük, hogy nemzetiségi kisebbségek falvairól van szó. Ha ilyen közösségekben vágjuk el az emberek gyökereit, az még jóvátehetetlenebb bűn, hiszen az innen elvándorló családok sehol sem fognak neveltetésüknek, életmódjuknak megfelelő kulturális közegre lelni. Felhívjuk ezért a nemzeti érdekeinkért felelős szervezeteket, intézményeket, vegyék tekintetbe a kisebb közösségek szempontjait is, hiszen a nemzet e közösségekből épül fel. (OS) FELHÍVÁS AZ ERDÉLYI SZÖVETSÉG TAGJAIHOZ Az Erdélyi Szövetség fennállásának öt hónapja alatt már jelentős eredményeket ért el a romániai magyarság sorsának a hazai és a nemzetközi helyszíneken való szolgálatában. Elszomorodva értesültem róla, hogy a szövetség elnöke nem tudott megbirkózni a bomlasztó erőkkel és lemondott tisztségéről. Meggyőződésem, hogy. az erdélyi magyarság ügyének szolgálata szent dolog, amihez nem férhet semmiféle egyéni politikai érdek, s amit csak őszintén, tiszta szívvel és teljes odaadással lehet szolgálni. Én egész életemben ezt az ügyet szolgáltam es ezt várom el annak a szövetségnek a vezetőitől is, amelynek tiszteletbeli elnökségét elvállaltam. Ennek a szervezetnek a napi politika érdekein fölül álló, felelősen gondolkodó, Erdély ügyének elkötelezett emberek szövetségének kell lennie, amelynek vezetőit a szolgálat és nem pedig a szerepelni és érvényesülni vágyás vezérli. Felkérem az Erdélyi Szövetség tagjait, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg a május 27-ére összehívott közgyűlésen (Állatorvostudományi Egyetem Bp., Bethlen Gábor tér 24. 10.00 óra) és ott egyértelműen nyilvánítsák ki ragaszkodásukat a szövetség eredeti célkitűzéseihez. Az ideiglenes elnökség valamennyi tisztségviselője erősítse meg lemondását és a közgyűlés teljes felelőséggel olyan vezetőséget válasszon, amely meg tudja valósítani a szövetség előtt álló nemes feladatokat. Ezt követően pedig számos fontos munka vár a szövetségre. Domokos Pál Péter, az Erdélyi Szövetség tiszteletbeli elnöke A BUDAPESTI REFORMKÖR TÁMOGATJA A NAGYMAROSI MUNKÁLATOK FELFÜGGESZTÉSÉT Az MSZMP Budapesti Reformkoré felhívással fordul az MSZMP tagjaihoz, az ország MSZMP-reformköreihez: környezetükben felvilágosító szóval támogassák a kormány döntését a visegrád—nagymarosi vízlépcső munkálatai­nak felfüggesztéséről. Reformkörünk május 3-án kialakított véleménye szerint e munkálatok végleges elhagyása lenne célszerű. Hasonló értelemben foglalt állást a kormány tanácsadó testületé is. Megértéssel fogadjuk, hogy a kormány további vizsgálatokat látott szükségesnek. Javasoljuk, hogy a reformkörök szegedi országos tanácskozása jelentőségének megfelelően foglalkozzon e kérdéssel, és állásfoglalását jutassa el a Központi Bizottsághoz és az Országgyűléshez. AZ MDF MISKOLCI SZERVEZETE NAGY IMRE TEMETÉSÉRŐL Nagy Imre és mártírtársainak temetése napján, 1989. június 16-án, a világ magyarlakta területein megszólalnak a harangok. Gyászoló sokaságunk eljut a rákoskeresztúri temetőbe, honfitársaink milliói a televízió képernyőjén kísérhetik figyelemmel a szertartást, ám ezen a napon nem juthat el mindenki a temetésre. A Magyar Demokrata Fórum miskolci szervezete felhívja az ország lakosságát: a temetést megelőző nap estéjén, 1989. június 15-én, az emlékezés és a kegyelet jegyeként, tegyenek égő gyertyát az ablakokba! Tisztelegjünk így forradalmunk összes mártírjának az emléke előtt! (OS) FÉLEGYHÁZI CIPÉSZEK • A szövet­kezetben áttértek a szalag- rendszerre. (Gaál Béla felvételei) • László Károlyné még jól emlékszik a tavalyi túlórázásra. Kisebb létszámmal többet Múlt cvi gazdasági eredményei alapján kiváló címet kapott a Kiskunfélegyházi Cipészipari Kisszövetkezet. Aki ismeri ezt a céget, abban a hír joggal vetheti fel a kérdést: miért csak most ítélték a félegyházi cipészeknek e kitüntetést? Hiszen hosszú idő óta az átlagosnál jobban dolgoznak! Alacsony rezsivel Vidéki Károlynak, a szövetkezet elnö­kének ugyancsak az a véleménye, hogy korábban is nyerhettek volna a munka- versenyben. Tudomása szerint újabban számítógépbe táplálják a pályázók gaz­dasági adatait, így a döntés teljesen ob­jektív alapon történik. Czinkóczi Gézá- né főkönyvelő ehhez hozzátette: — Abban, hogy megkaptuk a kitün­tetést, az is szerepet játszhatott, hogy más cégek inkább lefelé mennek mos­tanában, a nehezedő gazdasági körül­mények miatt. Különösen igaz ez a ruházati ipar­ban. Hiszen — közismert — a fizetőké­pes kereslet jelentős mértékben vissza­esett. Ugyanakkor az importtermékek méginkább rontják a hazai cégek érté­kesítési lehetőségeit. Nagyon nehéz ve­vőt találni itthon. Ez az, ami a félegy­házi cipészeknek sikerült: modelljeik­kel újra és újra megnyerik a kereskedők tetszését. Az általuk készített női láb­belik divatosak, minőségük megbízha­tó — és ami legalább ennyire fontos, főleg mostanában: viszonylag alacsony áron kínálják azokat. Ez az egyik alapvető „titka” jó gaz­dasági eredményeiknek^ alacsony rezsi­vel dolgoznak, így nem kényszerülnek magas arat szabni termékeiknek. Pedig az alapanyagot ők is drágábban kap­ják, az energiáért ők is többet fizetnek. De legalább amennyire lehet, megpró­bálják ezt kompenzálni egy régi, jól bevált módszerrel: kihasználják tarta­lékaikat. , Tőke nélkül leáll a termelés — Sok pénzt lehet megtakarítani az­zal, ha állandóan odafigyelünk, hogy miből mennyit használunk —< mondta az elnök.—A munkaszervezés javításá­ban, a munkahatékonyság növelésében is voltak még tartalékaink. De minden­nél többet számított, hogy tavaly — hosszú idő gyakorlatával ellentétben —folyamatosan kaptuk az anyagot, te­hát folyamatosan dolgozhattunk. — Vajon minek köszönhető ez a vál­tozás? — A pénzszűkének — válaszolta a főkönyvelőnö. —| Minden termelő igyekezett minél előbb eladni az áruját, hogy pénzhez jusson, hiszen forgótőke nélkül leáll a termelés. — Véleménye szerint tehát a pénzügyi politika elérte célját?. — Nem, mert a negatív hatásai aka­dályozzák a termelést, a tervszerű gaz­dálkodást. Az információhiány miatt. Soha, senki nem tudhatja,'mikor akad össze olyan céggel, amelyik nem tud azonnal fizetni. Márpedig ilyenek min­dig voltak, mindig lesznek. Bárkivel, bármikor előfordulhat az átmeneti fize­tésképtelenség, amivel a vele kapcsolat­ban állókat is hasonló helyzetbe sodor­ja. Mi úgy tudtuk ezt elkerülni, hogy pénzügyi alapot képeztünk az előző időszakban elért jövedelemből. Hagyományostól a korszerűig A korábbi években okosan használ­ták fel nyereségüket. Korszerűsítették a termelést, de a béremelésre is gondot fordítottak. Tehették ezt annál inkább, mivel élve a lehetőséggel, kisszövetke­zetté alakultak (korábban hagyomá­nyos szövetkezetként működtek.) így legalább egy-két évig szabadabban gaz­dálkodhattak, az elvonások sem sújtot­ták őket Olyan mértékben mint máso­kat. Mindez. meghozta gyümölcsét. A termelés korszerűsítését nemcsak a gépesítés jelentette ebben a szövetkezet­ben, hanem technológiai váltás is. Át­tértek a szalagrendszerre. Következés­képpen nagymértékben növekedett a munka hatékonysága: 1987-ben 107 dolgozó 77 millió, tavaly pedig 97 dol­gozó 91 millió forint termelési értéket teremtett a felegyházi szövetkezetben. Azaz tízzel kevesebben húszmillió forinttal többet termeltek az elmúlt esztendőben. A dolgozók mégsem fá­radtak el jobban, mint máskor. Mivel folyamatosan volt munkájuk, egyenle­tesebb volt a leterheltségük. Túlórázni­uk csak az utolsó 2-3 hónapban kellett. Igaz, aki a saját bőrén érezte ezt, nem úgy mondta hogy „csak”. A fűződében dolgozó László Károlyné is jól emlék­szik még a fáradtságra. — Aki nem csinálta még, elképzelni sem tudja, milyen megterhelő szalagon dolgozni — mondta. — Napi nyolc órában is éppen elég kimerítő, hát még ha túlórázni is kell! Lászlóné 12 éve dolgozik a szövetke­zetben, még a régi, „kisipari” munka- módszerrel kezdte, azt szokta meg. A pár éve bevezetett szalagrendszer merőben új követelményeket állított • Boknicz Istvánná új gépe gyorsabban dolgozik a korábbinál. velük szemben. Igaz, a termelési ered­ményeik azóta sokkal jobbak. TV-1- Anyagilag érzik-e, hogy többet dolgoznak? — Jobban keresünk, mint régen. Az én nettó jövedelmem általában 6,5 ezer forint havonta. De ebben nincs benne a negyedévenkénti ötezer forintos pré­mium. Boknicz Istvánné havi jövedelme hat­ezer forint. Éves prémiuma húszezer. Kérdésemre, hogy többet dolgozott-e tavaly, mint korábban, nemmel vála­szolt. Arról van szó ugyanis, hogy Bok- niczné új gépe gyorsabb,' mint a régi volt. A tempóváltás nem fárasztotta el a gép kezelőjét, viszont „ketten együtt” jó teljesitményt érnek el. Almási Márta Bős—Nagymaros, Pozsonyból és Bécsből tekintve A Bős—Nagymaros körüli vita az érintetteket már eddig is különféle megnyilatkozásokra késztette. Hogy a legújabb fej­lemények Csehszlovákiában és Ausztriában egyaránt még markánsabb, és bizonyos tekintetben sokrétűbb állásfoglalá­sokat váltottak ki, az aligha tekinthető váratlannak. A csehszlovák kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a jelenleg érvényben lévő szerződések szerint folytassák és fejezzék be a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer építését. A prágai kül­ügyminisztérium épületében Barity Miklós nagykövetnek átadott hivatalos állásfoglalás szerint azonban a munkálatok befejezéséről kész tárgyalásokat kezdeni a magyar kormány­nyal. Csehszlovákia eszerint elzárkózik attól a lehetőségtől, hogy a nagymarosi építkezés kéthónapos felfüggesztése alatt a két kormány képviselői éppúgy méltányos megoldást talál­janak a nagymarosi erőmű esetleges elhagyására, mint teljes felépítésére. A prágai kormány nyila tkozata-sérelmezte, hogy a magyar Minisztertanács a munkálatok felfüggesztéséről hozott dön­tése előtt nem tárgyalt erről a csehszlovák féllel, holott a ma­gyar kormány egyértelműen kijelentette: felhatalmazást kér az Országgyűléstől, hogy a szerződés módosításáról folytas­son tárgyalásokat Csehszlovákiával. Az osztrák kormány keddi ülése után Franz Vranitzky kan­cellár Ausztria tárgyalási készségét fejezte ki. Ausztriában egyaránt számolnak a nagymarosi építkezés folytatásának és vegleges leállításának lehetőségével. A nagymarosi munkák felfüggesztésével kapcsolatos po­zsonyi és prágai, illetve bécsi reagálások pontosan tükrözik, hogy'Csehszlovákia nem egyenlő mértékben érintett a beru­házásban. A Rudé Právo elismerte, hogy Csehszlovákiát nem érte vá­ratlanul a magyar kormány döntése a magyarországi vízlép­cső munkálatainak leállításáról, de úgy állította be, mintha ez az ellenzéki körök követelésének kielégítését célzó „népszerű és nem ésszerű” döntés lenne az átalakított magyar kormány részéről. A pozsonyi Pravda szerint a vízlépcső leállítására vonatkozó követelések már nem ökológiai, nem műszaki, ha­nem politikai jellegűek. Marilies Felemming osztrák környezetvédelmi miniszter ez­zel szemben kifejezetten örvendetesnek mondta a magyar kormány döntését a természeti környezet megóvása szem­pontjából, és úgy vélekedett, hogy a vízlépcső építésének terve kezdettől elhibázott volt. A pozsonyi Pravdában és az Új Szóban közölt szlovák érve­lés ezzel szemben az egész létesítményt elsősorban ökológiai célú vállalkozásnak minősiti, arra hivatkozva, hogy a környe­ző területek árvízvédelmét szolgálja. Vladimir Lokvenc, a víz­lépcsőrendszer csehszlovák kormánybiztosa kétségbe vonta Magyarországjogát, hogy Csehszlovákia beleegyezése nélkül elálljon a közös beruházásról kötött szerződéstől. (A magyar kormány üléséről kiadott közlemény nem is a szerződés egyol­dalú felmondásáról szól, hanem annak módosításáról folyta­tandó tárgyalási szándékot hangsúlyozza.) Az nyilvánvaló, amennyiben Magyarország a nagymarosi vízlépcső elhagyása mellett döntene, sem Csehszlovákia, sem Ausztria nem tekinthet el jogos kárának megtérítésétől, ame­lyet azonban a károsult félnek kell bizonyítania. A pozsonyi sajtó már korábban—nemcsak a tárgyalások elébe vágva, de még a magyar kormány szombati döntése előtt—hangoztat­ta, hogy Csehszlovákia 27 milliárd korona kártérítésre tart igényt, ha nem épülne fel a nagymarosi víztározó. A nagymarosi vízlépcső elhagyására és felépítésére egy­aránt van esély. Éppen a következő két hónapban elvégzendő vizsgálatoktól és tárgyalásoktól függ, melyik lehetőség felé billen a mérleg nyelve. Becslések szerint Csehszlovákia eddig 11 milliárd koronát fordított a vízlépcsőrendszer építésére. A szakértőknek nem lesz könnyű megállapítaniuk a tényleges kár mértékét, ami főként abból ered, hogy a nagymarosi vízerőmű nélkül a bösi turbinák csak folyamatos üzemben működtethetők, és lehe­tetlenné válik a csúcsra járatás. Amennyiben a vízlépcsőrend­szer magyar szakasza egy részének elhagyása reális lehetőség­ként felmerül, tisztázandó például, hogy az eddig 50-50 száza­lékos magyar—csehszlovák tulajdonosi megoszlás fenntart­ható-e, vagy milyen arányban módosuljon. Ausztriával talán azért tűnik könnyebbnek a megegyezés, mert nem államközi, hanem vállalatok között létrejött ma­gánjogi szerződésekről van szó. Az építésben részt vevő osztrák vállalkozók eddig mintegy 800 millió schillinget hasz­náltak fel abból a kormánygaranciával, 18 osztrák bank által nyújtott hitelből, amellyel az 1996-tól esedékes magyar- országi villamosenergia-szállításokat megelőlegezték. Wolf­gang Schüssel osztrák gazdasági miniszter 1,5 milliárd schil- Ungre becsülte azt a kárt, amely az osztrák vállalatokat érné. ha Magyarország lemondana a nagymarosi erőmű felépítésé­ről. S hogy a helyzet nem egyszerű, azt jelzi egyebek között: az Osztrák Gyáriparosok Szövetsége igen határozott hangvételű nyilatkozatban követeli a teljes kártérítést. Szűcs D. Gábor (MTI—PRESS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom