Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-02 / 102. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. május 2. / Irán fegyvervásárlási tervei Irán egy sor fegyvervásárlási szerződést fog kötni a Szovjetunióval, de vadász­bombázók nem lesznek a vásárolt fegyverek között — jelentette az iráni távirati iroda az ország külügyminisztere első helyettesének a Teheran Times című lapban megjelent interjúja alapján. Ali Mohammad Besarati közölte, hogy Irán megfogyatkozott légierejének pót­lására új vadászbombázókat vásárol. Nem árulta el, mely országtól, de azt leszö­gezte, hogy egyik szuperhatalomtól sem.i Nyugati diplomáciai megfigyelők azt feltételezik, hogy a szállító talán a Koreai NDK lesz, amely értesülések szerint már évék óta Irán egyik fontos fegyverszállítója, s ahova Szajed Ali Hamenei államfő rövidesen hivatalos látogatást tesz. Az amerikai eredetű harci repülőgépeket Irán már alig-alig tudja használni az alkatrész-utánpótlás problémái miatt. Mértékadó adatok szerint Iránnak jelenleg legfeljebb 50 bevethető, amerikai gyártmányú harci gépe van. A Szovjetunióval kötendő fegyvervásárlási szerződésekről a miniszterhelyettes nem közölt részleteket, de indoklásul felhozta, hogy fegyverutánpótlásában Irán meg akarja szüntetni az egy szállítótól való függőséget. Szovjet vasúti baleset Vasúti baleset történt szombat éjjel Lening'rád közelében —jelentette hétfőn a Szovjetszkaja Rosszija című lap és a TASZSZ hírügynökség. A beszámoló szerint egy szerelvény két tartálykocsija kisiklott és kiütötte helyéről a villamos vezeték tartóoszlopát. A magasfeszültségű vezeték az olajjal telt kocsikra zuhant és a zárlat következtében á rakomány meggyulladt. A lángok az erős szélben további hat tartálykocsira is átterjedtek; a tűzoltók csak vasárnap reggelre tudtak megbir­kózni a tűzzel. Áldozatokról nem szól a jelentés. Elhunyt Sergio Leone Szívroham következtében vasárnap hajnalban, római otthonában elhunyt Ser­gio Leone neves olasz filmrendező. Hatvanéves volt. Leone a hatvanas években kezdte pályafutását. Eleinte az amerikai ihletésű cowboyfilmek olasz változatával, az úgynevezett „spagettiwesternnel” foglalko­zott. Legismertebb alkotása, a nálunk is nagy sikerrel játszott „Volt egyszer egy vadnyugat” című film, amelyet 1968-ban forgatott. Az elmúlt öt évben a sztálin­grádi csata filmrevitelének előkészületeivel foglalkozott. A Pink Floyd a Szovjetunióban A legendás brit rockzenekar, a Pink Floyd a jövő hónapban öt koncertet ad a moszkvai Olimpiai Stadionban. Mint Londonban közölték, a szovjet vendéglátók azzal tették lehetővé a kon­certeket, hogy felajánlották a Pink Floyd több mint 300 tonnányi színpadi felsze­relésének légi szállítását. A moszkvai közönség tucatnyi lézert, komputerizált világosító rendszereket, kivetítőket, tűzijátékokat, füsthatásokat fog látni. A szín­pad fölött lebeg majd a zenekar jelképe, egy repülő disznó. A Pink Floyd vendégszereplését a szovjetek kezdeményezték, amikor tavaly novemberben a zenekar két tagja Moszkvában járt, hogy megnézze a Szaljut—7 űrhajó fellövését. Érdeklődésük azzal magyarázható, hogy a repülőgép fedélzetén helyet kapott a „Hold sötét oldala” című sikerlemezük egy példánya. II. János Pál látogatása II. János Pál pápa hétfőn Réunion szigetére érkezett. A katolikus egyházfő 24 órát tölt az Indiai-óceánon fekvő francia szigeten. Látogatása során boldoggá avatja Scubilion atyát, aki a XIX. században keresz­tény hitre térítette a helyi lakosokat. II. János Pál Madagaszkárról érkezett Réunionra, ahonnan kedden utazik tovább Zambiába, majd Malawiba. Ha kell, a törvényt is megváltoztatják Romániában lényegesen megvál­toztatták az eddig érvényben levő, 1968-ból származó területrendezési törvényt, hogy jogi alapot teremtse­nek az úgynevezett szisztematizálá- si programnak. Mint az AFP fran­cia hírügynökség jól tájékozott bu­karesti forrásokra hivatkozva írja: „folytatódik tehát több ezernyi falu megszüntetése és a lakosságnak az újonnan létesülő, agrár-ipari köz­pontokba történő áttelepítése a he­ves magyarországi és a nyugat­európai bírálatok ellenére is”. A szisztematizálási terv koordi­nálásáért felelős illetékesek egyike közölte az AFP tudósítójával, hogy az országban létrehozandó 548 új „agrár-ipari központ” közül 28-at városi rangra fognak emelni az új törvény értelmében. Az elképzelé­sek szerint egyébként idővel a többi szisztematizált falvat is várossá nyilvánítják, oly módon, hogy több „agrár-ipari központot” összevon­nak. A törvény szerint az új város- központokat gazdasági szempon­tok alapján jelölik ki, és nem veszik tekintetbe az etnikai sajátosságo­kat. Az AFP ezzel kapcsolatban utal arra, hogy ilyen központokat létesítenek Erdélyben is, ahol ma­gyar és német ajkú népesség él. Bukarestben élő nyugat-európai diplomaták azt tapasztalják, hogy a falufelszámolási, illetve korszerű­sítési munkák pénzügyi okokból el­sősorban Bukarestre és környékére koncentrálódnak. „Úgy tűnik, a ki­sebb falvakban még nem kezdődtek meg a munkák, minden bizonnyal azért, mert nincs elegendő anyagi eszköz ahhoz, hogy a tervet na­gyobb térségekre terjesszék ki —- közölte az egyik meg nem nevezett diplomata. Tény azonban, hogy a rendezési terv megvalósítását, a szisztematizálást a kohászattal és a vegyipar fejlesztésével azonos fon­tosságú fejlesztési célként kezelik” — tette hozzá. A központi fejlesztési célokat, a következő (1991—1995-re szóló ötéves tervet) egyébként a román KP novemberi kongresszusán hagyják majd jóvá. Nyugati megfi­gyelők szerint még nem tisztázott, vajon a szisztematizálási tervet az ötévestervben, avagy külöji terület- rendezési terv keretében hagyják majd jóvá. Ez utóbbi esetben „a szisztematizálást a szakértőkkel és a lakossággal való konzultációk alapján kell végrehajtani”. A független szakszervezetek ünnepsége A Független Szakszervezetek egész napos majálist rendeztek a Népliget­ben. A program reggel faültetéssel kez­dődött, a majálist szervező 8 független szakszervezet, a Független Szakszerve­zetek Demokratikus Ligája, valamint a lengyel Szolidaritás Szakszervezet kép­viselője egy-egy facsemetét ültetett el. A Népligetben felállított két szabadtéri színpadon délelőtt elsősorban gyerme­keknek szóló programokat tekinthetett meg a több tízezres látogatósereg. A kulturális programokkal egyidejűleg a Jurta Színház politikai rendezvények­nek adott otthont. A programban dél­előtt bemutatkozott a Phralipe függet­len cigány szervezet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete és a Szo­lidaritás Munkás Szakszervezeti Szö­vetség. A Jurta Színházban 11 órakor kez­dődött meg a szolidaritási nagygyűlés. A rendezvény szónoka, Forgács Pál, a Független Szakszervezetek Demokrati-, . kus Ligája nevében üdvözölte a megje­lenteket. köztük Krysztof Sliwinskit a Lengyel Szolidaritás, Stephen Purseyt és Janek Kuczkiewiczet a Szabad Szak- szervezetek Nemzetközi Szövetsége, Günther Engelmayert, a Munka Világ- szövetsége, valamint Mircea Bajant, a Romania Libera képviselőjét. Forgács Pál beszédében kiemelte: a mai nappal vissza szeretnének venni egy gyönyörű ünnepet, május elsejét. Ez a nap sokak tudatában a kötelező, díszes felvonulások napja. Pedig ez az ünnep nem erről szól!- Forgács Pál a továbbiakban kiemel­te: az elmúlt évben nagyot változott nálunk a világ. Egyebek közt megala­kultak a független szakszervezetek. El­sőként a.TDDSZ, majd a tudományos dolgozókat követve önálló szakszerve­zetet hoztak létre a tanárok, a gyógype­dagógusok, a filmesek, az ingatlanke­zelők, a közlekedési dolgozók, az egészségügy alkalmazottai. Ezek a fia­tal, társadalmi munkában szerveződő, I csak a tagdíjakból működő szakszerve­zetek ma még csupán olyanok, mint ^zok a fácskák. amelyeket reggel elül­tettünk — mutatott rá a szónok, majd hozzátette: akik ma a Népligetben ün­nepelnek, azért jöttek el, mert rokon­szenveznek törekvéseinkkel. Ugyanígy világszerte is az emberek nagy érdeklő­dése kíséri a magyar független szak- szervezetek munkáját. Az ő barátságu­kon,' szolidaritásukon is múlik, hogy sikerül-e megvalósítani azt, amire a független szakszervezetek vállalkoztak. Sikerül-e visszaadni a hozzájuk csatla­kozóknak az összefogás élményét, a közös fellépés örömét? Sikerül-e a köz­ponti helyre állítani a szolidaritás esz­méjét? Ez a majális a Népligetben en­nek az első próbája — mondta Forgács Pál. Krysztof Sliwinski, a Szolidaritás képviselője szervezete és személy sze­rint Lech Walesa nevében fejezte ki örömét, hogy Magyarországon is létre­jöttek a független szakszervezetek. Szólt arról, hogy a két ország sok törté­nelmi szállal kapcsolódik egymáshoz. Elmondta: Lengyelországban évtize­dek óta először ünnepelheti meg önál­lóan május elsejét a Szolidaritás és a többi független lengyel szakszervezet. Rámutatott, hogy a Szolidaritás mint szakszervezet, elsősorban a dolgozók jogaiért küzd, de ezenkívül harcol az emberi méltóságért, az állampolgári jo­gok érvényesüléséért is. Stephen Pursey, a 97 ország függet­len szakszervezeteinek 90 millió tagját tömörítő Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége nevében kifej­tette, hogy a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége a jobb életért folytatott harcót a békés világért foly-' tatott küzdelemmel összefüggőnek te­kinti. Rámutatott: szabad társadalom alapját csak demokratikus, független munkásmozgalom alkothatja. Csak ez lehet az alapja egy stabil társadalom­nak, valamint annak, hogy a nemzeti, valamint a nemzetközi közösségek fele- lősen-j, konstruktívan vegyenek részt en­nek létrehozásában. A gazdasági fel­lendülés csak akkor lehet szilárd, ha az életüket meghatározó döntések meg­hozatalában a dolgozók isurészt vehet­nek — hangsúlyozta végül az SZSZNSZ képviselője. Günther Engelmayer, az 1920-ban alapított Munka Világszövetsége kép­viselője kifejezte az MVSZ szolidaritá­sát a magyar független szakszerveze­tekkel, majd méltatta az elmúlt hóna­pokban Magyarországon végbement politikai fejlődést és a szakszervezeti pluralizmus kibontakozását. A szolidáris kapcsolat is megkövete­li, hogy eltüntessük mindazt, ami Ke­let- és Nyugat-Európát elválasztja, mert természetellenes a kontinenst megosztó vasfüggöny léte. Günther Engelmayer kifejezte reményét, hogy Európa megosztottsága mielőbb teljes egészében felszámolható. Ezzel kap­csolatban üdvözölte a magyar kor­mány azon döntését, hogy még az idén megkezdik az ország nyugati határán lévő műszaki határzár lebontását. Vé­gezetül az MVSZ hevében üdvözölte a magyar dolgozókat és mindazokat, akik lehetővé tették, hogy az idei május elsejét a szakszervezeti pluralizmus je­gyében ünnepeljék Magyarországon. Mircea Báján, a Romania Libera képviselője a romániai menekültek ne­vében köszönte meg, hogy jelen lehet­nek' a népligeti majálison. Kiemelte: részvételük is bizonyítja, hogy a ma­gyar és a román nép és nemzet nem ellensége egymásnak, és az összefogás' elősegítheti a közösen vállalt célok megvalósítását. Mircea Báján segítsé­get kért azoknak a Romániában élő állampolgároknak, akik hazájukban a szabadságért, az emberi jogok érvénye­süléséért küzdenek. A nagygyűlésen állásfoglalást fogad­tak el, arhelyben csatlakoznak a bécsi Európai Szakszervezeti Együttműkö­dési Konferencia április 28-án elfoga­dott határozatához. Ebben a konferen­cia résztvevői többek között kifejezték azon reményüket, hogy a társadalmi és gazdasági problémák a jövőben a tár­sadalmi együttműködés szellemében oldhatók meg Közép- és Kelet-Euró- pában is. A tanácskozás felszólította az összes demokratikus szakszervezetet, hogy eddigi szolidaritásukat fenntartva támogassák a közép- és kelet-európai független szakszervezeteket. Pozsgay Imre köszöntötte az olajbányászokat (Folytatás az 1. oldalról.) Az önrendelkezés tisztelete Mint mondotta, Szánk környékén földművesek és olajbányászok és a munkamegosztás törvényei szerint sokféle foglalkozású állampolgár él. Olyan tájon, amelyet nem kényeztetett el a teremtő. De az emberek a mostoha körülményekkel megküzdve gazdagsá­got, jólétet és önbecsülést — ezzel az önbecsüléssel együtt — igazi állampol­gári öntudatot is tudtak teremteni. Az ünnep kapcsán erről mindenképpen szót kell ejtenünk, hiszen manapság ke­seregni szokás, szomorúsággal és ba­jokra hivatkozva az ország jövendőjé­ről. Ám ehhez a jövendőhöz ez a telje­sítmény is hozzátartozik és nemcsak a bizakodó természetű, hanem a tárgy­szerűen gondolkodó emberek is hihet­nek abban, hogy igenis lesz magyar kibontakozás. Tudvalévő — mutatott rá a szónok —: nemzetek, népek történelme ad róla hírt, hogy az állampolgárok, a dolgos emberek erőfeszítése nélkül — anélkül, hogy hatni tudnának környezetükre — nincs felemelkedés. Ezért nem létez­het olyan politika, amely ezt a tényezőt számításon kívül hagyva valamiféle önhitt magabiztossággal azt hiszi, hogy a társadalomban, az emberekkel lefoly­tatott párbeszéd nélkül is lehetséges megoldás a bajokra, gondokra. Remé­lem, én egy olyan kormány képviseleté­ben léphetek fel önök előtt, amelyik ezt belátja és keresi azokat az intézménye­ket, amelyek által ez a párbeszéd nem csak létrejöhet. így az ország népének jóváhagyásával lehet majd kormányoz­ni. Ehhez új alkotmányra van szükség. Olyanra, amely számításba veszi, hogy ezer év óta van európai szintű és igényű élet a Kárpát-medencében. Amelyik ezt a folyamatosságot számításba véve tiszteleg a magyar közjog hagyomá­nyai előtt. Amelyből a leglényegesebb az önrendelkezés tisztelete. Politikai névtelenekből nem lesznek állampolgárok Nagy változások tanúi vagyunk. Az új politikai intézmények, pártok a leg­különbözőbb szándékkal, ambícióval — de remélhetőleg a nemzeti összefo­gás igényével — újra meghonosíthatják a vitát, ami néha sérüléseket is okoz­hat. De kisebb baj ez, mintha egy or­szág vezetésének egy hallgató néppel kellene szembenéznie. Politikai névte­lenekből nem lesznek állampolgárok. Az egyén szabadsága csak akkor értel­mes dolog, ha az a közösség szabadsá­gává is válik. Ma az ország bajlódik gazdaságával, mert ellenőrizetlen volt a hatalom. Ép­pen azért, mert elődeink teherbíró ké­pességüket meghaladó mértékben rak­tak terheket az ország nyakába. Hi­szem, hogy rifem rosszindulatból. Meg­gondolatlanságból és az ellenőrizhetet­len hatalom elfajtilására való képessé­géből adódott az, hogy társadalmi bé­két akartak vásárolni dollármilliárdo­kon; jólétet ígérni mások teljesítményé­ből, kölcsönökből. Közben pedig a hi­telek igazán nem önökhöz jutottak, ha­nem egy rossz szerkezetű gazdasági be­rendezkedés nyelte el annak minden hasznát. Ahelyett, hogy gyarapította volna az országot. Ki fog itt fizetni? Csak a nép a telje­sítményével. És ezért még inkább szük­ség van demokráciára, olyan viszo­nyokra, hogy megnézhesse, kinek ad tovább hitelt. A válság — információ A válságot nem kell katasztrófának tekinteni. Inkább információnak arról, hogy a dolgok a régi módon nem men­nek tovább. Nyílt politikával kell meg­változtatni hazánk viszonyait. Az okos ember a válságban nemcsak megjajdul, hanem feladatot, programot lát, a vál­ság utáni helyzetre tervez. És ahhoz méltó programot fogad el. Ezért az ál­lampolgárnak joga van tudnia, miként alakítják a politikát, mire gondolnak azok, akik e programajánlatot megte­szik. Legyenek azok akár az eddig ha­talmat gyakorló, az elmúlt korszako­kért a felelősség terhét viselő párt, akár a most keletkező — remélem jószándé­kú — mozgalmak, pártok. Mindannyi­unknak az ország felemelkedését kell szolgálnunk. Fórum Pozsgay Imre beszéde után politikai fórumot rendeztek, ahol az állammi­niszteren kívül dr. Szabó Miklós, Ta- hajdi Csaba, az MSZMP KB osztályve­zető-helyettese, valamint Trombitás István válaszolt a hallgatóság és Vár- konyi Balázs fórumvezető kérdéseire. A több mint kétórás programról terje­delmi korlátok miatt nem tudósítha­tunk részletesen. Néhány érdekes rész­letet azonban közreadhatunk. Az egyik kérdés, amelyet az állam­miniszternek „címeztek”, így szólt: —: Fennál-e a veszélye annak, hogy megtörik hazánkban a reformfolyamat, s megindul a politikai visszarendeződés? ■ A válasz: A mai valóságban benne van a kockázata akár egy sztálinista típusú visszalépésnek is. De hangsúlyo­zom, hogy akik azt hiszik, hogy nyar­galunk előre a politikai reformmal és ezzel veszélybe sodorjuk az országot, tévednek. Magyarország történelme százszor bebizonyította, hogy soha nem az előrelépés okozta a bajt; mindig a visszalépés. Akinek persze nem tet­szik a változás, az káoszt lát, mert meg­győződésétől eltérő jelenségeket ta­pasztal. Aki haladást akar, az nem anarchiának látja a változást. A következő kérdést részben Szabó Miklós, részben Pozsgay Imre kapta: — Április 15-én, Kecskeméten Reform­műhely megnevezéssel egész napos or­szágos tanácskozást tartottak az MSZMP nemrég megalakult reformkö­reinek küldöttei. Úgy tűnt, a meghívot­tak között jó néhány olyan ember is szerepelt, aki nem föltétien hive a válto­zásoknak. Ebből adódik a kérdés: nem tudja a párt, hogy kik igazán a reform­pártiak, vagy azért hívták meg a funda­mentalistákat, mert meg akarják őket nyerni? Szabó Miklós: j— Kétségtelen, hogy a párton belül a különböző irányzato­kat szétválasztani nagyon nehéz. Hi­szen az emberek gyakran ugyanazokat a szavakat használják, de mást és mást értenek rajta. De egyéb okok miatt is találhattunk Kecskeméten néhány nem éppen reformernek titulálható politi­kust. Bizonyára a meghívók szándéka is közrejátszott ebben. Hiszen nem volt titok, ami ott történt. Pozsgay Imre: A kecskeméti találko­zón és minden hasonló fórumon szóba kerül a felelősség. De sokkal pontosab­ban és körülhatároltabban kell erről beszélni, mert a felelősség állandó em­legetése bizonytalan közérzetet teremt és fenyegetésnek tűnik. Holott nem ez a szándék. Én januárban Kaposvárott egy nagygyűlésen kockázatos kijelen­tést tettem: „elszámolás lesz, de'leszá­molás nem.” Mert európai civilizáció szerint szeretnénk élni. Európai politi­kai kultúrában, amelyhez az elszámo­lás, a számonkérés hozzátartozik, de nem a leszámolás. Ott Kaposvárott voltak olyanok, akik nem nagyon tö­rődtek bele ebbe a kifejezésbe. Dühük­ben leszámolást követeltek. Szelídül­jünk meg, mert a jövő a legfontosabb. Ha a reform képviselői ezt ki merik mondani, akkor talán már nem olyan kockázatos a reform helyzete. A konzervatívok jelenléte — ahogy azt Szabó Miklós is mondta — tükröz­te a szervezők szándékát. Reméltük, hogy most nyíltabb ütközetre kerül sor. Bíztunk benne, hogy vita formájá­ban egymás között rendezhetjük dol­gainkat, de úgy látszik, erre még nem értek meg a feltételek. — Milyen változást várnak a jövő esz­tendőben? —hangzott az utolsó kérdés. Szabó Miklós: — Változik az idő, s vele változunk valamennyien, akik itt együtt vagyunk a remélhetőleg dialó­gusra képes, a nemzetet, a közösséget szolgáló megújuló politikai rendszer­ben. Trombitás István:-— Én abban re­ménykedem, hogy a népgazdaságban megindul egy olyan egyértelmű, tiszta kormányprogram végrehajtása, ami már reményt ad arra, hogy a magyar gazdaság végre belátható időn belül talpra áll. Tabajdi Csaba: —r Talán jövőre vilá­gossá válik, hogy nemcsak az idők vál­toznak, hanem végre a dolgok is. És ezt egyre jobban el is fogja hinni a magyar társadalom, a magyar közvélemény. Pozsgay Imre: — Megszilárdult többpártrendszer lesz a jövő tavaszon hazánkban, amelyben már nem az ön­maguk meghatározását keresik a kü­lönböző politikai erők, hanem a nem­zeti kibontakozás lehetőségét. A 90-es tavaszon véleményem szerint világossá válik, hogy \ magyar reform visszafor­díthatatlan. És akkor a jövő május 1-jei jelszavunk vigasztalóbb lesz, mint ami­lyet most láthatunk e teremben. („Biz­tos munkát, tisztességes megélhetést”.) Szeretném, ha azt írhatnánk ki: „Meg­született az új Magyarország”. Gaál Béla Elhunyt dr. Ijjas József nyugalmazott kalocsai érsek Április 29-én elhunyt dr. Ijjas József nyugalmazott érsek és metropolita, pápai trónálló. Dr. Ijjas József 1901. november 5-én született Baján. .1925. június 14-én Kalocsán szentelték pappá, VI. Pál pápa 1964. szeptember 15-én püspökké, csanádi apostoli kormányzóvá nevezte ki. 1969. január 29-én lett kalocsai érsek és ezzel egy időben a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke, amely funkciót 1976-ig töltötte be. 1987. március 2. óta nyugállományban volt. Dr. Ijjas József tevékenysége jelentősen hozzájárult a magyar állam és a katolikus egyház közötti jó viszony fejlődéséhez. Hazai és nemzetközi tevékeny­ségét magas kormánykitüntetésekkel ismerték el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom