Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-02 / 78. szám
1989. április 2. • PETŐFI NEPE • 3 KITÜNTETÉSEK • Dr. Ivanics Lajos átveszi a kitüntetést. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából, eredményes munkásságuk és közéleti tevékenységük elismeréseként kitüntette a társadalom építésében kitűnt dolgozókat. Megyénkből az idén is számosán részesültek ez alkalommal különböző elismerésben. A Magyar Népköztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendjét kapta: dr. Ivanics Lajos, az MSZMP Kiskőrösi Városi Bizottságának első titkára. Április Negyediké Érdemrenddel tüntették ki: dr. Kincses Ferencet, a Bajai Városi Tanács elnökét, a megyei tanács tagját, Koszta Flóriánt, a Szalkszentmártoni Petőfi Tsz elnökét, Szarka Balázst, a kecskeméti Univer ÁFÉSZ elnökét és Zol- nay Károly nyugállományú alezredest, kecskeméti körzeti alapszervezeti párttitkárt. A MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATA kitüntetést adományozták dr. Adorján Mihálynak, Kecskemét Megyei Város Tanácsa elnökének; Bayer Istvánnak, a Bajai Mezőgazdasági Kombinát üzemigazgatójának; Bársony Ferencnek, .az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága archívumvezetőjének; Fölföldi Lajosnak, a Nagy- baracskai Községi Tanácselnökének; Janik Józsefnek, a Kiskőrösi Állami Gazdaság igazgatójának; Némedi Miklósnak, a Dunavecsei Béke Tsz elnökének; Orbán Istvánnak, a Kiskunhalasi Fa- és Építőipari Szövetkezet elnökének; Preiszinger Andrásnak, a Bács-Kiskun Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatójának; Szűrszabó Dénesnek, a Kecskeméti Törekvés Tsz-elnökének és Túri Antalnak. a MÁV Kecskeméti Vontatási Főnökség lakatoscsoportvezetőjének. A MUNKA ÉRDEMREND EZÜST FOKOZATA kitüntetést vette át: Badacsonyi Péter, a Móricgáti Petőfi Tsz elnöke; Balog Béla, a Bács- Kiskun Megyei Növényegészségügyi és Tájvédelmi Állomás igazgatója; Barabás János, a Keceli Szőlőfürt Mezőgazdasági Szakszövetkezet traktorosa; Barna József, a Dávodi Augusztus 20. Tsz. vontatóvezetője; Bárány Károly, a Zsanai Egyetértés Tsz elnöke; Bense József, a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központ osztályvezetője, alapszervezeti párttitkár; Bessenyi István, a kecskeméti Konzum Kereskedelmi Vállalat igazgatója; Ciliné Kovács Klára, a Kerekegyházi Dózsa Tsz elnöke; Csepeli István, a megyei tanács csoportvezetője; Festő János, a Bács-Kiskun Megyei Zöldért Vállalat osztályvezetője; Földesi József, a Madarasi Béke Tsz traktorosa; Gila János, a kecskeméti Hírős Film igazgatója; Gilly Lászlóné, az Ipari Szövetkezetek Bács-Kiskun Megyei Szövetségének nyugalmazott előadója; Hauzer János, a Szentlőrinci Úttörő Tsz gépkocsivezetője; dr.'Hegedűs Sándor, a Dunapataji Petőfi Tsz elnöke; dr. Hideg Ferenc, a Bács-Kiskun Megyei Bíróság elnökhelyettese, bírósági főtanácsos; Horváth Máté, a Bajatex Bajai Textilipari Vállalat vezérigazgatója; dr. Juhász Antal kiskunfélegyházi városi vezető ügyész; Kalapos István, a kalocsai pártbizottság munkatársa; dr. Karafiáth Károly, a Kiskőrösi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke: Kiss István, a megyei tanács csoportvezetője; dr. Kői Béla, a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének társadalompolitikai titkárhelyettese; Mátyási Ferenc, a Duna,—Tisza Közi Állami Építőipari Vállalat művezetője; Miklós Zoltán, a megyei tanács ellátó- szervezetének garázsvezetője; dr. W. Mikó Mag-! dolna, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola főigazgató-helyettese; tanszékvezető főiskolai tanár; dr. Molnár Mihály, a Dél-Alföldi Állattenyésztő Állami Gazdaság igazgatója; Mondik László, a megyei' tanács osztályvezetője; Nincsics Dezsőné, a Bajai Épületasztalos- és Faipari Vállalat javító asztalosa; Petrik Dezsőné, a Lajosmizsei Kossuth Tsz betanított munkása; Somogyi László, az MSZMP Kiskunmajsai Nagyközségi Bizottságának első titkára; Szabó Julianna, a Fogyasztási Szövetkezetek Bács-Kiskun Megyei Szövetségének személyzeti vezetője; Szalóki István, a Kalocsai Városi Tanács elnöke, a megyei tanács tagja; Szeidl Mátyás, a Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaság üzemvezetője; Tasnádi Miklós, a Soltvadkerti Szőlőskert Mezőgazdasági Szakszövetkezet elnöke; Tápai Er- nőné, a Kiskunfélegyházi Takarékszövetkezet ügyvezető igazgatója; Toman Károlyné, a kalocsai postahivatal távbeszélő-rendezője és Váradi Imre, a Vegyépszer Vállalat tiszakécskei gyárának műve- zetoje. A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATA kitüntetést kapott: Andrássi András, a Kecskeméti Konzervgyár szakmunkása; Balogh Zoltán, a megyei tanács főelőadója, megyei tanácsos; dr. Bánki Béla, a soltvadkerti Jóreménység Szőlő- és Gyümölcstermelő Szakszövetkezet gazdasági tanácsadója; Becker Vilmos, a Tisza Füszért kalocsai fiókjának igazgatója; Béla Lajos, az Imre- hegyi Új Élet Mezőgazdasági Szakszövetkezet elnöke; Bognár Imréné, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat baromfimérője; Bondor László, a Kiskunfélegyházi Asztalosipari Kisszövetkezet elnöke; Császár József, a Richards Finomposztógyár csoportvezetője; Csőke Antal, a Bácsalmási Állami Gazdaság foágazat-vezetője; Farkas Antal, az Uszódi Általános Iskola nyugalmazott igazgatója; Fábián Károlyné, a Kecskeméti Agroker Vállalat osztályvezetője; Fehér Antal, a Kunszállási Alkotmány Tsz erőgép vezetője; Fricska Péter, a Kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz gépjavítócsoport-vezetője; Gajda György, a Kiskunhalasi MÁV Körzeti Üzemfőnökség szb-titkára; dr. Göhr Zoltán, a Bács-Kiskun Megyei Bíróság tanácselnöke, bírósági tanácsos; Gyökér Lászlóné, a Kiskőrösi Városi Tanács előadója; Hegedűs Imre, a Petőfi Nyomda gépszerelő csoportvezetője; Jókay Antal, a Fajszi Kék Duna Tsz főkönyvelője; Kéri Pál, a Kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz erőgépvezetője; Kara János, a Kecskeméti Zománc- és Kadgyár belső szórója; Kiss Károlyné, a Kiskun- hálasi Baromfifeldolgozó Vállalat személyzeti vezetője; dr. Kövecs Gyula, a kiskunhalasi Sejnmel- weis kórház igazgató-főorvosa; dr. Kruppa Éva, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának helyettes vezetője; Kürtösi Sándor, a Soltvadkerti ÁFÉSZ cukrászüzem-vezetője; Lakatos András, a Kiskunhalasi Faipari Vállalat termelésirányítója; László István, a Duna—Tisza Közi Állatforgalmi és Húsipari Vállalat húsipari szakmunkása; M. Szabó Jenő, a MÁV Kecskeméti Üzemfőnökség MSZMP-bizottságának titkára; Németh János, a Kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet műszaki vezetője; Rádai Sándorné, a Kunfehértói Előre Tsz baromfigondozója; Reittmann Ferenc, a bajai postahivatal főpénztárosa; Stábl Vilmos, a Bácsbokodi Aranykalász Tsz targoncása; Szili Endre, a Bács-Kiskun Megyei Zöldért Vállalat villanyszerelője; Szőke János, a Kunság Volán autóbusz-vezetője; Teleki Ferencné, a Nett Konfekcióipari Vállalat művezetője; Tóth Béla, a Kecskemét-Hetényegyházi Egyetértés Mezőgazda- sági Szakszövetkezet elnöke; Tóth Ferenc, a Duna —Tisza Közi Állami Építőipari Vállalat üzemigazgatója; Tóth István, a Szanki Haladás Tsz elnökhelyettese; Weiber Andrásné, a Hartai Erdei Ferenc tsz tésztakészítője. A felszabadulási évforduló alkalmából ketten a Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnökségének kitüntetését vették át. Csorvási Sándorné nyugdíjas pedagógus és Veimé Mészáros Katalin, a Kecskeméti Katona József Könyvtár Gyermekkönyvtárának vezetője MSZBT Aranykoszorús Jelvényt kapott. A miniszteri és az egyéb kitüntetéseket szerdai számunkban ismertetjük. FŐISKOLAI, EGYETEMI POLITIKAI SZERVEZET UDSZ-kongresszus Kecskeméten A válságból a reformok kiszélesítésén át vezet az út Hegedűs Lajos ünnepi beszéde Kilencszáznegyvenhárom tagot tart nyilván az Unió a Demokratikus Szocializmusért elnevezésű ifjúsági politikai szervezet, mely alakuló kongresz- szusát tartotta tegnap* és tegnapelőtt Kecskeméten, a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán. Az elsősorban főiskolai, egyetemi hallgatóságra számító politikai szervezet a magyar progresszió részének tekinti magát, I stratégiai szövetséget kínálva ezáltal többek között az MSZMP reformszáriiyának is. Politikai v alapelvként fontosnak tartják, egyebek mellett, a kisebbségi vélemények képviselhetőségét, a vezetők felelősségét, a megfelelő oktatási rendszert, aiz intézményi autonómiát, az egyetemes magyarság segítését. A KISZ április 12-ei kongresszusán az UDSZ taglétszámának megfelelő arányban képviselteti magát, majd májusban újabb kongresszusán a KISZ utódszervezetével való kapcsolat minőségéről is dönt. A kecskeméti találkozáson a platform, az alapszabály és a mandátum véglegesítése történt meg, valamint személyi kérdésekről döntöttek. G. T. T. Bevezetőjében az ünnepi nagygyűlés szónoka az 1945-ös események történetét vázolta föl, majd rámutatott, hogy bár a fölszabadulás után már 44 év telt el, a vitathatatlan fejlődés ellenére ma újból nehéz időket élünk. — Válság van a gazdaságban, a társadalomban. Bizalmi válság alakult ki a vezetéssel szemben. Sokan kérdezik, kérdezzük: hogyan alakultak így az állapotok hazánkban? Kész, minden kérdésre hiteles válasszal még nem rendelkezünk, a válaszok még érlelődnek a politikai műhelymunkában és a mindennapok vitáiban is. Azt bizton állíthatjuk azonban, hogy nem a szocializmus, mint társadalmi forma került válságba, hanem annak 1948-ban választott, illetve ránk erőltetett formája, a sztálinizmus. Ettől a túlcentralizált, bürokratikus, szubjektivizmussal is gyengített modelltől 1956 után sem tudtunk megszabadulni, minden reformtörekvésünk ellenére sem. Pedig milyen sokat ígérő volt az 1968-ban kezdődő reform, amely a gazdaság területén akart újítani, új erőtartalékokat a fejlődés motorjául mozgásba hozni. Éppen azért, mert csak a gazdaságot akarta megreformálni, a politikai intézményrendszert pedig nem, nem sikerült a célja: az érdekeltség kiszélesítése a gazdaságban. Igaz, ekkor túlságosan is egyedül maradtunk a szocialista világban a reformtörekvéseinkkel, ezért a külső feltételek sem kedveztek akkor a számunkra. Hegedűs Lajos ezt követően az érdekeltség fontosságát hangsú- lyoztá, bírálva a túlzott egyenlőségre való törekvés gyakorlatát. Az MSZMP kész a párbeszédre — Ma a válságból kivezető utat minden progresszív erő a reformok kiszélesítésében látja. A tavaly májusi pártértekezlet, méginkább az idei február 10— 11-ei KB-ülés óta az MSZMP a változások sürgetőinek az élére állt, mert felismerte: a változásokhoz, a reform kiteljesedéséhez a politikai intézményrendszer radikális megváltoztatására is szükség van. Felismerte és szorgalmazza is, hogy a társadalom különböző érdekeinek kifejeződéséhez többpártrendszerre van szükség, olyan demokratikus közállapotokra, amelyek serkentőleg hatnak a piac által vezérelt hatékony gazdaság kialakítására is. Az átmenet nagyon sok buktatót rejt magában. Valós veszély a folyamatok ellenőrizhetetlenné válása, anarchikus állapotok kialakulása. Ez nem lehet célja a nemzetnek, és az egész nép sorsáért felelősséget érző egyetlen politikai erőnek sem. Ezért törekedni kell a fokozatos átmenetre, tárgyalásokkal, a bizalmatlanság oldásával, erre meg is vannak a lehetőségek. Az MSZMP már több ízben kinyilvánította, hogy kész a párbeszédre, a megbeszélésekre, a vitákra a különböző törvényes keretek között működő szervezetekkel. Együttműködni kész mindazokkal, akik a törvényeink betartásának, a társadalmi fejlődés szocialista útjának, a nemzetközi szövetségi kötelezettségeink tiszteletben tartásának platformján állnak. Az MSZMP elismeri a többpártrendszer szükségességét és tanulva újabbkori történelmünk tapasztalataiból — 1948-ból és 1957-ből isf^ ezt nem taktikai elemként kezeli, hanem ez stratégiájának fontos része. Kunszentmiklós: jó példa Nagy megtiszteltetés a számomra, hogy az MSZMP Bács- Kiskun Megyei Bizottsága engem bízott meg azzal, hogy köszöntsem megyénk egyik új városának, Kunszentmiklósnak a polgárait ezen az ünnepen. Szívből köszöntöm Önöket, és gratulálok ahhoz a faluépítő és fejlesztő munkához, amelynék eredményeként városi rangot kapott településük Én magam termelőszövetkezeti elnökként is és területi szövetségi elnökként is mindig érdeklődéssel figyeltem Kunszentmiklósnak és környékének agrárfejlődését, az itt dolgozó termelőszövetkezetek munkáját. Csodálattal figyeltem a helyi Egyetértés Tsz eredményeit, azt a munkát, amit a kedvezőtlen termőhelyi adottságok ellenére oly sikeresen folytattak. A helyi adottságok kihasználására jó példa az a gazdaságfejlesztő munka, ami itt folyik. Sajnos az ország termelő- szövetkezeteinek jelentős része ma — összhangban a népgazdaság nehéz helyzetével — a létéért, fennmaradásáért küzd. Ma a termelőszövetkezetek nem kis hányadában még az egyszerű újratermelés feltételei sincsenek meg, ez azt jelenti, hogy a korábban megszerzett vagyon felélésével tudnak csak tagjaiknak elfogadható személyes jövedelmet biztosítani. Ilyen nehéz helyzetben az agrárágazat 1988. évi teljesítménye tiszteletre méltóimért túl a biztonságos belföldi élelmiszer- ellátáson, jelentős dollárexportot is biztosít az országnak. Megújuló agrárpolitikát! . Hazánk mezőgazdasága az elmúlt 30 évben a termelőszövetkezetek átszervezése óta-is jelentős fejlődést ért el az MSZMP 1957. júniusi agrárpolitikai tézisének hatására is. Ez az agrárpolitika azt tűzte ki célul, hogy az agrár- fejlődés nagyüzemekben és szövetkezeti formában történjen. És azt is: töröljék a kötelező beszolgáltatást és ezzel megteremtette a szerződéses termelés feltételeit, a termelést a korábbi bizalmatlan beszolgáltatási rendszerről a bizalomra és az érdekeltségre építette. Mégis új vagy jelentősen megújuló agrárpolitikára van ma már szükség, mert az elmúlt 30 évben jelentősen változtak mind a belpiaci és külpiaci viszonyok, mert nem sikerült a tartósan alacsonyan termelő üzemek helyzetét megoldani, mert fokozatosan romlik az agrárágazat jövedelemtermelő képessége és vele együtt a falu helyzete. Milyen hibákat követtünk el — az egyébként sikerágazatnak nevezhető — agrártermelés területén? A válaszomban nem törekszem teljességre, de azt mindenképpen megemlítem, hogy a formagazdagságot inkább csak az elméletben hangsúlyoztuk, a gyakorlatban nem. Valószínűleg kevesebb kárral, több eredménnyel valósult volna meg itt Kunszent- miklóson is az átszervezés, ha Kunbábonyban jobban hallgattak volna az akkori vezetők Tő- zsér Jánosra, aki szerintem akkor korszerűen gondolkodott az érdekeltséget illetően. Kevesebb kárral, több eredménnyel akkor is, ha az ember fokozott törődését igénylő és azt meg is háláló állattenyésztést nem erőltettük volna be a közösbe, hanem a korszerű technológia befogadására is alkalmas kis és középgazdaságok számára biztosítottuk volna a fejlesztési feltételeket a vállalkozni akarók számára. Gazda módra cselekedni Az új agrárpolitika miben fog különbözni a maitól? Először: a magánkezdeményezéseknek nagyobb tere lesz, így azokban az ágazatokban és munkafolyamatokban, ahol a kézimunka-igény nagyobb és a munka minősége iránti igény fokozottabb, feltehetőén nőni fog az aránya. Én magam úgy gondolom, hogy a mezőgazdasági termelés nagyobb hányada továbbra is a nagyüzemekben fog megvalósulni, de az összes termelésen belül a részaránya csökkenni fog. Másodszor: az új agrárpolitika ösztönözni fogja azt, hogy az ag- rámagyüzemeken belül belső vállalkozási egységek jöjjenek létre, ahol a bérmunkásviszonyt inkább a gazdaszemléletű vállalkozói magatartás fogja felváltani. Harmadszor: azt gondolom, hogy az új agrárpolitika arra is ösztönözni fog, hogy a szövetkezetekben a vagyongyarapító munka is kerüljön elismerésre. A jövőben ne csak a folyó évi teljesítmény, hanem az életteljesítmény is kapjon a jövedelemfelosztás során elismerést, a tulajdon nevesítésével és az osztalék rendszerének bevezetésével. Összegezve: úgy vélem, olyan irányú változásokat indukál majd az új agrárpolitika, amelyek alapján sokkal inkább gazda módjára élik meg a tsz-tagok a mindennapokat, mint munkavállalóként. Mit vállalhatunk? Ellentmondásos 44 év van mögöttünk, de úgy vélem, ma is vállalhatjuk az 1945—1948. év köszöni időszakot, a sikeres 3 éves terv, az újjáépítés, a demokratizálás kiszélesítésének időszakát vagy 1953 júniusának szellemiségét, 1956 őszének jobbító szándékait, az 1960-as évek gazdasági, szellemi fellendülését és reform- törekvéseit. Felszabadulásunk évfordulóján tisztelettel és kegyelettel emlékezünk meg mindazokról, akik a harcokban életüket áldozták népünkért. Munkánkkal, helytállásunkkal, az új, nehéz feladatok elvégzésével is legyünk méltók emlékükhöz, eszméikhez.
