Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-02 / 78. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. április 2.

TÉESZELNÖK ÉS ELSŐ TITKÁR

A kettős siker

vagy a bukás kockázatával

Ismét első tikárnak választotta Miskolczi Jánost a decemberi kalocsai városi pártértekezlet. Ugyancsak decemberben a megyei pártértekezleten a megyei pártbizottság és végrehajtó bizottság tagjának is megválasztották. A Miskei Március 15. Tsz március 3-ai közgyűlésén elnöknek választották. Ugyancsak márciusban, a kalocsai városi pártbizottság többségi szavazással hozzájárult ahhoz, hogy Miskolczi János első titkári funkcióját társadalmi megbízatásként töltse be, és munkahelye a miskei termelőszövetkezet legyen. Április 1-jétől Miskolczi János két feladatot lát el.

Ennyi dióhéjban a történet. S hogy mi van mögötte, milyen körülmények, politikai meggondolás és előrelátás vezettek idáig, erről beszélgettünk Miskolczi Jánossal.

— Ügy tudom, régebb óta foglalkoztatja a területi pártirányítás reformálása.

— Mintegy három-négy éve fölvetettem a megyei pártbizottság első titkárának elképzelésemet. Ugyanis azt tapasztaltam, hogy a pártmunkában mindig gondot okoz a testületek és az apparátus szerepének és feladatának szétválasztása. A pártirányítást tulajdonképpen az apparátus irányító munkájával, működésével és cselekedeteivel azonosították. Példaként említhetem, ha' a testületek — a vb vagy a pártbizottság B— egyik tagja vett részt egy tsz-zárszámadáson, vagy alapszervezeti taggyűlésen, akkor nagyjából az a vélemény alakult ki, hogy a pártbizottságtól nem volt ott senki. Ha viszont az apparátus valamelyik tisztségviselője vagy tagja jelent meg, akkor elismerték a pártbizottsági képviseletet.

— Vagyis nem volt világos az emberek, a párttagság előtt, hogy a pártbizottság, illetve a végrehajtó bizottság irányítja-az apparátus munkáját.

— Ha a vezető csak d'testületeknek tagja, és így átfogóan felelős azért a politikai munkáért, amely ott folyik, akkor valószínű, hogy a testület valamennyi tagjának irányító szerepét jobban elismerik. Egyúttal a testületek döntéseinek meghatározó jellegére is ráirányítható a figyelem. Az apparátusnak a döntés előkészítésében, a végrehajtásban van elsősorban szerepe és feladata. Elvi álláspontom szerint a városi pártbizottsági első titkár társadalmi munkában lássa el feladatát — tehát nem fizetett pártmunkásként —, ez a pártbizottság rangját emeli, ugyanakkor világossá teszi a pártirányítás rendszerét.

— Három-négy éve még nem értek meg a feltételek, hogy a gyakorlatban is megvalósítsa elképzeléseit?

— Valószínű még nem, noha többször beszéltünk erről az akkori vezetőkkel, a városi titkárokkal, és megismerte elképzelésemet dr. Szabó Miklós is, akit azóta a megyei pártbizottság első titkárának választottak.

— Mennyire befolyásolták egyéb tényezők, mint például az, hogy két ciklusnál (tíz év) hosszabb időre nem lehet megválasztani politikai vezetőt, s aki elszakad a gyakorlattól, annak a visszailleszkedése korábbi munkahelyére esetenként már alig lehetséges?

— Természetesen ezek is foglalkoztattak. Helyesnek tartom, hogy a párt deklarálta: bizonyos vezetői szinteken tíz évre korlátozzák a funkciók betölthe- tőségének idejét. Mégis inkább a többpártrendszer nyugati országokbeli működtetése, vizsgálata volt számomra az egyik példa. A most Kalocsán megvalósulthoz hasonlót tapasztaltam Olaszországban, Ausztriában, a NSZK-ban a területi pártmunka szintjén. Másrészt a konstrukció, a rendszer kipróbálása és alkalmazása most a leglényegesebb, és harmadsorban a pártmegbízatást betöltő személy visszavonulásának módja a gyakorlati munkába.

— Azt gondolta, mindenképpen vissza fog térni a miskei szövetkezetbe?

— Minden szál ideköt, ehhez a településhez. Miskén élnek szüleim, a tsz szolgálati lakásában lakom családommal, s a feleségem a szövetkezet üzemgazdásza. Ez a tsz volt első munkahelyem, ahol tizenöt évig dolgoztam. De nem az volt a célom, hogy csakis elnöknek jöjjek vissza. Más feladat ellátására is készséggel vállalkoztam volna, annál is inkább, mert nyolc éve váltam meg a szövetkezettől, az elnöki beosztástól, azóta sok minden történt és változott a tsz-ben.

— A tragikus esemény, Fejes Gábor tsz-elnök hirtelen és váratlan halála felgyorsította a folyamatot?

• Múlt év őszén még úgy terveztem, hogy az ötéves ciklus végén jelentkezem ismét a téeszben. A haláleset új helyzetet teremtett, és mintegy késztetést is adott ahhoz, hogy az általam már korábban javasolt megoldást a gyakorlatban kipróbálhassuk.

— Alig több mint bárom hónapja, hogy a kalocsai városi pártértekezlet első titkárnak választotta, s most úgy is érezhetik a párttagok, elhagyja posztját

— Kétségtelen, érhét ez a vád. A párttagság nem készült erre a változásra. Azonban a politikai események napjainkban felgyorsultak, s három hónap olyan nagy idő, amely megérlel még egy átgondolási stádiumban lévő ügyet is. Természetesen a véletlennek — az említett halálesetnek — a folyamat felgyorsításában szerepe van, de ami a konstrukciót illeti, azt, hogy társadalmi mgbízatássá kell tenni a városi párttitkári posztot, ezzel nincs összefüggésben.

— Novemberben megüresedett a tsz-elnöki szék, s úgy gondolom, ha már felvetődött a társadalmi megbízatás a titkári funkciót illetően, erről a pártértekezleten érdemes lett volna beszélni.

— A megállapítással'nem vitatkozom, annál kevésbé, mert a decemberi pártértekezlet időszakában már szó volt arról, hogy a miskei tsz-be visszahívnak elnöknek. Gyötrelmes meditáció után döntöttem úgy, hogy erről mégsem beszélek a pártértekezleten. Ugyanis a városi pártbizottságon a velem együtt dolgozó két titkár közül az egyik nyugdíjba vonult, a másik pedig elment tsz-elnöknek. Tehát az apparátus régi vezetői közül egyedül maradtam. Ügy éreztem, nem tehetem meg, hogy én is otthagyjam a pártbizottságot. Egy teljesen új vezetőgárda a mostani körülmények között olyan helyzetbe kerülhet — gyakorlatlanság és információhiány miatt —, amely a politikai munkában törést okozhat. Decemberben tehát a városi pártértekezleten azért nem szóltam, mert halasztható lépésnek kellett értékelnem a kettős megbízatás felvetését. Utólag azt gondolom, mégis szerencsésebb lett volna erről beszélni.

— Végül is hogyan került a téma a kalocsai pártbizottság elé?

— A megyei pártbizottság első titkára támogatta elképzelésemet, és februárban hozzájárulást kaptunk ehhez a kísérlethez a Központi Bizottság illetékeseitől is. Kalocsán munkabizottság dolgozta ki a pártmunka új rendjével; munkamódszerével, stílusával foglalkozó előterjesztést; a pártbizottság két változat közül választhatott. Az egyik: továbbra is két függetlenített titkár lássa el a feladatokat. A másik pedig: társadalmi első titkár legyen, aki csak a politikai folyamatok és a testületek irányításában vesz részt, a titkár pedig helyettese és az apparátus vezetője lesz. Szótöbbséggel ez utóbbit fogadta el a pártbizottság.

— Valószínűleg az is befolyásolta döntésükben a városi pártbizottság tagjait, hogy a tavalyi májusi pártértekezlettel szemben januárban a Központi Bizottság főtitkára már arról beszélt, hogy a KB egyetért a többpártrendszerrel, és mintegy szorgalmazza is a különböző pártok megalakulását.

Ez a körülmény is hatással volt, és annak felismerése is, hogy minden politikai funkciót nem feltétlenül szükséges főállásban ellátni. Egyébként ez a folyamat gyakorlatilag már el is indult. Néhány éve a kalocsai térségben tizenöt függetlenített párttitkár dolgozott az üzemekben, a településeken, jelenleg pedig nyolc. Feltételezésem szerint a közeljövőben a városi pártirányításban jól fizetett, nagy felkészültségű, szakértő apparátust foglalkoztatnak, és velük együtt olyan személyiségek dolgoznak, akik a politikai munkát Irányítják, de nem főállásban. Kalocsán a MSZMP városi bizottsága, megelőzve a létrejövő többi pártot, április elsejétől ezt az irányítási rendszert alkalmazza, amelynek működtetése során a későbbiekben is hasznosítható tapasztalatokat szerez.-—Elég nagy a kockázata annak, hogy vajon mindkét megbízatását képes lesz-e maradéktalanul teljesítem. Most különösen sokan és talán kritikusabban s figyelnek erre a kísérletre.

— Valóban, ez egy nagy csapda is. Ha nem tudok a gazdaságban, a tagság számára érzékelhető eredményességgel dolgozni, akkor és ennek következtében a politikai funkcióra válók alkalmatlanná. Tehát úgy gondolom, hogy a munkahelyi háttér az az erő, amely a politikai irányító tevékenységemben, a térség gazdasági-társadalmi fejlesztésében, az egyházzal, az alternatív szervezetekkel a kapcsolatok további kibontakoztatásában megfelelő biztonságot, stabilitást ad.

— És a fordítottja: sikertelen pártapunka — sikeres gazdálkodás — milyen hatású lehet?

— Ennek valószínűsége kisebb, mivel a kalocsai pártbizottságon jól felkészült, szakértő apparátussal és testületekkel tudok együtt dolgozni. Úgy gondolom, ezt a munkát csak akkor lehet sikeresen ellátni, ha mindkét helyen kiváló szakemberek dolgoznak.

— Vállalkozásnak is nevezhetem ezt a kísérletet, amiben benne van a kettős bukás és a kettős siker lehetősége is?

‘' Wfj Ez így van, tekinthető vállalkozásnak, s mindent megteszek azért — mint ahogy a munkám, során eddig is —, hogy ez a vállalkozás sikeres legyen. Tudom, ez huszonnégy órás munkát, de legalábbis készenlétet követel tőlem.

— Úgy értesültem, a tsz- tagság annak örülne igazán, ha csak elnök lenne. A pártbizottság testületében is voltak, akik nem helyeselték a két munkakör felvállalását.

— Természetesnek tartom ezt, és hozzáteszem: nem a bizalmatlanságot, hanem az aggódást érzékeltem. A testületben például szóba került: az MSZMP nem lép-e vissza, amikor fizetett tisztségviselő helyett az első titkári funkciót társadalmi megbízatássá degradálja? Ugyanakkor egyetértettek velem abban, hogy a társadalmasítás a jövő útja, csak még az nem világos, hogy megértek-e ehhez a feltételek.

Nem tart attól, hogy a környező szövetkezetek vezetői megvádolják: a miskei tsz malmára hajtja a vizet? Gazdasága előnyben lesz annak következtében, hogy mint vezető pártfunkcionárius több információhoz jut, hamarabb értesül a lehetőségekről, s a legjobbat a szövetkezet részére ragadja el?

— Mivel politikai vezető is vagyok, nem tehetem meg, hogy csak a miskei tsz-re gondoljak, ha bármilyen információ birtokába jutok. Áz elmúlt nyolc évben sem tettem. Az a célom, hogy nagyobb súlyú, több községet és munkahelyet érintő ipari tevékenység honosodjon meg területünkön. Legfontosabb a kalocsai térség gazdaságának fejlesztése, az itt élő emberek életszínvonalának javítása, s ezen belül természetesen a miskei szövetkezet dinamikus előrehaladása.

— Beszélgetésünk során többször elhangzott: társadalmi funkcióként látja el az első tit- kári feladatot.'Mennyi fizetésért?-m A megyei pártbizottság a felmerülő költségeket fedezi — például gép- kocsikilométer-elszámolásról van szó

ugyanis az sem lenne etikus, ha a politikai munkával járó kiadásokat a tsz, vagyis a szövetkezeti tagság térite- né meg.

— Úgy gondolja, lesznek követői a kalocsai pártirányítási módszernek?

—r. Az élet minden területén jellemzővé válik a társadalmasítás. Már a ' KISZ megyei bizottságán is fontolgatják, hogy a vezető társadalmi megbízatásként lássa el feladatát. Ugyanakkor Szegeden a városi pártbizottságon a gazdaságpolitikai titkár társadalmi munkában dolgozik. Úgy gondolom, lesz folytatás. Viszont a pártirányítás átalakítását nem szabad kampányként felfogni, csak ott érdemes belekezdeni, ahol a körülmények lehetővé teszik.

Csabai István

VENDÉGÜNK VOLT

A bankelnök

Moshe Sanbar úr, Izrael legnagyobb és legrégibb bankjának vezetője a kecskeméti Liberté kávéházban találkozott hajdani osztálytársaival, akikkel a negyvenes évek elején együtt koptatta a megyeszékhely felsőkereskedelmi iskolájának padjait. Az izraeli bankelnök 1946 óta, amikor is búcsút mondott Kecskemétnek, mindössze egyszer járt szülővárosában, akkor is csak átutazóban. Most, másodszor, a húsvéti ünnepek előtt egy egész napot töltött itt, s a zsúfolt programba az osztálytársakkal,*a várossal való találkozás mellett belefért még egy igen érdekes előadás is a inflációról az MSZMP Bács- Kiskun Megyei Bizottságának Oktatási Igazgatóságán.

A magyar és izraeli gazdaságot ösz- szekötő gyengécske szálak nejn szakadtak ugyan szét a hatvanas évek végén a diplomáciai kapcsolatokkal együtt, de nem is erősödtek, és hosszú ideig egyik ország sem kereste az újabb üzleti lehetőségeket. Változnak az idők, s e változások jele volt például Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter közelmúltbeli látogatása Izraelben. Hasonló jel a Leumi Bank elnökének, Sanbar úrnak utazása is, akit nem csupán a nosztalgia és a szíves invitálás hozott el Magyarországra. A dr. Gál Gyula titkárral a megyei pártbizottságon folytatott beszélgetésben röviden vázolta üzleti elképzeléseit, amelyek kecsegtetőek lehetnek a megyei vállalatok számára is. Minden attól függ — ahogyan a bankvezető mondta —, milyen ötletekkel állnak elő az itteni gyártók, sikerül-e felkelteniük a leendő izraeli partnerek és a befolyásos pénzintézet érdeklődését.

Sander urat kecskeméti látogatása során rövid beszélgetésre kértük.

— Ha jól tudom, városunkba nem hivatalosan érkezett.

jglsf Kecskemétre mint magánember jöttem. Amikor Váncsa miniszter úr Izraelben járt, hivott, hogy jöjjek el Magyarországra. Egy feltételem volt, az, hogy hozzanak el Kecskemétre is. Látni akartam a barátaimat, és meg akartam nézni, mennyit változott a város több mint negyven év alatt.

— De utazásának határozott üzleti célja is van. Mondana erről bővebbet?

— A Leumi Banknak három éve van üzleti szerződése a magyar Külkereskedelmi Bankkal. Most azért jöttem Budapestre, hogy aláírjunk egy hasonló szerződést a Magyar Hitel Bankkal. Tanácskoztam a régebbi partnerekkel is, mert úgy gondoljuk, hogy meg kellene változtatni néhány paragrafust a szerződésben. Modernizálni kell, hogy jobban passzoljon a mostani helyzethez. Három év alatt sok minden megváltozott Magyarországon.

— A szerződések révén hogyan tud az ön bankja bekapcsolódni a magyar gazdasági élet vérkeringésébe?

— Szeretnénk, ha a két ország közötti kereskedelem jobban fejlődne. Sem Izrael, sem Magyarország nem tartozik a nagy nyugati gazdasági blokkokhoz. A nyugat-európai országok 1992-ben nagy lépést tesznek afelé,

• Moshe Sanbar: „Sem Izrael, sem Magyarország nem tartozik a nyugati gazdasági blokkokhoz... ezért kell egymásnál keresnünk a piacokat...”

hogy egészen megkönnyítsék az egymás közötti kereskedelmet. így a mi helyzetünk — azoké az államoké, amelyek nem tartoznak oday— még rosz- szabb lesz. Ezért kell egymásnál keresnünk a piacokat, vagy közösen kihasználni jó kapcsolatainkat egy harmadik országban. A bankszerződés lényege a következő. Ha Izraelből valaki exportálni akar Magyarországra, akkor nem kell ideutaznia és keresnie, kivel érdemes itt foglalkozni, hanem egyszerűen a bankhoz fordul. Az exportnál nagyon fotítos, hogy a másik ország vásárlója fizessen. De ki tudja innen megítélni, hogy az importőr fizetőképes-e, és ha igen, hajlandó lesz-e tényleg fizetni? Ehhez kellenek a bankok. A szerződés alapján a mi bankunk lesz a felelős a visszafizetésért. A magyar vállalat megkapja á pénzt a Hitelbanktól, az pedig tőlem, és ha az izraeli importőr nem fizet, az az én bajom lesz, nem a maguké. Ez megfordítva, a magyar importőrre is igaz. Persze, azért, hogy a bank vállalja ^felelősséget, kell majd valamit fizetni. Mi ebből élünk, hogy hitelezünk és felelősséget vállalunk, de azt hiszem, így a vállalatoknak is köny- nyebb és biztonságosabb az üzletkötés.

— A Külkereskedelmi Bankkal kialakított kapcsolat is hasonló?

— Lényegében ugyanez, de amikor azt kötöttük, még nem beszéltünk a vegyes vállalatokról. Most ezt belefog-. laljuk a szerződésbe, ezért mondtam, hogy modernizálni akarjuk. A, Hitej- bankkal az első üzletek, már a vegyes vállalatokhoz kötődnek, és ez nagy különbség. Izrael és Magyarország kereskedelmi kapcsolataiban még egy baj van. Mind a két országnál feltétel a bartell-ügylet, vagyis, ha maguk exportálnak 1 millió dollárért Izraelbe, tpi csak akkor engedjük be az árut, ha maguk is vásárolnak tőlünk ugyanennyiért. Tegyük fel, hogy a maga cége el akar adni valamit Izraelben. Nagyon nehéz, hogy ugyanakkor találjon importálható árut is. Ekkor kápcsolódik majd be a bank. Magáriak nem kell kétféle üzletet keresni, oda is, meg visz- sza is, elég, ha egyet talál. Olyat, amihez például a maga cége ért, mondjuk, talál vevőt az árujára. Visszafelé is keresni, az már nem a maga, hanem a mi dolgunk. Ez nagyon nagy segítség a vállalatoknak a magyar—izraeli kapcsolatokban, és ezt szeretnénk mi megvalósítani.

— Azt mondta, három éve érvényes az első szerződés. Ez alatt született kézzelfogható eredmény?

— Ehhez el kell mondanom, hogy kereskedelmi ügyletek mindig folytak Izrael és Magyarország között, 1967 után is, amikor a diplomáciai kapcsolatok megszakadtak. Az export-import forgalom összesen 6-8 millió dollár volt évente. Amikor újra megélénkültek a kapcsolatok, aláírtuk a szerződést, az üzletemberek gyakrabban utaztak onnan ide és innen oda, a forgalom is megnőtt. 1988-ban az export-import már körülbelül 20 millió dollár volt. Úgyhogy ez nem csak üreS fecsegés, látja, valami csak kijött a dologból. Ez a fontos. Reméljük, hogy több is lesz, mondjuk öt év múlva könnyen elérhetjük a 200 millió dfcllárt.

— Ön mennyire kíséri figyelemmel a magyar gazdaság helyzetét, az itteni eseményeket?

— Messziről figyelem, de azt hiszem, amit én tudok erről, az igen kevés.

— Ezt nehéz elhinni. Elvégre egy bankár a világon sehol sem köt úgy üzletet, hogy előtte ne tájékozódjon a partneréről.

— Ez igaz. Nos úgy tudóm, pontosabban úgy hallottam, hogy maguknak mostanában igen nagy gondjaik vannak az eladósodással. Ez nem azt jelenti, hogy túl sok kölcsönt vettek fel. Ha valaki sokat keres, kiadja az összes pénzét, és rosszul használja föl, az baj. De ha kölcsönt kapott, és nem jól használja fel, az még nagyobb baj. Mert a kölcsönt vissza kell adni, és a kamatokat ki kell fizetni. Ez még rosszabb. Úgyhogy a kérdés nem az, miért vettek fel annyi kölcsönt, hanem az, hogyan használták föl. És ezt maguk jobban tudják, mint én. Remélem, én tudok annyit a magyar gazdaságról, ameny- nyire szükségem van. Annyit nem tudok, hogy tanácsot is adjak, ne kérjen.

— Pedig ön pénzügyekben igen tapasztalt szakember, adhatna tanácsot. Nekem azt mondták, pénzügyminiszter is volt.

— Rosszul mondták, ipari miniszter voltam. De az igaz, hogy dolgoztam a pénzügyminisztériumban, a költségvetési osztály vezetőjeként, és ezekben a kérdésekben a miniszter tanácsadója voltaiíjp^J/oltam az.izraeli Nemzeti Banfe'íltormányzója is, nálunk így fnondják. Aztán lettem a Leumi Bank elnöke. A Leumi a világ századik legnagyobb bankja, ez igen jó helyezés. Saját tőkénk 1,2 milliárd dollár. Vannak bankjaink az Egyesült Államokban, Kanadában, Angliában, Svájcban, Franciaországban, és az egész világon mindenfelé működnek képviseleti irodáink. Azt hiszem, ezen a téren is sokat tudnánk együtt tenni a magyar bankokkal. Úgy értem nemcsak a két ország közötti egyenes üzletekben, hanem közös, fellépéssel valamilyen harmadik országban is.

Magyar Ágnes

Export az Április 4. Gépipari Művekből

Vakítóan villog a hegesztő az Április 4. Gépipari Művek (Á4GM) szerelő- csarnokában. A gyorsan hűlő varratok hatalmas acélgyűrűket rögzítenek egymáshoz. Érdekes, furcsa építmények születnek: úgynevezett atomerőművi vízkezelő berendezések.

. Tizenkét éve, 1977-ben kezdték meg gyártani ezeket szovjet megrendelésre.

Később megnövekedtek az igények, és a KGST-szakosodás keretében Bulgáriába, Lengyelországba, Csehszlovákiába és az NDK-ba is szállítottak. Napjainkban már a vállalat évi egymilliárd forintot meghaladó árbevételének fele e termékek eladásából származik. Jelentős értéket képviselnek még a szintén szocialista országok piacaira kerülő hagyományos erőművi berendezések és a speciális alumínium üzemanyag-szállító tartályok. Ez utóbbiakat az NDK-nak szállítják, immár másfél évtizede.

G. B.

• Az aluminium hegesztését a szokásosnál is nagyobb fény kiséri. Felvételünkön ^ibrita Zoltán be- geszti össze NDK- exportra az alumínium üzemanyag-szállító tartályt.

• Ilyen saválló acélköpenyekből állítják össze az atomerőmü- vi vízkezelő berendezések tartályait. (Jobbra)

• Ami a vízkezelő berendezés belsejébe kerül. A hőcserélő * csőfalának fúrása századmilliméter pontosságot igényel. Képünkön Buri Gábor ellenőrzi a furatok átmérőjének méreteit.

\