Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-20 / 92. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. április 20. HONFOGLALÁS KORI SÍR KERÜLT ELŐ NYÁRLŐRINCEN Milyen alsóruhája volt egy rangosabb nőnek? Játékosok közgyűlése A Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaság Nyárlőrincen, a község­gel átellenben az út északi oldalán fekvő Bogárzó szőlőtáblája helyén szakcsoportos szervezésben, öntö­zött őszibarackos telepítésébe kez­dett. Az ősz folyamán kiásott ár­kok földjéből a telepítés keleti széle közelében a téli viharok során fel­színre kerültek leletek, melyekre Szabó Gyula, a gazdaság szemfüles dolgozója figyelt fel. Az általa ta­láltakról Gyöngyösi György belső­ellenőr tett jelentést a megyei mú­zeumigazgatóságnak. Mi pedig H. Tóth Elvirát, a kecskeméti Katona József Múzeum régészeti osztályá­nak főmunkatársát kérdeztük, mit is találtak. — Az árokban lévő homok át­rostálása után előkerült egy ló kantárzatán elhelyezett majd’ két­tucatnyi, ezüstözött, levéldíszes ve­ret, valamint kengyel, a ló- és em-' béri koponya egyes töredéke. Az öntözőárok két oldalát feltárva megtaláltuk a szerencsére csak kis­mértékben bolygatott s az öntöző­vezeték alatt nyugat—keleti irány­ban fekvő női csontvázat. Ezüst gömbsoros ritka fülbevalója, fes­tett és színes üveg, nagyobb ezüst, és bronzgyöngyökből álló nyakéke alapján ítélve rangosabb vezető családtagja lehetett. Bő lenvászon alsóruháját — melynek kisebb részlete rézoxiddal átitatva meg­maradt— a csuklón és a bokán ezüst szalagpántok fogták össze. Felső ruháját ezüstözött bronz- pitykék díszítették. * — Hogyan helyezkedett el a csontváz?- Lábánál kissé magasabban, eredeti helyén feküdt- a lóállka­pocs, a kantár néhány verete, a zabla, a kengyel ép párja, valamint a ló bőrével együtt sírba került ló- • lábcsontok ugyancsak ott találha­tók. A hevedercsat a fanyereg sírba tételére vall, nyomát azonban - akárcsak a koporsóét — nem őriz­te meg a föld. A nyakékre felfűzött kopott bizánci bronzpénz tanúsá­ga szerint a temetésre a X. század első felében vagy közepe táján ke­rítettek alkalmat. — Jelentős a lelet? — A sír lététéi a tarsolylemezes, fegyveröves férfisírok után — mint amilyen a közelmúltban került elő kiskunfélegyházi, izsák-balázs- pusztai, kunadacsi sírokból — szemléltetik a honfoglaló magya­rok középrétege nőtagjainak tár­sadalmi helyzetét is. Némileg pó­tolják a múzeum Kecskemét— Csongrádi útról, illetve Kecskemét —Lakitelekről származó — a há­ború következtében elpusztult, el­kallódott — hasonló leleteit, és je­lentős fejezetét képezik a megyei honfoglalás kori leletek közeljövő­ben elkészülő kataszterének. Tegyük hozzá: a gazdaságban nem állt meg a munka, a régészek gyorsan elvégezték feltárásukat. Esetleges feltárásokra még a ké­sőbbiekben is lesz mód anélkül, hogy a már betelepített gyümöl­csöst bármiféle kárositás érné. Borzák Tibor Mint emlékezetes, a Kiss Áron (rúúlt században élt peda­gógus és játékszervező) nevét viselő Magyar Játék Társaság 1987 májusában alakult meg Kecskeméten. Az elmúlt hét vé­gén Budapesten, a tanítóképző főiskola dísztermében gyűlt össze a hazai játékkultúra ha­gyományainak kutatását, ápo­lását s eredményeinek tovább­fejlesztését vállaló tagság egy jó része, hogy első közgyűlésén meghallgassa a vezetőség be­számolóját. Elsőként Szentiványi Tibor elnök tekintette át a Társaság és szakosztályainak sokoldalú munkáját, kiemelve az egyre bővülő nemzetközi kapcsolato­kat is. Az oktatás, a közműve­lődés, a muzeológia és a terve­zés-fejlesztés játékügyben érde­kelt szakembereit tömörítő kö­zösségek képviselőit dr. Fodor Péter, a Művelődési Minisztéri­um főosztályvezetője és Mán- doki László, az Ipari Miniszté­rium főtanácsosa köszöntötte, méltatva a társaság célkitűzése­inek — talán a vártnál is fonto­sabb — aktuális pontjait. Erre a mozgékony önszerveződésre fflí sem jellemzőbb, mint hogy az alapítástól országos hatás­körrel működő társadalmi szer-. vezet jelenleg félezer tagot számlál, s legutóbb a Gyermek­érdekek Magyarországi Fóru­mának megalapításában is köz­reműködött. A társaság gazdál­kodásáról dr. Kriston Vízi Jó­zsef titkár adott összefoglalót, s az ellenőrzőbizottsági jelentés után az alapszabály módosítá­sára tett néhány javaslat hang­zott el. A társaság jeles szakem­berek bevonásával egy tanács­adótestület megalakításáról ha­tározott, míg az elnökség új ta­gokkal bővítette sorait. így pl. Kecskemétről dr. ÍV. Mikó Magdolna, a tanítóképző főis­kola helyettes főigazgatója ke­rült az irányítók szűkebb cso­portjába. A jelenlévők öröm­mel és egyetértéssel fogadták Rubik Ernő tiszteleti taggá tör­tént választását. Ezt követően az elnök huszonöt, aktív és ön­zetlen munkájával kiemelkedő tagot részesített jutalomban, köztük a titkárság működteté­sében nagy szerepet vállaló Szórakaténusz Játékmúzeum néhány munkatársát: Kalmár Agnes művészettörténészt, Nagy Mária iparművészt és Váczi Mária múzeumi népmű­velőt is. A hivatalos napirend végén Nagy Zalán alelnök, a Magyar Úttörők Szövetsége vezető munkatársa az ENSZ-alapok- mány Gyermeki Jogok Nyilat-, kozatára hivatkozva állásfogla­lás-tervezetet terjesztett elő a hazai gyermekjogok, s ezen be­lül a játékhoz való jog deklará­lásával kapcsolatosan, amit — a tervek szerint az új alkot­mány megfelelő szakaszában rögzíteni lehetne. A késő délutánig tartó köz­gyűlés második részében Kása Gábor zeneszerző (egyúttal já­tékfeltaláló), Vargha Balázs író és Dr. Vág Ottó neveléstörté­nész tartott hangulatos és ér­dekfeszítő előadást. K. V. J. röLYóüürni 2000■ Körülbelül egy hete került az újsá­gosstandokra a 2000, egy új irodalmi és társadalmi havilap. Címe — olvasom egy híradásban ;— Mészöly Miklóstól származik, s évszázadunk értékeire, va­lamint a modernizáció kívánására utal. Ránézésre „Nyugat-benyomást” kelt. A szerkesztők -— Bojtár Endre, Hemer János, Horváth Iván, Margócsy Ist­ván, Szilágyi Ákos és Török András — irodalmárok, tanárok, szerkesztők, az egy Lengyel László kivételével, aki a Pénzügykutató Rt. munkatársa. A lapot jó szívvel ajánlom'az olvasó­nak, nem azok közé tartozik, amit átla­poz az ember s félrerak; hogy majd ha lesz ideje az érdekesnek ígérkező cikke­ket átnézi. Nem lehet letenni. Lengyel László 1989 januárjában írott tanulmányával indít, amely elken­dőzés nélkül, igen keményen bírálva elemzi, mi is történt •— pontosabban, mi nem történt — valójában 1988-ban, amelyet korábban a „fordulat éveként” harangoztak be. A jelenleg Oxfordban élő, ott egyetemi tanárként működő lengyel Leszek Kolakowski arról elmél­kedik, mit is jelent századunkban a kommunizmus, mint kulturális ihlet­forrás, ösztönzés. Pető Iván rendkívül érdekfeszítő írásában a rendszer saját múltjával kialakított ambivalens viszo­nyát taglalja, konkrét példának Nagy Imr§ úgymond ellentmondásos szere­pének megítélését idézve, s a „nagy* le­leplezésekkel” szemben valódi tudomá­nyos teljesítményeket követelve. Nádas Péter Helyszínelés című opu- szának már az olvasók előtt feltárt ke­letkezési körülményei is szinte krimibe illőek. Az írás egy lebilincselően izgal- % más magánnyomozás momentumait tálja föl, ami a koncepciós pereket megelőző vallatások egyik színhelyen folyt.-A szerző — mintegy felfedezései bizonyítékaként — sűrűn idéz a Rajk- per egyik — élő — koronatanújának, Szász Bélának a könyvéből. (Itt jegy­zem meg, hogy Sz. B. Minden kényszer nélkül című memoáijából a Mozgó Vi­lág idei 3.'számában olvashatnak sze­melvényeket.) A szépirodalmat Bohumil Hrabal, Mándy Iván, Bertók László és Ra- kovszky Zsuzsa képviseli a lapban. Do­kumentumokra, a kortársak visszaem­lékezéseire támaszkodva vizsgálja Hor­váth Iván József Attilának a párthoz való viszonyát, különös tekintettel a kilépett, illetve kizárták kérdésére. A tallózásban feltétlenül említést érde­mel még Eörsi István t- saját bevallása .szerint az utolsó betűig „hazugságnak” vehető — írása, amelybén a közéleti PETŐFI NÉPE AJANLATA hazudozók néhány jellegzetes típusát vonultatja fel. Mint mondják, ismerő­söknek tűnnek! H. K. E. KÖNYV Az év gyermekkönyvei A gyermekírók nemzetközi szerveze­tének magyar szekciójában négy kate­góriában adták át nemrégiben Az év gyermekkönyve díjat. Az 1988-as kíná­lat alapján az ifjúsági kategóriában Agai Agnes Nemzedék című verses könyve és Dániel Anna Széllovasok cí­mű regénye; az ismeretterjesztő kategó­riában Tímár György A Duna titkai, valamint Kása Csaba Esztendő, te víg- ságszerző munkája; az illusztrációs ka­tegóriában Richter Ilona Egy cseppben a tenger című könyve; a műfordítói kategóriában pedig Buda Ferenc A lát­hatatlan tolvaj című kazah népmesekö- tet-fordítása nyert dijat. Hogy e hat kötet közül melyekkel foglalkozzam részletesebben, azt el­döntötte a könyvesboltok kínálata. Te­kintettel arra, hogy a tavalyi év termé­séből valók e művek, közülük hármat már egyáltalán nem, a többit csak kor­látozott számban találják a vevők a polcokon. Ágai Ágnes versei a kamaszkor gon­dolatait idézik: a szomorú, olykor cini­kus, pesszimista világot. A lázadás, a tiltakozás, a titkolt érzelmek, a harag, a dac, mind-mind ott lüktetnek a sorok között: amit a mai, a holnapi és az azutáni tinédzserek gondolnak (majd). Herpai Zoltán és Kiss Illés Róbert fotó­montázsai teszik teljessé a kötetet. Egy­azon világot idéznek, azonos érzelme­ket, hangulatot árasztanak. Nagy kár, hogy a méltán sikeres könyv külleme tartalmánál jóval igénytelenebb. Tímár György A Duna titkai című munkája, mely ugyancsak a Móra Fe­renc Ifjúsági Könyvkiadó gondozásá­ban látott napvilágot, már sokkal sze­rencsésebb e tekintetben. A külsőre is tetszetős kiadvány — címéhez hűen — a folyót mutatja be, mely „átköti az Európa nevű hatalmas csomagot, ne­hogy széjjelessék.” Utazzunk végig a Dunán, — szólít fel a szerző az előszó­ban — bélyegén. S máris országok, em­berek, történelmi események elevened­nék meg a Német Szövetségi Köztársa­ságból, Ausztriából, Csehszlovákiából, Magyarországról, Jugoszláviából, Ro­mániából, Bulgáriából és a Szovjet­unióból. A fejezetcímek: A Boszorkány halála, a Kísértetkastély, Az elszaba­dult szörny, Róza asszony férfi lesz, Szent a kút mélyén, Kölcsönadott fele­ségek, Ahol a mennybolt leomlott... Sokat elárulnak a könyv hangulatából, amihez a bélyegek reprodukciói kelle­mes adalékként szolgálnak. Az egyéb­ként fekete-fehérben nyomott kötetet nyolclapos színes melléklet egészíti ki, amelyben a legkülönlegesebb bélyegek reprodukcióit találják az olvasók. Richter Ilona írta és rajzolta a kis remeteráknak, Jónásnak a történetét Egy cseppben a tenger címmel. Nem tudok e könyvecskéről érzelmek nélkül írni: egyszerűen megszerettem. Jónás egy csigaházban él, melyet egy csepp­nyi tengervíz tölt ki. Ezt a világot mu­tatja be Richter Ilona kedves, ugyanak­kor valósághű rájzaival. A történet pe­dig — Jónás hétköznapjainak apró csodái -tt oly sok bájjal beszél a kis élőlényről, hogy elolvasása igazi él­ményt jelenthet 4-t korhatár nélkül — minden érdeklődő olvasónak. G. T. T. Megszűnt a Merkur egyeduralma Kiszorítósdi a konkurenciával Tavasz van, s ez hagyomá­nyosan az autó- vásárlás • ideje, ha egyáltalán van kínálat. Az új személygép­kocsik behoza­tala döcögve halad, s talán ezért az embe­rek, az autóvá­sárlók érdeklő­dése a használt járművek felé. fordult. A leg­forgalmasabb eladóhely a Merkur, nemcsak azért, mert régi üzleti tapasztala­tokkal rendelkezik, hanem mert náluk az árak a realitások szerint alakulnak. Az árakat három té­nyező alapján állapítják meg: évjá­rat, kilométer és műszaki állapot szerint. Felár. —mint a magánpia­con — nincs, de igyekeznek közelí­teni a szabadpiaci árakhoz. Rebek László, a Merkur kecskeméti Jhasz- náltautó-telepének vezetője, ami­kor a forgalpmról érdeklődtünk, a következőket mondta: «gl Az első negyedév nagyon .gyenge volt. Összesen 110 jármű cserélt gazdát, s csupán 9 miihót forgalmaztunk. Ez 50 százaléka a korábbi évek hasonló időszaká­nak. A kevéske forgalomba bele­játszik az áremelés, és az is, hogy a készpénzes átvételt központilag leállították. A 1 kínálat nagyobb volt, mint a fizetőképes kereslet,,de miután csak bizományba vehettük át a járműveket, senki sem hagyta itt. Április 1-jétől felszabadították a készpénzes vásárlást, s hat nap alatt 2 milliós'forgalmat bonyolí­tottunk le. A híresztelések ellenére Gépágyúval Tiszakécske, 1956. október 27. . Tanács István: Glasznoszty Ti- szakécskén című könyvében, né­hány mondat ere­jéig, feleleveníti egy szomorú nap, 1956. október 27- e tragikus esemé­nyeit. A történést csak vázlatosan bemuta­tó írás késztetett arra, hogy a néhány, még ma is élő, s az eseményeket a ma­guk véres valóságában közvetlenül is átélt szemtanú elbeszéléseire támasz­kodva, történelmi múltunk valós ese­ményeire szomjazó korosztályok elé tárjam. A budapesti események hírére, né­hány napos késéssel került sor Tisza- kécskén az első tömeges megmozdulás­ra. Ekkor, október 27-én, a vasút mel­letti Jerman malomnál — az Aradról betelepült Jerman Béla malmánál (aki­nek öccsét később magyarosított néven Jávor Pálként ismerte meg ország­világ) — gyülekeztek az' emberek. Szándékuk az volt, hogy innen vonul­janak a központba, s a templom mö­götti téren, az országzászlónál kíván­tak hangot adni elégedetlenségüknek. A felvonulás hivatalosnak is volt te­kinthető, hiszen a felvonulók között ott volt Kerekes Gábor, a tanács elnök- helyettese. Az esküvő elmaradt A tüntetés és a tüntetők szándéka meglehetősen nagy hangon jutott kife­jezésre. Ennek ellenére semmiféle lö­völdözés, különösen pedig akasztások — ami a későbbi véres megtorlást ok­kal kiválthatta volna —1 nem voltak. Igaz, a népszerű nevén csak Zsiga bá­csinak nevezett akkori kézbesítőt, aki a kuláklistákat széthordta, ezek az em- -berek mellbelökték, s — amint azt ké­sőbb ő maga a plébánosnak elmesélte — ide-oda „taszigálták”. A katolikus templomban arra a szombati napra 3 esküvő volt kihirdet­ve. Délelőtt előbb a 25 éves házassági jubileumukat ünneplő Kállai Etelka és férje, Kállai Árpád ezüstmiséjét mond­ta el Gémes Mihály, majd áldásban részesítette őket, ám ezt követően az esküvők megtartására már nem kerül­hetett sor. A percekkel később megér­kező — meg nem történt események alapján Kecskemétről „vaklármával” riasztott I— repülőgépek halált sióró 37-es gépágyújának lövedékei Kállai Etelka életét is kioltották. Az országzászlóhoz időközben meg­érkezett tömeg soraiban — megintcsak annak az eseménynek hivatalos jellegét kívánván kiemelni -r ott volt Orosz Zoltán tanácselnök is, aki együtt éne­kelte a mintegy 160-180 fős csoporto­sulással a Himnuszt, amivel a rögtön­zött ünnepséget tulajdonképpen el­kezdték. . Ezután Orosz Zoltán elnök elsőnek jelentkezett szólásra. Megfon­toltan, nyugodtan beszélt, hangját a legtávolabb állók is hallhatták. Beszé­dében arra kérte a népet, őrizzék meg nyugalmukat, vigyázzanak a boltokra, a kirakatokat ne törjék be. Kijelentet­te, hogy Tiszakécske vezetősége gon­doskodni fog a megfelelő mennyiségű kenyérről, élelemről. Tizennyolc halott Őt a szerencsétlen sorsú, később ön­gyilkossá lett Matuz Dezső földműves követte, aki a Nemzeti dal elszaválásá­ba fogott bele. Talán a harmadik „Talpra magyar.. .”-t kiálthatta el a tömeg feje fölött, amikor párosával megjelentek a MÍG 15 BISZ repülőgé­pek. A 2 db 23-as és 1 db 37-es gép­ágyúval felszerelt vadászok három hul­lámban pásztázták végig lövedékeikkel a védtelen, kiszolgáltatott embereket: HASZNÁLTAUTÓ-PIAC

Next

/
Oldalképek
Tartalom