Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-20 / 92. szám

1989. április 20. • PETŐFI NÉPE 9 5

• Érdeklődők a nem túl nagy választék előtt.

9 Tesztelik a műhelyben az eladásra behozott Daciát.

is, hogy a közületek most már bárkinek eladhatják járműveiket. Hogyan lehet ellensúlyozni a konkurenciát?- Csakis jobb kereskedelmi munkával, a szolgáltatások kiterjesztésével, a vásárlóknak nyújtott előnyökkel. Mindenki, aki elad, készpénzt akar, s mi fizetünk, sőt az eladónak cserelehetőséget is felajánlunk. Drágább kocsiért pénzt és olcsóbb, használt vagy szépséghibás gépkocsit kínálunk. Ha valaki például megunta a Trabantját, s mondjuk Daciát akar venni, ez is lehetséges. A legkeresettebbek most a Polski 126-osok, a Ladák, a Skodák, a Wartburgok és a Trabantok. Amit ajánlani tudok, azok a garancia nélküli, 20-30 ezer forinttal olcsóbb, szépséghibás Daciák.

Az érdeklődés — különösen április 1-jétől — megnőtt! A vásárlók tudják, itt nem vesznek zsákbamacskát, ugyanis a Merkur telepén, amikor átvesznek egy-egy gépjárművet, alaposan átvizsgálják. A műhelyben műszerrel tesztelik a motort, a futóművet, az elektromos berendezéseket, a széndioxid-kibocsátást. Akiktől a gépkocsit megvásárolják, azok számára ez a vizsgálat ingyenes.

Ármegállapítással, eladás

magánszemélyeknél sem eladáskor, sem vételkor nem számolunk fel általános forgalmi adót.

Megszűnt a Merkur egyeduralma, van már konkurencia is. A megyeszékhelyen rajtuk kívül az Univer ÁFÉSZ és a Petőfi Tsz is foglalkozik használtautó-vétellel és -eladással, sőt, az Univemél OTP-re is lehet vásárolni. Forgalomcsökkentő hatását érzik annak

előtti vizsgálattal nem foglalkozunk, ezt senki sem várhatja el tőlünk, de a vásárlók rendelkezésére állunk alkatrészekkel, karosszéria- elemekkel, elektromos cikkekkel, üléshuzatokkal.

S még egy jó hír az autósoknak: egy héten belül már árusítják a különböző típusú — teljesen új — fék nélküli és fékes utánfutókat, garanciával. Gémes Gábor

lőttek a tömegre

A 37-es lövedékektől ott a helyszínen és ezen a napon, október 27-én tizennégyen, a következő nap hajnalán még egy ember halt meg Tiszakécskén. Ismeretlen előttünk azok sorsa, akiket más helység(ek)be szállítottak el. A barbár légitámadás során 110 ember megsérült, akiket dr. Bedő István, dr. Hanusz Béla, dr. Kiss Ferenc és dr. Bállá Sándor körzeti orvosok vettek kezelésbe.

Életét vesztette Csonka László 17 "éves, Szabó Péter 36 éves, Szóráíh György 37 éves, Mohácsi István 47 éves, Kállai Etelka (Kállai Árpádné) 56 éves, Mihályi Gizella 30 éves; Bognár József 28 éves, Szitár János 27 éves, Lovas József 35 éves, Tekes Mária (Hercikova Győzőné) 62 éves, Sánta István 21 éves, Parádi Pál 33 éves, Pa- rádi János 29 éves, Fazekas Imre 20 éves, Gyapjas Ferenc 26 éves kécskei lakos.

Medveczki Mihály, Tiszakécske vb- elnökének aláírásával, 1957. február

26-án kelt „ ... összeegyeztetés céljából készült névjegyzék ... az 1956. október 27-én Tiszakécskén a légitámadás következtében meghalt egyének névsora ...” között további 3 halottat említ. Úgymint 16. Rédai Bertalan, 17. Czakó Ferencné .és 18. Utasi Jlona. (Megj. Czakó Ferencné leánykori neve Mihályi Gizella.)

A párttitkárt a pap mentette meg

A pánik, a vergődő és sérült emberek jajkiáltásai, a mindenfelé folyó vér látványa leírhatatlan volt. Elsőnek Gémes Mihály, a katolikus templom jelenleg is ott élő plébános-főesperese ocsúdott. Karingeket tépett szét a kötözéshez és a vérzések csillapításához. Lázas tevékenységgel, leküzdve gyomrának is háborgását, kötözte a rászorulókat, miközben még az utolsó támadóhullám gépágyúsorozatai a templom tetején kopogtak, mint a jégeső.

A férfiak később kaptak észhez, míg a nők hamarabb túl tudták tenni magukat a rosszulléten. „Szakember”, aki feleségével és két fiával végig jelen volt az eseményeknél és elsőnek segített a falu plébánosának, dr. Tóth Szilveszter állatorvos volt. Az állatorvos és vöröskeresztes tag felesége ki tudja hányszor fordultak a színhely és közeli lakásuk között a kötszerekkel, rengeteg gyógyszerrel, míg a törött végtagok rögzítéséhez szükséges botokért, fadarabokért a házaspár gyermekei szaladgáltak.

Azok, akik végül is előmerészkedtek és megemberelték magukat, pokrócokba rakták a lőtt sebből vérzőket és négy felől, a pokróc négy sarkát megragadva vitték át az iskolával szemben levő rendelőbe, ahol dr. Bedő István és dr. Kiss Ferenc látták el azokat, akiknek az életben maradásához még volt remény.

A közvetlen hozzátartozók, a rokonok, a barátok és ismerősök haláltusájának tragikus látványa szülte tulajdonképpen az igazi atrocitást. A tanácsházára. bezárkózott Fehér József párttitkárt ekkor „hozták elő”; és arcát beleverték Parádi János lövedéktől felszakított hasüregébe, a bentmaradt belek közé. Fehér József életét a lincselés- re hajlamossá vált szélsőségesektől Gémes Mihály plébános mentette meg, testét védelmül föléje tárva a párttitkárnak, a következőket mondotta „ í. | emberek, hagyjátok ezt az embert, nem ő volt a gyilkos.” Fehér József párttitkárt végül is Miklós Pál cukrászék bújtatták el a katolikus pap kérésére.

Isten(es) büntetése?

A sors különös iróniája e végzetes eseményekben, s a falubeliek Isten ujjaA világnézet nem lehet kényszer

Az idén decemberben várhatóan az Országgyűlés elé .kerül a lelkiismereti szabadságról és a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvénytervezet. Ennek kapcsán kérdeztük dr. Pozsonyi Lászlót, az Állami

Egyházügyi Hivatal titkárságának vezetőjét; mi tette szükségessé az új törvény megalkotását, hogyan értelmezzük ennek tükrében a lelkiismereti szabadságot, a vallásszabadságot?

— Az utóbbi harminc évben a Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány olyan egyházpolitikát folytatott, amely világszerte feltűnést keltett és elismerést váltott ki. A magyar állam és az egyházak közötti rendezett viszony stabilizáló eleme volt és maradt a magyar belpolitikának, nemzetközileg pedig hozzájárult az ország kedvező megítéléséhez.

—~ E téren inkább mi voltunk szerények, amikor állandóan azt hangsúlyoztuk: nem kívánunk modell lenni

___

— Tény, hogy a magyar egyház- politika égy olyan történelmileg igazolt gyakorlatot alakított ki, amely páratlan volt, s több szempontból maradt is a szocialista országokban. Ennek lényege: nem szükségszerű a harc a szocialista . állam és az egyházak között, lehetőség van a konstruktív együttműködésre. Az elvi alapja ennek a gyakorlatnak az volt, hogy mindkét fél megőrizte a maga világnézetét, tiszteletben tartotta a másik meggyőződését, s azt kereste, milyen közös pontokon tud együttműködni a közösségért. Ezen az alapon lényegében érvényesült a lelkiismereti szabadság és a vallásszabad gyakorlása.

— Ha ez így van, akkor mi szükség van az új törvényre?

— A kettő nem mond ellent egymásnak. Az 1980-as évek közepére ugyanis világossá vált, hogy az addig érvényes jogszabályokat túlhaladta az élet, meghaladta a gyakorlat. Hiszen ne felejtse el, a vallás- szabadságot csupán alsó. szintű jogszabályok deklarálták, mindenekelőtt az 1895-ös 43. törvény, amelynek nagy részét ugyan hatálytalanították 1947-bens ez elég nagy hiba volt —, de amelynek 7., 8. és 18. szakasza továbbra is érvényben maradt. Általános szabályozásról viszont nem beszélhetünk.

; Ezt felismerve kezdeményezte az Állami Egyházügyi Hivatal még 1986-ban egy új, átfogó jogszabály megalkotását.

— Tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy kodifikálunk egy addig is meglévő gyakorlatot.

ként, Isten büntetéseként emlegették, hogy az egyik támadó repülőgép — amelyet Istenes Elemér százados vezetett — a rácsapás után, amikor „felvette” a gépét, a szárny alatti üzemanyagpóttartály leszakadt, s ettől a hirtelen félrebillenéstől — a repülőgép kizökkenve stabilitásából — a földbe fúródott.

A megtörtént eseményeknek örökre lelki sérültje maradt Kocsis Sándor és ■ másik — akkor 18-20 éves — bajtársa, akik a kecskeméti reptéren teljesítve szolgálatot, tudomást szereztek szeretteik, hozzátartozóik, a falubeliek ellen kiadott tűzparancsról. Azonnal gépkocsiba vágták magukat, hogy riasszák, szétoszlassák az egybegyűlteket, de sajnos megkésve érkeztek.

A halálesetek pontos diagnosztizálását a körzeti orvosok végezték el. A halottakkal pedig — kis kétkerekű kordájával S Tóth Dezső ácsmester fordult meg mindannyiszor, az országzászló és a tiszakécskei Nagytemető közötti úton. „Atya, adja rá az áldást” — kérte a plébánost az ácsméster, minden egyes „fuvarja” előtt. A Szolnoki út 8. sz. alatti köztemetőben levő sírgödrök megásásához a permetezőgépgyár adta az embereket. Az áldozatok, öregek és fiatalok, nők és férfiak, a Farádi fivérek, az éppencsak rokoni látogatáson itthon levő Hercikova, Kállai Etelka, Rédai Rertalan és Utasi Ilona kivételével — valamennyien ide lettek elhan- tolva. (A temetőkapun belépve, rögtön jobbra vannak a sírok.) A temetés 2 nap alatt megtörtént, de erre az időre, a sírhantok beszentelése szertartásának idejére, megkérték a környékbelieket, minden kaput és ajtót hagyjanak nyitva, hogy egy esetleges újabb légitámadás esetén a házakba bemenekülve védelmet találhassanak.

Az október 27-éről 28-ára virradó éjszakát Gémes Mihály talpon töltötte, annak ellenére, hogy hajnali miséjét követően egész délelőtt egyházi szolgálatot látott el, később kötözött és temetett, miközben emberek életét mentette meg, s a tulajdon védelmét hirdette. Ez a gondolat késztette őt a felizgatott, de

— Arról iSj meg többről is szó van. Egyrészt az új törvénynek tartalmaznia kell a már eddig is érvényesülő vallásszabadságot, másrészt viszont egy múlt századi törvény, amelynek alapján e gyakorlat folyt, értelemszerűen alkalmatlan már arra — bármilyen haladó volt is —, hogy a mai körülmények között megfeleljen. Hogy mást ne említsek, csupán a Helsinki Záróokmányt 1975-ből, amely ajánlásokat fogalmazott meg a vallás szabad gyakorlásának biztosításával kapcsolatban. Ezeket az ajánlásokat mi elfogadtuk, támogattuk. De megemlíthetem más nemzetközi szerződések erre vonatkozó részeit is. Például a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, amelyhez mi is csatlakoztunk, s amellyel ugyancsak összhangban kell lennie az új törvénynek.

— S mindezek között, gondolom, az új alkotmánnyal is.

— így van, bár alighanem a lelkiismereti és vallásgyakorlási törvényt előbb fogják elfogadni, mint 'az új alkotmányt.

— Nem okoz ez gondot?- Az Alkotmány csak általánosságban mondja ki a lelkiismereti szabadságot és a szabad vallásgyakorlás jogát, ez a törvény viszont sokkal konkrétabb kell legyen.

— Mielőtt erre rátérnénk; manapság sok vád éri a korábbi évtizedek egyházpolitikáját. Sokszor indokolatlanul, de az emberben mégis kétségek ébrednek.- Ha nagyobb gondok lettek volna, akkor aligha játszhatott volna a magyar külpolitikában olyan pozitív szerepet az Egyházügyi Hivatal, mint amilyet játszott. A mi delegációnk látogatása alapozta meg a nyitást Kínával, Izraellel. Bennünket hívtak meg először Genfbe, a Nemzetközi Egyházi Szervezetek Központjába. 1980- ban az afganisztáni események miatt teljesen befagyott nemzetközi helyzetben mi jártunk az Egyesült Államokban. S viszont: 1987-ben itt járhatott, mert eljött Billy Graham prédikátor, 1987-ben szocialista országban először rendezett

egyúttal tanácstalan emberek egy kicsi, de együttmaradt csoportjának „leszerelésére” is. Együtt tartotta a tűzoltók társaságában az embereket, akiket arra kért, hogy őrizzék a tanácsházát, vigyázzanak a tanács saját tulajdonú lajtos-lovaira. Az ugyancsak tűzoltó — egyúttal éjjeliőr — Kosik Jánossal pedig jó ízű bort is adatott, hogy lekössék magukat az emberek, s azt ajánlotta, kártyázzanak.

Ki kit riasztott?

Gémes Mihály rendkívül nagy lelki- erőre valló higgadtsággal és bátorsággal cselekedett a váratlan, még soha át nem élt események alatt. Október 27- én késő este Kecskemétről érkezett különös látogatói előtt is „jól vizsgázott”. Mikor ezek ugyanis megköszönték neki Fehér József megmentését és bátor, politikamentes, vallásos meggyőződésből eredő kiállását, a plébános félbeszakította őket és elmondta: „ ... elegendő lett volna mélyrepüléssel egyszerűen ráijeszteni a népre, vagy esetleg a vaktöltények riasztó robbanásai is szétkergették volna az összejövetelt. Az élesre töltött fegyverek kilövését a falu szélén is meg lehetett volna ejteni, hiszen — mint mondotta — ez is elegendőnek bizonyult volna a tömeg szétosz- latására.”

Ezekre a kérdésekre azt a választ kapta, hogy innen Kécskéről riasztották a kecskemétieket azzal, hogy lin- cselések, akasztások folynak. Ez olyannyira nem volt igaz, hogy a tanács elsőszámú tisztségviselői, a tanács elnöke és helyettese, Orosz Zoltán és Kerekes Gábor kezdettől fogva, a véres események bekövetkeztéig, sőt azon túl is — végig bántatlanul — maguk is részesei voltak a megtörténteknek.

Mai igazságkereső napjainkban, úgy érzem, az általam megismert információk nyilvánosságra hozatalával én is hozzá tudok járulni az 1956. októberi események egy darabkájának tisztázásához.

Szabó Tamás

ülést a Zsidó Világkongresszus, s

1984-ben a Lutheránus Világszövetség. Az utóbbi időszak eseményei között megemlíthetném a pápa meghívását és közelgő látogatását.

— Most tehát lássuk, mit értsünk lelkiismereti és vallásszabadságon?

— A két jog véleményem szerint egymástól elválaszthatatlan. A törvénynek ki kell majd mondania e két jog tartalmát és az érvényesülésükhöz szükséges garanciákat. Szabályoznia kell az állam és az egyházak, a vallásfelekezetek viszonyát, biztosítania kell azok autonóm működését.

Mindenkinek joga van e szabadságra, a világnézet minden kényszertől mentes megválasztására,, s arra, hogy a jog lehetővé tegye, hogy a különböző világnézetet valló állampolgárok és szervezeteik — igy az egyházak is — nézeteiket szabadon terjeszthessék és oktathassák: A garanciák között kell, hogy szerepeljen: világnézete, meggyőződése miatt senkit semmiféle hátrány nem érhet, és semmiféle előny nem illet meg. Az állampolgárok egyházhoz, vallásfelekezethez való tartozását például az állami nyilvántartások nem tartalmazhatják.

— Mindez feltételezi az állam és az egyházak szétválasztását.

— Igen, ennek lényege pedig, hogy az egyházak és vallásfelekezetek nem gyakorolnak állami funkciókat, az állam pedig elismeri és tiszteletben tartja függetlenségüket és autonómiájukat. Az egyházak és a vallásfelekezetek egyenjogúak kell legyenek. Az egyházak és vallásfelekezetek nem az egyesülési jog alapján létrejövő különös csoportok, mégis jogi személyek. A lelkiismereti szabadsághoz tartozik az is, hogy elismerjük a szülőknek, a törvényes gyámoknak azt a jogát, hogy kiskorú gyermekeit világnézeti neveléséről — ideértve a vallásos nevelést is — döntsenek.

Ugyanakkor e jogok gyakorlásá nem menthet fel senkit az állam- polgári kötelezettségek teljesítése alól. Tehát mind a vallásos állampolgároknak, mind az egyházaknak tiszteletben kell tartaniuk a Magyar Népköztársaság Alkotmányát. Friss Róbert

Nézőszám: százezer

Beszélgetés Téglásy Ferenccel

Az elmúlt év őszén mutatták be Téglásy Ferenc első filmjét, Soha, sehol, senkinek címmel. Az eltelt néhány hónap alatt az ötvenes évek kitelepítettjeiről szóló játékfilm négy különdíjat kapott, százezer néző látta idehaza, és egyike volt a Magyar Filmszemlén sikerrel szereplő műveknek.

— Szerencsés esetekben az elsőfilmes rendező huszonéves, aki legelsőálmait valósíthatja meg. Önnek viszont múltja van a Magyar Tele- víziónál.

Gépipari technikumot végeztem, repülőgép-technikusként dolgoztam Ferihegyen, és 1969-ben jelentkeztem a Színház- és Film- művészeti Főiskolára. Herskó János osztályából mint pályára alkalmatlant tanácsoltak el.

— Ilyenkor az ember vagy teljesen hátat fordít a pályának, vagy csakazértis megmutatja.

• — Filmgyári asszisztensként dolgoztam, a pálya szélén, önálló munka reménye nélkül. Ezért mentem át a televízióhoz. Több száz adás, több tucat dokumentumfilm készült a kezem alatt, és adásrendező diplomát is szereztem 1975- ben.

— A televízió percműfaj. Ma látja a néző, holnap elfelejti a mégoly jelentős müveket is. Ad-e mégis sikerélményt az alkotónak?

— Vállalom és szeretem ezt a munkát. Nemcsak azért, mert a dokumentumfilmjeim egy része fesztiváldijakat kapott Miskolcon. Iszonyú kemény munka a napi adás kényszere. Ugyanakkor nagy energiával naponta kell a kimond- hatóság határait bővíteni. Vannak dokumentumfilmjeim, amelyek dobozban maradtak, és akár a Kossuth-díjasokról szólót, akár a Komlóról készítettet nézem újra, bizony, egy idő után már nem érezhető az a bátorság, amellyel elmondtam az elmondanivalót.

— Első játékfilmje, a Soha, sehol, senkinek esetében érezhető: ez az a történet, amelyet feltétlenül el kellett mondania.

HH Mégpedig az első adódó alkalommal, lelkiismeretem szerint a lehető legjobban. Olyannyira bennem élt ez az anyag, ez az élmény, hogy már a főiskolára is az egyik epizóddal felvételiztem.

'——Nem túlságosan gyakori, hogy egy televíziós rendező játékfilmhez jut, különösen pénz- és anyagínséges világunkban.

— Szinte példa nélkül álló. Egyéni szerencsém, hogy a Budapest Filmstúdió, személy szerint Hanák Gábor, felvállalta a forgatókönyvet, biztatott, majd másfél évig várt a forgatókönyv a megvalósításra.

— Utána pedig ment minden, mint a mesében, vagy az álmokat beteljesítő filmekben?

— Természetesen nem. Nem volt pénz. Nem volt ember. Nagynevű rendezők kötik le a szakembereket. Ehhez hozzájárul még a kívülállónak, a televíziós rendezőnek kijáró filmgyári szakmai fölény. Rettentő sok küzdelem, a költségvetés farigcsálása árán készültjei a film. Volt, amit magamnak kellett megmutatnom: senki nem tudta például, hogyan készül a háncspapucs, ebből én kisiskolás koromban, kitelepítettként alapos kiképzést kaptam, így bemutathattam a pusztán szerzett tudományomat.

— A néző az elkészült filmet látja, amely függetlenedett a körülményektől. Ezt a filmet akarta leforgatni, így?

— Az ember mindig kénytelen j kompromisszumokat kötni az eredmény érdekében. Ezek természetesen nem politikaiak. Van, ami jobban sikerült, van, ami rosszabbul az elképzelésekhez, a forgató- könyvhöz viszonyítva.

— A kritika rokonszenvvel fogadta a filmet, a nézők számára fontos dolgokat mondott ki. Akárcsak a rendezője számára is.

— "Mindenképpen önterápiás jellege is van egy ilyen élményanyag feldolgozásának, megnézésének. Nem véletlen, hogy nem másfajta történetet készítettem, és ezen a módon mondtam el. Meggyőződésem, hogy az az időszak egy életre megviselt felnőtteket, tizenéveseket, a szüleim nemzedékét, a nálam néhány évvel idősebbeket, és az én korosztályomban is benne maradt a kor légköre, az átélt félelmek, egy életmód, otthon, lakás elvesztése.

— A filmet szüleinek és fiainak ajánlja. Azoknak, akik megélték azt az időt, és azoknak, akik csak hallhattak róla. Látták-e ők a filmet?- Édesapám meghalt. Édesanyám nem nézte meg az elkészült munkámat, nagyon megviselné a látvány. Előfordult, hogy vidéki vetítésen vele azonos korú nézőt mentő vitt\el "a moziból. Hétéves fiam többször is megnézte a filmet, érti, felfogja, kérdez. Az ajánlás természetesen nem csupán családtagjaimat, hanem a velük egykorúakat is jelöli.

— A siker után reméli-e Téglásy Ferenc, hogy újabb játékfilm készítésére kap lehetőséget?

— A bemutató után sokat csengett a telefonom, ismeretlenek hívtak, írtak, köszönték meg a filmet. Nagyon jólesett. Természetesen ha lehetőséget kapok, lesz mondanivalóm. Nem a történetet akarom folytatni, de érdekel az, mi lett az akkori gyerekekből, hogy élik meg felnőttként az életüket.

Tóth Ildikó