Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-21 / 93. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. április 21. „Ring a bölcső, ringadoz” Népszokások és hiedelmek a születés körül Minden család életében nagy esemény egy újszülött világrajötte. így volt ez a hagyományos parasztgazdálkodás keretén belül is, azonban a mainál nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a gyermek nemének, nyilvánvalóan gazdasági megfontolásból. Többnyire a fiúkat részesítették előnyben. Ezt mutatja a gyerek szavunk is, mely mindig fiút jelentett, a lány csak kisleány, lányka, pisás leány nevet érdemelte. „Na mi lett, széna vagy szalma?4’ — kérdezték az újdonsült apát. „Á, csak szalma” — volt a válasz kislány esetében. Az asszonyok, hogy a gazdasági szempont, a presztízs, vagy akárcsak az apai büszkeség diktálta követelményeknek eleget tegyenek, sokat mesterkedtek azon, hogy születendő gyerekük a vágyott fiú legyen. A hagyományok szerint az eljövendő gyermek nemét már az esküvő napján biztosítani kell. Attól függően, hogy az ifjú pár mit szeretett volna elsőszülöttnek, egyes helyeken a magasra vetett menyasszonyágyra kisfiút vagy kislányt rakott a vőfély, másutt a menyasszony ölébe ültették a kívánt nemű kisgyermeket. Bizonyos előjelekből, eseményekből, a terhes asszony külsejéből, viselkedéséből, közérzetéből szerettek volna következtetni a gyermek nemére. H Nagy öröm volt, ha újévkor a várandós menyecske házába élsőként férfílátoga- tó érkezett, ez biztos fiút jelentett. A hegyes, bal oldalra hú- ■ zó, magas has, mozgékony magzat, a túlhordás fiú, a foltos arc, széles far, jobbra húzó has, gyomorégés kislány születését jövendölte. Tiltó és óvó rendszabályok egész sora mutatja, hogy a szülők és a közösség számára a legfontosabb mégiscsak az volt, hogy az újszülött életképes, szép és egészséges legyen. Ennek érdekében a terhes anya nem végezhetett bizonyos házimunkákat, nem készíthetett kovászt, nem dagaszthatott kenyeret, tilos volt káposztát vagy uborkát savanyítani, pénteken fonni, I varrni, szemetet az ajtó felé söpörni, temetőbe menni, esküt tenni, kötél alatt átbújni stb. Mindezek — a hiedelem szerint — a magzat halálát okozhatják. Nem volt szabad vizesedényre ülni, mert a baba nagyfejű lesz, kutyába, macskába rúgni, epret vagy egrest enni, mert akkor szőrös lesz. Óva intették a leendő anyát csúnya vagy testi hibás ember megcsodálásától, szokatlan, torz dolgok megnézésétől, mert a gyerek is olyan lesz. Ha terhes asszony tököt lop, kopasz, ha kukoricát, hosszú hajú gyereke születik. Ha kedvező tulajdonságokat szeretne biztosítani gyermekének, akkor viszont jól nézze meg a szép embereket, a kék szemű gyermeket. Az áldott állapotban levő anyákat mindenki óvta, vigyáztak rájuk, minden kívánságukat teljesítették. Vendégségben minden ételből megkínálták, otthon is megkapott minden amit megkívánt, „hogy el ne vesse péterkéjét”. Még a határban is levehette a megkívánt gyümölcsöt, nem szólt érte a csősz. Az újszülött életének első pillanatától kezdve mágikus, rituális cselekedetekkel vették körül, melyek egyszerre voltak egészség- ügyi eljárások, társadalmi szokások — mint például a családba fogadás —, illetve óvóvédő varázslatok. Amikor a csecsemő világ- rajött, a bába megtörölgette, négysarkú, pe- hellyel töltött vánkosba csavarta, pólyamadzaggal körültekerte, majd egy pillanatra letette a földre. Onnan vette fel az apja a családba fogadás jeléül. Volt hely, ahol a kalapját is rátette egy pillanatra, vagy kivitte az istállóba és lóra „ültette”, hogy jó lovas váljék belőle. Ezután az anyja mellé fektették az ún. „boldogasszonyágyába”, ahol 2-3 hetes koráig maradt. A lepedővel elfüggönyzött, ezért sátoros ágynak is nevezett ágy nemcsak nyugalmat biztosított a gyermekágyas asz- szonynak és gyermekének, hanem védelmet nyújtott a gonosz lelkek ellen, és megóvott a szemmelveréstől. Hogy az ágy minél biztosabb menedék legyen, varázserejű tárgyakat tettek bele: patkószöget, sarlót, kést, fokhagymát, szentelt füvet, keresztet stb. A csecsemő nem maradhatott egyedül, ha anyjának fel kellett kelnie, seprűt tett maga helyébe, hogy a boszorkány ne tudja kicserélni a még meg nem keresztelt újszülöttet. 9 A szemmel verés gyógyítása, Tu- nyog, 1931. (Luby Margit felvétele) 9 Buba teknőben, Leszpéd, Moldva. (Komiss Péter felvétele) A váltott gyerekkel kapcsolatos hiedelmek már csak a mesékben élnek, de országszerte elterjedtek és egységesek voltak. A visszacse- rélés úgy történt, hogy a befűtött kemence előtt sütőlapátra ültették az elcseréltnek vélt gyereket, ekkor a boszorkány félelmében, hogy az ő gyerekét dobják a tűzbe, visszaadta az egészséges gyereket. Az első fürösztésnek is egész életre kiható jelentőséget tulajdonítottak. A fürdővízbe aprópénz került, hogy ne szűkölködjék, tej, hogy fehér legyen a bőre, alma, hogy piros arcú legyen, kislányoknak virág, hogy szépek legyenek, liba lábát mosták a vízbe, hogy ne legyen fagyos kezű, tűt, fejszét, fúrót -3 az eljövendő mesterség szimbólumait — tették a vízbe. Megoszlottak a vélemények a fürdetés legmegfelelőbb idejéről. A többség a reggeli, délelőtti fürdetést találta jobbnak, erre utal az a hiedelem is, hogyha naplemente után öntik ki a fürdővizet, az elviszi a baba álmát. Az sem volt mindegy, hová öntik ki a vizet. Fontos volt, hogy olyan helyre kerüljön, például bokor, vagy kerítés tövébe, ahol nem járnak át rajta idegenek. A rózsabokorra öntött víz a kislány szépségét biztosította, a fa tövébe pedig az egyenes, szép szál ember növekedését. A beteg gyermek gyógyítása jóformán csak a babonás szokások segítségével történt. Még a két háború közötti időszakban sem igen fordultak orvoshoz, csak ha a baj már nagyon nagy volt. Azt tartották, hogy a legtöbb betegséget a szemmelverés okozza. Elhárításként piros szalagot, gyöngyöt kötöttek a csecsemő csuklójára, fordítva adták rá a kisinget, pénzt tettek főkötője alá. A szemmel vert gyerek fürdővizébe meghatározott számú parazsat dobnak — ez a szenes víz —, s minden parázsnál egy személy nevét mondják! Amelyik említésénél leszáll a parázs, az vagy olyanféle személy igézte meg a gyermeket. A gyógymódhoz ráolvasás is tartozott, ilyesféle: „Kalap alá,’ konty alá, vidd a rontást tűz alá, víz alá.” A népi gyógymódok alkalmazásával, hiedelmekkel sok kötetnyi irodalom foglalkozik — szerencsére ma már nem az orvostudományt helyettesíti, a néprajzi kutatás egyik területe csupán. László Katalin Két nyelven tanulnak a Katonában Okosak és kitartóak — mondja róluk egy angol úr Ha Mester Barnabást, a kecskeméti Katona József Gimnázium igazgatóját nem faggattam volna a két tanítási nyelvű osztály beindításának körülményeiről, az egész témáról csak csupa szépet és jót írhatnék. Az előzményekről azonban már sokkal kevésbé lehet rózsaszínű képet festeni. Az igazgató úr hangjában a hajdani csalódottságnak csak halvány nyomát lehet felfedezni, annak köszönhetőén, hogy most már nyugodt lélekkel mondhatja: sínen vannak. őket. Nincs olyan megmozdulás az iskolában, legyen az szalagavató, vagy nemzeti ünnep, aminek ne lennének részesei. Igazi tanár—diák kapcsolatba kerültek tanítványaikkal is, de erről majd a gyerekek beszélnek. Ugyanezt mondhatom a szülőkhöz való viszonyukról is. ^ Hogyan bírják a gyerekek az átlagon felüli megterhelést? — Eddig ketten hagyták itt az osztályt, de ők egy másik gimnáziumban kitűnő tanulók lesznek. Az biztos, hogy óriási megterhelés nehezedik rájuk, viszont tudni kell, hogy „beoltott”, elszánt fiatalokról van szó, akik bírni fogják. Egyébként a gimnázium még tanévkezdés előtt behívta őket egy kis bemelegítő angol társalgásra, valamint a szaknyelvvel — gondolok itt a matematikára, illetve fizikára — való ismerkedésre. Azt persze kár lenne tagadni, hogy az anyanyelvű tanárok előtt eleinte kissé gátlásosak voltak, de ez már a múlté. — Nem megy a tanulók matek-, fizikatudásának rovására az, hogy angolul tanulják a tárgyakat? — Semmiképpen. Ezt egyébként a szaktanácsadó is így látta. Tizen tanulnak egy csoportban, könnyen kiderül, hogy ha valaki elvesztette a fonalat. Kis csoportokban tanulják az angol nyelvet heti tíz órában, ebből is kettőt- kettőt az exeteri tanárok tartanak. Sok meghívást kapnak tfá- Ahhoz, hogy egy ember idegen nyelven tanuljon különféle tantárgyakat, nagyon okosnak és kitartónak kell lennie — ezt a tömör megállapítást Dorcas Gidney édesapja tette, lánya óráján tett látogatása után. Az egyik exeteri kisasszony ugyanis éppen akkor mutatta be az iskolát látogatóba érkezett családjának. Dorcas fizikát tanít, s még mindig kellemes emlékként él benne az itteni szívélyes fogadtatás. Ami a tanítást illeti, ő egy angolra fordított fizikakönyvet használ a saját kiegészítő anyagaival. A kísérletek előkészítésénél mindig számíthat a fizika szakos kollégák segítségére. Jane Hammond, a matematika szakos hölgy a saját könyvére esküszik, ebből készít fénymásolt lapokat hallgatóinak, példákkal kiegészítve. A magyar tantervvel nagyjából szinkronban haladnak, afelől biztos, hogy érettségiig az ő tanítványai is tudni fogják azt, amit a többiek. A szabadidejüket is kellemesen, tartalmasán töltik. Rendszeresen sportolnak, magánórákat adnak, próbálnak magyarul tanulni, kirándulnak, koncertre járnak. S otthon főznek, mivel mindketten vegetáriánusok. Dorcas még egy évet biztosan itt tölt a Katona gimnáziumban, Jane viszont visszamegy Angliába. O ugyanis sok-sok pénzt akar gyűjteni, s egy lakókocsival világkörüli útra indulni. A legtávolabbi vágya: kövéren és boldogan szeretne meghalni. Baráti kapcsolatban Az angolos gyerekek egy csoportjával az iskola előcsarnokában futok ösz- sze. Mint a diákok általában, ha egy kis lógásra adódik alkalom, ők is fergeteges hangulatban vannak. Komolyra nem is lehet fordítani a szót. Kórusban tagadják, hogy bármiféle nehézségük is lenne az angolul tanult tantárgyakból. Sőt, mint mondják, ők egymásra építve ismerkednek a matematika és fizika egyes kérdéseivel, ami lényegesen könnyíti a megértést, és persze a tanulást is. Legszívesebben arról a baráti kapcsolatról beszélnek, ami a két angol kisasszonyhoz fűzi őket. Egyikük hazautazása előtt, decemberben búcsúpartit rendezett a Három Gúnárban, tekebajnoksággal egybekötve ... Együtt ünnepelték a Mikulást is. Természetes, és jól bevált módszer, hogy ha dolgozatírás előtt valakinek gondja van, otthon is felkeresheti őket egy kis korrepetálásra. Persze tekintélyük is van, de nem csak azzal operálnak. Lezserek és kedvesek, mégis megy a munka. A gyerekek — ha néhanapján nem tudnak valamit — nem szeretik, ha ne- kikszegezik a kérdést: minek ülnek itt? A nyilatkozók: Süveges Anikó, Szabó Judit, Belső Rita, Udvarhelyi Angelika, Horváth Ildikó, Bajcsi Ildikó és Varga Róbert. Kormos Emese Először igen, azután nem Amikor annak idején — 1984—85- ben — országszerte szervezni kezdték az ilyen jellegű osztályokat, kiderült, hogy Bács-Kiskunban is lehetőség van egy tanulócsoport indítására. Tulajdonképpen a mai napig nem világos, miért késlekedtek ez ügyben megyénkben, amikor máshol kapva kaptak az alkalmon. Végül teljesen váratlanul felkereste Mester Barnabást a Művelődési Minisztérium, a pécsi tudományegyetem, s a városi tanács egy-egy képviselője. Nekiszegezték a kérdést: vállalja-e a gimnázium a kéttannyelvű osztályt? Miután röviden fölvázolták, milyen követelményeket támasztanak az iskolával szemben, sémiben tud segíteni a város, az igazgató negyedórányi gondolkodási időt kért. A helyettesekkel és az angol szakos kollégákkal való tárgyalás után igent mondott. (Nem sértődtek meg, pedig tudták, hogy őket már azután keresték fel, hogy az egyik kecskeméti gimnázium nem élt a felkínált lehetőséggel.) Telt-múlt az idő, másfél évig nem történt semmi. Azután hosszas huzavona, nem kevés utánajárás következett. Az igazgató joggal füstölgött, talán nem érdemli meg a kéttannyelvű osztályt az a Katona gimnázium, amely immár harminc éve a magyar középfokú oktatás szinte valamennyi kísérletéhez terepet adott? Hogyan magyarázza meg a helyzetet minden újat felkaroló, fellelkesített pedagógus kartársainak? Utólagos felvételik 1987-ben végre eldőlt: nyílhat magyar-óangol1 tanítási-nyelvű osztály a gimnáziumban, ha három feltételt elfogadnak. Nem a Művelődési Minisztérium égisze alatt szerveződik, tehát az intézménynek magának kell tanárokat szerezni. Nem a nulladik évtől, hanem azonnal az elsőtől kezdik a tanulást a gyerekek, ami azt jelenti, hogy azoknak van esélyük, akik már legalább hat éve tanulnak angolt. Végül pedig a gimnáziumnak kell a külföldi tanárokról gondoskodni. — Mire az engedély, miszerint 1988 szeptemberében kísérleti jelleggel kezdhetünk, a kezünkbe került, már rég lezajlottak a középiskolai felvételik. Nem volt más választás, a kecskeméti Petőfi Sándor Általános Iskola angol tagozatosai, valamint a pécsi és a szolnoki gimnáziumba fel nem vett tanulók közül válogathattunk. Jórészt közülük került ki az a huszonkét gyerek, aki most végzi az elsőt — summázza röviden a hőskori előzményeket Mester Barnabás. — Az idei felvételik persze már egészen más körülmények között zajlottak. A tavaly decemberi megmérettetésre ötvenketten jelentkeztek, Kecskeméten kívül Mohácsról, Esztergomból, Kazincbarcikáról, -Pápáról, Dunaújvárosból is volt érdeklődő. Ma9 Jane Hammond világ körüli utazásra készül, de most még a katonásokat tanítja matematikára — anyanyelvén. (Walter Péter felvételei) 9 Kis csoportban folyik a tanítás, így Dorcas Gidney rögtön észreveszi, ha valaki elvesztette a fonalat a fizika tudományában. tematikából, angol szövegértésből és magyarázatból vizsgáztak, ezen kívül nyelvtani és intelligenciatesztet töltöttek ki. A dolgozatokon kizárólag a személyi szám szerepelt, az anyagot még aznap éjfélig eljuttattuk az Országos Pedagógiai Intézetbe, ahol a teljesítményeket számítógéppel értékelték. A legeredményesebbek azután az iskolai bizottság előtt szóbeliztek. Az 1989/ 90-es tanévre harminc tanulót vettünk föl, felét két bázisiskolánkból, a kecskeméti Petőfiből és a Rákócziból, másik felét pedig vidéki iskolákból. Exeteri tanárok — Hogyan tudtak végül tanárokat szerezni? — Felvettük a kapcsolatot az exeteri egyetemmel, és sikerült megnyernünk az ügynek két igen kedves angol hölgyet, egyikük matematika, másikuk fizika szakos. Itt jegyzem meg, hogy a harmadik, idegen nyelven előadott tantárgyat, az egyetemes történelmet a gimnázium angol—történelem szakos tanárai tanítják. — Milyen anyagi terhek hárulnak az iskolára? — Az Árpád körúton egy-egy bebútorozott, kétszobás lakást kaptak a várostól. Fenntartásuk jjp-a telefonszámla-fizetés kivételével — az iskola feladata. Erre a tanácsi költségvetésből kapunk pénzt. A fizetésük bruttó 12 ezer forint, ami a külföldi pedagógusok itteni keresetének körülbelül az országos átlaga. A város, illetve az iskola költségvetésében szerepel még évente két hazautazás finanszírozása, repülőgéppel. — Sikerült-e beilleszkedniük a tantestületbe? — A kollégák azonnal befogadták KÖNYVESPOLC A Budapest határától az ország keleti csücskéig húzódó táj — bár látszólag igencsak I egyhangú — természetvédelmi területeink oly jelentős pontjait tartalmazza, mint például az ócsai láperdő, a dabasi turjános, Pusztavacs, a nagykunsági puszta, Hortobágy, Bátorliget, a Szatmár-Bereg csodás világa, a tiszai árterek rejtelmes zugai... hazánk védett természeti értékeinek majd egynegyede. A Mezőgazdasági Kiadó hét kötetben szeretné bemutatni védett területeinket, a Kiskunságtól a Sárrétig volt az első, most második kötetként a Csévharaszttól Bátorligetig című könyv jelent meg. Tanulmány értékű bevezető veszi számba a természetvédelmi jellegű változásokat, kronológiájukban követi nyomon a természetvédelmi területek védelem alá helyezését, majd a természeti képet (általános áttekintést), amit a tájföldrajz (felszín, éghajlat, vízrajz, talajtan) bemutatása követ. A Természetvédelem című fejezetben felsorolják a szerzők a flóra és a fauna védett értékeit, majd a Természeti értékek fejezetcím alatt megyénként (Pest megye, Szolnok, Hajdú-Bihar, Szabolcs- Szatmár) mutatják be a védett tájakat. A természeti értékek leírásához minden esetben csatolták a kultúrtörténeti tudnivalókat is. Térképmellékletek, csodaszép természetfotók és a kötetet záró irodalomjegyzék gazdagítja a kötetet. A természetvédelem szakembereinek komoly szakkönyv, a diákoknak, természetbarátoknak hasznos kalauz a Mező- gazdasági Kiadó új könyve. k. m.
