Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-21 / 93. szám

1989. április 21. • PETŐFI NEPE • 5 POLITIKUS, SZÍNÉSZ, ZENÉSZ A VÁROSRÓL — A MEGYESZÉKHELY MÚLTJA, JELENE — 130 OLDAL, 50 FÉNYKÉP Mit tükröz a Kecskeméti Tükör? Az újságárusoknál vásárolható Kecskeméti Tü­kör több érdekes interjút közöl. „Elvállalná-e a köztársasági elnöki tisztséget?” kérdezte Pozsgay Imrét a kecskeméti kötődéseiről is faggató újság­író. így válaszolt: „Ha ebben közakarat nyilvánul­na meg s egy ilyen közjogi méltóság megfelelne a társadalom kívánságának is, akkor örömmel.”. Az újságíró megkérdezte Csikász Jánosnét, az MSZMP Központi Bizottságának tagját, hogy ér­demes volt-e elvállalni a sok lemondással járó meg­bízatást? Válasza: „most érdemes, mert forduló­ponthoz értünk." A történeti részben bizonyára érdeklődést kelt egy régi nyilvános Rákosi—Tóth László vitát is felidéző, Miért mondatta le Rákosi Tóth László polgármestert című írás. Az érdekes, olvasmányos kulturális írások közül a Gábor Miklós és Vass Éva kecskeméti emlékeit összegereblyéző a legizgalmasabb. Ma sem tudják, hogy miként alakulhatott ki az őket is távozásra késztető helyzet. Közli a 130 oldalas kiadvány Szokolai Péter első hosszabb interjúját. Tanulsá­gos életsorsokkal is megismerkedhet, aki a kezébe veszi a Kecskeméti Városszépítő Egyesület kiadvá­nyát. Teljesülnek-e vajon Czinkóczi Zsuzsa, Erdős Marianna reményei? A Kecskeméti Tükör tükröt tartott a kecskeméti művészeti műhélyek elé. A fiatalok csak azt tudják Fuchs Lászlóról, hogy a Hobo Blues Band billen­tyűse, a középkorúak jól emlékeznek a hajdani amatőr beat-zenészre. Természetesen krimi is helyet kapott a „tükör­ben”, a legfontosabb helyi történéseket összefogla­ló krónika sem hiányozhat ilyen, sok képpel illuszt­rált kötetből. Megtudható, hogy a megyeszékhely csaknem hatszáz utcaneve közül mennyi tekinthető igazi kecskemétinek. A százegynéhány leg-ből néhány: tavaly július hatodikán futott a legmagasabbra a hőmérő hi­ganyszála. 37,2 C fokot mértek. Kecskemétről Zsoldos Zsolt volt 1988-ban a legtöbbször váloga­tott. Szó esik üzletekről, a természetes gyógyszerek­ről, a Tanyacsárda 12 ajánlata bizonyára örömet okoz a háziasszonyoknak. Hét oldal humor, csak­nem ugyanennyi sport (sakk, súlyemelés) és nyolc oldal kecskeméti mindentudó szórakoztatja, segíti a Kecskeméti Tükör olvasóit. Az elmúlt negyed évszázad, az úgyne­vezett konszolidáció ideje alatt az író- szövetség és a politikai vezetés között bizonyos partnerszerep alakult ki, ez az igény megfogalmazódott mindkét fél ré­széről. Ez viszonylagos mozgásteret és korlátozott cselekvési lehetőséget jelen­tett az írószövetség számára. Meglehe­tősen törékenynek bizonyult azonban ez a partnerkapcsolat: három évvel ezelőtt a kulturális kormány­zatkorlátozta az írószövetséget alapvető jogainak gyakorlásá­ban. Közel két éve visszakapta a szövetség korábbi jogait. Hogyan alakult azóta a politikai vezetés és a szövetség kap­csolata? — kérdezem Koczkás Sándortól, a Magyar írók Szövetségének főtitkárától. — A múlt boncolgatásába ne menjünk bele, mert messzire vezetne. Kétségtelen, hogy az 1986-os közgyűlés előtt így vagy úgy létezett az írószövetség és a kulturális kormányzat között egy — hol nyitottabb, hol beszorítottabb — partneri viszony. Ezt a korszakot egyfajta integráló kultúrpolitika jellemezte, amely fokozatosan az új törekvéseknek is helyet adott, ez azonban mindig együtt járt a különböző dolgok lefékezésével, tabukkal, sok minden olyan megszorítással, ami a valódi autonómiát árnyékba vonta. A konfliktus az 1986-os közgyűlés előtti években, majd a közgyűlésen és közvetlen utána éleződött ki, pedig véleményem szerint a közgyűlésen számos olyan jelzés, probléma fogalmazódott meg, amelyek később az 1988 májusi pártértekezleten kap­tak nagyobb nyomatékot. Az írószövetség — ahogy monda­ni szoktuk — parkolósávon való tartása csak hátráltatta a problémák tisztázását. — Milyen most az írószövetség társadalmi státusza? — Kinyilvánították az írószövetség autonómiáját, de hogy a valóságban ez mit jelent, azt előbb ki kell tapasztal­nunk. Igen fontosnak tartom azt is, hogy a jogok helyreállí­tásával egy időben kimondták, hogy az írók munkásságát nem nyilatkozataikból, állampolgári cselekedeteikből, ha­nem műveikből kell megítélni. Másrészt új elemként lépett be az év elején az egyesülési törvény, amely szerint az írószö­vetség a továbbiakban jogilag nem a kulturális kormányzat, pontosabban a Művelődési Minisztérium főhatósága alá tartozik, hanem mint önálló szervezet az ügyészségnek felel. Ugyanakkor a művelődési kormányzat a maga részéről me­cénás szerepet vállal. Óhatatlanul felmerül tehát a kérdés: milyen legyen az új helyzetben a kapcsolat a minisztérium és az írószövetség között. Véleményem szerint ezt a közeljövő­ben kooperációs szerződésekben kell tisztázni. Pontosabban: ki kell tapasztalni, hogy az egyes partnerek miként értik és alkalmazzák az elveket. A deklarációk próbájaa gyakorlat. — Az írószövetségnek milyen szerepet szán Ön kulturális és közéletünkben? — Az írószövetség mindenekelőtt szakmai testület, a kü­lönböző irodalmi műfajokban foglalatoskodó emberek szö­vetsége. Elsődleges terepe az esztétika, az alkotói minőség. Ugyanakkor alapvetően az irodalom (nem az egyes írók!) érdekvédelmi szervezete is. Működését nem lehet azonban leszűkíteni egyszerű szakmai tevékenységre. Mert az írókat, általában az írástudókat, különböző előjelekkel és módon, de érdeklik a társadalom problémái is, mint ahogyan ezt különböző, megszorítottabb vagy nyitottabb szakaszaiban a szövetség mindig bebizonyította: a maga módján politizál, foglalkozik a társadalom ügyeivel. Mert az irodalom nem szakítható el a társadalomtól. Még az önelvű irodalom is azokra a kihívásokra felel, amelyek az adott világban, az adőtt társadalomban jelentkeznek. Tehát összefoglalva: ha az írószövetség igazán működni akar, akkor az irodalom érdekeinek megfelelően működhet csak, ugyanakkor az író- szövetség lényegi funkciójának kiüresedésével járna, ha le­mondanánk arról, hogy a társadalmi mozgásokba, azok föltárásába, az azokról való gondolkodásba beleszóljunk. Hogyan tovább, írószövetség? Beszélgetés Koczkás Sándor főtitkárral Akkor' is, ha ez a beleszólás gyakran nem közvetlenül politikai, hanem eti­kai, esztétikai, bölcseleti jellegű. — Korábban az írószövetség élen járt a társadalmi folyamatok autonóm szem­pontú megközelítésében, a demokratiz­mus, a pluralizmus gondolatának meg­fogalmazásában. A társadalmi folyama­tok az elmúlt egy-másfél évben viszont erősen felgyorsultak, különböző egyesü­letek, sőt pártok alakultak. Kissé nehéz­kes szervezetével tudta-e azt követni az írószövetség? Éppen társadalmi szerepét tekintve nem szorult-e a pályaszélre, te­vékeny részese-e a szövetség e folyamat­nak? — A kérdés egyik oldala: ezekben az újfajta szervezetekben, pártcsírákban, vagy részben már párttá vált szerveze­tekben az írószövetség tagságának egy része is részt vesz vagy vezető szerepet tölt be, magyarán mondva az írószö­vetség köpenye alól -— hogy Cseres Ti­bor megfogalmazásával éljek — bizo­nyos politikai szándékok is kirajzottak, amit egy időben rossz néven is vettek. Másfelől: az írószövetség nem vállal­hatja, hogy egy, vagy akár három-négy párt uszályába kerüljön. A társadalom sorsáról, a nemzet jövőjéről való fele­lősségteli gondolkodás viszont — mint említettem — mindig összefügg valahol az irodalom alapkérdéseivel. Arra kell törekednünk tehát, hogy az írószövet­ség megfelelő fórumot nyújtson a kü­lönböző esztétikai, etikai, politikai­társadalmi kérdések megvitatására, anélkül azonban, hogy a nagy országos politika hivatalos, apparátusának a ter­hét magára vállalná. — Alkalmas-e erre jelenlegi szerkeze­tével az írószövetség? A Kortársban a nyilvánosság előtt is megjelent a kritikai szakosztály vitairata, amely sürgeti az írószövetségnek a tényleges irodalmi erőviszonyok szerinti átalakítását a mai helyzet követelményeinek megfelelően. — Valóban megérett a helyzet az írószövetség korábbi szerkezetének új­rafogalmazására. Az a program, azok a tételek, amelyek az írószövetség ko­rábbi alapszabályaiban szerepelnek, részben felülről sugallt elképzelések voltak: a demokratikus centralizmus, a szocialista irodalom hegemóniája je­gyében. Most új, alulról végiggondolt program kell. Olyan, amelyben az író- szövetség — mivel Kelet-Közép-Euró- pában élünk — teoretikusan megfogal­mazta a maga társadalmi helyzetét^au- tonómiájának saját értelniezését és a maga esztétikai elvárásrendszerét, amelynek alaptétele a sokszínűség kell legyen., Az alapprogramból következ­hetne a struktúra átalakítása. Ha a közakarat úgy kívánja, szerveződjön irányzatok szerint. De még jobb, ha ezeknek az irodalmi irányzatoknak a közös nevezőjét keressük meg, és arra építkezünk. A másik lehetőség: jó né­hány éve különböző körök, társaságok alakultak írástudókból és irodalom- pártolókból, többnyire egy-egy nagy író, költő hagyományának ápolására, ezeket integrálni lehet a szövetségbe. Viszont önmagukban ezekre sem lehet építeni a szövetséget. Ezzel szemben a jelenleg kétségessé, problematikussá vált szakosztályok tűnnek egyelőre még mindig megfelelő formának a kü­lönböző esztétikai, etikai, társadalmi elgondplások párbeszédére és ütközte­tésére. A legtöbb szakosztály élén tulaj­donképpen egy szellemi koalíció áll, a 9-11 fős vezetőségekben megtalálhat­juk a legkülönbözőbb irodalmi irány­zatok képviselőit. Persze számos kér­dést meg kell vitatni: mi legyen a köz­gyűlés hatásköre, szükség van-e a vá­lasztmány mellett elnökségre, milyen legyen a titkárság, s hogyan működjön, kellenek-e alelnökök és így tovább. Szükségesnek látszik, hogy a választ­mányban különböző állandó bizottsá­gok működjenek, amelyek hatéko­nyabbá teszik mind a választmány, mind pedig a titkárság munkáját. Mindezeket belső vitákban kell tisztáz­ni. De ahhoz, hogy az írószövetség va­lóban átalakuljon, külső lehetőségekre is szükség van. — Milyen lehetőségekre gondol? [ — A kialakulóban lévő piacgazdasá­gi helyzetben az írószövetségnek olyan funkciót is be kell töltenie, amit az iro­dalmi vállalkozások menedzselésének nevezhetnénk. Nem az írók érdekvé­delmére, szakszervezeti feladatokra gondolok, mert ezt most a Művészeti Alap és az • írószakszervezet a maga módján ellátja. Nincs viszont semmifé­le érdemi beleszólási jogosítványunk a könyvkiadásba. Az írószövetségnek nincs lapja, hiába viselte nevét egyik­másik a címlapján az elmúlt negyven évben. Miként mondhatjuk el így véle­ményünket az ország, a társadalom nyilvánossága előtt? — A vezetőség hogyan képzeli el konkrétan az írószövetség megreformá­lását? — Ez a választmány joga, kötelessé­ge és felelőssége. A választmány bizott­ságainak lesz a feladata kidolgozni az írószövetség új programját, alapszabá­lyát, működési mechanizmusának szer­kezetváltását. Mindezt a választmány­nak a következő közgyűlés elé kell ter­jesztenie, és az ott lezajlott viták nyo­mán születhet döntés a szükséges és vállalt változtatásokról. Angyal János NEMZETKÖZI KITÜNTETÉS Otthon van KÉSZENLÉTBEN A HÉT VÉGÉN ORVOSOK KECSKEMÉT: az ügye­let ideje hétfőtől péntekig 18 órától másnap reggel 8 óráig tart, szombaton, vasárnap és ünnepnapokon reggel 8 órától folyamatosan a következő hét­köznap reggel 8 óráig. Az ügyelet helye felnőtteknek: Kecskemét, Nyíri út 38. (T.: 20-488). Gyermekeknek: Kecske­mét, Izsáki út S. C-pavilon, földszinti ambulancia. (T.: 22-822). Ágasegyháza, Ballószög, Helvécia, Hetényegyháza, Jakabszállás, Nyáriő­ri ne, Városföld gyermek és felnőtt be­tegeit a munkaszüneti napokon a kecs­keméti kórház említett két épületében látják el. Orgovány: Orgovány, központi ren­delő (T.: 25), Szabadszállás, Fülöpszál- lás, Soltszentimre: Szabadszállás, köz­ponti rendelő (T.: 53-324), Kunszent- miklós: Kunszentmiklós, központi ren­delő (T.: 51-222), Dunavecse, Szalk- szentmárton, Apostag: Dunavecse, központi rendelő (T.: 75), Lajosmizse, Felsőlajos, Ladánybene: Lajosmizse, központi rendelő (T.: 56-173), Kerek­egyháza, Fülöpháza, Kunbaracs: dr. Mánya I. Kerekegyháza, Lenin tér ]4. T.: 71-101), Lakitelek: dr. Debreczeni J. (Lakitelek, Széchenyi krt. 72. T.: 42- 005), Izsák:, dr. Sőreghi I. Izsák, Rá­kóczi u. 19. T.: 74-024), Tiszaalpár: dr. Pulius T. (Tiszaalpár, Imre tér 18. T.: 44-162). Lelki segélyszolgálat: a kecskeméti 28-222-es telefonon naponta 18 órától másnap reggel 6 óráig hívható. BAJA: az ügyeletet a bajai kórház sebészeti pavilonjában látják el. (Po- komy u. T.: 11-244): itt fogadják a bajai, bácsbokodi, bácsborsódi, bács- szentgyörgyi, bármonostori, csátaljai, csávolyi, dávodi, érsekcsanádi, felső- szentiváni, garai, hercegszántói, ne­mesnádudvari, sükösdi,1 szeremlei és vaskuti betegeket. BÁCSALMÁS: a rendelőintézetben a bácsszőlősi, tataházi, mátételki, kun­bajai, csikériai, madarasi, katymári la­kosokat látják el. (T.: 124). KISKŐRÖS: a Kossuth utcai rende­lőben látják el a betegeket. (T.: 11-922). Fogászati ügyelet a város és a környék lakói részére minden szombaton 8-tól 12 óráig. Szakorvosi rendelőintézet, Kiskőrös, Petőfi tér 12. Az ügyelet ide­jén ellátják a kiskőrösi, akasztói, csen­gődi, tabdi, kaskantyúi betegeket. Kecel, Imrehegy: Kecel, központi rendelő (T.: 21-775), Soltvadkert: köz­ponti rendelő (T.: 31-231). KISKUNFÉLEGYHÁZA: a köz­ponti ügyelet szombaton reggel 7 órá­tól hétfő reggel 7 óráig tart. Helye: Kiskunfélegyháza, Fadrusz J. u. 4. T..‘ 62-360. Ellátják a kiskunfélegyházi, gá­téri, kunszállási, pálmonostori, petőfi- szállási, bugaci betegeket. A gyermekorvosi ügyelet rendje szombaton és vasárnap 7-től 19 óráig tart. Helye és telefonja azonos a köz­ponti ügyeletével. TISZAKÉCSKE: a rendelőintézet­ben a tiszakécskei és szentkirályi bete­geket látják el. (T.: 41-011). KALOCSA: a rendelőintézetben tar­tanak ügyeletet: Kossuth u. 34—36. Itt látják el Bátya, Foktő, Géderlak, Ho­mokmégy, Miske, Ordas, Dunaszent- benedek, Öregcsertő-Csoma, Szak- már, Úszód és Kalocsa betegeit. Az ügyelet ideje szombaton reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. (T.: 10, 122,234). Éjszakai ügyelet: 213-as mel­lék. A rendelőintézetben a munkaszüneti napokon a fogászati ügyelet sürgős esetben vehető igénybe, 9-től 12 óráig. A fogászati ügyelethez tartozik: Kalo­csa, Solt, Harta, Dunapataj, Duna- szentbenedek, Dusnok, Fájsz, Hajós és a csatolt községek. Solt, Újsolt, Dunaegyháza: Solt, központi rendelő (Vécsey tér 1. T.: 167). Dunapataj, Harta: dr. Mácsik E. (Dunapataj, Ordasi u. 10. T.: 46. Fájsz, Dusnok; dr. Juhász D. (Fájsz, T.: 19). KISKUNHALAS: a Semmelweis Kórház központi ambulanciáján tarta­nak ügyeletet. (T.: 21-011, 275-ös mel­lék.) Itt látják el a balotaszállási, har- kakötönyi, zsanai, kunfehértói, kisz- szállási és pirtói betegeket. Kiskunmajsa, Szánk, Jászszentlász- ló, Csólyospálos, Kömpöc: Kiskun­majsa, központi rendelő (T.: 31-211), Jánoshalma, Rém, Borota, Kélesha- lom:: Jánoshalma, központi rendelő (T.: 88). GYÓGYSZERTÁRAK--------- A péntek esti zárórától f hétfő reggelig a következő gyógyszertárak tartanak ügyeletet: Kecskemét: Szabadság tér 1.; Baja: Tóth Kálmán tér 2.; Bácsal­más: Hősök tere 4.; Izsák: Dózsa György u. 7.; Jánoshalma: Béke u. 1/A; Kalocsa: Széchenyi-lakótelep; Kiskö­rös: Kossuth u. 5.; Kiskunfélegyháza: Attila u. 1.; Kiskunmajsa: Hősök tere 3.; Kunszentmiklós: Kálvin tér 7.; Solt­vadkert: Ifjúság u. 2.; Tiszakécske: Bé­ke tér 4.; Kiskunhalas: Kossuth u. 15 —19.; Solt: Béke térő. Lajosmizse: Sza­badság tér 7. ÁLLATORVOSOK Az ügyelet szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. KECSKEMÉTI ÁLLAT­KÓRHÁZ: folyamatosan működik. BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Baja, Bátmonostor, Sze­retnie: dr. Steiner R. (Baja, November 7. tér 6.), Nemesnádudvar, Sükösd, Ér- sekcsanád: dr. Maruzsa V. (Sükösd, Dózsa u. 149. T.:34), Bácsszentgyörgy, Gara, Vaskút: dr. Tálas L. (Gara, Vö­rös Hadsereg u. 7/A), Felsőszentiván, Csávoly, Bácsbokod: dr. Szabó B. (Bácsbokod, Tolbuhin u. 28. T.: 31), Bácsborsód, Madaras, Katymár: dr. Mátrai J. (Katymár, Kossuth u. 11. T.: Madaras: 47), Hercegszántó, Dávod, Csátalja, Nagybaracska: dr. Tüske F. (Nagybaracska, Tulbanov u. 18. T.: 168). KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kalocsa, Bátya, Foktő, BAFAMI: dr. Dobos E. (Kalo­csa, Magyar u. 3. T.: 800), Tass, Szalk- szentmárton, Dunavecse, Apostag: dr. Reviczky Gy. (Szalkszentmárton, Va­sút u. 12.), Solt, Újsolt, Dunaegyháza, Állampusztai Célgazdaság solti kerüle­te: dr. Varjú S. (Solt, Kossuth u. 86. T.: 52), Harta, Dunatetétlen, Állampusz­ta: dr. Csiba E- (Harta, Gallé T. u. 64.), Dunapatai, Ordas, Géderlak, Úszód, Dunaszenibenedek: dr. Babos L. Du­napataj, Béke tér 3. T.: 75), Szakmár, Öregcsertő, Homokmégy: dr. Török L. (Öregcsertő, Kossuth u. 23. T.: 11), Miske, Drágszél, Hajós, Császártöltés: dr. Kunváry J. (Császártöltés, Tanács- köztársaság u. 1.), Fájsz, Dusnok: dr. Bittmann J. (Fájsz, Árpád u. 13.). KECSKEMÉTI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kecskemét, Hetényegyháza: dr. Makkos G. (Kecs­kemét, László K. u. 11. T.: 27-985), Kecskemét, Ballószög, Helvécia: dr. Bocskov P. J. (Kecskemét, Katona J. tér 10. T.: 29-725), Jakabszállás, Orgo­vány: dr. Zakupszky J. (Jakabszállás, Petőfi u. 26. T.: 72-075), Szentkirály, Nyárlőrinc, Városföld: dr. Dani S. (Nyárlőrinc, Sugár u. 16. T.: 43-192), Lajosmizse: dr. Adonyi L. (Lajosmizse, Bajcsy-Zs. u. 52. T.: 56-375), Tisza­kécske: dr. Csitári J. (Tiszakécske, Ti­sza sor u. 64. T.: 41-095, Kerekegyhá­za, Kunbaracs, Ladánybene: dr. Tóth B. (Ladánybene, Piactér u. 12. T.: 56- 948). KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET: Kiskőrös: dr. Bo­ros A.^(Kiskörös, Vattay u. 10. T.: 12- 280), Ágasegyháza, Fülöpháza, Izsák: dr. Jávor P. (Izsák, Ságvári u. 5. T.: 74-263), Kunszentmiklós, Kunpeszér, Kunadacs: dr. Szalay B. Kunszentmik­lós, Marx tér 10. T.: 51-005), Szabad- szállás, Fülöpszállás: dr. Bálint T. (Szabadszállás, Vörös Hadsereg u. 48/A), Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: dr. Kővágó F. (Soltvadkert, Bocskai u. 23. T.: 31-081), Akasztó, Csengőd, Tabdi, Páhi, Soltszentimre, Kaskantyú: dr. Fekete F. (Páhi, Béke tér 2. T.: 46-003), Kecel, Imrehegy: dr. Beke J. (Kecel, Malom u. 22.) KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLAT­EGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kis­kunfélegyháza: dr. Kiss L. (Kiskunfé­legyháza, Bajcsy-Zs. u. 2. T.: 62-292), Kiskunfélegyháza, Gátér, Pálmonosto- ra, Petőfiszállás: dr. Szobonya Cs. (Pál- monostora, Dózsa Gy. u. 59. T.: 79- 586), Tiszaalpár, Lakitelek: dr. Berényi F. (Tiszaalpár, Alkotmány u. 7. T.: 44-111), Kiskunmajsa, Kömpöc, Csó­lyospálos: dr. Koletics J. (Kiskunmaj­sa, Tanácsköztársaság u. 16. T.: 31- 108), Jászszentlászló, Szánk: dr. Miha­la F. (Szánk, Árpád u. 28. T.: 31-942), Bugac, .Kunszállás: dr. Szabó G. (Bu­gac, Feísőmonostor 577. T.: 72-570). KISKUNHALASI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunhalas: dr. Mészáros I. (Kiskunhalas, Attila u. 3. T.: 21-748), Zsana, Harkakötöny, Pirtó, Balotaszállás, Kunfehértó: dr. Kazinczi F. (Kunfehértó, Előre Tsz. T.: 22-377), Jánoshalma: dr. Vass I. (Já­noshalma, Magyar u. 18. T.: 415), Bo­rota, Rém: dr. Boldizsár J. (Rém, Pető­fi u. 23.), Mélykút, Kisszállás: dr. Hol­ló A. (Kisszállás, II. kér. 1/C. T.: 19), Tompa, Kelebia: dr. Varga L. (Tompa, Szabadság tér 3. T.: 35), Bácsalmás, Csikéria, Bácsszőlős, Kunbaja: dr. Rácz I. (Csikéria, Kossuth u. 21. T.: 4), Tataháza, Bácsalmás, Mátételke: Dr. Csibri J. (Bácsalmás, Petőfi u. 48.). Európa útjain Minden évben egy alkalommal adják át az adott országban az Union Interna­tionale Des Transports Routiers, azaz a Nemzetközi Fuvarozási Unió — amely­nek tagja a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete — kitüntetését az arra érdeme­seknek. Az elismerést a nemzetközi fuvarozásban hosszú időn keresztül végzett balesetmentes közlekedésért, a vámszabályok betartásáért, s az adott vállalatnál legalább tízéves munkáért ítéli oda a szervezet. A napokban Baracsi Pál, a Kunság Volán Vállalat gépkocsivezetője részesült e magas kitüntetésben. ■KSFocistaként, csatárként kerültem 1958-ban a Volánhoz, mert jó focicsa­patuk volt. Később visszaigazoltam a KTE-hez, de újra visszajöttem. Nem nagy fantázia kellett ahhoz, hogy rájöj­jek, a fociból — legalábbis akkor — nem lehet megélni, s gépkocsivezető lettem. Tíz évig hajtottam mindenféle teherautót, de már akkor is a pótkocsis szerelvényeket kedveltem igazán. Ami­kor megkezdődött a vállalatnál a nem­zetközi fuvarozás, engem is csatasorba állítottak. Húsz éve járom Európát, voltam már Olaszországban, Ausztriá­ban, Finnországban, a Szovjetunió­ban, Csehszlovákiában, Bulgáriában, Lengyelországban, a két Németország­ban, Jugoszláviában, és szállítottam mindenfélét, kendertől a hulladékig. A pótkocsis szerelvény volt a vágya és 1977-ben egy Liaz 23 tonnás pótko­csis teherautót kapott, s azóta csakis üyen típust vezet. Á jelenlegi szerelvény már hétéves, majdnem félmillió kilo­métert tett meg vele, s nem csoda, hogy minden csavarját ismeri. Igaz, ez kény­szerből is adódott, ugyanis amikor elő­ször kaptak ilyen típusú tehergépkocsi­kat, nem volt hozzájuk magyar nyelvű műszaki leírás, így maguktól kellett mindent megtanulni. Sokfelé járt Bara­csi Pál hogyan boldogul a határokon, ahol fuvar- és menetleveleket kell látta­moztatni, s ez bizonyos fokú nyelvtu­dás ismerete nélkül aligha sikerülne? — Amennyit kell, annyit tudok né­metül, el tudom intézni a fuvarlevele­ket, a vámpapírokat. Amikor kiérünk egy adott helyre, s lepakolnak, akkor nyomban telefonálok a speditőrnek g| a magyar szállítási kirendeltségnek, vagy ha ilyen nincs, a külföldinek — az szerzi a visszfuvart. Egy-egy út a távol­ság függvényében egy-két napot vesz igénybe, de Tamperébe ez egy hétig tart. Ez alatt teljesen önellátó vagyok. Nem csak azért főzök—gázpalackunk van, s a vezetőfülke ilyenkor konyha, fürdőszoba, háló — mert takarékosko­dom, hanfem azért is, mert akkor eszik I az ember, amikor ideje van, és itthoni ízeket, kalóriát fogyasztok. Mindig számítani kell az embernek különleges­ségekre. Egyszer Olaszországban egy hétig álltam a kocsival sztrájk miatt. Üzletelés? Nincs értelme. Havi három ezer forintos kedvezmény, tehát amit akarunk, megvásárolhatjuk, de a vá­mosokkal — legalábbis akinek esze van —, nem szabad ujjat húzni. Nem napidíjat, hanem fordulópénzt ka­punk, tehát érdemes mihamarabb visz- szatémi. -. Legutóbb Ausztriában, 160 kilomé­terre a határtól, a frantschoci papír­gyárban — a klagenfurti autópályán —, szállított papírfát a megye erdőgaz­daságaitól, és vissza fenyőt hozott. Egy forduló két nap, egy éjszaka, s ez 513 osztrák schillinget hozott. Egy héten csupán kétszer fordult, de volt olyan időszak is, amikor háromszor kellett megtennie ezt az utat. — Szeretem ezt a munkát, a fizeté­sem jobb, mint más tehergépkocsi­vezetőké, s vonzó a feladat. Miért? Fe­leli: a járműért, a rakományért, képvi­selni az országot idegenben, világot lát­ni, embereket megismerni, s természe­tesen hazatérni a családhoz. A felesé­gem is a Volánnál dogozik, s van egy fiam, a büszkeségem. Mindezeket egy helyi autóbuszjárat forgalmi irodájában beszéltük meg, ugyanis most — három hónapig — au­tóbuszt vezet. — A vállalat megszorult, nincs autó­busz-vezető, s megkértek, segítsek. Vállaltam, mert ez becsületbeli ügy ré­szemről. Kilenc évvel ezelőtt Budapes­ten, mikor már a kocsi platóját söpör­tem, rám ejtettek egy bálát. Teljesen megbénultam,' a budapesti Honvéd Kórházban hoztak helyre. A baleset napján kaptam meg a Műkertben a népfrontlakást. A vállalat tikkor külön 22 ezer forintos kölcsönt adott. El lehet ezt felejteni? Harminc éve dolgozom a Volánnál, elismerik a munkámat, kell ennél több? Gémes Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom