Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-15 / 88. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. április 15. Láthatatlan forintok IPAR A MEZŐGAZDASÁG MELLETT Kétszáznyolcvanmilliós termelés Az elmúlt esztendő januárjában a gazdaságpolitikai célkitűzéseket a Solton települt iparvállalatok, kisszövetkezetek a gazdaságitársadalmi kibontakozási program szellemében határozták meg. Céljuk az volt, hogy növeljék a termelést, s annak arányában a nyereséget. A vállalatok, szövetkezetek az elképzeléseikben szereplő programjaikat, célkitűzéseiket jórészt végrehajtották, annak ellenére, hogy az évet új gazdasági környezetben kezdték, a gazdálkodást pedig egyre-másra kedvezőtlen hatások sújtották. Panaszkodik az ismerős, hogy már nem elég az ezres, amit fizetési napon fel szokott adni szüleinek, ennél többre szorulnának, és a gyermeki figyelmesség mára elvesztette szimbolumértékét; belőle legközelebb tüzelőt szándékoznak rendelni az öregek, tehát megélhetésükhöz kell. Csakhogy meg kell élnie valahogy panaszkodó barátomnak is, akinek vállát nyomja még a két iskoláskorú gyermekének nevelésével kapcsolatos számtalan kiadás is. Hol jelenik meg mindez a statisztikában? — tette fel a jogos kérdést a panaszkodó, és véletlenül tudtam is neki válaszolni: &ehol. Mint ugyanis a „fogyasztói árindex és a létminimum újszerű értelmezését” kutató program vezetőjétől, Pirityi Ottótól, a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetének tudományos osztályvezetőjétől nemrégiben megtudtam: a reálbér korántsem csak akkor csökkenhet, ha a fogyasztói árak nagyobb ütemben emelkednek, mint a keresetek. A hivatalos statisztikában meg sem jelenő szükségletek is okozhatnak komoly kiadásokat. Az ismerős gondja is ebbe a kategóriába tartozik. Szülei nyugdijának reálértéke csökken, igy támogatásuk költsége növekszik, és ezért pénzt kénytelen elvonni saját családjától. Míg a szülők csökkenő, tényleges jövedelmét jelzik a statisztikák, gyermekük másik oldalon ezzel kapcsolatban fokozódó terheit már nem. Ahogyan nem jelenik meg a KSH kiadványaiban kiadásként a már különélni szándékozó gyermekek támogatása, a részükre nyújtott, nem csekély segítség a lakásvásárláshoz. Ha pedigmég csak iskolába járnak és az amúgy „ingyenes” oktatás költségei emelkednek — szinte mindenhol elvárják az iskola karbantartásához, felszereltségéhez a szülők hozzájárulását —, az így kiáramló jövedelem sem rezgeti meg a fogyasztói árindex mutatóját. És a valamennyiünk zsebéből „láthatatlanul” elfolyó pénz talál még utat magának bőven. Lassanként olvad mind soványabbra a kiküldetési díjak, az ösztöndíj, a családi pótlék reálértéke, melyet szükséges kövérsé- gűre ismételten csak a keresetekből lehet hizlalni. Pénzt kell fizetni a korábban ingyenes szolgáltatásokért, hozzájárulni a közművesítéshez, és a jövőben tenyerét tartja majd az egészségügy is, ha az „orvosi alapellátáson” túlmenő igényekkel fordulnak hozzá gyógyításért a betegek. Akad más is, amit talán minden jószándék mellett sem deríthetnének fel a statisztikusok. Az eltelt évtizedek alatt a hiánycikkek aránya — a bővülő áruválaszték dacára — alig csökkent, sejthetően azonban növekedett a beszerzésnél, kurrens szolgáltatások megrendelésénél csúsztatott borravalók, hálapénzek össze' ge. Megannyi kiadás, amit nem jelez az árstatisztika, nem rögzítenek a fogyasztási felmérések. Nem adnak számot az autóért és légutóbb ifiár a telefonért is előre fizetendő, nagy összegek lekötéséből származó kárról. Arról a kárról, amit az állampolgárnak okoz a pénz forgatásából, azonnali elköltéséből létrejöhető haszon elmaradása. A felsorolás végére jutva azért próbáltam megnyugtatni az egyre idegesebb ismerőst; egyrészt azzal, hogy a statisztika mindig, mindenhol torzít, hiszen átlagokkal számol. Azután „nyomtalanul” elfolyó jövedelmünket látható gyarapodásunk tanulsága alapján mindeddig sikerült többletmunka és igaz, olykor keserves — többletáldozatok révén pótolni. Ezért is laza már az összefüggés a kereset és az életszínvonal között. Utóbbit leginkább a csendben eltűnő forintjaink és a látványosan sok túlmunkáért juttatott pénz közötti arány formálja, v. GY. Nem voltak kelendőek a gépek A kecskeméti Agrikon Gépgyártó Leányvállalatának az 1987. évi gazdasági eredményei kiemelkedő- ek voltak, ám a múlt évben jelentős gondokkal küszködtek. Csökkent a termelés, növekedett a bérköltség, s egytizedére zuhant a nyereség. Ennek okait elemezve megállapítható : a külső gazdasági környezet jelentősen megváltozott, s az annak kivédésére tett belső intézkedések csak részben teljesültek, ez magával hozta a korábbi években megszokott eredményektől való elmaradást. A leglényegesebb az volt, hogy a hagyományos piacok beszűkültek, amit új termékkel, más értékesítési lehetőséggel nem tudtak pótolni. A mezőgazdaságigép-értékesítés a hazai piacon az előző évi 65-ről 32 millió forintra esett vissza. Jelentős kiesést okozott a 27 millió forint értékű exportszállítás meghiúsulása is. A múlt év decemberéig nem sikerült értékesíteni — a vevők pénzügyi nehézségei miatt — 15 millió forint értékű új gépet. Ezeknek az áruknak az eladását ebben az évben bonyolítják le. A gazdálkodásban gondot okozott a fizetésképtelenség, amelyet hitelek igénybevételével sikerült ugyan áthidalni, de ezek kamata 3 milliós többletkiadást okozott. Az utóbbi években a leányvállalatnál nagy erőfeszítéseket tettek a fejlesztés érdekében, ennek eredményeként kilenc új gép kialakítását fejezték be. Jelenleg négy új konstrukción dolgoznak, de ennek ellenére sem tudták megvalósítani a termék- szerkezet gyökeres átalakítását. Ez évi tervükben 150 milliós árbevétel elérését tűzték ki célul, 12-13 millió forintos nyereséggel. Eddig 110 millió forint értékű gyártmány eladására kötöttek szerződést, de piackutatással szeretnék még a szabad kapacitást is lekötni. Befejezés előtt az ÁTEV felűjítása Az Állatifehérje Takarmányokat Előállító Vállalatnál a folyamatos termelés mellett a múlt évben is tovább folytatódott a re* konstrukció. A gépeket, berendezéseket, amint a helyükre kerültek, nyomban befogták a termelésbe. A teljes üzembe helyezés — a napokban történt meg — lehetővé tette a biofilterrel együtt a levegő- szennyezés lényeges csökkentését. Sajnos, az árváltozások miatt a korszerűsítés teljes befejezése csupán az év közepére várható. Az elmúlt évben bevezetett adórendszer az ÁTEV-nél is jócskán növelte a bérköltségeket, s így már Solton a terv is alacsonyabb eredménnyel számolt. Az elképzeltnél kedvezőbb, magasabb eredményt sikerült elérniük, ebben döntő szerepe volt annak, hogy a termelést kevesebb költséggel valósi to tták meg. Növekedett a termelési érték a viszonylagosan alacsony létszámfejlesztés mellett, s az elért nyereség is jelentős, meghaladja a 16 milliót. Az elmúlt évben nem volt munka.- erőgondja a vállalatnak, alacsony volt a munkásvándorlás. Javítottak a munkások , szakmai összetételén, olyan módon, hogy a törzs- gárdatagokat átképezték. Á vállalatnál ebben az évben az a legfontosabb teendő, hogy a jelenlegi létszámmal zökkenőmentesen tudjanak átállni az új technológiára. Meg akarják tartani a húslisztek jó minőségét, s javítani kívánnak az ipari zsír minőségén: Az ebből keletkező többletbevételből kívánják ellentételezni az új beruházás amortizációs költségeit. Partnereikkel arra törekednek, hogy hosszú távú szerződéses kapcsolatot alakítsanak ki. Ebben az évben jelentősebb nyereségre nem számítanak. Éltek a lehetőséggel A községben két kisszövetkezet tevékenykedik. Közülük az Új Egység Ruházati Kisszövetkezet a múlt évi árbevételét mintegy másfél millió forinttal túlteljesítette. Nyereségük 400 ezer forinttal magasabb volt a tervezettnél. Dollárelszámolású exportjuk növekedett. Ebben az évben azt tervezik, hogy létszámbővitéssel — húsz-huszonöt munkás felvételével — feltöltik az üzem jelenleg kihasználatlan gépi kapacitását. A felvételre jelentkezettek zöme szakképzetlen, betanításuk többletköltséget jelent, azonban a gépek jobb kihasználása ezt kiegyenlíti. A Vegyesipari Kisszövetkezet jelentős, piajdnem 6 millió forintos termelésnövekedést tudott végrehajtani, létszámcsökkentés mellett. A dolgozók jövedelme így mintegy havi 600 forinttal emelkedett. Eredményes munkájukat bizonyítja, hogy 600 ezer forinttal több nyereséget értek el, mint 1987-ben, ugyanis megnőtt a kereslet az egyedi termékeik iránt. Ez kiegyenlítette a cipőgyártásban kiesett árbevételt és eredményt. Radikális költségcsökkentést hajtottak végre, amikor kisszövetkezetté alakultak, több munkakört megszüntettek és a minimálisra apasztották az improduktív dolgozók számát. Az is csökkentette költségeiket, hogy nem erőltették a több műszakos termelést. Ebben az évben nem .bővítik a létszámot, munkájuk szinte egészévre van, kivétel a cipőipar, ahol váltani kellene. Terveik között 5 millió forint értékű korszerű gép beszerzése szerepel. A kisipar termelése is jelentős a község gazdaságában, ugyanis a múlt ev végén 117 kisiparos folytatott ipari es szolgáltató tevékenységet. Szerencse, hogy az utóbbi években egyre növekszik Solton az iparosok száma, ami főként a szolgáltatás színvonalát emeli. Solt, akárhogy is vesszük, mező- gazdasági község, de mint kitűnt, nem lehet figyelmen kívül hagyni az ipari termelést sem, ahol több mint hatszázan találnak megélhetési lehetőséget, ahol nem kevesebb, mint 280 milliós termelési értéket állítanake16' Gémes Gábor Faanyag exportra A Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Császártöltési Erdészetének területe több mint tízezer hektár, ahol évente 45 ezer köbméter fát termelnek ki. A fenyőfélékből az úgynevezett farostfát Mohácsra és Szombathelyre szállítják, a kis mennyiségű rönköt pedig Jánoshalmán raklapokba építik be. Erdeikben ezenkívül akác-, valamint nemes- és hazai nyárfa is megtalálható. Kizárólag exportra kerülő termékük a papírfenyő mint kommersz faanyag. A soltvadkerti kerületben e napokban végzik a kitermelést. A hasábokat a helyszínen kérgezik, majd egy-két méteres darabokra vágva a gyűjtőterületre szállítják. A megfelelő száradási idő után, ka• Peli Zsolt rakodogep-kezelő egy nap ötször-hatszor fordul a rakomány nyal. A Soltvadkert—Selymes területén lévő laposban már megszokott látvány a kérgezettfahasáb-rakás. mionokba rakva, hagyják el az országhatárt. Mint Kara Miklós erdészetvezető elmondta, az áruért köbméterenként 2300 forintnak megfelelő konvertibilis valuta árbevételt könyvelhetnek el. A tudomány és az atomfizika 2000-ben Valamikordivat volt 2000-ig megadni a tudományos előrejelzéseket. Amikor például Fritz Baade Versenyfutás a 2000. évig című könyve a hatvanas években megjelent, a ködös jövőbe vesző dátumnak tűnt fel ez a kerek szám. Ma viszont — kicsit profán módon szólva — itt van a nyakunkon a 21. század, hiszen mindössze 11 év választ el bennünket tőle. — Vajon a kutató fizikus hogyan tekint a századforduló elé, hogyan oldja fel azt az ellentmondást, hogy akár mint jövőt, akár mint jelent tekinthetjük a 2000. évet? — kérdezzük Berényi Dénes akadémikust, az MTA Atommagkutató Intézetének igazgatóját. — Nem szükségszerű, hogy ellentmondásos legyen ez a nem oly távoli jövő. Ugyanis a kutatóknál nem kerül ellentétbe a napi munka és a távlati terv. Mert biztos ugyan, hogy sók felfedezés váratlan, például a lézer vagy a szupravezetés, sót az igazán nagy felfedezéseket sokszor nehéz előre látni, de az is tagadhatatlan, hogy a jövő kutatásai a folyamatban lévő kutatómunka során mint annak szerves folyományai alakulnak ki. —Hogyan várják a 2000. évet a fizikusok? — A fizika fejlődése beleillik abba a folyamatba, amely a természettudományokat általában jellemzi. Azt tapasztaljuk—s ezt nem a szakmai sovinizmus mondatja velem —, hogy a fizikai mód-' szerek és eredmények minden tudományban egyre nagyobb szerepet nyernek ma is. Gondoljunk csak a molekuláris biológiára vagy a modern genetikára. A fizika mindinkább „többpólusúvá” válik. — A mai emberiség egyik legnagyobb problémája az éhség. Éhség a táplálék és az energia iránt. Ugyanakkor ezen éhség kielégítése nyomán elpusztítjuk a környezetet. Hogyan csillapítható ez úgy, hogy a legkevésbé veszélyeztessük környezetünket? —Valóban, talán ez a legnagyobb feladat a társadalom számára 2000-ig. Mondjam, hogy a megoldásában nélkü-r lözhetetlen a fizika ? Maradjunk az energiánál Az egyik legkomolyabb lehetőség a Nap energiájának egyre nagyobb mértékű felhasználása, s ez nem is szennyezi a környezetet. Mi kell ehhez? Nagy felületű félvezetők, vagy éppen speciális tükrök. A legtöbb energiát a közlekedés fogyasztja, s egyben ez a legnagyob környezetszennyező ágazat is. Nagyon sürgős a feladat, hogy ezt az energiaéhséget úgy csillapítsuk, hogyne károsítsuk tovább a környezetet. Új akkumulátorokat és új hajtóanyagokat kell kifejleszteni. Egy kínálkozó megoldás: hidrogén elégetésével működtetni a robbanómotorokat, mert az égetés során környezet- barát anyag keletkezik, a víz. Persze, a hidrogén előállítása vízbontás útján történik, ami maga is elektromos energiát igényei. El lehet képzelni egy utat, amelyen a Nap sugárzását közvetlenül elektromos energiává alakítják, és ez az elektromos energja vizet bont. Ekkor hidrogén keletkezik, s ezt kellene elégetni a robbanómotorban. Durranógázzal (hidrogén—oxigén 2 :1 arányú keveréke) működtetett motor már van. A hidrogén tárolása a probléma. — Persze a durranógáz-motornak a mgas hőfok miatt új, hőálló anyagokból kell készülnie. Például ez a probléma is mutatja, milyen nehéz feladatokat kell megoldani kétezerig. De milyen irányban folynak a kutatások az atomfizikában? — Kezdetben az atom elektronburkával foglalkoztak a fizikusok, egy-két külső, esetleg egy belső elektrontól fosztották meg az atomot, s vizsgálták viselkedését. Aztán a kvantummechanika leírta az atom állapotának különböző jellemzőit. Később behatoltak az atommagba, és azt kutatták. Most — tulajdonképpen az 1960-as évek vége óta — ismét visszatértünk az elektronburokhoz is. — Ahogyan korábban sem, most sem maradhat ki a természettudósok életéből a társadalmi következmények vizsgálata sem. Erre még az a lelkiismereti probléma is sarkallhat, amelyet a fizikusoknak az okoz, hogy kiszabadították a nukleáris szellemet a palackból __ — Bár magam nem állítom, hogy a kutatóknak át kellene venniük a felelősséget a politikusoktól azért, mert em-, bertelen célokra használták fel a kutatási eredményeket, de meggyőződésem, hogy a kutatók, különösen a természet- tudományokkal foglalkozó kutatók és műszakiak felelősséget kell hogy érezze- nek' a társadalom iránt. Nagyon sürgősen tenni kell azért—s itt inkább hamarabb, mint később kell sikert elérni, mint 2000 —, hogy megszűnjön a háború veszélye a világban. Meg kell értetni az emberiséggel, hogy a mai korban, amikor szerte a világon több száz atomerőmű van, minden háború nukleáris háború. Az orvosok nemzetközi mozgalma hangoztatja: „Emberek! Nem tudunk rajtatok segíteni egy nukleáris háborúban. Nincs annyi orvos, annyi gyógyszer, ami ehhez kellene.” Mi, természettudósok továbbmegyünk, s azt mondjuk: Emberek, ha vannak is közietek, akik atombiztos óvóhelyen megmenekülhetnek a sugárzástól, a milliófokos hőmérséklet okozta égési sérülésektől, a rátok zuhanó romoktól, a radioaktív pernyétől azokon sem lehet segíteni. Mert a nukleáris háború közvetlenül és közvetetten a háború az élet feltételét szünteti meg a Földön. Talán ennek tudatosítása lehet a legfontosabb, ugyanakkor a legsürgősebb erkölcsi feladata a kutatóknak a 2000-ig előttünk álló időben. Gőz József HÚSIPARI MÚZEUM Nyakvágó kaszab és a ringagép Az utókor számára 1294-ből maradt fenn az első hazai állategészségügyi rendelkezés, miszerint Ladomér esztergomi érsek megtiltja „a rejtett helyen való húsárulást”. A 13-15. századból származó budai városi kódex már előírja: „A húsvágó céhek mesterei tartoznak minden időben, amikor húslátást tenni mennek, azt a húst, amely a mészárszékekben vagyon, megtekinteni, hogy tudniillik az tiszta és rendes hús-e és nem büdös-e az?” Hazánkban a 13. századig a mészáros feladatát egy-egy ügyesebb kezű jobbágy látta el, akinek kezdetben nyúzó, nyakvágó kaszab volt a neve. A mészáros szó 1400 körül, a hentes megjelölés pedig 1700 táján jelenik meg nyelvünkben. A húsipar, a húsfeldolgozás és -értékesítés hazai történetének legrégebbi adatai a budapesti Húsipari Múzeumban olvashatók. A történelmi dokumentumok és tárgyak gyűjtése 1969- ben kezdődött. Az országban fellelhető történeti anyag begyűjtésével, kiállításon történő bemutatásával az Országos Húsipari Kutatóintézetet bízták meg. S az eredmény: az 1974 szeptemberében rendezett kiállításból, az ipartörténeti gyűjteményből 1975 januáijában Húsipari Múzeum lett. Az intézmény a kutatóintézet budapesti központjában, a IX. kerületi Gubacsi út 6/B szám alatt működik. A múzeummá nőtt kiállítás az intézet területén lévő, hajdani lóvágóhíd mosodaépületében kapott helyet, aztán szabadtéri gépbemutatóval gazdagodott, s ami a gazdasági gondoktól terhes világunkban kulturális kuriózumnak számít: az idén ősszel, szeptember táján a hajdani mosodából a múzeum újjonnan épült, önálló épületbe költözik át. A Pest megyei Lórév községben épen maradt egy, a múlt század hetvenes éveiben berendezett hentesüzlet, és a hozzá tartozó vágóhely. A múzeumban látható üzletet egy bizonyos Rada- sin család alapította. Az üzlet és a vágóhely jó száz évvel ezelőtt még szorosan egybetartózott. A tulajdonos a vágóhelyen leölt állatnak nemcsak a fő részeit értékesítette, de a kolbászárut is maga állította elő, darabolta, keverte, fűszerezte, töltötte, füstölte,-, főzte és árulta. A lórévi vágóhely és üzlet, valamint az ott használt szerszámok - egyebek közt a tagló, a felhúzószerkezet, a kolbászkeverő teknő, a húsvágó bárd, a húsdaráló —’hangulatos, érdekes látványt nyújtanak a látogatónak. Több mint hetvenéves az a múzeumban őrzött, i sátortetővel ellátott, fából készült, hordozható lacikonyha, amelynek üzemeltetője egy Hajósovits nevű bajai hentesmester volt. Egyébként a lacikonyha elnevezés eredete nem tisztázott. Egyesek szerint a lakodalom, a lagzi ideiglenesen felépített konyháját nevezték így. A legfurcsább • Kézi meghajtású ringakés. 9 Részlet a kiállításból. vélemény az, hogy a konyha — Dugonics András szerint — attól az eladósodott Ulászló királytól kaptá a nevét, aki „inasát azon sátrak alá küldte, melyekben húst sütni és árulni szoktak, és így lakott jól királyi palotájában. Ezen sátrakat az egész ország Laci konyhájának nevezte.” A történeti emlékek között sok érdekesség látható. Patronos kábítópisztoly, marhaleütő kalapács éppúgy megtalálható a vitrinekben, mint a bőrszámozó tetoválótű,-a szemellenzős lókábító szerkezet vagy a borjúleütő fa. Nagyított képen örökítették meg a tatai vízi vágóhíd épületét. Az elnevezés onnan ered, hogy a régebbi időkben a mészárosokat arra kötelezték, hogy a víz mellé vagy fölé építsék a vágóhidat. Az állat leölésekor a tisztítást a viz felett könnyen elvégezhették, a lecsorgó vér, a melléktermék, a hulladék közvetlenül a vízbe került, és a halak martaléka lett. A víz melletti vágásról a tatai mészároscéh 1650-ből származó okirata, céhlevele is megemlékezik. A tatai tó feletti vágóhíd a 18. század'hatvanas éveiben épült. Külön teremben mutatják be az utóbbi 100 esztendő legérdekesebb húsipari gépeit. A régebbiek között van az az 1850 táján készült kézi meghajtású kutter, amelyben egyszerre 15 kilogramm húst lehetett péppé dolgozni. Látható itt a Herz szalámigyár első, motorral hajtott szalámipaszta-gyártó gépe, amelyet 1930-tól egészen 1959-ig használtak. Ez a gép a kézi, majd a gépi meghajtású ringakések után forradalmasította a szalámigyártást. A gép szomszédságában látható az ötkéses ringagép a húsvágó tőkével együtt. A 19. század elejéről származó gépet eleinte két ember mozgatta, később gépi erővel hajtott kések alatt a húst fala- ^páttal forgatták. Sok látnivaló van a kéziszerszámokat bemutató teremben is. Dobos sertésperzselő, bőrfejtő kés, bélmosó rács mellett érdekes és mutatós emléktárgya a teremnek a 19. századból származó, fából készült fokhagymatörő, amelyét egy vidéki hentesdinasztia őrzött meg az utókor számára. Az írásos emlékeket három teremben mutatják be. Az első történeti dokumentum egy 1484-ből származó budai céhszabályzat. Két céhládát is őriznek itt: az egyik 1790-ből, a másik 1825-ből való. A dokumentumok sorát kivágott újságcikkek, fényképek, munkásmozgalmi emlékek, szakmai folyóiratok és könyvek zárják. A múzeum szabadtéri gépbemutatóján látható szerkezetek nagy része 1900 és 1950 között üzemelt. A múzeum kedden és pénteken tárlatvezetéssel tekinthető meg. Előzetes bejelentés alapján más időpontban is fogadnak látogatókat. — kgym —
