Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-06 / 80. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. április 6. NEMZETKÖZI KIÁLLÍTÁS Hol tart ma a sajtófotó? I Fotópályázatot hirdetett a Magyar Újságirok Országos Szövetségének fotószakosztálya tavaly januárban. A pályázatra, minded várakozást felülmúlva., 44 ország 721 fotósának 17 ezer képe érkezett Budapestre. Mert hogy ezen a pályázaton nem volt semmilyen megkötöttség, bárhol, bármikor, bármiről készült, akár kiállításon is sikeres, díjazott fotóval benevezhettek a fotóriporterek. S éltek is ezzel a lehetőséggel: a legjobbak is legjobb felvételeiket postáztak Magyarországra. Tizenegy tagú nemzetközi zsűri választott ki ezer képet, amelyet a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban mutatnak be Nemzetközi sajtófotó- kiállítás cimmel. Ugyanez a zsűri 29 díjat is kiosztott. A nagydíjat James Nachtway, az amerikai Magnum fotó- ügynökség riportere nyerte el, a Ko- dak-gyár diját a szovjet Pjotr Gavrilov- nak, az Ogonyok munkatársának ítélték. Díjat kapott a magyar Bánkúti András (Magyar Hírlap), Bencze Pál (Fotó), es Stekovits Janos (MTI - Szeged). Hol tart ma a világon a sajtófotó — ezt megmutatni volt a célja a pályázat meghirdetőinek. (A MUOSZ-hoz csatlakozott a NUSZ, a Nemzetközi Újságíró Szervezet, a FIJ, a Nemzetközi Újságíró Szövetség, a World Press Photo, es az Interpress Fotó.) A kiállítás képei szerint a sajtófotó szine-java a Szovjetunióból és a világ nyugati feléből érkezett. A Szovjetunióban óriási robbanás történt, a politikai változással tabu témák kerültek napvilágra, olyanok, amelyeket korábban nem fotózhattak nem publikálhattak a sajtóban. A szovjet sajtófotónál aligha van ma érdekesebb a világon. Képriportok jelennek meg a kábítószeresekről, alkoholistákról, zónákról (táborokról), tüntetésekről, nemzetiségi megmozdulásokról. Híradásokat kapunk börtönökről, Afganisztánt megjárt veteránokról,, Sztyepanakertről. Jellemző, hogy erre a pályázatra ISO szovjet fotós háromezer képet küldött Eseményfotóban viszont a nyugati sajtó utolérhetetlen. Mindenütt ott vannak, lehetőségük van, hogy ott legyenek, ahol történik valami. E jelenléttel pedig behozhatatlan előnyt szereznek maguknak. Nálunk, miként a szocialista országok sajtófotójában, némi megtorpanás érezhető. Néhány éve nagy felfutásnak lehettek tanúi, akik a sajtóban megjelenő fotókat figyelemmel kisérik. Ekkor váltak az unalmas protokollképek emberivé, ekkor kezdték megmutatni a fotósok a politikusok egyéni arcát, gesztusait. Azóta ennek a „felfedezésnek” a sematizmusa uralkodott el. Nemzetközi szinten mi magyarok nem tudjuk felvenni a versenyt. Különösen nem az eseményfotózásban. Mi a „szépen fotózásban” vagyunk jók. Erre a pályázatra a magyar sajtóban dolgozó 200 riporter küldte be munkáit. Nagy létszámmal vannakjelen a vietnami, a kínai, a szovjet, az NSZK- és az NDK- beli, a francia, a brazil, az amerikai fotósok. A szeptemberig nyitva tartó kiállítás a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumból ' Bécsbe utazik. És tárgyalnak a tárlat moszkvai, stuttgarti, londoni és New York-i vendégszerepléséről. A nemzetközi bemutatók után a teljes pályázati anyag és a kiállítás ezer képe a Munkásmozgalmi Múzeum fotótárába kerül. _______ Kadar Marta AJÁNLATA KÖNYVEK Botrány és rock BOTRÁNY krónika’88 • ESY QNCVllKDSSta HÁTTERE ♦ A Laude Kiadó idei könyvújdonságai között sikerre számító kötetek is vannak. Például a Botránykrónika ’88. A riportgyűjtemények között megtalálhatók az elmúlt esztendő legkirívóbb botrányos esetei. Vi- csotka Mihály Szeretne telket Óbudán? címmel irt egy furcsa „földosztásról”. A Viharos tanévzáró cím is jelzi, a tiszakécskei ügyről van szó a fejezetben. Czippán György, a könyv szerkesztője hazai sajtótermékek cikkeiből, tudósításaiból válogatott és olvasható az Érdemtelen érdemjegyek című írás mellett Benke Mártának, lapunk újságírójának beszámolója az időközben történtekről. Pet- hes Sándor a tavalyi doppingbot- rányt tárja az olvasók elé. Ujságcik- JcelC-közreadásávaL rajzolódik.-ki a Pénzügyminisztérium dolgozóinak 'építkézéséroT szóló 'tÖrténeF" "Nem maradhatott ki a bunda-ügy, az ORI-botrány sem a tavalyi zűrös esetek krónikájából. Ugyancsak a Laude Kiadó új kötete az a rocktörténeti kiadvány, melynek címe: A progresszív rock mai sztárjai. Göbölyös N. László bemutatja a „nagy öregeket” is, Frank Zappát, Peter Gábrielt, David Bowie-1, Stinget, Vangelist, a New Age- et. Áz újak között ugyancsak számos ismerős portréja megismerhető, csak néhány nevet említünk: U2, Ultra vox, The Cure, Suzanne Vega. Komolyan! Az utóbbi időben számos komoly (nem komolyzenei!) nagylemez látott napvilágot. Binder Károly ismert dzsesszmuzsikus Kontinentspiel címmel készített albumot, mejynek jelmondata: „? Óceántól az Érig visszajutni / ! mit akarsz makacs törpe / Összetolni hideg földrészeket!” (Zalán Tibor) A Mágyar Rádió stúdiójában felvett zene elgondolkodtató. Világunk zűrzavaros dolgairól, életünkről „szól” Binder ^- elvontan, a kortárs zene, az avantgárd képviselőjeként. A Kontinentspiel két részben áll -— az A és a B lemezoldalon. Az első különlegessége az, hogy Papp Csaba sztepptánca is „hallható”. A második, több mint 18 perces rész három szakaszra tagolódik, köztük a leglíraibb a Csend. A folkzene újhullámának képviselője a Zsarátnok együttes. Évekkel ezelőtt már jelentkezték egy figyelemre méltó albummal, melyen főképp balkáni népek zenéjét szólaltatták meg. Most tágult a kör, a Holdudvar című nagylemezen közel-keleti hangulat is érződik. Az Eklektika nyitószámban például a kuvaiti müezzin imája hallható. Szép kompozíció az Amadeus (Fiamnak), a címadó Holdudvar, a Szi- nonimek. A népzene kedvelői ismét feltehetik lemezjátszójuk korongjára a magyarországi táncháztalálkozó anyagát. Az Országos Közművelődési Központ és a Hungaroton Magyar Hanglemezgyártó Vállalat közös kiadásában megjelent albumon a legutóbbi fővárosi összejövetel szereplői mutatkoznak be hazai és erdélyi anyagokkal. Az Újstílus, az Egyszólam, a Méta, a Vízin, a Vuji- csics, a Düvő, a Lókötő, a Varsányi, a Falkafolk, a Ghymes, a Hegedős együttes mellett különösen szépen énekelnek a szólisták, Sebestyén Márta, Juhász Erika és Hermann Szilvia. A lemezt Eredics Gábor szerkesztette. KONCERT Erika Az utóbbi évek felfedezettje, a pillanatok alatt népszerűvé vált énekesnő, Zoltán Erika a jövő héten, szerdán két koncertet ad Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban. Április 12-én fél hatkor és este nyolckor lép a szin- padra az Erotic együttes kíséretében. A vendég: Bardóczi Gyula, a Neoton Família dobosa. A koncertén Zoltán Erika eddigi két nagylemezének sikerdalai mellett hallhatók lesznek a nyárra elkészülő új albumának sjágervárományos szerzeményei is. B. T. Az inga A Vasárnapi Hírek március 26-ai számában — egy olvasói reagálásként — olvashatunk bizonyos Margit nénéröl, aki úgy egy emberöltővel ezelőtt varázsvesszős asszony hírében állt, s ügyködött is. Nevezetesen a minisztériurP megbízásából vizet keresett és talált is. Csaknem mindig magánál hordta, sziderikus ingáját, amellyel a föld sugárzási zónáit is érzékelte. Amikor például a levélíró egyszer betegen feküdt, kérés nélkül megvizsgálta ágyát s azt áthelyeztette, mert mint közölte, azon a helyen sugárzási sávok keresztezik egymást. S láss csodát, az új helyen fekvő ágyban a beteg gyorsan felgyógyult. Nyugdíjkiegészítésként is jól jött az a kis pénz, amit főleg olaj- és vizlelö- helyek felkutatásáért kapott. A piros metró vonalának kijelölésekor felkérték, állapítsa meg, hol adódhat földcsuszamlás, merre várható vizforrás felbukkanása. Csupán a helyszíni bejárások árában nem tudtak megegyezni, ezért maradt el a munka ... Margit néni a hatvanas évek elején költözött el az árnyékvilágból. A varázsvesszőként tisztelt sziderikus inga azóta sem szűnt meg hallatni magáról. Hpl itt, hol I ott kapnak lábra hírek az ingáról. Mostanában például Pest megyéből hírlik, hogy különféle kísérletezéseket végeznek vele, gyógyulást előmozdító alkalmazására. 1959-ben a Komárom megyei Dolgozók Lapja közölt érdekes cikket a Tatán eluralkodott varázsvesszős- ingázási lázról — „Ne higgyünk a babonában" címmel. Egy ottani idős orvosról ragadt a láz másokra. Neves, sőt az ingq révén nemzetközi hírű doktor bácsi volt, akinek a házánál egymást érték az autók, az ország minden tájáról felkeresték. A világ különböző földrészeiről leveleztek vele tudósok, páciensek. Dicsőítették öt természetfölötti képességei miatt. Mindez ingázó, varázsvesszős adottságaival függött össze elsősorban. Tudvalevő, hogy az ingások hiedelme szerint a speciális selyemszálon függő kupak, sziderikus inga „megérzi" a szervek beteg működését és forgásával jelzi azt. Ugyancsak „megérzi" az inga a föld különböző kisugárzásait, a felszín alatt, a föld mélyében rejlő vizeket, anyagtömegeket. Persze, mint az ingások állítják, közönséges idegzetű ember ne is próbálkozzék a földkisugárzás megérzésével, mert ehhez különleges adottságok kellenek. A hatvanas évek fordulóján Esztergomban dolgoztam, és volt szerencsém szemtől szembe látni az öreg doktor ingázó „varázslatát". Meghívtak egy társaságba, ahol ö volt — hogy úgy'mondjam ja- az est fénypontja. A házigazda, még a Horthy- időben nyugdíjazott százados, akkor éjjeliőr — koronás, monogramos szalvétákra rakta ki a ritka alkalmakra őrizgetett családi „nagyezüstöt”. Mert az ingással a felesége is eljött vendégségbe s már érkezésük előtt tájékoztatták a kis társaságot, hogy az asszony angol nő. Apja a tatai Esterházyaknak volt lovászmestere. Megérkeztek. A doktor bácsi felesége valódi angol szikársággal fogadta a néhány öregúr kézcsókját, de épp oly kedvességgel honorálta a „gyer- mekszobátlanok" szimpla kézfogását is. Férje rózsaszín arcú, tajtékfehér ■ szakállú, jóságos szemű, vékony bácsika. Rendkívül rokonszenves halk- szavúsága, békés, bölcs meghúzódása áhítatot, tompított hanßü társalgást ihletett tisztelőiben. Ült — befelé néző szemmel az asztalfőn és észre se vettük, mikor vette elő zsebéből a különleges szálorrfüggő „réz" kupakot, sziderikus ingát. Azt láttuk már, Hogy a vendéglátó gazda ágya végéhez tartotta az ingát, amely pillanatok alatt szapora keringésbe kezdett. — Látjátok? Forgási iránya negatív. Itt ártalmas sugárzás van jelen. Nem érzed te rosszul mostanában magadat, Bébikém? — kérdezte halk bizonyossággal a hangjában az öreg házigazdát, akit az utóbbi években már kétszer ért szélütés. A kérdés valóságos kinyilatkoztatásként érte bámulod, hát még mikor közölte a „receptet". — Merről van a fejed? Erről? No, akkor erre a külső ágylábra tégy egy közönséges vaskarikát. Tudod, az leblokkolja a rossz sugarakat... Ott, az exkluzív társaságban még néhány szerény „műsorszám" következett. Hol ezt, hol amazt a barátját vette „vizsgálat" alá. Tartotta az ingát a veséjükhöz, szívükhöz, fejükhöz, s amikor a kupak keringeni ■kezdett, „diagnosztáit". — Látod, látod, neked kezdődő cukrod van. Vigyáznod kell. fr Meg ilyeneket. Éjféltájban, szép holdfényben sétáltunk hazafelé. A város főterén újra kikerült a zsebből az inga, az öreg megnyújtott lépésekkel elindult egy irányba. Leeresztett'karja oldalához simult, csak a combja táján kergétt- forgott az inga: — Itt egy sir van alattunk — közölte, és míg másikat lépett, a rézkupak pillanat alatt még- állt. — Itt sírköz — mondotta és ugyanúgy ment a „kutatás” tovább vagy hat-nyolc „síron" át. — Hát- borzongató volt a törékeny, fehér szakállas, rövid nadrágos, szemüveges bácsi megszállottsága. Midőn a régi templom mellett elhaladtunk, veszettül pörgött az inga, valósággal húzta maga után a doktort. i-r-íi Abban az irányban van IV. Béla eltemetve. Ássátok fel... — nyilatkoztatta csendesen ... A tény: csakugyan a templom környékén nyugszik valahol IV. Béla király. ■ ■■ i . Elsősorban Nyugaton könyvtárakra-menő irodalma van az ingázás, varázsvesszős (ál) tudománynak. Korunkban az emberi szervezet vizsgálatára is akarják alkalmazni... Újabban a világsajtó is iparkodik eloszlatni azok kételyeit, akik fenntartással fogadnák a varázsvessző „igazmondásait". Megírták—1 köztük magyarok is -“t, hogy varázsvesszős emberek mutattak ki nagyon erős földkisugárzást a nyugati sztrádák egyes pontjain, ahol addigelé megmagya- "rázhatatlanul sok volt a baleset. A varázsvesszősök „kutattak" és győztek... „Ne higgyünk a babonában" írták még 1959-ben. Ma viszont ezt olvassuk a Vasárnapi Hírekben: „ ... Mint megírtuk: az ember pszichofizikai állapota és a föld biopatogén zónái összefüggéseinek titkaival máig adós a tudomány." Ja, még egy „mindenesetre". Az öreg tatai orvos egyik párciense mondotta: „Ha meg akarja magát vizsgáltatni vele, elég, ha kezét ráhelyezi . a levélpapírra, úgy hagyja egy 'ideig, aztán csak a nevét írja a papírra. Pontosan kisugározza, mi baja van magának. Egy Lengyel nevű barátom így tett és megállapította a doktor, hogy ezelőtt évekkel a gyomra nagy részét kivették. Nem is volt nála az ismerősöm. De sokan kapnak hozzá hasonlóan orvosi tanácsot. |. csak így, aláírás, kézsugárzás, levél útján." ... Ami egyelőre még rendkívüli, hogy úgy mondjam, az intuíció birodalmába sorolható snem biztos, hogy egyszer s mindenkorra babona- ság. Tóth István Irányjelző ALKALMAZKODÁS A KÖRNYEZETHEZ Az idősebbek közlekedési gondjai el Napjainkban szinte magától adódik a kérdés, vajon az ember az utóbbi időben bekövetkezett változásokhoz — megnövekedett sebesség, zsúfoltság a forgalomban, stresszhelyzetek sokasága, a közlekedési infrastruktúra elégtelen fejlődése — milyen módon tud alkalmazkodni? Milyen veszélyhelyzetbe kényszerül hivatása gyakorlása közben például az autóbusz- vagy kamionvezető, miközben az utasok és tonnák millióit szállítja ? A gépjárművezetés kapcsán vállalt kötelező kockázat nem haladhatná meg az egyéb foglalkozásokban vállalt és társadalmilag elfogadott kockázati szintet. Ma azonban a hivatásos gépjárművezetés az átlagosnál nagyobb kockázattal járó foglalkozás mind az egyén, mind a társadalom szempontjából. A helyes közlekedési magatartás egyetlen szóban foglalható össze: alkalmazkodás. Alkalmazkodni kell egymáshoz és a külső közlekedési körülményekhez. Olyan vezetési stílusra kellene átállni, amely előreláthatóan számít minden kedvezőtlen változásra. Nem minden korosztály alkalmazkodik ugyanis egyformán a közlekedési viszonyokhoz. A fiatalság merészen közlekedik és közülük egyre többen lesznek baleset áldozatai. Jellemző rájuk a felelőtlenség. Az ifjúságot oktatással és fegyelmezéssel fel lehet és fel kell készíteni a közlekedésben való részvételre. Különös figyelmet érdemel az idős emberek helyzete, amely fokozott közlekedési veszélyeztetettségükről tanúskodik. Az idősek részarányuknál nagyobb mértékben szenvednek közlekedési balesetet és azok súlyossága is meghaladja a más korcsoportokhoz tartozók baleseteinek súlyosságát. Ha az okokat keressük, elsőként az a kérdés vetődik fel: vajon gyakrabban hibásak a baleset bekövetkez- tébfehj mini“ 'má5? kd?($8p.Örtok, vágy sem. 'A baleseti adatök' äz’t mutatják, hogy például lakott területen bekövetkezett baleseteikben nem gyakrabban hibásak az idős emberek, mint más korosztályok. Az emberi szervezetet a korszerű közlekedésben való részvétel idegileg és fizikailag mindjobban igénybe veszi. A technika rohamos fejlődésével az emberi képességek csak a legkedvezőbb körülmények között tudnak lépést tartani. Nem közömbös a biztonságos közlekedés szempontjából, hogy az életkorral járó szervi elváltozások milyen hatással vannak az emberi idegrendszerre, valamint az érzékszervekre. Megállapítható, hogy az öregedési folyamatokra mindenekelőtt legjellemzőbb az alkalmazkodóképesség csökkenése. A biológiai öregedés egyénenként más és más, mert az egyes testrészek, érzékszervek öregedésében nagyon nagy az egyéni eltérés. így a célszerű közlekedési alkalmazkodás alapvető igénye a „közlekedési látás” gyors elsajátítása. Az embernél jelen van a „statikus látás”, amelyre a merevség, a tárgyak részletének szemrevételezése a jellemző. A mozgó tárgyak szemlélésére, ezek, folyamatos követésére viszont „dinamikus látás” a jellemző. Ez utóbbi távölbaható, felfogja az egész látható környezetet, az utat és a mellette elsuhanó tereptárgyakat. A közlekedési környezethez való biztonságos alkalmazkodáshoz mindkét fajta látásra szükség van. A közlekedéshez való célszerű alkalmazkodás szempontjából sajátságos „látásszűrők” kialakulása is nagyon fontos. Ezek „válogatják” az útvonal tárgyait, jelenségeit, vagyis ezek láttatják a gépjárművezetővel mindazt, ami a pillanatnyi forgalmi helyzethez való biztonságos alkalmazkodáshoz szükséges. A defenzív gépjárművezetőknek olyan tájékozódási- és látási móddal kell rendelkezniük, amely segíti a veszélyhelyzetek előre látását. Az érzékszerveinkben való változás az öregedés folyamán legrohamosabban a látásunkban következik be. A látással összefüggő funkciók ugyanis a korral hanyatlásnak indulnak. A látásélesség csökken, a fényérzékenység küszöbe megemelkedik. Á szem alkalmazkodási, térérzékelési és a színmegkülönböztetési képessége is romlik. A tárgyak felismeréséhez az idős embernek nagyobb fényerősségre és hosszabb megfigyelési időre van szüksége, különösen szürkületben. Áj jáj^Ómezők beszűkülésé Is ta- P^tjajtiató. Éíőall az úgynevezett öregsze- műség. Amíg egy 5-6 éves gyermek alkalmazkodóképessége a 20 dioptriát is meghaladja,, addig 40 éves korban ez már erősen csökken és közeli munka elvégzéséhez sokszor a 3 dioptriás domborulatot sem képes létrehozni. A szem alkalmazkodási hiánya körülbelül 60 éves korra alakul ki teljesen. Tovább rendszerint már nem romlik a szem.alkalmazkodóképessége. Ezt az „öregszeműséget” csak szemüveggel lehet javítani. A látás öregkori csökkenése a szemlencse elváltozásán kívül az agykéreg öregedésével is magyarázható. dr. Ábrahám István Menekülés vészhelyzetekből Aligha vitatható, hogy a pániknak és az idegek teljes rövidzárlatának oka a félelem és az ijedség. A váratlanul adódó kritikus közlekedési helyzetekben a félelem és a rémület a tanácstalanságból és a tehetetlenségből adódik, jóllehet e tényleges helyzet a legtöbb esetben csak látszólag tűnik kiút nélkülinek. Az ilyen esetek többségében van még vészkijárat, vagyis egyfajta lehetőség, hogy a legrosszabbat elkerüljük. Arra kell magunkat rászoktatnunk, hogy a váratlanul fellépő akadályoktól ne rémüljünk meg s az így adódó helyeteket á lehető leggyorsabban mérlegeljük, találjuk meg a kiutat és a megfelelő kitérési feladatot. vezetéstechnikailag végre tudjuk hajtani. Az értelem taktikai parancsait kell követni ahelyett, hogy értelmetlen, önműködő izomreflexeknek engedelmeskednénk — például csak görcsös fékezéssel... Képzeljük csak el, hogy egy defektes kocsi hirtelen keresztbe fordul és elzárja előttünk az utat vagy az ellenkező irányú sávról elénk csúszik váratlanul egy jármű. A feladat mindenképpen az, hogy egy pillanat alatt meg kell találnunk a vészkijáratot. Vajon hányán tudnának válaszolni arra, hogy milyen is az út környezete, amelyen rendszeresen autóznak? Pedig ha pontosabban megfigyelnénk és ilyen elképzelt akadályokról rendszeresen így keresnénk a menekülések lehetőségeit, akkor a valódi veszélyeknél sem veszítenénk el a fejünket. Igen gyakran az út jobb oldala felé is kínálkozik —- még bizonyos kockázat árán is — a majdnem biztos pusztulás elől menekülési lehetőség. Minden körülmények között el kell kerülni a frontális összeütközést! Ha az összeütközés elkerülhetetlen (és természetesen a biztonsági öv is jól be van kapcsolva!) húzzuk hátra a lábunkat s karunkkal takarjuk el az arcunkat. Ha mellettünk az első ülésen netán alszik az utas, ne ébresszük fel, hanem jobb kezünket tegyük védőén a feje, arpa elé. Ugyanígy járunk el akkor is, ha valamilyen hirtelen elénk bukkanó akadály miatt (például közműakna, vagy -gödör, amelyet nem jeleztek) meglepetésszerűen fékezni kell. A legfontosabb, hogy hozzászokjunk a hirtelen felbukkanó bármilyen akadály megpillantásának a gondolatához. Ezzel fokozzuk magunkban a belső „átállási készültséget”, s ezt állandóan gyakoroljuk. Hasonlóképpen fontos a vészkijárat gyors megtalálásának állandó ismétlése. Fontos már a gyakorlat ideje alatt is, hogy amint megtaláltuk a helyes megoldást, szemünk ne tapadjon az elképzelt akadályra, hanem a kiutat keressük. Idő- veszteség nélkül dönteni kell! Az előrelátó vezetői magatartás veszélyhelyzetre érvényes hármasszabályát érdemes tudatunkba vésni és adott helyzetben alkalmazni: — a frontális összeütközést minden körülmények között kerülni kell, a felbukkanó akadályról a lehető leggyorsabban le kell venni a tekintetünket, meg kell találni a vészkijáratot abból a baleseti helyzetből is, amelynek feltételeit eleve nem mi teremtettük meg. • Igor Kosz- tyin (APN): „A csernobili tragédia” ' 0 Bencze ’ Pál: „Megmenekült”
