Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)
1989-04-06 / 80. szám
1989. április 6. • PETŐFI NÉPE • 5 MUNKÁRÓL ES BÉRRŐL A KENYÉRGYÁRBAN Küzdelmes hétköznapok t Brada László: „Itt nem lehet Jazsálni.” I• m ■ \ m ' I m mm. §p m mm ■ A VÁSÁRLÓK VÉDELMÉT SZOLGÁL(HAT)JA Délután két óra. A kecskeméti kenyérgyárban nagy a nyüzsgés. Indul a főműszak. így hívják a délutáni és éjszakai műszakot, mert ilyenkor sütik a kenyeret, amelyet hajnalban szállítanak a megyeszékhely és vonzáskörzete boltjaiba. Délelőtt csupán „félgőzzel” üzemelnek. Ez elsősorban a termelőberendezések felkészítésének időszaka. Ezúttal az irodában is mozgalmasabb az élet a szokásosnál: most osztják szét a minőség után járó mozgóbért. Hárman hajolnak a papírok fölé: az üzemvezető, a művezető és a szak- szervezeti bizalmi. A mókuskerékben — Minden hónap végén összejövünk erre a kis megbeszélésre '-t* tájékoztat Zakariás János üzemvezető—ilyenkor értékeljük, ki hogyan dolgozott. Van, aki az alapfizetésén és a műszakpótlékon felül 1100 forintot kap. Ám előfordul olyan is, aki egy filler pluszt nem vehet föl. Ezen a lapon, amit a kezemben tartok, ezúttal harmincegyből például tizenhármán nem kapnak minőségi prémiumot. Hanyag munka, engedély nélküli távozás, igazolatlan hiányzások szerepelnek a kizáró okok között. Ebből egy is elegendő, hogy az illető arra a hónapra elbúcsúzzon a pliiszpénztől. — Ha már a kereseteknél tartunk — fordulok Mészáros Ferencné bizalmihoz, akit most délután csak a mozgóbér elosztása miatt találtunk bent a gyárban, mert állandóan éjszakás —, ön hogy találja meg a számítását a vállalatnál? — Papír szerint (bruttó) 12 ezer forint a keresetem, de csupán 8-9 ezer között viszek haza — válaszolja. — Ez látszólag még így is szép pénz, de nézzük csak meg alaposabban a dolgot! Szombat, vasamap is dolgozni kell. Én állandóan éjszakás vagyok. Az éjszakai pótlék ötven százalék. Ezzel együtt jön ki ennyire a fizetés, s így már ugyebár kevésbé kedvező a kép! . — Miért vállalta az állandó éjszakázást? — Részint anyagi, részint családi okokból. Két gyermekem van, nincs aki vigyázzon rájuk. Délelőtt, amíg iskolában vannak, alszom, délutánra, mire hazajönnek, felkelek. Ilyenkor velük foglalkozom, meg ellátom a malacokat és a csirkéket. — Azzal is foglalkozik? — Bekerültem a mókuskerékbe, Tudom, sokat vállalok, de nincs más választásom, ha tartani akaijuk a korábbi életnívót. így is nagyon meg kell becsülnünk, amink van, mert úgy tűnik, hogy mostanában több nemigen várható. — A nagy hajtásban mennyire jut ideje figyelemmel kísérni az országban zajló változásokat? — Erre már csak kevés időm marad. Sajnos, nem vagyok kellően tájékozott. Igaz, a híradót általában megnézem, fél füllel a híreket is meghallgatom. Fizetésemelés és gazdálkodás A fizetésekre visszatérve, ismét az Üzemvezetőt faggatom: — Ügy hallottam, hogy tavaly év végén jelentősen emelték a béreket. # Mészáros Ferencné: „A vállalatnak kell kigazdálkodnia a fizetésemeléshez szükséges fedezetet.” — Tavaly október 1-jétől tízszázalékos volt az emelés mértéke a sütőiparban országosan. Ezt keveselltük, hiszen alaposan lemaradt a szakma az évek során. Most ezt februárban 5,5 százalékkal „megfejeltük”, ami például 31 . forintos órabér esetén 1 forint 70 filléres növekedést jelent. Ezzel együtt emelkednek a pótlékok is. OrSaEz a bruttó öt és fél százalék — szól közbe Mészárosné — ahhoz persze kevés volt, hogy differenciáltan osszuk szét a pénzt. Ráadásul á határozat megszületett az emelésre, de keretet nem kaptunk rá, így a vállalatnak kell kigazdálkodnia az ehhez szükséges fedezetet. — Óvatosnak kell lennünk — egészíti ki a hallottakat az üzemvezető ■#-, mert cseppet sem könnyű a helyzetünk. Még nem tudjuk, mennyivel, de hamarosan nőnek az energiaárak. Nyilvánvaló, hogy az elvonások sem csökkennek. Igaz, nemrégiben emelkedett a kenyér ára, de ez korántsem pótolja a veszteségeket. A beszélgetés ideje alatt az üzemben felpörgött a ritmus. Itt nem lehet lazsálni, hiszen az alagutas kemence óránként egy tonnányi kenyeret süt. Ráadásul két ilyen örökmozgó kemencéjük van. Nem könnyű ezeket kiszolgálni. »HP A BÁCS-KISKUN MEGYEI MUNKAÜGYI SZOLGÁLTATÓ IRODA (6000 Kecskemét, Horváth Döme u. 2.) ÁLLÁSAJÁNLATAI Mérlegképes könyvelő: Zöldéit Jogügyi előadó: Kunság Volán Könyvelési csop.vez.h.: IKTV Könyvelési ellenőr (mérlegképes): Borgazdasági Kombinát Anyaggazd. előadó: (képesített) Borgazdasági Kombinát Bér- és adóügyi ellenőr: Borgazdasági Kombinát Bevétel ellenőr: Kunság Volán Műszaki végzettségűek: (techn. üzemmérnök, mérnök) Traverz Arelőadó:(képesitett) Borgazdasági Kombinát Gépíró-admin.: Borgazdasági Kombinát Gépíró: Traverz Gyors-gépiró: IKTV Gépi adatfeldolgozó: Kunság Volán Minőségi ellenőr: (nő) Üjpesti Gépelemgyár Anyagkönyvelő: Epszisz Anyagbeszerző: BRG Raktáros: BRG Baromfifeldolgozó V. Anyagkiadó: (műszaki) Baromfifeldolgozó V. Pályamesteri utánpótlás: MÁV PFT Recepciós: ÉBKM Vízmű Vállalat Cvalrane1 ÉBKM Vízmű Vállalat Kőműves: IKTV Dutép Tetőfedő: IKTV Tetőszigetelő: Dutép Bádogos: IKTV, Dutép Villanyszerelő: ÉBKM Vízmű Vállalat MÁV Vontatási Főnökség Helvéciái Állami Gazdaság Vízvezeték-szerelő: Helvéciái ÁG. Lakatos: Helvéciái ÁG. Traverz, Lakatos és Fémip. Ksz. BRG (gép) MÁV Vontatási Főnökség MÁV PFT Gépápoló: ÉBKM Vízmű Vállalat Esztergályos: Újpesti Gépelemgyár Baromfifeldolgozó Vállalat Marós: Újpesti Gépelemgyár Öntő: Baromfifeldolgozó Vállalat Hegesztő: Lakatos és Fémip. Ksz. Újpesti Gépelemgyár (C02) Traverz Gépápoló: ÉBKM Vízmű Vállalat Csőszerelő: Parkettagyártó V. Helvéciái ÁG. Targoncavezető: Parkettagyártó V. Vonatfékezö: MÁV KÜF Kocsirendező: MÁV KÜF Női és férfi betanított m. Traverz, Lakatos és Fémip. Ksz. Parkettagyártó V. (faipari) Női- és féri segédmunka: Baromfifeldolgozó Vállalat Parkettagyártó V. MÁV PFt (pályamunka) Portás: BRG Takarítónő: Autóker ÉBKM VIzihű Vállalat Szobaasszony: ÉBKM Vízmű Vállalat Éjjeliőr: MÁV PFT .165508 Birkózás a csészékkel mm mBMSBSm : 1 A tészta készítésében egy mokány, izmos, harmincas fiatalember, Brada László jeleskedik leginkább. Ámulattal bámulom, milyen könnyedén tologatja a majdnem féltonnás, fehér masszával teli csészéket a különböző dagasztógépekhez. Neki sem lehel olyan könnyű, ezt akkor látom, amikor gyöngyöző homlokát törölgetve megáll néhány percnyi beszélgetésre. Először tőle is azt kérdem: mennyi a keresete? — Hét, hét és fél ezret viszek haza — mondja, majd hozzáfűzi: több mint háromezer forint adóba megy. Nincs megfizetvé ez a munka, mert itt nagyon keményen kell dolgozni. Maga az anyag sem enged pihenni: a tészta érési ideje 20-25 perc. Nem lehet magára hagyni, mert tönkremegy. Szóval, nincs megállás. — Ön három műszakba jár. Hogyan bírja a hetenkénti átállást? — A váltott műszakot nem lehet megszokni. Mire már átállna az ember szervezete, jön az újabb váltás. De még ennél is nehezebb itt a nyári munka. Olyankor gyakran 60-65 fokra is felszökik a hőmérő higanyszála. A kínzó forróságban persze a csészék is nehezebbek. Ahogy ezt kimondja, a fehér masszával teli kerekes edényekre pillant és elköszön. Várja a munka. A tészta élő anyag. Állandó törődést igényel. Gaál Béla A termékfelelősség-biztosítás régóta megtalálható a biztosítási lehetőségek között, csak éppen nem vették igénybe azok, akik köthetik, a gyártó vállalatok. Ugyanakkor Nyugat-Európában, Amerikában mondhatni kötelezően al- kálmazótt forma. Hazai termékeink a konvertibilis piacokon is csak úgy értékesíthetők, ha a gyártó, illetve az exportőr vagy importőr megköti ezekre a termékfelelősségi biztosítást. A Hungária Biztosító főosztályvezetőjével, dr. Bárczay Andrással erről a témáról beszélgettünk annak alkalmával, hogy a Dél-Magyarországi Regionális Gazdasági Kamara a biztosító megyei igazgatóságával a napokban fórumot rendezett a külkereskedelmi lehetőségekről. — Néhány sztorit említett előadásában a biztosítási forma előnyeit érzékeltetve. — Öt évvel ezelőtt történt Amerikában, amely eset a szigorú termékfelelősségi jog, illetve a felelősségrevonás példája is lehet. Egy 12éves Volkswagennel vezetője saját hibájából frontálisan út menti korlátnak ütközött. Ennek következtében kinyílott az autó ajtaja és az utasa kiesett. A másik sávban közlekedő autó viszont halálra gázolta. A szakértői vizsgálat után termékfelelősségi per indult az autó gyártójával szemben. Megállapították, hogy a gépkocsi konstrukciója miatt nyílt ki az ajtaja. Tehát eleve hibás gyártmányról volt szó, ami a korábbi járműtesztvizsgálatoknál nem derült ki. Az amerikai szabvány előírja: Édességbe harapott, eltörött a foga — fizetett a biztosító olyan zárszerkezettel kell ellátni a járműveket, hogy azok ajtaja semmilyen ütközéskor ne nyíljon ki. Az amerikai piacra csak termékfelelősség-biztosítással érkezhetett a gépkocsi és bár a papírjai sem voltak meg már a biztosítónak —a gyárnak viszont igen —, ennek ellenére is millió dolláros kártérítést kellett a biztosítónak megfizetnie. — Megyei termék ugyancsak okozott fizetési kötelezettséget, immár hazai biztosítónak. — Ugyancsak Amerikában fordult elő — sajnos már két alkalommal —, a bonbonmeggyel kapcsolatos kártérítés. A hazai szabvány egyszázalékos meggymag-előfordulást megenged, az amerikai szabvány viszont egyet sem. Az „Újvilágban” egy ottani lakos vásárolt a bonbonmeggyből, beleharapott azédességbeésafoga is beletört, ugyanis meggymagra harapott rá. A termékre az exportőr éppen a Hungária Biztosítóval kötött termékfelelősségi biztosítást, így nekünk kellett fizetni a büntetéssel együtt, hajói emlékszem, 25 ezer dollár kártérítést. — Robbantak a Videoton Color Star készülékei. Erre kötött a gyár biztosítást? —Nem. Amikor beszerelték az alkatrészt, ami miatt felgyulladtak a készülékek, már egy hibaforrás is beépült a készülékbe. Tehát a robbanást akonstruk- cióban rejlő hiba okozta. Ezeket legtöbb esetben előre nem is lehet sejteni. Ilyen esetekben is a keletkező kár következményeit a biztosító viseli, akkor is, ha a jótállás és a szavatosság ideje lejár. A vásárló védelmét szolgálja tehát a termék- felelősségi biztosítás. Á gyártónak pedig — a kártérítéstől való mentességen túl ,v— reklám értékű is lehet a piacon, ha a készítményére ráírja: „termékfelelősségre biztosított”, mivel a fogyasztók, előnyeit ismerve, ezt választják. A Videotonnak egyébként felajánlottuk ezt a biztosítási formát, amit visszautasított, pedig készülékenként csupán 35 forintba került volna. — És aki „felébredt”, vagyis hazai üzletekbe kerülő termékeire is megkötette a szerződést? — Ez a Lehel Hűtőgépgyár, elsőként a magyar tartós fogyasztási cikkek gyártói közül. A hazai forgalmazású, külön mélyhűtővel ellátott hűtőszekrényekben, fagyasztóládákban tárolt élelmiszerek megromlása esetén —, ha ez a készülék meghibásodásából következik be gg— a Hungária Biztosító megtéríti a kárt, a gyártó és a biztosító szerződése alapján. Csabai István A gondok ellenére is a mi növényünk! A megyei tanács kiadásában jelent meg Pfenning Gyula: Szőlő a Duna —Tisza közén című könyve. A szerző a téma egyik legjobb ismerője, huszonhat esztendeig volt megyei főkertész és ahogy dr. Gajdócsi István, a megyei tanács elnöke az előszóban megjegyzi, az olyan szakember hozzáértésével, felelősségtudatával taglalja az eredményeket, valamint a gondokat, aki negyedszázad minden törekvésének, sőt társadalmi-gazdasági rezdülésének alkotó részese volt. Jpg IJIgl PFENNING SttfLA SZŐLŐ A DUNA-TISZA KÖZÉN Bővülnek a magán- kereskedők lehetőségei A magán-kiskereskedők száma jelenleg mintegy 38 ezer, s részesedésük a belkereskedelem összforgalmából megközelíti a 12 százalékot. Az alkalmazottakkal, segítő családtagokkal együtt a magánkereskedelemben tevékenykedők létszáma viszont már meghaladja a 64 ezret, s a jövőben várhatóan tovább gyarapodik számuk, így valószínűleg számottevően növekszik az összforgalomból való részesedésük is. Munkájukat sok tekintetben könnyíti a magánkereskedelemről szóló 1977. évi 15. törvényerejű rendelet módosítása, amelyet az Elnöki Tanács múlt pénteki ülésén fogadott el. A társasági törvény hatályba lépésével szükségessé vált, hogy a társaságokkal azonos feltételeket biztosítsanak a magánkereskedőknek, s a módosított rendelet helyezze hatályon kívül az idejétmúlt rendelkezéseket. A korábbi rendelkezések előírták, hogy a magánkereskedő személyesen köteles a kereskedői tevékenységet folytatni. A módosított rendelet ehelyett a magánkereskedő részére kötelező közreműködést ír elő, hiszen az árusításon kívül az üzletvitelhez hozzátartozik például az árubeszerzés és egyéb ügyek intézése is. A társasági törvény értelmében a tagok és az alkalmazottak együttes létszáma elérheti az 500 főt is. Nem indokolt, hogy az egyszemélyes, úgynevezett egyéni cég e tekintetben más elbírálásban részesüljön. Ezért a módosított rendelet lehetőséget teremt arra, hogy a magánkereskedő alkalmazottai létszámáról Éggj szintén maximálisan 500 főig ezentúl szabadon dönthessen. Ugyancsak a társasági törvényhez alkalmazkodóan megszűnt az a megkötés, hogy a kiskereskedőnek csak egy telephelye lehet. Ezentúl több telephelyen is működhet, és lehetőség lesz arra is, hogy telephelyét bejelentés mellett áthelyezhesse. Az áttelepüléskor azonban előírás, hogy az új telephelyen beszerezze a szakhatóság engedélyét. A korábbi törvényerejű rendelet nem adott arra lehetőséget, hogy valaki együttesen gyakorolhassa a magánkereskedői és a kisipari tevékenységet. Mivel a társasági törvény alapelve, hogy a társaság bármely — adott esetben több—tevékenység folytatására alakulhat, ez irányadó a kiskereskedők számára is. Ezentúl tehát a magán- kereskedői és a kisiparos-engedély együttesen is kiváltható. A módosítás következtében lehetőség nyílik arra is, hogy a magánkereskedő nagykereskedelmi tevékenységet folytasson. Éppen ezért megszűnik az az előirás, hogy magánkereskedő másik magánkereskedőtől csak a miniszter által meghatározott szakmákban szerezhet be árut. Végezetül, mivel az egyesülési jogról szóló törvény értelmében az ügyészség általános törvényességi felügyeleti joga a társadalmi szervezetekre is kiterjed, e jogot az ágazatot irányító miniszter a továbbiakban nem gyakorolja. A szőlőtermesztés a Duna—Tisza közén több mint ezer éve kezdődött. Jelenleg is megyénkben a művelt terület csaknem nyolc százalékát foglalja el ez a növény, innen származik a belső ellátás és az export majdnem fele. Ez önmagában is indokolja e könyv megjelenését, hiszen sok olyan részletet tár fel az ágazat kialakulásáról és fejlődéséről, amelyet eddig még nem publikáltak. A történelem viharai érintették ezt a kertészeti ágazatot is, fellendülések és visszaesések követték egymást. A szerző könyve elején foglalkozik a Duna —Tisza közi szőlőtermesztés kialakulásával. A homok megkötésének egyik legjobb eszköze ma is. Javában telepítettek, amikor 1860- ban megjelent a szőlőgyökértetű, a filo- xéra, amely elpusztította a kiváló borokat adó hégyvidéki szőlőket. A kvarcos homok megmentette a növényt a kártevőktől. Sajnos a filoxéra után tíz esztendővel megjelent a peronoszpóra is, amely nem kímélte a homoki szőlőket sem. A szőlőgyökértetű megjelenése a homoki telepítésekre irányította a figyelmet. Megkezdődött az első nagy rekonstrukció, ezzel együtt korszerűsítették a termesztést, a feldolgozást, a bor- kezelést. Az évszázad elején fellendült a feldolgozóipar is, 1888-ban kezdték meg Budafokon a pezsgőgyártást. Alig tíz évvel később már jó néhány pezsgőgyár működött. Sajnos a világháború alatt és azt követően a szőlőket elhanyagolták. A felszabadulás után, a földosztás során a megyében mintegy 9000 katasztrális hold szőlőt adtak a nincsteleneknek. A későbbiekben, mivel az újgazdáknak sem felszerelésük, sem anyagi erejük nem volt a műveléshez, a kiosztott szőlők zöme tönkrement. Az elhibázott döntések egyike volt a hegyközségek megszüntetése. 1950 után a termelési biztonság hiánya, a hibás gazdaságpolitika, a szőlőket különösen sújtó begyűjtés, a magas adózás, a területek ötszörös felszorzása, az erőltetett termelőszövetkezeti szervezés kedvezőtlen -hatásai közismertek. Az 1956-os eseményeket követően a kormányzat hathatós intézkedéseket hozott a szőlők megmentésére és a termelés színvonalának növelésére. A szerző foglalkozik a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, különös tekintettel arra, hogy a szakszövetkezetek létrehozása—amely megyei kezdeményezés volt —3 hozzájárult a hagyományosan művelt szőlőterületek megmentéséhez. A könyv nagyobb része a második szőlőrekonstrukcióval foglalkozik, amelynek kezdete az 1961-es esztendő volt. A területek előkészítése sok gonddal járt. A telepítések zöme gyenge homokra került. Lassú volt a talaj-előkészítés, a tereprendezés, nem volt elegendő művelőgép, de legaggasztóbb a feldolgozó- és a tárolóhiány volt. Nem készültek fel a várható termés szállítására, fogadására. Mire utolérték magukat az üzemek, 1964 végén az országos telepítési előirányzatokat csökkentették. Közben a területet előkészítették, a szaporítóanyagot megtermelték. Tekintettel arra, hogy a telepítési programot csak csökkent mértékben folytathatták, az előkészített területek egy részébe erdő került és sok minőségi fajta szaporítóanyagát megsemmisítették. A szerző számos dokumentumot közöl, amelyek a megye vezetőinek folyamatos erőfeszítéseit tükrözik a szőlőkultúra megmentéséért, további fejlesztéséért. Felhívták a figyelmet a téves intézkedésekre, de sokszor a tárgyalások és élénk viták után sem születtek célravezető intézkedések. Mindezek ellenére elmondhatjuk, hogy üzemeink a II. ötéves tervidőszakban sikerrel rakták le a szőlő- és borgazdálkodás nagyüzemi alapjait. Sajnos a sűrű szabályozóváltozások, az állami támogatások megszűnése, illetve yáltozása és a hitelmegszorítások kedvezőtlenül hatottak. Az egyre csökkenő kézi munkaerő, a szőlő gépesítésének napjainkig tartó megoldatlansága, a fagytűrő fajták hiánya, a magasművelés túlzott erőltetése, a görcsös ragaszkodás ahhoz, hogy a szőlő csak a leggyengébb homokokra kerüljön, sok esetben kényszerhelyzetbe hozta üzemeinket.’ A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a Duna—Tisza közi tájon továbbra is az olcsóbb, jó minőségű asztali és pecsenyeboroké a jövő. Szerencsére ma már az üzem dönti el, hogy hova és mit telepítsen. * * * Most, amikor ez a könyv a szakemberek kezébe kerül, ismét válsággal küzd a homoki szőlő- és borkultúra. A fagykárokat értékesítési gondok követték, a KGST-piacok felvevőképességének csökkenéséből származó gondokat növelte a fölösleges behozatal. Érthető a szőlőtermelők elkeseredése. A szerző így fejezi be: az illetékeseknek tudniok kell, hogy a szőlők kivágása, a felvásárlási árak csökkentése nem megoldás. Ez utóbbi miatt sokan abbahagynák a szőlőművelést, s borhiány -jelentkezne. Az ésszerű rendezés országos gond. Jobb reklámmal, szervezettebb piackutatással és kereskedelemmel nagymértékben tudnánk növelni a szőlő- és a borászati termékek értékesítésének lehetőségeit Ide kívánkozik még, hogy a könyvet tartalmas bibliográfia zárja, amelyet a szerkesztésben közreműködő Heltai Nándor K. S.
