Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-15 / 63. szám

1989. március 15. • PETŐFI NÉPE • 7

r

ADY ENDRE:

A tűz márciusa

Csámpás, konok netán ez a világ S végre hanyatlik, kit annyian űztek,

De élethittel én, üldözött haló,

Március kofáira és szentjeire

Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek.

Hadd halljék végre olyan magyar szava,

Ki sohse félt, de most már nem is félhet,

De kihez bús Hunnia szikjairól Sírjáig eljut, lázitva, bárhova,

Gőgös, grófi szó s piszkos szolgaének.

Vesznem azért kell tán, mert magyar vagyok S terhére e föld száz Pontiusának S haldoklóan mégis elküldöm magam Boldogabb testvéreimnek síromon:

Az új, jobb márciusi ifjúságnak.

.7-V*'.'S*CS V*- / ^ A.,

. «>*<}» HMt i|ÉI§É

9 A március 15-én este összegyűlt tömeg diadalmenetben kiséri a börtönből »abadult Táncsics Mihály kocsiját Budáról Pestre.

9 Honvédtoborozás.

éh

ü

mm**

SH

Pl

Testvéreim, nincs nemigaz szavatok,

S százszor többet merhettek, minthogy mertek. Békésebb, szebb, jobb, vidámabb, boldogabb Életre váltott jussa nem volt soha,

Mint mai, bús, magyar, ifjú embernek.

Úgy nézzetek szét, hogy ma még semmi sincs, Csak majniolás, ál-úrság és gaz bírság S mégis, lám, ti vagytok a fiatalok S mégis, sír-mélyről látom sikeretek:

Holnap talán könnyebb lesz a mártírság.

Búsabb az ifjú magyarnál nem lehet,

Mert él basák és buták közepette,

Mert hiába lett acélból itt a szív,

Szép ember szívként szikrázni ha akar:

A honi rozsda megfogta, megette.

De Tűz és Tűz, én ifjú testvéreim,

Jaj, a Tűzet ne hagyjátok kihalni,

Az Élet szent okokból élni akar S ha Magyarországra dob ki valakit,

Annak százszorta inkább kell akarni.

Életet és hitet üzen egy halott Nektek fiatal, elhagyott testvérek,'

Az olvasztó Tüzet küldi a hamu S láng-óhaját, hogy ne csüggedjetek el: Március van s határtalan az Élet.

Képek 1848-ból

Lapok a forradalom és szabadságharc történetéből címmel albumot jelentetett meg a Múzsák Közművelődési Kiadó. Korabeli írásos és képes dokumentumok, fotók, rajzok, csataképek idézik fel a történelmi eseményeket. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményéből származó anyag jól ismert portrék, képzőművészeti ábrázolások közül és kevésszer publikált dokumentumokból áll össze.

Képeinket az albumból válogattuk.

ALAPKŐ, SEGÉLYEZŐEGYLET, HONVÉDMENHÁZ...

Bács-Kiskun adományozói

i A magyar sereg Pákozdnák szeptember 29-én visszaveri a támadó Jellasicsot

Március 15-éről sokan és sokféleképpen emlékeztek meg az eltelt 141 év alatt. Most, amikor — talán túlontúl is — felfokozott várakozással tekintünk régi rangját visszanyert pirosbetűs ünnepünkre, nem árt, ha néhány szót szólunk azokról a koldusbotra jutott, megélhetési gondokkal küszködő, nagyszerű férfiakról is, akik a szabadságharcot, egy maroknyi kis nép hősies harcának bukását túlélték.

Vidats János honvéd százados, akit vészbírósági működéséért a világosi fegyverletétel után halálra ítéltek, majd kegyelem folytán 4 éves josefstadti várbörtönből szabadulva 47 évesen önkezével vetett véget életének, 1869-ben a következőket mondotta: „Azok, kik a szabadságharcban nem estek el, sokkal rosszabbul jártak, mint akik elestek. A halottaknak nem fáj semmi, hanem az élőknek nagyon fáj a nyomorúság. Huszonegy év óta ezernyi koldus várja, hogy a nemzet beváltsa becsületszavát, s amíg ez a szó beváltódik, addig sokezer honvéd koldulni jár, s aj tóról-aj tóra vonszolva testét, kéregét.”

Ezek a szavak kétségtelen jellemzői annak a tragikus sorsnak, amelyben a szabadságharc leverése után a magyar honvédeknek élniök kellett.

A 48-as törvényhozás azon nagyszerű ígéretét, amely szerint „a csatákban megsebesült harcosokat országos jutalom részeseivé teszi” a Honyédmenház alapkövének 1871-ben történt letételével tudta csak megvalósítani.

A budapesti Honvédmenedékház alapkőletételére 1871. október 1-jén került sor. A szomorúan megkapó ünnepségnek kecskeméti vonatkozásai is voltak. Az alapkő alá ugyanis a függetlenségi harcunkra vonatkozó okmányok, Kossuth-bankók—Vetter Antal honvéd altábornagy érdemjelei —, az akkor még életben volt honvédtisztek névsora mellett, elhelyezték Gáspár András honvéd tábornok fényképét is. A kecskeméti születésű szabadságharcos egyébként az avatóünnepségen is jelen volt, s szónoki beszédét az egybegyűltek hangos ovációval nyugtázták. Gáspár András mellett, aki egyébként a menház fenntartásához nyújtott évenkénti 10 forint támogatásával az adományozók „aranykönyvébe” is bekerült, rajta kívül a jelenlegi Bács- Kiskun megye alábbi adományozóit találjuk: Kunszentmiklós közbirtokossága, a Kunszentmiklósi Népbank, Fü- löpszállás község, Gara helysége, Halas és Solt városa, a Solti Önsegélyező Egylet, Dunapataj község, a Bajai Új Casinó, Bajai Takarékpénztár.

Kecskeméten első ízben már 1861- ben megalakult a Honvédegyesület — Lestár Péter polgármester, volt honvéd százados elnöklete alatt —, s kettős célt tűzött maga elé. Elsősorban azt, hogy „ .. .az ifjúságot fegyverforgatásban gyakorlatossá, s a jelentkezőket katonailag kiképeztesse, és pedig azon 1848/9-iki honvédtisztek által, akik a tanításra önként vállalkoznak.” Másodsorban célul tűzetett ki olyan pénz (azaz gazdasági) alap előteremtése, amelyből lehetségessé vált a munka- képtelen, szegény honvédek segélyezése, vagyis a Honvédegyesületnek egyszersmind Honvédsegélyező Egyletként való funkcionálása is.

Az önkéntes adakozások iránti buzgalom kiapadása miatt azonban, e nemes céfok nem kerültek megvalósításra, s akkor, amikor Budapesten megalakult a Honvédmenház, közel azon a héten, 1871. október 9-én a Kecskeméti Honvédegylet feloszlása és megszűnése közgyűlési határozattal ki lett mondva.

Kecskeméten 1868-ban 247 negyvennyolcas honvédet tartottak nyüván, akiknek száma 1891-ben már 96 főre csökkent. Nekik az évek múlásával járó elöregedés következtében a munka- és keresetképtelenség egyre nagyobb gondot jelentett.

Ismét Lestár Péter volt végül is az, aki Gömöry Frigyes hathatós és aktív közreműködésével, 1890. szeptember

2-án összehívta a kecskeméti 48-aso- kat, a Kecskeméti Honvédegyletnek újbóli feltámasztására. Az ekkor felvett közgyűlési jegyzőkönyv tanúsága szerint jelen voltak: Lestár Péter királyi tanácsos, polgármester, honvéd százados; Gömöry Frigyes városi főjegyző, honvéd százados; Csabay Imre tanár, honvéd főhadnagy; Kálniczky János honvéd főhadnagy; Dunszt Ferenc honvéd főhadnagy; Bene László birtokos, nemzetőr; Kressák Pál főágyús, Molnár László, Kiss Ferenc és Szél Ferenc honvédek. Az újonnan életre hívott Honvédegylet elnöke Gömöry Frigyes, jegyzője pedig Kressák Pál lett.

Kecskemét városa, a városi törvény- hatósági bizottság a 48-asok önálló, de a gyűjtésekből anyagilag alig támogatott kezdeményezéseit nem nézte, tétlenül. Tekintet nélkül a rendfokozatra, 24 nemzetőrnek és honvédnek évente 22 forint 32 krajcárt folyósíttatott. A város házipénztára terhére tetőtől talpig felruházott 87 honvédet 1200 forint kiadás erejéig. Minden év március 15-én ingyénes ünnepi „lakomában” részesítette az akkor még élő hősöket.

Ez ünnepi pillanatokban ne csak a kezdetre, 1848. március 15-ének felemelő pillanataira gondolva emlékezzünk, de gondoljunk mindazokra a kegyelemkenyéren tengődő férfiakra is, akik valaha a csaták félistenei voltak.

Szabó Tamás

Azonosulás ma

I

Egy nemzet emlékezetében fontos helyet foglalnak el az ünnepek. Ezek közül a legjelentősebbek értékhordozóként, kegyeletőrzőként maradtak fent. Akad közöttük olyan is, melyet a hivatalos feledés méltatlan homálya fedett még évekkel ezelőtt is, vagy jobb esetben csak formális jellegű megemlékezéssel ápolták emlékét: március 15.

Minden nemzet lelki egészségéhez hozzátartozik, hogy az adott nemzedék ápolja elődei emlékeit, őrizze identitását. Számunkra az identitás- vagy azonosságtudat kérdése szinte gordiuszi problémaként jelentkezett az utóbbi évtizedekben. A huszadik század kilenc évtizede alaposan felforgatta a Kárpát-medencében lakó népek életét. Nagyszüleink hét rendszerváltozást éltek meg, miközben határaink négyszer változtak. Az egymást követő politikai kurzusok mindig a megelőző rezsim tagadásából próbáltak legitimációs tőkét kovácsolni. Nézzük csak!

1918 ősze szakítás a monarchiával. 1919 tavasza szakítás mindennel, ami polgári. 1919 ősze már 1848 liberalizmusát is tagadta, elhatárolta magát a kiegyezéstől, elutasította az őszirózsás forradalmat, mely Horthy ideológusai szerint felhúzta p. zsilipet a Tanácsköztársaság radikalizmusa előtt, s melynek „vörös pestiséért” az egész magyarságnak Trianonnal kellett lakolnia. A magát „keresztényi” és_„nemzeti” jelzőkkel felpántlikázott hatalom a világégést 1941-ben valami keresztes lovagi hadjáratnak képzelte. Nem számolt azzal, hogy a játékszabályok túlmutatnak egy huszáros csetepaté keretein. 1944 őszének telén semmit sem kímélő pokla, már a „végkimerülésig” folytatandó harc jegyében fogant. 1945 áprilisa fellélegzése a romok között. A fényes szellők korszaka új ország építése, más világ reményével, de a realitás talaján. Mindössze négy év, 1949-ig. Váltás, a korábbi korszakok tagadásával, ahol 1919 márciusa is mostohagyermekké válik, 1848-at pedig a napi politikai aktualizálás propagandisztikus szintjére süllyesztették le. 1953-ban megfogalmazódik a diktatúra felülvizsgálatának igénye. Majd három év politikai kötélhúzás a politikai felhőrégióban a változtatás szükségességével, a változás eredménye nélkül, elvezetve ezzel egy csöndesebb kor a maga nyugalmával és felelőtlenségével. Ma, alig egy évtizeddel a harmadik évezred előtt, illúziók hevernek a porban, remények váltak délibábbá, a korábban stabilnak hitt értékek erodálódtak.

Érdemes volna egy pillanatra megállnunk. Túl mozgalmas volt eddig a mi XX. századunk. Végig kellene gondolnunk, mivel és hogyan lehetne azonosulnunk. Elődeink értékes, de nem histori- zált emlékét, szellemi hagyatékát kell ápolnunk. Ebben különbözünk, és kell is, hogy különbözzünk Európa más nemzeteitől. Ez ad biztos gerincet egy nép talpon maradásához, a mindenkori erőgyűjtéshez.

A márciusi ünnep fontos helyet foglal el a magyar identitástudatában. Aktualizálása azonban felesleges átpolitizálását jelentené, miközben azon jeles napok egyszer s mindenkorra lezárultak. Nem szabad elfelejteni a kor nagy alakjait, akik nyílt politikai állásfoglalásaikkal a társadalomfejlődés esetleg eltérő irányzatait képviselték.

Széchenyi István nyugat-európai utazásai során szembesül a hazai elmaradottsággal. A magyar közvéleményben megfontolt reformtervezetei tudatosítják a polgári átalakulás elkerülhetetlenségét. Ezen kezdeményezések azonban többször megtörnek a bécsi udvar konzervatív közbelépései folytán. Részben ennek keserű élménye, illetve a kialakuló forradalmi hullám emeli az 1848-as forradalom élére Kossuth Lajost. A radikális áprilisi törvények Szent Istvánig visszamenőleg rombolják le a feudalizmus bástyáit. A magyar forradalomból kifejlődő szabadságharc azonban felborította volna az európai status quót, ezért a dinasztikus uralkodóházak leverésre ítélték. Ekkor, részben emiatt nem sikerült a „haza és haladás” összetett kérdéseit szinkronba hozni az európai fejlődés követelményeivel.

Ma a nagyhatalmak jótékonyan szemlélik hazánk megújulási törekvéseit. Haladásunk irányát és tempóját az elkövetkezőkben, csak a múltban általunk felépített gátak lassíthatják,, mely építmények szerkezetét csak mi ismeijük.

Barta Zsolt .

TÖRÖK GYÖRGY TIZEDES FÉRJHEZ AKAR MENNI

Nők a szabadságharcban

A furcsa esetet Ráth- Végh István is megörökítette Magyar kuriózumok című kötetében. A történet arról szól, hogy az 1848—49-es szabadságharc idején Mészáros Lázár hadügyminisztertől egy kihallgatáson Török György honvéd őrmester azt kérte, bocsássák el a hadseregtől. A miniszter korholó szavakkal támadt az őrmesterre| s ekkor váratlan jelenet következett. A „legény” sírva fakadt, s kije- ■ lentette: „Férjhez akarok menni!” így derült ki To- . rök Györgyről, hogy nő.

Az anekdotába illő történethez az élet szolgáltatja ahátteret: 1848-ban, 1849-ben, amikor a haza harcba hívta a férfiakat, a nők is csatasorba álltak. Csá- nyi László országos biztos Kolozsvárról felszólította a nőket, jelentkezzenek a „honnak szolgálni nemükhöz méltó foglalkozásban” — mint például varrásban, mosásban, betegápolásban. S az eredmény: 1848 tavaszán az erdélyi nők tömegestől kértekfegyvert, s Kolozsvárott női zászlócdjat állítottak fel.

Nyári Mari kolozsvári színésznőt a hadügyminisztériumban arra próbáltak rábeszélni, hogy * „csak” ápolónőként szolgáljon, a művésznő azonban megmakacsolta magát, férfinevet vett fel, és beállt a harcoló honvédek közé.

Pfiffner Paulina a hadnagyiágig vitte a ranglétrán, és Ligeti Károly néven szolgált. Harczi Béla neve egy Klementina nevű asszonyt takart, aki Guy- on Richárd „nyargonca": futárként kezdte a szolgálatot. Selmecbányánál a körülzárt honvédsereget egy bányaalagúton vezeti ki az ellenség gyűrűjéből. Hőstettéért Görgey főhadnaggyá lépteti’elő, nem sejtve, hogy Harczi Béla asszony.

A szabadságharc amazonjai közül a legismertebb nevek egyike: Bányai Júlia: A szolgálólányból lett műlovarnő a szabadságharc kezdete után néhány hónappal megözvegyült. Elhunyt férje, Sárossy Gyula nevén állt be a hadseregbe. Emlékezetes tettei közé. tartozik, hogy Zálatna környékén tizenkét, élelmet szállító ellenséges szekeret zsákmányol, Gyulafehérvárnál, miközben ő maga is megsebesül, társaival ártalmatlanná tesz egy osztrák őrnagyot, később az orosz seregek által elfoglalt területen női ruhában azt

kutatja: merre járnak Bem apó seregei. A harcok befejeztével kalandos életútja Törökországba vezet, majd Kairóban telepedik le, és vendéglőt nyit.

Huszka Jenő népszerű operettjének, a Mária főhadnagynak címszereplőjét Lebstück Máriáról mintázta. A zágrábi születésű hősnő fordulatokban gazdag, megpróbáltatásokkal teli életútjáról maradt ránk a legtöbb adat, mivel idős korában tollba mondta visszaemlékezéseit. A Bécsben Giron Péter légiójába jelentkezett lány Bábolnán esik át a tűzkeresztségen, a kápolnai csata után Dembinszky tábornok így köszönti „Lebstück Károlyt": Hl Fiatalember, maradjon mindenkor ilyen vitéz!

Mária, vagyis Lebstück Károly hadnagy 1849 áprilisában fontos megbízást kap: 23 kocsiból álló lőszerszállítmányt kell Szolnokról Komáromba vinnie. A feladat sikeres teljesítéséért főhadnaggyá lép- ’ tetik elő. Világos után hat hónapi fogságot szenvedett el az aradi várban. Később Horvátországba internálják, csak évek múltán tér haza. Újpesten élt 1892-ben bekövetkezett haláláig.

Sajnos, a hálás utókor hamar megfeledkezett a szabadságharc hős lányairól, asszonyairól. Az 'életben maradottak közül sokan szűkös körülmények között tengették életüket.

Viola Annát 1892-ben özvegy Mészároly Károly- né néven említi egy rövid újsághír, s tudatja, hogy az asszony Temesváron nagy nyomorban él. A Szilágyi Árpád néven hadba állt Szilágyi Idáról egy 1867-és híradás említi, hogy anyjával és fiával együtt nagy nélkülözések közt tengeti életét. Az egyik kolozsvári lap 1892-ben rövid hírben közli, hogy Nagyenyeden elhunyt Zoltán István megyei hajdú felesége. Megyeri Karolina, aki Kiss Gyula néven harcolt a szabadságharcban. .

Felszabadulás utáni hír: 1963-ban megkezdték a különböző temetőkben nyugvó 48-as honvédek földi maradványainak,, átszállítását a Kerepesi temetőbe, Kossuth mellé. így került oda a kispesti temetőből Varga Andrásáé, Csizmárovits Mária huszár hadnagy, Lebstück Mária harcostársa is.

Kiss György Mihály