Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-15 / 63. szám
8 • PETŐFI NÉPE • 1989. március 15. Mészáros Lázár emlékezete Sok jeles embert adott Baja városa a hazának. Tűit István és Tóth Kálmán mellett Mészáros Lázár is a Duna-parti városból indult el ragyogó katonai pályájára, melynek csúcsán az első felelős magyar kormány hadügyminisztere, Baja országgyűlési képviselője lett. Mészáros Lázár az 5. Radetzky- huszárezred császári ezredese, a ’forradalom kitörésekor azonnal a magyar ügy szolgálatába állította kivételes hadászati ismereteit, melyek elismeréséül már korábban levelező tagjává választotta gg Magyar Tudományos Akadémia. 1844. április 7-én'a Batthyány- kormány hadügyminiszterévé nevezték ki. A magas tisztséget május 23-ától töltötte be. Rövidesen honvéd tábornokká léptették elő, Baja népe pedig országgyűlési követévé választotta. A következőkben a honvédelmi bizottmány tagjaként, a honvédseregek fővezéreként, majd Dembinszky vezérkari főnökeként küzdött a szabadságért. A világosi fegyverletétel után Törökországba bujdosott. Távollétében halálra ítélték. Angliában halt meg 1858. november 16-án. Szülővárosa mindent elkövet hamvainak hazahozatala végett. Tavaszi zsongás — Miskén Mészáros Lázár szülőháza a Vörösmarty utcában állott. Helyére most egy új épület, az úgynevezett nyugdíjasház került. A régi emléktáblát — melynek szövege nem fedte a jelenlegi helyzetet —a Türr István Múzeumban helyezték el. Ma tehát a fél'4-kor kezdődő avatáson Bartos Endre szobrászművész ihletett alkotását leplezik lé, melynek szövege a következő: „Ezen a helyen állt Mészáros Lázár szülőházai" G. Z. Március idusa Kecskeméten 1919 Az őszirózsás forradalom óta lüktet, forrong a város. Annakelőtte soha' ilyen mozgalmas élet! Február vége óta már állnak a néptanácsok. Senki sem tudja, hogy mindez hová torkoll. Egy 1919. március 11-én keltezett jegyzőkönyv rögzíti a néptanács tagjainak kinevezését. A névsor: Bódy János magánhivatalnok, Csikay Lajos asztalos- mester, dr Fritz Imre ügyvéd, dr. Joó Gyula jogakadémiai igazgató, dr. Lő- wy Ödön munkáshivatali-pénztári igazgató, Móczár Gábor gazdálkodó, dr. Pásztor János ügyvéd, Simon István hírlapíró, Soós Pál asztalosmester, Szegedi Lajos magánhivatalnok, dr. Váry István ügyvéd, lapszerkesztő, Vince Lajos ácsmester. Az átmenetet biztosító hatalom konszolidálódni, bizalmat kiváltónak látszott. Ennek egyik fontos jele volt, hogy még március 15-ét megelőzően az összes vallásfelekezet papjai és a szerzetes rendek tagjai Sándor István polgár- mester kezébe — a Magyar Népköztársaságra — letették az esküt. A munkástanács kérésére, Tóth László indítványára bizalmat adott Sándor István polgármesternek, és 5 ezer korona tiszteletdíjat szavazott meg. Ebben a viszonylag nyugodt légkörben került sor március 15. megünneplésére, amiről a Kecskemét című hetilap Eötvös Nagy Imre szerkesztette — Ünnepeltünk címmel részletesen ad számot. A magyar népszabadság nagy ünnepét, március 15-ét lelkes hangulatban ünnepelte meg Kecskemét népe. A vezetés természetesen a függetlenségi Károlyi-párt kezében volt, mely most, mikor március 15-e néptörvényi rendelkezés folytán már hivatalosan is elismert nemzeti ünnep, a szokottnál fokozottabb lelkesedéssel ünnepelt. Az ünneplések sora istentisztelettel kezdődött, melyen a függetlenségi párt rendkívül népes, mintegy 50 tagú küldöttséggel képviseltette magát. A református templomban Muraközy Gyula lelkész mondott magasan, szárnyaló imát, amely alatt szem nem maradt szárazon. A római katolikus templomban Révész István prelátus celebrált, az izraelita templomban pedig az új zsidó kántor gyönyörű hangja keltett feltűnést a küldöttség tagjai között. Tíz órakor a szociáldemokrata párt rendezett szépen sikerült ünnepélyt a Kossuth-szobor előtt nagy hallgatóság jelenlétében, melyben a polgárság igen, tekintélyes számmal volt képviselve. Itt Villám István mondott megnyitóbeszédet, Simon István szavalt, Bódy János tartott emlékbeszédet, Justh Gyula elszavalta dr. Váry István „Forradalom” című költeményét. Takács György pedig záróbeszédet mondott. Közben elénekelték a Himnuszt és a Marseil- laise-t, a kecskeméti összesített cigány- zenekar kísérete mellett. Ugyancsak tíz órakor volt a Diák- szövetség nagy sikerű hangversenye. Délben a még életben lévő három negyvennyolcas honvédet: Batka Gáspárt, Berkes Pált és Orbán Lászlót vendégelte meg a függetlenségi párt a Kistemp- lom téri 48-as kör helyiségében, kitűnően sikerült társas ebéd keretében. Az ünnepeiteket Csősz József korelnök üdvözölte emelkedett szavakkal. Délután 3 órakor és este fél 7 órakor ünnepi díszelőadás volt a színházban. A nyitány után Juszt Gyula' nagyszerű pátosszal és remek hatással szavalt, majd Herceg Ferenc pompás történelmi játéka: az Ócskái brigadéros került színre, kifogástalan előadásban. A nap fénypontja a függetlenségi Károlyi-párt által a Városi Mozgóképházban rendezett nagy hangverseny volt. A hangversenyen bevezetőül Szabó Ambrus szavalta el, nagyszerű hévvel a Talpra magyart, majd dr. Hetssy Kálmán református lelkész mondott nagy hatású emlékbeszédet, mire Kren- ner Zoltán nagy tetszéssel fogadott tárogatója után dr. Sárközi Jenőné szavalta el édesapjának, Deák Albertnek Erdély című pompás versét. Ezután Hock János, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke mondott ünnepi beszédet. Hock Jánost dicsérni annyi, mint tengerbe vizet hordani. Az ő országosan ismert szónoki képessége, amely őt Magyarország legelső szónokává avatja, ezúttal is szívekbe markolt. Gyönyörű beszéde érdemes volt arra, hogy márványba véssék, de márványnál is maradandóbb helyre vésődött annak minden egyes szava: a szívekbe, melyeket izzó lángjával mindmind sorra gyújtott... Egy kitűnő vonósnégyes következett ezután Herédy Szabó Imre, Kremán Sámuel, dr. Markó Imre és dr. Garzó Béla adták elő: Herédy Magyar ábrándját. A vonósnégyes minden egyes tagja művészi tökéllyel játszott, s a gyönyörű darab szépségei a tökéletes előadásban a legteljesebb mértékben érvényesültek. Végül dr. Horváth Mihály mondott sikerült zárbeszédet. Este többfelé nagy bankett volt. Legjobban a függetlenségi párt társas vacsorája sikerült, ahol mintegy 200 résztvevő dicsérte Csikay Mihály kitűnő konyháját, s hallgatta meg nagy figyelemmel dr. Horváth Mihályt, aki a párt vendégeit üdvözölte és Hock Jánost, aki magasröptű, nagy hatású gyönyörű beszédet mondott, amelyben bizalmát fejezte ki az ország jövendő sorsa iránt. Itt dr. Kégl János kormánybiztos mondott még aranyigazságodban bővelkedő, eszmékben gazdag beszédet, majd Tóth László juttatta kifejezésre a szociáldemokraták bizalmát Hock János és a kormánybiztos iránt. Szépen sikerült társas vacsorát rendeztek az iparosok is az Iparos Otthon dísztermében és a magántisztviselők a Royalban. * Másnap vasárnap a függetlenségi párt pusztai ünnepségei zajlottak lé, melyek kivétel nélkül jól sikerültek. W. D. Azt hittem, nagy készülődés előzi meg az ünnepet egy olyan községben, ahol a legnagyobb munkahely, a szövetkezet, neve Március 15. Tsz. Tévedtem, mert mint kiderült, csupán egy munkaszüneti nap ez Miskén, amely „belepottyant” a falusi emberek ölébe, felmentést ad a közösben és lehetőséget a saját kertben a munkához. Tavasz van. Tennivalót bőven ad a veteményes, a gyümölcsös, metszeni, ásni, permetezni, néhány konyhakerti növény magját vetni kell — s erre jó ez a szünnap __ Er ről diskuráltam Sűrű Istvánnal, a szövetkezet elnökhelyettesével. S hogy azon csodálkozom, nincs ünnepi hangulat, megpróbálja megértetni, magyarázni a lelkesedéshiányt. Úgy veszem ki szavaiból: igazából a falu még nem eszmélt föl. Az 1848- as szabadságharchoz kötődő érzelmi fonalak szétdarabolódtak. Évtizedek óta ápolatlan a csakqem 150 évvel ezelőtti reformszellem, e korszak és példamutatása, mert nem volt fontos, munkaszüneti ünnepre sem méltó — eddig. A hamu alatt itt azért föl-fölpislá- kolt a parázs, mint legutóbb tizennégy éve. Lelkes huszonévesek, együtt az idősebbekkel, progressziót, megújulást, márciusi ifjúi hévvel jobb jövőt terveztek. Az emlékezetes esztendő 1975. Akkoriban felülről irányították a szövetkezetek egyesüléseit, mondván, a nagyméretű gazdaság a valódi szocialista gazdaság. Nemigen érvényesült ökonómiai megfontolás, az emberek vonzalma és belső igénye. Miske és Drágszél, a két szomszédos település szövetkezeteinek tagjai és vezetői egymás között beszélgetve jutottak az elhatározásra: közösen gazdálkodni praktikusabb, előnyösebb lenne. Kezdeményezésüket futtatták fölfelé, s így mondták ki rá az áment: legyen, ha akarják. Nem erőltetett tsz-egyesítés történt. Közösségi elhatározásból éppen március 15-én döntöttek úgy a tsz-tagok, hogy egy szövetkezetét alkotnak. így saját akaratukból együtt folytatták a gazdálkodást. Szóba sem jött más, mint az, hogy Március 15. legyen az új tsz neve. A friss diplomával érkezett szakemberek lelkesek voltak, hiszen az 1968-cal elkezdődött reform eszméjét az egyetemek levegőjével szívták magukba. A reformok folytatását remélték az 1975. március 17—22. közötti XI. párt- kongresszustól is. De az ezutáni napokban sem volt még elég világos: a korábbi két-három évben miért stagnált a gazdasági-társadalmi reform, és fékeződött még tovább. Az sem, hogy bár Fehér Lajos és Nyers Rezső a KB tagjai maradtak, de ^kikerültek” a Politikai Bizottságból, s ez milyen törést okoz a reformban. Erre csak később — a következményekkel együtt tárgyalva — derült fény. Miskén és Drágszélen felvillant valami a márciusi ifjak tüzéből 1975- ben. Ez elég volt ahhoz, hogy olyan szövetkezetét, gazdasági szerkezetet alakítsanak ki, ami e két község lakóinak máig a legmegfelelőbb, biztos megélhetést és munkát ad. Ott, e kis közösségben még évekig táplálták a tüzet, hogy ki ne aludjon, ami a jobb munkához, a jó szövetkezetté váláshoz elég volt, de 1848 eszméjét elmélyítő gondolkodáshoz már nem. A szövetkezet neve szinte önálló életet él, elszakadva a forradalmi múlttól, csak egy dátum maradt, az egyesülés napja. S ahhoz, hogy ezt a reformszellem jegyében (is) ünnepeljék, e nap hivatalos megítélése nem adott biztatást... Az évek során a legjobbak közé került a szövetkezet, a közös kiemelkedő termelési eredményei mellett a háztáji gazdálkodás is föllendült. Csupán egyetlen tényt említek: a múlt évben elérte a 92 ezer forintot a tsz-ből származó, egy főre számítotttiszta jöved.elem, s ugyanennyi az átlaga a háztájiból megkapott pénznek is. Vagyis dupla fizetést vittek haza a tagok, ha az átlagot mechanikusan vesszük. A valóságban 150— 350 ezer forint közötti a tagok múlt évi jövedelme. Szóval, ha ilyen szempontból nézzük, volna miért emlékezni március 15-ére. A mostani politikai, társadalmi megújulást, a reformeszme felülkere- kedését érzékelve még inkább okuk lenne a szövetkezetieknek együtt ünnepelni e napot. Vagy a falu lassabban ébred? Vagy nincs még az a nagy bizalom? Nem is igen merik úgy istenigazából elhinni: itt van a magyar megújulás? Tényleg: felborulhat a szekér? Bármit is válaszolnánk, elhamarkodottak lennénk. A ránk zúdult demokráciában a parasztember éppoly óvatos, mint ellenkező esetekben. A legfontosabbat nem felejti (bármilyen szelek is fújnak); a földet, azt, hogy saját magának választott első számú hivatása ennek megművelése. Csabai István AZ ELSŐ KÖNYV HŐSI KÜZDELMÜNKRŐL Osztrák forradalmár a magyar szabadságharcról Kossuth nyomdokain Az újraindított Országgyűlési Tudósítások A Parlament folyosóján egy asztalra rakják ki a képviselőknek a különböző újságokat. A népszerűségi listán — amint a legutóbbi ülésszakon tapasztaltam — egy nemrég újraindított, nagy múltú lap vezet: az Országgyűlési Tudósítások. Pillanatok alatt elkapkodják a szép kiállítású, Kossuth-címeres újságot, mely szó szerint közöl minden felszólalást. A képviselők érdeklődése érthető, de hasonló a helyzet a pesti aluljárókban is. Az ülésszakok ideje alatt megjelenő kiadványhoz rendszerint csak sorállás után juthat az ember. A tényekre épülő, kevés kommentárt közlő lap érdekli az olvasókat. —^Mikor és hogyan készül az Országgyűlési Tudósítások? — kérdeztem az egyik szerkesztőt, Szakonyi Pétert. — A lap éjszaka készül. Az országházi gyorsírók által rögzített hivatalos jegyzőkönyv telefax segítségével kerül át a Wesselényi utcai szerkesztőségbe. Ezzel párhuzamosan egy futár átviszi a jegyzőkönyvet magát, hogy biztosan meglegyen, ha egy oldal netán kimaradna az adásból. Háttér- tanulmányok, mini interjúk, közvélemény-kutatási eredmények is megjelennek a lap hasábjain. A Parlamentben öt tudósító dolgozik, a háttérstáb pedig 20-25 emberből áll. A szerkesztők közt található például az ismert szociológus, Hankiss Elemér is. — Milyen nehézségeik adódnak a munka során? — A legnagyobb gondunk: a nyomda minden jóakarata ellenére csak este 8-ig fogad el kéziratot úgy, hogy az másnap a napilapokkal jelenjen meg. Ezt nem tudjuk tartani, a vidékre induló éjjeli postavonatokat rendre lekéssük. Ezért szerződést kötöttünk egy fuvarozó kisszövetkezettel, ők viszik el gépkocsikon majd’ félezer településre a lapot. — Erre is futja? Kérdezhetném úgy is: ennyire veszik a Tudósításokat? — Lapunk nagyon jól fogy. Naponta 40-50 ezer példányt vettek meg Budapesten, 15-20 ezer kel el vidéken, de a megjelentetése még így is ráfizetéses. Az indulásnál ugyanis jelentős tőkét kellett befektetni. Ezt próbálja ellensúlyozni az a háttérszervezet — könyv- és lapkiadó vállalat"—, mely Tudósítások Kft. néven alakult. Ma még a parlament egyes tisztségviselői ellenségesen viselkednek lapunk iránt, nagyon jelentős segítséget kapunk viszont külső partnerektől. —- Milyen segítségről van szó?-— A posta például az ülésszak megnyitása előtti napon három óra alatt három telefonvonalat szerelt be szerkesztőségünkbe. Azt hiszem, ez magyar rekord. Az MTI — maximális segítőkészséggel — beállított egy telefaxkészüléket. Ezt használjuk most. A következő ülésszaktól viszont már — szintén az MTI segítségével — számítógépen kapjuk a jegyzőkönyvet. így nem kell még, egyszer áttennünk papírról mágneslemezre, hanem a Parlamentből elektronikus úton jut el a nyomdáig. — Az Országgyűlési Tudósítások jelentős múltra tekinthet vissza. S milyen lesz a jövője? — Úgy tűnik, lapunknak komoly presztízse’ alakult ki az eddigi rövid idő alatt is. Ez lehetővé teszi, hogy a Tudósítások Kft. különböző bérmunkákat vállaljon, melyek nyereségéből finanszírozni tudja majd az OrszággyűlésLTudósitások esetleges ráfizetését, Ez biztos alapot jelent munkánkhoz. Lovas Dániel f.fc'ff ^040^^%- \ »-.A,.* Két kézen megszámolható, hogy honunkban hányán tudnak Anton Zieglerről. Különösen március tizenötödike táján szégyenkezhetünk tájékozatlanságunk miatt. O írta meg először — vagy a francia Félix Martinnel egy időben — a magyar szabadságharc történetét. Saját költségén adta ki 1850-ben, Bécsben, nagyalakú, 345 oldalas, számos metszettel díszített Hazafias Képes Krónikáját. Alcíme szerint az osztrák császári állam történetét „a legrégibb lakóktól a jelenlegi időkig” feldolgozó kötet a magyarországi és olaszországi forradalmi mozgalmat mutatja be „a legjobb források” felhasználásával. j a i Az ügyek közepébe vágva, Az osztrák— magyar háború című fejezettel kezdi az 1848. márciusi események ismertetését, de sietve megjegyzi, hogy a háború valójában 1848 októberében, a bécsi forradalom átmeneti fegyveres győzelmének napjaiban kezdődött. Vagyis a krónikás jól ismerte az ezernyolcszáznegyvennyolcas európai forradalmak logikáját, és fölismerte a népek közötti összefogás lehetőségeit. (Sajnos, mint tudjuk, a Jellasicsot üldöző magyar csapatok csak késve, félszívvel siettek a Bécsben harcoló demokraták, proletárok segítségére.) Anton Ziegler szerint a magyarok egy része már I. Ferdinánd óta mindig ellenezte a Habsburgok magyarországi uralmát. Csak „az okos” Mária Teréziának sikerült tartós békét kialakítania. A császári ház számára akkor vált veszélyessé a XIX. század elején kibontakozó hazafias mozgalom, amikor egy erélyes, ékesszavú politikus állt a tömegek élére: Kossuth Lajos. Hosszan, érzékletesen, pontosan és elismerően mutatja be a lapszerkesztő-forradalmár életútját, elemzi fontosabb beszédeit, cikkeit. A nagy nap megidézésekor gyakran hivatkozik arra, hogy sűrűn felhangzott az „Éljen Rufe” éljenkialtás. Nincs helyünk a politikai és a katonai eseményeket tárgyilagosán, szemléletesen megrajzoló könyv részletes ismertetésére. Gyakran úgy érzi az olvasó, mintha maga is ott lenne az-ülésteremben vagy a csatamezőn. A könyv történelmi útirajznak is felfogható. Nem véletlenül. Anton Ziegler írta az első bécsi útikönyvet. Csoda, hogy olyan jól ismeri a schwechati domboktól övezett térséget, a bécsi felkelés sorsát végleg megpecsételő ütközet helyét? A vesztett háború, a levert forradalom után érthető óvatossággal ugyan, de nem titkolja rokonszenvét. Megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít helyenként a nép szerepének. Az 1793-ban Bécsben született újságíró- krónikás maga is cselekvő részese volt a 48-as mozgalmaknak.-A bécsi Nemzeti Gárda tagjaként maga is harcolt a barikádokon. Fia az Akadémiai Légió tagjaként küzdött a szabadságért. Jól látta a Habsburg-dinasztia mesterkedéseit. A magyarországi nemzetiségek fellá- zításával akadályozták meg a honvédseregek győzelmét. A világosi fegyverletétellel fejezi be krónikáját. Elismeri, hogy az orosz beavatkozással nagyon nehéz helyzetbe került a magyar hadsereg. Utal arra, hogy Görgey ellenezte a hazánkban harcoló lengyel tisztek javaslatát: vonuljanak Galíciába, majd osztrák területre, ott folytassák a harcot. Azt remélték, hogy jelenlétükkel újra erőre kapnak a birodalom szabadságszerető 9 Követválasztás Pesten. tömegei. Ellenük a cári szoldateszka is tehetetlen. Görgey nem vállalta a forradalmi hadviselés útját. Anton Ziegler sem mer válaszolni arra, a maga által feltett kérdésre: áruló volt-e az oly sok babérral övezett tábornok, „akiben szétválaszthatatlánul egybeforrott a becsvágy és a féltékenység”? A kötet második részében az olasz szabadságmozgalmakról tudósít a szocialista eszméket hirdető újságíró. Heltai Nándor • A diákok kihirdetik a szabadságot. (Korabeli rajzok reprodukciói)
