Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-09 / 58. szám

MMOK 4 • PETŐFI NÉPE • 1989. március 9. „Zenével többet lehet kifejezni” Rózsa Pál zeneszerző a Gólemről és az operáról Petőfi-szobrok megyénkben (4.) Jancsó Miklós új filmjében film- történeti témához nyúl: a prágai Gólem legendáját dolgozza fel, méghozzá az opera műfajában. Az új opera zeneszerzője Rózsa Pál, aki az utóbbi években mind több darabbal jelentkezik a hazai és a külföldi zenei életben. Vele beszél­gettünk a készülő filmről és zene­szerzői munkájáról. — Jancsót eredetileg egy külföl­di producer horrorfilmre akarta felkérni, de ő erre nem vállalkozott — mondja a komponista. ■ A témából mást akar csinálni. Szá­momra ez éppúgy nem meglepő, mint műfaji választása, hiszen tu­dom, hogy a zenének eddig is ko­moly szerepet szárit filmjeiben, sőt, Olaszországban operát is rendezett már. A Gólem szinopszisa volta­képpen készen volt néhány éve: az elmaradhatatlan alkotótárs, Her­nádi Gyula Frankenstein című re­gényének egyik epizódjáról van szó. Ebből Kopányi György készí­tette le az opera szövegkönyvét, mely alapján a zenei anyagot ír­tam. — Az operafilm számára milyen, lehetőségeket rejt az említett téma? — A Gólem legendája összefo­nódott az európai zsidóság viszon­tagságos történetével. Az üldözés, az elnyomás, egy kisebbségi nép­csoport és a hatalom viszonyának problémája drámai mű számára fontos mondanivalót kínál. Ezen kívül nagy szereplehetőség olyan kitűnő operaénekesnek, mint Pol­gár László, Gulyás Dénes, Gáti István, Csengeri Adrienne, Tóth János, Gregor József és mások, akik közreműködnek majd a film­ben. Ezért is vállalkoztam öröm­mel a feladatra. — Nem érzi úgy, hogy az opera csillaga leáldozóban van? A műfajt már temették, illetve szerették vol­na eltemetni.- Tudom, hogy zenei tekinté­lyek, mint például Pierre Boulez is, arról beszéltek, hogy föl kell rob­bantani az operákat. Én azonban úgy vélem, a közönség szereti a műfajt, és nemcsak annak klasszi­kus darabjait, hanem az újonnan születő műveket is. A különböző kulturális-zenei intézmények ép­pen ezért szorgalmazzák az új mű­veket, támogatják, ösztönzik a szerzőket. Az eredmény sem ma­rad el: filmen, televízióban, színpa-, dón egyaránt reményteljes pro­dukciók születnek, nálunk is. Gon­doljon csak Bozai Attila, Szokolay vagy Vajda János alkotásainak el­múlt évekbeli sikereire. Vajda mű­vét, a Marió és a varázslót nemré­giben a televízióban és az Opera­ház színpadán is láthattuk. — Úgy tudom, nem ez az első operája.- A műfajban megteendő első lépésre Kafka A per című regényé­nek élménye indított. Josef K. énekmonológjával egy olaszorszá­gi pályázaton második díjat nyer­tem. Kopányi György Profán trió című darabja alapján ugyancsak egy énekesre, noha több szólam­ban komponáltam a másik operá­mat. Megzenésítettem Babits ver­ses drámáját, a Laodameiát is. Az utóbbinál különösen inspirált egy nagy drámai szoprán szerep ki­bontásának lehetősége. —„Ezt a beszélgetést nehéz volt időben egyeztetni, mert sokat van külföldön. Nemzetközi versenyen sikerrel szerepelt az egyik műve. De nem ez volt az egyetlen.- Darabjaim közül több is ré­szesült már elismerésben. Leg­utóbb, a nyáron nyertem első díjat egy olaszországi zeneszerzői verse­nyen. Torinói kiadónál megjelenik a partitúrám, a művet pedig a jövő nyáron Perugiában előadják. Re­mélem, ezen a bemutatón én is ott lehetek. Érdekel, hogyan szólaltat­ják meg a darabjaimat. Ebből a szempontból nemrégiben élményt jelentett a világzenei napok kereté­ben az a Hongkongban rendezett hangversenysorozat, amelyen Dubrovay László kollégám elekt­ronikus művével együtt az én ka­maradarabomat is bemutatták. — Hogyan fogadták a magyar darabokat?- Kedvező volt a fogadtatás, s ebben közrejátszott a színvonalas megszólaltatás is. Rögtön felkérést kaptam egy japán zongoraművész­nőtől, hogy újak számára új dara­bot. — Mint zeneszerzőnek mi a ked­venc műfaja? — Az operaírás mellett legszí­vesebben versenyműveket kompo­nálok, és szeretek variációsoroza­tot készíteni akár saját, akár más által írt témára. Eddig nyolc ver­senyművet írtam különböző hang­szerekre. Az összes hangszert sze­retném így kipróbálni. — Lakótelepi lakásában beszél­getünk. Ügy hiszem, ez a környezet nem éppen ideális a csendet, kon­centrációt igénylő komponálás­hoz ... • '4— Engem ä külső körülmények sohasem zavarnak. Még utazás közben, ha úgy adódik, repülőgé­pen is tudok dolgozni. Belső hallás alapján teleírok néhány oldalt, az­tán itthon ellenőrzőm zongorán. Csak ehhez használom a zongorát, mert egyébként be kell vallanom, nem játszom valami jól. Eredetileg hegedülni tanultam. V. Gy. Szalkszentmárton, 1969 A Petőfi téren, 1969. augusztus 4-én avatták fel Marton László szobrász 2,5 méter magas bronz Petőfi-szobrát, mely körülbelül 20 centiméter magas bronz alátéten áll. Az egész kompozíció mintegy 60 centiméteres kocka alakú, fes­tett betonemelvényre van helyezve, melyet faragott terméskő burkplat vesz körül. Az alkotó nyilatkozata szerint: „arcvonásai megformálásához az egyetlen ismert dagerrotípiához igyekeztem hű maradni. Maga a kompozíció, az alak testtartása, a törékeny alkatú, de lendülettel el­telt, mindig nyughatatlan költőt fejezi ki, akinek útja innen már szinte egyenesen vezetett a forra­dalomig, s korai hősi haláláig”. Petőfi szalkszentmártoni kap­csolata jól ismert. Apja az 1845 —46-os években mészárszékbérlő­ként lakott a helységben. Sándor fia a felvidéki útról, a pesti sikeres fogadtatásról 1845 július elején pi­henni érkezett. Ez nem tartott so­káig, mert hol Kunszentmiklóson, hol Gödöllőn, vagy éppen Pesten, 9—10 napot pedig Borjúdon idő­zött. Tartósabban csak november végétől 1846 tavaszáig, összességé­ben mintegy 3,5—4 hónapot töl­tött itt. (1845-ben 56 nap, 1846- ban 60 nap). Mint a fentiekben már részletez­tük, ezt sem egyfolytában, hanem megszakításokkal. Ez az időszak munkásságának mégis egyik igen jelentős állomása volt. Művei jelentős részét Pesten al­kotta, de utána Szalkszentmárton következett, körülbelül 115—120 alkotással. Sőt itt írta egyik színda­rabját is, a Zöld Marcit, azonban az nem nlaradt fenn, mivel a szín­ház kedvezőtlen időpontra tűzte ki bemutatását, mely a költőnek nem felelt meg, így haragjában össze­tépte, s tűzbe vetette. Szalkszent­márton népe megőrizte Petőfi em­lékét, a házat, melyhen megszállt, emlékmúzeumnak rendezték be, gazdag gyűjtemény váija a látoga­tó).. Dr. Varjas Károly TÓTH BÉLA: Kócfésülés Apám húga bábaasszonyi sor­ban élt a Csórván innen. Bojárhal­mán túl terebélyesedő tanyavilág kellős közepén. Nem vitte arra. más, mint a kenyérkereseté. Ked­velték az itt élő népek, arányos­ságból nem is nevezték másnak, mint gyerekrévésznek. E réven is­merte a hétszázhetvenhét tanya minden lakóját. Emlékezete cimbalomhúrjain mint muzsikaszó hussantak föl a családok nevei. Hajós, Paplógó, Csipák, Masa, Mityáik, Dörmőj Huszta, Tombácz, Hebök, Kirí, Pónusz, Kántor, Négyökrű, Bu­borék, Krisztin, Sévity ... A nevek mögött élők sorsának ágbogait máig is tudja. Kiérdemesült korában újra vá­roslakóvá lett. Gyakran rokono- zunk, s ha a szó úgy forog, tanul­ságos történetek fonalát eregeti. — A második háború kezdetén élt egy népes család a ftyirfás ta­nyában. Az elsőszülött lány úgy nőtt szépségesen szép teremt­ménnyé, hogy egészen csöndben. A szomszéd tanyában pedig Muzslai Pista. Amikor Rozi nap­számos korúvá nőtt, eljárt dolgoz­ni a Muzslai család földjeire. Se­rényen, kedvesen, fáradhatatla­nul. Addig kapáltak, arattak, hordtak, asztagoltak, míg a két fiatal szeme hamarább mondta, mint a szava: én a tiéd, te az enyém! Csakhát két égig érő va­kondtúrás állt az ügyük közé. A Muzslai szülők hozomány nélkül csökélylették Rozi minden rezzenetét. A másik vakondtúrás a katonasor. A fiatalok pedig megfogadták, ők az életben csak addig eresztik el egymás kezét, amíg Pista oda­katonáskodik. Ahogy visszajön, ásó, kapa, nagyharang! Majd megélnek a maguk szegénységé­ben. De addig Rozi elmegy fogható pénzt keresni. Hol másutt leli azt, mint. a városi kendergyárban. A kötélverő kócfésülő műhelyé­ben akkora porködök között dol­gozott, hogy csak ő látott ki belőle az elkövetkező jövendőre. Fillért, fillérre. Mire hazajön Muzslai Pista, legalább tanyát árendál- hassanak, legyen ruhájuk, ágybéli takarójuk. A porködökben jól lá­tott a kártoló műhely^ mesteré. Meglett férfi, bajszos. Ügyelt Ro­zira. Tán jobban, mint más tanyá­ról szalajtott, tanulatlan Vadóc Rozikra. Vigyázta a mozdulato­kat, hogy a nagybélű krokodilfo­gú kártológép meg se karistolja Rozi pogácsa kezét. Százszor is megmutatta a tartást, amellyel közel is férhet, mégis távol lehet a kóczabáló, veszedelmes gépszáj­tól. Napjában többször odament a lányhoz. A nagy zajban inkább mutatta, mint mondta a fogások mikéntjeit. Rozi tanulékonyságát, szorgalmát valahányszor kézszo­rításokkal jutalmazta. Tett annál többét is. Idő múlásával kisebb zajú, porú géphep állította. Itt is aggodalmas ■ figyelemmel igazgatta. Olykor de­rékon kapta, mintha véletlen ten­né. Annál több aztán semmi, mert Muzslai Pistán kívül akárki más­nak, pissz oda! Azért jólesett a lánynak a mester figyelmében él­ni. Egyszer rendelés jött a győri huszároktól. Ötezer kötőféket, meg annyi istrángot azonnal! Pa­kolj, rakodj. Szombat, vasárnap külön pén­zért két teherautó vitte a kötélne­műt. Rozi a rakodók között. Két nagy vágy vezérelte. Muzslai ott szolgál! Szállítás után akad egy órácskája a találkozásra. A külön pénz fs kell a többihez. Mént is, bár ne ment volna. Tudta Muzslai Pista kaszárnyá­ját, még azt is, melyik ablak mö­gött a szállása. Dehát vasárnap délután, hiába kereste a kapus ügyeletesen Muzslait. Kiment a bakakorzóra! Rozi utána. Hét Sarokra esik a kaszárnyától. Ezer ember ottan, meg kettő. Muzslai Pista éppen karszügyön , vezet egy lányt. S beszél hozzá, ahogy neki szokott. Rozi szeme teliszaladt fekete felhőkkel. Haragos szomorúsága ki nem ment belőle hetekig. Hiába írkálta Muzslai a szép leveleket. Nem is válaszolt rájuk. Fájt a ke­ze. Hogy is tehetett ilyet? Elfelej­tette volna? A múlt heti levelében a régi. A valóságban a saját sze­mével látta, hamis. Ettől egészen elesett. Elesettsé- gében nem tiltakozott, ha a mű­helymester a derekán felejtette a kezét. Időnként ugyan könny le­gelészett szempilláin, hiszen a teli holdra esküdtek meg Pistával, hogy egymás nélkül, de sehová! S ahogy a nekibúsult idő megy, azt veszi észre, másképp van, mint három hónappal ezelőtt. — Jaj, anyám, úgy maradtam! A kicsi tanya kicsi világának nagy gondjai között az anya nem szidó szavakkal dobálja meg Ro­zit, „akaszd föl magadat”, nem azt firtatja, ki okozta, mert tudta, hogy Muzslai nem tehette. Leg­több jussa neki lett volna hozzá, de ismerte messzi járó szándékaikat. Hogy kivárják, módolják a sorsu­kat szépszerével. Fél napos hallgatás a nyírfás tanyában. Rozi szipog. Az anyja segít neki. Egyik gyerek iskolá­ban, a másik kettővel az apjuk dologban. Fanyűvőben járnak az állami erdőkbe. Beszélhetnének fönnhangon is. A deles vonat elfütyült már a határban Mérges felé tutúlva. Az ebéd készecskén pöszörög a tűz­helyen, amikor az anya megszólal. — Nemcsak Muzslai Pistát ve­szítenénk el. Engem előbb ölne meg a bánat. Magamra veszem! Nézd Rozi, én még szülő korú­nak számítok. Fölmutatjuk a tá- kaszájú világnak, hogy várom az ötödik gyerekemet? Majd meg­szólnak. De szépen kitömögetem magamat, a hónapok haladtával mindig vastagabbra. Te meg addig elő se gyere. Én majd, úgyis megyünk piacolni, megnézegetlek, hogy mikor érjél haza. Ebben kicsit megnyugodtak. Rozi szülei a tettek idején, órá­nyi pontossággal vitték piacra a zöldségmiegymást. Sötéttel indul­tak, úgy is értek haza. A család­béliek kérlelték ugyan Rozi any­ját, hogy mindenórásságában ne üljön kocsira. Megárthat neki. De az nem engedett. Hazaérnek este, dűl ágynak az asszony. Tüsténtkedik az ura, hogy szaladna bábáért. De az asz- szony korainak véli a jövevény ko­pogtatását. Ne éjszakázzon vélem a bába! Bizonyosan a zötyögő ko­csi rázása zaklatta föl a csimotát. Ebben is megnyugodtak. Aludt mindenki eltörodve a napi fára­dalmaktól. Csak Rozi meg az anyja virrasztónak. Mire fölkelt a nap, gyerekágyat feküdt Rozi anyja, s az ő kislánya mellette. Ä világnak szánt szó: olyan hir­telen szakadt le az ereszei eleje, hogy bába után sem tudtunk kiál­tani. Ej, hogy örült Rozinak az apja. ' A hajnali harmaton szaladozó szélnek eldicsekedte, hogy újra termést hozott a duzzadva rügye­ző családfa ága. Az ötödik gye­reknek pipál tanyájuk kéménye. Az erdei munkásoknak elrikkan­totta. örömét. — Kislányunk lőtt az éjszaka! Nem hitetlenkedtek az ember­társak. Látták a Rozi anyját neki­erősödve a teremtésnek. Muzslai kapta a levelet Rozitól, hogy ezután az otthoni címre ír­jon, mivel az anyja az ötödik gye­rekkel örömöztette meg a csalá­dot. O most mellette az őriző pásztor. Muzslai nem vehette zokon a családi eseményt. Azt látta, jó gyümölcshozó fa virágjába ka­paszkodik. Valahányszor haza­ment, kapta.a kezébe a pályást, s mint leendő sógorasszonyka je­löltjét dobálta á levegőbe. Amikor leszerelt, az már jár­kált Am Muzslai sem töltötte hiába házaséletének éveit. Sorakoztak elő áz utódok. Előbb egy fiú, ahogy Pista várta, aztán még egy fiú. Akkor halt meg Rozi édesany­ja. Mi legyen a csöppnyi lánnyal? Az elözvegyült apa elbánik a ka­maszodó fiával, de a lányka még sokáig anyai melegségre szorul. Közakaraton magukhoz vették. Együtt csöpörödnek. Azok ar­cára a szálló fecske szárnya sem hajított szeplőt. • A szerzőnek március 15-ére jelenik meg a Petőfi-szobrok hazánk­ban és határainkon túl cí­mű albuma, melyben a Bács-Kiskun megyében található szobrok ts sze­repelnek. Ezeket matat­juk be sorozatunkban. PETŐFI NÉPE AJÁNLATA FILM Szörnyecskék A Szörnyecskék címmel forgalmazott új amerikai filmben több vonatkozás­ban is ott kísért az alapötletet adó Ste- . ven Spielberg szelleme, ám a nevezetes, műfajteremtő mintadarabok eredetisé­ge, szellemessége nélkül. A Spielberg ge­nerációjához tartozó rendező, Joe Dan­te Hollywoodban kezdte pályafutását. Futószalagon gyártott, olcsó filmek for­gatása közben sajátítja el a mesterséget, miközben — példaképéhez hasonlóan —- egy kicsit maga is belekóstol a rajz­filmkészítésbe, és megnéz minden produkciót, ami csak létezik. Ah­hoz a nemzedék­hez tartozik, amelynek egyik fő tápláléka a mozi, az átlagnéző kép­zeletvilágával összecsengő sza­kadatlan utalá­sok világa. 1 Az ezzel a klisé- rendszerrel kidol­gozott Szömyecs- kék szirupos ér­zelgőssége Spiel­berg (egyébként önmagát utánzó) alapötletéből meríti minden életképességét, a címszereplő ál­latkák első jóindulatú, rokonszenves példánya ugyanis E. T.-hez hasonlóan valahonnan az űrből érkezett. A kicsi, plüssmaci-külsejű, denevérfülű „mog- wai” egy öreg kínai bölcs tulajdonából kerül a lecsúszott, középosztálybeli kis­városi családba. Nem is akármikor, ha­nem a szentestei készülődés idején, A karácsonyi meglepetésnek szánt élő- lényecske azonban — a várakozásnak megfelelően — hamarosan a katasztró­fa szélére Sodorja nemeslelkű házigaz­dáit, sőt hamarosan az egész városkát,. mely mintha a hollywoodi panteonból lépne elő. A főutca például a néhai „nagy mozik” álomamerikájának főut­cája az aranyszívű, kissé bárgyú polgá­rokkal egyetemben. Felbukkan közöt­tük egy-egy elmaradhataflanül gonosz figura fs. Ezek közül való a kutyagyil­kossággal fenyegetőző hölgy, aki pon­tos idezete az Őz a nagy varázsló című mese gonosz dámájának. A helyi mozi­ban sem véletlenül vetítik Walt Disney Hófehérkéjét, mely ugyancsak része az amerikai folklórnak. A Szörnyecskék —szándéka szerint legalábbis—megkí­sérli visszájára fordítani az egykori el­ringató mitológiát, hogy láthatóvá te­gye a „tipikus amerikai értékrend Jekyll doktorai mögött rejtőzködő Mr. Hyde- okat”. Alkotói azonban gondosan vi­gyáztak közben arra, hogy a „filozófia” ne ártson túlságosan a mesének és ifjú­sági horromak( ?) egyaránt együgyű, ám tagadhatatlanul hatásos mozinak, (Ké­pünkön: jelenet a filmből.) • LEMEZ Sikerlista Nyugodtan állíthatjuk, hogy a rádió egyik legnépszerűbb műsora a vasárnap délutáni Poptarisznya. Szinte megállás nélkül szólnak a magyar és a külföldi pop, rock számok. Hogy el ne feledjük, mik voltak az elmúlt év leggyakrabban felcsendülő nótái, minden esztendőben készül egy nagylemez, B. Tóth László összeállításában. Ezekre a fekete koron­gokra kerül fel a hazai termés legjava. Immáron negyedszer jelent meg Pop (Tari) Top cimmel válogatás. Ezúttal jelszó is van: „Kevés a cukor, sok itt a bá­csi." Miért ez? B. Tóth és a Bikini együt­tes egy dal erejéig társult, és írtak, el­énekeltek egy nótát, melynek címe: Jó reggelt, Magyarország. (Ennek refrén­jében hallható az idézett jelszó.) Egyéb­ként a szám sikerre számíthat, mert jó. A lemezen több montázs is helyet ka­pott, például azoknak a szerzemények­nek a töredékei, melyek teljes egészében — helyhiány miatt — nem kerülhettek fel egyik oldalra sem, vagy egy Neoton- turmix, a tavalyi slágerek újszerű feldol­gozása, és részletek hallhatók a Magyar Rádió szöuli, olimpiai közvetítéseiből is. Utóbbiak valóban „slágerek” voltak annak idején, de hogy miért volt fontos , • •/:. ­a könnyűzene csillagai között felidézni, nem tudni. B. Tóth válogatásában a következő szerzemények szerepeltek a közelmúlt­ban a csúcson: Túl szexi (Zoltán Erika), Nézz rám tizedes (Exotic), Most kell el- döntened (Demjén Ferenc), Elkéstem (Szűcs Judit), Locomotion (Keresztes Ildikó), Fohász (Edda), Holnap (Neó- ton Família), Boldog névnapot! (Első Emelet), Júlia nem akar a földön járni (Lilla és Kiki), Ne félj, te kis bolond (R- Go), A sárkány éve (CsepregiÉva). Lehet, hogy nem minden lemezhall­gató ezt kínálná a saját sikerlistáján, de mindenesetre a B. Tóth-ajánlat is élvez­hető. Tegyük hozzá: ez a lemez a legát­gondolt a bb az eddigi négy Pop (Tari) Top közül. (SLPM 37226)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom