Petőfi Népe, 1989. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-09 / 58. szám

\

1989. március 9. • PETŐFI NÉPE • 5

VÁLTOZTAK AZ IGÉNYEK:

AZ NDK GAZDASÁGA

Idegen nyelvet beszélő,

kreatív munkaerőre

van szükség a vendéglátásban

Cseppet sem irigylésre méltó a szakmunkásképzés helyzete. Évek óta emlegetett hiányosságai, az elavult tantermek, az aránytalanságok máig hatnak. Mindezt az utóbbi évek tendenciái tovább rontják! Egyes szakmákban évekig nem tudnak osztályt indítani, míg más ágazatok válogathatnak a legjobbak között.

A vendéglátás régóta divatos terület. Felszolgáló-, szakács- vagy cukrásztanulónak lenni dicsőség. A gazdasági helyzet romlásával azonban merőben új körülmények lettek meghatározók. Hazag Lászlóval, a kecskeméti Széchenyi István Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskola igazgatójával ezek oktatási vetületeiről beszélgettünk.

— Idáig húsz százalékkal csökkent a vendéglátás forgalma, de idén a 28-30 százalékot is elérheti. Nincs fizetőképes kereslet.

— A megcsappant keresletnek kevesebb szakember is eleget tud tenni. Figyelembe veszi ezt az oktatás?

— Ha csökken is jelenleg a vállalatok igénye, az oktatásban nem készülünk drasztikus létszámcsökkentésre. A jelenlegi gazdasági depresszió csak átmeneti állapot. A majdani fellendülés pedig a mi ágazatunkra is jótékony hatással lesz. A minőségi váltás — addig is — elodázhatatlan.

— Mit értsünk ez alatt?- Az igények módosultak. Már nemcsak jó szakemberek kellenek, hanem idegen nyelvet beszélő, kreatív munkaerő. Erre kell nekünk felkészíteni a tanulókat. A természetes — s hozzáteszem — egészséges szelekció tovább erősödik. A minőségi munka, a tudás érték s az lesz mindinkább. Egy jó szakács, jó cukrász, jó pincér... könnyen talál munkahelyet. Aki azonban nem üti meg a színvonalat, az fennmarad a rostán.

— Szeretném hinni, bogy ez a folyamat valóban ilyen egészséges szelekcióhoz vezet.

— Ha egy cukrász eladóként helyezkedik el egy presszóban, az nem alapvető eltérés. Maradt a vendéglátásban, csak éppen árulja, nem pedig készíti a terméket. Sommázva: a vendéglátásban dolgozók száma minden bizonnyal tovább csökken, ami azonban a szakképzetlenek kihullását eredményezi. Ezzel együtt persze néhány szakmunkásnak kevésbé igényes munkakört kell betöltenie. A vendéglátás magánkézbe kerülése a másik meghatározó tényező, mely feltámasztja a versenyszemléletet. Az az étterem pedig, ahol

hanyag szakácsot, udvariatlan felszolgálót, lusta cukrászt alkalmaznak, nem vonzza a vendéget, előbb-utóbb tönkremegy.

— Véleménye szerint az oktatás — jelenlegi formájában — meg tud felelni az elvárásoknak?

— Természetesen nekünk is változtatnunk kell. Az integrált képzési programot kísérletképpen már a következő tanévben bevezetik Egerben. Az elképzelés lényege, hogy az első három félévben együtt tanul majd az összes diák, később szakmunkás és szakközépiskolás csoportokra válik. A másik elgondolás az úgynevezett kéttannyelvű iskola valóra váltása. A nulladik évben a német, francia vagy angol nyelvet sajátítanák el a tanulók, majd a szak- tantárgyak egy részéből is idegen nyelven vizsgáznának.

— A kecskeméti intézményben várhatunk-e változást a közeljövőben? ■

— Most szeptemberben indítottuk az első szakközépiskolai osztályunkat. Egyelőre e területen szeretnénk tapasztalatokat gyűjteni. Egy gyökeresen új kísérlet bevezetéséhez pillanatnyilag nincsenek meg a feltételeink. Energiánkat jelenleg a két iskolatípus, vagyis a szakmunkásképző és a szakközépiskola közelítése emészti fel. Az előbbiben több általános ismeretet, az utóbbiban bőségesebb gyakorlati lehetőséget kell a tanulóknak kapniuk.

G. Tóth Tímea

LIBAKELTETŐ TÁRSULÁS

Megkezdődött a keltetés a Körösi Állami Gazdaság, a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat és a gyo- maendrődi Béke Tsz gazdasági társulásában, a 134 millió forintos beruházással létrehozott keltetőüzemben. Az üzem gépeit a Hajdúsági Iparműveknél gyártották, most —április végéig—az üzemi próbák folynak. Ezalatt 140 ezer libatojást

keltetnek ki. A próbaüzem után a keltetésre, nevelésre és feldolgozásra alakult társulás évente egymilliókétszázezer libát és hat-hétmillió csirkét ad át a fogyasztóknak.

Terv és/vagy piac?

Különös lista jelent meg néhány héttel ezelőtt a Berliner Zeitungban, a berlini pártbizottság lapjában. A cikk az utóbbi időszak hiánycikkeiről készített számvetést. Akadtak köztük olyan „speciális” termékek is, mint például az erkélyen felállítható ruhaszárító vagy az átjátszó adapter, de olyan mindennapos áruk is, mint a kávéfőző, a roló, a csillár vagy a játék villanyvonat.

Levelek áradata

A hiánycikkek léte —- sőt, sajnos gyorsan bővülő sora —5 hazánkban sem ismeretlen jelenség. Ám az NDK sajtóban nemigen megszokott jelenség, hogy bővebben foglalkozzanak e problémával, így a berlini napilap írása érthető módon alapos vihart kavart. Egyrészt megindult az olvasói levelek áradata, újabb és újabb termékről derült ki, hogy hiánycikk. Másrészt —r s á dolog voltaképpen itt kerül közel a baráti szocialista ország gazdasági életéről folyó mélyebb vitákhoz — jó néhány publikációban, nyüatkozatban és ellennyilatkozatban merült fel sarkosan megfogalmazott alapkérdés: terv vagy piac?

Miről is van szó? Arról, hogy míg több testvérországban, s természetesen nálunk, Magyarországon is, az utóbbi időben a gazdaság piaci oldalról történő ösztönzése, a vállalatok, termékek és árak piacon való megméretése került előtérbe, addig az NDK-ban sokkal inkább uralkodó maradt a hagyományos, tervgazdálkodási keretekben történő gondolkodás. Persze a merev szembeállítás nem volna szerencsés, hiszen az első csoportban sem akarnak teljesen lemondani a gazdaság tudatos irányításáról, míg az NDK-ban is akad szép számmal olyan szakértő, aki figyelmeztet a piaci impulzusok háttérbe szorításának hosszú távú veszélyeire. Ám összességében tény, hogy Berlinben sok szempontból másként látják a gazdaságig- s nyilvánvalóan ezzel ösz- szefüggésben .a társadalmid- teendőnyei. Akadnak persze ismerős célkitűzések, így a termelékenység javítása, a beruházások gyorsabb átadása, a termékszerkezet korszerűsítése és a gazdaságosság követelményének hangsúlyozása. Más kérdésekben viszont szembeötlőbb az eltérő vélemény, például az állami dotációk fenntartása terén (bár ez az NDK-ban is növekvő gondot okoz a költségvetésben), a külpiaci hatások elleni kitartóbb védekezésben vagy a KGST-n belüli együttműködés egyes problémáival kapcsolatban.

Természetesen az is igaz, hogy a Német Demokratikus Köztársaság vezetése például a miénktől sok szempontból eltérő feltételekkel találja magát szemben. Egyelőre például nem a munkanélküliség újbóli megjelenésének esélyét kell fontolgatniuk, hiszen a csökkenő népesség miatt éppen a munkaerőhiány jelent gondot. Vagy a külföldi hitelek ügyében, ahol akárcsak a Nyugatra irányuló kereskedelemben, alapjában eltérő helyzetet teremt az NSZK-val fenntartott „speciális viszony”. Az NDK-t Nyugaton sokszor egyenesen a „Közös Piac titkos tagjának”, az „EGK láthatatlan, 13. államának” szokták nevezni e különleges kapcsolatok miatt, amelyek lehetővé teszik, hogy — ráadásul,előnyös nyugatnémet hitelfeltételek mellett — akadálytalanul jussanak el az NDK exporttermékei a szomszédos országba.

Kétségtelen sikerek

Azt sem lehet kétségbe vonni, hogy az NDK az elmúlt évek során ütemes, bár valamelyest csökkenő iramú gazdasági fejlődést mutathatott fel. Sok területen imponáló a tudományos- technikai eredmények felhasználása, igyekeznek a korszerűbb iparágakat előnyben részesíteni. Az illetékesek büszkék a viszonylag stabil árakra, még ha a dotációk említett felduzzadása óhatatlanul el is torzítja a fogyasztást.

Eredmények és gondok, sikeres törekvések és túlhaladottnak tűnő álláspontok egyaránt jellemzik tehát napjainkban az NDK gazdaságát. „Nem kozmetikai változásokra van szükség, hanem arra, hogy a növekvő keresletet jobban kielégítsük” olvashattuk nemrégiben magas rangú berlini politikusok megnyilatkozásaiban. Valószínűleg ez a célkitűzés, a terv és a piac eszközeinek harmonikusabb kezelése járulhat hozzá ahhoz, hogy a nagy feltűnést kiváltó hiánycikklisták is rövi- debbek legyenek. (MTI-Press)

Sz. G.

^ ^ U/

^ ^F ^F ^F

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

*

GÉPKOCSI LETÉT-AKCIÓ!

Azoknak az ügyfeleknek, akik 1989. február 6. — július 31. között a gépkocsivételár-előleget az OTP-nél fizetik be

Rf> 1000,— Ft-os vásárlási utalványt adunk,

mely a Centrum vagy Skála áruházakban váltható be.

* Külön sorsoláson vesznek részt az ebben az

időszakban nyitott és november 30-án még élő (vagy november 30-áig gépkocsi kiutalása miatt megszűnt) gépkocsiletét-számlák.

A decemberi sorsoláson 1 db lakókocsit (színes tele- vizióval, hűtőgéppel),

1 db összeszerelhető garázst,

1 db 50 ezer és 2 db 25 ezer forintos gépkocsi-felsze- - relési utalványt lehet nyerni.

Az OTP-nél kezelt gépkocsiletét-számlák 1 év után évi 6%-kal kamatoznak.

N/LUNK AZ ÜGYFÉL ÜZLETI PARTNER!

.4891

' * * * * * * * * * * * * * * * * * * ¥ * * * * * *

. * * * * * *

¥ ¥ ¥

Mire hajtanak a japánok?

két.

Megjelent például olyan szerkesztőségi cikk — épp az NSZEP lapjában, a Neues Deutschlandban —, amely ösz- szefoglaló módon vetette el a szocialista piacgazdaság alternatíváját, rámutatva, hogy az képtelen megfelelni a szocializmus lényegének, a népjólét emelésének.

„Láthatatlan tag”

Nem gyökeres reformra, hanem az eddigi, tervutasításos gazdaságirányítási rendszer tökéletesítésére van szükség — foglalhatók össze az NDK gazdasági szakértőinek jellemző véleméNem lehet kétséges, hogy 1989. január 14. történelmi nap volt Japánban, bevezették a szabad szombatot. Igaz, hogy e lépés a közhivatalok szűk körét érintette, de megtörtént. Az említett napon minisztériumok maradtak zárva, februártól pedig szabad szombatot kaptak a banktisztviselők, a postások, a tőzsdealkalmazottak. Az ügy közvetlen előzménye, hogy Tokióban a 90-es évtized távlatait megrajzolva hivatalosan is kimondták az egyébként köztudott tényt: a japánok sokat dolgoznak. Nyugat-európai összehasonlító adatok szerint minden japán munkavállaló 2150 órát dolgozik évente, szemben a britek 1938, az amerikaiak 1924, a nyugatnémetek 1655, a franciák 1634 órájával. Nos a felkelő nap országában ezt 1800 órára kívánják leszállítani. Jellemző azonban, hogy a szakszervezet nem sürgeti, inkább késlelteti a döntést: 1994-et javasolja a tervezett 1993 helyett. Mindenesetre a Munkaügyi Minisztériumban létrehozták azt az osztályt, amely a megnövekvő szabad idő problémáival foglalkozik. Elsődlegesen azzal, bogy meggyőzze a japánokat a szabad idő hasznos voltáról. Például úgy, hogy a legnevesebb rajzfilmrendezővel 55 perces tv-filmet készítettek arról, hogy milyen jó dolog a szabadság.

Az ilyesféle hírek meglepik az európai embert. Például az a tapasztalat, melyhez a gyárosok szövetsége jutott a szabad idő fogadtatásáról készített közvélemény-kutatás révén. Ebből ugyanis kiderül, hogy a megkérdezettek 50 százaléka szerint a munka fontosabb, mint a szabad idő, „egyébként is elég ánnyi szabadság, amerinyi most van.” A válaszadók túlnyomó többsége úgy nyilatkozott, hogy a sport nem érdekli, hobbija nincs... Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a nagyüzemek átlagában 7,4, a kisebb üzemeknél 4,7 napot tesz ki a nyári „nagyvakáció.” A már említett közvélemény-kutatás azt is felszínre hozta, hogy a japánok egyharmada három összefüggő napnál

többet sohasem töltött szabadságon, dolgoztak akkor is, ha a szabadságot nem fizette ki a munkaadó; egyszerűen az üzemnek ajándékozták a szabadságukat ... S az üzemek most azon fáradoznak, hogy erről lebeszéljék munkásaikat. Az Asahi Glass üveggyár igazgatója például levélben szólított fel a kéthetes, összefüggő szabadság eltöltésére. A Tobishima cég a szerződésben garantált ünnepnapok szabadnapként való eltöltését szorgalmazza.

Ha eltekintünk is a legfejlettebb tőkés országok gazdasági indíttatású aggályaitól a japán növekedési ütemet illetően, a hangyatermészet sajátos tünetét azonban nem mellőzhetjük. Kiderült, hogy a munkások 30 százaléka olyan ártalmak hordozója, amelyeket egyszerűen pihenéssel kellene gyógyítani.

Honnan ez a lenyűgöző ügyszeretet? Ez lenne a japán csoda magyarázata? Ez is. De azért ismerjük meg az egyéb részleteket is. A 40 év feletti nemzedék tagjai közül sokan úgy vélik, hogy a gép nélkülük nem működik. Mások egyszerűen attól tartanak, hogy ha kiszállnak a munkából, lehet, hogy már újak állnak a helyükön, amikor visszatérnének. Még vallási magyarázata is van e sajátos felfogásnak. Eszerint a keresztények együtt nőnek fel a pihenésre való felszólítással, hiszen a Teremtő is 6 napig dolgozott, a hetediken pedig pihent. A sinto vallás viszont a komoly és szorgalmas embert dicséri, és nem hirdeti a pihenést.

Tény, hogy a japán munkakultúra nem ismeri az elvesztegetett időt. „Három hét egy csendes szigeten, ahol édes semmittevésben telnek a napok, nos lehet, hogy ez a földi paradicsom egy európainak, de egy japánnak maga a' pokol” — összegezte véleményét egy kormánytisztviselő, aki azért kap fizetést az államtól, hogy honfitársait próbálja meg hozzászoktatni ehhez a „pokolhoz”.

9 Praktikus papírládákban kelnek útra a kislibák.

9 A Hajdúsági Iparművek által készített keltetőgépeknél.

Hajózási üzemmérnökök lesznek

Hazánk 16 tengeri hajója járja a világot. A megnövekedett feladatok ellátására jól képzett fedélzeti tisztekre van szükség. A Budapesti Műszaki Egyetem közlekedésmérnöki karának hajózási üzemmérnöki szakán a Mahart támogatásával 40 hallgató ismerkedik a fedélzeti tiszti ismeretekkel. A vizsgaidőszak idején a hallgatók parthajózási, csillagászati és elektronikai navigációs feladatok ismeretéből adnak számot. (MTI-fotó)

Újdonság a tömítések virágában!

1 év = néhány perc. SEAL-JET technológiával!

Amit Ön 1 év óta keres, mi néhány perc alatt legyártjuk, a próbaüzemelés idején.

Több mint 30-féle profilú karmantyú, ajakos tömítés, tömítőgyűrű készíthető forgácsolással, különleges anyagokból, méretben is nagy választékkal.

Személyesen győződjön meg erről a

KECSKEMÉTI AGROKER VÁLLALAT '

Kecskemét Halasi út 29. sz. alatti telepén,

1989. március 13., 14., 16., 17-én naponta 9—15 óráig rendezendő rVAI/rVDl ATI Dcim itatAkii